„Hollókô ófaluja
az ország legösszefüggôbb és leginkább
épségben fennmaradt népi építészeti
együttese” – írta egy ezerkilencszázhetvennégyes
tervpályázati kiírás. A szakma színe-java
indult a területre kiírt országos tervpályázatokon.
A mûvek jelentôs része könnyen felejthetô,
de a Janáky István, Mátrai Péter, Meditz László
trió készítette „zsûriverte pályaterv”
(Bercsényi 28–30, 1975) máig is érvényes gondolatokat
vetett fel. „A rítusvilág, amelyben Hollókô
mint tárgyak együttese létrejött, letûnt,
feltámasztani nem lehet. E rítusvilág értékes
tárgyi kövületét – Hollókô régi
épületeit és településszerkezetét
– meg kell ôrizni, de az új funkciókat szolgáló
új épületeket csak az új rítus szerint
vagyunk képesek alakítani, mivel a régit már
alig-alig ismerjük. Néhány ránk maradt felületi-formai
jegy csupán, amivel a régit és újat össze
tudjuk kapcsolni.” Nemcsak gondolataik megfontolandóak, idôtállónak
bizonyult építészeti javaslatuk is.
A Világörökség
intézménye felállításának huszadik
évfordulója alkalmából 1992 júliusától
októberig az UNESCO Kulturális Világkiállítást
rendezett Párizsban. A kiállításon Magyarországot
a Világörökség-listán – a hetvenes évek
vége óta – szereplô hollókôi faluegyüttes
képviselte.
Koris és csapata a
munkát tervpályázaton nyerték el. Publikációjukban
keserûen említik meg: „Elsôdíjas pályázat
ritkán valósult meg Magyarországon. Húszéves
tervezôi gyakorlatom alatt többször nyertünk elsô
díjat pályázatokon, de az „elôre kiosztott lapok”
alapján nem valósultak meg terveink. Úgy érzem,
a jelen pályázat esetében változott a korábban
beidegzett gyakorlat, és a pályázati díj átadásával
együtt a megbízást is megkaptuk.” (Magyar Építômûvészet,
1992/6.)
Nem tudom Koris és
munkatársai (Juhász Ágnes, Vizer Balázs) tanulmányozták
e Janákyék fent említett mûvét, nekem
párizsi pavilonjuk láttán azonnal ezek a régi
tervlapok jutottak eszembe. A két mûleírás újraolvasásakor
érvrendszerük hasonlósága is feltûnt. „Az
UNESCO-palota parkolójának betonján eredeti állapotában
megépített hollókôi ház nem hozott volna
létre értéket, mert elveszítette volna gyökerét,
nem adta volna vissza azt a környezeti struktúrát, amelyben
megépült. Az eredeti anyagokból felépített
hollókôi ház itt a kijelölt helyszínen
hamissá vált volna. A jelzésszerûen, „keretbe
foglaltan” megépített hollókôi ház, mint
építészeti archetípus viszont üzenet a
kiállításon keresztül a látogatóknak,
és kulturális közvetítô kapocs bonyolult
világunkban, melyben maradandó értékeinket
keressük” – írják. Fontosságát erôsíti
annak a korszerû kiállítási koncepciónak
vállalása, melyrôl Janáky Lepkeházának
kapcsán írtam. (Beszélô, 2000. január)
A Breuer Marcel és
Pier Luigi Nervi építette környezetben, Henry Moore
és Calder szobrainak szomszédságában a megépült
pavilon mint építészeti mû nagyon is rendben
van (volt).
Jelen század nyolcvanas-kilencvenes
évtizedeiben nagyformátumú építészek
foglalkoztak egy triviálisnak tûnô probléma megoldásával.
A kocka rehabilitációjáról (Batár Attila)
van szó. Jelentôs épületek valósultak meg
eközben: Johan Otto von Spreckelsen Grand Arche-ja a párizsi
La Defense-ban, Bernard Tschumi varázslata az ugyancsak párizsi
Vilette-ben, Aldo Rossi egyes házai.
Másokat – akár
a kocka kontúrján – a tér jelzésszerûen
meghúzott határai foglalkoztattak. Jean Nouvell harmadik
díjas pályamûve a Grand Arche pályázaton,
Richard Meier, Mario Botta több mûve, vagy jelen cikk szerzôjének
– mindkét problémával foglalkozó – kis alkotása
a New York államban megépült Barn. (Batár Attila,
Holmi, 1991. augusztus)
Koris János párizsi
kiállítási pavilonja egyszerre mind a két kérdéshez
hozzászól. A kiállítási tárgyat
egy csupán éleivel jelzett kockában mutatja be. A
befoglaló kocka határait sárgára festett acél,
önmagában is mutatós, rácsos szerkezetekbôl
készített oszlopok és lebegô gerendák
alkotják. A tervezôknek a feladat és a helyszín
közötti kapcsolat megteremtéséhez erre a rendet
jelentô keretre volt szükségük. A mû ezért
a határozottan megfogalmazott gesztusért is figyelemre méltó.
Közismert, hogy a képzômûvészetben
– grafika, festmény, fotó – milyen különös
jeletôséggel bír a keretezés. Más-más
a jelentése a keretnek (kiemelés, lehatárolás),
a kettôzött keretnek (összefogás) vagy a kereten
való átnyúlásnak (általánosítás
idôn és téren keresztül).
Képzômûvészeti
igényességgel bíró építésztervek
élnek ezekkel az eszközökkel. Koris maradandó leleménye,
hogy térbeli építészeti alkotást helyez
térbeli keretbe, ezt a keretet megszakítja, ebbôl a
keretbôl kilógva, mintegy jelzi mondanivalójának
az egyszeri megvalósuláson túlmutató jelentôségét.
Így lett az ideiglenes kiállítási pavilonból
megkerülhetetlenül jelen lévô építészi
állásfoglalás.
Koris János (DLA)
Ybl Miklós-díj
a Konsumex budai üzletház tervezéséért,
1985
Pro Architektúra díj,
Párizsban az UNESCO-palotában felépített hollókôi
pavilonért a Világörökség kiállításán,
1993)
Fontosabb tervpályázatok
Legfelsôbb Bíróság
pályázat I. díj (Molnár Péterrel), 1975
Budapest Ferihegy 2. repülôtér
pályázat I. díj (Molnár Péterrel és
Sylvester Ádámmal), 1978
Kôbányai Sörgyár
idegenforgalmi hasznosítása I. díj (Benczur Lászlóval
és Budaházi Eszterrel), 1989
Hármashatárhegyi
Szálloda pályázat I. díj (Benczur Lászlóval
és Budaházi Eszterrel), 1989
UNESCO Világörökség
kiállításon – Hollókôi pavilon – I. díj
(Munkatárs: Juhász Ágnes–Vizer Balázs), 1992
Budapest Fôváros
Levéltárának új épülete (Németh
Tamással) I. díj, 1998
Fontosabb megépült munkák
Szolnoki irodaház (Pazárr
Bélával), 1978–80
Hárompályás
teniszcsarnok, Budapest, 1980–82
Konsumex budai üzletház.
Beruházó: Konsumex, 1982–84
Vasarely Múzeum Óbudán
a Zichy-kastélyban (Molnár Péterrel), 1985–87
Tûzoltóság
Központi Javítóüzeme, Budapest (Molnár Péterrel,
Benczúr Lászlóval), 1988–89
Hollókôi pavilon
megépítése Párizsban, az UNESCO kertjében,
1992
Szikszó, református
templom rekonstrukciója (Vizer Balázszsal), 1993–94
Hatvani Grassalkovich-kastély
hasznosítása, 1993–95
Tihany, Bencés rendház
rekonstrukciója, 1995–98
Fôvárosi Növény-
és Állatkert rekonstrukciója, 1997–98
Kérjük küldje el véleményét címünkre: beszelo@c3.hu
http://www.c3.hu/scripta