Mielõtt az Image Engine címû munkát elkezdtem, azzal az ellentmondással foglalkoztam, hogy az elektronikus média képet és hangot közvetít, így audio-vizuálisnak is nevezzük, de ennek ellenére bármely információhoz csak szöveges megnevezés által juthatunk el. Az egyre bõvülõ képi adattárat csak olyan rendszert alkalmazva tudjuk hozzáférhetõvé tenni, amely a hagyományos könyvtár struktúrájából indul ki. Minden egyes képnek, vagy filmtöredéknek nevet és elérési számot kell adni ahhoz, hogy az archívumban valaha is vissza tudjuk keresni. A rendszer belsõ felépítésének leginkább a numerikus kódok felelnek meg, ennek ellenére inkább a szavakkal foglalkoztam, mivel egy tisztán számokkal jelölt és irányított rendszerhez alig tudunk hozzáférni. A nevek és szavak hiánya egy olyan telefonkönyvhöz hasonlítana, melyben mindkét oszlopban számokat találunk.

Ennek ellenére kényes ügynek tekinthetõ az az eljárás, melynél a címkéken, vagy kartotékokon kell szavakkal leírni egy képet, hogy az archívumba iktathassuk. Nem véletlen, hogy a hagyományos archívumok leginkább a szerzõre, a keletkezés helyére és idejére hivatkoznak és nem elsõsorban azt nevezik meg, hogy mit is láthatunk a képen.

Ezt a szempontot figyelembe véve vizsgáltam meg az Interneten található képarchívumokat és keresõ-programokat. Számos nagy keresõ szerver /Alta Vista, Lycos / kínál a felhasználónak ú.n. képkeresõ programot, de léteznek erre a célra kifejlesztett keresõ szoftverek is (Image Wolf, Gif Runner). Mivel a digitális képnél a szerzõre, a keletkezés földrajzi helyére vagy történelmi idejére vonatkozó adatok már nem tapadnak szorosan a képhez , a nagy Internet- keresõknél egyes szavakat, fogalmakat, mondatrészeket adhatunk meg, melyekhez a számítógép folyamatosan újabb és újabb képet tölt le a hálózatról, néhány óra alatt egy-egy szó, fogalom vagy szókapcsolat több ezer képéhez juthatunk. Ennek kapcsán egyfajta idea- keresõn gondolkoztam: miután hozzájutottam például a szék, vagy az asztal több száz képéhez, elvontabb fogalmakra is kerestem, mint pl. a “kiáltás” szóra, amelybõl 98 októberében a Sao Paulo-i tárgyegyüttes készült. Kíváncsi voltam a Gonosz képi ábrázolására is, mely az Interneten legtöbbször képregényfiguraként jelenik meg. De bármely fogalmat adtam is meg a keresés tárgyául, az így kapott képanyag csupán az adattárak nem-lineáris struktúráját tükrözte, hiányzott belõle a nyelv koherenciája, a mondat vagy kijelentés értelme. Az eredményt nem tudtam rendszerezni, legfeljebb egyfajta óriási képes szótárt tudtam volna felépíteni belõle.

Szókratész hosszan beszélget Kratülosszal és Hermogenésszel annak az eszköznek a természetérõl, amely „a név és a lényeg rendezõje, amiképpen a vetélõ a szövet rendezõje.” Platón Kratülosza meglepõen aktuális, mivel a szavak és dolgok viszonyát a képekre is kitérve tárgyaló dialógust olvasva kénytelenek vagyunk újra átgondolni a katalogizálás paradoxonát: nevezetesen ha a teljes világhálót úgy próbáljuk rendszerezni, hogy még a legesetlegesebb jelenséget, pillanat felvételt, vagy hangfoszlányt is saját névvel ruházzuk fel a visszakereshetõség érdekében. Ezek az elméleti kérdések foglalkoztattak engem és sokunkat az elmúlt év során, mielõtt az Image Engine c. munkámon elkezdtem volna dolgozni.

Az Image Engine-nél az említett „képes szótárnak” a lehetõségeit felhasználtam arra, hogy egy szöveghez egy folyamatosan áramló és változó képanyagot tudjak hozzárendelni. Akkoriban Luchezar Boyadjiev Szófiában élõ mûvésszel leveleztünk mûvészetrõl, ötletekrõl, kiállításokról. Az elektronikus levelek részben beszélgetések voltak, részben az újabb ötleteink tartalmáról majd megvalósulásáról szóltak: jellemzõ módon (mivel egyikünknek sem volt otthon szkennere viszonylag kevés kép kerülhetett a levelekbe) a munkákat leginkább szöveges leírás által jelenítettük meg. Tavaly õsszel L.B. elküldött nekem egy szöveget, amelyet a Small Talk címû kiállításhoz írt, ezt a kiállítást Szkopjébe terveztük néhány mûvésszel együtt, akikkel szintén rendszeresen beszélgettünk, leveleztünk. A levelet olvasván az az ötletem támadt, hogy az Image Engine-nel, mint képkeresõ géppel képeket keressek ehhez a szövegez, vagyis az elképzelt kiállításhoz.

Így, miközben a kiállító helyiségben a ”Small Talk” címû szövegnek egy töredékét halljuk, a képkeresõ programok az elhangzó szavakhoz és mondatrészekhez számtalan logót, emblémát, rajzokat, festményeket, régi fényképeket, riportfotókat, comic figurákat, rövid gif -animációkat, mûszaki rajzokat, könyvborítókat találnak, de éppígy lelopják a gépekrõl az emberek családi fényképeit, és meghitt pillanatait is , hogy kivetítsék a sötét tér falaira.