95-04-27. Megjelent : . A jövő mérnöke.
Kulcsszó: tandíj.
Fodor Gábor művelődésügyi miniszter április 5-I Nap TV-beli nyilatkozatában
kétszer is szóba került a felsőoktatás demokratizálásának igénye. Először
a tandíj-koncepció megjelenésének üdvözlésekor, másodszor az “antidemokratikus”
felvételi vizsga megszüntetésének sürgetésekor.
Bűnbánóan bejelentem, magam is évtizedekig aktívan részt vettem
a felvételi vizsgákban, és töredelmesen beismerem azt is, hogy ezek a vizsgák
valóban antidemokratikusak voltak. Kifejezetten arra törekedtem, hogy a
vizsgákon ne mindenki ugyanolyan pontsz’mot érjen el, hanem az eredmények
jelentős szórást mutassanak. Noha tudtam, hogy ezen pontsz’mokat a diktatórikus
pártállam szűrésre fogja felhasználni. Mindezeket nem egyedül, hanem
oktatótársaimmal együtt úgynevezett “felvételi bizottságokban” követtem
el.
A szűrés azt a célt szolgálta, hogy az egyetemekre ne kerülhessen
bárki, egyeseknek, akik a felvételi vizsgán jobban szerepeltek, bizony
sokkal nagyobb esélyük volt a bejutásra, mint másoknak. Még szerencse,
hogy a régebbi időkben bizonyos intézkedések enyhítették a felvételi vizsgák
antidemokratikus hatását, és olyan hallgatóknak is lehetővé tették a bejutást,
akik ugyan a vizsgán nem szerepeltek fényesen, de szüleik érdemrendjének
fénye ezt a kis homályt feledtette. Ezenkívül a meghitt, baráti érzések,
családi kapcsolatok is olykor módot találtak arra, hogy titokban enyhítsenek
a merev rendszer embertelenségén.
Az idők során az áhított intézményekbe bejutni akarók,
a továbbtanulni vágyók széles tömegeinek (és felmenőiknek ) nyomására
az illetékesek fokozatosan gyengítették a felvételi vizsgák antidemokratikus
szerepét, nőtt a felvételizők szabadsága, választhattak a kedvezőbb tárgyak,
a kedvezőbb pontszámítási módok közott. És íme, már látszik az alagút
vége: közel a pillanat, amikor egyszersmindenkorra gátat vetnek az antidemokratikus
tevékenységnek, nem lesz alkalmunk tovább folytatni e káros gyakorlatot.
Csakhogy ahogy ismerem magam, az évtizedek nem múltak el nyomtalanul.
A káros tevékenységek beidegződtek, így, ha a javulás útjára is szeretnék
lépni, nem biztos, hogy lesz rá erőm. Lehetséges, hogy fondorlatosan továbbra
is azon fogok mesterkedni, hogy a felsőoktatás antidemokratikus vonásait
erősítsem. Mert bizony erre még számtalan lehetőség kínálkozik. Ott vannak
például a vizsgák. Talán nem mindenki tudja, de a vizsgák -legalábbis a
kötelező tárgyaknál --azonkívül, hogy antidemokratikusan (gyakorlati jelentőséggel
azonban szerencsére nemigen bíró) osztályokba sorolják a hallgatókat--,
elégtelen eredmény esetén a továbbtanulás gátjaivá válnak, tehát bizony
ezek még sok kis felvételi vizsgát jelentenek. És persze ezzel a lehetőséggel
a hagyományokban megrögzött oktatók még visszaélhetnek. Hát most aztán
mi legyen a demokráciával?
Az idő majd csak megoldja valahogy a problémát. A régi hagyományokra
emlékezők, a nosztalgiázók lassan nyugdíjba mennek, kihalnak, sőt a természetes
folyamatot tervszerű létszámleépítéssel jelentősen fel lehet gyorsítani.
És akkor már semmi akadálya nem lesz a felsőoktatási demokráciának. Mindenki
kaphat tanári, mérnöki vagy orvosi diplomát, aki csak akar.
Feltéve, ha megfizeti a tandíjat.
Farkas Henrik
egyetemi docens