Vissza az Irattárba(2000 ápr.14)

Tartalom

1. Szent kötelességtől kényszersorozásig
2. A sorkatonaság hanyatlása
3. A folyamatot befolyásoló tényezők
4. Szempontok, érvek

a) Állandó jellegű érvek
         4.1. Emberi jogok
         4.2. Nevelés
         4.3. Honvédelem
         4.4. Béke - militarizmus
         4.5. Kasztosodási és puccsveszély, civil kontroll
b) Átmeneti jellegű érvek
         4.6. Jogi szempontok
         4.7. Szakmai (katonai és gazdasági) megfontolások
         4.8. A külföldi példák
         4.9. Magyar nemzeti érdekek
         4.10. A magyar polgárok hozzáállása

Ez az előadás felhasználja a hadkötelezettség-ellenes mozgalom tapasztalatait. Mint e mozgalom aktivistája, ha akarnék, sem tudnék hűvösen tárgyilagos lenni.

1. Szent kötelességtől kényszersorozásig

A haza védelme minden polgár szent kötelessége - mondta ki az ötvenes évek Magyarországának alkotmánya [1]. A hadkötelezettség a diktatúrában megkérdőjelezhetetlen, sérthetetlen volt. A szent jelző később kimaradt, de a haza védelmét a jelenlegi alkotmány is a polgárok kötelességének deklarálja [2].

A sorkatonaság megszüntetéséért folyó jelenlegi politikai kampányban gyakran felbukkan a “kényszersorozás” kifejezés. A kifejezést a vajdasági magyarok mozgósítással szembeni mozgalma használta 1992-ben Oromhegyesen, onnan került át a magyarországi hadkötelezettség-ellenes mozgalom szótárába. Ez a kifejezés nagyon jól érthető, hatásos, noha a kényszer előtag valóban redundáns, hiszen minden sorozás kényszer. Azért vált ki heves indulatokat a hadkötelezettség híveiből, mert a negatív csengésű kényszer szót a számukra igen pozitív tartalmú (a korábbi hivatalos szóhasználat szerint “szent”) fogalomhoz társítja. És a “kényszersorozás” kifejezés pontosan ezért alkalmas arra, hogy a polgárokat gondolkodásra késztesse, a frázisok, a manipuláció ellen hasson. A “kényszerkatonaság” kifejezés precízebb lenne, hiszen a katonaság nem feltétlenül kényszer, van önkéntes válfaja is.

2. A sorkatonaság hanyatlása

A modern általános hadkötelezettséget először a forradalmi Franciaország vezette be 1793-ban. A 19. század végén terjedt el egész Európában, az Osztrák-Magyar Monarchiában, 1868 a bevezetés éve [3]. A két világháborúban a sorozott tömeghadseregek soha nem látott mértékű barbár pusztítást végeztek. A II. világháborút követő hidegháború nem kedvezett a valódi békemozgalmaknak. A hadkötelezettség ellenzése elszigetelt, jelentéktelen volt.

A vietnami háború keserű tapasztalatait feldolgozva, az USA 1973-ban haderejét teljesen önkéntes alapra helyezte. Európában a 90-es évek közepétől gyorsult fel a sorkatonaság felszámolása. Egyre-másra tértek, illetve térnek át az európai NATO-államok az önkéntes haderőre. Az áttérést leginkább szakmai érvekkel, a professzionális haderő olcsóbb, hatékonyabb voltával indokolják. Még azon államokban is megfigyelhető a sorozás hanyatlása, ahol az áttérés az önkéntes haderőre még nincs hivatalosan célként kitűzve. Egyre kevesebb területen alkalmaznak sorkatonákat, egyre csökken a sorkatonák száma [4].

Nem túlzás azt állítani, hogy a kényszerkatonaság intézménye nálunk is haldoklik. Illusztrációként álljanak itt az 1999-es budapesti adatok [5]. 43.000 sorozásra behívott sorkötelezettből alig több mint kétezret, tehát a sorkötelezettek kevesebb mint 5%-át tudták behívni katonának. Mindössze 22 ezren jelentek meg a sorozáson, 13 ezer nem is reagált a behívásra. A megjelentek közül 5 ezer tanuló, 10 ezer pedig alkalmatlan volt. Legújabban a miniszter megemlítette [6], hogy további 351-en a katonai szolgálatra való behívás ellenére sem vonultak be. [6]. Így a budapesti fiatalok közül csak “törpe minoritást” sikerül a hatóságoknak a hadseregbe kényszeríteni, az óriási többség elhalasztja vagy elkerüli a kényszerkatonaságot.

A tendencia világos, egyértelmű: a sorkatonaság szerepe, jelentősége korunkban radikálisan csökken. Katonai szakértők ezt a folyamatot a tömeghadseregek hanyatlásaként értékelik, amelyet elsősorban a haditechnika fejlődése tesz szükségszerűvé [7].

3. A folyamatot befolyásoló tényezők

A hadkötelezettség mellett egy jól szervezett, a tömegkommunikációban korábban szinte egyeduralkodó propaganda folyt és folyik, amelyben politikusok, szakértők, közírók, újságírók sulykolják a sorozott hadsereg előnyeit, hangsúlyozzák nélkülözhetetlenségét. Az érvek nemzetköziek: éppenúgy fellelhetők nálunk, mint például Németországban [9].

A propaganda két területen különösen sikeres volt. Széles körben elterjedt hiedelem, hogy

- a hadkötelezettség megszüntetése csökkentené az ország védelmi képességét,

- az önkéntes haderő létrehozása horribilis költségekkel járna.

Az érvekre később visszatérünk, most nézzük meg, milyen motivációk, érdekek húzódhatnak meg a hadkötelezettség mögött:

1) Kényelem, konzervativizmus

Minden változás energiát, gondolkodást, mérlegelést igényel, míg egy létező struktúra fenntartása kevesebb aktivitással, kockázatvállalással jár a döntéshozókra nézve.

2) Érzelmi, ideológiai érdekek

Azok, akik már túlestek a katonai szolgálaton, gyakran hajlamosak elfeledkezni a negatívumokról, csak a szépre emlékeznek, érzelmileg is azonosulnak az intézménnyel. A sorkatonai szolgálat létük egy darabja, és most haragszanak azokra, akik azt állítják, hogy ez idejétmúlt, elavult.

Ugyanide sorolnám az ideológiai érdekeket. Egyes társadalmi, egyházi és politikai irányzatok értékrendszere hasonló a sorkatonaságéhoz:
- szigorú fegyelem,
- önfeláldozás, amely akár az élet feláldozását is jelentheti,

- feltétlen engedelmesség a feljebbvalóknak,
- a kritikus, egyéni gondolkodás tilalma, az egyéniség elfojtása - természetesen valamely közös “szent” cél érdekében.

3) Közvetlen anyagi érdekek

Sokan vannak, akiknek egzisztenciáját, megélhetőségét a sorozott hadsereg biztosítja (hadkiegészítésben dolgozók, kiképzőtisztek stb.).

4) Közvetett, rejtett lobbi- és csoportérdekek

Ezekről csak sejtéseink lehetnek. Nehezen elképzelhető például, hogy a fegyverüzletben érdekelt körök közömbösek lennének a hadsereg jövőjét meghatározó vitában.

A másik oldal, a hadkötelezettség ellenfeleinek tábora és propagandája korántsem annyira markáns, jól szervezett. Bár igen sok érintett van, a sorozással fenyegetett fiatalok szervezettsége, érdekérvényesítő képessége, aktivitása csekély. Jelentősebb, illetve sokkal jobban érzékelhető az emberi jogokat hangsúlyozó liberális értelmiség, valamint a haditechnika fejlődését, a nemzetközi és hazai tendenciákat figyelemmel kísérő katonai szakemberek publicisztikai, illetve kutatói tevékenysége.

Külön érdekesség, hogy a magyar hadügy politikai irányítóinak túlnyomó többsége vagy egyáltalán nem volt katona, vagy ha volt, a kényszerkatonaság értelmetlenségét és embertelenségét tapasztalta [8, Függelék]. És mégis, amikor döntési pozícióba kerülnek, a sorozás bajnokaiként lépnek fel.

A magyarországi hadkötelezettség-ellenes mozgalomban igen különböző irányzatok, motivációk vannak jelen: pacifista, erőszakellenes, emberi jogi, racionális, katonai, közgazdasági, nemzeti stb. irányzatok, illetve motivációk. A Függelékben található idézetek szemléltetik a nézeteknek azt a sokszínű kincsestárát, amelyből a mozgalom muníciót meríthet.

4. Szempontok, érvek

Eltekintve a tisztán magyar pártpolitikai érvektől, próbáljuk meg a többit rendszerbe foglalni.

Az érvek, szempontok két nagy csoportba oszthatók:

a) állandó jellegűek,

b) átmeneti jellegűek.

Az átmeneti jellegű érvek a jelen helyzetre vonatkoznak, ahhoz kötődnek. Ilyenek például a pénzügyi érvek, vagy a jelenlegi külpolitikai helyzetre vonatkozó megfontolások. Az állandó jellegű érvek nem kötődnek a jelen körülményekhez, úgyszólván “örök” érvényűnek tekinthetők. Ilyenek a hazaszeretetre, a civil kontrollra, a puccsveszélyre hivatkozó érvek.

A most folyó politikai vita jellegzetessége, hogy ugyanaz a politikus, politikai erő egyszer átmeneti, máskor állandó jellegű érvet hangsúlyoz, ugyanakkor a másik típusú érvet is fenntartja, “lebegteti.” Sajnálkozva mondják például, hogy nem lehet önkéntes haderő, mert nincs rá elég pénz, de egy másik mondatban már a sorozott hadsereg nevelő hatását ecsetelik. Ez a hozzáállás pragmatikus jellegű: arról árulkodik, hogy az illető mindenképpen fenn akarja tartani a hadkötelezettséget, az számára másodlagos, hogy milyen indokkal. Másik elképzelhető motívum lehet, hogy a hadkötelezettség táborának egységét erősítsék: nem a különbségekre, hanem a közös célra koncentrálnak. A magyar politikai élet ismeretében kézenfekvő feltételezni, hogy az aktuálpolitikai érdekek erősebbek, mint a honvédelem ügye.

Az alábbiakban (eltérően a szokásos tárgyalástól) a hadkötelezettség melletti és elleni érvek nem különülnek el egymástól, az osztályozás más szempontok alapján történik.

4.1. Emberi jogok

A kötelező katonai szolgálat az emberi jogok széles skálájának folyamatos és súlyos megsértésével jár. Szinte nincs olyan emberi jog, ami ne sérülne. Az emberi jogoknak ilyen mértékű, tömegekre kiterjedő megsértése a modern polgári államokban az élet egyetlen más területén sem képzelhető el. Radikálisan fogalmazva: a hadkötelezettség a modern állami rabszolgaság intézménye. Ezt a radikális megfogalmazást sokan durvának tartják, elutasítják. Ám ha belegondolunk, hogy ez az intézmény az állampolgár életének szinte minden részletét szigorúan szabályozza, előírja, hogy mit és mikor egyen, hogyan öltözködjön, kinek és hogyan köszönjön, kinek engedelmeskedjen, kivel és hol lakjon egy szobában, és olyan esküre kötelezi, amelyben még a saját életének feláldozását is vállalja - nos, akkor nem tagadható, hogy a rabszolgasággal való analógiának van alapja.

Nem véletlen, hogy olyan sok kiemelkedő értelmiségi ellenzi a hadkötelezettséget. Azzal, hogy az egyéniségükre büszke, az egyenruhától egyébként is irtózó személyeket a hadseregbe bevonultattak és ott megaláztak, a sorkatonaság intézménye számos esküdt ellenséget szerzett magának.

4.2. Nevelés

“A katonai szolgálat nevel. Hazaszeretetre, önfeláldozásra, fegyelemre, férfiasságra, bajtársiasságra, közösségi életre.” - mondják.

1993-ban a Honvédelmi Törvény tervezetéből kihagyták a nevelési funkciót. Való igaz, a hadsereg nevelési funkciója nem egyeztethető össze a modern polgári állam eszméivel. Alkotmányba ütköző szereptévesztés, ha a hon védelmére megszavazott költségeket más célokra fordítják. Különben is erősen vitatható, alkalmas-e nevelésre egy olyan intézmény, aminek fő funkcója a pusztítás, az emberölés eszközeinek, módszereinek, technikájának megismerése. Különösen érthetetlen számomra, hogy a magukat kereszténynek valló politikusok hogyan tudják összeegyeztetni az ellenség szeretetének jézusi követelményét a hadsereg “nevelő” funkciójával.

Szemléltető leírást adott a hadseregben tapasztalt nevelésről a politikus Kövér László [Függelék]. Tapasztalai máig érvényesek, ezt támasztja alá az agyhártyagyulladás-járvánnyal kapcsolatos tudósítások, publicisztikák tömege.

Azt gondolhatnánk, hogy legalább a fegyelem vonatkozásában pozitív a hadsereg hatása. A csoportosan szabadságra utazó vagy leszerelő katonák hangoskodó, botrányos viselkedése még ezt a várakozást is szembeszökően cáfolja.

Nem akarom kétségbevonni, hogy a sorkatonaságnak néha kedvező hatásai, előnyei is észlelhetők. Ám hogy egy intézménynek vannak pozitív hatásai is, az még nem bizonyítja az intézmény létjogát. A volt politikai foglyoktól tudjuk például, hogy a recski kényszermunkatáborban vagy az ötvenes évek egyes börtöneiben milyen pezsgő szellemi élet folyt. Mégsem jutna senkinek eszébe, hogy ezeket a pozitív momentumokat a lágerek igazolására használja.

Az is közismert, hogy egyes szülők nevelési célból helyeslik fiaik bevonultatását. De semmivel sem igazolható, hogy a gondos nevelést biztosító családok fiataljait mások mulasztásai miatt büntessék.

4.3. Honvédelem

Tradicionálisan alakult úgy, hogy a honvédelem kifejezést kizárólag a haderővel kapcsolatban használják. Pedig a hon védelme sokkal tágabb, és különösen manapság elmondható, hogy a hazát nem annyira a külső államok hadseregei, hanem sokkal inkább más tényezők, például belvíz, árvíz, a folyókba került cián, avagy éppen a laktanyákból elterjedt agyhártyagyulladás-járvány veszélyezteti. Másrészt az ország érdekeinek védelmében a diplomaták és a pénzemberek sokkal hatékonyabban tudnak fellépni, mint a katonák. Románia és Magyarország határainak történelmi változásai szemléletesen mutatják a hadsereg szerepének túlbecsülését.

Széles konszenzus van abban, hogy a hon fegyveres védelme szükséges. A modern államokban azonban a hon védelmét nem az egyes polgárokra, hanem az arra illetékes állami szervekre célszerű bízni. A sorozáson alapuló magyar haderő jelen állapota aggasztó, hadrafoghatósága csekély [10, 11]. Ahhoz, hogy a helyzet javuljon, szükséges a professzionális haderő [12, 13, 14].

Kézenfekvő a kérdés: mi a helyzet háború esetén. A háború kivételes állapot, amikor a törvényeket, jogszabályokat pillanatok alatt felfüggesztik, újakat hoznak, tehát háborús konfliktus esetére előre tervezni igen nehéz, bizonytalan. A sorkatonaság előnyeként szokás emlegetni, hogy a sorozás révén nagyszámú tartalékos tömegek vannak, akik mozgósíthatók, ha a védelem gerincét jelentő elit, professzionális haderő nem tudja feltartóztatni az ellenség támadását.

Erre a nemvárt és nemkívánt esetre két, egymást kizáró védekezési stratégiát tudnak javasolni a hadkötelezettség ellenzői:

a) Népfelkelés, illetve a tartalékosok mozgósítása.

Kérdéses, hogy szükséges-e ehhez előzetes kiképzés, hiszen az ismeretek gyorsan elavulnak, másrészt éppen a rendkívüli helyzet miatt várhatóan semmi sem úgy menne végbe, ahogy azt előre eltervezik. A korábbi sorozások miatt még hosszú évekig lesz elegendő “kiképzett” tartalékos. A kiképzett tartalékosok folyamatos utánpótlását (ha az egyáltalán szükséges) önkéntes alapon is lehetne biztosítani megfelelő ösztönzéssel.

b) A fehér zászló kitűzése.

Ez ugyan megdöbbentően hangozhat, de nagyon sok történelmi tapasztalat azt mutatja, hogy egy ország a végső tartalékok mozgósításával csak növeli veszteségeit, és valószínű, hogy végül egy rosszabb pozícióban kényszerül erre a lépésre. A népesség megtartása sokkal fontosabb szerepet szokott játszani a nemzetek jövője szempontjából, mint a terület átmeneti hovatartozása.

4.4. Béke - militarizmus

A sorozott hadsereghez kapcsolódó szimbólumrendszer a nemzeti különbségek hangsúlyozásán alapul. Kitünteti a saját nemzetet a többihez, a potenciális ellenséghez képest. Így a sorozott hadsereg kiválóan alkalmas a nacionalista indulatok felszítására. A tömeghadseregek - legalábbis elvileg - nemcsak védekezésre, hanem támadásra is alkalmasak, ezért tömeghadseregek fenntartása állandó kísértést jelent a nemzetállamok vezetőinek, hogy a problémákat erőszakkal való fenyegetéssel vagy erőszakkal oldják meg. Így a tömeghadseregek nagyobb veszélyt jelentenek a békére, mint a kis létszámú professzionális hadseregek.

A sorozott hadsereggel szinte minden polgár, minden család kapcsolatba kerül, az egész társadalom bizonyos mértékig militarizált, míg önkéntes haderő esetén a katonaság csak a társadalom egy részének életét érinti.

Nem csoda, hogy a fegyveres harcban, a történelmi háborús eseményekben pozitív értékeket látó, katonai hagyományokat ápoló, nacionalista körökben nagyon is népszerű a hadkötelezettség.

4.5. Kasztosodási és puccsveszély, civil kontroll

“A sorozott hadsereg a civil kontroll biztosítéka. A professzionális hadsereg viszont könnyen felhasználható nemcsak külső ellenséggel szemben, hanem belső célokra is, puccsveszélyt jelent.”

Nagyon érdekes érv. Hallottam már tekintélyes német szakértőktől, magyar politikusoktól, de még a rádióba betelefonáló vidéki nagymamától is - annak ellenére, hogy az ezt alátámasztó konkrét esetek nem ismertek. Amikor valami konkrétumot mondanak, leginkább Pinochetet említik ezzel kapcsolatban - helytelenül, mert Chilében sorozott hadsereg van, vagy a régmúlt római korból idézik fel a “pretoriánus gárda” csínyeit.

Ha az egyre kisebb létszámú, kezdő, sorozott közkatonák bármiféle befolyást gyakorolhatnának a haditervekre vagy bevetési akciókra, avagy a sorkatonák a főtisztek titkos terveit kifecseghetnék a diszkóban vagy családjuk körében, akkor ez a hadsereg katonailag teljesen értéktelen. A hadsereg ugyanis akkor bír katonai jelentőséggel, ha szigorúan hierarchikus, fegyelmezett és konspiratív. Egészen más kérdés a civil kontroll: egy ilyen hadseregnél szükséges és elegendő, hogy a hadsereg legfelső vezetése - ami egyébként mindig hivatásos állományú - az állam civil politikai döntéshozóinak irányítása alatt álljon. A civil kontroll további biztosítéka a nyilvánosság, valamint a hadseregtől független, de a katonák számára is nyitott civil szerveződések, társadalmi szervezetek tevékenysége.

Semmi sem bizonyítja, hogy a sorozott hadseregek kevésbé lennének hajlamosak gaztettek elkövetésére, vagy a hazát elkötelezettebben szolgálnák, mint az önkéntes hadsereg. A magyar sorozott hadsereg gátlástalanul kiszolgálta a hitleri Németországot, a sztálini Szovjetuniót, részt vett az újvidéki vérengzésben és Csehszlovákia 1968-as megszállásában. Utalhatunk továbbá a II. világháború más sorozott hadseregeinek rémtetteire, a görög ezredesek puccsára, a szerb hadsereg koszovói akcióira stb.

A mai bevonulási adatok ismeretében már az az állítás sem állja meg helyét, hogy a sorozott haderő hűen reprezentálja a társadalmi összetételt, sőt, ettől igen távol áll. Az elit fiataljait szinte egyáltalán nem érinti a sorozás.

Ami a katonai kaszt kialakulásának veszélyét illeti, ez a probléma független a sorozástól: leginkább a mindenképpen hivatásos tisztek esetében vetődhet fel, bár szerintem ez a mai Magyarországon álprobléma.

Van még itt egy másik érv is: “önkéntesség esetén a szegény néprétegek gazdasági okból kényszerülnének katonai pályára, s ez sérti a társadalmi igazságosság elvét.” Ez az érv képmutató - több okból is. Egyrészt mert sohasem emlegetik más, sokkal alacsonyabb presztízsű szakmáknál, csak kizárólag a katonaságnál. Másrészt a mai katonai szakma nem különösebben veszélyes, az utóbbi 50 év tapasztalatai szerint sokkal veszélyesebb szakmák is vannak. Végül azért is képmutató ez a fajta érvelés, mert a gazdasági kényszerhelyzetben levők lehetőségeit kívánja korlátozni. A társadalmi igazságosságra hivatkozva nem lehet és nem méltányos a szabad munkavállalás jogát kétségbe vonni.

4.6. Jogi szempontok

A jelenlegi Alkotmány előírja a polgárok honvédelmi kötelezettségét [2]. Ez az alkotmányos rendelkezés ütközik az Alkotmány más rendelkezéseivel, az alkotmányos alapjogokkal, például az élethez való joggal. Így a hadkötelezettség alkotmányos feszültségek forrása.

1996-ban tervezték egy új Alkotmány megalkotását. Az előzetes társadalmi vita egyik eredménye az volt, hogy az illetékes parlamenti bizottság által ötpártilag elfogadott módosító csomagba bekerült egy olyan módosítás, ami a hadkötelezettséget kivonta az Alkotmányból és alacsonyabb jogszabályba, törvénybe utalta. A parlament végül - más okok miatt - néhány szavazat híján nem fogadta el az új Alkotmányt.

A jelenleg hatályos Alkotmány alapján lelkiismereti indokkal alternatívaként polgári szolgálat is választható. Polgári szolgálatot teljesíthetnek a sorkötelesek pacifista, hadseregellenes szervezeteknél is, amire a hadkötelezettség kifejezés alkalmazása egyenesen abszurd.

4.7. Szakmai (katonai és gazdasági) megfontolások

A sorozott hadsereg a piacgazdaságtól idegen. A rejtett, járulékos költségek miatt a gazdasági tisztánlátást is lehetetlenné teszi [15]. Társadalmi szinten biztosan drágább, pazarlóbb. Az önkéntes haderő a piacgazdaság eszközeivel valósítja meg a munkamegosztást.

Mégis elterjedt a köztudatban, hogy “az önkéntes hadsereg a drágább”. Itt két tényezőre gondolhatunk. Az egyik az, hogy a sorozott katonának nem kell bér, tehát az “megtakarítható”. Ám ez az érvelés amorális: ha az állam igényel valami szolgálatot polgáraitól, azt nem illik erőszakkal elvenni, hanem szabadpiaci áron illik megvásárolni. A sorkatonákon megtakarított bérköltség nem is igazán jelentős faktor. Ez csak a HM által nemrégiben készített költségszámításban jelentős [16], mert ott

- a tervek szerintinél jóval magasabb létszámmal számoltak,

- a magyar munkaerőpiaci viszonyokhoz képest irreálisan magasra becsülték a szerződéses katonák bérét,

- feltételezték, hogy az átálláskor minden katonai bért növelni kell,

- bruttó bérrel számoltak, noha az adó és egyes járulékok az állam számára nem jelentenek többletköltséget.

Arról nem is beszélve, hogy az áttérésnél megtakarítások is lesznek, ezeket a HM számítása figyelmen kívül hagyta.

A másik szóba jöhető szempont az átállással járó többletköltségek. A honvédelmi miniszter megfogalmazásában: “a szerződéses katona másfajta szállást és haditechnikát igényel” [17]. A “haditechnika” katonai kérdés. Ám nyilvánvaló, hogy a haditechnikai felszerelés korszerűsége, hatóereje nem attól függ, hogy a hadsereg milyen típusú. Sőt, egy szerződéses katona, jobb kiképzettsége, több gyakorlata miatt ugyanazzal a felszereléssel is hatékonyabban, eredményesebben tud bánni, mint a kezdő, szakképzetlen sorkatona. Lehet, hogy szükség van a magyar hadsereg felszerelésének modernizálására, de inkorrekt ezt az igényt az önkéntességre való áttérés számlájára írni.

Az az állítás pedig, hogy a sorkatonának másféle szállás dukál, etikailag, jogilag elfogadhatatlan, a sorkatonákra nézve sértő. Ők sem tekinthetők másodosztályú állampolgárnak. A méltányosság azt kívánná, hogy éppen azok elhelyezésére, ellátására kellene nagyobb gonddal ügyelni, akik nem szabad akaratukból és nem is büntetésből, hanem kényszerűségből kerülnek a laktanyákba.

A sorkatonákat egyre kevesebb tényleges katonai feladatra lehet alkalmazni. Magyarországon már most is két haderő létezik: az egyik a NATO-követelményekhez igazodó önkéntes, a másik a tradíciókon alapuló sorozott sereg. E két struktúra egyidejű fenntartása, azonkívül, hogy értelmetlen pazarlás, rontja az önkéntes sereg színvonalát is. A szerződéses katonai állásokra például nincs elég jelentkező. Ha nem követelnék meg a jelentkezéshez a sorkatonai szolgálat részbeni letöltését, akkor jóval több jelentkező lenne. A sorkatonaságnál uralkodó hangulat azokat is elriasztja a katonai pályától, akik arra egyébként hajlamosak lennének.

4.8. A külföldi példák

A sorozás hívei előszeretettel hivatkoznak európai példákra, elsősorban Németországra, habár éppen ott is vita folyik a haderőreformról.

Magyarországnak a német modellt nem célszerű követni - nemcsak történelmi okok, hanem az eltérő adottságok, a lakosság eltérő hozzáállása miatt sem. Németországban például igen jelentős a polgári szolgálatot választók aránya. A kato illetve polgári szolgálat elfogadottsága, a jogkövető magatartás jóval nagyobb, mint nálunk.

Az európai semleges országok gyakorlatára való hivatkozás is helytelen. Egyrészt igen lényeges a biztonságpolitika szempontjából a NATO-tagság. Másrészt Svájc, Svédország és Finnország történelmi tapasztalatai a miénktől rendkívül távol állnak. Svájc és Svédország régóta nem volt háborúban, Finnország második világháborús szerepe pedig pozitív értékként jelenik meg a közvéleményben. Így ezekben az országokban a fegyveres honvédelem presztízse - ellentétben Magyarországgal - fennmaradt, nem diszkreditálódott.

4.9. Magyar nemzeti érdekek

Magyarország a két világháborúban nemcsak katasztrofális katonai vereséget, hanem katasztrofális megaláztatást, erkölcsi vereséget is szenvedett. Ez a történelmi tapasztalat a felelősen gondolkodókat és az egyszerű embereket is elvezette a felismeréshez: számunkra a konfliktusok fegyveres erővel történő megoldása nem kifizetődő.

Még a diktatúra éveiben erősödött meg a Bokor Közösség. A mozgalom alapítója, Bulányi György piarista tanár úgy vélte: a magyar nemzet érdekeit leginkább azzal szolgálja, ha Jézus tanítását követve radikális erőszakmentességet hirdet. A mozgalom sok tagját bebörtönözték a katonai szolgálat megtagadása miatt. Ez a mozgalom jelentős hatással volt több kiemelkedő közéleti személyiség gondolkodására.

A magyar történelmi tapasztalatok alapján még a radikális pacifizmust sem lehet pragmatikus érveléssel lesöpörni. Csak a politikailag elfogultak vonják kétségbe, hogy hadseregünk léte, tevékenysége a két világháborúban hátrányosan befolyásolta hazánk sorsát.

Trianon óta Magyarországot olyan államok veszik körül, amelyekben a magyar nemzetiség létszáma jelentős. A szomszédos országokban élő magyarság szempontjából a hadkötelezettség különösen ártalmas. A magyarországi hadkötelezettség-ellenes mozgalom nagy erkölcsi támogatást kapott a vajdasági magyarok erőszakmentes ellenállási mozgalmától. A hadköteles fiatalok elvándorlása veszélyezteti a magyar nemzetiségek jövőjét.

A nemzetiségek kettős kötődésben élnek: egyrészt kötődnek ahhoz az államhoz, amelynek polgárai, másrészt kötődnek az anyaországhoz. A magyar nemzeti érdek megkiíánná, hogy a nemzetiséghez való tartozás - a lelkiismereti okhoz hasonlóan - mentességet biztosítson a kötelező katonai szolgálat alól.

4.10. A magyar polgárok hozzáállása

A magyar fiatalok túlnyomó többségére már nem hatnak a régi frázisok. A történelmi tapasztalatokat az egyszerű polgárok sokkal gyorsabban és pragmatikusabban dolgozták fel, mint a politikai elit. A kötelező katonai szolgálatot elkerülők nagy száma bizonyítja a magyar fiatalok szabadságszeretetét és leleményességét. Ugyanakkor az is megfigyelhető, hogy a magyar polgárok nagyobb hangsúlyt fektetnek arra, hogy a problémára egyéni, kivételes megoldást keressenek, mintsem, hogy gyökeres változást, általános rendezést követeljenenek. A közvéleménykutatási adatok [18] szerint a lakosság többsége már ellenzi a sorozott hadsereget, és ez a többség egyre növekszik. Ez a tény, valamint a nyilvános vita kiszélesedése arra utal, hogy a kérdés politikai, választási jelentősége fokozódik.

A közéletben azonban jelen vannak más hagyományaink is. A nacionalista indulatok, az irredentizmussal való kacérkodás, a militarista hagyományok ápolása olyan tényezők, amelyek az önkéntes haderőre való áttérést késleltethetik.

5. Mikorra várható a kényszersorozás megszüntetése?

Ezt objektív tényezők is befolyásolhatják. Sokszor elmondják: “az áttéréshez igen hosszú idő szükséges.” Ennek a kijelentésnek sincs sok objektív alapja. Azok, akik ma a néhány évet irreálisan rövidnek tartják az áttéréshez, egy szót sem szóltak akkor, amikor a NATO-csatlakozás népszavazási kampány-hirdetései a sorozás rövid távú megszűnését helyezték kilátásba [19]. Azt is figyelembe kell venni, hogy az önkéntes haderőre való áttérés, a tömeghadsereg leépítésének folyamata nem most kezdődik, hanem már évek óta folyik [4]. Így az áttérés már semmiképpen nem minősíthető elsietettnek.

Sokkal fontosabbnak tartom viszont a szubjektív tényezőket. A magyar mentalitás egyik jellemzőjét Petőfi Pató Pál úr című verse ábrázolja. A magyar urak, a magyar politikusok gyakran viselkedtek a minden döntést, cselekvést halogató Pató Pál úr módjára. Most is kitapinthatók az erre való hajlam jelei.

1. A Magyar Népköztársaság Alkotmánya (1949. XX., 1959. aug. 20-án hatályos változat)
“60.§. A Magyar Népköztársaság polgárainak megtisztelő kötelessége, hogy általános védkötelezettség alapján katonai szolgálatot teljesítsenek.
61.§.(1) A haza védelme a Magyar Népköztársaság minden polgárának szent kötelessége.”

2. A Magyar Köztársaság Alkotmánya (1949. XX., 2000.04.14-én hatályos változat)
“70/H. § (1) A haza védelme a Magyar Köztársaság minden állampolgárának kötelessége.
(2) Az állampolgárok az általános honvédelmi kötelezettség alapján fegyveres vagy fegyver nélküli katonai szolgálatot, illetőleg törvényben meghatározott feltételek szerint polgári szolgálatot teljesítenek.”

3. Móricz Lajos és Csabai Károly: Az önkéntes haderő létrehozásának lehetőségei Magyarországon. (Tanulmány, 1993)

4. Molnár Ferenc: Sorkérdések (Népszabadság, 2000.03.30)

5. Németh H. Erzsébet: A sorozásra behívottak fele nem megy el - Szerződéses katonákkal még nem tudják feltölteni a létszámot. (Népszabadság, 1999.12.09).

6. Nem szűnhet meg a sorkatonai szolgálat (varjú), (Magyar Nemzet, 2000.03.23).

7. Molnár Ferenc:: A sorkatonai szolgálat intézménye és a NATO-csatlakozás. Cikk a “NATO és a magyar csatlakozás” c. kiadványban (MTA, 1999, 107.o.).

8. Haszán Zoltán: Egyedül a vezérkar ellen. (Magyar Hírlap, 2000.03.18).

9. Jürgen, Rose: előadás a COLPI konferencián, (Budapest, 1999. december).

10. Kemény NATO-kritika a honvédségnek. (Magyar Hírlap, 2000.04.06.)

11. Fenntartani a hazafiság szellemét. (KIS ÚJSÁG, 2000.03.03)

12. Bokor Imre: Elodázhatatlan a hivatásos haderő létrehozása. (Kapu, 1999/03)

13. Szűcs Mihály: Honvédelem és hadkötelezettség. (Népszava, 1996.05.24)

14. George Robertson, NATO-főtitkár (2000.04.04. 22:30 TV2 (MTM-SBS) Ablak Európára)
" - El kell indulni a professzionális hadsereg felé, és szakítani kell a sorkatonasággal, amely vajmi keveset ér olyan helyzetekben, amilyenekbe például Boszniában és Koszovóban kerültünk."

15. Bródy András: Aki ilyet nem szeret. (HVG 1997.08.23)

16. Kossuth Rádió, Esti Krónika - Háttér. (2000.02.09 18:00 [Idézi: HM sajtóválogatás, 2000.02.10])

17. Halász Lajos: Társadalmunk érett a NATO-csatlakozásra. (Magyar Nemzet, 1999.02.06)

18. A többség eltörölné a kötelezô katonai szolgálatot. (Népszava, 2000. 01.26)

19. Politikai hirdetés. (Magyar Hírlap, 1997.11.13)
A képen egy anya mondja: “A nagyobbik fiam őrkatona volt... A kicsit nem hagyom. Ha belépünk a NATO-ba, hivatásosokból áll majd a sereg....”

49. oldal: Béke.

“Tisztában kell lennünk azzal, hogy azok a hatalmas ipari csoportok, amelyek a fegyvergyártásban részt vesznek, minden országban a nemzetközi vitás kérdések békés rendezése ellen dolgoznak,...”

54. oldal: A katonai szolgálati kötelezettségről (Levélrészlet)

“Ahelyett, hogy a szolgálati kötelezettség bevezetését Németországnak megengednék, inkább mindenkitől el kellene azt vonni, és ne engedélyeznének mást, mint zsoldos hadseregeket,.....Így legalább a nép katonai nevelésének végzetes lelki hatását és a vele összefüggő egyéni jogtalanságot meg lehetne akadályozni.”

2. Szathmári Sándor: Kazohinia (Magvető 1972)

Az először 1935-ben kiadott szatírikus regény főhőse a behinek országában masírozó csapattal találkozik. Azt mondják neki:

“- ... szabad részt venned a békemunkában.

- Hogyan?

- Megfogod ezt - és ezzel egy kést nyomott kezembe -, velünk jössz a domboldalra, ahol biztosítod a békét és civilizációt. ... Sietve jelentettem ki, hogy az engedéllyel egyelőre nem kívánok élni, de rám kiáltott:

- Mondtam, hogy szabad részt venned a bukuban! - azzal belém rúgott, és odalökött a sorba ...”

Csodálkoznak félelmén: ...”Hát te életben akarnál maradni, mikor a bukuban kés által halhatsz meg? Elszalasztanád elnyerni a kés üdvét, a legfőbb örömet, amiért érdemes volt születni?”

3. Horn Gyula: Cölöpök. (Kossuth Kiadó, 1991)

7. fejezet, 88. oldal:

“Csapást jelentett, legalábbis az én számomra, hogy a második évfolyamtól megkezdődött a katonai kiképzés. Világéletemben utáltam a hadsereget, de még az egyenruhát is. Sehogy sem tudom megérteni, hogyan képesek normális emberek békeidőben uniformisba bújni.

4. Kövér László: A katonaság nevelő hatásáról. Ellenzéki kerekasztal - Portrévázlatok, Szerk.: Richter Anna (Ötlet Kft, 1990)

“A bunkók még bunkóbbak lesznek, a másik fölött uralkodni vágyók megtalálják a maguk terepét. ... A kisszerűség, az aljasság, hogy azok érvényesülnek, akik gerinctelenek vagy teljesen gátlástalanok ... Az az érzés alakult ki bennem, hogy Kalocsa - ott voltam - egy mini Auschwitz. Csak mennyiségi különbség van köztük, a logikai elv ugyanaz: az embereket megtörni, péppé gyúrni, aztán egyformán kis agyagfigurákat csinálni belőlük.”

5. Konrád György: (A Hadkötelezettséget Ellenzők Találkozóján az írást Darvas Iván olvasta fel, 1993. 05. 22.) Dönthessünk önmagunkról! (Népszabadság, 1993. június 4.)

“Nagykorúságát elérve, minden fiatalember egy-másfél éves szabadságvesztésre van ítélve.”

“Nem látok semmi lényegbevágó különbséget a rendőri és a katonai fegyveres szolgálat között. Nem indokolt, hogy békeszerető, polgári társadalom akár az egyiket, akár a másikat különleges és kiváltságos erkölcsi státussal ruházza fel.“

“A kötelező katonaság butít.“

“A katonának egyre inkább a kéksapkás lesz a modellje...”

“De, hogy a nagyközönség megvitassa a témát: Mi kell Magyarországnak, reguláris hadsereg vagy hivatásos hadsereg? - aligha megakadályozható. Gondolkozni fogunk. Amihez jó kedvet kíván Konrád György.”

6. Bulányi György: Megtorlás nélkül (Előadás a Hadkötelezettséget Ellenzők Ligája ülésén, 1998. 11. 14.)

“Kezdődik a honfoglalások kora. Erről pengetnek diadaléneket, illetve siralmat bárdok, regősök. Aztán jönnek a világhódítás őrületei: Dzsingisz káné és a konkvisztádoroké. Majd Afrikában rabszolgákra vadászunk az eredeti tőkefelhalmozás érdekében. Aztán jön a múlt században ugyanezen világuralom-pestis szolgálatában - és az ún. keresztény kultúrán belül - a hadkötelezettség törvénybe iktatása: legyilkolandó, aki nem hajlandó embert gyilkolni!