Nagy Bálint
A pillangóeffektus elmaradt
Janáky István Lepkeházáról
(az ezerkilencszázkilencvenes esztendô legfontosabb épülete)

 „Amore, amore mio.
 Fior di giglio e di rosa.
 Non saperlo mai per te,
 per tuoi puri occhi
 muor Butterfly.”

 „Szerelmem, én szerelmem.
 Liliom és rózsavirág.
 Nem tudod meg sosem, hogy teérted,
 a te tiszta szemedért
 hal meg Butterfly.”
    (Puccini: Pillangókisasszony, Csocsoszán búcsúáriája a III. felvonásból)

A lepke egy jelentôs, kultúrát alapvetôen meghatározó egyed. Gondoljanak a selyemlepke – selyemhernyó – hernyóselyem – selyemút kulturális, gazdasági, hatalmi összefüggéseire.
A lepke a különbözô mûvészeti ágakat – irodalom, képzômûvészet, zene, (rajz)film – folyamatosan inspirálja. Szimbolizálja a pillanatnyi, egyidejû létezést (tiszavirág), de a folyamatos megújulást, újjászületést, a jövôbe vetett reményt is.
„Gyerekkorunk egyik fétise, titkainak szimbóluma pedig a felbukkanó és eltûnô lepke, amelynek elfogása vadászkaland, kergetése közben ismeretlen tájakra, rejtelmes erdei zugokba tévedtünk.” (Janáky István)

 „Maradj közel – még ne röppenj tovább!
 Hadd nézzelek meg jobban legalább!
 Tebenned annyi mindent megtalálok,
 A gyermekkor világatlaszát!
 Lebbenj mellém; még ne menj el, kérlek!
 A holt idô benned most újra éled:
 Hisz bármilyen vidám és könnyû vagy!
 Szívembe lopod a régi képet,
 Apám komoly családját felidézed!”
     (William Wordsworth: Egy pillangóhoz – részlet)

Az ezerkilencszázkilencvenes esztendôben átadott épületekrôl – a rendszerváltás szemszögébôl vagy mostanról – nincs mit mondani. Ezeket az épületeket évekkel korábban tervezték, kivitelezésük is már egy-több éve tartott. Nem a rendszerváltásról, hanem a leváltott rendszerrôl, jobbik esetben annak végjátékáról szólnak. A kilencvenben átadott épületek legjava is a puha kádárizmus túlérett gyümölcse.
Az építészek hosszú megtérülési idôkhöz szokott, az alapvetô változásokra lassan reagáló szakemberek. Nagyon plasztikusan fogalmaz Lázár Antal 1990. január 25-én önmagához írott levelében: „Nem vagy versenyképes, mert túlontúl sok kötöttség vesz körül. Igyekszel szaktársaiddal együtt igazolni magad, nem tudod egyik percrôl a másikra felrúgni a régi normákat. Lábad a múltban topog, nyakad a jövôbe nyújtogatod, és hasra esel a jelenben. Tereidet béklyózza a régi elôírás és hivatali szemlélet, építôkockáidat a ma kômûvese rakosgatja a vágyaid szerint, és az ismeretlen jövônek hozol létre hajlékot, iskolát, pénztártermet. Döntéseid csak késôbb igazolódnak, ma nagyon könnyû melléfogni, és rossz lovat játszani. Lelkiismereti aggályaid senkit sem érdekelnek…” (Magyar Építômûvészet, 1990/1.)
Ebben az idôben, ebben a környezetben, ebben a hangulatban fogja magát a „szorgalmas, csökönyös, köpcös, tehetséges Janáky István” (Gerô Balázs), és egy tervpályázatra kultúr- és építészettörténeti szempontból egyaránt jelentôs mûvet nyújt be. A bírálók elsô meglepetésükben elsô díjjal jutalmazzák, majd a ház nem épül meg. Szokványos forgatókönyv, de nem errôl akarok írni, a zaftos történetek iránt érdeklôdôk lapozzák fel a korabeli napi- és szakmai sajtót.
A lepkeház tagadás és igenlés, elvont és valódi, tömör és légies. A lepkeház filozófia és költészet. A lepkeház egyedülálló gesztussal beemeli a légiest, a folyamatosan változót az építészet tárgyiasult, nehézkes világába.
Janáky Istvánnak a mû minden rétegében fontos mondanivalója van. A lepkeház mondanivalója a grottában sûrûsödik össze. „Ebben a torzított negyedgömb alakú barlangfélében misztikus megvilágításban, a falba süllyesztett üregekben kívánjuk bemutatni a lepkék elképesztô metamorfózisát: a petébôl hernyóvá, a hernyóból bábbá való alakulást, majd a szárnyas imágónak a bábból történô csodaszerû elôbukkanását” (részlet a mûleírásból). Csuang Ce szerint a születés sem abszolút születés, s a halál is csak további alakulások sorát nyitja meg. Csuang Ce a szabad és kötetlen alakulásokra rengeteg példát tud mondani: elmeséli például, hogy egyszer pillangónak álmodta magát, majd felébredt, mint Csuang Ce, de az is lehet, hogy ô, Csuang Ce csupán a pillangó álma.
A megrajzolt terv pontosan adja vissza a mondanivaló filozófiai tartalmát. A tömör és az áttetszô, légies épületrészek (automatikusan majdnem azt írtam: tömegek) aránya dokumentálja a szerzô értékrendjét. (1:2,6) A továbbtervezés során ez az értékrend és következtében az arányok is átalakultak. Az állami megrendelôvel folytatott egyeztetések után 1:1 a szomorú „eredmény”.
Az iparterves építészeten iskolázott Janáky pontos arányérzékkel tereli oszlopok közé a megzabolázhatatlan teret. Anyagválasztása megfelel az épületen belül feszülô mondanivalónak: két – ellentétet képzô – anyag használatán alapszik. Az egyik a súlyos hatást keltô zománcos pirogránit, amelynek elemei a Zsolnay Vilmos által felfedezett és kidolgozott eozinmázzal vannak bevonva. A másik a könnyed, szinte csak sejlô hálófelület. A hálót kifeszítô szerkezet alig látható vékonyságú acélsodronyok steril rendszere, amelyhez néhány jellegzetes alakú faelem tartozik.
A tervbôl kiérezni: Janáky vonzódik az organikus építészethez, Francis Lloyd Wright értelmében organikus, számára ez tartalmi és nem formai kérdés.
Janákynak megszívlelendô mondanivalója van a kiállítás tárgyáról is. Határozottan állítja, hogy a bemutatkozás sikere, az élmény hosszan tartó hatása az üzenet erôsségén múlik. „Az igazi felfedezés egyetemes. Egyetemes és közvetlen. És nem didaktikus” – mondja a sevillai kiállítás mottójára hivatkozva. Ez esetben minden didaktikus, közhelyeket alkalmazó gesztus ízléstelen, méltatlan volna. Elveti a „színes, Magyarországra invitáló prospektusok tukmálását, de még azt is, hogy a hálóházban szálldosó lepkék fajtáiról a látogatókat túlságosan fontoskodva kioktassuk”. Janáky üzenete egyértelmû, kár, hogy a mûvét feltehetôen ismerô megrendelôk és alkotók a késôbbi kiállítások tervezésekor mit sem okultak belôle. (Koris János 1992-es párizsi „Hollókô-kockája” mutat csak ebbe az irányba.)
Janáky felkészült pillangótanból is. „Lepkészek közt élek” – írja. Gyermeke „szakértô”, évekig járják együtt a hazai erdôket lepkék után kutatva. A világkiállítás mondandójához igazodva két változatot is kidolgoz: a Kárpát-medence vagy Közép-Amerika lepkéit mutatná be. Talán gondolt rá, hogy kor- és eszmetársa, az író Nabokov által leírt és elnevezett Lycáeides melissa samuélis vagy a legismertebb Nabokov-hôsrôl elnevezett Madeleinea lolita akár ott is röpködhetett volna a hálóházban.
Az ezerkilencszázkilencvenben készült terv azt a reményt keltette bennünk, hogy egy pillangószárny meglebbentésének vagyunk tanúi. Vártuk a „pillangóeffektus” beindulását. A szakma azóta sem vette észre, hogy történt valami.

 Hermann Hesse
 KÉK PILLANGÓ

 Egy kicsiny kék pillét
 A szél a szárnyán vitt, emelt,
 Ezüstszín remegése kélt,
 Villant, káprázott, semmi lett.
 A pillanat pillant rám megint,
 Ahogy suhanva tovaevez,
 A boldogság, mi búcsút int,
 Villan, káprázik, semmi lesz.

(A versidézeteket Forgách András fordította – minden segítségét köszönöm! Janáky István Idôkerék c. munkáját e számunk 4. oldalán láthatják.)

Janáky István építész (1938)
Ybl-díjas (1990)

Fontosabb megvalósult épületei:
Gyôri Gázmû irodaház, 1970
Nyíregyháza, konzervgyár, 1971
SZKFI (NAKI) laboratóriumi együttes, Százhalombatta, 1972–79
IKV XIII. kerületi telepe, 1973–76
Magyar Gördülôcsapágy Mûvek budapesti irodaháza, 1980–82
Posta budaörsi telepe, 1984–89
Schaár Erzsébet kiállítóépülete Pécsett, 1985–89
ELMÛ sportcsarnok, 1990
Ragályi Elemér lakóháza, 1992
családi lakóház, Dunakeszi, 1995
Béres család lakóháza Budapesten, 1998
Kovács Ákos lakóháza Solymáron, 1999

Jelentôsebb tervpályázatok:
Paskál fürdô (megvétel), 1967
Bécs, ENSZ-székház (nemzetközi), 1969
Nyírbátor, városközpont (IV. díj), 1980
Sevillai EXPO magyar pavilonja (I. díj), 1990
Martinovics hegyi kilátó (I. díj), 1992
EXPO-ELTE gyalogos tengely (I. díj), 1993
EXPO ’96 vízi létesítmények. (I . díj ), 1994
Fôvárosi Levéltár (kiemelt megvétel), 1998


Kérjük küldje el véleményét címünkre: beszelo@c3.hu

http://www.c3.hu/scripta


C3 Alapítvány       c3.hu/scripta/