E történet azzal vette kezdetét, hogy Tatai Erzsébetnek, aki 1993 novembere óta vezette a Bartók 32 Galériát, öt év azaz több mint 60 rendezvény, és az ezeket elemzõ, méltató megannyi publikáció után, most újra meg kellett pályáznia galériaigazgatói állását. Tegyük fel, hogy ezzel eddig semmi probléma sincs, mert demokráciánk de legalábbis bürokráciánk szempontjából csakugyan az a jó, és az a leghasznosabb, ha minden önkormányzati intézmény vezetõjének ötévenként újra és újra meg kell pályáznia állását. Még akkor is, ha egyébként a kérdéses intézmény az adott idõszakban olyan kitûnõen is mûködött, mint esetünkben a Bartók 32.
Megjegyzem, ha valaki öt éven át jól vezet egy intézményt, akkor egy külsõ pályázó az esetek túlnyomó többségében és a papírforma szerint eleve esélytelen vele szemben. Mert az általános gyakorlat azt mutatja, hogy öt év tapasztalat az adott intézmény mûködtetése szempontjából értékesebb, mint az esetleges jó elméleti felkészültség és a kitûnõ bizonyítvány. Úgyhogy ennek a pályázati rendszernek mindezzel szemben egy elõnye van, hogy tudniillik a protekcionizmus, a korrupció és a hülyeség üde melegágya legyen, melyek segítségével a még jól mûködõ intézményeket is tönkre lehet tenni. Ha viszont azt szeretnénk, hogy a különféle intézményvezetõk ne betonozzák be magukat posztjaikon, és így például ambiciózus fiatalok is egyre többször egyre nagyobb lehetõségekhez juthassanak, azaz egy eleven, pezsgõ és nagyon mobilis korszak köszöntsön be kulturális intézményeink életében, akkor ezt vonzóbbnál-vonzóbb intézmények, és munkahelyek létesítésével lehetne a legegyszerûbben megoldani. Nem kell rögtön építkezésekre gondolni, elég, ha csak egy kicsit több pénzt áldozna ez az ország kultúrára, s ezen belül a mi területünkön pl. képzõmûvészeti könyvkiadásra, szakfolyóiratok támogatására, oktatásra stb., s akkor máris lenne egy csomó ember, aki boldogan változtatna munkahelyet. Mindenesetre, ha egy vezetõnek nem azért kell elhagynia a posztját, mert ostoba, vagy korrupt volt a pályázatokat elbíráló testület, hanem azért, mert valahol máshol és remélhetõleg nem külföldön jobb lehetõséget kapott, akkor az illetõ minden bizonnyal úgy fogja átadni az asztalát utódjának, hogy még be is avatja mindabba, amibe kell. És akkor de csakis akkor fog megtörténni az, hogy nem viszi magával mindazokat a tapasztalatokat és kapcsolatokat, amelyek egy-egy intézmény számára de facto mûködõképes szellemi tõkét jelentenek, s így az adott intézmény még vezetõváltás, vagy bármely más szerepcsere esetén is zökkenõmentesen és színvonalzuhanás nélkül fog mûködni a mi legnagyobb örömünkre és megelégedésünkre.
Ez a történet azonban nem errõl szól, hanem azzal folytatódik, hogy a XI. kerületi Önkormányzat eleget téve bürokratikus kötelességének, kiírta a Bartók 32 igazgatói állásának újabb öt évre szóló pályázatát, és ez annak rendje-módja szerint meg is jelent a Mûvelõdési Közlöny 1998. március 24-i számában. A pályázatok leadási határideje 1998. április 23-a volt, és be is érkezett a felhívásra öt, azaz 5 darab pályázat. Mármost Szegedi Ferenc polgármester úr a Kulturális és Média Bizottság javaslatára fölkért egy szakértõi csoportot (Sümegi Györgyöt, az Mûvelõdési és Közoktatási Minisztérium fõosztályvezetõjét; Török Tamást, a Budapest Galéria osztályvezetõjét: és Wehner Tibort, a Képzõ és Iparmûvészeti Lektorátus munkatársát), hogy a beérkezett pályázatokat szakmailag értékelje. Az értékelés április 30-án elkészült, és a szakértõi csoport tagjai az öt pályázó közül egyhangúlag és egyértelmûen Tatai Erzsébet mûvészettörténész pályázatát javasolták elfogadásra. Így az Önkormányzat Kulturális és Média Bizottsága 1998. május 6-án kelt elõterjesztésében azt terjesztette a XI. kerületi Önkormányzat Képviselõ-testületének rendes ülése elé, hogy az Tatai Erzsébetet bízza meg a Bartók 32 Galéria vezetésével az 1998. október 1-tõl 2003. szeptember 30-ig terjedõ idõszakban.
Ezzel szemben a május 12-i képviselõtestületi ülés e teljes szakmai támogatást élvezõ javaslat ellenére mégsem nevezte ki Tatai Erzsébetet, sõt senki mást sem a Bartók 32 Galéria élére. A legtöbben ugyanis Tataira szavaztak, de mivel ez a többség nem volt minõsített", Tatait nem tudták kinevezni. Ezt az elsõ patt-helyzetet feloldandó, a Kulturális és Média Bizottság június 9-én ismét a képviselõtestület elé terjesztette ugyanezt a határozati javaslatot, de Tataira ismét csak a többség, s nem pedig a minõsített többség" szavazott, melynek következtében a testület ezúttal sem tudott vezetõt kinevezni a Bartók 32 Galéria élére 2 . Szóval azért jó ez a vezetõ újrakinevezéses szisztéma, mert nemcsak baromi hatékony, hanem igen-igen gyors is 3 . Ezt követõen tehát az Önkormányzat Mûvelõdési és Sport Irodája kénytelen volt újra meghirdetni a pályázatot a Mûvelõdési Közlönyben. Az újabb pályázat leadási határideje augusztus 24-e volt, de Tatai Erzsébet nem adta be újra pályázatát.
Miért nem? Most ugyan mondhatnám, hogy Tatai nem maradt magára, mert például a Független Képzõmûvészeti Mûhelyek Ligája június 12-én kelt levelében megírta a Kulturális Bizottságnak, hogy Tatai személye a szervezet számára garanciát jelent a további együttmûködésre, ami annak, aki tud a sorok között olvasni, egészen nyersen azt jelenti, hogy amennyiben más és e szakmai szervezet számára nem elfogadható személy kerül a galéria élére, úgy a Liga esetleg mérlegelni fogja a Bartók 32 Liga-tagságának felfüggesztését vagy megszüntetését.
StAuby Tamás, a TNPU intendánsa augusztus 6-án pedig elektronikus körlevélben szólította fel a szakmai közvéleményt, hogy tiltakozzon az ellen, hogy a XI. kerületi képviselõtestület a szakvéleményt semmibe véve hozta meg döntését, és kérte Tatai Erzsébetet, hogy tartson ki a galéria mellett. Ezzel együtt Tatai Erzsébet ekkor már teljesen kilátástalannak ítélte a helyzetet, bár ebben nyilván az is közrejátszott amire tudjuk, nem érdemes hivatkozni , hogy õt itt ezzel az eljárással nem egyszerûen csak megszívatták, hanem még meg is alázták. Mert azért végül is öt év lelkesedéssel és áldozatvállalással végzett munka, és ráadásul eredményes munka után a civilizált országokban leginkább kitüntetés és jutalom jár, nem pedig olyasfajta megszégyenítés, hogy még akkor újra és újra meg kelljen pályáznia azt az állást, ahol addig kitûnõen végezte munkáját. Tudniillik a Bartók 32 Galéria mégiscsak a 90-es években, és igenis Tatai Erzsébetnek és elõdjének, StAuby Tamásnak köszönhetõen 4 vált a fõváros és az ország kortárs mûvészetének egyik legjelentõsebb non-profit intézményévé.
Eddig a történet, és most nézzük a részleteket! Az elsõ probléma nyilván az, hogy milyen körülmények jogosíthatnak fel egy önkormányzati képviselõt arra, hogy megvétózzon egy olyan határozati javaslatot, amely szakmailag teljesen egybehangzó támogatottságot élvez? Nos, én nem vagyok jogász, de a józan ész és a jogérzékem szerint nyilván olyan esetekben, amikor a határozati javaslatban foglaltak tartalmával összefüggésben formai kétség merül fel, tehát teszem azt kiderül, hogy a polgármester úr által felkért szakértõi csoport tagjai történetesen a pályázó rokonai voltak, vagy mert kiderül, hogy a pályázó nevére kiállított, és a pályázat mellékleteként benyújtott diploma hamisítvány. Ha azonban ilyen vagy ehhez hasonló formai kétségek nem merülnek fel, akkor mire fel veheti egy önkormányzati képviselõ magának azt a bátorságot, hogy szavazatával fölülbírálja a saját szervezete által megbízott külsõ és független szakemberek munkáját? Másképp fogalmazva, létezik-e az, hogy nálunk a képviseleti demokráciára keretei közt dilettáns pártkáderek bármiféle kontroll és felelõsség nélkül teljesen önkényesen döntsenek szakmai kérdésekben?
Mert a második probléma ugyebár az, hogy ki vállalja a felelõsséget azért, ha a szakmai javaslat fölülbírálása felelõtlen cselekedet volt, amit nem nehéz belátni, ha számba vesszük annak várható következményeit. Tatainak 1998. szeptember 30-án lejár a szerzõdése. Az augusztus 24-én meghirdetett pályázatról a képviselõtestületnek elvileg 30 napon belül, azaz szeptember végéig kell döntenie. Amennyiben az illetõ önkormányzati képviselõk tisztában lettek volna ennek az intézménynek a mûködésével, úgy nyilván nem halaszthatták volna vezetõjének kinevezését az utolsó pillanatra. Ahhoz ugyanis, hogy a Bartók 32 Galériában október elsõ heteitõl kezdve kiállítások nyílhassanak, azaz a vezetõváltás az intézmény mûködése szempontjából zökkenõmentes legyen, legalább egy negyed év elõkészítõ munka szükséges, amit az intézmény alkalmazásában lévõ adminisztrátor, teremõr vagy technikus nem tud a vezetõ helyett elvégezni. Tekintve, hogy a galéria fenntartója, a XI. kerületi Önkormányzat által nyújtott támogatás nem fedezi az intézmény mûködtetésének teljes költségeit, Tatai Erzsébetnek a színvonalas programszervezés biztosítása érdekében folyamatosan pályáznia kellett különféle kulturális és mûvészeti alapítványokhoz. Ez év õszére pályázati úton 600.000 forintot szerzett a Nemzeti Kulturális Alaptól a galéria programjainak megvalósítása számára. Tekintve, hogy kinevezése nem történt meg, s mert az Önkormányzat senkit sem nevezett ki idõben, kénytelen volt ezt az összeget visszautalni az alapítvány részére.
Vagyis az történt, hogy egy irgalmatlanul lassú és bürokratikus procedúrával amelynek még mindig nincs vége sikerült tönkretenni egy jól mûködõ intézményt, s egyelõre csupán remélhetjük, hogy nem végleg, hanem csak átmenetileg. A tisztelt önkormányzat mindenesetre ebben a pillanatban még semmiféle garanciát sem tud nyújtani a Bartók 32 Galéria közönsége, intézményi- és szakmai partnerei számára arra nézve, hogy a galéria mûködése meddig szünetel majd, ahogy arra nézve sem, hogy az intézmény szakmai munkája valaha is ugyanolyan színvonalú lesz, mint amilyen az elmúlt években volt. Szeretnénk megtudni tehát: ki vállalja ezért az erkölcsi és az anyagi felelõsséget? Amennyiben ugyanis felelõs politikusoknak tartják magukat mindazok az önkormányzati képviselõk, akik nemleges szavazatukkal, vagy tartózkodásukkal megakadályozták a Bartók 32 Galéria igazgatójának idõben történõ kinevezését 5 , és valóban felelõsséget vállalnak ezért a döntésükért, úgy nem vitás, hogy most már a nyilvánosság elõtt kell megindokolniuk, hogy milyen szempontok alapján bírálták fölül a pályázatokat értékelõ szakvéleményeket október 1-i határidõvel illene kifizetniük a Bartók 32 Galériának mindazokat az összegeket, amelyektõl az intézmény bizonyíthatóan az õ döntéseik következtében esett el.
Ellenkezõ esetben ugyanis joggal
gondolhatja azt a közvélemény, hogy az illetõ
önkormányzati képviselõk nem kívánnak
semmiféle felelõsséget vállalni döntéseikért.
1 Lásd Tandori Dezsõ: A sûrû háló és a szétdumáló; ÉS, 1998. Augusztus 21.
2 19 képviselõ: igen; 7 képviselõ: tartózkodik; 3 képviselõ: nem; 6 képviselõ nem szavazott (vagyis 41 képviselõ közül 35 képviselõ volt jelen, akik közül 29-en adtak le szavazatot)
3 Nem viccelünk, a pályázat bekérési határideje (április 23), és az elsõ szavazás (május 12) között még csakugyan
nem telt el 30 nap, holott közben a Kulturális Bizottságnak még a szakértõi véleményeket is be kellett szereznie. Más kérdés, hogy az újabb szavazásra már majdnem 30 nappal késõbb került sor és, hogy még akkor sem született döntés.
4 StAubyt ugyancsak furcsa körülmények között menesztette a XI. kerületi Önkormányzat. Elõször is csökkentették a
Bartók 32 költségvetését, majd miután StAuby erre úgy reagált, hogy akkor inkább lemond saját fizetésérõl, amennyiben ezt az összeget az intézmény mûködtetésére fordíthatja, az Önkormányzat StAuby szavait kiforgatva elfogadta a lemondását".
5 Nemmel szavazott: Dr. Bajnok István, Dr. Fenyvesy Zoltán, Fodor Vince
Nem szavazott: Bánsági György alpolgármester, Csanádi Bálint, Dr. Perjés Gábor, Dr. Zaránd Péter, Gulyás Gábor és Szegedi Ferenc polgármester
Tartózkodott: Balás Piri László,
Dr. Grigássy László, Gyorgyevics Miklós, Kis
József, Kiss Mária, Péterfiné L. Ildikó,
Dr. Tóth László kulturális alpolgármester.