Temesd el a döglött huszárlovat...

Meszlényi Gábor, 2002.02.04.

Véleményem egy ’vélemény’, ami remélhetőleg nem ’egy’ vélemény. Hiszek a magyarságban, hiszek az egészséges nemzeti tudatban, és hiszek a haza védelmében is. Itt van a kutya elásva. A legmagasabb nemzeti és népi erkölcsi értékek azok, amelyek miatt nem tudom elfogadni és a továbbiakra nézve elfogadhatatlannak tartom a kötelező kényszer jellegű sorkatonai szolgálatot. Az említett nemzeti alap-értékrendből kiindulva teszem fel a kérdést: ki az az általunk választott és fizetett hatalom, kormány, amely bennünket kényszersorozásnak, elzárásnak, család-szétszakításoknak alávet a hazafiság nevében. Aki nemzettestvérét, hazafiát, földijét rabságba kényszeríti. Nem adtunk jogot arra, hogy egyedileg értelmezett destruktív ős barbár értékekkel akarjanak szembeállítani: "Ha nem teljesíted, nem vagy magyar." Hova vész a magyarság szeretete, ha nem soroznak be bennünket? Amikor besoroznak bennünket, akkor el is temetik a magyarságomat, mert rabszolgává, csicskássá tesznek egy torz és társadalomellenes impotens döntéssel.

Háborúk voltak, vannak és lesznek. Tisztában vagyok vele. Védeni kell a hazát, tudom. De azt is tudom, hogy a kényszerkatonaság szakmailag figyelembe sem vehető, ütésképtelen, harcképtelen, öngyilkos intézmény. Azt mindannyian tudjuk, hogy a kiképzésnek nevezett szívatás, nagy gyerekek játéka a pokrócokkal, ultrás felmosás nem visz közelebb bennünket a katonaság és a haza elfogadásához, és nem is katonaságnak nevezik más tájakon. Tehát mi se játsszuk a hülyét. A megoldás egyértelműen a nemzeti alapon szervezett önkéntes, jól képzett hivatásos azaz professzionális katonaság. Hogy mennyibe kerül ez? Amennyit a magyar haza védelme ér. Nem többet és nem kevesebbet. Ha lehet nyereségesen étkezni, villanyt használni, pelenkát venni gyermekeinknek, akkor lehet katonaságot is nyereségesen csinálni. De eddig még senki nem tudott. Tehát a kérdés már nem az, hogy mennyit hoz a konyhára, hanem az, hogy tartsuk meg a nemzeti egységet, egy évszázadok óta hurcolt büdös döglött huszárló eltemetésével és pozitív magyar példák kihangsúlyozásával, és ne saját gyermekeinket, unokáinkat tegyük meg ellenségeinknek, ha élni akarnak és nem akarnak helyettünk meghalni öngyilkos céltáblaként.

2002. február 04.
Meszlényi Gábor

BACK