„Amore, amore mio.
Fior di giglio e
di rosa.
Non saperlo mai
per te,
per tuoi puri occhi
muor Butterfly.”
„Szerelmem, én
szerelmem.
Liliom és
rózsavirág.
Nem tudod meg sosem,
hogy teérted,
a te tiszta szemedért
hal meg Butterfly.”
(Puccini:
Pillangókisasszony, Csocsoszán búcsúáriája
a III. felvonásból)
A lepke egy jelentôs,
kultúrát alapvetôen meghatározó egyed.
Gondoljanak a selyemlepke – selyemhernyó – hernyóselyem –
selyemút kulturális, gazdasági, hatalmi összefüggéseire.
A lepke a különbözô
mûvészeti ágakat – irodalom, képzômûvészet,
zene, (rajz)film – folyamatosan inspirálja. Szimbolizálja
a pillanatnyi, egyidejû létezést (tiszavirág),
de a folyamatos megújulást, újjászületést,
a jövôbe vetett reményt is.
„Gyerekkorunk egyik fétise,
titkainak szimbóluma pedig a felbukkanó és eltûnô
lepke, amelynek elfogása vadászkaland, kergetése közben
ismeretlen tájakra, rejtelmes erdei zugokba tévedtünk.”
(Janáky István)
„Maradj közel
– még ne röppenj tovább!
Hadd nézzelek
meg jobban legalább!
Tebenned annyi mindent
megtalálok,
A gyermekkor világatlaszát!
Lebbenj mellém;
még ne menj el, kérlek!
A holt idô
benned most újra éled:
Hisz bármilyen
vidám és könnyû vagy!
Szívembe
lopod a régi képet,
Apám komoly
családját felidézed!”
(William Wordsworth: Egy pillangóhoz – részlet)
Az ezerkilencszázkilencvenes
esztendôben átadott épületekrôl – a rendszerváltás
szemszögébôl vagy mostanról – nincs mit mondani.
Ezeket az épületeket évekkel korábban tervezték,
kivitelezésük is már egy-több éve tartott.
Nem a rendszerváltásról, hanem a leváltott
rendszerrôl, jobbik esetben annak végjátékáról
szólnak. A kilencvenben átadott épületek legjava
is a puha kádárizmus túlérett gyümölcse.
Az építészek
hosszú megtérülési idôkhöz szokott,
az alapvetô változásokra lassan reagáló
szakemberek. Nagyon plasztikusan fogalmaz Lázár Antal 1990.
január 25-én önmagához írott levelében:
„Nem vagy versenyképes, mert túlontúl sok kötöttség
vesz körül. Igyekszel szaktársaiddal együtt igazolni
magad, nem tudod egyik percrôl a másikra felrúgni a
régi normákat. Lábad a múltban topog, nyakad
a jövôbe nyújtogatod, és hasra esel a jelenben.
Tereidet béklyózza a régi elôírás
és hivatali szemlélet, építôkockáidat
a ma kômûvese rakosgatja a vágyaid szerint, és
az ismeretlen jövônek hozol létre hajlékot, iskolát,
pénztártermet. Döntéseid csak késôbb
igazolódnak, ma nagyon könnyû melléfogni, és
rossz lovat játszani. Lelkiismereti aggályaid senkit sem
érdekelnek…” (Magyar Építômûvészet,
1990/1.)
Ebben az idôben, ebben
a környezetben, ebben a hangulatban fogja magát a „szorgalmas,
csökönyös, köpcös, tehetséges Janáky
István” (Gerô Balázs), és egy tervpályázatra
kultúr- és építészettörténeti
szempontból egyaránt jelentôs mûvet nyújt
be. A bírálók elsô meglepetésükben
elsô díjjal jutalmazzák, majd a ház nem épül
meg. Szokványos forgatókönyv, de nem errôl akarok
írni, a zaftos történetek iránt érdeklôdôk
lapozzák fel a korabeli napi- és szakmai sajtót.
A lepkeház tagadás
és igenlés, elvont és valódi, tömör
és légies. A lepkeház filozófia és költészet.
A lepkeház egyedülálló gesztussal beemeli a légiest,
a folyamatosan változót az építészet
tárgyiasult, nehézkes világába.
Janáky Istvánnak
a mû minden rétegében fontos mondanivalója van.
A lepkeház mondanivalója a grottában sûrûsödik
össze. „Ebben a torzított negyedgömb alakú barlangfélében
misztikus megvilágításban, a falba süllyesztett
üregekben kívánjuk bemutatni a lepkék elképesztô
metamorfózisát: a petébôl hernyóvá,
a hernyóból bábbá való alakulást,
majd a szárnyas imágónak a bábból történô
csodaszerû elôbukkanását” (részlet a mûleírásból).
Csuang Ce szerint a születés sem abszolút születés,
s a halál is csak további alakulások sorát
nyitja meg. Csuang Ce a szabad és kötetlen alakulásokra
rengeteg példát tud mondani: elmeséli például,
hogy egyszer pillangónak álmodta magát, majd felébredt,
mint Csuang Ce, de az is lehet, hogy ô, Csuang Ce csupán a
pillangó álma.
A megrajzolt terv pontosan
adja vissza a mondanivaló filozófiai tartalmát. A
tömör és az áttetszô, légies épületrészek
(automatikusan majdnem azt írtam: tömegek) aránya dokumentálja
a szerzô értékrendjét. (1:2,6) A továbbtervezés
során ez az értékrend és következtében
az arányok is átalakultak. Az állami megrendelôvel
folytatott egyeztetések után 1:1 a szomorú „eredmény”.
Az iparterves építészeten
iskolázott Janáky pontos arányérzékkel
tereli oszlopok közé a megzabolázhatatlan teret. Anyagválasztása
megfelel az épületen belül feszülô mondanivalónak:
két – ellentétet képzô – anyag használatán
alapszik. Az egyik a súlyos hatást keltô zománcos
pirogránit, amelynek elemei a Zsolnay Vilmos által felfedezett
és kidolgozott eozinmázzal vannak bevonva. A másik
a könnyed, szinte csak sejlô hálófelület.
A hálót kifeszítô szerkezet alig látható
vékonyságú acélsodronyok steril rendszere,
amelyhez néhány jellegzetes alakú faelem tartozik.
A tervbôl kiérezni:
Janáky vonzódik az organikus építészethez,
Francis Lloyd Wright értelmében organikus, számára
ez tartalmi és nem formai kérdés.
Janákynak megszívlelendô
mondanivalója van a kiállítás tárgyáról
is. Határozottan állítja, hogy a bemutatkozás
sikere, az élmény hosszan tartó hatása az üzenet
erôsségén múlik. „Az igazi felfedezés
egyetemes. Egyetemes és közvetlen. És nem didaktikus”
– mondja a sevillai kiállítás mottójára
hivatkozva. Ez esetben minden didaktikus, közhelyeket alkalmazó
gesztus ízléstelen, méltatlan volna. Elveti a „színes,
Magyarországra invitáló prospektusok tukmálását,
de még azt is, hogy a hálóházban szálldosó
lepkék fajtáiról a látogatókat túlságosan
fontoskodva kioktassuk”. Janáky üzenete egyértelmû,
kár, hogy a mûvét feltehetôen ismerô megrendelôk
és alkotók a késôbbi kiállítások
tervezésekor mit sem okultak belôle. (Koris János 1992-es
párizsi „Hollókô-kockája” mutat csak ebbe az
irányba.)
Janáky felkészült
pillangótanból is. „Lepkészek közt élek”
– írja. Gyermeke „szakértô”, évekig járják
együtt a hazai erdôket lepkék után kutatva. A
világkiállítás mondandójához
igazodva két változatot is kidolgoz: a Kárpát-medence
vagy Közép-Amerika lepkéit mutatná be. Talán
gondolt rá, hogy kor- és eszmetársa, az író
Nabokov által leírt és elnevezett Lycáeides
melissa samuélis vagy a legismertebb Nabokov-hôsrôl
elnevezett Madeleinea lolita akár ott is röpködhetett
volna a hálóházban.
Az ezerkilencszázkilencvenben
készült terv azt a reményt keltette bennünk, hogy
egy pillangószárny meglebbentésének vagyunk
tanúi. Vártuk a „pillangóeffektus” beindulását.
A szakma azóta sem vette észre, hogy történt
valami.
Hermann Hesse
KÉK PILLANGÓ
Egy kicsiny kék
pillét
A szél a
szárnyán vitt, emelt,
Ezüstszín
remegése kélt,
Villant, káprázott,
semmi lett.
A pillanat pillant
rám megint,
Ahogy suhanva tovaevez,
A boldogság,
mi búcsút int,
Villan, káprázik,
semmi lesz.
(A versidézeteket Forgách András fordította – minden segítségét köszönöm! Janáky István Idôkerék c. munkáját e számunk 4. oldalán láthatják.)
Janáky István
építész (1938)
Ybl-díjas (1990)
Fontosabb megvalósult
épületei:
Gyôri Gázmû
irodaház, 1970
Nyíregyháza,
konzervgyár, 1971
SZKFI (NAKI) laboratóriumi
együttes, Százhalombatta, 1972–79
IKV XIII. kerületi
telepe, 1973–76
Magyar Gördülôcsapágy
Mûvek budapesti irodaháza, 1980–82
Posta budaörsi telepe,
1984–89
Schaár Erzsébet
kiállítóépülete Pécsett, 1985–89
ELMÛ sportcsarnok,
1990
Ragályi Elemér
lakóháza, 1992
családi lakóház,
Dunakeszi, 1995
Béres család
lakóháza Budapesten, 1998
Kovács Ákos
lakóháza Solymáron, 1999
Jelentôsebb tervpályázatok:
Paskál fürdô
(megvétel), 1967
Bécs, ENSZ-székház
(nemzetközi), 1969
Nyírbátor,
városközpont (IV. díj), 1980
Sevillai EXPO magyar pavilonja
(I. díj), 1990
Martinovics hegyi kilátó
(I. díj), 1992
EXPO-ELTE gyalogos tengely
(I. díj), 1993
EXPO ’96 vízi létesítmények.
(I . díj ), 1994
Fôvárosi
Levéltár (kiemelt megvétel), 1998
Kérjük küldje el véleményét címünkre: beszelo@c3.hu
http://www.c3.hu/scripta