EKLEKTIKA KLUB

Bächer Iván A KALEF

A hely ősidőktől, de legalábbis Buda városának kialakulásától, tehát a XIII. századtól országutak keresztezõ pontja volt, de ezen túlmenõleg különösebb szereppel a múlt századig nem bírt. 1929-ig még nevet sem kapott! A középkorban Logod falu - a helység templomának alapfalai megtekinthetők ma is az Attila út felett - kapuja nyílt erre. A török kiűzése után a nyomaiban ma is megfigyelhető, Csízhalom nevezetű domb megbontásával agyagbánya és téglaégetõ létesült a mai hot-dogos helyén. 1892-1894 között feltöltötték a gödröket, és a Budapesti-Budai Torna Egyesület sportpályája foglalta el a tér nagy részét. A tizes években fából ácsolt szép, tornyos klubházat később korszerű kőépület váltotta föl - nagyjából a mai könyves-újságos-fagylaltos együttes helyén. A mai Fény utca és a Széna tér felé eső részen piac működött a téren, amely 1929-ben vette föl a szabadelvű miniszterelnök Széll Kálmán nevét, ebből lett aztán a flaszterfolklórban "Kalef" (Széllkalef...). Miután a BBTE a második világháború kezdetén-idején a Pasaréti út elejére költözött, 1941-ben átadták a korszerű és esztétikus villamos-pályaudvart, a szép várakozóépületekkel és a legendás Gombával. A tér arculatán ezután még három ízben történt jelentősebb változás: 1945-ben és 1956-ban a fegyverek ütöttek ma is sajgó sebeket rajta, a hetvenes évek elején pedig a város vezetői vélték úgy, hogy a térre begördülő villamosok a kívántnál kevesebb járókelőt gázolnak agyon, s ezt a tarthatatlan helyzetet megszüntetendő, jelentősebb változásokat kívántak. Művüket egy elképesztő betonpiramissal koronázták meg. Ez a tér tulajdonképpen nem is egy tér, hanem városrésznyi térség, egy térrendszer. A Moszkva tér szerves egységet alkot a Széna térrel, ahol a volt budai lövölde ma is őrzi a középkori városfal egy darabját, és a múlt századi Országút falusias hangulatát, és ahol a buszpályaudvar helyén állott a régi Szent János Kórház, és amely tér ma is mindenekelőtt húsboltja okán érdemel említést. Jó hentes ez. Igen jó hentes... persze mindegyik az, ha jóban vagyunk a főnökkel. A Moszkva tér elképzelhetetlen a Fény utcai piac nélkül, hisz ez az előbbiről költözött a mostani helyére. Közismerten drága piac ez, drágább a Lehelnél, vagy a Garaynál, de azért itt is lehet ügyesen vásárolni, aki ismeri annak jó piac ez, amit meg lehet szeretni, be lehet lakni. A térséghez simul a budai polgárnép ősi mulatóhelye, a Városmajor, amelynek a mélyében csordogáló Ördögárok által éltetett háromszáz éves fát éppen mostanában vágták ki. De hát e tértől elválaszthatatlan a védelmi okokból beépítetlen, negyvenötben a vár romjaival feltöltött Vérmezõ, a pályaudvarral, amelynek helyén a tizennyolcadik században még árnyas temető várta eleinket. Ez a térség város a városban, de a szűkebb értelemben vett Moszkva teret az itt megforduló polgárok többsége mégis csak két célból vesz igénybe: hogy átszálljon, és hogy találkozzon. Itt - ha jól számoltunk utána - tizenhárom autóbusz- és hat villamosjárattal lehet a polgároknak gyorsan célba érni a villanegyedbe, gyárba, iskolába, kórházba, temetőbe, erdőbe, falura, szanatóriumba, belvárosba, laktanyába, múzeumba vagy kormányrezidenciába. (Bár ez utóbbi helyre hivatalosak ritkábban őgyelegnek az óra körül...) Naponta százezernyi ember tör magának utat a tömegben, reggel az álmosságtól, délután a fáradtságtól kábán, nem látva-hallva mást, mint piszkot, durvaságot, rohanást, üzletelést, közönyt, nyomorúságot, lármát, erőszakot - többségük számára nem más ez a tér, mint egy villamoskocsikkal megtűzdelt rettenetes embermassza. Pedig van a Moszkva térnek más orcája is. Legbékésebb képét talán vasárnap nem túl kora reggel nyújtja. Ilyenkor gyülekszik az ötvenhatos végállomása körül a kirándulók jámbor népe, bokáig érő, vastag, kockás szoknyában, bricsesznadrágban, gondosan karbantartott öreg bakancsban, őszülve, kopaszodva, de hűségesen. Hogy hová mennek? - rejtély ma már: hagyományos úti céljaikat, a budai hegyvidék turistaházait éppen az új rend tette a földdel egyenlővé, amelyről bennük álmodoztak egykor; erdeik jó részét elnyelte a város, kocsmáik, büféik, szolid éttermeik bezártak vagy megfizethetetlen diszkóvá, drink bárrá, csoportokból élő rablótanyákká fajultak. De ők mégis ott toporognak minden vasárnap reggel az óra alatt, tudomást sem véve a körülöttük ébredező vasárnapi világról: a buliban elaludt, vattás szájú hazafelé botladozóról, az újságért tréningruhában leugró családapáról, a cekkerével a reggeli etetésre kórházba igyekvőről vagy a kutyasétáltatással álcázott első felezésre a Gomba felé loholóról - az öregek csak állnak ott zárványként a téren, állnak egy idegen világba pottyanva és halkan diskurálnak, jégpályáról, Nagyszénásról és zugligeti villamosról. Mit sem tudnak arról, mennyire más a tér például szombaton - és manapság már mindennap - kora reggel, amikor a (négerek) gyülekeznek százával a téren, azok az eredetük szerint a társadalom minden kor- és egyéb osztályát reprezentáló férfiak, akik munkaerejük áruba bocsátásával járulnak hozzá a budai hegyvidék zöldterületeinek felszámolásához, és az átlagon felüli teljesítményt produkáló, átlagon felüli állampolgárok lakáshelyzetének megnyugtató rendezéséhez... De ne ítélkezzünk! Ez van, hát bizonyára lenni kell ennek...

Megint más a szombat esti tér, különösen szép tavaszi és őszi hónap eleji időszakokban. (Buli van! Buli van!) - harsan a kiáltás innen is, onnan is. Izgatott fiatalok verődnek, hullámzanak, válnak szét és egyesülnek új csapatokba mindenfelé. Hírvivők és összekötők loholnak mindenféle infomációkkal, címekkel, nevekkel csoporttól csoportig, amelyek azután hét-nyolc órára derekasan felduzzadnak, fölkerekednek és elindulnak a kiszemelt lakás felé, amelynek gazdája, aki egy szolid születésnapi zsúrt kíván rendezni, s talán épp most spricceli a kancsóban lévő nagymamaféle málnaszörpre a szódavizet, vagy az egész délután gonddal készítgetett tízszemélyes tortára éppen most ügyeskedi rá a tejszínhabot, még nem is sejtve, hogy röpke másfél óra múlva - nemhogy málnaszörp vagy torta nem lesz a lakásban, de a kiküldetésben lévő papa hatalmas bárszekrényében sem lesz egyetlen korty alkohol sem, és nem lesz egy csöpp rum sem a süteményhez a kamrában, ahol nem lesz persze befőtt sem, sem házikolbász, sem semmi, mert még a finomlisztet is befalja majd valaki, és a szobákban nem lesz egyetlen hamutartó sem, és a könyvtár is komoly állományritkítást szenved majd el, lesz viszont eszméletlen kosz, büdös lesz, a szőnyeg lehányva, a tapéta leszaggatva, a konyhafal összeszprézve, URH kihívva, és akkor a százéves, immár tüzifának sem alkalmas hintaszék romjain ücsörgő házigazda még hálát adhat a sorsnak, ha néhány pofon elcsattanásával lezajlott a vidám összejövetel, és nem került sor komolyabb vérontásra. Ezzel kapcsolatban kell megjegyeznünk, hogy bár a tér igen érdekes látnivalókkal szolgál, a bámészkodás korántsem kockázatmentes. Nincs a napnak olyan órája, hogy legalább kisebb pofozkodás ne esne errefelé, ami pedig a közbiztonság őreit illeti - anélkül, hogy az ezzel kapcsolatos sajtókórusba beállnánk, annyit meg kell jegyezni, hogy ezen a téren az ember csak és kizárólag magára számíthat... (Nekem közel tucatnyi gimnazista tanítványomat verték már véresre a téren - szigorúan fényes nappal, a legnagyobb csúcsforgalomban.) E témától egyáltalán nem függetlenül, a teljesség legteljesebb elhanyagolásával érintenünk kell azon intézményeket, melyek a megfáradt városlakók szomjának oltását hivatottak szolgálni. A tágabb értelemben vett Moszkva térségben a nosztalgikus Gomba névre hallgató össznépi talponállótól - mintegy nulla kilométertől, a szeszorigótól - számított fél kilométeres sugarú körben legalább félszáz kocsma, borozó, söröző, büfé, eszpresszó, vendéglő, miegymás található. Ezen intézmények, mint a gyümölcsválogató masina az almát, úgy szűrik ki a téren hullámzó, látszólag homogén tömegből tévedhetetlenül az azonos körbe, társadalmi, faji és egyéb csoportokba tartozó egyedeket. Még egy azonos műfajon belül is érvényesül ez a szelekció. Vegyük például a borozókat. A Retek utca felsõ végén lévõ (Tabdi) családias hely, a közönség zömmel törzsvendégekből és térképészekbõl áll; a (Hordó) viszont szigorúan tárgyilagos hely, itt nincs nagy dumálás, lelkizés, itt gyors, de alapos ivás van csupán, de a (Hordótól) százötven méternyire, a Széna térnél lévő (Kétlyukú) újra szolidabb üzem, itt négy óra után öt perccel már fölvillannak a szomszédos Ipari Minisztérium alacsonyabb beosztású dolgozóinak nyakkendői is. A Széna tér fölötti (Móri) ellenben esetenként a habókos ifjak, furcsa, eredeti egzisztenciák gyűjtőhelye, akiket igencsak nehéz besorolni... De hát végül is nem azért iszunk, hogy besoroltassunk. Ez a tér - nevével ellentétben - igazi kelet-közép-európai képződmény. Megfordul itt bolgárkertész és lengyel ócskás, bécsi kacatot áruló trafikos, és erdélyi menekülteknek gyűjtő ifjú, svábhegyi állami gondozott, és mindenféle minőségben és szerepben jelen vannak itt népünk legnagyobb és legszomorúbb helyzetében lévő nemzetiségi kisebségének képviselői is, hogy azután a többiről ne is szóljunk: például az egyházi kamarakórusról, a félnótás koldusról, az ötvenkilences harmadik megállójában - ez is unikum: ennek a viszonylatnak három megállója is van a téren - székelő megszállott könyvárusról, a kizárólag vonalas kiadványokat áruló engesztelhetetlen tekintetû gyertyás fiatalokról, a balkáni hangulatot árasztó virágosokról, a zömmel szószeméttel lepett pultok mögött ácsorgó könyvzöldségesről és a fizetésnapokon erre hullámzó apokaliptikus esti részegáradatról... és a többiről, róla, rólad, rólunk... Föntről, a domb maradékáról, a Postapalota árnyékából pedig nyakában fényképezőgéppel, zsebében csekkfüzetével, oldalán negyvenesnek sem látszó hatvanas asszonyával alátekint néha a művelt Nyugat is, egy pillantást vet erre az elképesztő micsodára, amit jobb híján most térnek nevezünk, kényszeredett, szomorú mosoly suhan át az arcán, majd fölszáll a kék várbuszra, hogy zajtalanul elsuhanjon szállodája felé... Mi pedig ottmaradunk, ottmaradunk lenn, összezsúfolva, egymást taposva, rohanva, lihegve, reszketve szakadatlan... nehogy valamiről is lekéssünk... (Magyarország 1989/29. szám)

[Főoldal] [Tartalomjegyzék]