Ballada a Hercegrôl,
ki magát ezeddig gumicsizmás kandúrnak tartá, s oly hevesen veté belé magát
a kultúrának tanulmányozásába, hogy hitvesi kötelmeit is gyakran elhanyagolá

Amikor én éppen kissrác lettem,
nem hívott senki polgártársnak,
és nem jártam még a Kis Ráckertben,
csak majszoltam szottyadt pogácsákat;
szürcsöltem hozzá tablettásbort,
és ízlett még a túrós táska –
akkoriban, hejh, de más volt:
nem jártam én még felolvasásra!

De rég benôtt már a fejem lágya,
és megtanultam minden leckét:
tudom, mit írt Anyeginnek Tánya,
és hogy indul el Windowsból a Netscape.
Sejtem azt is, hogy a kultúrkampf mi,
és a tüneménynek mi a földi mása;
vár a deszka és vár a hakni:
ezentúl eljárok minden felolvasásra!

Ott a költôk oly jól artikulálnak,
és magabiztosak, mint a whiskys rabló,
hinném mindet a partik urának,
és rá kell jöjjek, hogy én vagyok a tapló;
kilóg belôlem hátul a kapanyél:
hát nem gyúrok többé soha a Vasasba’,
és koszorúm legyen bár aranyér:
én eljárok minden felolvasásra!

Hercegnô! Írod, mostanság elhanyagollak,
és vágysz már egy kis papás-mamásra.
Kérésed fontolom, de most letészem a tollat:
ma este várnak egy felolvasásra!

Kérjük küldje el véleményét címünkre: beszelo@c3.hu

http://www.c3.hu/scripta