Korábbi kiállítások

Vécsei Júlia:

Ne segíts

2002. április 4. - május 17.

Lázár Eszter bevezetője Vécsei Júlia „Ne segíts” című kiállításának megnyitóján a C3 Galériában.

Igaz, a mostani tini popmagazinok területén kevésbé vagyok tájékozott, de az anno import Bravo magyar adaptációi, és a Popcorn ifjúsági magazin „reality - képregényei” jutottak először eszembe, amikor megláttam Vécsei Júlia most bemutatásra kerülő munkáinak alapanyagát.

Azokban a magazinokban a fotókból összeállított sztorik a lányok és fiúk számának aránytalanságából következően, az ármány és szerelem kifogyhatatlan dramaturgiájára épülő életszagú történetté álltak össze a 14 év alatti, elsősorban női olvasók fejében. A hősök mellett megrajzolt buborékban olvasható, erősen a lényegre törő életérzéseket még akkor is feszülten olvastuk, ha az előző részekhez nem jutottunk hozzá. és ha nem voltunk biztosak abban, hogy a következő fejezetek miképpen kerülnek majd birtokunkba, kb. 20 képkockából próbáltuk összerakni a teljes történetet, és iszonyúan csalódottak voltunk, amikor a legfeszültebb pillanatot követően a lap aljára az volt írva: folyt. köv.

Vécsei Júlia munkáinál először kapásból valami történetet kerestem, a narratíva szempontjából valami lineárisat. Kik a szereplők? Létező személyek-e? Hova mennek? Miért?

Miután Juli kérdéseim hallatán egyre furcsábban nézett rám, rá kellett jönnöm, hogy nincs történet, legalábbis nem abban az értelemben, ahogy én keresem. Nincs érzelmi botrány, nincs könnyfakasztás és a klasszikus képregényes értelemben nincs folyt. köv. sem.

Mindhárom munka egy napot ölel fel - ennyiben akár tekinthetnénk lineárisnak is - azonban vagy a napszakok cserélhetőek fel tetszés szerint, vagy beépített véletlenek sora babrál ki velünk. A kerettörténet mindhárom esetben a séta. A helyszínek kiválasztásában az alkotó aligha tagadhatná le Japán iránti vonzalmát. Vagy egy lány (aki történetesen maga Juli) barangol egy tokiói épületben, vagy egy másik öltözködik egy 3D-ben modellezett japán minimal design szobában, vagy 1 lány és 2 fiú egyénileg vagy csoportosan ismerkednek a japán nagyvárossal és egymással.

A művek létrejöttének technikai hátterére nem csak azért nem térnék ki bővebben, mert az itt jelenlevők minden bizonnyal sokkal jobban értenek hozzá mint én, és mert számítógépes pályafutásomat elsősorban az Office 2000 és Microsoft Word 1995-2000 paraméterei határozzák meg, hanem mert számomra inkább az az érdekes, ahogy Vécsei Júlia a rendelkezésére álló technikát alkalmazza, valamint a témaválasztás, amit a technika illusztrálására használ.

Tavalyi, diplomára készült munkájában, a Juligraph-ban a beprogramozott kész alapelemeket, rajzos állóképeket felhasználva, a látogató készíthetett képeket. Válogathattunk a különböző helyszínek, hátterek, napszakok, Juli ezt csinálja, Juli azt csinálja, vagy a kiskedvencek elhelyezkedési pozitúrái között.

Játékra buzdítja a nézőt az itt látható munkákban is, de itt már animált alapsémák váltakoznak. A szereplők mozognak vagy mozgathatóak. A Youaremymusic és a Soft Room című munkákban joy-stick segítségével kísérletező kedvünket próbálgathatjuk. A repülőgépszimulátor szisztémáját követve befolyásolhatjuk főhősünk útirányát, akár a szobában forog körbe-körbe, akár a tokiói International Forum hatalmas csarnokszerű tereit járja be. Akik nem éreznek késztetést az interaktivitásra, a figurák mozgatására, azok számára készült a Ne Segíts.

Itt egy időintervallumon belül a hátterek, szereplők és viszonyaik véletlenek folytán alakulnak, a dramaturgiát a programok generatív lehetőségeivel operáló véletlen írja.

Főhőseink Tokió belvárosában kóvályognak, de nem tudni éppen ki, milyen mozgáskoordinációval tűnik fel; ki, mikor és hol találkozik a másikkal, milyen az egymáshoz, vagy a környezetükhöz való viszonyuk. Az eltelt időt, a helyszínek és szereplők számát, a viszonyokat, a képernyőn megjelenő ikonokon tudjuk követni. A képsorok lefutását követően - de csakis akkor - az archivált paraméterekből okos programunk kiszámítja a szereplők adott epizódra jellemző hangulatát.

Aztán kezdődhet az újabb fejezet, ugyanis mégis csak van folyt. köv., de ha itt a véletlenelemekből felépülő permutációk összességének tekintjük a teljes sorozatot, akkor még a mexikói megaopusokat is jócskán túlszárnyalná a részek száma.

A számítógépbe betáplált programok egzakt alapvetések függvényei, a működés mechanikája mégis sokak számára inkább az alkímia határát súrolja. Szerencsére a programozás ismeretének hiánya nem befolyásol bennünket abban, hogy szereplőinket kövessük, bármerre is tartanak.