Képes Ifjúság
, 2001. Okt. 24.
Nem tartott sokáig a gyász. Az antiglobalista érvek kórusa szinte egy percre
sem némult el, és várható, hogy az amerikai-angol katonai akció után még
hangosabb lesz. Halljuk élőszóban, emailen, sajtófórumokon. Nagyon sokan
személyes meggyőződésként, őszintén vallott igazságként vallják ezeket az
érveket. Mások csak szólamként ismételgetik, azokat mélyen át nem gondolva,
pusztán követve az általuk tekintélynek elismert forrásokat. Azt sejtem továbbá,
hogy vannak a háttérben politikai/ideológiai érdekektől vezérelt, az aktuális
érvek hatásos terítésében aktív műhelyek, hálózatok, amelyeknél az érvek
a tudatos manipuláció eszközeinek szerepét játsszák.
Módszereikben, ideológiájukban és céljaikban egymástól igen távol álló irányzatokból állt össze az antiglobalista kórus. Van benne szélsőjobb és szélsőbal, nemzeti és anarchista, zöld békeharcos és fanatikus irredenta. Igazán különös, sőt számomra egyenesen ijesztő, ha egyszerre lépnek, és egymás érveit átveszik, erősítik.
Nézzünk meg néhány tipikus antiglaobalista érvet közelebbről.
�Az erőszak erőszakot szül.�
El kell ismernem: ez jól ki van találva. Merthogy igaz. De van az igazságnak egy másik fele: nemcsak erőszak szül erőszakot, sok minden más is megteheti ezt. Például a vagyon, gazdagság. Vannak emberek, népek, nemzetek, akiik hajlamosak arra, hogy erőszakkal elvegyék a másét. A rablógyilkosságot nem illik vállalni, ezért aztán a rabló erőszak, a rabló háború indoklásához jobban hangzó érveket szokás előszedni: az ellenség elrabolta szép Helénát, bálványokat imádott, vagy pusztán csak olyan buta volt, hogy országát cserélte egy lóért. Miután a rablás vágya így szentesült, az udvari sámánok és a tábori lelkészek bátran megáldhatták a fegyvereket és igérhették a legmagasabb helyről jövő segítséget.
Ettől azonban van még rosszabb is. Amikor nem anyagi érdekből, hanem csak úgy jókedvéből. Sajna, de tény: vannak perverz embertársaink, akik a pusztításban, más lények szenvedésében, halálában lelik kedvüket. Ha egy ilyen szadista ámokfutó után futó rendőrre kiabálunk, hogy ne bántsa a gyilkost, mert az erőszak erőszakot szül, akkor az igazságból hazugság lesz, az erőszakmentességből pedig erőszakpártolás. A legjobb szándék mellett is.
�A terror oka a szegénység, a kizsákmányolás, a globalizmus.�
Így együtt szokás emlegetni az össze nem tartozó dolgokat. A globalizmust leszámítva ismerős ez az érv, számtalanszor hallottam a létező szocializmus szemináriumain ilyesmit ifjú koromban. Most legfeljebb az szokatlan, hogy sokan ezt az érvet heves antikommunista tirádákkal körítik.
A szegénység szerteágazó okain hosszasan lehetne elmélkedni. Az elnyomás, kizsákmányolás árnyaltabb megítélését elősegítendő, felidézem, hogy a Nyugatot turistaként megjárt magyar dolgozókban anno mennyire erős volt a vágy: de jó lenne, ha a tőkések őket is úgy kizsákmányolnák, mint a nyugati munkásosztályt. Vágyuk teljesült, bár sokan azóta már személyesen megtapasztalhatták: a kizsákmányolás elszegényítő hatásáról szóló tételnek még az ellenkezője sem igaz. A kizsákmányolás önmagában még nem hoz jólétet.
A globalizmus egész biztosan nem lehet a terror fő oka. A terroristák bázisai, kiképzőközpontjai olyan országokban vannak, ahol egy fia McDonalds sem volt. Legalábbis eddig.
A terroristák szegénysége miatt kár könnyeket ejteni. Aki szegény, az a legszegényebb, de terroristának, gyilkosnak azért ne tekintsük pusztán a szegénysége miatt. Egyébként módja sem lenne rá, mert az ilyesmihez sok-sok pénz kell, ami a szegényeknél leginkább hiánycikk.
A szegénység - érv mégis hat. A népszerű, és nyilván jómódú sztár a TV-ben ki is használja ezt: bezsebeli a tapsot a hálás közönségtől. Közben sem neki, sem közönségének eszébe nem jut, hogy akár példát is mutathatnának. Merthogy még a szerényebb jövedelműek is sokkal jobban élnek nálunk, mint embertársaink a világ számos más pontján. Tudnánk tehát adakozni, ha akarnánk. Lehetőség is van rá, hiszen a Baptista Szeretetszolgálat önfeláldozó munkatársai szívesen eljuttatják az adományokat a világ szegény és forrongó régióiba. Mielőtt a gazdag Amerikát ösztönöznénk még több jótékonykodásra, egy ilyen példamutatás igazán elvárható lenne.
�Izrael gyilkolja a palesztinokat.�
A lappangó antiszemitizmus erőre kapott, napvilágra tört. Egyre szemérmetlenebbül, egyre durvábban. Baráti társaságokban fejtegetik, hogy minden rosszért, az amerikai terrorakciókért is a zsidók a felelősek. Összevetik a diktatúrákat, és mentségeket találnak minden nem kommunista diktatúrára. Taglalják a közéleti szereplők, különösen a sajtó munkatársainak etnikai hovatartozását. És aki átélte a borzalmakat, az hallgathat döbbenten, bénultan.
Auschwitz után szinte hihetetlen, hogy művelt, intelligens emberek újra az antiszemita kártyával játszadoznak. Leporolják a régi érveket, és a jelen aktualitásaira alkalmazzák. Mások pedig próbálnak alkalmazkodni, objektíve elemezni, megérteni, megvitatni - az új idők szellemében.
A zsidósággal-antiszemitizmussal, illetve az izraeli-palesztin viszállyal összefüggő témák felvetésekor gyakori a görcs, a frusztráltság, érzékenység, de nem zárható ki a két témakör célzatos összemosási szándéka sem.
Egy jobboldali újságíró nemrégiben érdekes fejtegetésben "leplezte le" a balliberális sajtó Izrael-barát hozzáállását. Az izraeli-palesztin erőszakcselekményekről szóló tudósítások ugyanis rendre úgy fogalmaznak, hogy egyik nap a palesztinok megöltek X izraelit, másik nap pedig az izraeli visszacsapásban Y palesztin halt meg. Holott az erőszakos cselekmények egymást követik, nap mint nap, nem állapítható meg tehát - szerinte -, hogy melyik az ok, és melyik az okozat.
Ez a gondolatmenet aztán igazán objektív, meggyőző igazságnak tűnik. Mégis hibásnak tartom. Izraelnek ugyanis semmi érdeke nem fűződik a feszültség szításához, ő birtokon belül van, nem keres új expanziós ürügyet, a vitatott területeket már régen katonai erővel elfoglalta Ne bonyolódjunk be most annak taglalásába, hogy hol húzódna a jogos határ, szorítkozzunk a háborús feszültséghez való hozzáállásra. Izraelnek ártanak az erőszakcselekményekről szóló beszámolók. Nem úgy a palesztin gerilláknak, akiknek úgy tűnik, érdekük fűződik ahhoz, hogy a viszály ne jusson nyugvópontra ott, ahol éppen tart. Az is látható, hogy nem féltik embereiket, sőt gyermekeiket sem, a szent ügy érdekében készséggel feláldozzák őket. És terrorakcióikat az a nyilvánvaló szándék vezeti, hogy minél több ártatlan haljon meg, ugyanis ekkor akcióik nagy publicitást kapnak. Nagyon is indokolt tehát az izraeli és palesztin erőszakcselekmények megkülönböztetése. (Már amennyiben a spontán, egyéni, bosszútól vezérelt terrorakcióktól eltekintünk, mert ilyenek mindkét oldalon előfordulnak.)
Megváltozott a világ. A pusztítás eszköztára félelmetesen gazdag lett, most már nemcsak államok, hanem kisebb szervezetek is nagy veszélyt jelenthetnek. Nemcsak a klasszikus háborúk, a véres honfoglalások, de a szabadságharcok, forradalmak, partizánháborúk idejét is le kell zárni, ha a világ nem akar elpusztulni. Bush, Blair és Bin Laden egy ponton egyetértenek: a globalizált világban csak két tábor van, és nincs semlegesség. Látva a fanatizált tüntetőket, hallva Bin Laden nyilatkozatait, szerintem is ez a helyzet. Az egyik táborba azok tartoznak, akik a fennálló rend, a béke fenntartásában, békés reformjaiban érdekeltek. A másikba azok, akik a világrend erőszakos megdöntésén fáradoznak. A terrorizmus elleni harc csak akkor lehet sikeres, ha a világrend erőszakos felforgatóit - céljaiktól, nemzetiségüktől, vallásuktól függetlenül - a világ többi része terroristának nevezi és akként is kezeli.
Farkas Henrik
farkashe@goliat.eik.bme.hu
http://www.c3.hu/~farkashe/
*******************
A Képes Ifjúság e cikkét kommentárral közölte a
Magyar Honlap
is.http://www.freeweb.hu/mkdsz1/n14/ki011024-1.html
A Magyar Honlap kommentárja:
http://www.freeweb.hu/mkdsz1/n14/ki011024-1.html
Szerkeszőségünk
örömmel ad helyt a vajdasági Képes Ifijúság előzetesének. Tesszük ezt azért,
mert fontosnak tartjuk, hogy az internet határokat átívelő jellegét a gyakorlatban
is bemutassuk, s azért is, mert ez az ifjúsági kétheti lap sok érdekes és
értékes gondolatot vet fel. Mindez nem jelenti azt, hogy minden gondolatukkal
egyetértenénk. A fenti cikkben is érzünk valamiféle egyoldalúságot, sokkal
megbocsátóbb Izraellel, mint a palesztínokkal. Ettől függetlenül az írást
fontosnak és elgondolkodtatónak tartva szívesen közöljük.
******************************************