Rabok leszünk, vagy szabadok?

(Aki e pár sor olvasása alatt magára vagy hasonló helyzetére ismer, az nem a véletlen műve.)

A következő történet napjaink abszurdja. Egy a sok közül.

14 éve már, hogy demokráciában élünk, de még mindig akadnak olyan
szabályok, amelyek nem követték a változást. A sorkötelezettség még mindig
él - igaz, látszik a vége, de még mindig jelen van.

Aki ma ennek az országnak a polgára, és most 28 éves, azaz sorköteles még.
Elvégzett egy főiskolát, majd elhelyezkedett, munka mellett egyetemre kezdett járni, hogy piacképesebb, azaz használhatóbb tudást szerezzen.

Mint sorkötelesnek kötelezően engedélyt kellett kérni arra (már ez is blődség), hogy elkezdhesse az iskolát - megkapta. Közben szövögette terveit későbbi életére, és elkezdte azokat megvalósítani. A fővárosba költözött. Hitelt vett fel, hogy lakáshoz juthasson. Szerződött kivitelezővel, bankkal, biztosítóval, és szépen lekötötte magát 15 évre - de lesz egy lakása. Teltek a hónapok, úgy nézett ki, sínen van minden. Tanulmányait azonban meg kellett szakítania egy évre, mert nem jött össze a tandíjravaló - kért és kapott halasztást iskolájától, immár másodszor. A szabályok szerint ez az utolsó ilyen lehetőség, ezután már be kell fejezni, le kell diplomázni. Eztán jött a villámcsapás - levél a honvédségtől, mert nem küldött iskolalátogatási igazolást adott évben. A levél szerint másfél hónap múlva fél éves kötelező katonai szolgálatra beviszik. Pánik, csapkodás és gondolkodás - hogy lehet ezt megúszni? Meg hogy ezt most miért? Hát vége már azoknak az időknek, amikor ennek "értelme" volt. Node sebaj, ír egy kérelmet, melyben felvázolja, hogy jelenlegi körülményei mellett ezt nem engedheti meg magának. Sokkal hasznosabb, ha dolgozik ez alatt a fél év alatt, és nem az állam kenyerét eszi. Ott van a félbehagyott tanulmánya, és ott van a lakása, melynek hitelét törlesztenie kell, különben a bank viszi az egészet. Egyik oldalon piaci szemlélet, másikon a régi bürokrata - középen pedig a polgár, akinek az érdekeiről szólnia kellene az egésznek, mégis ő őrlődik. Kérvény megírva, elküldve. Egy hét múlva érkezik a válasz, miszerint ezek az indokok nem mentik fel.és itt jön a teljes kétségbeesés: most akkor csak azért, mert van egy olyan szabályozás, amely azóta teljesen értelmét vesztette, el kell veszítenie mindent, amit eddig elért? Hogy is van ez? A történetnek itt még nincs vége, de nem is ez itt a lényeg.

Azt mondják, "a haza védelme alkotmányos kötelezettség". És, mint ilyen mindenkire kötelező. Gondolkodjunk józanul. A fiú hat hónapra bevonul. Kap kosztot, kvártélyt államköltségen, azaz az adófizetők pénzén. Közben ő nem adózik. Viszont semmi olyant nem tanul, amit bármikor hatékonyan használni tudna. Legfeljebb
ha "körletrendet" meg a katonai rangjelzések megkülönböztetését. Elveszíti viszont a munkahelyét, meg a törlesztőrészletek elmaradása miatt a lakását.

És ki járna jól? Az állam, mint láttuk, nem. Talán a bank? Hogy újra eladhatná a lakást? Vagy az a még ismeretlen személy, aki a megüresedett állást megkapná? Ezek miatt lenne az egész? Vagy csak egy olyan "szertartás"-ról van szó, amelynek eredeti jelentősége régen elveszett, de mi szorgalmasan betartjuk minden rituáléját hagyománytiszteletből? Egyedi eset? Az. Ám környezetünkben körülnézve hány olyan esettel találkozunk, amikor olyan szabályok akadályoznak életünkben , amelyek már teljesen elavultak, életszerűtlenek.. Szívesen venném, ha az olvasó is elgondolkozna, és ötleteivel gazdagítaná politikusaink gyenge gyakorlati tudását. Felhívnám az elvileg a mi érdekeinket képviselő politikusaink figyelmét arra, hogy ne egymás szemetének kiteregetésével múlassák idejüket, hanem figyeljenek oda, hogy az állampolgárok józan érdekei képviselve legyenek. Vizsgálják felül a jogszabályokat olyan szempontból, hogy a jelenlegi társadalmi, gazdasági és fejlettségi szinten azok mennyit használnak, illetve ártanak, így talán élhetőbb, szabadabb, alkotóbb életet élhet mindenki, aki akar.

Zakariás Imre közgazdász

c) HEL - Hadkötelezettséget Ellenzők Ligája . Ez az oldal a Soros Alapítvány támogatásával olvasható az Interneten. Vissza a HEL nyitólapra