HEL Sajtószemle   2001 december

1201
(Vida István, HVG-posta)
A Hadkötelezettséget Ellenzők Ligája ügyvivőjeként nagy érdeklődéssel  olvastam a �Milyen legyen a mai hadsereg?� című írást (HVG, 2001.november 3.). A magyar parlamenti pártokat, a pártok vezetőit és szakértőit felelősség terheli azért, hogy hazánkban - a már régóta előre látható történelmi folyamat ellenére - késlekedik a sorozás megszüntetése. George Robertson NATO-főtitkár budapesti tartózkodásakor - már nem első ízben - állást foglalt a professzionális haderő mellett. Az általános hadkötelezettség szülőhazájában, Franciaországban 2001. június 27-én - 18 hónappal a tervezett határidő előtt - megszüntették a sorozást. Chirac államfő és Jospin miniszterelnök közös közleményben hangsúlyozták, hogy ezzel új fejezet nyílt meg a francia nemzet és a francia haderő történelmében.
 

1201
Számoljunk!   (Lovas István:    A Medgyessy-költségvetés
Magyar Nemzet, 2001. 12. 01. )
.....2006-ig a sorkatonaságot szerződéses katonákkal kell felváltani. Ennek többletköltsége a személyi járandóság terén kb. 50 milliárd forint. Továbbá a 18 ezer fős szerződéses állomány elhelyezésének, a szükséges infrastrukturális fejlesztések becsült költsége 72,7-81,8 milliárd forint....

********
Megjegyzések./F.H./: A szerző nem mondja meg, hogy mennyi időre becsüli az 50 milliárd Ft többletköltséget, illetve, hogy ezt hogyan számolta. Másrészről úgy látszik, ő is osztja a miniszteri kategorizálást: a szerződésesnek másféle szállás dukál. A sorkatonák másodosztályú állampolgárok?

Lassú munkához idő kell (Zord Gábor László: Sorkatonaság: idő kell az átalakuláshoz, Magyar Nemzet, 2001. 12. 01. )
A sorkatonaság intézményét nemhogy népszavazással, de semmilyen törvényhozási aktussal sem lehet máról holnapra
eltörölni, a honvédség csak hosszú folyamat után válik professzionális haderővé - nyilatkozta lapunknak Póda Jenő, a miniszterelnök biztonságpolitikai főtanácsadója.

A kormányzat tisztában volt azzal, hogy egy népszavazás megtartása a sorkatonaság jövőjéről alkotmányos akadályokba
ütközik, hiszen az alaptörvényt ilyen módon nem lehet módosítani -
reagált a szocialista párt népszavazási kezdeményezésének az
Alkotmánybíróság részéről történt megsemmisítésére Póda Jenő.
A kormányfő biztonságpolitikai főtanácsadója leszögezte: a sorkatonaságot jelenleg semmiképpen sem lehet megszüntetni
népszavazás útján, de más politikai aktussal sem. Hozzátette: valójában nem egyik pillanatról a másikra történik majd meg a professzionális haderőre történő áttérés, hanem folyamatos átalakítás, szerves fejlődés következményeként. Ezt a folyamatot
zárhatja majd le egy jogi aktus. A változást azonban nem lehet erőltetni, hiszen mint azt az előző kormány alatt teljes mértékben szerződéses állományra áttért határőrség példája is mutatja,
jelentős létszámhiány alakulhat ki. Emlékeztetett, hogy a 90-es évek
eleje óta a jelenlegi ellenzék által használt hangzatos jelszavak
ellenére sincs "kényszersorozás" , nem kötelező katonának lenni. A sorozások alkalmával - amely Póda szerint tulajdonképpen csak egyfajta összeírás - mindenki jelezheti, ha lelkiismereti okokra hivatkozva inkább polgári szolgálatot akar teljesíteni. Hasonlóképpen, szintén az előző évtized eleje óta, a honvédség már nem tisztán sorállományú szervezet: bevezették a szerződéses katona intézményét, mivel a nagy értékű technikai berendezéseket
célszerűbb rájuk bízni, mint a sorállományúakra. Amikor számuk és a honvédségen belüli számarányuk olyan lesz, hogy gyakorlatilag is kiválthatják a sorállományúakat, akkor szüntethető meg az utóbbiakra épülő rendszer. Póda Jenő sikeresnek értékelte az elmúlt időszak toborzókampányát, de elismerte, hogy továbbra is többezres hiány van szerződéses katonákból. Noha a parlament döntése értelmében
januártól mintegy kétszeresére emelkedik illetményük, a főtanácsadó úgy véli: nemcsak a fizetés és az életkörülmények javítása hozhat kedvet a szolgálathoz, hanem a társadalom változó hozzáállása is. Pénzzel nem lehet elejét venni az olyan jelenségeknek, amelyek
révén sokszor nem kellően átgondolt, megalapozott szándék, hanem kalandor szellem vezeti a fiatalokat a szerződés aláírására. Ennek szigorításán ugyan sok múlhat, ám sajnos gyakori tapasztalat, hogy a szerződést kötők alig töltenek több időt a honvédségben, mint a sorkatonák.
*
A honvédség professzionális jellegének megerősödésével párhuzamosan jöhet létre a Nemzetőrség intézménye, amely békében katasztrófavédelmi, objektumvédelmi feladatot láthatna el,
összefoghatná a gazdátlanná vált technikai sportokat, míg háborús időszakban katonai tapasztalattal rendelkező tagjai révén területvédelmi tartalékot képezhetne. A Nemzetőrség állománya a kötelező, néhány hónapos szolgálatukat töltőkből és önkéntes
tagokból állna.

1203

Ez is Svájc    (Stop, BBC)  Svájc nem búcsúzik a fegyverektől
           Svájcban népszavazás döntött a világ legsemlegesebb és
           talán legbékésebb hadseregének megmaradásáról. Az
           államalakulatot a népszavazás előtt erősen megosztotta a
           hadsereg fenntartásának kérdése. A kormány tervei szerint
           2003-ban létszámleépítést kell végrehajtani, annak
           ellenére, hogy néhány éve már egyharmadával
           csökkentették a fegyveres szolgálatot ellátók létszámát.
           Az alpesi köztársaság vezetői a leépítési terveik ellenére mindvégig hangsúlyozzák, hogy
           nem tervezik a hadsereg megszüntetését, mert az a békés, szabad és független állam
           létének egyik biztosítéka. A másik oldalon a népszavazást kikényszerítő ellenzők azzal
           érvelnek, hogy a még jelenleg is 360 ezer fős hadsereg fenntartása értelmetlen, és az
           évente ráfordított öt és fél milliárd dollárt sokkal hasznosabban fel lehetne használni �
           mégpedig polgári célokra.
           Az ellenzők helyzetét nehezítette, hogy a köztársaságban igen mélyek a fegyverviselés
           hagyományai. Habár nincs állandó hadsereg, de a 18 és 42 éves férfiak számára
           érvényben van az általános hadkötelezettség, és a leszerelt katonák a továbbiakban is
           évente átesnek egy újabb kiképzésen. Minden volt katona kap egy M-57 mintájú
           ismétlőfegyvert és 24 tár lőszert, amit köteles az otthonában tartani.
           A nők nem jutnak automatikusan lőfegyverekhez, de az állam arra bíztatja őket, hogy
           kérvényezzenek fegyverviselési engedélyt, amihez meglehetősen egyszerű hozzájutni. A
           hatmilliós lakosságú országban a felmérések szerint minden harmadik embernek van
           fegyver a birtokában. Ezek közül legalább 600 ezer automata eszköz, míg félmillió a
           pisztolyok száma. Ennek ellenére Svájcban igen ritkák az erőszakos, fegyverrel elkövetett
           bűncselekmények.
           A hadsereg védelmezői ráadásul azzal érvelnek, hogy a köztársaság nem tagja sem az
           ENSZ-nek, sem az Európai Uniónak, alakulása óta kívül maradt minden katonai
           szövetségen, ezért a fegyveres testületek megszüntetése esetén egy másik országra
           kellene bíznia a saját védelmének ellátását. Ez erősen sértené a több évszázados
           hagyományokat, illetve megkérdőjelezné Svájc semlegességét is. A mostani javaslatot
           tizenkét évvel ezelőtt a szavazók egyharmada támogatta, de mikor három esztendeje újra
           terítékre került a kérdés, akkor nagy többséggel vetették el.
           Az idők azonban nagyot változtak azóta. Szeptemberben egy fegyveres tüzet nyitott egy
           svájci kanton gyűlésének épületében, a következő hónapban sok áldozatot követelő tűz
           tört ki egy baleset nyomán a Szent Gotthárd-alagútban, nemrég pedig a Crossair
           légitársaság egyik gépe zuhant le Zürich mellett, több mint húsz halálos áldozatot
           követelve. Egy olyan országban, ahol ezek a katasztrófák korábban ismeretlenek voltak,
           az emberek kezdik úgy érezni, hogy az eddig élvezett békéjük és biztonságuk már nem
           annyira magától értetődő. A mostani népszavazás eredményétől függetlenül a hadsereg
           körüli újabb és újabb viták mindenképpen azt tükrözik, hogy a hidegháborút követő
           korszakban Svájc nem látja teljesen világosan az ország lehetséges szerepét. A berni
           kormány szorosabb nemzetközi együttműködésre tör és igyekszik elérni Svájc
           csatlakozását az ENSZ-hez. Erről a kérdésről jövőre rendeznek népszavazást.
           (BBC Online- stop!) 

1204
Élménybeszámolók.  (Sorkatonaság Ezt most kihagynám, ha lehetne… /Az Uj Generáció , 2001.december 4)
A sorkatonaságot megúszni nem kunszt, gondolhatnánk, hiszen ezer és ezer történet kering arról, miket kell csinálni, hogy egy életre elfelejtsük a bakaruhát. Tisztára mint a Diákszigeten: aki nem tud sajtóbelépőhöz jutni, az nem is ember - aki pedig nem tudja elbliccelni a katonaságot, az meg is érdemli, hogy elvigyék, szól az ítélet. Pedig nem is olyan egyszerű a történet; szeptember óta meg pláne nem. Borókai Gábor kormányszóvivő március elején bejelentette: a kabinet jóváhagyta azt a törvénymódosításra vonatkozó javaslatot, amelyet ha elfogad a parlament is, hat hónapra csökken a sorkatonai szolgálat. Persze azonnal lombozott is lefelé: egy füst alatt megváltoztatják a sorozáson alkalmazott egészségügyi kritériumokat, hiszen - mint fogalmazott - „tarthatatlan az az állapot, hogy a behívottak 49 százalékát alkalmatlannak találják a sorozóbizottságok". Mint tudjuk, a javaslat átment, januártól hat hónapra kell csak vonulni, az új orvosi vizsgálati rendszer pedig már szeptembertől érvényben van. Foglalkozzunk előbb ezzel a közel ötven százalékkal. (És vegyük hozzá azt is, hogy a szóvivő talán nem is merte kimondani a legérdekesebb számot: a fővárosban a fiatalok 75 százaléka alkalmatlan.) Mivel köztudomású, hogy a sima, mezei katonaság nem elítkommandóképző, tehát nem alapkövetelmény a 195 centis magasság és 95 kiló színhús - és fordítva, az utcán járva nem úgy néz ki a helyzet, mintha minden második fiatal srác (enyhébb vagy súlyosabb mértékben) kripli lenne -, nyilvánvaló: itt valami humbug van. (Érted, most menjek el hónapokra bohóckodni, tisztelegj, jobbra át-balra át? Már a tesiórán is utáltam. Arról meg nem is beszélve, hogy a katonaság után tartalékosként behívhatnak mondjuk két hétre egy laktanyába, kis utánképzésre , merthogy ez is része a hadkötelezettségnek. Persze a munkáltatómnak kötelező elengednie, majd pedig visszavennie, de hát ki ellenőrzi azt? A mostani főnököm szerintem azt mondaná: kis barátom, akkor szépen kiveszed szabinak azt a tíz napot. Hát köszönörn, ínkább nem, és azonnal elkezdtem keresni a kiskapukat. - Zs. Á.)
A sorozás egy pszichológiateszttel kezdődik, majd következik egy elbeszélgetés, a teszt kiértékelése. Sokan próbálják már itt megnyerni a csatát, kijátszani a rendszert, azaz eladni magukat pszichikailag sérültnek. Hogy stílusosan fogalmazzunk: arra számítanak, fel tudják venni a harcot és le is tudják győzni a szemben ülő pszichológust. Sokáig tartotta magát az a vélemény, hogy ha fegyvermániás szorongót játszunk el, akinek volt őngyilkos a családjában, és különben a saját neméhez is vonzódik kicsit, akkor tuti a felmentés. Ezzel szemben a legritkább esetben szelektálnak ki valakit pszichológiai okok miatt.
(Előadtam én a pszichológus lánynak mindent, amit mondtak, még gesztikuláltam is, ő meg nézett, egy szót sem szólt közben, csak a végén mondott annyit: ő megadhatja a felmentést arra a sok mindenre, amit hallott, de akkor hetente kell járnom kezelésre, terápiára. Ami egy normális embernek elég kemény - szóval biztos; hogy ezt akarom, kérdezte halkan. Ekkor egy kicsit azért meghökkentem. Lehet például polgári szolgálatos, ha ennyire nem akar bevonulni, tette hozzá. - Sz. T)
A bliccelők nagy többsége tehát az „orvosis" megoldást választja: előszedi minden betegségét, a bárányhimlőtől a gerincfájdalmakon át a penicillinérzékenységig, aztán hátha jó lesz valamelyik a sorozóbizottság előtt. Azonban előbb-utóbb szembesülhet az egyenes utat választó: végleges felmentést csak testi fogyatékosság vagy egyéb súlyos problémák (magas vérnyomás, látási zavarok, epilepszia, asztma) esetén kaphat. A sorozóbizottságban ülő két orvos - egy civil belgyógyász és egy sebész - sem hülye, pontosan tudja, hogy a gyermekkori mumpsz nem akadályoz senkit a hat kilométeres, menetfelszerelésen erőltetett menetben. Magából nagyon jó katona lesz, ha elfárad, majd szóljon az őrmesterének, hogy pihenne kicsit, zárják ilyenkor rövidre a még ki sem alakuló vitát. Az ottani orvosoktól megkapni a felrnentést-- szinte reménytelen. Jön tehát a másik megoldás:igazolásokkal érkezni. (Volt egy gyerek a sorozáson, nem hazudok, volt nála vagy öt papír:gerinc, allergia, nem is  
Iát jól, hallása szinte semmi - és persze szemlátomást semmi baja nem volt. Üldögélt a haverjaival, majd amikor rá került a sor, kicsit összezuhantotta magát, betámolygott az orvoshoz. Őt perc múlva kinn is volt, kiegyenesedett, mint Kaiser Sauze a Közönséges bűnözőkben, kezében pedig ott volt: E kategóriás, alkalmatlan. - K. U.)
Ezekben az esetekben korábban szinte tehetelen volt a sorozóbizottság: sem idő, sem energia nincs hosszabb vizsgálatok elvégzésére, a valóságtartalom ellenőrzésére; hagyatkozniuk kellett kollégáik diagnózisaira.
Arról mindig lehet hallani („a barátom barátjának az ismerőse mondta"), hogy ez meg ez az orvos megírja a felmentést. Az árak is ismertek: 60-100 ezer forint körül mozognak. Persze ilyen doktorhoz eljutni nagyon nehéz: nyilván minél jobban elterjed a híre, annál nagyobb az esély a lebukásra. A közelmúltban több orvost is lekapcsoltak, ennek ellenére nyilvánvaló, hogy virágzik ez a fajta menekülést út.
(Azt nem tudom, készült-e felmérés, hogy az orvosok milyen arányban ússzák meg a katonaságot, de azért el tudom képzelni. Nekem különben az volt a fő gondom, hogy szerintem egyetem után bevonulni, az elég gáz. Érted, ott vagyok huszonöt évesen és akkor nekiáll szívatni egy tizenhét éves suttyó? Hát ezt ne. Mehetnék polgári szolgálatra is, persze, de hát nem akarok megint hónapokig ilyen alja munkát végezni szóval csak meg kellett keresni a megfelelő orvost, letenni a pénzt, aztán rendben is voltunk. A sorozáson sem volt gond, orvos vagyok, mondtam, és máris megbocsátóbban néztek rám. - K. K.) '
Mielőtt azonban pálcát törnénk mind az orvostársadalom, mind a sorkötelezettek felett, tudnunk kell: a Központi Statisztikai Hivatal Népességtudományi Kutatóintézetének nemrégiben publikált felmérése szerint negyedszázada még közel 95 százalék volt a katonai szolgálatra alkalmas sorkötelesek aránya - ez mára 74 százalékra apadt. Tehát 26 százalékkal nyugodt lelkiismerettel lehet kalkulálni: gyorsuló élet, stressz, és a számítógép ' is rongálja a szemet, ugye. A maradék 23 százalék, ezzel kéne csak elszámolni valakinek.   /FZA/

1210

Stop! http://www.stop.hu/mozaik/index.tdp?f=22882

Teherautó gázolt halálra egy sorkatonát Szombathelyen
2001. december 10. hétfő 18:13

Halálra gázolt egy sorkatonát hétfőn délelőtt egy honvédségi teherautó
Szombathelyen a Savaria Kiképző Központ területén. A Savaria Kiképző
Központ gépkocsi tároló helyén a teherautó karbantartását végezték, a
járművet éppen kipróbálták, amikor a fék meghibásodott. A teherautó
elgázolta a 22 éves szombathelyi fiatalembert, aki a baleset helyszínén
életét vesztette. A rendőrség és a győri katonai ügyészség az ügyben
vizsgálatot folytat. (MTI)

1215
Feleslegesnek látszik.  (HVG, Borsányi András: Második magyar haderő)
....A 22 ezresre tervezett Nemzetőrség felállításával szinte második hadsereg jön létre Magyarországon, igencsak tetemes költséggel. .....
Vagyis ahelyett, hogy kicsi, ütőképes, modern haderő születne Magyarországon, duplázódnak a szervezetek, szaporodnak a feladatok, és óriási tempóban nőnek a kiadások. ....
De katonai szempontból is feleslegesnek látszik. A felálló "második magyar haderőben" három hónap lenne a szolgálati idő, ami alatt még a gépkarabély kezelésének a tudománya is nehezen hozható az elvárható magas szintre. Csakhogy azt mondja a magyar védelempolitika, hogy vészhelyzetben nagyszámú páncélos ék támadására kell felkészülni. Így egyetlen felelős döntéshozó sem gondolhatja komolyan, hogy gépkarabélyos nemzetőreinket bármi értelme lenne feláldozni, ha más, sokkal nagyobb sikerrel és lényegesen kevesebb véráldozattal járó katonai megoldás is létezik már. A Nemzetőrség semmiből való létrehozásának hatalmas költségei helyett a páncélos ékek elleni harcra kiválóan megfelelő harci helikoptereket és repülőgépeket kellene beszerezni.
A tartalékos rendszert pedig a szerződéses katonákra építve kellene kialakítani. Ha majd a magyar haderőben a jelenlegi 17 ezer dollár helyett 70 ezer lesz az egy katonára jutó éves kiadás - Hollandiában ez jelenleg 140 ezer -, és a szerződéses katonák is 300 ezer forintos illetményt vihetnek haza, akkor könnyedén megvalósíthatóvá válik a szerződéses katonák folyamatos rotációja és a leszereltek tartalékos behívása, anyagi ellenszolgáltatás fejében.

Ma létezik olyan hadseregünk, amely előbb-utóbb ütőképessé formálható, 1848-ban nem volt önálló magyar haderő. Ma Magyarországon nincs közvetlen katonai fenyegetés, nem úgy, mint 1848-ban vagy 1956-ban.

A három hónapos kötelező nemzetőri szolgálat gyakorlatilag a sorozott haderő átmentése. Ez ma már erkölcsileg igencsak megkérdőjelezhető, már csak amiatt is, mert az eredeti Nemzetőrség önkéntes haderő volt. Az pedig a letűnt kor szellemiségét hozná vissza, ha bármilyen állami hivatal betöltésének valóban előfeltétele lesz a Nemzetőrségben való szolgálat. Ennek alapján a Nemzetőrség és a Munkásőrség között sem túlzás párhuzamot vonni.

(A szerző a Zrínyi Nemzetvédelmi Egyetem doktorandusza)

**************
1231
Nyájak népe 
Magyar Hírlap

http://www.magyarhirlap.hu/cikk.php3?cikk=100000043264
Csapody Tamás: Pásztorok keljünk fel 2001-12-31 (a nyomtatott MH cikke)

Az ironikus, szellemes cikk döntően a katonai kiadásokkal ás a NATO-val
foglalkozik, de szó van benne a hadkötelezettségről is:

Idézetek:
"A pásztorok között egyetértés volt abban, hogy erős, nemzeti hadsereget
kell létrehozni azért, hogy az örök béke mindig náluk, az ország
határain belül maradhasson. Azzal is tisztában voltak, hogy a hadseregbe
mindenkit be kell hívni azért, hogy mindenki átélhesse az erőszakból és
a fegyverekből áradó békét.......A sorkötelezettségről mondják, hogy azt
nem lehet eltörölni, mert különben hiányozni fog a fiatalságnak.
Szállítsák le a sorkatonai szolgálathoz szükséges egészségügyi
követelményeket, hogy a hadseregben mindenki egészségnevelő programban
részesülhessen. Ha az ellenzék mégis el akarná törölni a sorozást, akkor
támogassák őket abban, hogy még sokkal többet költsenek a honvédségre.
..........Az Alkotmánybírósággal mondassák ki, hogy a nép nem dönthet
arról, akar-e kényszersorozott lenni vagy nem. Mondják azt, hogy a
demokrácia annyival jobb a diktatúránál, hogy békeidőben a demokrácia
önkéntes megvédése nem lehet népszavazás tárgya. Aki pedig katonai esküt
tesz, arra nézzenek egy kicsit más szemmel, és csak őket engedjék a
közhivatalokban szolgálni...........A katonák fizetését pedig 50-70
százalékkal emeljék fel jövőre, mert különben nem lesz, aki besorozza
azokat, akik fizetés nélkül kényszerülnek sorkatonáskodni."

**********
A HM honlapja ismerteti az Új Honvédségi Szemle  decemberi számát:
http://www.honvedelem.hu/cikk.php?cikk=7194

Az Új Honvédségi Szemle (amely alapításának 55. évfordulóját ünnepli)  decemberi számának tartalmából

Az év utolsó lapszáma is érdekes írásokat tartogat az érdeklődőknek.  Fókusz rovatunkban Fodor Lajos vezérezredes - HM Honvéd Vezérkar főnök -
írására hívjuk fel a figyelmet, amelyben a kiképzés fontosságáról, annak  meghatározó jelentőségéről ír. A cikk fontos része, amely meghatározza
mindazokat a feladatokat, amelyeket az átépítés alatt álló haderőnek kell teljesítenie a kiképzésben.
A kiképzés a készenlét alapköve   <http://www.honvedelem.hu/cikk.php?cikk=7195>

Az olvasó e lapszámunkban tematikus összeállítást olvashat: itt adjuk  közre annak a tanácskozásnak az anyagát, amelyet "A polgár biztonsága -
mozgásban a védelmi szektor" címmel rendeztek a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen. A konferencia előadásainak írásos változatával
találkozhatnak a lap hasábjain, és a neves szerzőgárda - a téma autentikus szakértői - gondolatai bizonyára visszatérnek majd a
különböző kutatásokban, értékelésekben. Egyéb rovataink közül Nagy Sándor írását ajánljuk olvasóink figyelmébe,
amely a katonai szaknyelv megújításának problematikájával foglalkozik, különös tekintettel a NATO-tagságunkból fakadó értelmezési
kompatibilitásra. Fórum rovatunk vezető írását Sipos Géza jegyzi, aki a készülő etikai  kódexről fejti ki gondolatait. Helgert Imre írása a Hősök Emlékkövének
hányattatott sorsát ismerteti. Takács Tibor író pedig irodalmi értékű  cikkében a Radnóti várba kalauzolja olvasóinkat. Tartalom

FÓKUSZBAN
Fodor Lajos: A kiképzés a készenlét alapköve 2
Varga Mihály: Más lett a világ 7

A POLGÁR BIZTONSÁGA - MOZGÁSBAN A VÉDELMI SZEKTOR
Bevezető 10
Szabó Miklós: Védelempolitika civilben és uniformisban 12
Gazdag Ferenc: Magyar biztonságpolitika 1990-2000 15
Kőszegvári Tibor: Új biztonsági kihívások és nemzetvédelem 42
Deák Péter: A civil kontroll alkotmányon kívüli kötelezettségei és
hozadékai 47
Juhász Ferenc: A magyar védelempolitika alakulása és jövője 51
Mécs Imre: A civil szervezetek - kontroll és együttműködés 58
Bali József: A honvédelmi alapelvektől a katonai stratégiáig 62
Szabó János: Kultúraváltás a védelmi szektorban 67
Mráz István: A Honvéd Vezérkar koncepciója a honvédség vezetési
rendszerének NATO-kompatibilis modernizálására 86
Krizbai János: A Magyar Honvédség humánpolitikájának új irányai 89
Harai Dénes: Gyakorlati kihívások a magyar katonai felsőoktatásban
- a megújuló tisztképzésről 98
Hankovszky Béla: Az egyházak és a hadsereg 102
Csapody Tamás: Fegyver nélkül - avagy a lelkiismereti szabadságról 106
Farkas Henrik: A civil kontroll aktuális problémái 110
Botz László: Civil kontroll alatt - biztonsági kihívások és a
nemzetbiztonsági szolgálatok 113
Kovács Gyula: A magyar határőrség feladatainak várható módosulása
az EU-csatlakozás után 117

VEZETÉS-FELKÉSZÍTÉS
Nagy Sándor: A magyar katonai szaknyelv jövője 123

FÓRUM
Sipos Géza: Készül az etikai kódex 138
Helgert Imre: A Hősök Emlékköve 145
Takács Tibor: Erdély várai - Radnót 153

********************************************
Hadkötelezettséget Ellenzők Ligája - HEL
  -    Sajtószemle
Erőszakellenes Oldalak           Kéziratok, újságcikkek (Farkas Henrik)

Ez az oldal a
Soros Alapítvány támogatásával olvasható az Interneten.