EKLEKTIKA KLUB

Frisnyák Zsuzsa: Baross Gábor

Egy szürke esős napon, 1898. november 20-án, a Keleti pályaudvar előtt ünnepélyes keretek között leplezték le Baross Gábor szobrát. A szoboravatáson megjelentek az ország vezető politikusai, a képviselőház tagjai, a főváros vezetői, magas rangú köztisztviselők, a vidéki törvényhatóságok delegációi, a kereskedelmi kamarák képviselői. Nem volt senki a tömegben, aki ne emlékezett volna az alig hat évvel ezelőtt elhunyt vasminiszterre és kiemelkedő életművére. Ki volt ez az ember, akinek a hálás nemzet már halála után rövid idővel közakadozásból szobrot emeltetett? Baross Gábor (1848-1892) minden idők legsikeresebb közlekedési és kereskedelmi minisztere volt. 1886-tól 1889-ig a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztériumot, 1889-től haláláig a Kereskedelemügyi Minisztériumot irányította. Baross Gábor ez a tehetséges, nagyratörő, sikerorientált politikus felismerte, hogy az infrastruktúra minőségétől függ Magyarország fejlődése. Nevéhez fűződik az egységes magyar államvasúti hálózat megszilárdítása, több jelentős magánvasút államosítása, a fiumei kikötő fejlesztése, az első korszerű úttörvény, a magyar kereskedelmi tengerhajózás megteremtése, a dunai hajóforgalom fejlesztése, a Vaskapu szabályozása, a Postatakarékpénztár létrehozása stb. Legnagyobb hatású intézkedése - mely európai hírnevet hozott számára – a vasúti személyszállítás reformja, a zónatarifa volt. Ez az új díjszabás tette lehetővé, hogy emberek milliói számára ne legyen anyagi gond a vasúti jegyárak megfizetése. Baross Gábor új vasúti összeköttetéseket létesített, kiépítette a helyiérdekű vasúti hálózatot, hidakat emeltetett. Kiviteli kereskedelmi társaságot alapított, kereskedelmi szerződéseket kötött a külfölddel. Iparbankot hozott létre, szakkiállításokat szervezett. Bevezette a vasárnapi munkaszünetet az ipari munkásság részére. A vasminiszter ötlettára igen gazdag volt: megfért benne a termékbörze, idegenforgalmi kiadványok kiadása, kereskedelmi információs központ felállítása, értekezlet a magyar borkivitel élénkítésre, külföldi mintaraktárak felállítása, a keserűvizek forgalmának rendezése, vámügyi tanács felállítása, hajók vásárlása a MÁV részére, az Országos Statisztikai Tanács újjászervezése stb.

Az ipar fejlődésének meggyorsítására 1890-1892 között 36 ipari szakma részére adómentességet biztosított. Ipartámogatási politikája eredményeként két év alatt 146 új gyárat alapítottak Magyarországon. Minisztersége alatt fejlődött a magyar malomipar világhírűvé. Baross felismerte, hogy korszerű szaktudás nélkül az iparosság kiszorul a piacról. Ezért felállította az Országos Iparoktatási Tanácsot, átszervezte a tanoncoktatás rendszerét, s 61 új ipari szakiskola alapítását rendelte el. Baross rendkívül nagy hatással volt kortársaira, személyiségének ereje alól kevesen tudták kivonni magukat. Már életében legendák keringtek munkabírásáról, kíméletlen erőszakosságáról. Mások – s nem kevesen – lebilincselő szívélyességéről áradoztak. A tekintélykövetelő, de józan politikus, az önmagát és környezetét sem kímélő miniszter nyers őszinteségéről történetek keringtek az országban, számos anekdota is született róla. Az egyik Barossról feljegyzett történetben Kassa városa vasúti üzletvezetőség alapítását kérte tőle. Baross megkérdezte a küldöttséget: „- Miniszterális vagy őszinte választ kérnek? A küldöttség bámult a különös kérdésen. De hát őszinte választ kértek. - Azért kérdezem, mert ha miniszterális választ kértek volna, akkor ezt mondom: a kérdést tanulmány tárgyává teszem, és ha a megoldás az ország érdekeivel nem ellenkezik, azon leszek, hogy nemes városuk a kért hivatalt megkaphassa. Ha azonban őszinte választ akarnak: az üzletvezetőséget már más városnak ígértem oda.” A fiatalon, 44 éves korában meghalt Baross Gábor nem az elméletek, hanem a gyakorlat embere volt, Széchenyi István legsikeresebb „tanítványa”. Alkotásai a szabadelvű politika legértékesebb részét jelentik.

[Főoldal] [Tartalomjegyzék]