 |
1998. január |
|---|
|
1998. január |
|---|
Dr. Rudnai Péterrel, a Johan Béla Országos Közegészségügyi Intézet Településhigiénés osztályának vezetõjével 1995/2_3. számunkban a gépjármûforgalom okozta légszennyezésrõl beszélgettünk.
Ezúttal a belsõtéri légszennyezésrõl kérdeztük õt.
Azt gondolhatnánk, hogy ha magunkra zárjuk az ajtót, ablakot és csak akkor szellõztetünk, ha már lecsökkent a forgalom, akkor megvédjük magunkat a szennyezett levegõ káros hatásaitól. Ön szerint otthon sem vagyunk mindig biztonságban? Mitõl lehet szennyezett lakásunk levegõje?
Több tényezõ játszik együttesen szerepet abban, hogy napjainkban sokkal fontosabb lett a belsõ téri levegõszennyezettség az egészségi hatás szempontjából, mint korábban.
Régebben többnyire téglából, vidéken vályogból építkeztek. Ezeknek az építõanyagoknak kiváló a természetes légáteresztõ képességük. A betonépületben ahol sokan lakunk gyakorlatilag nulla a légáteresztés.
A régi lakásokban, a régebbi épületekben a belmagasság sokkal nagyobb, mint a maiakban, így azokban a szervezetünk számára idegen, káros anyagok sokkal nagyobb légtérben oszlanak el. Ezek az anyagok a meleggel általában felszállnak, tehát holt térben gyûlnek össze. A mai épületekben a 2,60 méter minimális belmagasságot nézve az esetleg nagy mennyiségben felhalmozódott szennyezõanyag valóban elérheti már a légzési zónát.
A fa- vagy széntüzelésû kályhákat felváltották a korszerûbb készülékek. Ezek között is van, amely káros anyagokat bocsát ki.
Megváltozott a bennünket körülvevõ tárgyak anyaga is alig találni természetes anyagokat lakásainkban. A ma használatos mûanyagok nagyon sok, tõlünk idegen kémiai komponenst tartalmaznak, melyek egy része veszélyes lehet az egészségünkre.
Ezek a tényezõk együttesen hathatnak: egyre több a felszabaduló káros anyag, de még ha kis mennyiség is szabadul fel, a fentebb említett körülmények miatt gyakran veszélyes mértékig dúsulhathatnak fel.
Kérem, említse meg a legfontosabbakat az otthonainkban található veszélyes légszennyezõ anyagok közül.
Kiemelten kell beszélnem a dohányzásról. A környezeti dohányfüst a dohányosok által leszívott füsthöz hasonlóan sok rákkeltõ anyagot tartalmaz, bizonyos anyagokból sokkal többet, mint a fõfüst. A dohányosok bizonyos mértékig átmenetileg hozzászoknak a dohányfüstben elõforduló káros anyagokhoz. Náluk gyorsabbá válhat a légutak öntisztulása. A passzív dohányosoknál ez a kompenzáció nincs meg, s itt nem csak a daganatkeltõ hatás lényeges; megfigyelték, hogy a gyermekeknél sokkal gyakrabban fordulnak elõ légzõszervi és kötõhártya-megbetegedések, valamint arcmelléküreg-gyulladás, ha a szülõk dohányoznak.
Ennek elkerülésére nagyon fontos lenne megértetni az emberekkel, hogy a dohányzás milyen veszélyes nemcsak azok számára, akik dohányoznak, hanem bizony a környezetükben élõkre is. Jó lenne elérni, hogy nálunk is illetlenségnek számítson társaságban rágyújtani, mint például az Egyesült Államokban.
Mennyire ártalmasak a fûtés vagy a fõzés során keletkezõ vegyületek?
Veszélyes szennyezõ a nitrogén-dioxid is. Káros egészségügyi hatása abban áll, hogy a légutakat irritálja és károsítja a légutak nyálkahártyájának védekezõképességét. Ezáltal azok a személyek elsõsorban a gyermekek , akik nitrogén-dioxiddal szennyezett környezetben élnek, sokkal gyakrabban betegednek meg.
A lakásainkban fellelhetõ a gépkocsik kipufogógázából származó nitrogén-dioxid is, ehhez adódik a gázkészülékek mûködésekor keletkezõ nitrogén-dioxid. A gáz égetésekor a levegõ nitrogénje is elég. Minél nagyobb energiájú a gáz, minél magasabb hõmérsékleten ég el, annál több nitrogén-dioxid keletkezik. A régebben használt ún. városi gáznak feleannyi energiája volt, mint a ma használatos földgáznak, tehát ennek következtében feleannyi nitrogén-dioxid keletkezett. A gázfûtés máskülönben nagyon elõnyös, tiszta, jól szabályozható, kevéssé szennyezi a környezetet. Ha be van kötve a kéménybe, akkor semmi baj nincs vele. Gondot okoznak azonban az ablak alatt kivezetett parapettes gázkonvektorok. Mielõtt ezek bevezetésre kerültek volna, a 60-as évek végén, a DOTE közegészségtani intézetében, és a mi intézetünkben is végeztek komoly vizsgálatokat. A mérések kimutatták, hogy az ablakon keresztül rendkívül nagy mennyiségû szennyezõanyag áramlik vissza a lakásokba. A szakvélemények ellenére az engedélyeket akkor megadták, és széles körben elterjedtek ezek a fûtõtestek.
Úgy vélem, egyszerû a megoldás: ha lezárjuk a fûtést szellõztetéskor akkor nincs, ami visszajöjjön az ablakon.
Debreceni kollégák mérései szerint a 10-12 emeletes házaknál, ahol ilyen kivezetéseket alkalmaztak, azért olyan magas a nitrogén-dioxid értéke a lakásokban, mert az egész házat mintegy köpenyként veszi körül a kibocsátott gáz. Tehát hiába állítja le a saját fûtõtestét szellõztetéskor, nem ér vele semmit, mert az alatta levõtõl ugyanúgy bejön a lakásba. A nyugati országokban ilyen megoldású gázfûtéssel nem találkozhatunk. (A volt NDK területén igen, de ott idõvel szabályozták, hogy egy épületben hány parapettes fûtõtestet lehet elhelyezni.) Az általános építésügyi szabályzat tiltja 1991 óta ezen készülékek felszerelését többszintû épületekben.
A lakásokban elõforduló nitrogén-dioxid mennyiségéhez hozzájárulhatnak az általánosan elterjedt gáztûzhelyek is. A tûzhelyek használatakor kinyitott ablak elegendõ a nitrogén-dioxid a eltávozásához a szellõzõnyílások kevésnek bizonyulnak. Ezért van az, hogy csak ablakos helyiségben szabad gáztûzhelyet felszerelni. Angliában már 14 évvel ezelõtt vizsgálták a gáztûzhelyek hatását (a mi intézetünk is végzett ilyen vizsgálatokat) és megállapították, hogy az olyan lakásokban, ahol gázkészülék van felszerelve, gyakoribb a gyermekeknél, elsõsorban pedig a két éven aluli gyermekeknél a légzõszervi megbetegedés. Nyugaton ezért kezd elterjedni a zárt égésterû tûzhely. Meg kéne elõzni, hogy Magyarországon megfelelõ tálalással piacot találjanak azoknak a külföldi eszközöknek, melyeket a fejlettebb országok már egészségi okok miatt nem alkalmaznak.
A gázkészülékeknél elõfordulhat más károsanyag-kibocsátás is. Gondoljunk a szén-monoxidra, amely a tökéletlen égés során keletkezhet és súlyos, életveszélyes mérgezést okozhat. A gázkészülékek használata gyermekintézményeknél tilos.
Említette, hogy a ma használatos anyagokból is számos ártalmas anyag kerül lakásunk légterébe.
Fontos szennyezõanyag a formaldehid. Nagyon sok formaldehid párolog ki a fûrészporból vagy faforgácslapokból készült bútorokból, mert ezeket formaldehid-gyanta alapú kötõszerrel préselik össze. A formaldehidrõl (a formalinról) jól tudjuk, hogy kiváló konzerválószer. Sok tapétát kezelnek formaldehiddel, hogy a penészedés ellen megóvják. Sokszor használják a parketták kezelésénél is. Káros hatására akkor hívták fel a figyelmet, amikor a nyolcvanas évek elején Amerikában kimutatták a daganatkeltõ hatását. Ez nagyon megrémítette az embereket, hiszen ott sok a fából készült mozgatható lakás, és ezekben meglehetõsen nagy koncentrációt mértek.
Érdekes, hogy a formaldehid az élõ szervezet anyagcseréjének is normális terméke. Ezt azért említem meg, mert a fában természetes módon is található formaldehid. Mikor a parkettával ilyen természetû vizsgálatokat végeztünk, akkor derült ki számunkra, hogy a kezeletlen minták közül is néhány ezért bocsát ki magából formaldehidet. Régebben ez nem fordult elõ, hiszen a fát használat elõtt szellõs helyen sokszor évekig szárították. Manapság friss faanyagot használnak fel. Ilyen módon annyi formaldehid jut a levegõbe, amennyi az egészségügyi határértéket még éppen nem éri el. Ehhez adódhat az elõbb említett belsõépítészeti alapanyagokból származó formaldehid.
Magyarországon is elérhet ilyen magas mértéket a formaldehid-koncentráció, hiszen itt nem jellemzõek a fából elõregyártott lakások?
Nálunk általában magas koncentrációban a formaldehiddel nem találkozhatunk, ezért nem is elsõsorban a daganatkeltõ hatása a fontos, hanem a légúti allergén hatása. Ez azért jelenthet gondot, mert a formaldehid-kibocsátást nem szokták nézni a KERMI-ben, vagy ahol a különbözõ anyagokat vizsgálják. Még nem született meg jogszabályi elõírás a lakásokban felhasznált építõ- és burkolóanyagok, egyéb berendezések egészségügyi minõsítésére, és az általuk kibocsátott szenyezõanyagok megengedhetõ szintjére.
Mûanyag használati tárgyainkról és a festékekrõl mit tudna mondani?
Meg kell említenem, hogy sok mûanyagból is szerves oldószerek távoznak. Ezek szintén allergiát okozhatnak, illetve ezek közöt elõfordulnak daganatkeltõk is. A festékekkel ma már nincs probléma.
A felsoroltakon kívül vannak-e egyéb anyagok, melyek veszélyesek számunkra?
A biológiai szennyezõk éppúgy veszélyesek lehetnek, mint a vegyi szennyezõk. Megemlíteném a penészt és a házi poratkát. Mindkettõ allergén hatású. Elsõsorban a nagy páratartalmú helyiségeket kedvelik. A krónikus légzõszervi panaszokkal küszködõ gyerekek körülbelül negyede, harmada volt allergiás a házi poratkára, mely a padlószõnyegek szálai közt nagyon jó életfeltételeket talál.
A káros hatásoknak leginkább kitett emberek ezek szerint a legtöbbet otthon tartózkodók, így a nyugdíjasok, valamint a kisgyermekek és a velük otthon lévõ anyukák. Mit tehetünk, hogy csökkentsük a veszélyt?
A gyakori szellõztetés megoldást jelenthet. A szigorúbb energiatakarékossági elõírások miatt a korszerûbb nyílászárók szinte légmentesen zárnak. A magas energiaárak miatt az emberek meggondolják, hogy hányszor nyitják ki az ablakot. Ha azonban gyakran, de rövid ideig szellõztetünk, akkor a levegõ is kicserélõdik és a lakás sem hûl le.
Ha lehetõségünk van rá, lakásunk berendezésekor válasszunk természetes anyagokat. Vidéken még mindig több természetes anyagot használnak mind az építkezésnél, mind a lakások berendezésénél. Alacsonyabb is a gyermekek között a belsõ téri légszennyezésbõl származó allergiás megbetegedés. Ott elsõsorban a pollenallergia a jellemzõ.
Tapasztalható-e valamilyen változás a szabályozásban a beltéri légszennyezéssel kapcsolatban?
Világos tendencia nem mutatkozik. A lakásnak az a funkciója, hogy egyrészt megvédjen a külsõ körülményektõl, másrészt olyan körülményt teremtsen az emberek számára, hogy pihenni, regenerálódni tudjanak, manapság csak egy vágyálom. A mindennapi küzdelmünk azért folyik, hogy a lakás különbözõ alkotóelemei ne károsítsák az egészséget. Nagyon sok a tennivalónk, amíg elérjük azt, hogy az egészségügyi szempontok számítsanak abban, mit lehet beépíteni a lakásba.
Susánszky Ferenc
