Kossuth és Petõfi Rádió, 1965. április 4. vasárnap, 9 óra 55 perc 

  Keményen, messze szárnyalóan szól a dísztéren a vezényszó, s a rádió, a televízió szerte az országban mindenüvé elviszi az üzenetet. Budapesten, hazánk fõvárosában minden készen áll az ünnepi díszszemlére. Felszabadulásunk 20. évfordulóján az egész ország szíve dobbanása itt lüktet a téren. A szemle kezdetéig hátralévõ néhány percben pillantásunk most megpihen azon a gyönyörû szobron, amellyel nagy nemzeti ünnepünkön gazdagodott fõvárosunk. Vlagyimir Iljics Lenin ércbe öntött alakja áll itt a téren, s az õ tanításainak szellemét idézi minden, ami ünnepen és hétköznapon a mi hazánkban történik. Gyönyörû ez az alkotás. A 18 méter magasra emelkedõ pilon, amely a párt erejét és legyõzhetetlenségét jelképezi, és a szobor, amely, úgy tûnik, mintha élne. Hazánk mai ünnepére eljöttek hozzánk barátaink is. Már megjelent a díszemelvény mögötti téren Mikoján elvtárs, a SZU küldöttségének tagjai közül, Malinovszkij marsall társaságában.
  Kádár János és Dobi István elvtársak kíséretében foglalják majd el helyüket a mellvéden. Ott van a többi baráti ország küldöttségvezetõje: Emil Bodnaras a román, Zsivko Zsivkov a bolgár, Alexander Rankovics a jugoszláv, Ottokar Simunek a csehszlovák delegáció vezetõje, valamint az MSZMP politikai bizottságának tagjai, a Magyar Néphadsereg vezetõi és a fõváros dolgozó népének képviseletében Sarlós István, a tanács vb-elnöke. Az április 4-i díszszemlék jól bevált hagyománya, hogy az idõjárás sohasem hagy minket cserben. Most is ragyogóan süt a nap. A hosszú téli hónapokat végre a tavasz színei váltják fel, körülöttünk a természet zöldbe, virágba borult. A színes derû, az életerõ gazdag áradása varázslódik ide a térre az április 4-i díszszemlével is, és mint mindig, most is a tavaszt hozzák magukkal fiatal katonáink.

(Kürtszó.) 

Riporter: Három kürtös a vigyázz jelet fújta, ez azt jelenti, hogy megérkezett Czinege Lajos vezérezredes honvédelmi miniszter gépkocsija a Hõsök terére. És most a díszszemle parancsnoka gépkocsijával tiszteletadást teljesítve a honvédelmi miniszter elvtárs elé megy. A zenekar a Rákóczi- indulót játssza, miközben a miniszteri gépkocsi a díszhadosztály arcvonala elõtt megáll. A díszszemle parancsnoka jelentést tesz.

(Az induló megszakad.)

Káladi: Vezérezredes elvtárs, Káladi József vezérõrnagy díszszemleparancsnok jelentem, hazánk fölszabadulásának 20. évfordulóján a Magyar Népköztársaság fegyveres erõinek díszegységei díszszemlére felsorakoztak.

(Induló folytatása.)

Riporter: A honvédelmi miniszter elvtárs a jelentés meghallgatása után elindul, és tisztelegve elhalad a felsorakozott alakulatok arcvonala elõtt. A dísztribün középvonalában az elsõ üdvözlési pontnál megáll, és üdvözli a téren felsorakozott egységeket.

(Az induló megszakad.)

Czinege: Jó napot, elvtársak!
A katonák kórusban: Erõt, egészséget, vezérezredes elvtárs!
Czinege: Üdvözlöm önöket hazánk felszabadulásának 20. évfordulóján.
A katonák: Hajrá, hajrá!

(Induló folytatása.)

Riporter: Az egyesített zenekar a Rákóczi-indulót játssza. Zúg a hajrá. (A háttérben zúgás.) A miniszter elvtárs gépkocsija közben nagy sebességgel robog végig a téren, a díszszemle parancsnokának kocsija néhány méter távközben követi. A második számú üdvözlési ponthoz közelednek. Ez ugyan mikrofonunktól távol esik, hiszen a tüzérek és harckocsizók az Ajtósi Dürer sor torkolatában sorakoztak fel, a tér hangosítása azonban nagyszerûen sikerült, és bármily messze is van az üdvözlési pont, a honvédelmi miniszter elvtárs amikor ezeket az egységeket köszönti, az üdvözlõ szavak a hatalmas téren mindenütt kitûnõen hallhatók.

(Az induló megszakad.)

Czinege: Jó napot, elvtársak!
A katonák kórusban: Erõt, egészséget, vezérezredes elvtárs!
Czinege: Üdvözlöm önöket hazánk felszabadulásának 20. évfordulóján!
A katonák: Hajrá, hajrá!

(Induló.)

Riporter: A két gépkocsi most visszaindul a díszemelvény felé. Míg ideérkeznek, néhány szót arról, hogy az emelvény mellvédjét igen egyszerûen, nagyon szépen dekorálták. Az árbocon a piros- fehér-zöld zászló. Középütt kiemelkedik népköztársaságunk bronzba öntött címere. A mellvédet körülölelik aszparágusszal díszített begóniák. Lent a mellvéd talapzatánál örökzöld és hortenzia. Ez minden dísz, amely éppen egyszerûségében megkapó. Magával ragadó a két oldaltribünön a zászlók erdeje, a népek összefogását, testvériségét, barátságát hirdeti ez a dísz. Most, amikor a díszszemle után a miniszteri kocsi visszaérkezik a térre, hatalmas erõvel zúg a hajrá. A két gépkocsi most megkerüli a díszemelvényt. Mialatt a honvédelmi miniszter elvtárs kiszáll gépkocsijából és felmegy a díszemelvény mellvédjére, Káladi József vezérõrnagy gépkocsija itt áll meg középütt, a felsorakozott csapatokkal szemben. A díszszemle parancsnoka most érkezik ide, közben Czinege elvtárs elfoglalja helyét az emelvényen. A téren újabb vezényszó hangzik.
Káladi: Díszszemle láb-hoz! Díszszemle pihenj!
Riporter: 12 harsonás a Kossuth-díszjelet fújja.

(Harsonaszó.)

Vezényszó: Díszszemle, vigyázz! Fogadás középrõl, tiszte-legj!
Himnusz.

(Közben díszsortûz.)

Riporter: A téren néma csend ült, a katonák szobormozdulatlansággal, a több tízezres vendégsereg kalaplevéve hallgatta a Himnusz akkordjait. Csak a házak ablakszemei remegtek a díszössztûz erejétõl. Csak a madarak röpködtek riadtan a liget rügyet bontó fái felett. Gondolatébresztõ volt a kép. Húsz esztendõvel ezelõtt fél éven át hazánk földjén tombolt a háború. Hányszor remegtek meg akkor az emberszívek az ágyúdörejek nyomán; mint a félõ madár, hányan és hányan hagyták el a megszokott otthont és kerestek menedéket, biztosnak vélt oltalmat? 1945. április 4-e, térképünkön a nyugat-magyarországi határszélen utoljára egy kis település ébredt a szabadságra. Nevét azelõtt nem emlegették; ma már történelmünk szimbóluma: Nemesmedves. A falu közepén márvány emléktábla áll; rajta négy szó: Szabadság, Jog, Kenyér, Béke. Magyarországon itt fejezõdött be a II. világháború. Öreg ember emléke így õrzi: Egy hétig égett a falu, szalmafedeles házainkat gyufával gyújtották fel a fasiszták. Ha még egy napig itt vannak, egyetlen ház nem maradt volna épen, talán egyetlen ember sem életben. Aztán egyszer csak eltûntek a németek, s akkor az oroszok azt mondták: most már nincs mitõl félnetek, lássatok munkához. Tavasz volt. Otthagytak a falunak egy szürke lovat, mi ezzel a lóval szántottuk fel elõször magunknak a határt, az egykori Batthyány- birtokot. A falu közepén az egyik leégett ház üszkös romjait nem építették újjá: oda rózsakertet ültettek, s a rózsatöveket Japánból Hirosima lakói küldték emlékeztetõül. Háború, Hirosima, Béke, Rózsakert. Vigyázzunk a rózsákra! Hadd idézzem a költõ néhány sorát: Szólok is a komoly tekintetû munkásoknak: jól markolják meg a kalapácsot, és sújtsanak az embervért szívó ezerkarú polipra. A parasztoknak azt mondom: vigyázzanak a gyújtogatókra, nehogy valami gazember csóvát dobjon a hajló szõke búzára. A külügyminisztereknek is szólok: legyen már végre foganatja az egyszerû emberek akaratának. A hadvezéreket emlékeztetem: puskaropogásnál sokkal szebb a rigófütty. A tudósoknak azt mondom: ne bombát csináljanak az atomból, de zúzmarás kemény teleken melegítsék a dermedt földgolyót. Kiáltok a költõknek: énekeljenek szüntelenül, és legyenek a világ lelkiismerete! Igen: a világ lelkiismerete szólal naponként mostanában a vietnami gyermekekért, a legázolt falvakért. A világ ezen a tavaszon emlékezik arra, hogy úrrá lett a fasizmus felett, hogy legyõzte a háború erõit, és ma megint háborús tûzfészek riogatja az emberiséget a Csendes-óceán partjainál. Az elmúlt húsz esztendõ alatt többször robbant a világban a háború fenyegetõ tüze, de a békeszeretõ erõknek összefogása mindannyiszor elfojtotta. Erõ kellett hozzá és elszánt akarat. A szocializmus erõi és az emberiség jobbik felének akarata. Ezért olyan fontos nekünk, hogy tettre kész hadsereg õrködjék álmaink felett, hogy húsz esztendõ verejtékes alkotásait erõs karok védjék mindenkor.
  Még néhány pillanat, és megkezdõdik a díszszemle.

(Fel, fel, vitézek a csatára… címû induló.)

  A dobos század most ért ide a díszemelvény elé, és mögöttük feltûnt a magasabb díszelgõ egységek parancsnoksága. Földnek szegezett csillogó karddal tisztelegnek. Tiszti egyenruhák, tiszti rangjelzések; a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia hallgatói vonulnak el elõttünk. A zubbonyokat kitüntetések díszítik, katonaiak, de láthatunk Munka Érdemrendet is. A Néphadsereg továbbtanuló parancsnokai õk. A tányérsapkák alól kemény tekintetek szegezõdnek a tribünökre, a napfény visszacsillan az aranyozott díszövekrõl, amelyeknek csatját népköztársaságunk címere ékesíti.
  Újabb egység érkezik. A tányérsapkák jelzésérõl is látni: repülõk. És ideértek a lövészek. Elsõ alakulatuk díszruhában vonul el. Zárt gallérú zubbonyban, lovaglónadrágban és fekete csizmában. Talán a lépések keményebb dobbanása is érezteti ezt, fegyverük automata karabély, szuronnyal. Szuronyt szegezve feszes vigyázzmenetben vonulnak. A lövészek második díszzászlóalja ruházatában is híven tükrözi azt a fejlõdést, amelyet a korszerû haditechnika megkövetel. Olívzöld ruházat, amelynek szabása nem akadályozza a szabad mozgást. Lábszárvédõs bakancsuk hajlékony gumitalppal készült, amely jobban ellenáll az idõjárás viszontagságainak, és jóval könnyebb az elõdeinél. Valamennyi lövész géppisztolyt szorít a melléhez. Modern, ívszáras, nagy tûzerejû fegyvert. Elismerõ taps köszönti õket. Szól ez egyrészt a fegyelmezett díszmenetüknek, másrészt a modern ruházatnak és felszerelésnek.
  A Belügyminisztérium karhatalmi díszzászlóalja tiszteleg most a díszemelvény elõtt. A kezekben itt is géppisztoly. A sorokat mintha kimérték volna, oly tökéletesek. Hadd köszöntsünk soraikban egy fiatal katonát, aki egyidõs a szabadsággal, aki ma ünnepli 20. születésnapját, Thurzóci Ferenc karhatalmistát.
  A munkásõrök díszelgõ egységének ruházata csak színében tér el a lövészekétõl. Mint megtudtuk, a 11. sorban menetelõk valamennyien szocialista brigádtagok, a legfiatalabb munkásõr 19 éves, a legidõsebb 57, közöttük 189 szocialista brigádokban dolgozik, 88 pedig kiváló dolgozó. Méltók arra, hogy õk képviseljék a díszszemlén a legfiatalabb fegyveres erõt, a munkásõrséget.

(Lökhajtásos gépek zaja hallatszik.)

  Megremeg a lég; a néphadsereg légierejének díszelgõ kötelékei húznak el a fejünk felett mélyrepülésben. Ezüstösen csillognak a gépek, középütt a közepes hatósugarú bombázók sugárhajtású vadászok kíséretében repültek el. Minden tekintet õket követi, és elismeréssel adóz a pilótáknak, akik a Dózsa György út tengelyén itt repülnek szédítõ sebességgel. Sugárhajtású vadászgépek rajai repültek egymást követve. A kötelékben repültek olyan pilóták is, akik nem egyszer szálltak már fel, hogy határsértõ repülõgépeket elfogjanak vagy szándékuktól eltérítsenek.

(A háttérben állandóan hangzik a zenekar.)

  Több tízezer méter magasságban is megoldják feladatukat. Egyaránt képesek a földi és a légi ellenség megsemmisítésére. A szovjet repüléstechnika legmodernebb gyártmányait láttuk.
      Látványos légi bravúrt hajtott ebben a pillanatban végre a szuperszonikus vadászok pirosra festett utolsó köteléke. A három gép itt, a dísztribün elõtt hirtelen a magasba csapott, és meredek emelkedésben, szinte rakétaként tûnik el a szemeink elõl a kék égben. Néhány másodpercig csak a hajtómû vörös lángsugarát láttuk, csak a morajló légtömeg kísérte szédítõ mutatványukat. De ne csak a pilóták nagyszerû felkészültségét dicsérjük, kedves hallgatóink, hanem azokat a mérnököket és technikusokat is, akik mindig a legnagyobb fokú lelkiismeretességgel készítik elõ repülésre ezeket a harci eszközöket.
  Az április 4-i díszszemlén most elsõ ízben vesznek részt a szárazföldi csapatok kis és nagy hatótávolságú rakétái. Önhordó rakéták ezek, lánctalpas jármûvekre szerelték kilövõállványzatukat, kezelõszemélyzetük a jármû belsejében foglal helyet. Kilövõállásukat ily módon könnyen változtathatják, együtt harcolhatnak a többi csapatrészekkel. Ezek a fegyverek a haditechnika legújabb vívmányai közé tartoznak, alkalmasak olyan célpontok leküzdésére, amelyeket sem a légierõ, sem a hagyományos tüzérség nem képes megsemmisíteni.
  A most felvonuló ezüstös szivartesteket már ismerõsként üdvözölhetjük itt a katonai felvonuláson. A légvédelem rakétaegységei gördülnek el elõttünk, terepjáró gépkocsik állványon vontatják a rakétatesteket. Az ellenséges repülõk elleni harcnak a legmegbízhatóbb eszközei. A repülõgépek sebességét lényegesen felülmúlják, ezért a leggyorsabb repülõgépet is utolérik, sõt a sztratoszférában is képesek egyetlen lövéssel a cél megsemmisítésére. A rakéták berendezése bonyolult elektronika, irányítórendszerük korszerû, megbízható. Nagy mennyiségû robbanóanyag szállítására alkalmasak, és azért a cél mellett robbanva is megsemmisítik az ellenséges gépeket.
  Ismét olyan fegyverek következnek, amelyek bizonyítják, fegyveres erõink a legkorszerûbb haditechnikával rendelkeznek. Feltûntek a harckocsik. Élen a zászlós parancsnoki jármû, mögötte ugyancsak három oszlopban az újdonságnak ható úszó harckocsik. Ezek a lánctalpas acéltestek képesek arra, hogy a Dunához hasonló folyókon néhány perc alatt átkeljenek gyalogsági tûzben is. Fegyverzetük az ellenség páncélozott tûzeszközeit szárazföldrõl vagy vízrõl egyaránt képes leküzdeni. Nagy gyorsasággal mozognak terepen és vízen úszva egyaránt. Komoly harci erõt képviselnek ezek a kétéltû harckocsik. Most nagyobb méretû, széles testû, nagy súlyú harckocsik dörögnek át a tribünök között. Ágyúcsöveik messzire merednek elõre. Ugyancsak a legkorszerûbb gyártmányok a haditechnikában. Infratechnikájuk biztosítja az ellenséges célok éjszakai leküzdését is. Kétsíkú lövegstabilizátora lehetõvé teszi a mozgásból történõ pontos célzást és tüzelést. Nyílásainak hermetikus zárhatósága és a levegõ szûrését biztosító készülék megóvja a kezelõket az atomfegyver robbanása következtében fellépõ sugárzástól, valamint a mérgezõ gázoktól. Itt dübörögnek hármas oszlopban ezek a félelmetes páncélkolosszusok.

(Zúgás, morajlás.)

  A tribünök közönsége még nem mozdul helyérõl, hiszen még mindig a látottak hatása alatt áll. Ismerõsök, barátok egymáshoz fordulva beszélik meg, milyen nagyszerû látványban volt részük ezen az ünnepen. Pártunk és kormányunk vezetõi ott állnak a dísztribünön, a külföldi delegációk vezetõinek társaságában. A dísztribün mellvédje alatt pedig már sorakoznak az itt elvonult alakulatok parancsnokai, akiket majd vezetõink is üdvözölnek, ezzel is kifejezve elismerésüket a kitûnõ felkészülésért, az erõt és fegyveres erõink egységét dokumentáló díszszemléért. Akik itt álltunk, és akik országszerte a tévé képernyõje elõtt szemlélték ennek az ünnepi aktusnak minden mozzanatát, azokat bizonyára eltölti az a jó érzés, hogy a húszéves szabadságot a magyar nép fiai minden ellenség ellen képesek megvédeni.
  Elvonultak már az irányjelzõ katonák is. A dísztribün elõtt sorakozó harsonások magasba lendítik most majd a kis zászlóval díszített kürtöket, és mint ahogy õk jelezték a díszszemle kezdetét, most ugyanõk intonálják a záróakkordokat.

  (Kürtszó. A díszszemle lefújása.)

  Kedves hallgatóink, helyszíni közvetítést adtunk fegyveres erõink díszszemléjérõl, a budapesti Dózsa György útról.

Észrevételeit, megjegyzéseit, kérjük, küldje el postafiókunkba: beszelo@c3.mail.hu