Mosolyalbum? :-)

Képek a magyar Internet gyermekkoráról

Drótos László

<kondrot@gold.uni-miskolc.hu>

Miskolci Egyetem Központi Könyvtára

1997. szeptember

(1.2 verzió)

---

---

1.

Az hiszem, hogy ez az utolsó vagy talán már az utolsó utáni pillanat, amikor még el lehet készíteni néhány ilyen gyorsfényképet a magyar Internetrõl, de már most is teleobjektív kell hozzá, hogy nagyjából minden lényeges rajta legyen a fotókon. Számomra valamikor 1995 nyarán vált áttekinthetetlenné a hazai Hálózat, addig - kis túlzással - minden listát és hírcsoportot olvastam, minden új szervert megnéztem, és volt egy teljesnek tekinthetõ térkép a fejemben arról, hogy kb. hol mi van, mit merre érdemes keresni. Most már nemcsak hogy a fehér foltok terjednek a térképemen, hanem kezd az egész puzzle-darabokra töredezni. (Pár év múlva már lehetetlen és értelmetlen lesz az Internetrõl, mint valami önállóan vizsgálható dologról beszélni, mindent átható információs közeggé válik, amirõl ugyanúgy nem érdemes majd tanulmányokat írni, mint a papírról vagy a rádióhullámokról.)

Ebbõl az is következik, hogy az alábbiakban elõfordulhatnak tévedések; lehet, hogy néhány dolog, amit hiányként, hibaként említek, már létezik, csak én nem tudok róla, vagy mire ezt a szöveget valaki olvassa, már rég megoldódott. Továbbá szeretném azt is elõrebocsátani, hogy - bár néhány megállapításomból esetleg úgy tûnhet - soha nem volt "kicsi és savanyú, de a miénk" típusú érzésem a magyar Internettel kapcsolatban. Szerintem alapvetõen egészséges "óvodásról" van szó, akit elismerhetünk saját gyerekünknek, csak vannak kisebb fejlõdési rendellenességei, például kissé rendetlen és elállnak a fülei ;-), ahogy ezeken a fotókon is látszik majd.

2.

Hogy a továbbiak megfelelõ értelmezési keretet kapjanak, pár mondatot írok arról, hogy én milyen "ablakon" át látom a Hálózatot, ami alatt most már az Internetet értem. Ugyanis WAN-jellegû hálózati kapcsolat már a nyolcvanas években is volt Magyarországon, és én még néhány hónapig azt a Nedix típusú 300 baudos kapcsolt vonalat is használtam, ami Bécsen keresztül az elsõ "rendszeres" számítógépes összeköttetést jelentette néhány hazai intézményben a világ nagy online szolgáltató központjaihoz (pl. az amerikai Dialoghoz, STN-hez és Orbithoz, a svájci Data-Starhoz, a francia BRS-hez). Majd kb. 1989-tõl 1994-ig tartott nálam - és velem együtt az ún. "akadémiai közösség" tagjainál - az "X.25-ös korszak", amikor elég szorosan végigkövettem az elsõ országos csomagkapcsolt hálózat fejlesztését és valamennyire részt is vettem benne. Az X.25 már teljes értékû, bár még mindig elég lassú (max. 9600 baud) hálózati szolgáltatásokat biztosított, és annak ellenére, hogy centralizált elemei is voltak, akkoriban szerintem nagyjából olyan "hangulata" volt, mint amilyen a hetvenes-nyolcvanas években az amerikai Internetnek lehetett. Ráadásul az X.25-rõl egy idõ után különbözõ trükkökkel a BITNET-re és az Internetre is ki lehetett jutni, így néhányan már akkor elkezdtük használni ezeknek a világhálózatoknak a szolgáltatásait, amikor itthon még hírük sem volt, még a szaksajtóban sem írtak róluk - nem gyõztük magyarázgatni boldog-boldogtalannak, hogy milyen nagyszerû dolgok vannak "odakint". 1994-tõl azután az egyetemünk is tagja lett az Internetnek, és elõször az X.25 felett, majd egy 64 kbites, és újabban pedig 512 kbites bérelt vonallal kapcsolódunk a HBONE-hoz, ahonnan az idén már 10 Mbites ATM kijárat van a világba. (Nagyjából ez a tipikus hálózati történet a legtöbb hazai felsõoktatási és kutatási intézményben, melyek az Információs Infrastruktúra Fejlesztési Program tagjaként az elsõ komoly felhasználói és fejlesztõi csoportot jelentették nálunk, és még ma is a hálózati közösség többségét alkotják.)

Mivel már nyolc éve könyvtári tájékoztatóként dolgozom, nekem tulajdonképpen munkaköri feladatom a Hálózat használata és fejlesztése, valamint a vele kapcsolatos ismeretek terjesztése. Napi 2-4 órát vagyok "online" és gyakran további 4-6 órát dolgozom egyéb, de internetes dolgokon (pl. Web anyagok készítése, Internet oktatás, segédletek és tanulmányok írása, fordítása, szerkesztése). A Hálózatot általában csak célzottan használom: konkrét információk megkeresése, szakmai levelezés, saját információforrások fejlesztése. Ennek megfelelõen nekem az Internet nem elsõsorban szórakoztató eszköz, vagy önkifejezési forma, vagy találkozó hely, vagy home-shopping csatorna stb., hanem inkább az a "terep", ahol dolgozom, építkezek. Nem nagyon érdekel a látványos Web-design (a képletöltést gyakran kikapcsolom), céltalanul csak keveset "szörfölök", news-t ritkán, IRC-t sosem olvasok, viszont még elég gyakran használom az FTP-t és a telnet-et. Számomra leginkább az a fontos, hogy a keresett szolgáltatás, információ gyorsan és egyszerûen megtalálható és letölthetõ legyen, hiszen sokszor ott vár mellettem az "ügyfél", akinek azonnal kell az eredmény. Legszívesebben DOS környezetben dolgozom, de a Unixban is elboldogulok, és van egy Windows 3.1-es gépem is a Web miatt, s nagyon nem szeretnék a jövõben még nagyobb technikát bevetni lényegében ugyanazokhoz a feladatokhoz. Otthon csak egy kõkorszaki modem és egy 286-os PC van "vészhelyzetek" esetére, hogyha bezár az Egyetem, ne szigetelõdjek el teljesen a világtól. :-)

Az, hogy annyi és annyiféle dolog van az Interneten, már nem "hat meg", ennyi idõ után nem lepõdöm meg semmin, viszont azt még mindig nagyon élvezem, hogy olyan könnyû és hatékony kapcsolatokat lehet emberekkel teremteni, és hogy ebben a "virtuális világban" valahogy jobban mûködnek a dolgok, mint a hagyományosban, mert egyszerûbbek a játékszabályok.

3.

Mint a fenti kis magyar hálózattörténetbõl is látszik, nálunk gyorsított filmként, 5-8 év alatt pergett le mindaz, ami Amerikában az Arpanettõl eltelt 25 év alatt történt. Az persze jó, hogy ilyen gyorsan sikerült felszámolni a lemaradást (ha nem is az USA-hoz képest), de az "erõltetett menet" miatt veszteségeink is vannak, amik csak most lesznek érzékelhetõk szélesebb körben. Ebben a részben megpróbálom összefoglalni a fõbb hiányérzeteimet. Többségük az elõbb említett okból állt elõ, tehát érthetõek, és elképzelhetõ, hogy már nem is lehet pótolni õket. De van néhány probléma, amin lehetne segíteni, s elég értetlenül nézem, hogy nem tudunk megbirkózni velük.

Kezdjük ott, hogy szerintem az Internet nem attól lett ilyen "bombasiker" a világban, mert mondjuk a TCP/IP valami korszakalkotó és tökéletes technológia lenne (megvannak a korlátai és voltak/vannak nála átgondoltabb hálózati protokollok is), még csak nem is a Web látványos lehetõségeinek köszönhetõen (a Compuserve és más hasonló online központok már korábban is kínáltak grafikus klienseket a felhasználóknak). Az Internet két okból különleges a többi WAN rendszerhez képest, melyek újabban egymás után olvadnak bele: egyrészt hogy (legalább kezdetben) mindenhol közpénzekbõl építették ki és mûködtették, másrészt hogy a hetvenes-nyolcvanas években egy olyan értelmiségi elit fért csak hozzá és végezte rajta a fejlesztéseket, amelynek a szellemisége, értékrendje és stílusa mind a mai napig érezhetõ az Interneten, bár sokak szerint az új jövevények által csapott "zaj" ezt egyre jobban elnyomja. Én nem hiszem, hogy érdemes keseregni "a régi szép idõk" elmúlásán, a dolgok természetes módon alakultak így, de úgy érzem, hogy az a bizonyos "Internet kultúra", ahol a tolerancián, egymás segítésén, az együttmûködésen, a közös építkezésen, a könnyed stíluson és az ingyenességen volt/van a hangsúly, nagyon sok ember számára vonzó, és ez jelenti az Internet lényegét, ettõl más és sikeresebb, mint mondjuk a Dialog, a Prodigy, vagy az újabbak közül az MS-Network.

Azt azonban sajnálom, hogy ebbõl az "aranykorból" nekünk csak egy-két év, sõt a többségnek néhány hónap vagy semmi sem jutott. Annak idején úgy gondoltam, hogy a magyar mentalitáshoz és lehetõségekhez jól illik ez az inkább a kreativitásra és nem az üzleti képességekre épülõ, különösebb tõkét és nyersanyagot sem igénylõ klasszikus Internet; igazi sikerágazattá válhatott volna nálunk. Idõközben azonban megváltozott a környezet, és lehet, hogy már lehetõség sincs rá, hogy megjelenjen egy magyar Phil Zimmerman vagy Tim Berners-Lee, illetve valami Netscape vagy Yahoo típusú hazai sikertörténet, s már csak az Internetbõl élõ kft-k további szaporodása várható.

Nem igazán értem viszont azt, hogy ha állítólag tehetséges szoftverírók vagyunk, akkor miért nem folyik érezhetõ (public domain) szoftverfejlesztés illetve -magyarítás a Hálózaton? Jó példaként hirtelen csak a - mostanában sajnos gyengélkedõ - SSA (Szabad Szoftver Alapítvány) és a nagyon aktív hazai Linux-hívõk (Magyar Linux Alapítvány) törekvései jutnak eszembe. De nagy szükség lenne például a magyar ékezetes betûk miatt egy csomó segédprogramra, konvertálóra, indexelõre, keresõre stb., illetve a még mindig gyenge idegennyelv-tudás miatt a legnépszerûbb hálózati kliensek, szoftver dokumentációk és bizonyos alapdokumentumok (szervezett) fordítására.

Továbbá miért nincsenek szabványosítási törekvések nálunk? A magyar Internet elég kicsi ahhoz, hogy hatékonyan szabványosítani lehessen olyan dolgokat is, amiket a világhálózaton nem lehet megszervezni (pl. csak a repülõ ékezetes kódolásból elterjedt vagy ötféle). Miért nincsenek magyar RFC és FYI dokumentumok a közös problémák közös megoldására?

Ide tartozik a metarendszerek kérdése is: Elég sokáig tartott, amíg megjelentek a magyar Web és FTP szerverek indexelõ- és keresõrendszerei. Jó, hogy már ezek vannak legalább, de nem sokat lehet tudni arról, hogy mondjuk a Heuréka valójában hogyan dolgozik, mit gyûjt be és hogyan keres vissza. (Általában is igaz, hogy még az egyébként színvonalas hazai online szolgáltatásoknak sem erõsségük önmaguk precíz dokumentálása, néha pedig minden háttérinformáció hiányzik.) Jó lenne egyébként a magyar hírcsoportok és levelezõ listák archívumait is visszakereshetõvé tenni, és egyre nagyobb szükség volna szûkebb, tematikus nemzeti Web-keresõkre is, melyek csak egy meghatározott területét dolgozzák fel az itthoni elektronikus információtermésnek (pl. vállalati szerverek, napi hírek, egészségügy, oktatás, kultúra). Az ilyenek gomba módra szaporodnak Angliában vagy Németországban, bizonyítva, hogy nagy igény van rájuk, mert a mindenevõ AltaVista-szerû keresõkkel már lehetetlen elfogadhatóan pontos kereséseket végezni. A "kézzel" készülõ tematikus link-gyûjtemények terén is volna mit tenni. A szépreményû és még mindig legjobban használható HUDIR egyre kaotikusabb kezd lenni (pl. mit keres az "Elsõ magyar vámpír-oldal" az "Ifjúság" címszó alatt? ;-)) és tele van elavult linkekkel. Ugyancsak a szabványosítási szándék teljes hiányára mutat, hogy nincs egy rendes hazai e-mail "telefonkönyv"; két-három havonta nekiáll valaki, hogy majd õ egyedül megcsinálja a magyar elektronikus postafiókok nyilvántartását, amibõl azután csak egy újabb, töredékes, egy idõ után nem frissített, már nem létezõ címeket tartalmazó szolgáltatás lesz. Nincs egy fix és általánosan ismert, majdnem kötelezõen "ajánlott" bejelentõ helye az új hazai szervereknek, levelezõ listáknak, elektronikus újságoknak stb. Persze mondhatnánk, hogy ezeket az Internet õshazájában sem sikerült rendesen megszervezni, de egy magyarországnyi méretû hálózat esetében, pár száz fontosabb szervernél, gyakorlatilag az elsõ komolyabb fejlõdési idõszakban, a külföldi példákból tanulva ezeket meg lehetne csinálni, csak az egyéni ambíciókon túlmutató globálisabb gondolkodásmód kellene.

Az, hogy az Internet magyarországi megjelenése lényegében egybeesett a WWW diadalmenetével, azt okozta, hogy nálunk szinte kizárólagos online eszközzé vált a Web. Nem volt idõ az egyszerûbb, de szintén nagyon fontos hálózati képzõdmények kialakulására: még a hozzánk hasonló országokhoz képest is kevés nálunk a valóban mûködõ (szakmai) levelezõ lista és Usenet newsgroup; szinte teljesen hiányzik a tisztán elektronikus tudományos folyóirat mûfaja (ami nem egy nyomtatott lap online változata, hanem e-mail útján szervezett, szerkesztett, lektorált és gyakran így is terjesztett színvonalas e-journal); kevés vagy nem eléggé ismert a saját építésû FTP szoftverarchívum (inkább csak külföldi gyûjteményeket tükrözünk); nem terjedtek el az egyszerû szöveges, levélben terjeszthetõ hírlevelek, fanzinok, segédletek, FAQ összeállítások, tematikus címlisták, bibliográfiák stb., pedig ezek igen népszerû mûfajok még most is az Internet angol nyelvû részén; alig egy pár (ám rendkívüli érdeklõdés mellett lezajlott) távoktatási kísérlet volt e-mailben lebonyolított tanfolyamokra; csak egy-két magyar MUD próbálkozásról hallottam korábban, de ezek is csak a szokásos szerepjátékok voltak, amelyek mostanában Web-verzióban kezdenek újra megjelenni, de a MUD-nak volt egy kreatívabb, világ- és kapcsolatépítõ, "értékesebb" alfaja is Amerikában, ami hozzánk nem jutott el; és nem jutottak el ide a Freenet rendszerek sem, melyek egyszerû karakteres (gopher-szerû) menükkel kínáltak ingyenes informálódási lehetõséget, hirdetõ falat és kommunikációs fórumot egy-egy település lakóinak. Érdekes módon az ebben a bekezdésben felsorolt "mûfajok" szinte mindegyike jobban virágzott és virágzik még most is az Internetnél sokkal szerényebb technikai lehetõségekkel rendelkezõ magyar telefonos BBS-ek világában. Az egyszerûbb Internet eszközök közül nálunk csak az IRC-nek van egy szûk, de határozott szubkultúrája.

A másik véglet is hiányzik egyébként: Egy-két mûvészeti kísérlettõl (pl. a SZTAKI és a C3 Web szerverén) eltekintve nem találkoztam a magyar hálózaton olyan szolgáltatással, ami a legújabb technikai lehetõségeket (multimédia, VRML, Java) igazán ötletesen, alkotó módon, újszerûen és a hálózati környezetbe természetesen illeszkedõen használta volna ki. Inkább csak a kézenfekvõ alkalmazások láthatók a hazai szervereken, illetve külföldi ötletek másolatai. Nem tudok jó példát találni olyan eredeti magyar fejlesztésekre, amelyek igazából, valamilyen komoly célra kihasználnák az Internet valamelyik különleges tulajdonságát: a globalitást, vagy a gyakorlatilag valós idejûséget, vagy a legkülönbözõbb elektronikus eszközök összekapcsolhatóságát, vagy a tömeges véleménynyilvánítás lehetõségét stb. Pedig jó néhány nagyszerû dolgot lehetne csinálni például a tudományok, az oktatás vagy a politika területén. Néhány (külföldi) példa a lehetõségekre a fenti tulajdonságok sorrendjében: környezetvédelmi mozgalom szervezése a különbözõ országok diákjai között; az Internetrõl vett "real time" adatokkal mûködõ gazdasági, társadalmi vagy tudományos modellek, szimulációk; távoli távcsövek, robotok, kamerák irányítása oktatási vagy tudományos célból; közügyekben felvilágosító kampányok folytatása, gyors közvéleménykutatások, egyszerûbb "népszavazások" egy már behálózott közösséget (pl. egyetemet) illetõ kérdésekben. Reméljük, nem kell sokáig várni arra, hogy ezek megjelenjenek nálunk is, és a sokat emlegetett magyar "zsenialitás" itt is megmutatkozik majd. :-)

De ami leginkább hiányzik és hosszabb távon komoly veszteséggel járhat, az a Hálózathoz kötõdõ szervezetek sora. Van az Internet Szolgáltatók Tanácsa, a Magyar Adatbázisszolgáltatók Kamarája, a fõleg non-profit résztvevõket tömörítõ Hungarnet Egyesület, és kész, ráadásul ezek is felülrõl és hagyományos eszközökkel szervezett érdekcsoportok. Szinte teljesen hiányoznak az alulról "spontán" induló, az Internet által indukált, a Hálózattal kapcsolatos problémákra választ keresõ, az elektronikus kommunikáció eszközeivel kapcsolatot tartó szervezõdések, virtuális intézmények, mozgalmak stb. Még mindig nincs a felhasználók érdekeit, a hálózati szólásszabadságot védõ magyar EFF, pedig korábban voltak kísérletek a megalakítására. Nem alakult ki hazai szakértõi szervezet (ingyenes) hálózatbiztonsági tanácsadásra és felvilágosításra, "katasztrófa-elhárításra", az elszaporodó netikett-sértések ellen való akciók koordinálására. (Talán az NIIF által nemrég indított "nemzeti CERT kezdeményezés" látja majd el ezt a feladatot.) Jó néhány terület van, ahol a Hálózat ideális szervezõ közeg lenne (munkavállalói érdekvédelem, számítógéphasználók érdekvédelme, tanárok tapasztalatcseréje, a világban szétszórt magyarság összefogása stb.), ám ezekre csak néhány kóbor próbálkozás volt eddig. Igaz, ez magyarázható a nálunk még szûk felhasználó körrel, az Internet magyarországi megjelenése óta eltelt rövid idõvel is, de úgy érzem, mélyebb baj van itt.

Nálunk valahogy a jó kezdeményezések sem tudnak stabilizálódni, "intézményesülni", az Internet exponenciális növekedésével együtt nõni. Egy jó kivétel ez alól a HIX, de hát az meg nem igazán a magyarországi körülmények között fejlõdik. A még mindig merev hazai struktúrák közé nem tudnak beépülni az Internettel kapcsolatos, gyorsan változó szervezõdések. A legegyszerûbb példa erre, hogy sok egyetemen és tudományos intézetben évek alatt sem sikerült egy stabil Web-szerkesztõséget létrehozni, az intézményi homepage rendszeres fejlesztését, frissen tartását megoldani. Látványosabb és többeket érint a Magyar Honlap (ex-Ottlap) ügye: a dicséretes magánkezdeményezés egy idõ után túlnõtte a saját kereteit, de még mindig nem történt meg a magasabb szintre emelése, csak a körülötte folyó huzavonáról jönnek néha hírek. És hasonló problémánk van a Magyar Elektronikus Könyvtárral is, nem tudunk szervezettebb formát, szponzort, gazdát találni neki.

Ez azért veszélyes, mert ha nem alakulnak ki nálunk az Internet legjobb hagyományait követõ "civil kezdeményezések" felkarolását, támogatását biztosító mechanizmusok és pénzforrások, akkor a magyar Internet csak profi szolgáltatók "hivatalos" Web lapjaiból, komoly, de elvetélt "amatõr" próbálkozásokból, és mindenféle kis magán honlapocskákból fog állni, ami senkinek sem lesz jó. Szerencsére a helyzet nem annyira reménytelen, vannak azért "mecénások", melyek felismerték ezt az igényt és felvállalták a támogatói szerepet. Ilyen az NIIF, a Soros Alapítvány, az NKA és maga az MKM is belép most közéjük. Jó volna persze több, hiszen sok intézménynek lenne érdeke a "nem profi" tartalomszolgáltatás erõsödése az Internet magyar részén is. És jó lenne olyan támogatási és szervezeti struktúrákat találni, hogy ne csak egyszeri akció legyen egy hálózati információforrás elkészítése, hanem biztosítva legyen legalább néhány évig a folyamatos karbantartás és fejlesztés pénzügyi, technikai és (szak)emberi háttere is.

4.

Az "üzleti" és a "non-profit", illetve a "professzionális" és "amatõr" Internet kérdését érdemes egy kicsit részletesebben is megvizsgálni. Megintcsak visszautalva arra, hogy nálunk a számítástechnika amúgy is gyors fejlõdésénél is gyorsabban jártuk végig a nagytávolságú hálózatok kialakításának fokozatait, azt mondhatjuk, hogy tulajdonképpen elkerülhetetlen jelenség volt az egymással alig érintkezõ "szigetek" kialakulása a magyar Hálózaton.

Annak idején, a nyolcvanas évek második felében még a COCOM korlátozások miatt kellett a meglevõ technikával is létrehozható X.25 hálózat kiépítése mellett dönteni. Amikor azután megnyílt az út az Internet bevezetése elõtt, az IIF Programnak köszönhetõen sikerült megakadályozni, hogy az X.25-höz csatlakozott intézmények elszigetelõdjenek és konzerválódjék náluk ez a mostanra már elavultnak tûnõ technológia. Visszatekintve elmondható, hogy az IIF irányítói jól taktikáztak és jól menedzselték a fejlesztéseket. Elõször egy gateway géppel (mars.iif.hu) kötötték össze a kétféle hálózatot és lehetõvé tették az Internet szolgáltatások elérését (igaz, csak karakteres módban üzemelõ, nyilvános kliensekkel), majd a meglévõ X.25-ös vonalakon kezdték el a TCP/IP alapú kommunikációt (ez sajnos meglehetõsen lassú adatátvitelt eredményezett), és amikor a feltételek megértek rá, megkezdték a vonalak és a hálózatot üzemeltetõ gépek lecserélését és létrehozták a HBONE-t, a magyar Internet gerincét. Dicséretes módon mindig külön figyelmet fordítottak arra, hogy az IIF vidéki központjai is arányosan fejlõdjenek, ne maradjanak ki egyetlen sávszélesség-növelési lépésbõl sem, bár egyes fõvárosi intézmények nagyobb befolyásukat kihasználva többször megpróbáltak elõnyöket szerezni maguknak. Így aztán most általánosságban elmondható az, hogy az "akadémiai szféra" tagjai (reális) igényeiknek megfelelõen és a rendelkezésre álló pénzek arányában részesülnek a hálózati erõforrásokból. Ez mindenképpen nagy szó, még akkor is, ha az igények természetesen mindig a lehetõségek elõtt járnak, és vannak olyan intézmények (egyes könyvtárak, múzeumok, fõiskolák, vidéki kutatóintézetek), melyek valamilyen okból lemaradtak vagy teljesen kimaradtak, és ennek a hátrányait most már egyre komolyabban érzik.

Az IIF Program 1995-ben felvette a "Nemzeti" jelzõt is, azzal a céllal, hogy az évek során felhalmozódott szaktudást és technikát a tudományos és felsõoktatási intézmények körén túl a középfokú oktatás, az egészségügy, a közgyûjtemények, a kormányzati szféra, sõt a vállalatok számára is felajánlja. Ez az elképzelés azonban csak részben valósult meg, mert közben megjelentek nálunk is az üzleti Internet-szolgáltatók, és többé-kevésbé ugyanezeket a potenciális felhasználói köröket célozták meg. Az új "játékosok" új technikákat (PPP/SLIP, ISDN, mûhold stb.) honosítanak meg, és rendszerint egy külföldi partnerrel együttmûködve biztosítják a nemzetközi vonalakat. Volt egy kb. egyéves idõszak, amikor az üzleti alapon mûködõ Internet szolgáltatók a sajtón keresztül próbálták megkérdõjelezni az NIIF létjogosultságát, jogosulatlan elõnyökkel vádolva az úgymond "ingyen", illetve "közpénzekbõl" internetezõ felsõoktatási és tudományos intézményeket, megfeledkezve arról, hogy ez a szféra "találta fel" az Internetet és annyi szellemi munkát fektetett bele a technika és a hálózati információforrások fejlesztésébe, hogy ez a tény önmagában is feljogosítaná a rendszer örökös kedvezményes használatára. Ráadásul az egyetemeken az Internetre "rászokott" hallgatók jelentik majd a kereskedelmi szolgáltatók legfontosabb ügyfeleit pár év múlva. Szerencsére a hazai Internet-vállalkozások még nem voltak elég erõsek ahhoz, hogy a nézeteikhez komolyabb támogatást találjanak, vagy belátták, hogy saját érdekeik ellen akarnak hadakozni, és nem az egyetemisták számukra a fontos felhasználói kör, a potenciális piac. A dolog (egyelõre?) elcsitult a sajtóban. Mindenesetre a fent említett fõváros-vidék ellentét után ez volt a második rosszízû vita a hazai Internettel kapcsolatban, s idõben egybeesett a domain-név bejegyzések rendje körül kialakult kisebbfajta botránnyal. Ez már egy komoly intõ jel volt arra, hogy nálunk nem az Interneten korábban szokásos tolerancia és együttmûködési készség jellemzi a "játékosok" viselkedését.

A harmadik "hullám" néhány hónapja kezdõdött a középiskolák (és részben az általános iskolák) hálózatba kapcsolásával. A helyzet itt aztán igazán zavaros, hiszen az NIIF lehetõségeihez képest már korábban is hozzáférést nyújtott néhány középiskolának a HBONE-hoz (általában valami közeli egyetemen keresztül), a Hungarnet Egyesület elindított egy ElKöB nevû projektet legalább az e-mail szolgáltatás biztosítására, és a késlekedõ kormányprogramra való várakozás helyett egyéb kezdeményezések is történtek, közülük a legfontosabb a Soros Alapítvány támogatása modemes Internet kapcsolatok kialakítására. És most itt van végre az 1997 augusztusában lezárult tender az átfogó és egységes középiskolai SuliNet hálózatra, amelyet üzleti alapokon az Elender fog kiépíteni, országon belül feltehetõen MATÁV vonalakon. Ez a pályázat és a körülötte kialakult huzavona váltotta ki a harmadik vitát, melynek hullámai még most sem csitultak el. (Több oka is van ezeknek a hazai internetes csatározásoknak, de a legtöbb vita mögött valahol ott van a MATÁV monopol helyzete, ami véleményem szerint jó is meg rossz is, de a világ úgyis arrafelé halad, hogy ezek a távközlési monopóliumok így vagy úgy rövidesen felszámolódnak.)

Szóval meglehetõsen különbözõ finanszírozású, érdekeltségû és technikájú "rétegek" alkotják már most is a magyar Hálózatot, s ez a helyzet a közeljövõben még csak fokozódni fog. ;-) Ez különösen a középiskolákban fogja éreztetni a hatását és a laikusok (pl. az újságírók) meglehetõsen nehezen értik meg, hogy miért nem lehet egy ilyen kis országban egyetlen egységes rendszert kialakítani, ami nyilván mindenkinek olcsóbb lenne, és például miért levelezik két miskolci gimnázium Budapesten keresztül (ami egyébként még mindig a jobbik eset ahhoz képest, hogy volt olyan idõszak, amikor két magyarországi gép között csak Amerikán(!) keresztül lehetett levelet küldeni). Azonban aki jártasabb a számítástechnikában és ismeri annak változékony természetét, az belátja, hogy - bármennyi pénzt is lehetne megtakarítani - nagyon ügyes kormány kell ahhoz, hogy megszervezzen, finanszírozzon és kivitelezzen bármilyen egységes számítógépes rendszert egy-két év alatt, mielõtt a számítástechnika gyors generációváltásai elavulttá nem teszik az egészet. (Nem sikerült ezt a mutatványt sehol sem megcsinálni nálunk, pl. a közigazgatásban, a könyvtárakban vagy a múzeumokban sem.) Úgyhogy szerintem a sokféleségbe bele kell törõdni, és az elõnyeit kell inkább hangsúlyozni. Az viszont súlyos hiba lenne, ha ezek a "rétegek" egymással nem kommunikáló "szigetekké" alakulnának át, pedig sajnos már most vannak erre jelek.

Ez ellen a tendencia ellen nem véd meg az sem, hogy a TCP/IP elvileg biztosítja a közös nyelvet (ráadásul várható újabb, nem teljesen kompatibilis protokollok megjelenése is). Ugyanis, ha nincs állandó párbeszéd és maximális együttmûködési készség a különbözõ rendszerek fejlesztõi és üzemeltetõi között, akkor nem kezelhetõk hatékonyan az állandóan fellépõ mûszaki hibák, az esetleges támadások, a túlterhelések és egyéb intézkedést igénylõ rendkívüli események. Ennél is fontosabbnak tartom azonban, hogy bár a "játéktér" tulajdonképpen ugyanaz, a "játékosok" nem jól osztják el egymást közt a feladatokat, aminek végül is a felhasználók látják kárát, pedig az egész Internet igazából miattuk van. Például: lehet, hogy jobb lenne, ha könyvtárosok katalogizálnák a hazai online információforrásokat és nem egy számítástechnikus egy kft-nél. De az is valószínû, hogy Magyarország internetes kezdõlapja jobb kezekben lenne most már egy erre a célra létrehozott, változatos összetételû csoport felügyelete alatt, mint egy egyetemi tanszéken (közben persze minden tiszteletem Máray Tamásé, aki annak idején idõben felismerte és felvállalta ezt a feladatot). Ugyanígy elmondható, hogy a magyar városok és tájegységek látnivalóinak bemutatását "jobb híján" építették be sok egyetemi információs rendszerbe, mert pár éve még csak ott voltak meg hozzá a technikai feltételek és a szakmai ismeretek, de nyilván színvonalasabb és informatívabb Web-anyagokat tudnak/tudnának csinálni az idegenforgalommal "hivatalból" foglalkozó vállalkozások, szervezetek. S azt hiszem, hogy a középiskolák is jobban járnának, ha egyetemi oktatókkal, tudományos kutatókkal együttmûködve hoznának létre az iskolákban használható oktatási célú anyagokat, mintha ezt számítástechnikai kisvállalkozókra, vagy a diákokra, vagy a mindig elfoglalt gimnáziumi tanárokra bízzák. És valószínûleg a hálózatoknál gyakran elõforduló technikai problémákra és fejlesztési igényekre is készségesebb segítséget kaphatna egy vidéki gimnázium a közeli egyetem vagy fõiskola számítógépes szakembereitõl, mint az Elender vagy a MATÁV (szintén túlterhelt) ügyfélszolgálatától.

(Mellesleg a hazai Internet-szolgáltatók nem a felhasználóik magas színvonalú támogatásáról híresek. Hozzánk a könyvtárba elég gyakran betévednek segítségért tanácstalan emberek, akiket a szolgáltatójuk egy pár oldalas útmutatóval magukra hagyott, hogy boldoguljanak az Interneten, ahogy tudnak. Még a kapcsolatot sem tudják szegények felépíteni a szolgáltató géppel, miközben a havi elõfizetési díjat már rég befizették. Nekem ugyan saját tapasztalatom nincs a hazai kereskedelmi Internet szolgáltatókkal, de van egy régi emlékem a "hozzáértésükrõl", amikor egy kiállításon kb. 1990-ben a MATÁV-standon az X.25-ös vonalat kínáló marketinges hölgy egészen meglepõdött, amikor véletlenül odatévedve megmutattam neki, hogy hogyan lehet az X.25-rõl angol, sõt amerikai internetes gépeket, nyilvános könyvtári adatbázisokat elérni, s hogy ez a rendszer nemcsak hazai banki vagy egészségügyi adatok cseréjére alkalmas, amire õk ajánlgatták.)

Visszatérve az "elszigetelõdés" problémájához: ezt csak úgy lehet megakadályozni, ha valamennyi résztvevõ fél félreteszi a vélt vagy valós érdekellentéteket amennyire csak lehet, és közös rendezvényeket, konferenciákat és érdekegyeztetõ fórumokat hoz létre, a vitás kérdéseket pedig egymás között próbálják elintézni, lehetõleg nem kiélezve azokat. Ez annál is könnyebb lehetne, mert a szakemberek nagyrészt ugyanazok a személyek: az akadémiai körbõl szivárognak át az Internetet kitanult emberek a magasabb fizetést kínáló cégekhez, és pár év múlva várhatóan pedig már a középiskolákból fogják a legjobb Web-mestereket, rendszergazdákat az egyetemek és a vállalkozások elcsábítani.

5.

Ebben a részben a magyar hálózati világ néhány olyan tulajdonságát írom le, amelyek - számomra legalábbis - elég jellegzetesnek tûnnek, bár lehet, hogy kevésbé fontosak és tartósak, mint a fent leírt általános trendek. Milyen is ez a magyar "infosztráda", amely a leendõ "intelligens ország" alapját jelentheti? (Hogy a politikusok és az újságírók hangzatos képzavarait parodizáljam. ;-))

Ha a hálózati információforrások tematikus összetételét vizsgáljuk, nekem úgy tûnik, hogy a mûszaki- és természettudományok nagy része érthetetlen módon alulképviselt, miközben a humán- és a társadalomtudományok többsége örvendetesen virágzik. Ez azért furcsa, mert az ember azt gondolná, hogy az elõbbiek mûvelõi régebbi és közelebbi kapcsolatban vannak a számítógépekkel, mint az utóbbiaké. Mostanában megindult némi kiegyenlítõdés talán, de például az elektronikus újságok között még mindig többségben vannak az irodalmi és társadalomtudományi lapok.

Ha a HUDIR vagy a Magyar Honlap új bejegyzéseit nézzük, akkor egyértelmûen látszik, hogy az újdonságok között a többség valamilyen vállalati, intézményi, vagy szervezeti Web-oldal. Ez persze nem magyar sajátosság, mindenütt a világon ezek a bemutatkozó vagy reklám-oldalak terjednek. Nálunk viszont rövidesen ezek fogják kitenni a hazai Web-szerverek többségét, és ezért különösen szemet szúr, hogy többségük fantáziátlan, statikus, az Internet lehetõségeirõl mit sem tudó, egyszerû "fizetett reklám", elektronikus "plakát" vagy "brosúra". Ez unalmassá teszi a magyar hálózatot, és azzal magyarázható, hogy itt nem volt idõ egy Internet kultúra kialakulására; nem jutott el a köztudatba, hogy mitõl is más az Internet, mint minden egyéb média; nem íródtak meg a magyar nyelvû alapkönyvek, tanulmányok, sõt irodalmi mûvek(!) a témáról; nem alakult ki a szolgáltatások és információforrások széles palettája, ami változatossá tenné ezt az egyre egysíkúbbá váló kínálatot.

Szintén nem kedvezett a klasszikus Internet-értékek meghonosodásának az, ahogy a magyar tömegkommunikációban megjelent és jelen van ez a téma. Nagyon sokáig kellett várni, hogy egyáltalán írjanak valamit a számítógépes hálózatokról, pedig azok már évek óta mûködtek az országban. Mikor azután az amerikai sajtóban divattá vált az Internet, nálunk - a szokásos beidegzõdéseket követve - a legszenzációsabb, botrányszagú híreket vették csak át, vagy szakcikkekbõl kevertek össze valami értelmetlen zagyvaságot. Mostanában már van egy-két korrekt rádió- és tévémûsor meg szaklap, de a magyar televíziók még mindig adósak egy komolyabb (reklámmentes) internetes ismeretterjesztõ, oktató sorozattal.

Ami a hazai online szolgáltatások külalakját, színvonalát, minõségét illeti - durva általánosítással persze - a következõket lehet jelenleg látni: Mostanában elég sok szép Web oldal van, ahol profi grafikus eszközökkel, ötletes megoldásokkal próbálják feldobni és vonzóvá tenni legalább a kezdõlapot. Néha persze elvesznek a szépségben és csak a 100 kbyte-os kezdõkép letöltése után tud a felhasználó továbbjutni, mert a fejlesztõk nem gondoskodtak szöveges üzemmódban is használható felületrõl, tartalomjegyzékrõl. A túlzások ellen jó tanácsokat ad az Internetto "Cyber"-ajánlata és a "Kopp-100" rovat, valamint néhány más slágerlista, melyeknek szerkesztõi jó érzékkel hívják fel a figyelmet a túlkapásokra és ízléstelenségekre. Ezek olvasását minden Web-mesternek kötelezõvé kellene tenni, vagy legalább összefoglalni az eddig összegyûlt tanulságokat egy FYI dokumentumban. A komolyabb szerverek egyébként lassan megérdemelnének már részletes, elemzõ, szakértõ kritikákat is, illetve az egész "szakma" egy színvonalas szakmai folyóiratot. (Talán a most önálló lappá lett Webmester azzá válik idôvel.)

Van persze egy sor szerényebb Web oldal is, és ezek is ugyanolyan fontosak, hasznosak lehetnek, mint "gazdagabb rokonaik". Csak az a furcsa néha, amikor félkész, közhelyes, szélesebb körnek érdektelen anyagokat neveznek be készítõik a Top-100 listára (talán egyedül széles ismeretségi körükben bízva). Az internetes slágerlisták egyébként - a zenei listákhoz hasonlóan - természetesen nem tükrözik az értékeket, csak valami pillanatnyi népszerûséget, illetve a szavazó csoport ízlését.

Nagy bajok vannak viszont a minõséggel! Itt nemcsak az ékezetes zûrökbõl, a sietség számlájára írható hiányosságokból, a linkek gyors elavulásából adódó "szokásos" problémákról van szó, ezeket az ember megérti és idõvel megszokja. Viszont az általános pongyolaság mindenre kiterjed és a legborzasztóbbak a magyar nyelv és a pontosság ellen elkövetett merényletek. Ezek elsõ pillantásra nem tûnnek fel, de nekem a legtöbb plusz munkát ez okozza, amikor a MEK számára az Internetrõl begyûjtött dokumentumokról kiderül, hogy szkennelõjük vagy írójuk nem vette a fáradságot, hogy át- vagy összeolvassa a szöveget, vagy legalább egy helyesírás-ellenõr programot végigküldjön rajtuk, vagy hogy odaírja az anyagok forrását és keletkezésének, módosításának dátumát, mielõtt kitenné õket ország-világ szeme elé. Ennek a jelenségnek a magyarázatát nem tudom, mindenesetre a nyomtatott szövegeknél is terjed. A minõség vagy legalább a rá való törekvés szinte teljes hiánya megakadályozhatja az Internet minden komolyabb célú felhasználását, a Hálózat egy megbízhatatlan médiumnak lesz elkönyvelve. És persze a hibás szövegek a magyar nyelvnek sem tesznek jót, hiszen mindenféle multimédia ellenére az Internet alapvetõen egy szöveges mûfaj; ugyanazt jelenti az írott szó számára, mint a mozgóképnek a televízió.

A tartalom mellett az utóbbi években hipermédiává vált Interneten ugyanolyan fontos lett az eligazodás, a láthatóság és a linkek használata. Ezen a téren is volna mit tanulniuk a magyar Web-mestereknek (ha lenne mibõl). Még komoly nagy szervereknél is elõfordul, hogy elfelejtkeznek egy részletes tartalomjegyzék, egy helyi keresõ, vagy egy újdonságlista készítésérõl. És szinte sehol sem látni egy teljes térképet a szerveren levõ állományokról és a közöttük levõ kapcsolatokról, pedig a szakirodalom szerint ez egy nagyon fontos eszköz egy nagyobb hipertext anyagban való eligazodáshoz, az ott található kínálat gyors áttekintéséhez. (Így aztán például az ember soha nem lehet biztos abban, hogy minden fontosat megtalált az Internettoban, és egy-egy nagyobb átszervezés után még a rutinos olvasók is tanácstalanul keresik a korábbi anyagokat.)

A láthatóságot és az egymás anyagaira való rámutatást vizsgálva jól kirajzolódnak a "virtuális" ismeretségi körök, az azonos érdeklõdésû csoportok. Ha például kiindulunk a HIX, vagy a Schönherz Kollégium, vagy a Gépnarancs honlapjáról és követjük a linkeket, akkor egy idõ után elég jól körbeérünk, a fontos helyeket végigjárva visszajutunk a kiindulópontra. Ez egy természetes jelenség az Interneten. Akkor van csak baj, ha ez a korábban már többször emlegetett elszigetelõdést erõsíti, vagyis egy adott kör tagjai ténylegesen nem "látják" a hazai Internet többi részét, vagy nem akarnak róla tudomást venni. Így sok párhuzamos fejlesztés történhet, ami egy ilyen kis hálózatnál elég nagy luxus. És hát van a hazai szervereknek egy olyan köre, amiket illik vagy ajánlatos ismerni és szükség esetén hivatkozni rájuk. (Elõfordult már, hogy valaki a magyar Web szerverek listáját keresgélte egy levelezõcsoportban, mert sosem hallott a Magyar Honlapról, mivel az Internet szolgáltatója a sok reklám mellett elfelejtett egy linket tenni erre az alapszolgáltatásra.) Jó - pontosabban rossz - példák erre az "Internet-vakságra" az Internet Galaxis rendezvény vagy a Karinthy Gimnáziumban tartott középiskolai Internet-nap keretében készült tematikus linkgyûjtemények, ahol egymással össze nem mérhetõ jelentõségû források kerültek egymás mellé, alapvetõen fontos hazai szerverek kimaradtak, helyettük ugyanolyan témában néhány - szintén eléggé indokolatlanul összeválogatott - külföldi szolgáltatást kötöttek be.

Szintén fontos eleme egy hálózatnak a rajta kommunikáló emberek viselkedése, az uralkodó stílus és "közhangulat". Ezt elég jónak tartom a magyar Interneten. Legtöbbször segítõkészséget tapasztalok, a levelekre általában gyorsan reagálnak, és a válaszokat vagy segítséget sokan megköszönik. Jót tett a magyar nyelvben korábban kevésbé jellemzõ, idegenek közötti tegezõdés elterjedése az Internet hagyományainak megfelelõen, ez közvetlenebbé, kevésbé merevvé teszi a kommunikálást. Bár mostanában egyre több "Tisztelt Drótos Úr!" stílusú levelet kapok, még egyetemi hallgatóktól is. Ez is biztos azért van, mert nincsenek az újoncok számára "kötelezõen" megismerendõ alapmûvek a Hálózat virtuális világáról, és a köztudatban is torz kép alakult ki az Internet-kultúráról.

Igaz, a "Netikett"-nek már van magyar fordítása, mégis az az érzésem, hogy mintha nem sokan olvasnák el. Szerencsére a durva illetlenségek nem jellemzõek nálunk, ritkán hallani illegális cselekedetekrõl, magyar eredetû spam-kísérletekrõl, kéretlen reklámokról. Viszont bizonyos csoportokban elterjedt a durva viselkedés, a közönségesség, a személyeskedés, az állandó flame-készenlét. Ez mintha kicsit magasabb szinten lenne nálunk, mint a világátlag (ennek megítélése persze teljesen szubjektív), még az egyébként udvarias szakmai levelezõcsoportokban is könnyen felkapják néha a vizet egyesek. Lehet, hogy ez nemcsak a magyar vérmérséklet és az általános frusztráltság jele, szemben mondjuk a "pozitív gondolkodású" amerikaiakkal, hanem itt is az Internetre való felkészületlenségünkrõl van szó, az új felhasználók nagy része nincs tisztában a metakommunikációs elemek nélküli elektronikus levelezés vagy "beszélgetés" korlátaival, a könnyû félreérthetõséggel, a nagyobb tolerancia szükségességével.

A tudatlanságot tehát általános jellemzõnek érzem, melynek számos következménye van. Abban, hogy Magyarországon tömegjelenséggé és sikeressé válik-e az Internet, az elkövetkezõ években nem a sávszélesség további növelésének lehetõségei, még csak nem is a MATÁV aktuális tarifái lesznek a meghatározó tényezõk, hanem az ismeretterjesztés és oktatás kiterjedtsége és színvonala, ami persze nem választható el az általános számítógépes kultúra szintjétõl.

6.

Végül nézzünk meg néhány konkrét hazai online szolgáltatás-típust közelebbrõl is. Mondanom sem kell, hogy ez is teljesen szubjektív és esetleges válogatás, biztosan méltatlanul kimaradnak további jó példák ("Internet-vakság"), és a bemutatott szerverek tisztességes elemzéséhez egyenként legalább egy oldal kellene, nem lehet õket egyetlen mondattal vagy bekezdéssel elintézni. A korrekt és illendõ ismertetés helyett inkább csak illusztrációként használom itt õket, egy-egy jó megoldásra, számomra fontos elemre, dicséretre méltó kivitelezésre, vagy eredeti ötletre szeretném felhívni velük a figyelmet. Ezek egyébként esetleg nem is a legértékesebb tulajdonságai az illetõ szolgáltatásnak és csak nekem tetszenek. Többségüket a kívülálló szemszögébõl vizsgálom, elég kevés ismeretem van a háttérben folyó munkáról, a fejlesztésben résztvevõ személyekrõl, technikai és anyagi lehetõségekrõl stb. De ez a tipikus szituáció: ma már a hálózathasználók legtöbbje elfogulatlanul, eleve adott, "központi" szolgáltatásnak látja ezeket az Internet forrásokat, és véleményét csak az ott látható információk és külalak alapján alakítja ki.

Sajtó:

A (hagyományos) médiának elvileg "kötelezõ gyakorlat" az Interneten való színvonalas megjelenés. Dicséretes gyorsasággal jelentek/jelennek meg a magyar újságok az Interneten (még a kicsik is), hetente egy-két új "elektronikus mutációról" lehet értesülni, és a formai megoldások is jók általában, nem a nyomtatott lap külalakját akarják utánozni a Weben, ami egyébként sem szokott sikerülni. Nehezebb viszont kitalálni, hogy mi az a plusz, amit az internetes változat hozzá tud tenni a papírkiadáshoz. Néhol próbálkoznak dolgokkal, több-kevesebb sikerrel. (Kézenfekvõ ötletek: teljesszöveges kereshetõ archívum, olvasói vélemények a cikkekrõl, a nyomtatott lapba bele nem férõ további vagy bõvebb háttéranyagok és fényképek, linkek a cikkekbõl külsõ forrásokra, online apróhirdetés-felvétel, "push" hírszórás.) Érdekes, hogy a nyomtatott lap online elõfizetésére nem sok helyen van lehetõség, legfeljebb a hirdetési tarifákat közlik.

A napilapok közül a legszínvonalasabbnak a Népszabadságot tartom, jól navigálható, remek archívuma van, és a (regisztrált) olvasók bevonásával, viták indításával is próbálkoznak, igaz ennek az eredménye még nem látszik. A hetilapok között a - kissé megkésett - HVG tûnik ígéretesnek, õk egy szép link-gyûjteményt is kínálnak a hálózati olvasóknak. És a Magyar Narancs is igyekszik, saját(?) levelezõ listájuk van az olvasóknak, kár, hogy szinte a kezdettõl fogva csak elõfizetõknek érhetõ el itthonról a szolgáltatás. A számítógépes újságok közül én az Infopen online kiadását szoktam néha megnézni, mert a legfrissebb szakcikkek mellett hírlevelük és rendezvény-naptáruk is van, s egy komoly link-gyûjteményt is karbantartanak. A sok színvonalas (de gyakran sajnos rövid életû) kulturális folyóiratból a Filmkultúrát említem csak, mert ennek a története is érdekes: amikor a nyomtatott lapot már nem lehetett finanszírozni, az Interneten való megjelenés volt az egyetlen kiút, s egy szép kivitelû és tartalmas elektronikus kiadvány született így.

Nagyon tetszett, hogy a Magyar Rádió a világon az elsõk között kezdte el a folyamatos "real-audio" közvetítést (és késõbb több más magyar adó is "sugározni" kezdett, köztük a csak az Interneten adó Pararádió), és az MTV-nek is van egy-két jó anyaga a Weben: pl. Frei-dosszié, Repeta, Felkínálom. Persze ezeknek az "elektronikus médiáknak" még hatalmas kihasználatlan lehetõségeik vannak az Interneten, sokkal szorosabb kapcsolatokat építhetnének ki a mûsorok és a hallgatók/nézõk között (követendõ példának lásd a Danubius Cappuccino Web oldalát). Mindenesetre a Hullámvadász Honlapon már igazán impozáns az Interneten jelenlevõ magyar rádió- és tévé-adók, ill. mûsorok listája.

A "sajtó" témáján belül önmagában külön kategória a már néhányszor emlegetett Internetto (pontosabban: "iNteRNeTTo"). A (kezdetben) bevallottan a Wired mintájára szervezett lap gazdagságában, ötleteiben és valószínûleg technikai és anyagi lehetõségeiben egyelõre nem talált vetélytársra a tisztán elektronikus újságok között. Éppen idõben jött létre, és témaválasztásaiban elég jól követi jelenlegi olvasóközönsége igényeit. (Talán a "mûvészi" rovatokra kevesebben fogékonyak és ezek ki is lógnak számomra egy ilyen lap keretei közül.) Nagyon gyorsan követi a legfrissebb technikai lehetõségeket, és megpróbálja mindegyiket beilleszteni valahogy az online újságkészítés eszköztárába, így kísérleti mûhelyként is fontos. Az olvasók bevonására többféle próbálkozás van, sajnos ezek még nem mindig sikeresek, a különbözõ fórumokon folyó vita minõsége gyakran nem haladja meg egy átlagos IRC csatorna színvonalát (persze errõl nem a lap szerkesztõi tehetnek).

Könyvtárak:

Nemcsak a munkaköröm miatt írok errõl a kategóriáról külön, hanem azért is, mert ugyan az Internetet szokás "világkönyvtárként" emlegetni, de azért az (értékes) emberi tudás nagy többsége még mindig papíron van és könyvtárakban férhetõ hozzá. Ráadásul a könyvtárosok sokat tettek és tehetnek a Hálózaton levõ információs káosz enyhítéséért.

A hazai könyvtárak közül elõször a szegedi JATE Központi Könyvtára kezdett el komolyan kísérletezni az Internet könyvtári felhasználásával. Nemcsak a könyvtár katalógusát, majd szolgáltatásainak ismertetõjét tették fel a Hálózatra, ahogy mások szokták, hanem sokféle egyéb információforrást is beépítettek a rendszerükbe. Van (Internetrõl letöltött) filmkritika adatbázisuk, online kereshetõ angol-magyar és német-magyar szótáruk, évfordulós eseményekhez kapcsolódó virtuális kiállítótermük, a könyvtár különgyûjteményeibõl készült elektronikus könyvtáruk, könyvtárosoknak szóló link-gyûjteményük és FTP-archívumuk stb. A másik fontos vidéki "mûhely" a debreceni KLTE Könyvtára. Itt is sokféle szolgáltatás van a Web szerveren, csak egy érdekességet emelek ki: a könyvtári katalógusban már online elérhetõ elektronikus dokumentumokat is feldolgoznak, bibliográfiai leírást készítenek róluk. Ezek a "katalóguscédulák" természetesen linket is tartalmaznak, így a kikeresett dokumentum egy másik ablakban azonnal be is hívható. A BME Központi Könyvtárában pedig évek óta fejlesztenek egy komplex dokumentumszolgáltató rendszert, mellyel a világon megjelenõ fontosabb (nyomtatott) szakmai folyóiratok tartalomjegyzékében lehet keresni, és a kiválasztott cikkek azonnal meg is rendelhetõk majd, akár elektronikus levélben szöveges vagy digitalizált kép formájában. Sokak számára nyújt nagyon hasznos szolgáltatást az egyik hazai internetes "sikertörténetnek" tekinthetõ KözElKat projekt. A "KÖzös ELektronikus KATalógus" Web lapjáról egyszerre kérdezhetõ le több nagy könyvtár számítógépes katalógusa, így nem kell különbözõ adatbáziskezelõ rendszerekben (telnettel) egyenként keresgélni egy könyv után. A KözElKat jellemzõ példa arra, hogy hogyan teszi lehetõvé az Internet a könyvtárak együttmûködését. (A magyar könyvtárak hálózati szolgáltatásairól egyébként a BKE Könyvtárának Web szerverén van egy rendszeresen karbantartott összeállítás a "Virtuális könyvtár" címszó alatt.)

És még néhány mondat a Magyar Elektronikus Könyvtárról: Mivel érintett vagyok benne, ezért nem dicsérem, csak egy sajátosságát említem, ami "kívülrõl" kevésbé látszik. A MEK fejlesztése közben sikerült egy olyan virtuális együttmûködést kialakítani száznál is több ember között, amit csak az Internet segítségével lehetett megcsinálni. Ezek az emberek a legkülönbözõbb munkakörben dolgoznak (könyvtárosok, egyetemi hallgatók, számítástechnikusok, írók, tanárok stb.), s földrajzilag nagyon távol egymástól, évek óta építenek egy könyvtárat. Többségük sohasem találkozott egymással (és azzal a számítógéppel sem, ahol a MEK mûködik), egyedül a közös érdeklõdés hozta õket össze rövidebb-hosszabb idõre. Ennek a kísérletnek az egyik fontos tanulsága számomra, hogy nagyon sokan vannak a Hálózaton - sõt valószínûleg sokkal többen vannak -, akik nem tudnak/akarnak egy önálló hálózati információforrást (Web-szervert, újságot, listát, még csak egy saját honlapot sem) indítani és fenntartani, mert nincs meg hozzá az idejük, technikai tudásuk, kitartásuk. Viszont nagyon szívesen tennének hozzá valamit az Interneten található "információ-vagyonhoz", ezért például örömmel adják át a MEK-nek az írásaikat, visznek be gépbe (kedvenc) szépirodalmi mûveket, segítenek a szervezésben, a népszerûsítésben, az angol fordításban, a programozásban... Szóval ez egy nagy élmény és én az ilyesmit tartom az Internet értelmének.

Intézmények:

Az intézményi Web szerverek többsége természetszerûleg meglehetõsen "száraz": általában egy hivatalos bemutatást, helyi telefonkönyvet, néhány számukra fontos linket és (esetleg) az ott dolgozók saját honlapjait tartalmazzák. Vannak azonban olyan lelkes Web-mesterek is, akik - intézményi támogatással vagy csak magánszorgalomból - felvállalják egyéb, szélesebb kört is érdeklõ, esetleg az illetõ cég vagy intézet eredeti profiljától igen távol esõ információforrások létrehozását, gondozását. Ez két okból szerencsés: egyrészt mindig lesznek témák, feladatok, amelyeknek nincs "hivatalos" gazdája vagy az még nem üzemeltet saját szervert, vagy nincs is Internet kapcsolata. Ha egy másik intézmény legalább néhány évre felvállalja ezeket, akkor ezzel segít a "hiányjelek" számának csökkentésében, tovább gazdagodik a magyar Hálózat. (Természetesen magánemberek is vállalkozhatnak ilyesmire, és sok példa is van rá, de egy intézményi szerveren mégis stabilabb szolgáltatások hozhatók létre, mint egy egyszemélyes magán honlapon.) Másrészt az igazán népszerû szolgáltatások megnövelik az intézményi Web szerver forgalmát és jó hírnevet szereznek a szolgáltatónak - legalább hálózati körökben. Lássunk néhány jó példát:

A Központi Fizikai Kutató Intézet mindig is nagyon elõnyös helyzetben volt nálunk a hálózati kapcsolódási lehetõségek terén. (Ne felejtsük el, hogy pl. a WWW-t eredetileg az atomfizikai kutatóintézetek számára dolgozták ki.) A KFKI elsõk között alkalmazta nálunk a legfrissebb internetes eszközöket és sokat tett a hálózattal kapcsolatos tudnivalók terjesztéséért. Már a gopher szerverük is talán a legjobb volt az országban és a Web lapjukon is sok hasznos információt és linket találnak az Internet iránt érdeklõdõk (külföldi anyagokat is tükröznek). Külön gyûjteményük van a magyar középiskolák számára, sõt a nemrég megjelent, gyönyörû "Festészet Magyarországon" összeállítás is KFKI gépen kapott helyet. Hasonlók mondhatók el az MTA SZTAKI esetében is. Itt is nagyon komoly gyûjtõ- és fejlesztõ-munka folyt az elmúlt években, részben a szakmai (számítástechnika, matematika) felhasználói körök, részben a nagyközönség számára. Sok egyéb mellett van itt egy E-lib nevû "virtuális könyvtár" témák szerint rendezett linkekkel, egy könyv- és könyvterjesztõ-adatbázis, s a legújabb mûvészeti kísérleteknek is helyet adnak.

Szintén nagyszerûnek tartom azt, amit a KLTE Nyelvtudományi Tanszéke csinál. Természetesen, mint a legtöbb tanszéki Weben, náluk is megtalálhatjuk az oktatók névsorát és publikációit (esetenként teljes szöveggel együtt), de nekik sikerült saját szakmájukon belül egy valódi internetes témát is találniuk: magyar szlengszótárakat tesznek fel a Hálózatra. (És azt a Hackers' Jargon File óta tudjuk, hogy ez egy nagyon népszerû mûfaj az Interneten!) Azt pedig, hogy egy egyetemi kollégium mit tud hozzátenni az Internethez, legjobban a BME Schönherz Kollégium Web szerverén lehet illusztrálni. Elképesztõ gazdagságban burjánzott el ott pár év alatt az internetes szubkultúra, külön tanulmányt érdemelne lassan. És szerencsére nem ez az egyetlen példa, más kollégiumok, diáktársaságok is nagyon "szervezkednek".

Azt hiszem az elsõ olyan intézmény nálunk, amely kizárólag az Internetnek köszönheti a létrejöttét, a Soros Alapítvány C3 központja. A C3 honlapon ugyan nem könnyû kiigazodni (az egyébként eredeti ötletnek tûnõ, periódusos rendszerhez hasonló tartalomjegyzék rublikáiban a kívülálló számára rejtélyes rövidítések és projektnevek vannak, mögöttük meg néhol még rejtélyesebb oldalak), de mindenkinek érdemes gyakran odalátogatni a sok internetes és multimédia pályázati lehetõség, kezdeményezés, tanfolyam, támogatás, ingyenes géphasználat stb. miatt. A C3 különbözõ "cyberpunk" csoportoknak is helyt ad (pl. a már említett Pararádiónak), és van egy gyûjteményük új mûvészeti kísérletekbõl is. (Itt láttam eddig egyedül igazán ötletes, csak az Interneten megvalósítható "mûalkotásokat": pl. a Mokka Csoport "real time" idõjárásjelzõ arcképét, vagy az e-mail üzeneteket VRML szoborrá titkosító programot.)

Kultúra:

A kultúra - és azon belül az irodalom és a képzõmûvészet - szerintem dicséretesen magas arányban szerepel a magyar Interneten. Igaz, elõször külföldi magyarok Web lapjain bukkantak fel az elsõ Petõfi és József Attila versek (nyilván a magyar irodalomtól való elzártság miatt), de aztán gyorsan szaporodtak a hazai szervereken is a szép kivitelû verseskötetek (pl. Bertók László, Parti Nagy Lajos, Baka István), a novellák, az irodalmi folyóiratok. A MEK gyûjteményébe pedig egyre több mai író küldi el mûveit, köztük teljes regényeket (többen sajnos kényszerbõl, mert a nyomtatott kiadásra nem sok reményük/pénzük van).

A Web itthoni megjelenésével szinte egyidõben sorra nyíltak meg a "virtuális galériák" is. Sokáig a legszebb kiállítás a pécsi "Csontváry Múzeum" volt, most pedig a nemrég átadott - már említett - "Festészet Magyarországon..." c. összeállítás az "etalon". A klasszikus festményeknek ez az impozáns gyûjteménye talán az elsõ olyan Web-anyag, ami nemzetközi színvonalú és értékû, és ami külföldrõl is sok érdeklõdõt vonzhat - különösen, hogy teljesértékû angol felület is készült hozzá.

Nemcsak kultúra, de leginkább ide tartozik az 1996-os "Internet Expo"-ra készült - s mára eléggé méltatlanul feledésbe merült - Magyar Pavilon. Készítõi szerint átadásakor (tavaly márciusban) ez az összeállítás tette ki a magyar szervereken levõ szövegek egyharmadát! Ezt ugyan nem tudom, hogy hogyan mérték le, de az biztos, hogy ez volt (és talán mindmáig ez) a legnagyobb hazai egységes tervezésû és kivitelû Web-anyag. Ráadásul rendkívül gyorsan készült el. Ennek a nyomai kicsit meg is látszanak rajta, és néhol nagyon különbözõ minõségû dolgok kerültek egymás mellé. Mindenesetre, amikor annak idején körülnéztem az Expo néhány más nemzeti pavilonjában, nekem messze a miénk tûnt a legszebbnek, legegységesebbnek, és ez volt az egyetlen, amelyik a kultúrát állította a középpontba, mégpedig igen széles palettát mutatva be. Kár, hogy nem készült belõle egyenrangú angol nyelvû változat is.

Emberek:

A magán homepage külön "mûvészeti ág" az Interneten. Nálunk is nagyon népszerû a dolog, fõleg a diákok körében. (A Top100-ban jelenleg bejegyzett kb. 1,200 URL cím 30 százalékában van "~" karakter.) Többségük persze csak a készítõje számára érdekes, legfeljebb néhány haver tud még róla. Egy átlagos homepage valami életrajzszerûséget, pár személyes fotót, kedvenc linket, és esetleg az illetõ hobbijával vagy munkájával kapcsolatos némi eredeti anyagot tartalmaz. Néha viszont rábukkanunk olyan egyéni oldalakra, amelyeken látszik, hogy irdatlan mennyiségû munka van mögöttük; egyesek szinte megszállottan építgetik HTML-lapocskákból virtuális otthonukat, egy vagy több témában minél több anyagot halmozva össze. Mindezt sokszor anélkül teszik, hogy különösebben érdekelné õket, hogy a több ezer befektetett munkaórát a külvilág kellõen értékeli-e, vagy egyáltalán tudomást szerez-e róla. (A MEK számára gyûjtögetve nemegyszer találtam eldugott magán honlapokon fontos klasszikus irodalmi mûveket vagy komoly szakirodalmi publikációkat, miközben a lap számlálója néhány tucat látogatót mutatott csak.) Ez nemcsak egy kevés elismeréssel járó mûfaj, hanem nagyon múlandó is. A legtöbb egyetemista például csak addig engedheti meg magának a saját homepage fenntartását, amíg be nem fejezi a tanulmányait, utána az account megszûnik, a honlap eltûnik. De még ha sikerül is kiállni az idõ próbáját, az egyszemélyes vállalkozások idõvel túl sok energiát igényelnek, egy nagyobb Web anyag karbantartása és továbbfejlesztése már meghaladhatja tulajdonosa lehetõségeit, vagy egyszerûen elmegy a kedve tõle. (Ne felejtsük el azonban, hogy a komoly, "hivatalosnak" tûnõ Internet információforrások között is sok olyan van, ami mögött valójában egyetlen lelkes ember áll, s nem az azt szolgáltató intézmény. Ez - mint korábban utaltam rá - nálunk különösen jellemzõ.)

Nem mondhatnám, hogy igazán otthon vagyok az egyéni (ott)honlapok világában, csak egy-két (virtuális) ismerõst említek meg, akikrõl tudom, hogy mennyit dolgoztak a lapjukon: Az Ali's Homepage például az elõbb felsorolt szokásos elemeken kívül tartalmazza tulajdonosa, Perlaki Attila teljes, nem csekély "életmûvét" is: szakmai és irodalmi szövegeket (köztük egy igen jól megírt tankönyvet, amely a személyes homepage készítésének rejtelmeibe vezet be). Werner "Dirk Gently" Zsolt sokat szenvedett ;-) honlapja nem a szépségével vonzza a látogatókat. Itt semmi sincs a magán homepage-ek kötelezõ alkotórészeibõl, viszont korábban itt volt a világ legnagyobb finn nyelvû elektronikus szöveggyûjteménye (rengeteg szkenneléssel eltöltött éjszaka eredménye), továbbá "mellesleg" tartalmazza az összes Rejtõ Jenõ könyvet, és hiperaktív tulajdonosa most éppen a teljes magyar filmmûvészet digitalizálásán dolgozik. ;-) Vonyó Attila szintén elég puritán honlapot tart fenn, de itt van a forrása annak az angol-magyar szótárnak, mely már több mint 160 ezer szóalakot tartalmaz, és amelybõl sok helyen készítettek online kereshetõ változatot is. A rendkívül népszerû szótár használói közül kevesen tudják, hogy egy magáncélra készült szószedetbõl tanul évek óta angolul (és magyarul) az egész Internet-világ. A JATE egyik gépén Szász Imre dolgozik, és (sok egyéb mellett) teszi fel szorgalmasan kedvenc irodalmi mûveit és dalait (kottázva!) a Hálózatra. Bodoky Tamás pedig önmagában is egy intézmény, a magyar Internet egyik kulcsfigurája. Web-lapján számos, vitára ösztönzõ írását olvashatjuk, és megtaláljuk mindazokat a projekteket, mozgalmakat, melyeknek elindítója vagy résztvevõje.

Települések:

Az emberek mellett a települések is egyre sûrûbben jelentkeznek a Hálózaton. Az ilyen honlapok kis késéssel kezdtek feltünedezni nálunk, illetve kezdetben egyetemi, kutatóintézeti Web szervereken kezdtek el város- vagy megye-bemutatókat készíteni, több-kevesebb sikerrel. (Ezek az anyagok mostanában kezdenek átvándorolni a helyi önkormányzat, idegenforgalmi cég, vagy Internet-szolgáltató szervereire - néha a készítõikkel együtt.) Sokáig a "HomePécs" volt a legszebb és a BGYTF-en készült "Nyíregyháza" a legváltozatosabb hazai város-honlap. Most már egyre profibb és szebb anyagok jelennek meg (érdemes megnézni például Sopron vagy Orosháza ismertetõjét). Sajnos a legtöbb helyen csak a "kötelezõ" dolgok vannak (történelem, látnivalók, városképek és -térképek, rendezvények, vendégkönyv), és meglehetõsen "hivatalos" (értsd: unalmas) a stílus. A város napi élete, hangulata nem jön át a statikus Web-lapokon. Az egyik biztató kivétel a szegedi "Virtuális Városháza", ahol már van valami élet, megindult a kommunikáció Szeged lakosai és az önkormányzat között.

Cégek:

A vállalatok, kft-k, boltok, éttermek stb. bemutatkozó vagy reklám oldalai egyre nagyobb részét teszik ki a Webnek. Az újonnan bejelentett szerverek listái alapján szerintem (darabszámra) már nálunk is a homepage-eknek több mint a fele ebbe a kategóriába tartozik. Én legkevésbé ezt a mûfajt ismerem, nagyon ritkán tévedek be egy-egy ilyen "céges" oldalra, és olyankor is többnyire gyorsan menekülök onnan. :-) Amennyire látom, a legtöbb ilyen lap egy szimpla vagy éppen nagyon is csillogó-villogó "reklámplakát", elektronikus "újsághirdetés", jobb esetben egy korrekt és informatív prospektus, termék- vagy szolgáltatás-katalógus. Nem sokan próbálkoznak ezen túlmenni, interaktív szolgáltatásokkal vagy közérdekû tartalommal odacsábítani a hálózati böngészõket. De ez világjelenség, a legtöbb cég még nem igazán tudja, hogy mit kezdjen õ az Interneten, csak azt, hogy ott kell lennie.

Kivételek persze a távközlési és számítástechnikai cégek (különösen az Internet-szolgáltatók, akiket a verseny is kényszerít az ötletes vagy legalább látványos Web-szerver kialakítására), továbbá a szellemi termékekkel kereskedõk (pl. könyves- és lemezboltok), a bankok, az idegenforgalmi irodák, a csomagküldõ szolgáltatók stb. Ezek nálunk is egyre jobban igyekeznek, de nem tudom igazán összehasonlítani õket, kiemelni a jó példákat. Láttam, hogy van már nálunk is home-banking és home-shopping (pl. Internetto Áruház), ám egyiket sem próbáltam ki, így nem tudom megítélni, hogy milyen szolgáltatást nyújtanak. De ezekben az esetekben már nem is az Internet a lényeg, a számítógépes hálózat csak egy közvetítõ eszköz a vásárlók, ügyfelek elérésére.

7.

Befejezésként még néhány gondolat: Bár a fentiekben többségben voltak a kritizáló megjegyzések, de ezek nagy része inkább "építõ jellegû kritika", összességében úgy látom, hogy a magyar Hálózat igazán szépen fejlõdött eddig, jelentõs hátrányt sikerült ledolgoznunk, a környezõ országokkal szemben bizonyos elõnyre is szert tettünk, amit még most is tartani tudunk, és sokkal jobban állunk ezen a téren, mint amit az ország általános gazdasági helyzete indokolttá tenne. Továbbra is bízom abban, hogy a magyaroknak nagyon fog tetszeni az Internet, ha majd valóban társadalmi méretû jelenséggé válik. És bármilyen irányt is vesz a hazai Internet fejlõdése, addig nincs baj, amíg a szabadon érvényesülõ "evolúció" határozza meg a fejleményeket. Fölösleges keseregni az elüzletiesedésen, a sok "szemeten" és egyéb negatív tendenciákon. Bízhatunk az Internet öntisztító mechanizmusában, hiszen problémák mindig is voltak a Hálózaton, csak korábban fõleg technikaiak, mostanában meg inkább kulturálisak. Akkor lesz csak baj és akkor kezdhetjük kongatni a vészharangokat, ha valahogy meghatározóvá tudnak válni rajta a médiacégek, a politikai erõk, vagy más hatalmi csoportok, mert ezek csak egy újabb TV-csatornát csinálnak belõle, ami már nem lesz Internet, még ha annak is hívják majd.

A szövegben említett hazai információforrások URL címei:

Ali's Homepage http://kvtlinux.lib.uni-miskolc.hu/ali/

Baka István versei http://www.bibl.u-szeged.hu/bibl/exhib/baka/

Bertók László versei http://ipisun.jpte.hu/pecs/bertok/

BGYTF Nyíregyháza Homepage http://www.bgytf.hu/nyiregy/

BKE Központi Könyvtár Web http://pernix.bke.hu/

BME Könyvtár Web http://www.kkt.bme.hu/

Bodoky Tamás Homepage http://caesar.elte.hu/~bodoky/

C3 Web http://www.c3.hu/

Csontváry Múzeum http://www.jpte.hu/pecs/varos/kepek/csonti/csontvary.shtml

Danubius Cappuccino http://www.datanet.hu/cappuccino/

Felkínálom http://www.datanet.hu/felkinalom/

Festészet Magyarországon http://www.kfki.hu/~arthp/keptar/

Filmkultúra http://helka.filmkultura.iif.hu/

Frei Dosszié http://www.extreme.hu/dosszie/

Gépnarancs http://caesar.elte.hu/~bodoky/gepnar/

HIX Web http://www.hu.hix.com/

HomePécs http://www.jpte.hu/

HUDIR http://www.net.hu/Magyar/hudir/

Hullámvadász Honlap http://emc.elte.hu/~hargitai/media/

Hungarnet Egyesület http://www.hungarnet.hu/

HVG http://www.hvg.hu/

Infopen http://www.eunet.hu/infopen/

Internet Galaxis '97 http://www.inf.bme.hu/internet.galaxis/ig97/

iNteRNeTTo http://www.idg.hu/internetto/

IRC Web http://irc.fok.hu/

JATE Könyvtár Web http://www.bibl.u-szeged.hu/

Karinthy Gimnázium Web http://www.karinthy.c3.hu/karinthy/

KFKI Web

KLTE Könyvtár Web http://www.lib.klte.hu/library/

KLTE Nyelvtudományi Tanszék http://dragon.klte.hu/~mnytud/mnytud.htm

KözElKat http://www.kozelkat.iif.hu/

Magyar Elektronikus Könyvtár

Magyar Honlap http://www.fsz.bme.hu/hungary/homepage_h.html

Magyar Linux Alapítvány http://mla.telnet.hu/

Magyar Narancs http://www.net.hu/narancs/

Magyar Pavilon http://www.idg.hu/expo/

Magyar Rádió http://www.radio.hu/

Magyar Televízió http://www.mtv.hu/

MKM Web http://www.mkm.hu/

Nemzeti CERT http://www.cert.iif.hu/

Népszabadság Online http://www.nepszabadsag.hu/

NIIF Web http://www.iif.hu/

Orosháza Homepage http://www.oroshaza.com/

Parti Nagy Lajos versei http://sophia.jpte.hu/other/pnl/

Repeta http://www.repeta.hu/

Schönherz Kollégium Web http://balu.sch.bme.hu/

Sopron Homepage http://www.sopron.hu/

Szabad Szoftver Alapítvány http://www.tarki.hu/SSA/

Szász Imre Nyitóoldala http://www.jate.u-szeged.hu/~szaszi/

SZTAKI Web http://www.sztaki.hu/

Top-100 http://top100.isys.hu/

Virtuális Városháza - Szeged http://www.tiszanet.hu/szeged/index.htm

Vonyó Attila Homepage http://www.vein.hu/~vonyoa/

Werner "Dirk Gently" Zsolt http://cyberspace.mht.bme.hu/~dirk/

Szakkifejezések, nevek és rövidítések magyarázata:

AltaVista

- Az egyik legnépszerûbb amerikai keresõrendszer a Web oldalakon és a news üzenetekben elõforduló szavakra való rákeresésre.

Arpanet

- Amerikai katonai célú hálózat a '60-as évek végén; az Internet elõdje.

ATM

- Korszerû, nagysebességû számítógépes adatátviteli eljárás. (Asynchronous Transfer Mode)

baud

- Az adatátvitel sebességének mértékegysége, kb. megegyezik a másodpercenként átvitt bitek számával.

BBS

- Telefonhálózaton át elérhetõ, jellemzõen magánszemélyek által mûködtetett számítógépes "faliújság", file-archívum és kommunikációs fórum. (Bulletin Board System)

Berners-Lee, Tim

- A World-Wide Web kitalálója a svájci CERN fizikai kutatóintézetben.

BITNET

- Nagy IBM számítógépekre alapozott világméretû hálózat, elsõsorban a '80-as években virágzott.

C3

- A Soros Alapítvány által létrehozott Internet- és multimédia-oktató, -fejlesztõ és -szolgáltató központ Budapesten.

Compuserve

- Amerikai eredetû, de ma már világméretû, elõfizetéses számítógépes hálózat és szolgáltató. A '80-as években és a '90-es évek elején élte virágkorát.

cyberpunk

- A Hálózat (ill. általában a legújabb elektronikai és számítástechnikai eszközök) használatát életformaként mûvelô fiatalok és sajátos szubkultúrájuk neve.

Dialog

- Nagy hálózati adatbázisszolgáltató-központ az USA-ban, elsõsorban tudományos és üzleti információkat szolgáltat az elõfizetõinek a '70-es évektõl.

EFF

- A számítógépes hálózatokon érvényes "szabadságjogokért" is harcoló, amerikai eredetû szervezet. (Electronic Frontier Foundation)

ElKöB

- Középiskolák számára indított projekt, amely olcsó elektronikus levelezési lehetõséget biztosít telefonvonalon keresztül. (Elektronikus Levelezési Kör Bõvítése)

e-mail

- Számítógépes hálózaton küldött üzenet (elektronikus levél), illetve ennek a levélküldõ szolgáltatásnak a neve.

FAQ

- Egy hírcsoportban vagy levelezõ listán egy bizonyos témában leggyakrabban feltett kérdéseket és a rájuk adott lehetõ legjobb válaszokat tartalmazó összeállítás (Frequently Asked Questions).

flame

- Hálózai kommunikáció közben elõforduló ingerült szóváltás, támadó hangvételû vita.

Freenet

- Amerikai eredetû mozgalom egyszerû, de nagyon olcsó vagy ingyenes hálózati hozzáférést biztosító rendszerek létrehozására egy-egy település vagy lakóközösség számára. A '80-as évek második felében indult.

FTP

- Számítógépes állományok gépek közötti megbízható másolására szolgáló eljárás és program az Interneten. Az FTP-t gyakran public domain szoftverek nagy file-archívumokból való letöltésére használják. (File Transfer Protocol)

FYI

- Különbözõ hálózati témákban készült tájékoztató anyagok összefoglaló neve. (For Your Information)

gateway

- Két különbözõ hálózat vagy hálózati szolgáltatás között átjárást biztosító számítógépes rendszer.

gopher

- Hierarchikus menürendszert használó, kliens-szerver alapú eljárás és szolgáltatás az Interneten található - elsõsorban szöveges - állományok és információforrások közötti navigáláshoz; a '90-es évek elején volt népszerû.

Hackers' Jargon File

- A '70-es évek óta bõvített angol nyelvû értelmezõ szótár a számítástechnikában és a hálózatokon használt szleng és szakzsargon kifejezéseinek, rövidítéseinek magyarázatával.

HBONE

- A '90-es évek elsõ felében kiépült magyar Internet gerinchálózata, a nagyvárosokat köti össze gyors bérelt vonalakkal.

Heuréka

- A magyar Web oldalakon és elektronikus újságokban szereplõ szavakat visszakereshetõvé tevõ szolgáltatás az Interneten. (A "magyar AltaVista".)

hipertext

- Olyan számítógépes szöveg, melynek egyes pontjairól egy mutató (link) segítségével egy másik pontra vagy egy másik szövegre lehet ugrani.

hipermédia

- A hipertext elvének kiterjesztése úgy, hogy a szöveg mellett képek és hangok is szolgálhatnak mutatóként vagy hivatkozásként. A World-Wide Web a világ legnagyobb hipermédia rendszere.

HIX

- Hollósi Józsi által alapított és nagyon népszerûvé vált szolgáltatás az Interneten, mely eredetileg a külföldön élõ magyaroknak kívánt kommunikációs fórumot biztosítani (Hollósi Information Exchange).

home-banking

- Pénzügyek intézése otthonról (távolról) számítógépes vagy telefon hálózaton keresztül.

homepage

- Egy Web szolgáltatás kezdõoldala, melyen rendszerint valamilyen tartalomjegyzék (is) van az ott található információk közötti eligazodáshoz.

home-shopping

- Vásárlás intézése otthonról (távolról) számítógépes vagy telefon hálózaton keresztül.

honlap

- A "homepage" egyik elterjedt magyar fordítása.

HTML

- A World-Wide Web hipermédia oldalainak szerkesztéséhez használt szabványos leíró- vagy parancsnyelv (HyperText Markup Language).

HUDIR

- A legnagyobb témák szerint rendezett tartalomjegyzék szolgáltatás a magyar internetes információforrásokról.

Hungarnet

- A magyar "akadémiai" (tudományos és oktatási) Internet hálózat (a HBONE) felhasználóit tömörítõ egyesület.

Internet

- Kisebb, helyi számítógépes hálózatok összekapcsolásával létrejött világméretû rendszer, mely az Arpanetbõl nõtt ki a '70-es években.

IRC

- Több személy egyidejû írásos "beszélgetését" lehetõvé tevõ szolgáltatás az Interneten. Leginkább a telefonos party-vonalakhoz vagy a CB rádióhoz hasonlít. (Internet Relay Chat)

ISDN

- Hagyományos telefonvonalakon való digitális adat-, hang- és képtovábbítás szabványa. Jobb és gyorsabb kommunikációt biztosít, mint a régebbi, modemes analóg megoldás. (Integrated Services Digital Network)

Java

- Új programozási nyelv, mellyel különbözõ rendszerû gépeken egyformán mûködõ szoftverek írhatók. Különösen nagy jelentõsége van az Interneten és az újabb Web-kliensek már képesek az ilyen programok futtatására.

kliens

- A kliens-szerver alapon mûködõ hálózati szolgáltatásoknak az a része, mely a felhasználó gépén fut. A kliens program lekéri a távoli gépen levõ szervertõl a szükséges adatokat, állományokat és megjeleníti azokat.

link

- Hipertext vagy hipermédia rendszerekben elõforduló hivatkozás, mutató, mellyel a felhasználó a szöveg vagy alkalmazás egy másik pontjára tud ugrani.

Linux

- Ingyenes Unix-típusú operációs rendszer, melyet önkéntesek sokasága fejleszt, a Hálózaton át együttmûködve.

lista

- Levelezõcsoport, melynek tagjai egy közös elektronikus postafiókot használva írhatnak egymásnak, kérdéseket tehetnek fel, vitatkozhatnak valamilyen témakörben.

MEK

- Magyar vonatkozású tudományos, oktatási vagy kulturális célú, számítógépes szöveges dokumentumok gyûjtésére és katalogizálására indult kezdeményezés, illetve az ezekbõl készült archívum (Magyar Elektronikus Könyvtár).

MKM

- Mûvelõdési és Közoktatási Minisztérium.

modem

- A számítógépek digitális jeleit analóg hangjelekké alakító és visszaalakító eszköz. Lehetõvé teszi két számítógép telefonvonalon való összekapcsolását.

MS-Network

- A Microsoft cég nemrég indult és egyre jobban növekvõ elõfizetéses hálózata és tartalomszolgáltatása.

MUD

- Hálózaton át játszható többszemélyes játékok összefoglaló neve. Leginkább a szerepjátékokhoz és a "mászkálós" típusú számítógépes játékokhoz hasonlítanak, a játékosok egy - általában szövegesen leírt - virtuális helyszínen mozgatják a szereplõket (Multi-User Dialogue/Dimension/Dungeon).

Netikett

- A számítógépes hálózatokon érvényes írott és íratlan illemszabályok összefoglalása.

Netscape

- A Web oldalak megjelenítésére használható legnépszerûbb kliens program (böngészõ), illetve az ezt gyártó cég. Eredetileg egy kutatóintézetben írták meg a Netscape elsõ változatainak programját.

news

- Eredetileg a Usenet hálózaton mûködõ, de késõbb az Internetre is átterjedt nyilvános "faliújság" szolgáltatás. A news szervereken a legkülönbözõbb témákban akárki elhelyezhet üzeneteket, leveleket, melyeket egy news klienssel szintén bárki elolvashat és válaszolhat rájuk.

newsgroup

- A news szolgáltatás valamely tematikus csoportjának neve. Ezek a hírcsoportok a szervereken hierarchikus rendbe vannak szervezve témájuk szerint.

NIIF

- Az X.25, majd késõbb az Internet hazai kiépítésére a '80-as évek második felében indult kormányprogram (Nemzeti Információs Infrastruktúra Fejlesztés).

NKA

- Nemzeti Kulturális Alap.

online

- Hálózaton elérhetõ vagy élõ hálózatos kapcsolatban levõ dolgok jelzõje.

PPP

- Olyan eljárás, amellyel teljes értékû Internet kapcsolat hozható létre telefonvonalon keresztül is. A SLIP technika korszerûbb változata. (Point-to-Point Protocol)

Prodigy

- A Compuserve-hez hasonló amerikai elõfizetéses számítógépes szolgáltató, elsõsorban magán és üzleti célú információkat kínál. A '80-as években volt igazán népszerû.

protokoll

- Szabványosnak tekinthetõ eljárás, amely valamilyen számítógépes hálózati funkciót (pl. adattovábbítás, levélküldés, különbözõ alkalmazások) szabályoz.

public domain

- Nyilvánosan közzétett szoftver vagy más számítógépes állomány, illetve az ilyen anyagoknak az összefoglaló neve. A public domain "közprogramok" vagy ingyenesek, vagy csak rendszeres használat esetén illetve egy megadott kipróbálási idõ után kell fizetni utánuk.

push technológia

- A World-Wide Weben használt új technika, melynél a Web szerver külön egyedi kérés nélkül is elküld bizonyos infomációkat a kliensnek. Így például egy elõre kiválasztott témában automatikus hírszolgálat valósítható meg.

real time

- A valódi világban zajló eseményeket gyakorlatilag azonnal, "valós idõben" követõ számítógépes alkalmazás.

RFC

- Az Interneten használatos eljárásokat (protokollokat) és egyéb egységesítést igénylõ dolgokat leíró dokumentumsorozat összefoglaló neve. Ezek a szövegek egy, a hálózaton közzétett munkaanyag nyilvános vitája után nyerik el végsõ formájukat. (Request For Comments)

SLIP

- Olyan eljárás, amellyel teljes értékû Internet kapcsolat hozható létre telefonvonalon keresztül is, pl. futtathatók a grafikus kliens szoftverek is és egyszerre több ablakban lehet dolgozni. (Serial Line Interface Protocol)

spam

- Az a jelenség, amikor valaki reklám vagy bosszantási célból egyszerre nagyon sok listára vagy hírcsoportba küldi el ugyanazt a levelet. A Netikett egyik legdurvább és leggyakoribb megsértése.

SuliNet

- Az MKM által az idén indított program a magyar középiskolák és az általános iskolák egy részének Internetbe való kapcsolására.

szerver

- A kliens-szerver alapon mûködõ hálózati szolgáltatásoknak az a része, amely a szolgáltató számítógépén fut, illetve maga ez a gép. A szerver program elküldi a felhasználónak a kért adatokat, állományokat, majd lebontja a kapcsolatot a klienssel.

szkennelés

- Papíron levõ szövegek vagy képek számítógépbe vitele egy "scanner" nevû eszközzel.

TCP/IP

- Az Interneten való adattovábbításra használt eljárás (protokoll). Ez a közös "nyelv" teszi lehetõvé, hogy a különbözõ rendszerû helyi hálózatok és számítógépek kommunikálni tudjanak egymással. (Transmission Control Protocol/Internet Protocol)

telnet

- Az az eljárás és szoftver az Interneten, amellyel a felhasználó egy távoli számítógépet úgy használhat, mintha ott ülne elõtte, vagy annak egy terminálja elõtt.

tükrözés

- Egy hálózati szolgáltatás - általában egy Web anyag vagy egy FTP-vel elérhetõ szoftverarchívum - "egy az egyben" való lemásolása egy másik szolgáltató számítógépre (lehetõleg az eredeti tulajdonosának az engedélyével).

Unix

- Nagyobb teljesítményû számítógépek többfelhasználós operációs rendszere. Az Interneten sokáig szinte csak Unix szerverek voltak.

Usenet

- Unix gépek közötti állományküldésen alapuló világhálózat. Legnépszerûbb szolgáltatása a "news".

VRML

- Háromdimenziós képek, "virtuális terek" létrehozására alkalmas szabványos leíró- és parancsnyelv. A VRML "világok" az Interneten keresztül összekapcsolhatók egymással. (Virtual Reality Modeling Language)

WAN

- A nagy kiterjedésû (országos vagy világméretû) számítógépes hálózatok összefoglaló neve. (Wide Area Network)

World-Wide Web

- A hipermédia elvére épülõ, kliens-szerver alapú eljárás és szolgáltatás az Interneten. A Web oldalakon levõ mutatók (linkek) megkönnyítik a felhasználónak az Interneten való navigálást, a más szervereken levõ hasonló témájú anyagok megtalálását. A WWW a '90-es évek második felében lett igazán népszerû.

X.25

- Szabványos adattovábbító eljárás (protokoll), illetve az ezt használó nagyterületû hálózat neve. A '80-as években terjedt el a világon.

Yahoo

- A legnagyobb témák szerint rendezett tartalomjegyzék szolgáltatás az internetes információforrásokról az USA-ban. Két egyetemista saját célból készített link-gyûjteményébõl nõtt ki.

Zimmerman, Phil

- A PGP nevû, az Interneten is nagyon népszerû titkosítóprogram megalkotója.

VISSZA