Pál Laura

KÉT KIADATLAN VÁMBÉRY-LEVÉL

Szalay Lászlóhoz, Teherán, 1864. február 9.

Tekintetes Titoknok Úr

Mélyen tisztelt Uram! Teherán, Febr. 9. 1864

Tekintetes uram a külföldi tartózkodásán a nagy tudományosságon kívül élettapasztalatot is szerzett, nem csoda tehát, hogy ismert emberszereteti sugallat oly tettekre buzdítja, mihez mások nem értenek és mit megérteni is restelnek. Vegye forró igen forró köszönetemet és tessék meggyőződve lenni, hogy alulírt soha sem felejtkezik meg azon segítségről, mit élte nagy tusájában neki tetszett nyujtani!

Utam történetét a Tek Akadémiához czímzett levelemben megírám. Tekintetes Uramnak, mert tudom, hogy védői rokonszenvére kellemetlenül nem hat, jelentem, hogy a saltu mortale hez hasonló utamat nem remélt siker koronázza. A követségek rögtön külön sürgönyökben az illető kabinetüket elérkeztemről tudositották, és nevetséges micsoda kitüntetésekkel akarnak megnyerni, hogy Közép Ázsiát illető politikai-statistikai adataimat illető kormányaiknak benyujtsam.

Remélem, hogy azon akadémiai uraságok kik ügyemöt ezelőtt oly lanyhán nézték, most csak elhiszik, hogy a sánta tagtársuk oda mehet, hová más egyenes lábú nagy modu nem mehetett.

Most persze e merészségem illő gyümölcsével még tartozom, de insallah ez sem fog szégyenére válni a pártfogóimnak. Könyörgöm alázatosan a Tekintetes Akadémiával közölni, hogy a múlt télen számomra küldött 43 aranyat 1863 Marczius havában felvevém és hogy ez volt az összeg, mely tíz hónapi utam költségét fedé.

Koldus incognitomban ez összeget, mely legveszélyesebb lehetett volna rám nézve rongyaimban gondosan bevarám és kézirataim vásárlására forditám.

Persia földjére érkeztemkor egy fillér nélkül voltam, képzelhető tehát a meglepetés midőn Teheránba érkezve hírül veszem, hogy az Akadémia oly nagylelkü vala ötven Napoleodinos stipulálni, mi untig elég, hogy tatárommal kit nyelvészeti működéseim kedvéért magammal hozok, Pestig szállítson – Ilyformán egész utam költsége

Ezer forint bankó akkori cursus – 143 arany

1863 Marcz. küldemény – 43 –

50 Napoleonidon – 85 –

Az Akadémiához tett jelentésemet tessék a Pesti Naplónál is közölni. Bécs Paris és Londonba csak hivatalos rövid jelentés tétetett. Nem ártana tehát e jelen részleteket magyar közlap által köztudomásra juttatni.

Vámbéry

A levél címzettje, a történetíró Szalay László, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára volt. Ezt a tisztséget 1861. december 21-től 1864. július 17-ig, haláláig viselte. Hivatali utódja Arany János volt, aki 1865. január 26-án vette át a titoknoki tisztséget. Amint levelében Vámbéry is utal rá, Szalay 1836-39-ben külföldi tanulmányúton volt (Ausztria, Németország, Belgium, Franciaország, Svájc, Anglia); tanulmányozta a külföldi polgári jogintézményeket. Vámbéry levelét, amelyen a címzett neve nem szerepel, Szalay magánlevélként kezelte; kézirata az OSZK Kézirattárában: [Ms 1952/40.] Átírásunk betűhív. Az Akadémiához írt levél és a későbbi beszámoló: MTA Levéltár, 713/1863; 411/1864.

Hollós Lászlóhoz, Visegrád, 1894. augusztus 3.

Az edény egy lejen = mosdótál, esetleg egy szahan = ételtál és stambuli gyártmány tehát nem régi, azaz csak a török hódítás utáni időkből való.

A felirás kezdetleges.

Szahib Ahmed Juvar tabi Juszuf aga = Birtokosa Juvar Ahmed Juszuf aga alárendeltje.

tisztelettel

Visegrád, 1894. augusztus 3. Vámbéry Ármin

Vámbéry Ármin (1832–1913) életútjának kecskeméti szakasza pályájának kevésbé ismert állomásai közé tartozik. Egy évet töltött ott “hasznos munkásságban”, s amint önéletrajzában írja, magántanítói működésének ideje a “leggyümölcsözőbb volt”, és “úgyszólván ez volt tulajdonképpenvaló kiindulópontja” későbbi tudományos kutatásainak. Vámbéry 1854-ben, huszonkét évesen volt Kecskeméten házitanító az akkor jól ismert Schweiger családnál. Váry István szerint “nemzeti irodalmunk több kiválósága mellett tudományosságunknak ilyen kiváló művelője is Kecskemétről indult útjára.” (Váry István: Kecskeméti házitanítóból világhírű tudós, Petőfi Népe, 1963. szeptember 15.) A megszólítás nélküli levél címzettje, Hollós László gombaszakértő 1891-ben került Kecskemétre a főreál természetrajztanáraként. Hollósnak három évvel később folytatott kecskeméti ásatásai közben került elő az a bronztányér, amelynek feliratát – Hollós kérésére – Vámbéry fejtette meg egy válaszlevelezőlapon, amelyet a Kecskeméti Levéltárban őriznek (XV. 11. 162./1.). Vámbéry levelezőlapjáról Bajtai Mária tanárnő kutatása nyomán szereztünk tudomást.