Rémet látok

(Új Fórum, 1989.09.08.)

A munkanélküliség rémét. Ami öngyilkosságba fog kergetni százakat, depresszióba ezreket, gerinctelenítő félelembe százezreket. A kontinuitást dialektikusan hangsúlyozó politikusok kimondták: a munkanélküliség elkerülhetetlen. A kimondott szónak teremtő ereje van. Sztálin, a bibliai prófétákat megszégyenítő jóstehetséggel kimondta: az osztályharc fokozódik. És lőn: a tudat visszahatott a létre, vagy archaikusabban: az Ige testté lett, sok-sok merev holttestté.

Kinek az érdeke a munkanélküliség? A munkahelyi főnököké bizonyára. Akik reménykedve tekintenek a közeljövőbe, amikor majd a munkaerő olyan bőségben áll rendelkezésre, mint a nyugati szupermarketek polcain az áru: ha nem tetszik a csomagolása, formája, színe, lehet másikat választani, a nem kelendő példányok pedig mehetnek a szemétbe.

Ettől ugyan most még nem lenne munkanélküliség: a hangulat vezetőellenes. De úgy tűnik, különösen az értelmiségben erősen elterjedtek a munkanélküliség-párti okoskodások, vélemények. Egyrészt azokra gondolok, akikre hatott az évek óta folyó  propaganda: azért mennek rosszul a dolgaink, mert az építőipari segédmunkások munkaidőben söröznek, sőt sósborszeszt isznak.

Másrészt azokra gondolok, akik axiómának tekintik, hogy a fejlett nyugati társadalmak minden szempontból jobbak, mint az, ami itt volt. Minthogy ott van munkanélküliség, itt is kell legyen.

Állítsuk meg a rémet! Mondjuk ki: A MUNKANÉLKÜLISÉG ROSSZ, ELKERÜLHETŐ ÉS ALKOTMÁNYELLENES.

S tegyünk valamit, hogy ennek a szónak is ereje legyen. Nem arra gondolok, hogy az eddigi gyakorlat folytatódjon: a veszteséges tevékenységet nem lehet államilag dotálni, még humanisztikus megfontolásból sem. De a rendelkezésre álló pénzeszközöket (pl. amit majd munkanélküli segélyre szánnak) fel lehetne úgy használni, hogy a munkahelyhez való jog megmaradjon (pl. csökkentett munkaidő, állásidő, stb. alkalmazásával). Ha a politikiai szervezetekben meg lenne a szándék, biztosan találnának humanisztikus megoldási lehetőségeket is.

Az idő sürget. Ha egy rossz meghonosodik, azt kiirtani sokkal nehezebb (éppenséggel majdnem lehetetlen), mint a meghonosodást megakadályozni: számomra ezt jelentik a nyugati tapasztalatok.

Farkas Henrik

BACK