Sztripszky Hiador két levele Melich Jánoshoz*

I.

Sztripszky Hiador Budapest, 1942. szeptember 24.

Igen tisztelt Professor úr!

Lappéldányokat nagyon későn kaptam Ungvárról¹, azután meg jött a nyaralás, magam is két hónapot töltöttem Kárpátalján és így május 7-ki levelében foglalt kérésének csak most tudok eleget tenni. Egyidejűleg postára tettem kartonba foglalt két cikkemet. Egyik Csinagyovról² szól, a másikat még nem méltóztat ismerni, éppen ezért ezt az újabbat elsőnek köttettem be.Ami azt a becses figyelmeztetését illeti, hogy nem vettem figyelembe sem a Lexicon Locorum-ot,³ sem Lipszkyt⁴, erre nézve a következő felvilágosítással szolgálok.

Lipszkym magamnak is van, még pedig szép használatlan vadonatúj példány, Grácban szereztem egy nyaralás alkalmával az ottani Cieslar-antikváriumból 5 schillingért. A Lexicont is jól ismertem, ámde még sem használtam őket, mert nagy okom volt reá. Lipszky nem járhatta be az egész Magyarországot, a helyneveket tehát nem közvetlen tapasztalatból ismerte meg, hanem az egykorú sematizmusokból. Ezekre nézve pedig nekem nagyon furcsa tapasztalatom van. Ha én Lipszkyt tót embernek, vagy legalább tótul is tudó gyűjtőnek fogom fel, akkor még jobban félek adataitól, mert hiszen még a felsőmagyarországi helységek tót neveit sem mindig adja helyes alakjukban. Sajtóhibája pedig nagyon sok helyt van. Éppen ezért én nem esküszöm úgy minden fenntartás nélkül Lipszkyre, ahogyan ezt nyelvtudósaink — éppen Professor úr példáján haladva — állandóan cselekszik⁵. [502]

Az egyházi sematizmusokat ugyanis még ma is a régi kaptafa szerint készítik, kivéve az egy besztercebányait, mert ez valóban kitűnő (az Ipolyi-féle 1876. évi). A többi azonban úgy készül, ahogy legelső összeállítójuk anno Ádám megszerkesztette: egész ismeretanyaga évről-évre, illetőleg kiadásról kiadásra ismétlődik, egy-két változtatással (utolsó pósta miegymás). Az újabb kiadások szerkesztői mit sem törődnek azzal, helyesen közli-e az előd a község nevét, átveszi egyszerűen úgy, ahogy elődje könyvében látta. A magyar községekről természetesen nem szólok, csakis a nem magyarokról. Ebben a tekintetben például a munkácsi egyházmegye sematizmusai egyenesen elriasztók minden filológiai használatra.

Én eleget jártam Kárpátalja falvait. Ahol megfordultam, annak pontos nevét mindig feljegyeztem úgy, ahogy azt a nép ejti, azonban még sem merném állítani, hogy Kárpátaljának valamennyi községe nevét ismerem. Hogyan állíthatja mégis a sematizmus szerkesztője, hogy ő igenis ismeri s éppen ezért a magyar név mellett mindenütt odaírja a rutén nevet is. Úgy, hogy egyszerűen hisz az 1812. évi őssematizmus szerkesztőjének, aki minden ilyen nevet odapingált. Az a régi szerkesztő azonban bizonyára nem járta be Kárpátalja 600—700 községét, hanem csak amúgy hallomásból, hozzá írt leveleknek keltezéséből stb. írta le nevüket és íme ezek a nevek már vagy 30 általam ismert sematizmusban újból ismétlődnek — rosszul! Sokszor alaposan eltorzítva!

Veszem itt csupán szülőfalumnak, a beregi Selesztónak környékén lévő falukat, ahol mindenütt személyesen jártam, etnografizáltam és filologizáltam. Nos, én Berezînkî plur. tant. alakban ismerem a falu nevét, (magyarul Kisleányfalva), a sematizmus azonban singularisban Berezinka alakban közli, Ellenőrzésül kérdezősködtem a falubeliektől, s ezek egyebek között még egy falugúnyoló mondókával is megtoldották információikat: Berezînkî—Lalovo zdochlyj pîskor Barbovo.⁶ Itt a pluralis egészen világos. Munkács mellett van a sokat emlegetett Bubuliska. Ennek rutén alakja Bobovîšči. Kérdésemre: Odki-ste rodom?⁷ A felelet az volt: iz Bobovîšč. Itt is világos a plurális, de a sematizmus meg a mai hivatalos kárpátaljai nyomtatványok mégis singularisban írják: Bobovišče! Kuzminy szintén plur.t. alakja hivatalosan mégis Kuzmina. Packaňüvci nevét Packanyova alakra rontották.

Néhány község neve adjectivum: Studenyj, Huklivyj, Krîvyj, ezek kiegészítő főneve nyilván a patak, tehát Studenyj potok az eredeti alak, amint ezt a falu magyar neve is mutatja, Hidegpatak. A sematizmusok azonban mégis semleges nemre fordítják a hímnemet és Studenoje, Krîvoje alakban írják a falu nevét, vagy nőnemre: Hukliva. Mintha a nép olyan bornírtságra volna képes, hogy falujának Studenoje selo = Hidegfalu nevet képes lett volna adni! Sőt megtörtént az a butaság is, hogy Terebes-Fejérpatak egyesített két községnek nevét valami nyelvérzékét elvesztett tanító Trebušany-Bile alakra torzította a tanítókhoz intézett kérdőíven. Ezt a lehetetlen „Fehérfalu” alakot Petrov Elek minden megjegyzés nélkül elfogadta és kinyomtatta „Karpatorusskija meževyja nazvanija” c. könyvének⁸ 27. lapján és ezt most már Petrov nevével szentesítve helyesnek gondolja mindenki és így is idézi.

Az Ung völgyében közel a lengyel határhoz volt hajdanában egy harmincados vámszedő hely. A belőle kialakult falu ezért rutén ajkon Stavnyj urjad alakot kapott, illetőleg lerövidült az első tagra, a nép tehát Stavnyj-nak mondja. A sematizmusban mégis semleges alakban szerepel: Stavnoje! Ugyanilyen helytelenség van Ökörmező nevében, amelyet a helyes Volovyj helyett neutrummal Volovoje alakban írnak és mondanak. Szerednye község nevét mindenki Szerednyojenak írja és mondja, mintha bizony volna mellette Krajňoje selo is, csak e napokban fejtettem meg a Literaturna Ned’il’a hasábjain,⁹ hogy igazi alakja Seredňovo, vagyis ahhoz a típushoz tartozik, [503] amely — ovo végzetével személyre mutató, akár a Davidkovo, Ardanovo, Janošiovo, de az emberek még sem akarnak nekem hinni és továbbra is csak Középsőfalunak mondják (Seredňoje) Seredňij úr falva helyett.

A névhamisításoknak teteje aztán a következő. Máramarosban a Tarac folyó torkolata táján volt a 15. században Bélavár nevű erőd. Mihályi J.¹⁰ diplomáiban többször is szerepel. Alatta épült egy rutén falu, s ez egyszerűen átvette a vár magyar nevét, lett belőle Bilovarec. Ámde e falu nevét sokan többes számú alakban is mondják, hiszen a rutén intelligencia nagyrészt elvesztette szláv nyelvérzékét. Valaki aztán a „Naš rodnyj kraj” c. folyóiratban cikket írt erről a faluról, a cikk címe Bilovarec, s mindjárt az első mondatban így kezdi: V našom sel’i v Bilovarcach ... Tehát egy és ugyanazon személy azon-egy helyen a singularist keveri a pluralis alakkal!

Községeink rutén neve körül tehát szörnyű zavarok vannak. Minthogy pedig azt az ankétot, amelynek során a tanítók Petrov számára a faluk dülőneveit gyűjtögették, 1924-ben én indítottam meg, s ezt Petrov nyugtázza is fent idézett könyvében, szeretném, ha a félben maradt munkát folytathatnók. Mert a szétküldött kérdőívekből alig a fele érkezett vissza Petrov kezéhez, s ami be is jött, tele van tévedésekkel és hamisításokkal. Ezt én azóta minden nyári vakációm alkalmával a hely színén ellenőriztem, s onnan tudom, hogy az anyag nagy része hamis. Filológiai célokra legalább is megbízhatatlan. Éppen ezért most már Sztojka püspök¹¹ segítségével szeretném kiegészíttetni, illetőleg a papok révén az összes községek nevét a sematizmus számára helyes alakjukban összeíratni. Ehhez a vállalkozáshoz majd a maga idején szeretném megnyerni Professor úrnak szíves támogatását.

Nos, és hogy állunk Lipszkyvel? Az ő nagy könyvéhez az anyagot bizonyára ilyen szerkesztésű sematizmusok adták, mint aminő a munkácsi s éppen ezért én nem tartom megbízhatónak. Ellenőriztem Lipszky adatait az általam jól ismert községnevekkel és íme ezeket találtam.

640. lap: Szent-Miklós h(ung), Czinadno s(lav), Csinadjovo rut(enisch). A tót alak nyilván sajtóhiba Czinaduo helyett, de különben is tót neve a falunak nincs, nem is lehet, ott tótok sehol a környéken sincsenek.

103. lap: Csapóczka h., Czapowec sl., Csopüczi ruth. Itt kettős a hiba: tót neve egyáltalán nincs, rutén neve pedig nem lehet ü-vel, mert itt u dialektus járja. Koň, vol helyett itt kuň, vul alak él, tehát a helyes alak Csopuvci volna s így is van, apám parochiájának közvetlen szomszédságban, tehát bizonyos vagyok benne.

82. lap: Bubuliska h., Bobowisstě sl., Boboviscse ruth. Lipszky úgy látom, tudott tótul, ezért tótos ragot ad a rutén falu nevének. Ámde a hiba ott van, hogy a név helyesen plur.t. Bobovîšči és nem singuláris.

347. lap: Kövesliget h., Drahowá rut., Dragujesty val. Aki hisz Lipszkynek, ebből azt látja, hogy a falu nőnemű. Ámde miféle főnévi kiegészítő járulhat hozzá, ha ez birtokos jelző? Semmiféle, mert a név helyes alakja Drahovo id est selo. Mutatja ezt az oláh név is. Hogy pedig nem sajtóhibával van dolgunk, ezt az igazolja, hogy a 152. lapon idézi a rutén szót külön címszó alatt is, ugyancsak Drahowá alakban és pedig nyilván tót melléknév gyanánt, hosszú á-val. Lipszky tehát a rutén neveket önkényesen tótosítja még olyan helyeken, ahol tótnak ija-fija sincsen. Sőt csehesíti ezeket, pl. a 308. lapon Kirva hungarice, Kr iwá vel Krywá slavisch. Két alakot is idéz, azonban egyik sem jó, mert a helyes alak Krîvyj, id est potok.

170. lap: Falucska h., Bogorowica vel Bogarowicza ruth. Itt is két alakot mond, holott az igazi egy harmadik: Bogerewica. Ez sem sajtóhiba Lipszkynél, mert a 66. lapon ugyancsak Bogorowica-t ír. [504]

Nem folytatom tovább, mert különben ki kellene írnom Lipszky neveinek százait és sorra javítgatnom. Ezért nem hivatkozom én reá.

Ami pedig a Lexicon Locorum-ot illeti, ezt sem lehet hibátlannak mondani. Legalább is nem filológiai erudicióval készült, mert éppen olyan, mint Lipszky. Így pl. Bereg-Szentmiklós nevét Csinadüs-nak írja. Az s végzet teljességgel érthetetlen. Végzetek szerint összeállított helynévgyűjteményben ilyeneket találok: Fornos, Fogaras, Talamáš, Berlebaš, Koňuš, Verbjaš, Gancoš, Gojdoš, Rosoš, — ámde ezek egyike sem vonható a Csinadüš-typushoz, mert az ü hang világosan mutatja, hogy ez az etymologiai o helyett áll. E falu egész környéke ugyanis ü dialektust beszél, vagyis a zárt szótagú -ov végzetet ü-vé változtatja, ebből pedig világosan következik, hogy a falu neve a valóságban Csinagyüv-nek hangzana (ha ez egyáltalán igaz volna) t.i. az etymologiai Csinadov helyett. Ámde a valóság az, hogy Szentmiklós rutén neve, Csinagyovo-nak hangzik (az -ov zárt tag az -o hozzákapcsolódása folytán nyílt -ovo alakká válik s emiatt az etymologiai o visszatér). Csinagyüv csakis a falu magjának neve, ott ahol az ősrégi kastély van, ez pedig kiegészítő főnévvel Csinagyüv dom-ot jelent azaz Csinad úrnak a házát. Erről a magról ezután az egész falut is elnevezték, de már Csinágyovo selo értelemben, ezért hangzik a falu neve a valóságban Csinágyovo és nem Csinagyijevo. Ezt tanulmányomban részletesen beigazoltam.

Ezek szerint a Lexicom Locorum-beli Csinadüs alaknak éppen úgy nem vehettem semmi hasznát, mint a Lipszky-féle Csinadno vagy Csinaduo alaknak. Én a hely színén számtalanszor megfordultam, a községnek alaprajzát is térképeltem, a nyelvjárást jól ismerem, éppen ezért fent mondott tapasztalataim alapján azt tartom, hogy az összes helynévgyűjteményeinket alaposan felül kellene vizsgálni, a nevek helyes alakját megállapítani és csak azután lehet reájuk hivatkozni nyelvi tények igazolására teljes megnyugvással.

Tisztelő híve:

Dr. Sztripszky Hiador                                                                                     

Igen tisztelt Professor úr!

Okt. 3-án kapott lapjára sietek az értesítéssel, hogy a küldött cikkeket természetesen ajándéknak szántam, Örülnék, ha elolvasná s esetleg okulásomra valamit hallhatnék róluk, akár telefonon is. Küldésük a május 7-ki levélben foglalt kérésére történt, de bizony én kéretlen is megküldtem volna. Lipszkyről a véleményem változatlan. Igaz, hogy az adatot meg szokták vizsgálni felhasználás előtt. Ámde ki áll jót azért, ha valaki készpénznek fogadja el a „Csinadüs” alakot és ezzel nyelvi tényt akar igazolni? Aki nem ismeri a rutén dialektusokat, meg a hely színét, honnan tudhatja, hogy melyik adat jó és melyik rossz? Hiszen az nem egyéb, mint egyszerű sajtóhiba, Csinadüv helyett! Átvizsgáltam a rutén helyneveket Lipszkyben, mondhatom, teljességgel megbizhatlanok: oláhosít, tótosít, sőt csehesít L(ipszky) Ilyen monstrumok vannak nála: a helyes Dubrinics ott Dubriňče, Remetá helyett Remjut (plur. gen-i alak!), Alsó Vissó pedig Dolnj Wysseň — lucus a non lucendo; Dolhának rutén neve Dovhoje helyett Dohé; Neresnîca nála Něrežnice, Bilke ottan Bjlek vel Bilok (megint a plur.gen!), Rakasznak neve Rokúsy. Rahóé pedig Ráchowá! Melyik nyelvész indulna el ezek alapján? A népnek én bizony jobban hiszek, mint Lipszkynek. Bilke [505] neve a ruténban plur.tantum: Bilkî, iz Bilok, u Bilkach; absurdum tehát a L(ipszky) Bilok alakja. Honnan tudhassa a nyelvész, h(ogy) Dulowá-e a helyes, vagy a Dulovo? Hisz alakilag mindkettő jó! Én azonban tudom, h(ogy) csak az -ovo végzetű a helyes.

Budapest, 1942. október 3.

Igaz tisztelettel,

Sztripszky

* A levelek lelőhelye: MTA Könyvtára Kézirattár MS 5344/413.

¹ Melich János tagja volt a Kárpátaljai Tudományos Társaság Ruszin nyelvi és irodalmi szakosztályának. Vö. Csatáry György (szerk.), Zorja-Hajnal. A Kárpátaljai Tudományos Társaság. (1941—1944). Beregszász—Budapest, 1995. 6.

² A Magyar eredetű ruszin helységnév: Beregszentmiklós — Csinagyievo c. cikkről van szó. Megjelent: Kárpáti Híradó, Ungvár, 1942. IV/5, IV/9.

³ Lexicon universorum Regni Hungariae locorum populosorum ... anno 1773 officiose confectum. Magyarország helységneveinek 1773-ban készült hivatalos összeírása. Kiadja a Magyar Békeküldöttség. Bp., 1920. A vármegyei adatszolgáltatáson alapuló helységnévtár Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött kéziratos változatát 1891-től rendszeresen használta Petrov Alekszej pétervári orosz kutató, aki a Lexicon alapján 1911-ben a „magyarorosz” — ruszin nyelvhatárról egy tekintélyes kötetet jelentetett meg. Vö. Petrov A., Pregyeli ugroruszkoj recsi v 1773 g. po officialnim dannim. Materijali dlja isztoriji Ugorszkoj Ruszi. VI. k. Sz. Peterburg, 1911. A magyar békeküldöttség által, a Magyar Országos levéltárban őrzött eredeti példány alapján kiadott Lexicon bevezetőjében Petrov említett művére több utalás is történik. A történeti Magyarország néprajzi térképéről és Szlovákia történeti demográfiájáról írott munkájában Petrov már a nyomtatott Lexicont használta, melyet korrekt, pontos, hiteles forráskiadásnak tartott. Vö. Petrov A., Náro­dopisná mapa Uher podle úredního Lexikonu osad z r. 1773. Praha, 1924; Petrov A., Prispěvky k historické demográfii Slovenska v XVIII—XIX. století. Praha, 1928.; vö. még Hajdú Mihály, Az 1773. évi helységnévtár névvégmutató szótára. Bp., 1987.

⁴ Lipszky térképeiről l. Papp-Váry Árpád, Mit adott a magyar térképészet hazánknak és a világnak? Frisnyák Sándor (szerk.), A Kárpát-medence történeti földrajza. Nyíregyháza, 1996. 239—48; Uő., Lipszky János élete és életműve: Frisnyák Sándor (szerk.), A Felvidék történeti földrajza. Nyíregyháza, 1998. 235—41.

⁵ Sztripszky Hiador XX. századi dialektológiai pontosságot kér számon a két becses történeti forrásunktól.

⁶ Magyar jelentése: Berezinka Lalovo döglött csík Barbovo. (Lalovo: Beregleányfalva; Barbovo: Bárdháza.)

⁷ Jelentése: Hová való?

⁸ Vö. Petrov 1929.

⁹ Vö. Jak treba zbiraty material dlja szlovarja. Literaturna negyilja II. 1942. 19. sz. 199—201.

¹⁰ Mihályi János, Máramarosi diplomák a XIV. és XV. századból. Máramarossziget, 1908.

¹¹ Sztojka Sándor munkácsi görögkatolikus püspök. Vö. Zorja-Hajnal I. évf. 1941. 1—2. sz. 17—9; III. évf. 1943. 1—4. sz. 564—69.

Közzéteszi: Udvari István

Vissza a Tartalomhoz