Stux, maga vérbeli
párizsi lett,
kinek a lét csak egy
kvázi-zsilett.
Úgy sétál
élén mint Champs-Elysée-n,
Stux, maga kedves, kedves
izém!
Stux, hogy a franc marná
széjjel a torkát,
ha este a Rouge-ba’ benyalja
a tortát,
és nem gondol arra,
hogy Balkeleten
mennyire vékony a
létszeletem.
Stux, maga vérbeli
párizsi úr lett,
akit vacsorára ma
kúr le a szubrett,
s nem gondol arra, hogy este
az artom
cukros és könnyes
teába ha mártom.
Képzelje, voltunk ma
künn a Ligetbe’,
hárman barátnék,
és nem tudta egy se,
hogy õsz van-e, tél
van-e, nyár-e, tavasz?
Nem tudtuk, kedves Stux,
maga fasz!
Na és a ligetbõl
elhoztam a kóbor
kiskutyát. Van még
egy fél üveg óbor.
Még abból.
Stuxom, azt mind megiszom,
s elmegyek hidat avatni,
bizony!
Jót mosolyoghat e nõi
izén,
Stux, maga vámpír,
párizsi rém!
Ó, Stux, maga kedves,
kedves izém,
sétáljon csak,
mint Champs-Elysée-n,
a kvázi zsiletten
s a Szajna vizén.
Kérjük küldje el véleményét címünkre: beszelo@c3.hu
http://www.c3.hu/scripta