„Az építész – akarja, nem akarja – szembe kell nézzen az esztétikai kihívással. Másfelôl viszont, mivel az épületeket mindenfélére használjuk, véleményt alkotunk arról is, hogy a tér, amiben élünk és ténykedünk, kényelmes-e, lehet-é benne több embernek léteznie, hogy az épület célszerûen lett-é megalkotva. Vagyis az építésznek szembe kell néznie a funkcionális kihívással. Ez a kettôs kihívás – és harmadikként bízvást említhetjük a publikusság kényszerhelyzetét – egyedülálló felelôsséggel terheli az építészt mûvésztársaihoz képest.” (Petri György)

Mélységesen egyetértek Petrivel az építész felelôsségét illetôen. Azt gondolom, ez a felelôsség kiterjed az építészeti alkotás teljes körére. Nincs tervezési feladat, melynél felmentést lehet adni/kapni. Van viszont tervezési feladat, melynél az építész felelôssége megsokszorozódik. Ez a feladatcsoport az alapfokú oktatási alapellátás intézményeinek köre (óvoda, általános és középiskola). Fokozott a felelôsség, mert az ifjak ezekben az épületekben sajátítják el a követendô magatartásmintákat, a tanulás alapjait, az együttélés és a dolgozás szabályait. Fokozott a felelôsség, mert ez a korosztály a legnyitottabb minden dolgok befogadására. Fokozott a felelôsség, mert olyan építészeti, tárgyi kultúra bemutatására, alkalmazására van itt mód, amely az esetek többségében sajnálatos módon szöges ellentétben van a nebulók otthoni környezetével. (Lásd az áprilisi számban az „építészeti szemétdomb”-ról írott gondolataimat.)
Az elmúlt tíz esztendôben dicséretesen sok új iskola épült és sok iskolát újítottak fel. Mindet természetesen nem ismerem, de az a benyomásom, hogy építésztársaim érzik ennek a fokozott felelôsségnek a súlyát. Karácsony Tamás és Sugár Péter igényes, szellemes munkája még nem épült meg. De jelentôs iskola épült Perbálon (Janesch, Karácsony), Köveskálon (Váncza L., Váncza N.), Kaposvárott (Ekler), Gyôrben (Czigány, Fodróczy, Varga F.), Pécsett (Patartics), Bezerédjen (Karácsony, Kund, Páll), Szegeden (Golda, Madzin) és Budapesten is (Zoltai).  A sor nem teljes.
Ebbôl a jelentôs mûveket tartalmazó mezônybôl is kiemelkedik a Turányi–Földes szerzôpáros Visegrád melletti erdei iskolája.
A város felôl közelítve az épülethez az jutott eszembe, ezt nem is a tisztelt kollegák tervezték. Ezt az ékszert ilyen magától értetôdôen természetesre csak a patak vize moshatta ki a hegy oldalából. Ez nem egy alkotói pillanathoz köthetô mû, ez a természet évszázados munkájának eredménye. Közelebb kerülve, és a házat jobban megtanulva, rájöttem, majdnem igazam volt. Évszázados, évezredes, kultúrákat átfogó építészeti tudást sûrítettek bele ebbe a házba. Alaprajzi szerkesztése, tömegalakítása Mükéné városának lakóegyüttesét (i. e. 1600–1100), sejtszerûsége, a folyamatos bôvítés lehetôsége az anasazi indiánok sziklapalotáját (1100–1300), homlokzatainak kôbôl kibontott homlokzatavolta  a hindu szikla szentélyek eszköztárát és arányait (i. e. 2–1. század), az épület és a hegy közötti terek a zimbabwei fellegvár ívelt folyosóját (XI–XV. század) idézi. És a sor itt sem teljes. Turányi és Földes ÉPÍTÉSZ. A kezükben/fejükben van mindez. Így van ez akkor is, ha az alkotás során nem jutottak eszükbe az általam felsorolt párhuzamok, esetleg nem is ismerik valamennyit.
De a közvetlen elôzmény, a társmû mindenekelôtt és mindenekfelett Frank Lloyd Wright vízesésháza. A két mû közötti összefüggés számomra egyértelmû. A helyszínek hasonlósága, a lépték és az arányok visszafogottsága, a mindezekkel összefüggô anyaghasználat könnyen belátható. A legfontosabb azonban a mûvek minôségének azonossága. Visegrádon az Apátkúti patak partján minden megtörtént, ami Pennsylvaniában a Rear Run-nál. Szentkirályi Zoltán megfogalmazása a vízesésházról „...mindez annyira magától értetôdô, a tájjal organikusan együtt élô forma annyira természetes, hogyha egyszer láttuk, az a gondolat fogalmazódik meg bennünk: a Vízesésház szükségszerûen lett olyan, amilyen, oda mást nem is lehetett volna építeni” –  szó szerint illik az erdei iskolára is.
Ebbôl a minôségébôl nem von le semmit a megépült ház elkerülhetetlen kelet-európaisága. Itt élünk és itt építünk. A jó mû szerencsére átüt mindezen.

Földes László
Fontosabb megépült munkák:

Lakóház, Budapest, 1992 (Tervezôtárs: Turányi Gábor)
Erdei Iskola, Visegrád, 1994–96 (Tervezôtárs: Turányi Gábor)
Fonó, Zeneház, Budapest, 1997
Városháza bôvítése, Érd, 1997–99 (Munkatárs: Pethô L.)
Lakóház, Budapest, 1998–2000 (Munkatárs: Pethô L.,
Korda Zs.)

Fontosabb pályázatok:

3 lakóház, Maassluis, Rotterdam, Hollandia, 1999, I. díj (Tervezôtárs: Pethô L.)
Sport- és szabadidô-központ, Budapest, 1999, III. díj (Tervezôtárs: Göde A., Pethô L., Szokolyai G.)
Turányi Gábor
DLA, Ybl Miklós díj 1984
Fontosabb megépült munkák:
Üdülôépület, Badacsonytomaj, 1983
Lakóház, Budapest, 1983
Plébánia, Budapest, 1986 (Munkatárs: Vincze László)
Lovasközpont, Debrecen, 1988
Lakóház, Budapest, 1992 (Tervezôtárs: Földes László)
Irodaépület, Budapest, 1992 (Tervezôtárs: Szalay Tihamér, Vörös Ferenc)
Erdei Iskola, Visegrád, 1994–96 (Tervezôtárs: Földes László)
Porcelánmanufaktúra, Herend, 1997–99 (Tervezôtárs: Simon István, Göde András, Ignácz Erika, Kalmár László, Klemm Gabriella)
Villa, Budapest, 1997–98 (Tervezôtárs: Ivány Lenke)
Villa, Budapest, 1998

Fontosabb pályázatok:
Kilátótorony, Budapest, 1993, II. díj
Arborétum épület, Budapest, 1993, I. díj
EXPO ’96 Magyar Pavilon, Budapest, 1994, I. díj
BME Építészmérnöki Kar, Budapest, 1996, II. díj
Piarista gimnázium, templom és rendház, Szeged, 1996, II. díj
Porcelánmanufaktúra, Herend, 1997, I. díj
Nemzeti Színház, Budapest, 1997, Kiemelt megvétel (Tervezôtárs: Kis Péter)
Kapuvári ház, Veszprém, 1998, I. díj
Erdészeti információs központ, Budapest, I. díj

Kérjük küldje el véleményét címünkre: beszelo@c3.hu

http://www.c3.hu/scripta