1981-ben a magyar párt- és állami vezetés az ellenreformok miatt megroggyant gazdaság megmentésére felszínre engedte a szocializmus gazdasági-társadalmi rendszerét szétfeszítô erôket, és ezzel hihetetlenül felgyorsult a magyarországi szocializmus felbomlása.
Az 1981. év megszabta a szocializmus általános válságából kibontakozó magyar polgári demokrácia gazdasági keretfeltételeit.
A kötelezô tervutasítást felszámoló új mechanizmus létrehozta az állami vállalatok félautonómiáját, amely inkább volt igei, mint jelzôs szerkezet, de mégis adott valami gyenge alapot a pártállami rendszer idiotizmusával, voluntarizmusával szembeni védekezéshez.1 A nagy tévedések kivédhetôsége és a kis taktikázások szabadsága a termelési tényezôk kombinációinak hatékonyabb változatát hívta életre. A szövetkezetekbe kényszerített agráriumban kialakult a háztáji, illetve a melléküzemágak piacra termelô rendszere és hálózata.2 A hálózatba szervezôdô, piacra termelô agrárium átlépte a járási pártbizottságok által körülhatárolt teret, a gazdaság ágazati és területi szabdaltságát, és a gazdasági társulások egységesülô rendjében új tulajdoni szektor keletkezett, a társulási tulajdon.
Az 1981-es év végleg lezárta az ellenreform 1972 óta tartó idôszakát, amelynek mélypontján, 1975-ben az MSZMP a szövetkezeti tulajdont, a háztájit, a melléküzemágakat és a társulásokat egyaránt vissza akarta szorítani. A válasz azonban nem késett soká. A propaganda ugyan a gyümölcs- és zöldségpiac kínálatának felére-harmadára zsugorodását 1976-ban nem az ideológiai télnek, hanem a meteorológiai jelentésekkel nem bizonyítható nagy esôzésnek tulajdonította, de a párt vezetôi azért megértették: vissza kell fordulni a zsákutcából.
A szovjetbarát erôk kikényszerítették ugyan szovjet és bolgár mintára a recentralizáció, a gigantománia és a voluntarizmus utolsó mûveinek, az agráripari komplexumoknak a létrehozását, de ez Magyarországon csak kísérlet maradt, kizárólag a négy piacorientált, gazdaságilag is, politikailag is erôs mezôgazdasági nagyüzem további erôsítését hozta, és a megyei autarkia széttördelését eredményezte. A szovjetbarát puccs semlegesítése, Biszku Béla leváltása, majd a járási pártbizottságok megszüntetése világossá tette, hogy Kádár János a politikai zsákutcából ismét gazdasági kísérletezéssel fordul ki.
Elôjáték
A változások az MSZMP KB 1977. októberi, majd 1978. áprilisi határozata nyomán még inkább csak szimbolikusak voltak, de azt azért az egyszerû pártkáderek is felfogták, hogy a piacellenesség szûnôben; az erômû-építési és eocénprogram hûlôben, az agrárellenesség és a kisvállalatok, szövetkezetek összevonásának folyamata kifulladóban van. Nem jött létre a tervezett trösztök sora, sôt az Állami Tervbizottság elnöke nyíltan is nagyvállalat-ellenes hangot ütött meg.3 Kiderült, hogy a reformellenesség jégkorszakán a lakosság többségét a fusi, illetve az immár tudományos fogalomként is elismert második gazdaság4 segítette át. Az ún. restrikciós politika visszafogta a nagyvállalati fosztogatást.
A világpiac elismerését célzó, új árrendszer ugyan nem váltotta be a hozzá fûzött reményeket, de hatott azokra a vállalatokra, amelyek már leszakadtak a szovjet orientációról. A versenyár-mechanizmust megelôzô fogyasztói árrendezés pedig olyan kihívást jelentett a lakosság számára, amelyre nem volt más válasz, mint a többletmunka, a fusi, a melléküzemág a liberalizálódó politikai környezetben.
Az orosz jobbágyfelszabadítás (1861) óta jól ismert módszer, hogy a radikális váltást titkos munkabizottságok készítik elô. Ott közel három évtized múltán hozott eredményt a titoktartás. Magyarországon is gombamódra alakultak a titkos munkabizottságok. Gyors munkát végzett az árrendezés munkabizottsága,5 hosszasan ülésezett a vállalati szervezetek felülvizsgálatát elôkészítô munkabizottság,6 bizonytalan kimenetelû volt a minisztériumi szervezetet vizsgáló bizottság tevékenysége,7 és inkább intellektuális, mint gyakorlati érdekû izgalmakat ígért A másodlagos gazdaság módosító szerepe a társadalom menetében címû kutatásból kinôtt bizottság.8
Még a rutinos bizottsági tagok sem tudhatták, hogy javaslataiknak lesz-e foganatja, vagy csak a vitorlájukból fogja-e ki a szelet, esetleg éppen a javaslatokkal ellentétes döntéseket készítenek elô, mint 1972-ben.
Egyáltalán nem volt világos, hogy az erôsödô reformok visszanyerik-e régi erejüket. Végül is nem a gazdasági helyzet drámai romlása9 tereli a hatalmat az elszántabb gazdasági nyitás irányába, hanem a szovjet politika bornírtságából és a lengyel vezetés elhiteltelenedésébôl olvasta ki Kádár azt a prognózist, hogy ezúttal nem fogják megróni ôt a reformok miatt.
Kezdetben csak közérzetjavító intézkedésekkel kívánják meglepni a lakosságot. Ide tartozik a törvényes munkaidô csökkenése és a másodállású, mellékfoglalkozású munkavégzés megkönnyítése.10 (Számolva azzal, hogy a központi állami támogatás megszorítása miatt a kiemelt nagyvállalatok nem lesznek képesek emelkedô béreket fizetni.) A szövetkezetekkel és a melléküzemágakkal szembeni ellenségeskedés múltán ismét fölgyorsul az ipari nagyvállalatok alkalmazottainak elszivárgása. A közérzetjavító intézkedésekhez tartozik a fogyasztási cikkek importjának óvatos növelése, valamint a kiskereskedelem és a vendéglátóipar területén a szerzôdéses üzemeltetéssel és a bérleti rendszerrel való óvatos kísérletezés elôkészítése.
A XII. pártkongresszus határozataiból semmit sem lehet kiolvasni. Az MSZMP PB azonban még a kongresszus elôtt határozatot fogad el a másodlagos gazdaságról.11 Mondhat a kongresszus, amit akar, a dolog - bizonytalanul - elindul. Az 1980-as sajtóviták a szerzôdéses üzemeltetésrôl, a szocialista kereskedelem szétverésérôl és (a licitrendszer szándékos félreértése miatt) a milliókkal rendelkezô vállalkozásokról szólnak. És ekkor robban a lengyel bomba. 1980 augusztusának tengermelléki sztrájkjai, majd a Walesával aláírt megegyezés Kádárt arról gyôzi meg, hogy meg kell vásárolnia a lakosság, a munkásság, a szövetkezeti parasztság rokonszenvét.
A tervszerû vállalkozás
1980 utolsó negyedévében lendületes kampánnyal terelgetik a kis boltokat és vendéglôket szerzôdéses és bérleti rendszerbe. Az NDK nagy kombinátokba tömbösödô jelenével szemben idealizálni kezdik az NDK tegnapjait, amelyben a kistulajdonos és az állam együtt élt, nem sajátították ki a kis- és középüzemeket.
A Népszabadság minden "vadhajtás" nyesegetésére kapható kertészei, a Pintér István-Szabó László-Dolecskó Kornélia "belsô hármas" új feladatot kap: nem a szocializmus megtámadásáról, hanem megújulásáról, a dolgozó háziasszony bevásárlásait segítô boltokról, elôzékeny pincérekrôl kell írniuk. Feltûnik a reformokat és az átalakulást lassító-szabotáló vállalatvezetô típusa, aki nem írja ki licitre az üzleteket.
Az ipari minisztériumokat összevonják, és megfosztják ôket a vállalataik feletti elosztási jogoktól. Az 1981. január 1-jétôl induló Ipari Minisztérium funkcionális, tervezô-elemzô minisztérium lesz. Új vezetôje fogatlan oroszlán, aki ezt a megbízatást hanyatlásként éli át, nem kell tartani attól, hogy bármit is kezdeményez a nagyvállalatok védelmében. Apparátusát is a Pénzügyminisztériumból frissítik föl. A minisztériumi átszervezés közel 1200 kádert visz ki a vállalati szektorba. Ôk nem a vállalatok növekedésében, beolvasztásában, hanem új pozícióik kiépítésében lesznek érdekeltek. Saját székük védelme - a vállalati autonómia védelme. Ahhoz pedig, hogy ne maradjanak másodvonalbeli vezetôk (vezérigazgató-helyettesek, gyárigazgatók stb.), robbantaniuk kellett a vállalataikat.
Hosszú pártbeli elôkészítés után megalakul a vállalatok decentralizálásával megbízott Koordináló Bizottság. A fokozódó tárcaellenállás miatt kifulladó decentralizáció fellendítése érdekében a bizottság már nemcsak konkrét vállalatokat vizsgál, de funkcionális témákat is, és "reformértékû javaslatokat" is megfogalmaz: a vállalati profilszabadság, a leányvállalat típusának bevezetése, a vállalati igazgatótanácsok és felügyelôbizottságok intézményesítése a nagyobb méretû vállalatoknál és az ún. kezdeményezési jog. Ez utóbbi a vállalati belsô egységek (gyáregységek, üzemek) leválására, önállóságuk visszaszerzésére irányuló vállalati kezdeményezés befogadását jelenti. A járási pártbizottságok megszüntetése óta konzervatív irányba fejlôdô megyei pártbizottságok gazdaságpolitikai, ipari-mezôgazdasági osztályai a kezdeményezési jog és a leányvállalati intézmény kihasználásával kívánják kiépíteni hadállásaikat a fôvárosi székhelyû vállalati központokkal szemben, s bejuttatni kádereiket a vidéki gyáregységek önálló vállalattá emelkedô igazgatói székeibe.12 1981-re egy viszonylag erôs decentralizációs hullám alakul ki.
Kádár joggal mondhatta egy belsô tájékoztatóban "…mi nem menekülünk a szükséges változtatások elôl, mi nem csak beszélünk róluk, mint Edward Gierek (lengyel elsô titkár), mi végrehajtjuk azokat".
A szándékon túli eredmény
Egyre fokozódik a hatalmi vetélkedés tüzesedése az Állami Tervbizottság elnöke (Faluvégi Lajos) és a Gazdasági Bizottság "vaskezû" elnöke (Marjai József) között, ami kihat a második gazdasággal kapcsolatos párthatározat végrehajtására is.
Mindkét elnök fogalmazott magának egy-egy határozatot a végrehajtáshoz.13 Az OT elnöke csupán a fogyasztási szolgáltatásokkal kívánta terhelni a Gazdasági Bizottságot, de a GB elnöke kibôvítette feladatait, és szélesebb fronton indította el a végrehajtást. Néhány hétig tartott a vetélkedés szülte bizonytalanság, azután a Pénzügyminisztérium irányításával összeállt a liberalizációs csomag tartalma és a folyamat menetrendje. Ebbe nem csupán az eredetileg eltervezett feladatok kerültek be, mint például a GELKA, az AFIT vagy néhány könnyûipari vállalat szétbontása, a kisipari engedélyezés liberalizálása stb., hanem a (szocialista szektorhoz kapcsolt) magántevékenység gyakorlásának új formái is.
A magántevékenység gyakorlásának javasolt új formái eredetileg a gazdasági munkaközösség és a kisszövetkezet voltak. A polgári jogi társaság már néhány éve bevezetett fogalmát használták fel a gmk intézményesítéséhez úgy, hogy egyúttal beemelték ezt a társas formában ûzött tevékenységet a kisipari engedélyezés rendjébe. Ennek azonban az volt a feltétele, hogy az eddigi diszkrecionális mérlegelési jogot az automatikus engedélyezés váltsa fel. A társas formában mûködô gmk jogot kapott több alkalmazott és segítô családtag alkalmazására is, ezt a jogot ki kellett terjeszteni az összes többi magánszervezetre is. A gmk-hoz eredetileg még a valóságos szövetkezetként mûködô kisszövetkezet intézményesítése társult volna. A 100 fôben maximált kisszövetkezet egyik fô jellemzôje, hogy csak a tagok elhatározása eredményez közös vagyont - tehát nem kommunizálják el a tagoktól a felhalmozásukat oszthatatlan közös vagyon formájában -, a másik pedig az, hogy a jövedelem kockázati tényezô (azaz nincs garantált bérjellegû jövedelem).
A maga korában megdöbbentôen racionális két forma (gmk, kisszövetkezet), valamint a magánkisipar és kiskereskedelem liberalizált engedélyezési rendszere rávilágít a hagyományos szövetkezeti szektorban vagy az állami ipar peremén mûködô rendszerek (bérmunkáltatás, bedolgozói rendszer stb.) bornírtságaira. Az eredeti reformprogram kibôvül. Hirtelen megsokasodnak a vállalkozási formák.
A mezôgazdasági szakcsoportok (a szövetkezetekhez kapcsolódó értékesítô-beszerzô csoportosulások) mintájára (és azokat is liberalizálva) létre kívánják hozni az ipari és szolgáltató szakcsoportokat. Megjelenik az átalányelszámolásos egység új formája (átalányt fizet a vállalatnak a vállalkozó a bér- és közterhei, a rezsi fejében, de egyebekben szabadon dolgozik a vállalat bélyegzôjével). Kialakul a széleskörûen alkalmazott bérleti rendszer (a vállalatok, szövetkezetek kötelesek bérbe adni kisebb egységeiket, fôleg a kiskereskedelem, vendéglátás, szolgáltatások területén), és a kötelezô szerzôdéses üzemeltetés.
A szövetkezeti és a magánszektor gôzerôvel folytatódó megújításához képest elmaradni látszik az állami szektor, ami már csak a politikai szempontok miatt sem kívánatos. Ezért kerülnek elô a koordináló bizottság javaslatai, és elfogadottá válik a kisvállalat, a leányvállalat, a profilszabadság, a kezdeményezési jog. Elindul a vállalati autonómiát gúzsba kötô jogszabályok felülvizsgálatának (a deregulációnak) a folyamata. Szaporodnak a felügyelôbizottságokra és az igazgatótanácsokra vonatkozó javaslatok is. A vállalati dolgozók életlehetôségeinek javítását szolgálta - kezdetben vállalati szakcsoport néven - a késôbb elhíresült vállalati gazdasági munkaközösség, a vállalat anyagi felelôssége mellett a vállalat dolgozóiból alakult gazdasági munkaközösség (társaság). Miért csak az állami szektor dolgozói maradjanak ki a jóból - gondolták, s ezt a formát is elfogadták anélkül, hogy alaposabb hatásvizsgálatnak vetették volna alá a hirtelen felmerült ötletet.
1981 októberétôl megjelennek a kisüzemi és kisegítô gazdaság, valamint a fogyasztási szolgáltatások fejlesztésének örve alatt a vállalkozásgeneráló jogszabályok, amelyek intézményesítik14
az állami szektorban: a kisvállalatot, a leányvállalatot, a profilszabadságot, a gyáregységek kiválására a kezdeményezési jogot;
a szövetkezeti szektorban: a kisszövetkezeteket, az ipari-szolgáltató szövetkezeti szakcsoportot, az átalányelszámolásos rendszert;
a magánszektorban: a gazdasági munkaközösségeket (gmk), a vállalati gazdasági munkaközösséget (vgmk), a kisiparosok és kiskereskedôk liberalizált engedélyezését;
a kiskereskedelemben és a vendéglátóiparban, valamint a fogyasztási szolgáltatásokban: a 20 fô alatti vállalati egységek kötelezô szerzôdésbe vagy bérletbe adását vállalkozóknak.
Nem kis része volt a vállalkozási hullámnak abban, hogy a következô év - a Jaruzelski-puccs okozta hitelválság, majd az IMF-be és a Világbankba való belépés izgalmai ellenére - újra 5 százalékos növekedést hozott, és a fizetési mérleg is javult.
A háttérben egy intellektuális hálózat
Elsô ízben fordult elô, hogy az eredeti központi szándékon messze túlmenô reformok úgy jutottak érvényre, hogy nem mentek át részleteikben a párt- és állami szervek szigorú szûrôjén.
A végsô javaslatok 1981 júniusa és szeptembere között öltöttek végleges formát, amikor az üdülési szezonban lankadt az éberség, a lengyel események fölpörgése pedig egyre gyorsabb "reformgaloppra" sarkallta a politikusokat. A nemzetközi politika által teremtett vákuum, a besúgók figyelmének elterelôdése és a szabadságolási idô együttesen tette lehetôvé az áttörést.
Elôször jött létre az állami szervek kijelölt szakértôi között saját kezdeményezésû, rendszeres és saját fônökeiket kikerülô egyeztetés, együttmûködés, elôször mûködött igazából a "biliárd"-módszer: nem direkt, hanem mandinerbôl történô ütközés kényszerítette rá az egyes állami és pártvezetôket az engedményekre. A mátrixjellegû közigazgatási munkaszervezés úrrá lesz az atomizáló illetékesség- és hatáskörmegosztáson, az izoláló munkabizottságokon.
1981-ben a Pénzügyminisztérium KISZ-szervezete kiadott egy ún. "Fehér Könyv"-et. Ez volt a Fordulat és Reform próbafutama. A "Fehér Könyv", leánykori nevén a Viták a gazdasági mechanizmus reformjáról címû kötet 1981 novemberében Lengyel László, Matolcsy György, Patai Mihály, Csillag István dolgozatát tartalmazta egy radikális hangvételû összefoglaló mellett. A 200 példányban kiadott kötet kiérdemelte a Jaruzelski-puccsot elôkészítô szovjet KGB-fônök, az 1981 november végén Budapestre látogató késôbbi SZKP-fôtitkár, Andropov figyelmét. 1981 végétôl létrejön a késôbbi reformközgazdász kör elsô szervezett együttmûködése.15
Amint bejelentik az Egyesült Államokban a lengyel puccs másnapján a gazdasági szankciókat, újraindulnak a felvételi tárgyalásaink a nemzetközi pénzügyi szervezetekkel. Kádár most már nem elôzetes szovjet engedéllyel, hanem a legnagyobb titokban ad engedélyt e tárgyalások folytatására és a reformok továbbvitelére.
Következmények és következtetések
1981 tartós eredménye, hogy ha sokszor torz formák között is, de megerôsödött az individualizmus.
A lengyel munkástanácsokat és a magyar vállalati tanácsokat nemcsak az választotta el egymástól, hogy az egyiket alulról a népmozgalom kényszerítette ki, a másik felülrôl adott, mesterséges képzôdmény volt, hanem az is, hogy Magyarországon az öt év "szabad" vállalkozás átalakította a közeget. A gmk-k, a vgmk-k, a kisszövetkezetek és a szakcsoportok közönsége, jóllehet a szocialista nagyvállalat szélárnyékában élt és fejlôdött, az anyagi jólét tekintetében már semmit sem várt a politikai fordulattól. Amit várt, az a fosztogató állam elsöprése.
1981 maradandó hatása az egymillió vállalkozó országa eredményeivel és kétes vállalatainak tömegével, a fantomcégekkel és a vállalkozási gyakorlat erôs szövetével. 1981 eredménye a pragmatizmus és a világpiaci nyitottság, az igazgatási mechanizmusok erôtlensége a "szakértôi hálózatokkal" szemben, a féloldalasság és a politikai zsarolással szembeni hatékony védekezés képessége. A magyar 1981 nem forradalom, nem is dicsôséges, de azért diadal: az individualizmus diadala a bal- (és késôbb a jobb-)oldali kollektivizmus felett.
1 Bauer Tamás: A vállalatok ellentmondásos helyzete gazdasági mechanizmusunkban. Közgazdasági Szemle, 1975/6.
2 Juhász Pál-Magyar Bálint: Néhány megjegyzés a lengyel és a magyar mezôgazdasági kistermelô helyzetérôl a hetvenes években. Medvetánc, 1984/2-3.
3 Huszár István: Gondolatok az 1979-es népgazdasági tervrôl. Közgazdasági Szemle, 1979/3.
4 Gábor R. István-Galasi Péter: "Második gazdaság" a mai szocializmusban. MKKE - Tervek - MSZMP KB Társadalomtudományi Intézet, 1978. Vö.: Valóság, 1979/1.
5 Antal László: Gazdaságirányítási és pénzügyi rendszerek a reform útján. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1985, 309. o.
6 Voszka Éva: Reform és átszervezés a nyolcvanas években. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1988, Budapest, 90-115. o.
7 Csanádi Mária: Döntések kényszerpályán (kézirat). Pénzügykutató Intézet, 1985, Budapest.
8 MSZMP KB Gazdaságpolitikai Osztály: A másodlagos gazdaság szerepe a gazdaságépítésben. Elôterjesztés a PB részére. 1979, Budapest.
9 Ez ugyanis már 1978-ban bekövetkezett. A restrikció, a Marjai József miniszterelnök-helyettessé történô kinevezésével induló "kézivezérlés" a romlást 1979-re megállította.
10 Az MSZMP KB PB határozata a munkajogi szabályozás módosítására. 1979. szeptember, Az MSZMP határozatai 1975-80. Kossuth Kiadó, 1983, 993-994. o.
"A módosítás járuljon hozzá a munkaidô hatékony felhasználásához, és tárjon fel pótlólagos foglalkoztatási lehetôségeket. Ennek érdekében lehetôvé kell tenni, hogy az eredeti munkáltatónál a rendes munkaidôt meghaladóan önként vállalt rendszeres munkavégzésre kerülhessen sor akár a munkakörhöz kapcsolódóan, akár attól független egyéb tevékenység esetében. Meg kell engedni - ahol a munka jellege megkívánja, és munkaidôn belül nem végezhetô el -, a munkakörhöz kapcsolódó elôkészítô és befejezô munkák munkaidôn túli végeztetését díjazás ellenében… Indokolt mértékben enyhíteni kell a fizikai dolgozók fôálláson kívüli foglalkoztatásának egyes korlátait."
11 A Magyar Szocialista Munkáspárt határozatai és dokumentumai 1975-1980. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1983, 1113-1116. o.
12 L. Voszka: Reform és átszervezés. i. m. 167-179. o.
13 A fogyasztási szolgáltatások szervezeti formáinak korszerûsítésérôl és a magánkisipar szolgáltató tevékenységének fejlesztésérôl szóló MT-határozat végrehajtásáért felelôs a GB-elnök, a kisüzemi termelés és a kisegítô tevékenység továbbfejlesztésérôl szóló GB-határozat, amit a GB-elnök fogalmaztatott szintén magának.
14 A kisvállalkozások intézményesítését lásd részletesen Csillag István-Lengyel László: Kisvállalkozás Magyarországon. In. Vállalkozás, állam, társadalom. VI. fejezet, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1985, Budapest. Lehovics Barnabás: Az új vállalkozási formák jogalkotásunkban. Jogtudományi Közlöny, 1983/9, 726-729. o.
15 L. Lengyel László: Adalékok a "Fordulat és reform" történetéhez. Medvetánc 1987/2. sz. melléklete. Fordulat és reform. 136-137. o. Vö. Lámpások az alagútban. Emlékek a Pénzügykutatóról. Pénzügykutató Részvénytársaság - Perfekt Rt., 1998, Budapest.
Észrevételeit, megjegyzéseit,
kérjük, küldje el postafiókunkba:
beszelo@c3.hu