Március 18. Magyar űrhajósjelöltek utaznak a szovjetunióbeli Csillagvárosba, a közös magyar–szovjet űrrepülés felkészülési idôszakára.
Nem tehetek róla, de a Csillagvárosról nekem mindig az Olajváros ugrik be, no nem Clarke Gable híres filmje, inkább Százhalombatta, amikor éjjel ki van világítva, mint a csillagok. Egy ködös februári este ott hakniztam, és bementem egyik ütött-kopott éttermébe, amely a legnagyobb meglepetésemre tele volt külföldivel, odaintettem a pincért:
– Már ne haragudjon, kik ezek?
– Szovjet turisták.
– Én igazán nem akarom az önök csodaszép panelvárosát megsérteni, de mi a fene látnivaló van itt télvíz idején?
– Megtekintik a Barátság olajvezeték végét!
Az űrhajózásban meg fôleg azt nem értettem, miért titok, hogy mikor lövik fel az oroszokat? Miért nem lehet elôre megtudni például, hogy mikor fog megégni a Komarov? Ment is a sok mendemonda Pesten, például hogy Gagarin nem is volt fenn, az Iljusin fia repült, de annyira összetört, hogy dublôrt kellett helyette a nyugati sajtónak beállítani. Gagarin halálát sem hittem el sokáig, egyszer majd csak megtalálják Barguzinban! Fellövése napját, 1961. április 12-ét viszont soha nem felejtem, anyám harmadik esküvôje, a házasság amúgy alig tartott tovább Jurij keringésénél. Amikor viszont a Bercit fellôtték, elhatároztam, szerzek róla egy posztert a fiam falára. Gondoltam, nem lesz nehéz, hiszen tele volt vele a város. Hamarosan kiderült, a legnagyobb titokban szállították ki az összes üzletbe Farkas Bertalan és Magyari Béla képét, hiszen nem tudhatták, kit fognak végül is fellôni, majd a bejelentés utáni percekben ment körbe a parancs, melyiket kell kitenni. Mindegyik plakáttal szorosan el kellett számolni, ám az egyik játékbolt ismerôs vezetôje vállalta a veszélyt, és odaadta nekem a Béláját. Öt éven át díszítette Benedek falát, ám a gyerek egyre nôtt, egyre kritikusabbá vált a világgal szemben, így várható leleplezésem elôtt nem sokkal töredelmesen bevallottam neki, hogy azt az elsô magyar űrhajóst ábrázolja, aki nem járt a világűrben.
Akkoriban ismerkedtem meg Dórával, aki ugyan földrajztanárom volt már az egyetemen is a hatvanas évek közepén, de jóval késôbb, a könyve megjelenésekor tudtuk csak meg, hogy dr. Sorge és ô üzente meg a Barbarossa-tervet elsôként Sztálinnak, amiért pár évvel késôbb hónapokig állt egy svájci budi hátsó traktusában, majd az oroszok hálájaként szônyegbe csavarva vitték Afrikából Szibériába, mint Skorzeny a kis Horthyt. Radó Sándor volt az is, aki ’78-ban a NASA-tól megszerezte Magyarország teljes űrtérképét, nagy balhé lett belôle, mert 70 dollárt fizetett érte, és a minisztériumban csak igen nehezen tudott vele elszámolni.
Március. 21–30. Magyarországon tárgyal Willy Brandt, a Német Szociáldemokrata Párt elnöke.
Mindig rajongtam az egykori berlini polgármesterért. Adenauert nem értettem, ô szédületes ráncaival inkább a karikaturisták kedvence volt, mint a hidegháború egyik fôgonosza. Amikor Brandt helyébe Schmidt jött, még a kabaréban is megsirattam, emlékszem, hogyan csóválta a fejét a rádió akkori alelnöke, hogy a reálpolitikában nem szokás az ilyesmi. Kádár ’77-es bonni látogatásának idején találkoztam Laki Miskával, régi egyetemi haverommal, a Roosevelt téri buszmegállóban álltunk, és Kádár reálpolitikusi erényeit dicsértem, bizonyára felcsípve ezt a szót valahonnan. Soha senki másnak, csak ott, neki. Azóta többször találkozunk, egy párszor megkíséreltem kimagyarázni, de ma már nem teszem. Már elôre barátságosan hunyorgat ugyanis, tudom, bizonyára másoknak is csak egyszer. Viszont Brandt esete óta nagyon vigyázok a titkárnôimre, hátha kémkednek valakinek.
Április 19–20. Az MSZMP KB ülésén leváltják Németh Károlyt a KB gazdaságpolitikai bizottságának vezetôi, és Biszku Bélát PB-tagsági és KB-titkársági tisztségébôl, ami az 1972–74-es konzervatív fordulat elhibázottságának részleges beismerését jelenti.
Németh Károlyra valahogy mindig is elég volt ránézni. Talán csak Óvári Miki vagy Brutyó Jani tudta oly elegánsan hordani ezeket a VOR-hordókat, mint ô. Amikor késôbb államelnök lett, Tyihonov jutott az eszembe. Ô volt az akkoriban, aki Brezsnyev, Andropov és Csernyenko után Grisint ajánlotta a következô fôtitkári ravatalra. Szuszlov már nem élt, Kosziginnek se igen mozgott az álla, nem maradt más, csak ôk ketten. Szerettek volna még egy kört futni a fiúk, mielôtt elgémberednek a koporsóban. Sokat gondolkodtam azóta, lett volna-e valaha is glasznoszty meg mindenféle rendszerváltás, ha Brezsnyev, Zsivkov, Husak, Kádár, Gierek, Ceausescu, Honecker, Cedenbal és a többiek mondjuk már ’78-ban átadják a botjaikat az ötvenes, kövérkés ifjúkommunistáknak.
’78 tavaszán Mimi elôször bízta rám hosszabb idôre a fiamat, kivittem a Szigetre, ám a lágy tavaszi szellô becsapós volt, ahogy besötétedett, hirtelen lehűlt az idô, rettegtem, megfázik, aztán kapok majd otthon. Ráadásul a Sziget felsô csücske nemigen volt kivilágítva, a sötétben botorkáltam vele a Margit híd felé a budai parton, Benedek jajgatott a gyors tempótól, ezért felkaptam a karomba, s már egyre jobban éreztem a súlyát, amikor végre nagy fényességet látva, megszaporázva lépteimet a Dózsa teniszstadionjában megpihenhettem. Egy ideig néztük a játékot, aztán egyre jobban éreztem, hogy mi ugyan csak két embert látunk lenn a salakon, ám minket annál többen. Hamarosan bôrkabátok és erôsen szembe húzott kalapok vettek körül minket, éreztem, hogy némi magyarázattal tartozom, ezért gügyögve Benedekhez hajoltam:
– Nézd Bencike, ott teniszezik a Biszku bácsi!
A kalapok némileg megenyhültek, pláne, mert mi sem vártuk meg a következô gémet. Rá pár hónapra láttam elôször Bástya elvtársat a Szigeten úszni, a ’69 óta mérsékelten vetített Tanúban.
Május 4. Hivatalos látogatást tesz Bonnban Leonyid Brezsnyev szovjet államfô és pártfôtitkár.
Brezsnyevet is majdnem láttam, anyám nyaranta a széplaki Touring szállót igazgatta, és mellette volt a Piroska csárda, ahol Brezsnyev egyszer ebédelt a fél belügyminisztériummal. Azt már nem tudom, hivatalosan vagy inkognitóban, és lôtt-e valamit elôtte Szántódpusztán vagy a siófoki mólón. Nagy vadász volt, és a világrekorder szarvasok, muflonok, vaddisznók valahogy mindig a fôtitkárok elé keveredtek. A bonni látogatásra nem emlékszem, annál inkább, amikor Carterrel találkozott Bécsben. Illetve, amikor nem. Történt ugyanis, hogy Brezsnyevet pontosan beállították, el is indult a színpad szélérôl, de aztán navigációs hiba következtében elment Carter ölelô karjai mellett, így szégyenszemre vissza kellett fordulniuk, mint Toldinak és Holubárnak a bajvíváskor.
Akkoriban volt egy nagy Hofi-balhé is, egy fiatal, névtelen újságíró, bizonyos Franka Tibor azt írta, hogy a népszerű művész nem hagyta magát lefényképezni valahol vidéken, sôt kiverte a fotós masináját a kezébôl. Hofi csak évekkel késôbb magyarázhatta el, hogy a színpadon éppen pizsamában volt, elég erôsen kihúzott szemöldökkel, és a pizsama háta tele volt aggatva kitüntetésekkel. Érdekes visszhangja lett volna a képnek. Mármint a Duna-parton. Pláne késôbbi szövegének, amikor a bozont egy meisseni porcelánt is ki akart tűzni magára.
Június 1. Argentínában megkezdôdik a labdarúgó-világbajnokság.
Apósom soha nem volt meccsen, békebeli öregúr Erdélybôl, amikor a Fészekben elôször szilvesztereztünk együtt, a prímás már elôre dörzsölte a kezét, amikor látta, milyen szép vastag bugyellárist húz elô a belsô zsebébôl. A lelkesedése késôbb egy kissé alábbhagyott, mert Laci bácsi elôszedett belôle egy névjegyet, és átnyújtotta: Hegedűjét megjavítja Benedek. A kisbaconi famíliából származott, David Ojsztrah és Yehudi Menuhin jártak fel hozzá, hangosan életében nem szólt, halkan is alig, igazán ideje volt 76 éves korában kivinnem a sorsdöntô orosz–magyarra. Micsoda csapatuk volt, Lobanovszkij elsô nagy Kijevébôl, Blohinék alig két éve mosták le az ifjú Nyilasiékat a KEK-döntôben. Most simán nyertünk 2:1-re, a grúz Kipiani szépített a végén, hja, a népek börtöne! Laci bácsi úgy ugrált, mint Harangozó Teri a fesztiválgyôzelemkor, s hetvenezredmagával visszafelé is kikiabált magából mindent, fogságot, romos lakást, áttelepülést.
Bolíviát kellett még legyôznünk, pontosabban a magaslatot. Itthon egy hatost kaptak az indiánok, és máris utazhattunk Argentínába, ahol a hazaiakkal, a késôbbi világbajnokokkal kezdtünk. Csapó góljával vezettünk, majd Kempesék nagy nehezen egyenlítenek, az isteni Törôt végig rugdossák, a vége felé már nem bírja, és egyszer a félpályán visszarúg. A szemét portugál azonnal leküldi, majd amikor Nyilasi is fejét vesztve faultol, ôt is. Öt perc alatt minden idôk egyik legígéretesebb magyar csapata jöhetett haza. Az oroszok viszont ki se utaztak!
Június 21–23. Kádár János magyar párt- és kormányküldöttség élén Lengyelországban tárgyal.
Lehet, hogy nem szép dolog, de én egy szóra sem emlékszem abból a bizonyára igen fontos közleménybôl, amelyet e tárgyalások után kiadtak. Annál inkább emlékszem anyám akkori hazajövetelére, aki a bátyjával a katowicei piacon árult nejloningeket, és azt állította, hogy Lengyelországban sztrájkok vannak. Háromszor is elismételtettem vele a szót, mivel eddig csak kapitalista tanulmányaimban találkoztam vele, a szocializmusban valahogy nem is említették. Az elkövetkezendô három évben aztán még akadt egy-két csodálkoznivalóm. Különösen gazdasági visszaesésüket sajnáltam, mert Pista bátyám remek üzleteket kötött arrafelé, onnan hozott például orosz színes tévét, ami akkoriban elég nagy szó volt. Kifelé vitt egy plüsstevét magával, a vámáru-nyilatkozatra pedig beírta: egy darab teve. Visszafelé már csak ékezeteket kellett rátenni. A kommunista terror senkinek sem tiltotta, hogy a pótkereket is feltüntesse, így a kerékbôl visszafelé kerékpár lett. Volt kinn egy haverunk Zakopanéban, aki pénzpörgetésbôl élt, mondtam hatezer, kezembe adta, hatszáz volt. Kapualjban viszont nehéz reklamálni. A szükségállapot után két hónappal anyámmal meglátogattuk, egyedül mentünk át a cseh–lengyel határon, a zord határôrök még a gyertyák sapkáit is levették, negyedkilós, ajándéknak szánt ôrölt Omniánkat el akarták kobozni, de anyám ráborult, mint Mária Terézia a kisdedére a magyar fôurak elôtt, így pár órával késôbb büszkén nyújthattuk át Jadvigáéknak. Két puszit kaptunk érte, majd titokzatos mosollyal kivittek a spejzba, ahonnan 300 kiló Jacobs aranypapírja szórta ránk a fényét.
– Hogy hoztátok át?
– Adtunk öt kilót a fináncoknak.
Akkor már túl voltam Wajda Csatornájának felbukkanó fejein, Cybulski szemétdombi kapirgálásán a Hamu és gyémánt végén, Spirón és az Ikszeken, az Esküvôn és a Fáraón, Gombrowiczon, Polanskin, Brzezinskin, Wojtylán, Walesán, Michniken és Bujakon. Katynról és a Ribentropp–Molotov-paktumról ugyan még csak fél füllel hallottam, de nem kellett Chopin Forradalmi etűdje ahhoz, hogy felfogjam, ez a nép legyôzhetetlen. Mert vagy megint lovasrohammal megy az orosz tankok ellen, vagy megveszi belôlük a benzint.
Másnap Nowy Targban vettem részt egy misén, lehettünk vagy ezren a kisváros templomában, és nem kellett hozzá lengyelül értenem. Pár éve, Franco legkatolikusabb Spanyolországában a vasárnapi misén labdáztak, táskarádióztak és ételhordóból csipegettek mellettem. Hja kérem, ha kötelezô!
Június 23. Josip Broz Titót Jugoszláviában örökös államelnökké nevezik ki.
Nem lesz ennek jó vége, bár érdekes pasas. 1945-ben hárman voltak a partizánok élén, mint Francóék ’36-ban, aztán a másik kettô eltűnt, lezuhant, meggyilkolták, elesett a nagy honvédô hátizsákban. A triumvirek már csak ilyenek. Octavianus is trióban volt Antoniusszal és Lepidusszal, aztán Augustusként egyedül maradt majd ötven évre, akár Franco és Tito. Az elején kell résen lenni.
’78-ban nemigen tudtam ’56-os szerepérôl, mindenesetre aki ilyen sokáig uralkodik, az nagy kópé lehet. Akkoriban már hallottuk, hogy Jovanka igen készülôdik, Isabel Perón is megpróbálta, de a nôknek ritkán sikerül, Indira Gandhit felrobbantották, Bhutto lánya a sitt közelében, Imelda Marcos késôn hajrázott, Corason Aquino se maradt sokáig, Elena, a kémikus a kucsmással végezte a lambéria, majd a fal elôtt. Hillary már beérte az egészségügy elbaltázásával és a megbocsátással. Thatcher és Kósáné férje legalább nem szólt bele semmibe.
Július. Elkezdôdik az USA-ban az AIDS-járvány.
Mi az?
Augusztus 8. Marcaliban megkezdi a termelést a magyar Levi Strauss gyár.
Moszkvába utaztunk, Verebes félt a repülôtôl, vonattal ment, Szolnoknál ki is siklott vele a Puskin expressz. A csillogó felhôket nézve Boncz megszólalt:
– Odalenn meg szocializmus van.
Az egyik templom elôtt meg Bárdy György kérdezte a kedves idegenvezetô hölgytôl:
– Tessék mondani, ezek római katolikus vagy görögkeleti raktárak?
A szemével könyörgött, hogy vonjuk vissza a kérdést, késôbb se igen normalizálódott a helyzet, mert több érdemes művész nejlonzacskókat árult a GUM elôtt, rubeles egységáron. Arrafelé akkoriban nemigen fáradozott a kereskedelem árazással, Tokaji, Kövidinka, Aramis, Krasznaja Moszkva egyforma volt, mármint ha volt. Bandó papírvékony Joker farmereket árult a Skálából, én semmit. Egészen addig, amíg Mimi kedvet nem kapott egy hatalmas rubinhoz, hiába mondta neki a jó fülű Koós, hogy hamis. Jani akkora fogalom volt kinn, mint Josip Kobzon, a paróka feltalálója. Miskolcon egy plakát is hirdette:
Koós János nagy sikerű szovjet turnéja elôtt utoljára Magyarországon!
Nem volt mit tenni, levettem vadonatúj Lévimet, és kiálltam vele a GUM elé, Bandó mellé. Marcaliból szereztem, ahogy Kôbányán gumicsatos üvegben vihették haza a sört a melósok, innen is sok kikerült, csak az embléma közepét vágták ki, jelezvén, hogy háztáji nadrág. De hiába álltam vele órákon át:
– Vedd már meg, valódi Levi Strauss, nézd milyen vastag!
– Nem kell, hibás az emblémája!
– Bolondulj meg, te hülye orosz!
Bandó akkor adta el mellettem a hatodikat.
’78-ban Bogorodcsányban csináltunk rádiókabarét, odafelé Sinkó Galambos Erzsit fűzte, tudja-e, hogy a férje, Petrovics Emil szerezte a vasúti szignált, és minden lejátszásért nyolc fillért kap. Erzsike attól fogva szótlan volt, és fejben szorzott. Shoppingolni nemigen lehetett, arról már hallottam, hogy a kapu alatt állnak és mutogatnak, amíg összejön a csapat az üveg vodkára, de az olajoshalas verzió eddig ismeretlen volt számomra, pedig Munkácson hárman vettek egy dobozzal, kinyitották, és vitte mindenki a magáét haza. Persze mindez valóságos árubôség volt a bogorodcsányi áruházhoz képest, ahol a ruhaosztályt egyetlen pulóver képviselte. Tévések is voltak velünk, mindenáron szerettek volna egy nagytotált felülrôl, de Lvovból kellett hozzá engedély. Szerencsére a magyar telepen lehetett kapni Pepsit, ami akkor ritkaságszámba ment, és Kolja, a helikopteres, hat üvegért papír nélkül is felvitte ôket. El is neveztük Pepsi Koljának.
A telep közepén hatalmas sakk volt, Sinkó rosszul, keresztbe rakta fel a bábukat, így a bal bástya nem feketére, hanem fehérre került. Két gumicsizmás áll meg mellettünk, nézik a partit, majd megszólalnak:
– Nem jól sakkoznak.
– De bizony mi jól sakkozunk.
– Mondom, hogy nem jól sakkoznak!
– Mondom, hogy jól sakkozunk.
– Fogadjunk!
– Fogadjunk.
– Mibe?
– Két üveg Pepsibe.
– Összesen kapunk annyit, vagy fejenként?
– Ha akarják, a tábor összes lakója!
Ezen kicsit megrökönyödnek, ekkora kólahegy, a hozzá tartozó nôkkel szemlátomást meghaladja a fantáziájukat, ám a pillanatnyi csönd után kivágják az adu ászt:
– Rosszul rakták fel a bábukat!
– Nem raktuk fel rosszul.
– De bizony rosszul rakták fel, mert a bal elsô mezônek mindig feketének kell lennie!
– Az lehet, csakhogy én vagyok a fehér.
Azzal odébbhúzom a fekete királyom, mert Sinkó éppen sakkot adott. A két koma egy pillanatra megmerevedik, mint akiken megnyomták a pause gombot, majd magukhoz térvén, rövid konzílium után egyikük csillogó szemmel közli:
– Ha maga a fehér a feketével, akkor miért a barátja kezdett?
– Én kezdtem.
Tanú nincs, a parti közepén jöttek, bizonyítsanak. Ismét kupaktanács következik, immáron 12 újabb gumicsizmával, végül parlamentert küldenek:
– Mégis csak maguk fizetik a kólát, mert fordítva áll a királyuk és a királynôjük. Ha maga a fehér, miért áll a királya a negyedik kockán, fekete mezôn?
– Elôször is fehér mezôn áll, mert nálunk Pesten a fehér a sötétebb, maguk túl régóta vannak itt, másrészt most léptem ide, amikor a partit kezdtük, feketén állt, vagyis a maguk szerinti fehéren.
Most már a brigádvezetôt is hívják, meg a mérnököt, de hiába nézik Sinkó még érintetlen fehér királyát és királynôjét, mivel a parti elején azt is megcseréltem, amikor láttam, hogy 90 fokkal elferdítette a táblát. Azért még egyszer próbálkoznak:
– Szóval maga a fehér.
– Igen.
– Akkor miért a feketéket tologatja?
– Ezt már egyszer tisztáztuk. Ezek fehérek, csak egy kicsit sötétebbek, mint a fekete.
– Tehát akkor maga szerint minden fehér fekete, és minden fekete fehér?
– Így is lehet mondani.
– Tudja mit? Nem is szeretjük a kólát.
Remélem, élnek még bogorodcsányi cimboráim.
Hazafelé külön kocsiban utaztak a magyarok, a lengyel nepperek megkenték a gyezsurnaját, rakja oda ôket, művészeknél nemigen lesz vámvizsgálat. Csala Zsuzsika már sikoltozik az egyre vehemensebben rátörô polák bôröndöktôl, segélykérôn néz Majorra, aki végül alsónadrágban kiugrik a folyosóra, és elkiáltja magát:
– Nyet Chopin, nyet Bem apó!
Szeptember 17. Az amerikai Camp Davidben keretszerzôdést köt Izrael és Egyiptom, amely a közel-keleti békét hivatott elômozdítani.
Van egy 1946. augusztusi Magyar Nemzetem, amelyben az áll, hogy a közel-keleti probléma szerdára megoldódik. Azt nem írja, melyik szerdára. Azóta is minden kedden reménykedem. Camp David tetszett, egy szép parkban sétált Carter, Begin és Szadat, utoljára Hruscsov és Eisenhower teniszezett vagy golfozott ilyen békésen. Igaz, utána jött a kubai rakétaválság, kis híján levegôbe röpült az egész világ, de hát Szadatot is szépen miszlikbe lôtték a saját díszpáholyában. A világpolitika már csak ilyen, Moro a csomagtartóban, Khomeini egy repülô szônyegen, tavaly jártam abban a francia kisvárosban, ahol vigyáztak rá, mondták, ma már nem óvnák annyira. Reza Pahlavi meg a Farah Diba viszont szép díszdoktorságot kapott Pesten, legalább Elenának nem adtunk, pár hónapra rá magyar küldöttség járt Iránban, az akkori Magyar Közlönyben olvastam, hogy még a sofôrünk és a szobalányunk is valami hatalmas Sas-rendet kapott. A protokoll már csak ilyen. Akkor nem gondoltam, hogy pár hónapra rá a világ egyik legnagyobb hadseregének a vezetése hagyja, hogy egy pár kaftános a pincében falhoz állítsa és kivégezze. Rövid idôre megtanultuk Bazargan és Baniszadr nevét, de a bérgyilkosok is. Ebben az évben jött haza a korona, és három pápánk is volt, ami elég ritka átlag, I. János Pált ugyanis elég hamar magához szólította a fônöke, Wojtyláról azt mondták,
Brzezinski találta ki, hogy az oroszokkal kicsit kibabráljon. Némi spéttel sikerült. Sajnos a kubai VIT-re nem volt esélyem, de Marton Frigyes mesélte utána, hogy Fidel milyen szép hosszú beszédet tartott a kimittudosoknak, máig irigylem ôket érte. Kár, hogy egy szivar csak arrafelé havonta a fejadag.
Október 25.–november 12. Magyarország nyeri az aranyérmet a Buenos Aires-i sakkolimpián.
Rajongok a sakkért, talán azért, mert nem tudok. Mindössze a francia védelmet ismerem, egy mester, Virágh Feri tanított meg rá a bankban, de a nimzoindiai elôtt elment a cégtôl, így máig elég szegényes a repertoárom. Imádtam az akkori nagy generációt, Portisch, Ribli, Adorján, Saxért egyszer elmentem a Keleti mellé is egy csapatbajnoki meccsre, 32 sakkozó nézte, kinek a rokona lehetek. Néha vannak furcsa nézôk, akkoriban játszott nálunk az izraeli bajnok a BEK-ben, ha jól emlékszem a Wesselényi vagy a Dohány utcában, igen széles vállú emberek nézegették a partikat a táblák között sétálva, s mintha imitt-amott dudorodott volna a zakójuk. Szemlátomást ôk sem voltak otthon a Szvesnyikovban. Ribli volt a kedvencem, de Adorján kiverte a Falk Miksa utcában, a világbajnokjelöltek páros mérkôzésén. Az ifjú Karpovot is láttam, Kádár ellen csinált egylépéses döntetlent, bár a szakértôk szerint még nem volt teljesen kijátszva a parti. Az oroszokat a kor szellemének megfelelôen eléggé utáltam, de Gogol, Csehov, Muszorgszkij és Dosztojevszkij mellett Novikov, Popencsenko, Jasin és Szpasszkij is el volt ismerve, bár Onyiscsenkónál egy kicsit megrendültünk. Óriási dolog volt bármiben is legyôzni ôket, egyrészt politikailag, másrészt minden menô sportágunkban ôk voltak a legjobbak, Zsivótzkynak Klim volt az ellenfele, Balczónak a már említett villanyszerelô, Marót Peti barátomnak Viktor Szigyak, Kozma Piciéknek a soros fanyűvôk, nem beszélve Partiékról, Veres Gyôzôékrôl és a többiekrôl. A sakkban egyiket-másikat néha el lehetett kapni, de az olimpiákon szinte lehetetlen volt a Karpov-, Szpasszkij-, Szmiszlov-, Petroszjan-, Tal-, Korcsnoj-féle csapatot, utóbbi nem lett világbajnok közülük, disszidált is. Buenos Aires idején naponta keltem hajnalban vagy feküdtem késôn, hogy az Emke aluljáróban elcsípjem az elsô kiszállítást. Rendkívül szűkszavúak voltak e beszámolók, soha nem lehetett tudni, ki kivel mérkôzött már, kik vannak hátra, dühödten néztem az utcán az embereket, flegmán gyalogoltok, amikor a Csom értetek is sakkozik?! Meg a csapatért, egyéniben soha nem ért el jelentôs eredményeket, de az olimpiák utolsó tábláján valahogy mindig megtáltosodott, soha nem értettem, hogy lehetséges egy társaságban megokosodni. Aztán jött a hír, hogy gyôztünk, Magyarország eszesebb a világ 22 millió négyzetkilométerénél. Ma már szinte egyikük sem áll szóba a másikkal, van ez így néha.
Október 26. Az Elnöki Tanács rendelete biztosítja a magyar állampolgárok jogát a külföldre utazáshoz.
Ez évben utaztam elôször Nyugatra magyar rádiósként. Sediánszkyval mentünk Bécsbe, szerzett jegyet a Cosi fan Tuttéra is, igaz, állva kellett megnéznem a Staatsoperben, ô inkább elment a Grinzingbe. Nagyon rövid volt a három nap, disszidens haverok tömegével kellett volna találkoznom, így marha pipa voltam, amiért már vagy egy órája nem jött János az Opera elé megbeszélt találkozóra. Mellettem ellenzéki románok gyűjtöttek aláírásokat a Ceausescu-rezsim rémtetteinek a leleplezésére, unalmamban alákanyarítottam: Sediánszky János. Az emberbôl néha könynyen lesz ellenálló.
Akkoriban már nem csak háromévente lehetett Nyugatra utazni, az IBUSZ által szervezett városnézô túrákra például évente is. Csakhogy gyűlöltem az ilyet, a sofôrök többnyire vidéken laktak, ezért hogy elérjék az esti vonatot, már délelôtt 11-kor elindultak Pestre, a csoportos városnézést pedig azóta utáltam különösen, amikor Schönbrunnban az egyik idegenvezetô a fülem hallatára azzal dicsekedett a másiknak, hogy a kastélyon óránként ezer embert tudnak átnyomni. Ekkoriban viszont gyakran elôfordult, hogy szimfonikus zenekar utazott ki, és vonósnégyes érkezett haza, ezért ritka volt az olyan IBUSZ-os, aki megengedte, hogy saját kocsival menjek a busz után, s visszafelé ne mindig tartsam a követési távolságot. De azért néha elôfordult, ahogy már a meccsek se számítottak bele a kontingensbe, bár a Práter helyett sokan a Hilferen szotyoláztak. De a vámosok rendesek voltak, és Hegyeshalomnál minden drukkert ezzel a jó hírrel fogadtak:
– 4:2-re gyôztünk!
1978
1978. január Nem engedélyezik Illyés Gyula Szellem és erôszak című esszékötetének terjesztését.
A könyvet 1980-ban Münchenben Tollas Tibor jelenteti meg, s visszacsempészik Magyarországra.
1978. jan. 1. A Magyar Nemzetben megjelenik Illyés Gyula Válasz Herdernek és Adynak című esszéjének második része.
1978. jan. 5–6. Az Egyesült Államok ünnepélyesen visszaszolgáltatja Magyarországnak a szent koronát és a koronázási ékszereket. A különrepülôgéppel hazaszállított nemzeti ereklyéket a Parlamentben Cyrus Vance amerikai külügyminiszter adja át Apró Antalnak, az Országgyűlés elnökének.
1978. jan. 9. Újabb áremelések Magyarországon, a kávé ára 45–55 százalékkal, az édességé 25 százalékkal, a déligyümölcsöké 8 százalékkal emelkedik.
1978. jan. 20. Taliándörögdön felavatják a magyar űrtávközlési földi állomást.
1978. jan. 27. Határozat születik Kolozsvárott fôkonzulátus létesítésérôl.
1978. jan. 30. Nagy László költô halála.
1978. február Influenzajárvány Budapesten. Összesen 1,3 millió megbetegedést regisztrálnak.
1978. febr. 13. Budapesten átadják a az újjáépített Várszínházat.
1978. febr. 16. Huszonhat bányász veszti életét a Tatabányai Szénbányák 12/a aknájában, sújtólégrobbanás következtében.
1978. márc. 1. Engedélyezik
– idegenforgalmi hivatalok közvetítésével – a lakásokban és üdülôkben fizetôvendégek fogadását. (Idegenforgalmi rekord: 12,5 millió külföldi kereste fel hazánkat.)
1978. márc. 5. A háztáji gazdaságok szükségességét erôsítik meg a MSZMP Központi Bizottságának ülésén.
1978. márc. 8. A Francia Költôk Társasága Illyés Gyulának ítéli az 1978. évi irodalmi nagydíjat.
1978. márc. 16. Rómában a Vörös Brigádok elrabolja Aldo Morót, a Kereszténydemokrata Párt elnökét.
1978. márc. 18. Magyar űrhajósjelöltek utaznak a szovjetunióbeli Csillagvárosba, a közös magyar–
szovjet űrrepülés felkészülési idôszakára.
1978. márc. 21–30. Magyarországon tárgyal Willy Brandt, a Német Szociáldemokrata Párt elnöke.
1978. márc. 23. Ortutay Gyula néprajztudós, miniszter és akadémikus halála.
1978. márc. 30. Bruno Kreisky osztrák szövetségi kancellár az elsô nyugati kormányfô, aki az NDK-ba látogat.
1978. ápr. 7–15. „Bécs köszönti Budapestet” címmel rendezvénysorozat a magyar fôvárosban.
1978. ápr. 10. Sík Endre volt washingtoni nagykövet és külügyminiszter halála.
1978. ápr. 19–20. Az MSZMP KB ülésén leváltják Németh Károlyt a KB gazdaságpolitikai bizottságának élérôl, menesztik Biszku Bélát KB-titkári funkciójából. Ezek a döntések az 1972–74-es konzervatív fordulat elhibázottságának részleges beismerését jelentik.
1978. ápr. 22. Marjai Józsefet a minisztertanács elnökhelyettesévé nevezik ki.
1978. máj. 2–3. Elsô országos konferenciájukat tartják a nemzetiségi pedagógusok.
1978. máj. 4. Hivatalos látogatást tesz Bonnban Leonyid Brezsnyev szovjet államfô és pártfôtitkár.
1978. máj. 9. Holtan találják Aldo Morót, az Olasz Kereszténydemokrata Párt elnökét, akit márciusban rabolt el a Vörös Brigádok ultrabalos terrorszervezet.
1978. máj. 19–22. Magyarországra látogat Reza Pahlavi iráni sah és felesége. A sahot az ELTE ÁJTK, feleségét az ELTE BTK avatja díszdoktorává.
1978. máj. 28. A svájciak népszavazáson utasítják el az autómentes vasárnapok bevezetését.
1978. máj. 31. Brazíliában letartóztatják Wagnert, Sobibor és Treblinka koncentrációs táborának hajdani vezetôjét.
1978. jún. 1. Argentínában megkezdôdik a labdarúgó-világbajnokság.
1978. jún. 21–23. Kádár János magyar párt- és kormányküldöttség élén Lengyelországban tárgyal.
1978. jún. 22. Megalakul az Országos Környezet- és Természetvédelmi Tanács. Elnöke: Straub F. Brúnó.
1978. jún. 23. Josip Broz Titót Jugoszláviában örökös államelnökké nevezik ki.
1978. jún. 29–30. Földrengés Békés megyében, a kár 100 millió forint.
1978. július Az Egyesült Államokat eléri az AIDS-járvány.
1978. júl. 1–8. Teherautó-blokád Ausztria határain, a sofôrök tiltakoznak a tehergépkocsik adójának felemelése ellen.
1978. júl. 5. A vízumkényszer feloldásáról állapodik meg Ausztria és Magyarország.
1978. júl. 9. Washingtonban bejelentik, hogy Magyarország megkapta az USA-tól a „legnagyobb kereskedelmi kedvezményt”.
1978. júl. 13. Jimmy Carter hivatalos látogatásra utazik Bonnba.
1978. júl. 25. Az angliai Oldhamben megszületik Louise Brown, az elsô lombikbébi.
1978. júl. 28. Havannában megkezdôdik a XI. Világifjúsági és Diáktalálkozó, 450 magyar résztvevôvel.
1978. aug. 6. Meghal VI. Pál pápa.
1978. aug. 8. Marcaliban megkezdi a termelést a magyar Levi Strauss gyár. A gépeket és az alapanyagot az amerikai cég biztosítja, s átveszi a termelés 60%-át. A szocialista országokban hiánycikk a „valódi” farmer.
A magyar Levi Strauss farmer lett a kelet-európaiak magyarországi turistaútjának egyik „bevásárlási célja”.
1978. aug. 14. Féja Géza író halála.
1978. aug. 23. 600 túszt szednek Nicaraguában a Sandinista Nemzeti Felszabadítási Front harcosai, akikért bebörtönzött társaik szabadon bocsátását és váltságdíjat követelnek.
1978. aug. 25. Átadják a Gyulai Húskombinátot.
1978 ôsze A „szabad magyar gondolkodás archívumaként” Párizsban megkezdôdik a Magyar Füzetek kiadása – Kende Péter szerkesztésében.
1978. szeptember Megalakul a
– különbözô magánlakásokon működô – Hétfôi Szabadegyetem, amelyen Szabó Miklós történész elôadás-sorozatot tart a szovjet és a magyar kommunista párt történetérôl. Elôadásokat tart a késôbbiekben (1956-ról is) Dalos György, Hanák Péter, Hajdú Tibor, Iványi Gábor, Jánossy Ferenc, Kis János, Szalai Pál, Tamás Gáspár Miklós, Vajda Mihály.
1978. szept. 4. Megkezdôdik a tanítás a Budapesti Államigazgatási Fôiskolán.
1978. szept. 15–16. Budapesten üzembe helyezik az automata levélirányító gépsort.
1978. szept. 17. Az amerikai Camp Davidben Izrael és Egyiptom keretszerzôdést köt, amely a közel-keleti békét hivatott elômozdítani.
1978. szept. 26–29. Az Európai Egyházak Konferenciája ülésezik Siófokon.
1978. okt. 16. II. János Pál néven pápává választják Krakkó érsekét, Karol Wojtylát, aki jelentôs erkölcsi támogatásban részesíti a lengyel ellenzéki mozgalmakat.
Átadják a forgalomnak az M3-as autópálya elsô, 23,5 km hosszú szakaszát Budapest és Gödöllô között.
1978. okt. 25.–nov. 12. Magyarország nyeri az aranyérmet a Buenos Aires-i sakkolimpián.
1978. okt. 26. Az Elnöki Tanács rendelete biztosítja a magyar állampolgárok jogát a külföldre utazáshoz.
1978. okt. 28. A Központi Statisztikai Hivatal elnökének rendelete a személyi szám, illetve a személyi lap kiadásáról és használatáról.
1978. nov. 2. Gyôrben felavatják Közép-Európa legnagyobb színházát, a Kisfaludy Színház új épületét.
1978. nov. 3. A Szovjetunió és Vietnam barátsági szerzôdést köt.
1978. nov. 9–10. Lázár György miniszterelnök az NDK-ba utazik.
1978. nov. 10. Az USA felfüggeszti Nicaragua gazdasági, katonai és pénzügyi segélyezését.
1978. nov. 17. Jugoszlávia elutasítja négy német terrorista kiadását, csak akkor hajlandó kiadni ôket, ha az NSZK is kiad nyolc jugoszláv emigránst.
1978. nov. 18. Guyanában öngyilkosságot követ el a „Népek temploma” szekta 900 híve.
1978. dec. 4–8. Az I. Országos Gyermekkönyvhét.
Az év folyamán megindul a Tájak –
Korok – Múzeumok mozgalom. Az ország műemlékeit, múzeumait, tájvédelmi területeit népszerűsítô túrákat szervezett, és kiadványokat adott ki.
1978. dec. 14. A magyar kormány az alacsony nyugdíjak emelésérôl határoz.
1978. dec. 15. Jimmy Carter amerikai elnök bejelenti, hogy az USA felveszi a diplomáciai kapcsolatokat Kínával. A Tajvannal fenntartott diplomáciai kapcsolatokat 1979. január 1-jei hatállyal felbontja.
1978. dec. 31. Lemond Irán katonai kormánya.
Észrevételeit, megjegyzéseit kérjük küldje
el postafiókunkba:
beszelo@c3.hu