A hazai és a külföldi építészszakma közötti kapcsolatok ritkák és esetlegesek, egyéni akciókra épülnek.
A kapcsolatteremtés egyik – a gyakorló építészek által nagyon támadott – módja az, amikor a hazánkban építeni kívánó külföldi megrendelô saját hazájából hoz tervezôt magának. A magam részérôl tiszteletben tartom és támogatom a szabad tervezôválasztás jogát. Az eredmény ugyan meglehetôsen vegyes, de az egyedi épületekhez importált külföldi kollégák mûvei jót tesznek a magyar építészetnek. Ezek a mûvek kulturáltság, felkészültség, mûszaki tartalom, de legelsô sorban felszabadultság tekintetében jó hatással lehetnek a hazai gyakorlatra. A Nationale Nederlanden Andrássy úti székháza, Erick van Egeraat holland építész mûve, több nemzetközi publikációban az egyetlen magyarországi építészeti példa (Taschen's World Architecture: New Forms, Architecture in the 1990s). De említhetném a Holland Nagykövetség épületét is a Füge utcában, melynek építésze Fred Dubbeling és Borostyánkôi Mátyás.
A bel-budai Duna-part – a Bem József tértôl az Ybl Miklós térig – méltatlanul kezelt, jobb sorsra érdemes, szomorú állapotban lévô útvonal. Északi végén a Külügyminisztérium felújított épülete elkeserítô képet mutat a hivatalépítészet hazai állásáról. Déli végén a lassanként teljesen rommá vált Ybl bazár. A Batthyány téri rendezésre kiírt 1995-ös tervpályázatból sem jött ki semmi.  Némileg szorongva várom, hogy mi sül ki a most épülô Park Plaza Hotelbôl, amelyet a Mérték Stúdió jegyez.
Ebben a környezetben épült egy meghatározó, de máig nem követett épület, a budapesti Francia Intézet. Építésze a francia Georges Maurios, aki sokat és nagy kedvvel pályázó, eredményes építész hazájában. A budapesti munka elôképeinek – az életmûvébôl rendelkezésünkre álló anyag alapján – a Mozart avenue-i apartmanház és a rue du Cambrai középiskola tekinthetô.
Georges Maurios a minden idegenbe látogatótól elvárható, de sajnos kevesek által tanúsított visszafogottsággal látott munkához. Nem hangos, tiszteletben tartja a számára ismeretlen környezetet, de öntudatosan vállalja saját egyéniségét.
A múlt év tavaszán Párizsban számtalan olyan épületet láttam, amely nem illeszkedne a budapesti környezethez, de Párizsban igazán jól érzi magát.
A sarokház mindig erôsebb sorban álló társainál. A három utcára nézô háromhomlokzatú ház még meghatározóbb. De ez a ház még ennél is többet vállalt. A Duna-parti térsorban újabb kis teret alakított ki, melyet az intézet gazdag programmal tölt meg.
Az épület fô építészeti attrakciói két átlóra szervezôdnek. A Fô utca és az új kis tér átlójában egy hasítékból lépcsôház türemkedik ki. A rakpart–kis tér átlót (mely a Lánchídról élvezhetô legjobban) a zömök, henger formájú konferenciaterem határozza meg. A ház homlokzatainak léptéke, ritmusa, perforáltsága jól illeszkedik a tágabb környezethez. A szomszédos épületekhez való csatlakozása példaszerû. Az alumínium nyílászárók és a hálós osztású zöld gránitburkolat a funkciónak megfelelô eleganciát sugároz. „Egy posztmodern utáni, dekonstrukció elôtti épület” (Török András).
Az épület belsô közösségi terei nagyvonalúak, tágasak, jól használják ki a megnyitás lehetôségét a háromfelé tájolt homlokzat és a tágas belsô udvar felé. Az épület alaprajzilag és térben is több irányban átlátható. Ez az átláthatóság, a fények tobzódása néha nem használ a belé helyezett funkciónak. A kiállítóterem a sok tükrözôdés miatt céljának nem nagyon felel meg, ugyanez a tér hangulatos kávéháznak adhatna helyt.
A Francia Intézet épülete nem hibátlan alkotás. Lépcsôházának homlokzati megjelenése nekem sok, nem harmonizál az épület egészével, bár felfedezhetô a szemben lévô épületbôl vett idézet. Fenntartásomat fokozza a nem használt bejáratok körüli elkerülhetetlen elkoszolódás.
A Francia Intézet épülete jót tett a hazai építészetnek, napi mûködése még fontosabb a budapesti mûvészeti, tudományos életben. A magyar építészet számára fontos az itt zajló építészeti elôadások sokasága: Jean Nouvel, Jean Perrottet és Claude Parent nevét kell említenem meg. Február végi–március eleji exkluzív ajánlatuk Bernard Tschumi és Alain Fleiser lesz. Köszönet érte.

Georges Maurios fontosabb munkái:

1991: Francia Intézet, Budapest
1989: 300 szobás szálloda, Quai de Seine, Párizs
1984, pályázat: La Villette, Zeneváros, Párizs
1984, pályázat: 150 apartmanból, irodákból és közösségi terekbôl álló együttes az Avenue Mozart-ra, Párizs
1983, pályázat: középiskola a Rue du Cambrai-re, Párizs
1983, pályázat: Bastille Operaház
1982: „Les passages Sud”: 130 bérlakás
1967: családi ház, Verriéres Le Buisson

Kérjük küldje el véleményét címünkre: beszelo@c3.hu

http://www.c3.hu/scripta