1. A magyar Internetrõl készítendõ látlelethez kétféle úton állhatnék neki. Egyrészt egy tudományos dolgozat stílusának és elvárásainak megfelelõen. Ebben az esetben szigorúan személytelen fogalmazási módban - lehetõleg többes szám harmadik személyt vagy szenvedõ szerkezeteket alkalmazva - törekedni kellene a látszólagos objektivitásra, amelynek nyomán konkrét példákkal alátámasztott általános kijelentéseket fogalmazhatnék meg, amelyek úgymond a hazai hálózat jelenlegi fejlettségérõl, állapotáról, tendenciáiról szólhatnának. A másik megközelítés, amellyel megpróbálkozom, az inkább egy esszészerû szubjekív leírás arról, mit láttam, látok az Internet használata, építése nyomán. Ez utóbbi megközelítést azért is választom, eltekintve attól, hogy ez könnyebbnek, kevésbé felelõsségteljesebbnek tûnik, hogy igazán biztos, tudományos, objektív kép nem igazán adható már a hazai hálózatról - hozzátenném, a világhálózatról még kevésbé. Hiszen egyre többen jönnek rá, hogy nem elég egy számítógép, egy telefonvonal, egy modem, néhány megfelelõ program és egy Internet vonal, hogy használjuk, ki- és felhasználjuk a hálózat adta lehetõségeket. A technikai feltételek viszonylag könnyen és gyorsan megteremthetõk és a szükséges programok alapvetõ használata sem igényel különösen magas szintû számítástechnikai jártasságot. No és természetesen az Internet szolgáltatók egyre gyakoribb reklámjai is azt sugallják, "csak csatlakozz rá és ott 'mindent' megtalálsz'". Ennek a beállításnak a téves voltára majd a késõbbiekben bõvebben szeretnék kitérni, a bevezetésben itt mindenesetre csak a már említett személyes használat jellegzetességét említeném. Ez azt jelenti, hogy ezen az ún. információs szupersztrádán nincsenek igazán fõ- és mellékútvonalak, hacsak nem egy-egy információs rendszer látogatóinak a számát nem tekintjük a "fõútvonal" ismérvének. Hogy ki és mit lát, tapasztal és fõként hogyan használja ezt az új médiumot, az egyelõre nagyon sokban az egyéni böngészésen, személyes ajánlatokon és a véletlen felfedezéseken múlik. Élmények és benyomások a magyar Neten
Moldován István
istvan.moldovan@lib.bke.hu
1997. október
A fentiek alapján elõször néhány szót szeretnék írni, hogy én milyen "szemüvegen" keresztül látom ezt a szép, új világot. 2. A pályámat ugyan végzettségem alapján közgazdászként kezdtem - ez bizonyos mértékig a hálózattal való viszonyomban újra felmerült - de néhány év után már egy könyvtárban, információ szolgáltatással foglalkozó könyvtárosként tevékenykedtem, mint a mai napig is, a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Könyvtárában. A hálózattal való ismerkedésem kezdetei még 1989-re tehetõek, amikor az Információs Infrastruktúra Fejlesztési Programnak (1) köszönhetõen könyvtárunk is X.25-ös végpontot kapott, az érdeklõdõ kollégák pedig azonosítót a központi szolgáltatásokhoz. Az elsõ és legnagyobb hatású találkozást a hálózattal az e-mail jelentette. A könyvtár kissé zárt légkörébõl az elektronikus levelezés valami hihetetlen élményt jelentett. Persze ez sem ment olyan könnyen, hiszen az elején még nemigen volt kivel levelezni. Viszonylag korai élmény volt ezért az elsõ - nemcsak számomra, hanem Magyarországon is az elsõ magyar nyelvû ! - levelezési listával, a KATALIST-tel (2) találkozni, amelyet Drótos László indított még 1991. õszén, a könyvtári automatizálás és a hálózati források témakörében. A levelezést akkor még az IIF által kifejlesztett ELLA országos levelezõ rendszerben folyt. Ennek azonban már kapcsolata volt a nyugat-európai tudományos hálózattal, az EARN-nel és nem sokkal késõbb az Internettel. Ez azt jelentette, hogy már a 90-es évek elején be tudtunk kapcsolódni ezeken a listákon keresztül a minket érdeklõ nemzetközi fórumokra, ami sokat jelentett mind szakmailag, mind a nyelvtanulás, mind a hálózati kultúra elsajátításának tekintetében. FTP-vel még nem is találkoztunk de a PETRA-nak nevezett központi fájltranszfer szolgáltatás segítségével közösen építettünk egy tematikus program- és dokumentum gyûjteményt, ismertük meg a hálózat alkalmazásának ezt a fajtáját mind technikailag mind formailag. Az NIIF pályázatainak köszönhetõen 89-90-tõl kezdve jó néhány addig helyben épített könyvtári katalógus, adatbázis távolról elérhetõvé vált a majdani TELNET elõzményeként. Ezeket a technikákat a munkahelyemen inkább kíváncsiságból és érdeklõdésbõl fedeztem fel, akkoriban még kevésbé tudtuk beilleszteni a konkrét munkánkba. Drótos Lacinak köszönhetõen - akivel a 'virtuális' ismeretségünk ugyancsak a KATALIST révén kezdõdött - nyílt ki elõttem a világ. Tõle kaptam az elsõ külföldi X.25-ös címeket és akkoriban tényleg szédítõ élmény volt, hogy az addig normál, helyi alkalmazásokra használt PC-men hirtelen több száz, több ezer km-re lévõ gépek, adatbázisok, távoli információk váltak hozzáférhetõvé. Ezekben az "õsidõkben" volt az elsõ találkozásunk az Internettel oly módon, hogy az angol felsõoktatási hálózat már akkor fejlett és jól kiépített rendszerében, a JANET-ben - X.25-ös hálózaton elérve - egy nyilvános TELNET-es szolgáltatással el tudtunk jutni ahhoz az Internethez, amelyrõl addig csak a levelezési listákon olvasgattunk. Ezek után érthetõ, hogy kb. 91-ben, amikor az egyetemen megjelent az Internet, minõségében már nem igazán jelentett újat. Ez az elõélet tette lehetõvé, hogy már idejekorán a hálózati szolgáltatásokkal kezdtem foglalkozni, fõként magán a hálózaton. Például az érdekes, tanulságos hírek továbbításával, néhány - fõként más könyvtárban tartott - tanfolyamon a hálózati ismeretek tanításával és olyan szolgáltatások kialakításával, amelyeknek jó példáival már idejekorán találkoztunk. Könyvtárosként úgy gondoltam, hogy egyfajta segítõ, támogató feladatunk van/lesz, a - már akkor látható - információs tömegben olyan rendszerek, szolgáltatások kialakítása, amelyek az egyszerû felhasználók navigálását, tájékozódását könnyíthetik meg, de ezekrõl majd késõbb, a hazai hálózat ismertetése kapcsán. Munkahelyemen - és az egyetem egészében - sajnos inkább a hatvanas évek, már kissé elavultnak tûnõ központi gép - terminál modelljét támogatták, könyvtárunkban VAX géppel és VT terminálokkal, az egyetemen egy IBM3090-es nagygéppel és 3270-es terminálokkal. Ebbõl következõen a PC-kkel való ismerkedés háttérbe szorult és technikailag mindig 1-2 lépéssel elmaradottabb géppel tudtam követni a meglóduló fejlõdést. Amíg a 486-sak voltak a fejlettek, addig egy 386-os PC-vel 1 Mbyte RAM-mal, most, amikor már a Pentium, 100 Mhz és min. 8 Mbyte az elterjedõ konfiguráció, akkor egy 486-os, 33 Mhz-es és 4 Mbyte RAM-mal bíró géppel dolgozom. A hátrány azonban mindig elõnyt is jelent egy más vetületben. A terminálos technológiák következtében hamar megismerkedtem a különbözõ terminálok különbözõségének problémáival (pl. funkcióbillentyûk, ékezetek), trükkjeivel. Sikerült megismerkedni alapszinten a DOS mellett a VAX/VMS, a VM/CMS és végül a UNIX alapelemeivel - bár ez utóbbi meglehetõs hátrányban volt környezetemben. A gyengébb színvonalú PC rákényszerített és megtanított azokra a dolgokra, hogyan lehet minél egyszerûbben, hatékonyabban használni a hálózatot a képletöltés kikapcsolásától kezdve a proxy szervereken át a hazai tüköroldalak használatáig (3). Ez utóbbi különben is a hálózat eredeti kultúrájának része; törekvés a minél hatékonyabb hálózat használatra, tekintettel lenni a többi felhasználóra, a sávszélesség kímélése végett. Hosszas DOS használat után tértem át a Windows 3.1-re, bár még felváltva használom mindkettõt. Windows 95-t szinte csak mutatóban használtam más gépeken, a könyvtárban szinte még egyáltalán nem fellelhetõ. Az Interneten leggyakrabban TELNET-et és Netscape-t használok. Ez utóbbi helyett még sûrûn hívom elõ a jó öreg karakteres Web böngészõt, a LYNX-et - természetesen amíg a túl sok grafikával tele nem tömött hostoknál nem kényszerülök grafikus böngészõre. Ezenkívül szinte naponta használok FTP-t is, nemcsak szép grafikusat (WS_FTP), de néha a Netscape-t is (mert bizony egy Web böngészõvel ilyet is lehet), és normál karaktereset, parancsüzemmódban. A fentiekbõl következik, hogy a push technológiával, online video-val még nemigen volt szerencsém megismerkedni, de sajnos még hangkártya sincs se a munkahelyi, se az otthoni gépemben. A munkámból következik, hogy meglehetõsen sokat használom az Internetet, nemritkán napi 6-8 órát. A MEK révén sok hazai információforrással találkozom, amelyeket alkalmanként át-átnézek. Adott témakutatás során konkrét információt is keresek. Ilyen esetekben a statikus információs források mellett sokszor hatékonyabbnak bizonyul a listákon keresztül egy másik ember segítségét igénybevenni. Talán egy kicsit hosszúra nyúlt a személyes bemutatkozás, de a fentiekbõl talán látszik, hogy a munkahelyemen a hálózattal való ismerkedés és a használat szorosan összefonódott a hazai hálózat kialakulásával, fejlesztésével. Talán 1996. volt az a forduló év, amelytõl végérvényesen megszûnt a képzetem, hogy legalább nagyjából belátom-belátni a hazai Internet többségét. A magán-, a szélesebb közszféra megjelenése oly mértékben növelte - az Internethez képest még így is elenyészõ nagyságú - hazai hálón lévõ információk nagyságát, hogy egyre nehezebb átlátni, eligazodni benne. A 'normál' problémán kívül azonban itt hazai hiányosságok is tapasztalhatóak, amelyre a késõbbiekben térek ki bõvebben. 3. A fentebb leírtakból már kiderül, hogy Magyarországon nem volt annyira forradalmian új dolog az Internet, mintsem azt a tömegkommunikáció beállította és korántsem Bill Gates hozta el azt a Win95-tel együtt, amint a televízióból hallhattuk. A 96-os áttörés lényege inkább az volt, hogy megindultak a kereskedelmi Internet szolgáltatások és az Internet Magyarországon is elérhetõvé vált az akadémiai szférán kívülrõl is. Bár a felmérések szerint még a mai napig is ez a szféra (felsõoktatás, kutatás, közgyûjtemények) adja a hazai Internet felhasználók többségét. A felhasználói arányokat jövõ évtõl valószínûleg jelentõsen befolyásolja majd a Sulinet program (Internet csatlakozás biztosítása az összes hazai középiskolába) kibontakozása. Bevezetésül nézzük át, hogy az Internet különbözõ szolgáltatás-típusairól milyen megállapításokat tehetünk az eddigi tapasztalataink alapján. - az elektronikus levelezés avagy e-mail, vagy inkább fénypost; Talán a mai napig is a legelterjedtebb és legnagyobb forgalmat jelentõ Internet alkalmazás, az elektronikus levelezés. Mint már említettem, ez a hálózati szolgáltatás ismert és használt volt már Magyarországon az Internet megjelenése elõtt is. Az elektronikus levelezés fejlettebb alkalmazásai azonban úgy tûnik most vannak igazán csak elterjedõben. A levelezési listák, amelyek egy adott érdeklõdési kör alapján szervezik online közösségekbe az embereket, nagyjából az elmúlt egy év óta kezdtek igazán megszaporodni. Egy korai jó példa a KATALIST mellett az ún. HIX újságok. (5) Nevükkel ellentétben ezek a fent ismertetett elektronikus listák típusába tartoznak. Elindítójuk egy fiatal számítástechnikus, Hollósi Józsi volt, aki egy amerikai ösztöndíja kapcsán tapasztalta, hogy milyen információéhségük van a külföldön élõ magyaroknak. Erre és az akkor már meglévõ hálózati technológiára és a listákra alapozva szervezte meg azokat a 'beszélgetõ fórumokat', amelyeket talán már a világ minden táján élõ magyarok ismernek és használnak - már akik megismerkedtek ezzel az új eszközzel. A listáknál is tapasztalható volt azonban az a jelenség, amely a hazai Internet egészére nagyjából jellemzõ. Hiányoznak vagy alig találhatóak olyan kezdeményezések, amelyek az eligazodást, navigációt segítik, gyûjtik a különbözõ információs csoportokat. Tavaly õsz óta már könnyebben tudnak ismerkedni ezzel az eszközzel az Internet kezdõ tanulói, amióta elõször a munkahelyemen, utána ezt a Magyar Elektronikus Könyvtárban is tükrözve elindítottam a magyar vagy magyar vonatkozású levelezési listák gyûjteményét, a HUNLIST-et. (6) Azóta legfeljebb egy magáncég vállalkozott hasonló gyûjtemény összeállítására és aktualizálására. A listagyûjteményekbõl látszik, hogy hányféle témában kezdik felfedezni a hazai Internet felhasználók ezt a talán legnagyszerûbb eszközt. Az irodalomtól a csillagászatig, a zenétõl a filmig jó néhány érdeklõdési kör megtalálhatja már a maga magyar nyelvû virtuális közösségét. A - természetesen - jó néhány számítástechnikai lista mellett, mára jó néhány egyéb könyvtári jellegû lista is található. Érdekes azonban, hogy a felsõoktatás és a tudományos kutatás, amely éppen az Internet kultúra szülõhelye volt, nálunk úgy tûnik nem igazán fedezte fel ezeket a lehetõségeket. A könyvtárosok mellett és úgy látszik a felsõoktatás oktatóit is megelõzve azonban kezdenek aktivizálódni a közoktatás hálózati felhasználói. 1995. februárja óta nagy népszerûséggel és növekvõ forgalommal mûködik a TANFORUM lista (7). Szinte teljesen hiányoznak azonban errõl a palettáról a különbözõ politikai és érdekvédelmi szervezetek. A Felsõoktatási Dolgozók Szakszervezetében néhány éve jómagam tettem egy óvatos javaslatot, egy szakszervezeti lista elindítására, azonban se ennek a szakszervezetnek és tudomásom szerint se másnak levelezési listája nem mûködik. Az érdekvédelem és a közös fellépés a meglévõ listák forgalmát sem igen jellemzi. Nagyon sokáig igazából az információközvetítés, segítségkérés, -nyújtás voltak a forgalom fõ jellemzõi. Szakmai vagy egyéb viták már jóval kevesebbszer fordultak és fordulnak elõ, szakmai vagy netán politikai szervezõdés szinte egyáltalán. Ritka kivételként említhetõ, hogy a tavalyelõtti felsõoktatási tandíj bevezetésekor heves felzúdulás történt a KOZHELY listán. Ugyancsak a tanárok listáját említhetném, ahol a közelmúltban a Sulinettel kapcsolatban történtek heves felszólalások. Az általam ismert és olvasott listáknál meglehetõsen ritkán fordult elõ, hogy valamely vezetés, fõhivatal vagy "illetékes elvtársak" nyilatkoztak volna õket érintõ és felmerülõ kérdésekben - bár elvétve azért találni rá néhány példát. Az általánosítható benyomás mindenképpen az, hogy a közösségszervezõ Internet eszközök használatára és hatékonyságára mindenképpen rányomja a bélyegét az adott társadalmi-kulturális környezet. Alacsony szervezõdési és kommunikációs kultúra esetén hiába adottak a megfelelõ technikai és kommunikációs eszközök. Azonban a dolog meg is fordítható. Hiszen a szabad és nagy hatékonyságú eszközök elõ is segíthetik, elõ is segítik a horizontális kommunikációt, a különbözõ társadalmi csoportok hálózaton keresztüli megszervezõdését. A közeljövõben mindenesetre, a hazai Internet felhasználók további intenzív növekedésével szerintem várható az ilyen típusú alkalmazások megjelenése és terjedése is. Talán a fentiekbõl következtethetõ egy másik érdekes jelenség. A de facto korlátok nélküli hálózati technológia szinte a rendszerváltással egyidõben jelent meg, amielõtt a véleménynyilvánítás, a magánemberek autonómiája mégha szinte észrevehetetlenül is, de korlátozva volt. Ennek ellenére a hazai hálózaton nem igen terjedt el és alkalmazzák a különbözõ titkosítási eljárásokat, védendõ a magánjellegû kommunikációt. Talán arra is utal, hogy mégsem voltak olyan mélyen a félelmek, vagy egyszerûen a hálózatot használó réteg és a politikai véleménynyilvánításban aktív réteg meglehetõsen eltér egymástól, mindenesetre meglehetõsen ritkán találkoztam pl. PGP-t (8) használó hazai felhasználóval. Az elektronikus levelezést is érintõ kérdés, hogy a hálózat hazai használatában a mai napig nincsenek egységes szabványok az ékezetek kezelésében. Amíg a központi ELLA levelezõ program még biztonságosan lekezelte mind az ékezetes karakterek, mind a bináris dokumentumok (pl. szövegszerkesztett anyag, képi file) átvitelét, addig az Internet alapszabványa ezt nem tette lehetõvé. A SMTP, az eredeti levelezõ protokoll 7 bites átvitelt határoz meg és ez nem biztosítja a fenti lehetõségeket. Nem véletlen, hogy azok akik régóta használják ezt a szolgáltatást, többnyire rutinszerûen ékezet nélküli karaktereket alkalmaznak az elektronikus levelezésben. Ez nem csak beidegzõdött megszokás, de ajánlott óvatosság is. Aki látott már olyan ékezetesen megírt elektronikus levelet, amelyet nem tudott megfelelõen fogadni a címzett levelezõ programja, az megérti ezt az újoncoknak talán furcsa szokást. A speciális karakterek, bináris anyagok küldésére kifejlesztett MIME szabványt nem ismeri még feltétlenül minden levelezõ program. De ha ismeri is, az sem biztos, hogy az átvitt és dekódolt karaktereket a címzett monitora helyesen tudja megmutatni, a nyomtatásról már nem is beszélve. A korábban elterjedt kódoló szabvány és program a UUENCODE volt. Mostanság már a MIME az általánosabban használt, amely - ha a programunk megfelelõen felismeri - lényegében rejtve marad a felhasználó elõtt, de ha mégsem, akkor igencsak megkeserítheti az életünket. Sajnos a kezdõ, hozzá nem értõ felhasználók könnyen esnek némely grafikus levelezõ programok (és fejlesztõik) csapdájába és öt soros levelet is WinWord dokumentumként, csatolt levélben küldenek a megcímzett áldozataik számára. Leginkább a levelezési listáknál okoznak ezek zavart, hiszen az ezeket kezelõ programok többsége nem tudja se az ékezetes, se a bináris leveleket lekezelni, ezért azokat eredeti, kódolt formájukban továbbítja. Azokat ezután csak megfelelõ segédprogramokkal lehet ismét olvashatóvá tenni, amely sokszor megkeseríti a kezdõ felhasználók életét. Nem véletlen, hogy a MEK "Ruhatárában" számos ilyen közhasznú programot (9) tárolunk, MIME és UUENCODE kódolókat valamint univerzális karakter konvertálót a különbözõ ékezetes szabványok (CWI, 852, Latin 2, repülõ ékezetek, stb.) közötti átváltásra. A hálózat közelmúltban elterjedt, igencsak negatív jelensége a direkt reklámlevelek tömege. Nekem pár hónapja sajnos már naponta érkeznek kéretlenül az e-mail címeimre. Addig, amíg a könyvtári gépemen fogadom, nézem ezeket a leveleket, inkább csak bosszúságot okoznak, pedig többnyire a Subject alapján olvasatlanul törlöm ezeket. Azok számára, akik otthon fizetik elõ az Internetet és az olvasáshoz elõbb le kell tölteniük a leveleket a levelezõ szerverrõl a saját gépükre azoknak a számára ezek már kéretlen és kellemetlen pluszköltséget okoznak. Szerencsére egyelõre ezek a kéretlen reklám levelek szinte kizárólag amerikai vagy más külföldi géprõl érkeznek. Csak reménykedhetni lehet abban, hogy amire a hazai üzleti szféra is felfedezi ezt a látszólag igen hatékony direkt marketing reklám eszközt, addigra az Internet kiszelektálja ezt, bebizonyítva alacsony hatékonyságát hasonló módon, ahogyan kezdetben a faxot próbálták, de ugyancsak sikertelenül felhasználni. - az állomány átvitel azaz FTP; Az Internet egy másik "õsrégi" alapszolgáltatása az állományátvitel, azaz az FTP. A régi hazai hálózati felhasználóknak ez a szolgáltatás sem jelentett meglepetést az Internet megjelenésével, hiszen az IIF X.25-ön alapuló PETRA szolgáltatása lényegében ezt nyújtotta egy központi gépen az IIF tagok számára. Az FTP alapvetõen az Internet állomány-átviteli szabványát jelenti, amelynek segítségével bármely Internetbe kötött gép között dokumentumokat, programokat, lényegében bármilyen számítógépes file-okat lehet kölcsönösen mozgatni. Talán kevesen használják ki, de akár egy munkahelyi vagy otthoni PC-n egy FTP szerver programot elindítva annak teljes háttértárolója is elérhetõvé tehetõ és egy kliens programmal nemcsak oda tölthetõek le programok. Az FTP közkedvelt nyilvános szolgáltatása az ún, anonymous FTP, amely esetén a szolgáltató gépek elkülönített tárterületén lévõ állományokat bárki elérheti az 'anonymous' azonosító megadásával. Ezek az Internet kultúrára annyira jellemzõ szolgáltatások Magyarországon is hamar elterjedtek és mára jó néhány Gigabyte-nyi nyilvánosan letölthetõ ún. shareware, freeware vagy public domain program található a hazai szervereken is. Az Internet kialakulásának gyökereit jelzik, hogy mind külföldön, mind nálunk ezeknek a szolgáltatásoknak a túlnyomó többsége a mai napig egyetemi gépeken található. (10) Mind a vállalati hostok, mind a köz-, államigazgatási Internet szolgáltatások kevésbé ismerik és használják ezt az eszközt, sokkal inkább a World-Wide Web bûvöletében élve. Az akadémiai szféra szerverein azonban rendelkezésre állnak mindazon programok, amelyekkel egy komplett Internet szolgáltatás kialakítható shareware programokból, továbbá ezernyi hasznos program a legkülönfélébb operációs rendszerekre, amelyekkel a hálózatot kevéssé ismerõk fõként a számítástechnikai lapok CD-ROM mellékletein és egyéb hasonló CD-s kiadványokban találkozhatnak. A hazai FTP kultúra fontos jellemzõje az egészséges takarékosság kiszolgálása. Ezt egyik oldalról az ún. tükrözések szolgálják, amelyek révén adott hazai gépeken a közismert külföldi programarchívumok teljes, adott esetben több száz megabyte-nyi állománya megtalálható napi aktualizálással. Így nem szükséges amerikai gépekrõl letölteni pl. a McAfee host jól ismert vírusölõit vagy a Web böngészõk legújabb kiadásait sem. Az egyik legnagyobb hazai FTP tükrözés éppen az IIF gépén található (11). Sõt, a Simtel archívum Keith Petersen által kifejlesztett, jól használható Web-es keresõfelületét is tükrözik ezen a gépen, amelynek nemzetközi tükrözései között ott található Magyarország is. (12) Azt hogy hol, merre, milyen témában találhatóak a hazai hálózaton FTP archívumok, ezidáig a Magyar Honlapon nyilvántartott Magyar FTP szerverek listájából (10) tudja meg leginkább az érdeklõdõ. Az Internet kultúra jó hazai példája a soproni Major Zoltán közkedveltté vált kezdeményezése is, amelynek révén a magyar gépeken található FTP tükrözések (sõt, a gyûjtemény most már magában foglalja a Web tükrözéseket is) tematikus listája található. (3) Az FTP használatban más téren is elértük a nemzetközi hálózat színvonalát. Elõször kísérleti jelleggel a BME egyik tanszékén, most pedig már üzemszerûen mûködik egy, csak hazai hostokat indexelõ FTP keresõ szolgáltatás. (13) A szolgáltatás érdekessége, hogy a program a Neumann János Számítástechnikai Szakközépiskola és Gimnázium szerverén fut, ami azt is jelzi, hogy a hazai szakközépiskolák már nemcsak használják, de gazdagítják is a hálózati szolgáltatásokat. A számítástechnika nagyjai közül a Netscape cég programjainak már hivatalos hazai tüköroldala van, amelyet az Icon biztosít. (14) Ugyan nem tartozik szorosan az FTP használatához, de a tükrözés és a hálózat "takarékos" használata témájánál érdemes még megemlíteni néhány hazai fejlesztést, amelyek azonban már érintik a World-Wide Web világát is. Az egyik ilyen irányú fejlesztés az ún. WWW cache rendszer. (15) Ennek a technológiának az a lényege, amely részint a böngészõk helyi cache szolgáltatásai vagy a már említett FTP tükrözéseknek. Azaz bizonyos kiszolgáló programok, ún. http proxy szerverek tárolják a rajtuk keresztülmenõ forgalmat. Azoknak a felhasználóknak a kliensei, amelyek felhasználják ennek a szolgáltatását, ezután elõször a tárolt dokumentumok között nézik meg, nincs-e már ott a keresett információ. Hiszen a Marsra szállt ûrjármûrõl készült fényképeket pár órán belül Magyarországon is több ezren nézték meg. Így az átvitel szintén gyorsabb és a mindig szûk átviteli kapacitásokat kímélõen használó lehet. Az NIIF 1995-ben indult projekt 1996. január 10-tõl üzemszerûen mûködik. Az akadémiai hálózat cache rendszere 3 szintû hierarchiát tartalmaz. Több mint húsz szerver mûködik már Budapesten kívül kilenc vidéki városban. A hierarchia csúcsán az NIIF központi számítógépe, a helka.iif.hu található (amely a 3128-as porton nyújtja ezt a szolgáltatást). Egy másik hasonló, hálózatot kímélõ eljárás az ugyancsak 1996-ban indult "peering" rendszer. Mióta Magyarországon már kereskedelmi Internet szolgáltatók is nyújtják szolgáltatásaikat, ezek többféle hozzáférési úton jutnak el az Internet hálózathoz. Korábban megesett, hogy egy városon belül egy kereskedelmi Internet szolgáltatás felhasználója a szomszéd kerületben lévõ hazai forrást csak egy amerikai számítógépen keresztül érte el. 1996. év elején a Hungarnet és a MATÁV szerzõdést kötött a legtöbb kereskedelmi Internet felhasználóval arról, hogy a magyar-magyar irányú hívásokat lehetõleg az országon belül bonyolítsák le és ne engedjék ki az országon kívül. A fentieket összefoglalva a hazai hálózat FTP szolgáltatása nemigen marad el a nemzetközi színvonaltól, szégyenkezésre nincs okunk. A legfejlettebb technológiák megtalálhatóak már, amelyek biztosítják a hálózat mind hatékonyabb felhasználását. A lehetõségek megvannak, most már az a kérdés, hogy vajon ezekkel mennyire élnek ténylegesen az Internet felhasználók. Ezt csak megfelelõ információ és szakmailag hozzáértõ oktatás biztosíthatja. Sajnos nemegyszer volt olyan élményem, hogy kezdõ Internetezõk Web böngészõi a fejlesztõ cég tengerentúli honlapját hívják be minden indításkor. A felhasználók sokszor azt sem tudják, hogy ez átállítható a saját intézményük honlapjára, vagy ennek hiányában földrajzilag közelebb esõ honlapra. - távoli terminálelérés, TELNET Ez a szolgáltatás szintén az Internet alapfunkciói közé tartozik. Annyira régi, hogy sok új felhasználó nem is hallott róla, technikai hibának véli, ha Web böngészõjében egy olyan telnet-es kapcsolatra bukkan, amellyel a böngészõ nem tud mit kezdeni. A Telnet fõként távoli gépek interaktív használatát biztosítja, jellemzõ használata az adatbázis lekérdezés. Ezen a területen Magyarországon fõként a könyvtárak online számítógépes katalógusait (OPAC - Online Public Access Catalog) említhetném elsõként. Ha Amerikától el is maradtunk néhány évvel Nyugat-Európától már nemigen tapasztalható ez az elmaradás. A könyvtárgépesítés, számítógépes könyvtári katalógusok építése nálunk már a 80-as években elkezdõdött. Az X.25-ös hálózat megindulásakor, 1989-tõl már egy tucat online katalógus volt lekérdezhetõ. Mára ez a szám elérte a 40-et és a nagyobb egyetemi, szakkönyvtárak többsége fejlett OPAC-kal rendelkezik. Azt csak szakmai büszkeségbõl jegyzem meg, hogy egyre több magyar könyvtár indítja meg Web szolgáltatását is, ami bizonyítja, hogy ezek az intézmények sem akarnak lemaradni az információs társadalom kialakulásában. (Csak érdekességként jegyzem meg, hogy a közelmúltban számos kisebb vidéki város indított be, alkalmanként igazán színvonalas Web szervert.) Tehát amikor a hazai sajtó még éppenhogy csak felfedezte az Internetet 1996. elején és az olvasóknak az egyik fantasztikus jelenségként az amerikai nemzeti könyvtár elérését emlegette, akkor már számos magyar könyvtárra el lehetett (volna) mondani ugyanezt. Könyvtárainkban 4-5 féle adatbázis-kezelõ rendszer terjedt el, amelyeket jellemzõ módon Telnet-tel lehet használni, a szolgáltató gépen távolról elérve. Azok az intézmények, amelyek nem rendelkeztek megfelelõ szolgáltató számítógéppel, szerverrel, azok igénybevehették az IIF hasonló szolgáltatását, ahol a teljes szövegû BRS/Search adatbázis-kezelõ segítségével számos közhasznú magyar adatbázist lehet lekérdezni, mint pl. a Magyar Ki Kicsoda Adatbázist, a Magyarországon forgalomban lévõ könyvek adatbázisát vagy a Hatályos Szabványok Adatbázisát. Kétségtelen azonban, hogy ez a rendszer meglehetõsen nehézkes és kezdõ felhasználók nem egykönnyen boldogulnak a parancsmódú lekérdezõ felülettel. Jellemzõ viszont a hazai hálózatra, hogy a könyvtárkatalógusokon kívül kevés igazán színvonalas adatbázis található rajta. Miközben a hálózati technológia hihetetlen sebességgel tör elõre, addig az egyéb, magyar szakadatbázisok még mindig inkább elõnyben részesítik a CD-ROM-ot, mint a hálózatot. Természetesen ez következik abból is, hogy a magyar nyelv miatt, szûk a felvevõ piac és kevés adatbázis állítható elõ rentábilisan. Ezért nálunk nem igazán alapult ki olyan információs ipar, amely bibliográfiai, üzleti információs vagy egyéb szakadatbázisok építésére szakosodott volna. A különbözõ szakterületek bibliográfiai adatbázisai, amelyek a folyóiratcikkek és a könyvek tanulmányszintû analitikus feltárásából készülnek, Magyarországon inkább az egyetemi vagy szakkönyvtárak keretei között, mintsem vállalkozási formában épülnek. Egy másik apró, de jellemzõ momentum a hazai könyvtári katalógusokkal kapcsolatban, hogy errõl a szépen fejlõdõ területrõl a könyvtári szakma sem tudott létrehozni igazán megbízható és teljes körû nyilvántartást. Talán az egyik legteljesebb listát jelen tanulmány szerzõje építi a MEK keretén belül (16). A könyvtáraknál maradva azonban igazán dicséretes fejlesztésrõl lehet beszámolni, amely ugyancsak 1996-ban kezdõdött. Egy korábbi IIF-es projekt jelentõs pénzügyi segítséget kapott budapesti egyetemi könyvtárak által szervezett TEMPUS projekttõl, így egy éven belül sikerült beindítani egy nemzetközi színvonalú szolgáltatást, a Közelkat-ot. Ennek megértéséhez tudni kell, hogy a hálózati adatbázisok lekérdezésénél a TELNET mellett már megjelent a World-Wide Web is. A nagy adatbázis-fejlesztõ cégek a közelmúltban sorra jelentették meg azokat a kiegészítéseiket, melyek segítségével adatbázisaik egy ún. Web gateway-en át a hálózatról, egy Web böngészõt használva is lekérdezhetõvé váltak. Így a felhasználónak nem kell a kényelmetlenebb, karakteres Telnet-et igénybe venni, hanem egy egyszerû Web ûrlap kitöltésével kérdezheti le az adatbázist. Ez az új technológia is viszonylag gyorsan megjelent és terjedõben van a hazai hálózati szolgáltatásoknál. A fent említett Közelkat, azonban ennél még egy szinttel fejlettebb szolgáltatásra képes. Web-en keresztül már néhány éve lekérdezhetõ volt 1-2 hazai könyvtári OPAC, mint pl. a debreceni KLTE vagy a szegedi JATE könyvtárának katalógusa. (Sõt, idén egyre több ilyen fejlesztést jelentettek már be.) A Közelkat azonban azt célozta meg, hogy a Web-gateway technológiáját kiválasztva, egy Web-es ûrlappal egyszerre több, különbözõ könyvtári rendszer váljon lekérdezhetõvé. A TEMPUS pályázat keretében a csatlakozott 7 budapesti könyvtárral együtt végül összesen jelenleg 9 könyvtári katalógus kérdezhetõ le egyszerre úgy, hogy ezek mögött önálló, egymástól független, eltérõ rendszeren üzemelõ adatbázisrendszerek állnak. (18) Éppen ezév októberében írt ki egy pályázatot az NIIF hazai könyvtáraknak, a Közelkat rendszerhez való csatlakozására. Ilyen típusú fejlesztés meglehetõsen kevés található még a hálózaton, igencsak a világszínvonalon állunk ezzel. Meg kell azonban vallani, hogy lényegében a hátrányból kovácsoltunk elõnyt és ez is igazán néhány aktív hazai könyvtári fejlesztõnek köszönhetõ. Könyvtári rendszereink együttmûködésben és kooperációban maradtak le nemcsak a nyugat-európai, de õszintén meg kell mondani, hogy a közép-kelet-európai átlagtól is. Az egyes könyvtárakban kiugró informatikai fejlesztések zömében az adott intézményen belül maradtak, többnyire elszigetelõdve egymástól. A Közelkat jelentette talán az elsõ áttörést az együttmûködés irányába. Jelenleg folyik egy másik, átfogó könyvtári fejlesztés is, egy magyar osztott katalogizálási rendszer (MOKKA) kiépítése, amelynek révén 15 könyvtár épít majd egy közös katalógust részint a könyvtárosok munkájának megkönnyítésére, részint az olvasók hasznára. Bizonyítandó, hogy a hazai könyvtárak - egyes teljesítményeikkel - a világszínvonalon állnak, még érdemes felhívni a figyelmet a debreceni KLTE egyetemi könyvtárának Internet szolgáltatásaira. Saját fejlesztéssel ez a könyvtári adatbázis már akkor Web-en keresztül lekérdezhetõ volt, amikor a nagyobb amerikai kereskedelmi szolgáltatók (pl. DIALOG) még csak ismerkedtek ezzel a technológiával. Külön érdekessége ennek a rendszernek, hogy a könyvtári katalógus már nemcsak könyvekrõl tartalmaz másodlagos információkat, de kisérletképpen elkezdték Internet források katalogizálását is, amelyek a Web-es lekérdezõ rendszerben egy kattintással fel is hívhatóak. Magyarországon egyedüli könyvtárként csatlakoztak az amerikai nemzeti könyvtár (Library of Congress) és az OCLC ilyen irányú Internet Cataloging Project-jéhez. Szabványos könyvtári katalógust üzemeltetnek a Magyar Elektronikus Könyvtárról, továbbá nemrégen - az Elsevier kiadóval együttmûködve - több mint 100 nyugati szakfolyóirat komplett teljes szöveges adatbázis szolgáltatását kezdték meg. Az adatbázis lekérdezések Web irányába való elmozdulására jó példa a SZTAKI és az Eunet Internet szolgáltató közös vállalkozása, az Infoház (20). Ez a ritka hazai kivételek közé tartozik. A fejlett, Web-es adatbázis szolgáltatás elõfizetõs céginformációs, jogi és turisztikai adatbázist tartalmaz. Az ugyancsak ebben a rendszerben található könyvadatbázis, amely a Magyarországon forgalomban lévõ könyvek és kiadók szinte legteljesebb adatbázisát tartalmazza, már nyilvánosan és ingyenesen használható. Egy másik hazai jó példa a fejlett, Web-es adatbázis szolgáltatásra, a JURIX jogszabály-adatbázis Internet változata (21). A rendszerváltás után megnõtt a kereslet a gyorsan aktualizált, jól kereshetõ jogszabály adatbázisok iránt, de ezek - mint már említettem - inkább CD-ROM-on jelentek meg. A JURIX ötvözte a CD-ROM kiadást és az Internet szolgáltatást. Sõt, ez a szolgáltatás talán az Internet jövõbeni kereskedelmi szolgáltatásainak mintájául is szolgálhat. Lényegében nem az elektronikus információ, a jogszabályok szövege képezi a kereskedelmi terméket, hiszen ezek könnyen másolhatóak, sokszorosíthatóak. Sõt, a JURIX online rendszerében ezekhez bárki könnyen és térítésmentesen hozzáfér. Elõfizetõs azonban az adatbázishoz kapcsolódó keresõrendszer, amely megkönnyíti az egyre bõvülõ és gyorsan változó jogszabályok tömegében az eligazodást. Ugyancsak jól használható jogi anyaggal rendelkezik a Kerszöv Computer Kft. online szolgáltatása is. (21) Összefoglalva a TELNET alkalmazás és a hazai adatbázisok területén is tapasztalhatóak a kezdeti idõszak jellemzõi. Míg egy Web-es alkalmazást akár egy hallgató is elkészíthet magának - és van is rá sok szép példa - addig egy adatbázis építése és szolgáltatása alapvetõen intézményi teljesítményt igényel - a tartalmától függetlenül. A hazai adatbázis gyártó- és forgalmazó ipar talán a szûk piac, talán a gyors fejlõdés következtében nem igazán tudott kialakulni. Néhány területen ígéretes eredmények vannak, amelyek azt mutatják, hogy vannak hozzáértõ szakembereink, szellemi téren nem vagyunk elmaradva a világszínvonaltól. Régóta fejlõdõ könyvtári adatbázisaink vannak ezen a téren, amelyek fejlesztése sokszor inkább intézményi, mintsem hozzáértési probléma ütközik. Kereskedelmi adatbázisaink valószínûleg kihagyják azt a periódust, amelyben az adatbázisok TELNET-tel, a távoli gépen futtatott felhasználói programmal voltak kereshetõek. A viszonylag megkésõ fejlõdés azt is eredményezheti, hogy átugornak bizonyos technológiai lépéseket. Bár hozzá kell tenni, hogy a ma oly divatos Web-es lekérdezés, még a mai napi sem tud olyan komplex és hatékony szolgáltatást nyújtani, mint az adott rendszerek saját lekérdezõ moduljai. Folytathatnám a sort a többi Internet eszköz hazai színvonalának bemutatásával, ezt itt most mégsem teszem. A World-Wide Web technológiát inkább tartalmi megoldásain mutatnám be. Említésre méltó azonban, hogy 1993-ban az Internet "sláger", a vezetõ metainformációs eszköz az ún. Gopher volt, amely megint jó néhány ma kezdõ hálózati felhasználó elõtt ismeretlen. Ez a kliens-szerver eszköz volt az elsõ, amely hierarchikus menürendszerben, egyszerre több szerver tartalmi szolgáltatását tudta adott rendszerben a felhasználó számára szolgáltatni, mielõtt a mindent elsöprõ hálózati hipertext meg nem jelent. 1993-ban már jó néhány egyetem és kutatóintézet rendelkezett ilyen szerverrel, sok rendszergazda kísérletezett ezzel, az akkor szinte forradalmian új eszközzel. 1993. õszén az IIF pályázatban is támogatta ilyen szolgáltatások létrejöttét. Ugyan a Web hamar magába olvasztotta ezt a technológiát, mégis olyan minõségi és tartalmi szolgáltatások születtek ennek alapján, mint a Miskolci Egyetem információs rendszere (22), a KFKI Gopher szolgáltatása (23), vagy a Magyar Elektronikus Könyvtár (24). Mind a rendszergazdák, mind a tartalmi szolgáltatások kifejlesztõi már ezen a rendszeren megtanulhatták a késõbb széles körben elterjedt Internet technológiát. A Gopher gyors tündöklése és háttérbe szorulása arra is figyelmezteti a régi, rutinos hálózati felhasználókat, hogy hosszabb távú szolgáltatásokban gondolkodva (persze mit jelenthet ma az Interneten a " hosszabb távú" ;-) ne feltétlenül a legújabb, legdivatosabb technológiára építsenek. 4. Az Internet sikertörténetté kétségtelen a World-Wide Web, annak is grafikus felhasználói programjainak megjelenésével vált. Jellemzõ "áthallás", hogy amíg 1994-95-ben a Web-et sokan az elsõ grafikus böngészõvel, a Mosaic-kal azonosították, addig mára sokak számára az Internet szinte kizárólag a Web-et jelenti és semmi mást. Jól jellemzi az Internet globalitását és a centrum-periféria viszony leépülését, hogy ez az új technológia villámgyorsan elterjedt a világon, legalábbis ahol megfelelõ szellemi kapacitás volt ezek alkalmazására - és úgy tûnik, ez nálunk megvolt. A hazai Web világ egyre bõvülõ és színvonalas szolgáltatásokkal várja a kezdõ felhasználókat. Ebbõl adódik az a kezdeti kijelentésem, hogy mára aktuális problémává vált már a hazai hálózaton is a navigáció, az eligazodás. A tájékozódás részint a megfelelõ információk megtalálása miatt fontos, részint a párhuzamos munkák elkerülése végett. Szerencsére ennek a problémának a megoldására is már számos hazai fejlesztés hozható fel, bár kétségtelen, hogy navigációt segítõ szolgáltatásokban lelhetõek fel legjobban hiányosságaink a nemzetközi szinthez. Talán ebben is jelentkezik az a probléma, hogy amíg az Internet fejlesztése mûködik nálunk egy intézményen belül, fõként lelkes személyek, networkerek által, addig a hálózatot szervezõ, strukturáló tevékenységgel, amelyhez szervezetek és támogatás szükséges, néhány jó példától eltekintve alig találkozni. Az alábbiakban egyrészt azonban ezeket a jó példákat szeretném bemutatni, ezek használatára felhívni a figyelmet. - keresõk, indexelõ szolgáltatások; Szinte a Web hazai megjelenésével egyidõben kezdték el építeni a BME Folyamatszabályozási Tanszékén a Hungarian Homepage-t vagy most már magyarítva a Magyar Honlapot (25). A honlap mindig valamilyen Web-es szolgáltatás kiinduló lapja, amely segíti az eligazodást, valamilyen szempont szerinti tartalmat mutat. Az említett szolgáltatást azzal az igénnyel kezdték el építeni, hogy ez a Magyarország iránt érdeklõdõk kiindulási pontja legyen, akár Bajáról, Répcelakról, akár Sidney-bõl vagy New York-ból kezdi valaki a keresést. A szolgáltatás lényegében a hazai források legteljesebb gyûjtõhelye. Csoportosítási szempontjai a földrajzi lelõhely és a szolgáltató intézmény típusa. Hasznos kiegészítõ szolgáltatása egy bejelentõ lista, amely nemcsak a HTML oldalakon böngészhetõ, de e-mail-ben megrendelhetõ. A honlapon olyan, átfogó magyar információs források lelõhelyét lehet megtalálni, mint pl. a már említett Magyar FTP szerverek listáját (10), a HUNLIST - magyar listák gyûjteményt (6), a Magyar Elektronikus Könyvtárat (4) vagy a "Festészet Magyarországon" címû virtuális múzeumot (28). Igazán tartalmi keresésre azonban ez a szolgáltatás nem alkalmas, ezt a szempontot még nem igazán építették bele a mai napig. Érdekes módon a közkedvelt Yahoo-hoz hasonló magyar szolgáltatás 1-2 éve egy amerikai gépen jött létre és nemrégen költözött át a tengerentúlról. A HUDIR-t (26) egy magáncég építi és a hasonló amerikai szolgáltatások mintájára egy tartalmi struktúrában próbálja meg összegyûjteni a magyar vagy magyar vonatkozású információs forrásokat, amelyet egy szabad szöveges keresõ is támogat. A rendszerben ugyan jócskán találni elavult hivatkozásokat és némelyik cím mögötti forrás minõsége is megkérdõjelezhetõ, de kétségtelen, hogy ebben a mûfajban ilyen nagyságú szolgáltatással más nem rendelkezik. Még várat magára egy minõségi szelekción alapuló, jól szervezett és aktualizált igazi magyar Internet forrás adatbázis. Talán a könyvtári szférában, esetleg a létrejövõ Neumann János Digitális Könyvtárban számíthatunk egy ilyen szolgáltatás kifejlesztésére. Nemcsak a Yahoo-nak, de az Altavista-nak is megvan a magyar megfelelõje - azon kívül, hogy a nagy nemzetközi indexelõnek már van magyar keresõ felülete is ! A HEUREKA (27) a magyar vagy magyar vonatkozású Internet források indexelõ szolgáltatása. Ez a szolgáltatás arra is figyelmet fordított - amely a magyar nyelvû adatbázisoknál külön gond - hogy képes lekezelni a magyar nyelvben elõforduló, a számítógépek számára nem mindig egyértelmûen használt magyar karaktereket is. - a Magyar Elektronikus Könyvtár és szolgáltatásai; Talán az egyik legismertebb hazai szolgáltatásként is említhetem a Magyar Elektronikus Könyvtárat (4). Ez a kezdeményezés igazi Internet sikertörténet, amely magán viseli mind az Internet lehetõségeit, mind a hazai fejlesztések gyengéit. A MEK ötlete 1993. õszén született meg. Az alapszabályában megfogalmazott célkitûzése: "A Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK) célja az, hogy összegyûjtse, katalogizálja és szolgáltassa azokat a magyar nyelvû vagy magyar vonatkozású dokumentumokat, melyeknek számítógépes formában való, nem üzleti célú terjesztése nem tiltott." A két egyéni kezdeményezésbõl, amelyet Drótos László, a Miskolci Egyetem Könyvtárában és jómagam a BKE Központi Könyvtárában kezdtünk meg, mára az egyik legnagyobb hazai Internet szolgáltatássá vált - noha az induló körülmények lényegében nemigen változtak. 1994. õszén a kezdeményezést felkarolta az IIF és helyet adott neki központi számítógépén, ahol azóta is található. A több, mint 1600 teljes szöveges gyûjtemény fele klasszikus szépirodalom, amely lassan lefedi a NAT ajánlott költõit, íróit, mûveit. Érdekessége, hogy a sokat emlegetett távmunkán alapulva lényegében egy virtuális közösség alkotása a mai napig. Magyarország számos városában, de külföldön, Amerikában is akadnak segítõk, akik szövegeket visznek be, fordítanak, vagy éppen programozási munkával segítik a munkát, amelyért lényegében semmiféle anyagi ellenszolgáltatást nem kapnak. A MEK hihetetlen emberi erõforrásokat tudott mozgósítani, bebizonyítva az Internet erejét a közös munkák szervezésében. A fõ célkitûzés az elektronikus formában meglévõ anyagok összegyûjtésére vonatkozott. Mára az eredeti szervezõk szinte alig gyõzik az Internetre kerülõ mind nagyobb tömegû, értékes, magyar dokumentumok begyûjtését, de egyre többen (szerzõk, kiadók, magánemberek) közvetlenül juttatnak el mûveket a könyvtár részére. A MEK "kiegészítõ" szolgáltatása egy ún. Virtuális könyvtár. Ez lényegében a Yahoo vagy a HUDIR mintájára többek között tematikus rendezettségben a magyar szövegarchívumok elérési adatait igyekszik összegyûjteni, mintegy virtuális katalógusul szolgálva a hazai hálózati forrásoknak. Ugyancsak ennek keretében található meg a már említett hazai OPAC-ok (16) és levelezõ listák (6) gyûjteménye. - elektronikus sajtó; A hálózaton külön forrástípusként kezelik és Magyarországon is számottevõ mennyiségben találhatóak elektronikus folyóiratok, - sajtótermékek. Számos elektronikus folyóirat található már magyar nyelven is, amelyek vagy a nyomtatott sajtó online kiadásai, vagy eredeti formában csak a hálózaton létezõ elektronikus periodikák. Az igazi áttörés szintén a múlt évre tehetõ, amikor megjelentek az elsõ országos napilapok elektronikus kiadásai. (29). Jellemzõ, hogy nemcsak az országos, budapesti kiadású lapoknak jelentek meg Internet változatai, hanem a különbözõ kisebb-nagyobb megyei lapok, vidéki újságok is hálózati kiadással jelentkeztek, jelezve, hogy a magyar Internet már régen nemcsak Budapesten készül. A hazai hálózat építõit és olvasóit jellemzi ugyancsak, hogy az elektronikus sajtó korántsem csak a számítástechnikáról és a hálózatokról szól. Számos kulturális, irodalmi, társadalomtudományi folyóirat is található a hazai kínálat között. De általában a hazai tartalomra is jellemzõ, hogy a társadalomtudományok, a kultúra képviselõi erõsen jelen vannak ebben az elektronizált világban. A MEK Virtuális könyvtárában ennek a forrástípusnak a gyûjtését is elkezdtük (30), hasonlóan más, számos kereskedelmi Internet szolgáltatóhoz. Hiszen a folyóiratok, a sajtó közérdekû tartalmat jelent és a színvonalas tartalom vonzza az egérrel a kézben nagyhatalmú hálózati felhasználót. Hasonló színvonalas elektronikus folyóirat-gyûjtemény található még az Internet Hungary Újságosstandján (31). Nem igazán megoldott azonban ebben a mûfajban az ilyen címgyûjtemények karbantartása. Az Internet egyik nagy problémája a változó szolgáltatások, változó címek dilemmája. Csak a mostani anyagírás közben is jó néhány korábban begyûjtött URL mondott csõdöt, "A szolgáltatás megszûnt!" hibaüzenetet kaptam. Az elektronikus sajtó lelõhelyének folyamatos nyilvántartására már születtek tervek és elképzelések a hazai könyvtári szférában ugyancsak a MEK és a kialakulóban lévõ Neumann János Digitális Könyvtár házatáján, azonban ezek megvalósulása még várat magára. Ugyanígy megoldatlan sajnos ezeknek az "eltûnõ" forrásoknak az archiválása is, amelynek nyomtatott megfelelõit akár 100 év múlva is meg lehet találni a megfelelõ könyvtárakban. Nemcsak a hazai, de a nemzetközi hálózat, elektronikus könyvtárak is különféle útkereséssel próbálják megtalálni a megoldást az információs társadalomnak erre a problémájára. Az elektronikus folyóiratok mûfajánál érdemes megemlíteni néhány olyan kiadványt, amelyek a hazai hálózati kultúra jelentõsebbjei közé tartoznak. Az egyik legrégibb ilyen kiadvány a Drótos László által szerkesztett Online Híradó tekinthetõ (32), amelynek elsõ száma még 1990-ben (!) került a hálózatra. Az eredetileg a Miskolci Egyetem belsõ, elektronikus úton terjesztett hírlevele a hazai hálózat egyik alapvetõ forrásává vált. T.i. az egyetem belsõ hírei mellett hálózati újdonságokról és a hálózat használatának alapvetõ és haladó ismereteirõl értesülhetnek az olvasói. A hálózat fejlõdését is mutatja, az elsõ idõkben az X.25-ös hálózaton elérhetõ PETRA-n archivált folyóirat késõbb átkerült az egyetem saját Gopher szerverére, majd késõbb a könyvtár Web szerverére. Egy másik, mérvadó hazai elektronikus sajtótermék az IDG kiadó által támogatott Internetto (33). A hazai elektronikus újságírás úttörõjeként megjelenõ folyóirat számtalan témában, magazinszerûen próbálja nyomon követni a hazai társadalmi, kulturális, mûvészi élet újdonságait. Modern, lendületes, menedzserszerû stratégiájuknak megfelelõen több gazdasági vezetõt, politikust (köztük a miniszterelnököt) is meginvitáltak interaktív online stúdiójukba. Valószínûleg részük volt abban, hogy a hazai gazdaság és politikai szféra lassan elkezdett felfigyelni az Internet jelentõségére. - politika, gazdaság; Sajátságosan szórtak a hazai információforrások a politika és a gazdaság területén. A Miniszterelnöki Hivatal (34) viszonylag korán jelentkezett már Web szerverrel a hálózaton, felismerve a hálózat jelentõségét a politikai PR területén is. A legszínvonalasabb és fõként, leginformatívabb Web szolgáltatással viszont ezen a területen a Magyar Országgyûlés (35) rendelkezik, amely jól szerkesztett rendszerben nyilvánossá tette a Parlamenti Információs Rendszerét. A többi államigazgatási szerv azonban meglehetõsen szórt képet mutat. Az MKM sok energiát fordított az online megjelenésre saját szerverén, míg pl. a Pénzügyminisztérium csak néhány információs anyaggal jelentkezett a Miniszterelnöki Hivatal hostján. Érdekes, hogy éppen a gazdasági vonatkozású Minisztériumok fordítottak még viszonylag kevés gondot arra, hogy az Internet hálózaton közhasznú információkat szolgáltassanak az állampolgárok számára. Nem jellemzõ még a kormányzat részérõl, hogy a hálózat interaktivitását kihasználva ténylegesen véleményt gyûjtsön, esetleg elõzetes felméréseket készítsen különbözõ döntési helyzetekben. Pedig a hazai hálózati felhasználók száma mára jócskán meghaladta bármelyik közvéleménykutatási intézet mintavételi csoportjainak nagyságát. A gazdasági intézményeink közül a kisebb-nagyobb cégek nagy számban igyekeznek jelen lenni a hálózaton, akár önálló szerverrel, akár valamelyik Internet szolgáltató adatbázisában (36). Információs kínálatuk változatos, a néhány soros tájékoztató anyagtól a részletes, mérlegbeszámolóval, vállalati statisztikával ellátott igényes Web szerverig. Több helyen készül már, de igazán megbízható gyûjteménnyel, adatbázissal még nem találkoztam, ami a hazai vállalatok hálózati forrásait foglalná magában. A hazai pénzügyi szféra viszont meglehetõségen gyengén reprezentálja magát még az online világban. A Magyar Nemzeti Banknak például minden erõfeszítésem ellenére sem sikerült a nyomára jutnom. Az OTP egy Internet szolgáltató szerverén építgeti információs rendszerét (37), nem túl nagy aktivitással. Összefoglalásul a nagy számítástechnikai cégeken kívül, amelyek már felfedezték, hogy számukra az Internet milyen kiaknázható lehetõségekkel rendelkezik, se igazán a gazdasági, se a hazai pénzügyi élet sem ismerte fel ennek az új médiának a jelentõségét. Talán nem véletlen, hogy a hazai közgazdászképzés fellegvárában csak elvétve található egy Internet kurzus, az is egy-egy oktató magánszorgalmából. Pl. a jövõ pénzügyi, marketing, vállalatgazdaságtani szakemberei tanterveikben nem találkoznak még a világ gazdasági életét is alaposan felforgató Internettel. A Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem az utolsók között hozott létre Web szervert (38), amely még mindig meglehetõsen csak a fejlesztgetés állapotában van. - oktatás; Általánosabban is elmondható azonban, hogy a felsõoktatás, amely elsõként csatlakozhatott a világhálózatra, intézményesen alig-alig ismerte fel ennek a jelentõségét. Az egyetemi szerverek, Internet teljesítmények fõként a számítógépközpontokban, könyvtárakban vagy a tanszékeken lévõ néhány aktív ember munkáját, mintsem az intézmények vezetésének tudatos információs politikáját dícséri. Sokáig és jó néhány helyen még a mai napig sincs megoldva a hallgatók Internet használata. De ami a legfõbb hiányosság, hogy a felsõoktatás tanterveiben a mai napig nemigen van helye az Internettel kapcsolatos ismeretek oktatásának. A legtöbb helyen kielégítõnek tartják az accountok kiosztását az oktatói és hallgatói gárdának. Az IIF nem igazán tartotta feladatának a hálózati oktatás megszervezését, ennek ellenére évek óta rendszeresen szervez egy 1-3 hetes hálózati tanfolyamot (39). A megrendelõk között könyvtárak, kutatóintézetek és felsõoktatási intézmények is találhatóak. Egy másik IIF Internet felhasználói projekt keretében régóta adnak ki ún. IIF Füzeteket. (40) Ezek a Füzetek az Internet alapvetõ használatától kezdve az egyes témák, területek információs forrásainak feltárásán át, számos Internetet érintõ témával foglalkoznak. A Füzetek elektronikus formában természetesen mind az IIF Web szerverén, mind a MEK-ben is megtalálhatóak. A felsõoktatással ellentétben a közoktatás idejében felkészülni látszik az Internet lázra. Az MKM 1997-ben elindított Sulinet (41) programjának keretében 1998. végéig az összes (közel 900) középiskola hálózatba kötését célozták meg. A sok száz milliós program egyik része kimondottan a középiskolai tanárok kiképzésérõl szól. A különbözõ oktatási tanfolyamok pályázatai az idén nyáron zárultak és már el is kezdték a tanárok képzését. A sok pénz mozgósította és felkavarta a hazai köz- és magánszféra számos szereplõjét. Nagy viharok voltak a fizikai csatlakozást biztosító pályázatok kiértékelése kapcsán. Úgy tûnik, a tartalomszolgáltatással foglalkozó része a projektnek is mintha túl sok párhuzamos fejlesztést tartalmazna. A hazai Internet korábbi tartalmi fejlesztéseket biztosító, az Internet kultúráját hordozó szereplõi, intézményei mintha háttérbe szorulnának a nagy pénzösszegekért folyó öldöklõ versenyfutásban, amelyben a piaci szférának van nagyobb tapasztalata és hatékonyabb kapcsolati rendszere.* * * Végezetül idézném egy kollégámat, aki a közelmúltban úgy fogalmazott "Gutenberg után vagyunk 4-5 évvel". Az elektronikus információ és az Internet sok újdonságot hozott, aminek társadalmi-gazdasági feldolgozása, kezelése már a jövõ évszázadra-évezredre vár. Rövid dolgozatomban nemigen tudtam kitérni a hálózat egyéb "anarchista" jelenségeire. Hatását a szerzõi jogra; tudniillik mindenféle digitalizált szellemi termék terjesztése hihetetlenül könnyûvé és globálissá vált, amelyet a régi copyright felfogás már nem tud szabályozni. A könyvkiadás területén talán még nem, de a dollármilliárdokat forgalmazó könnyûzenei ipar végletekig fogja védeni állásait a digitalizált információ szabad áramlása ellen. Ilyen középkori szerepet próbál betölteni a már nálunk is megjelent, "Szoftverrendõrségnek" csúfolt BSA szervezete. Magyarországon még nemigen tapasztalható a hálózat felforgató hatása a kereskedelem és a pénzügy terén sem. Pedig a globális világhálózat nem ismer határokat, nem tartja tiszteletben a vámrendelkezéseket. Azonban csak idõ kérdése, hogy a hazai vállalkozások felfedezzék ezt a lehetõséget és a hazai szellemi tõke - sajnos - túl olcsó, hogy ezt kihasználatlanul hagyják. A hálózat révén még erõteljesebben megindult egyrészt egy know-how nivelláció, másrészt a fejletlenebb régiók szellemi kizsákmányolása. Mindenesetre a hálózati tartalom révén nemigen kell szégyenkeznünk a világ fejlettebb része elõtt. Olyan színvonalú hálózati szolgáltatásaink vannak, amelyek megütik a mércét bármelyik amerikai vagy nyugat-európai szolgáltatónál. Úgy tûnik rengeteg lelkes ember van itthon szerte az országban, akik számára felszabadító erõvel bírt a hálózat lehetõségei. Most érünk a második nagy szakaszba, mikor ezeket a kezdeményezéseket szervezeti keretekbe kellene becsatornázni, biztosítva magasabb szintû továbbfejlesztésüket. Sajnos a gazdasági-erkölcsi élet már nincs olyan színvonalon, hogy egy ezt maradéktalanul ígérhesse a tartalmi értékeket felmutatók számára. Egy kezdeti szakasz lassan lezárulni látszik, és lassan megindul egy új, még dinamikusabb, adott esetben kegyetlenebb fejlõdési szakasz, amelyben meg kell kísérelnünk megóvni eddigi értékeinket és megfelelni a fejlõdés kihívásainak. A szövegben említett hazai információs források: 1. (Nemzeti) Információs Infrastruktúra Fejlesztési Program - NIIF
http://www.iif.hu2. KATALIST
feliratkozási cím: listserv@listserv.iif.hu,
levél: subscribe KATALIST sajat nev lista cím: katalist@listserv.iif.hu
archívum:http://listserv.iif.hu/Archives/katalist.html3. Hazai tüköroldalak
http://www.iif.hu/tukor4. Magyar Elektronikus Könyvtár - MEK
http://www.mek.iif.hu5. HIX listák
http://www.hu.hix.com6. HUNLIST - magyar listák gyûjteménye
http://www.mek.iif.hu/MEK/hunlist.htm
http://www.lib.bke.hu/virtual/hunlist.htm7. TANFORUM - középiskolai tanárok levelezési listája
Feliratkozási cím: majordomo@sunserv.kfki.hu
Lista cím: tanforum@sunserv.kfki.hu
Archívum:gopher://gopher.kfki.hu:70/11/kultura/taninfo8. Pretty Good Privacy (felhasználói leírás -- I. rész)
gopher://gopher.mek.iif.hu:7070/00/porta/szint/muszaki/szamtech/wan/pgp.hun9. Szöveges állományok konvertálói a MEK-ben (MIME, UUENCODE)
gopher://gopher.mek.iif.hu/hh/porta/ruhatar/doswin/convert10. Magyar FTP szerverek listája
http://www.fsz.bme.hu/hungary/ftp.html11. IIF FTP tükrözések
ftp://ftp.iif.hu/pub/mirrors12. Simtel tükrözés az IIF gépén
http://www.simtel.iif.hu13. Magyar FTP keresõ
http://kereso.njszki.hu/14. Hivatalos Netscape mirrorc
http://www.icon.hu15. NIIF WWW CACHE projekt
http://www.fsz.bme.hu/cache/16. Magyar könyvtári online katalógusok és Web szerverek
http://www.mek.iif.hu/MEK/opac.htm
http://www.lib.bke.hu/opac.html
17. Az NIIF WWW-n elérhetõ adatbázisai
http://www.iif.hu/db/18. Könyvtárak Közös Elektronikus Katalógusa - Közelkat
http://www.kozelkat.iif.hu
http://www.lib.klte.hu/kozelkat/
http://www.sk-szeged.hu/kozelkat/19. KLTE könyvtár
http://www.lib.klte.hu20. Infoház - könyvadatbázis
http://infohaz.eunet.hu/konyv/konyv.html21. JURIX jogszabálygyûjtemény
http://www.spiderweb.hu/jurix/jurix.htmlJogszabályok a Kerszöv Computer Kft. adatbázisában
http://www.kerszov.hu/kzlcim/kzl90_9622. Miskolci Egyetem Gopher rendszer
gopher://gold.uni-miskolc.hu23. KFKI Gopher
gopher://gopher.kfki.hu24. Magyar Elektronikus Könyvtár - Gopher bejárat
gopher://gopher.mek.iif.hu25. Magyar Honlap
http://www.fsz.bme.hu/hungary/homepage_h.html26. HUDIR - magyar Internet források gyûjtemény
http://net.hu/hudir/27. Heuréka - magyar Internet keresõ
http://www.heureka.net/28. Festészet Magyarországon - virtuális múzeum
http://www.kfki.hu/keptar/29. Elektronikus sajtó Magyarországon
Népszabadság - http://www.nepszabadsag.hu
Magyar Hírlap - http://www.mhirlap.hu
Magyar Nemzet - http://www.magyarnemzet.hu
Népszava - http://www.nepszava.hu
Nemzeti Sport - http://nsport.westel900.net
Pécsi Sport - Baranya megyei sporthavilap - http://www.baranyanet.hu/psport/
Békés Megyei Nap - http://www.bekes.hungary.net/nap/bmnap.htm
Dunántúli Napló - http://www.baranyanet.hu/dn/
Heves Megyei Nap - http://www.sprinternet.hu/~hmnap/30. Magyar elektronikus folyóiratok a MEK-ben
gopher://gopher.mek.iif.hu/hh/porta/virtual/magyar/efolyir31. Internet Hungary Újságosstand
http://dino.euroweb.hu/stand/32. Online Híradó
http://www.uni-miskolc.hu/univ/dokument/OH33. Internetto
http://www.idg.hu/internetto34. Miniszterelnöki Hivatal
http://www.meh.hu/defhu.htm35. Magyar Országgyûlés
http://www.mkogy.hu36. WWW szerverek cégeknél
http://www.fsz.bme.hu/hungary/c_com_h.html37. Országos Takarékpénztár és Kereskedelmi Bank Rt. - OTP
http://www.hungary.net/otp/index.htm38. Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem
http://www.bke.hu39. NIIF Internet tanfolyamok
http://www.iif.hu/rendezvenyek/tanfolyamok/niiftanf.html40.NIIF Füzetek
http://www.iif.hu/dokumentumok/41. Sulinet
Egyéb, ajánlott források: Edupage
http://www.sulinet.hu
http://www.hungary.com/edupage/magyarulMagyar Közigazgatási Kalauz
http://www.kerszov.hu/kalauz/Kalauz.htmlMKE Elektronikus Könyvtár Szekció
http://pollux.bibl.u-szeged.hu/mke_eksz/Magyar CD-ROM-ok diszkográfiája
http://www.oszk.hu/cd/index.html
VISSZA