Olaj, farostlemez, 60x80 cm.
A hiperrealizmus megszokott gyakorlatától eltérõen
nem fotóábrázolás volt a mûvész célja, hanem a puska
távcsövében megjelenõ látványé. Ez a szituáció bizarr
kontrasztban áll az egyébként érzelmes témával.
(Fotó: Petrás István.)
Baranyay András: Kivágás, 1972.
Színesceruza és nyomat, 67x47 cm.
A plasztikusan modellált testrészlet és a nagy, homogén
felületek ellentmondását fokozza, hogy a "kivágás" nem
következetes (lásd a sáv két végének kialakítását).
(Fotó: B. A.)
Major János: Önarckép, 1969.
Ceruzarajz.
A grafikus nemcsak a fiziognómia eltorzításával "licitál rá"
a fotóra hanem az arcnak a környezethez képest részletezõbb
megrajzolásával is.
(Fotó: M. J.)
Hencze Tamás: Underground, 1971.
Szerigráfia.
A szignatúra éppúgy a látvány szerves része, mint a többi felirat
vagy a ceruza - még az a momentum is sokszorosítva van, ami
a képet "egyedivé" tenné.
A lap végleges formája csak fényképezõgép segítségével
jöhetett létre.
"Az ember körvonalai ki vannak vágva, tehát negatív,
ez az üres folt »árnyékot vet». A fekete árnyék nem a
függõleges sík mögött van, hanem a függõleges síkra
van ráfestve. Csak fotóban lehet ez megtévesztõ."
(A mûvész magyarázata).
(Fotó: T. P.)
Jovánovics György:
Készülék tárgyak mennyezethez erõsítésére, 1971.
Fa és különbözõ anyagok.
(A képen Lakner László keze és "Neue Verband c. »mûvének»
reprodukciója látható a rúd végén."
(Mindkét fotó: Gadányi György.)
Attalai Gábor: Táj , 1970.
Maurer Dóra: Spotán mû. 1971.
Nem montázs!
Társszerzõk: Jovánovics György, Szentjóby Tamás,
Gáyor Tibor, Erdély Miklós.
(Fotó: M. D.)
Gulyás Gyula: Terv, 1971
Az eredeti lapot igazi zsinór fûzi össze,
a reprodukálás számára újabb fotó készült.
(Fotó: Szelényi Károly)
Tót Endre:
1. "Örülök, hogy magamat fényképezhetem"
2. "Örülök, hogy az árnyékom fényképezhetem", 1972
Döntse el az olvasó, hogy a két kép készítési
körülményei közt milyen összefüggés van.
(Fotó: T. E.)
Bódy Gábor:
Az akutancia-kritérium bizonytalansága, 1972.
Az akutancia-kritérium megadja azt a hívási pontot,
melynél a kép feketedése optimális részletgazdagságot
biztosít. A negatívon rögzített potenciális kép különbözõ
feketedési szinteken különbözõ információkat tárol.
Maga a potenciális kép csak az aktuális nagyítások
közti feszültségként érzékelhetõ.
(Fotó: B. G.)
Erdély Miklós: Önvilágosítás, 1969.
Értelmezõ alcím: "A fény megeszi az embert".
A villanófény-akció egyébként a body art
(emberi testtel manipuláló mûvészet) korai példája.
(Fotó: Zaránd Gyula.)
Bak Imre: Tájátalakítási folyamat, 1971.
A sorozat itt reprodukált harmadik darabján
a falusi tájkép struktúrája már teljesen felbomlott,
és új tartalmi s dekoratív egység jött létre.
Technikailag nézve ez a lap még csak fotómontázs;
a szitanyomat készítése során a raszterpontos faktúra
meg jobban elidegeníti a látványt.
Major János: Sírkõ-dokumentáció, 1972.
