Az alábbiakban két szoborállítás
történetét adjuk közre. Mindkét kompozícióba
egy utcai lámpaoszlop volt beépítve, mindkét
mûvet 1986-ban avatták, és ma már egyik sem
található az eredeti helyén. A Kun Béla-emlékállítás
a pártállam utolsó nagyszabású köztéri
erôfeszítése, míg Galántai György
akciója az elsô megvalósult, nem hivatalos köztéri
szoborállítás volt a kádári Magyarországon.
Galántai mûvének sorsa a „tiltott" és „tûrt"
mûvészet határán létrehozott marginális
alkotás kálváriája, Varga Imre emlékmûvének
históriája a hatalom legbelsô köreibe vezet. A
két alkotó helyzetét, mûvészi felfogását
egy világ választja el egymástól, a probléma
– a köztér szimbolikus használatának társadalmi
meghatározottsága – és részben a mellékszereplôk
azonban ugyanazok. Dokumentum-összeállításunk
a közösségi mûvészet hétköznapjaiba
enged bepillantást, a történeti tanulságon túl
rávilágítva a köztéri mûalkotás
bizonytalan státusára is.
I.
GALÁNTAI GYÖRGY TÛZSZOBOR CÍMÛ SZOBRÁNAK KÁLVÁRIÁJA
(1985–1991)
A szocializmus bürokratikus rendszerében külön rendszabályok és hivatalok ôrködtek a képzômûvészeti alkotások köztérre kerülése felett. Az engedélyezési rendszer nemcsak politikai szûrôt, hanem a mûvészi szabadság korlátozását is jelentette. A fennálló rendszer „kipróbálására", a nyilvánosság kereteinek tágítására tett kísérletet Galántai György képzômûvész, amikor 1985. július 12-én a Budapest, Kavics utca 3. szám alatti mûterme elôtt engedély nélkül felállította Tûzszobor címû alkotását. A példa nélküli akció egy évekig tartó – a rendszerváltáson átívelô – bürokratikus huzavonát indított el. Ennek során a mûvészeti szabálysértést1 elkövetô mûvész a szobor fennmaradása érdekében igyekezett az intézkedô tanácsi hatóság felé együttmûködési készséget tanúsítani. Az ügyben megnyilvánuló mûvészeti hivatalok (szövetség, lektorátus, alap) a mûvész mellett léptek fel, megértôen, sôt támogatóan,2 a hatóság azonban hajthatatlannak bizonyult.
Galántai (konceptualista mûvészhez illôen) tulajdonképpen egy folyamatmûvet, „hivatali performanszt" valósított meg, amelynek tárgya már nem is a konkrét köztéri alkotás – ahogy az iratokban nevezik: az oszlopszerû mûtárgy – elhelyezése és fennmaradása, hanem magának a bürokráciának mûködése.
MÛVÉSZETI SZABÁLYSÉRTÉS
1985. augusztus 14-én – feltehetôen lakossági bejelentésre – egy rendôr helyszíni szemlét tartott Galántai mûterme elôtt, és a „közterület engedély nélküli használata (mûalkotás kihelyezése)" miatt 300 Ft szabálysértési bírságot szabott ki.
A mûvész a bírságot csekken befizette. A mû fennmaradása érdekében elhatározta, hogy „építôanyag tárolása céljából" bérelni fogja a szobor helyét, hogy ezzel kikerülje a mûvészeti engedélyeztetés reménytelennek tûnô procedúráját. Miután kiderült, hogy „építôanyagként" nem fog menni a dolog, módosította a taktikáját.
KÖZTÉRI SZOBOR = UTCÁN TÁROLT MÛTÁRGY
A II. ker. Tanács VB. Mûszaki Osztályának
Budapest
Tárgy: Közterülethasználat
engedélyezése iránti kérelem
Alulírott Galántai György
Budapest, II. ker. Frankel Leó u. 68/b. sz. alatti lakos kérem,
hogy a II. ker. Kavics u. 3. elôtt elhelyezésre és
fotódokumentálásra váró mûtárgy
tárolás céljából 1 m x 1 m = 1 m2 közterület
használatát ideiglenes jelleggel engedélyezni szíveskedjék
1985. szeptember hó 5. napjától 1986. február
hó 5. napjáig.
Kérelemhez mellékelem:
1./ 50 Ft értékû illetékbélyeget,
2./ az igényelt közterület
pontos megjelölését tartalmazó vázlatrajzot.
Galántai György
Kérelmezô
Galántai György kérelmét
nagyon kérjük, teljesítsék, miután ez
az alkotása a dunaújvárosi mûvésztelepen
készült, s mint ilyen a mûvésztelep történetében
és a mûvész munkájában is állomás,
ezért méltó elhelyezése és megfelelô
fotódokumentálása (fotó, diafilm) mûvészetpolitikailag
fontos.
Budapest, 1985. szeptember 5.
Rutkai Ferenc
ügyvezetô titkár
Magyar Képzô- és Iparmûvészek
Szövetsége
A tanács a közterületfoglalási engedélyt megadta, és a mûvészt havi 20 Ft területhasználati díj megfizetésére kötelezte. Galántai az összeget csekken befizette. Az engedély lejártával újabb kérelmet nyújtott be, amelyre újabb engedély kapott.
KÖZTERÜLET-FOGLALÁS
II. kerület Tanácsának Végrehajtóbizottsága
Mûszaki Osztály
I. 830/86
T. Ügyfelünk!
Tárgyi ingatlan elôtt, oszlopszerû mûtárgy elhelyezésére szóló közterületfoglalási engedélye 1986. VIII. 31-én lejárt.
Helyszíni szemlén megállapítottam, hogy a közterületet még foglalja.
Felszólítom, hogy a közterületfoglalás
hosszabbítási kérelmet haladéktalanul nyújtsa
be osztályomra, ellenkezô esetben, engedély nélküli
közterületfoglalás miatt, szabálysértés
megindítását kell kezdeményeznem.
Budapest, 1986. X. 6.
dr. Kiss Béla sk.
osztályvezetô-fômérnök
A tanács az ismételt kérelemre a közterület-foglalási engedélyt megadta, és a mûvészt havi 20 Ft területhasználati díj megfizetésére kötelezte, amelyet Galántai a Fôvárosi Számítástechnikai és Díjbeszedô Vállalat Területhasznosító Kirendeltségén befizetett.
A Tûzszobor ünnepélyes felavatására 1986. október 10-én a Nemzetközi Filozofikussági Mûvészetelôreiskola és a Hejettes Szomlyazók által a Kavics utcában rendezett Láthatatlan mûvészet címû Fluxus-fesztivál estéjén, egy happening keretében került sor: a résztvevôk – a környékbeliek nem kis riadalmára – tüzet gyújtottak benne, és közösen elénekelték a Szózatot.3
MÉG MINDIG FOGLALJA
II. kerület Tanácsának Végrehajtóbizottsága
Mûszaki Osztály
I. 830/860
T. Ügyfelünk!
Tárgyi ingatlan elôtt, oszlopszerû mûtárgy elhelyezésére szóló közterületfoglalási engedélye 1987. febr. 28-án lejárt.
Helyszíni szemlén megállapítottam, hogy a közterületet még foglalja.
Felszólítom, hogy a közterületfoglalás
hosszabbítási kérelmet haladéktalanul nyújtsa
be osztályomra, ellenkezô esetben engedélynélküli
közterületfoglalás miatt szabálysértés
megindítását fogom kezdeményezni.
Budapest, 1987. 04. 13.
Kapeller Mária
mb. csop. vez.
„AZÉRT ROZSDÁS,
MERT ÖRÖK PROBLÉMÁRÓL VAN SZÓ"
Fôvárosi Tanács Mûv. Fôosztály
Téri Tibor csop.vez. e.t. részére
Tisztelt Téri e.t.!
Telefonbeszélgetésünkre, ill. munkatársának megkeresésére hivatkozva kérem, szíveskedjen segítséget nyújtani nekem az alábbi témában.
1985-ben a dunaújvárosi symposionon készült egy súlyosabb vasszobrom, amit jobb híján a II. ker. Kavics u. 3. sz. alatti mûtermem elôtt helyeztem el az utcán (az utcának ez a része rövid zsákutca, így a járda szélén a forgalmat semmiképpen nem zavarja). A közterületfoglalásra a M. K. I. Szövetsége szíves ajánlása után ideiglenes jelleggel engedélyt kaptam fél évre. Mivel azóta nem sikerült e szobrom elhelyezését megoldanom, félévenként kértem az engedély hosszabbítását. A II. ker. Tanács Ép. Osztálya megadta az engedélyt, azonban 1987 ôszétôl egy éves szolgálati útra megyek az N. SZ. K-ba és nem lesz módom ez ügyben lépéseket tenni.4
Kérem, szíveskedjen a fennálló
rendelkezések értelmében közbenjárni abban,
hogy meghatározatlan ideig szóló engedélyt
kapjak a térítési díj ellenében szobrom
Kavics utcai elhelyezésére. Feltehetôen idôvel
megoldódik máshol való elhelyezése.
Budapest, 1987. jún. 10.
Köszönettel:
Galántai György
képzômûvész
Melléklet: 1 db fotó + mûleírás
„Tûzszobor" (mûleírás)
Ideiglenesen egy kör alakú talapzaton áll.
Az oszloprész piros színre festett (a tûz „színe" vagy a munkásmozgalom vöröse).
A felsô bezáródó gömb a földgömb, vagy a világ végtelenségét jelképezi, ezért számunkra csak vágy a teljességre, ezért van félgömb formában elkészítve. Azért rozsdás, mert örök problémáról van szó.
A félgömb közepén
egy tartályt helyeztem el a tûz számára. Bizonyos
alkalmakkor a szobor fáklyaként az emlékezés
szobra lehet. A tûz egyben a világosság vagy a megvilágosodást
is jelképezheti
Bp., 87. 06. 10.
Galántai György
SZOBORRÁ MINôSÍTÉS
Tartalmi kivonat a Képzô- és
Iparmûvészeti Lektorátus 1987. augusztus 7-én
tartott helyszíni zsûrijének a jegyzôkönyvébôl:
Beke László (mûvészettörténész):
Nem hivalkodó, játékos hatást keltô mûtárgy. Az elhelyezés megfelelô. Javasoljuk a végleges elhelyezés engedélyezését.
Baranyai András (képzômûvész):
Egyetért Beke Lászlóval.
Bakonyvári Ágnes (Fôvárosi Tanács):
Az adott helyzetet tudomásul vesszük.
Az elhelyezést engedélyezzük az elhangzottak és
a szakértôi állásfoglalás alapján.
Szöllôssy Ágnes (Budapest Galéria):
A végleges elhelyezést tudomásul
vesszük, de a Lektorátustól a szokásos elhelyezési
engedélyt kérjük.
Budapest Fôv. Tanácsa V. B. Mûvelôdésügyi Fôosztálya
6921/87
Pusztai Gabriella igazgató részére
Képzô- és Iparmûvészeti
Lektorátus
Kedves Pusztai Elvtársnô!
Galántai György kéréssel fordult a Fôvárosi Tanács Mûvelôdésügyi Fôosztályához, melynek megoldásához kérjük az Ön segítségét. Tûzszobrok címû alkotását II. kerület Kavics u. 3. sz. alatti mûterme elé, a járda szélére állította. A kerületi Tanács a Képzô- és Iparmûvészek Szövetsége ajánlására a helyfoglalást ideiglenes jelleggel engedélyezte, melyet félévenként meg kell újítani.
1987 ôszétôl Galántai György hosszabb külföldi szolgálati útra megy. Ezért kezdeményezte, hogy szobra számára meghatározatlan ideig szóló helyfoglalási engedélyt kapjon.
Kérem szíves intézkedését, hogy Galántai György alkotását köztéri szoborrá nyilvánítsák. A Mûvelôdésügyi Fôosztály tiszteletdíjat nem szán ezért, melyre az alkotó – jelzése szerint – nem is tart igényt.
Segítségét köszönöm.
Budapest, 1987. június 17.
Elvtársi üdvözlettel:
Téri Tibor csoportvezetô
A Képzô- és Iparmûvészeti Lektorátus az elhelyezést engedélyezte, amivel köztéri szoborrá nyilvánította az alkotást,6 és errôl a kerületi tanácsot is értesítette, amely ennek ellenére újabb felszólítást küldött a mûvésznek.
FELLEBBEZÉS
Budapest Fôváros II. ker. Tanács VB.
Mûszaki Osztály részére
Tisztelt Mûszaki Osztály!
Galántai György szobrászmûvész – a Magyar Népköztársaság Mûvészeti Alapjának tagja – érdekében és képviseletében, a 43/1983 (XII. 20) MT sz. rendeletben foglalt jogkörünkben fordulunk Önökhöz és kérem szíves együttmûködésüket.
1988. jan. 13-án kelt I. 3091/2/87. sz. határozatukban Galántai Györgyöt a II. ker. Kavics u. 3. sz. ingatlan elôtt elhelyezett oszlopszerû mûtárgy 30 napon belüli eltávolítására kötelezték, hivatkozva 1987. júl. 14-én kelt I. 3091/87. sz. határozatukra, miszerint is az elhelyezési engedély további meghosszabbítására nincs mód.
Ezen határozat ellen a törvényes határidôn belül fellebbezéssel élünk, s kérjük Önöket, hogy az 1981. évi I. törvény 61. § (2) bekezdése alapján ezen határozatunkat – következô indokainkra tekintettel – visszavonni szíveskedjenek.
Indoklás:
A Képzô- és Iparmûvészeti Lektorátus 1987. aug. 24-én kelt Eng/99/87. sz. Elhelyezési Engedélye a következôket tartalmazza.
„Budapest Fôváros Tanács Mûvelôdésügyi Fôosztály igényére – szakértôi engedély alapján – a Képzô- és Iparmûvészeti Lektorátus tudomásul veszi, hogy Galántai György »Tûzszobor« c. alkotása a Bp. II. ker. Kavics u. 3. sz. alatt felállításra került.
A mûvész tiszteletdíjra nem tart igényt.
Az üzemeltetô a mûalkotást köteles állóeszköznyilvántartásba venni, annak állagmegôrzésérôl és jó karbantartásáért saját pénzeszközei terhére felelôsséget vállalni."
Említett mûalkotás tehát már nem képezi Galántai György tulajdonát, így az eltávolítására ôt kötelezni Önök nem jogosultak.
Kérem a fentiek szíves tudomásulvételét.
A Mûvészeti Alapot az 1986.
évi I. tv. 5. § (1) bek. b. pontja alapján teljes személyes
illetékmentesség illeti, ezért a 300.-Ft okirati illeték
levonását mellôztük.
Budapest, 1988. febr. 17.
Tisztelettel:
Kroóné Dr. Tóth Annamária
jogtanácsos
Budapest Fôváros Tanácsa VB.
Városrendezési és Építészeti Fôosztálya
87.809/1988.
Tárgy: Bp. II. ker. Kavics u. 3.
sz. elôtti közterülethasználat ügye
A Magyar Népköztársaság Mûvészeti Alapja (V. ker. Báthori u. 10.) Galántai György képviseletében a II. ker. Tanács VB Mûszaki Osztálya I. 3091/2/87. sz. 1988. jan. 13-án kelt határozata ellen fellebbezést nyújtott be.
A fellebbezést az Áe. 66. §. (19) bek. alapján megvizsgáltam és az alábbi határozatot hozom:
Az elsô fokú határozatot – a fellebbezés elutasítása mellett – helybenhagyom.
E határozat ellen fellebbezésnek helye nincs.
Indoklás:
A II. ker. Tanács Mûszaki Osztálya I.3091/2/87. sz. határozatával – végrehajtási pénzbírság kilátásba helyezése mellett – kötelezte Galántai György budapesti (II., Frankel Leó u. 68/b.) lakost, hogy a II. ker. Kavics u. 3. sz. ingatlan elôtt elhelyezett oszlopszerû mûtárgyat 30 napon belül távolítsa el.
A fellebbezés elbírálása során megállapítottam, hogy az elsô fokú határozat megalapozott.
A tárgyi közterületen egy „oszlopszerû mûtárgy" elhelyezésére kért és kapott engedély több ízben lejárt; engedélyes több ízben kért határidôhosszabbítást; legutóbb az 1987. dec. 31-ig terjedô idôszakra. Az iratok tanúsága szerint ezt követôen sem Galántai György, sem más nem kérte a közterülethasználati engedély érvényének meghosszabbítását, így a közterülethasználati engedély érvényét vesztette.
A Budapest Fôváros Tanácsa 2/1984. sz. rendelete R 11. § (4) bek. szerint: ha az engedély érvényét veszti, az engedélyes saját költségén köteles az eredeti állapotot – minden kártérítési igény nélkül – helyreállítani.
Ilyen tényállás mellett – a fentiek alapján – az engedélyest az „oszlopszerû mûtárgy" elbontására kötelezô elsô fokú határozat törvényes.
Fellebbezô képviselôjének azt az észrevételét – miszerint a mûalkotás már nem képezi Galántai György tulajdonát és ezért ôt nem lehet kötelezni az eltávolításra – nem lehet figyelembe venni, ugyanis a fenti rendelet R 2. §. (2) f./ pontja alapján a közterülethasználathoz engedély szükséges, és a rendelet R 11. §. (4) szerint a közterülethasználati engedély kérôt (Galántai Györgyöt) kell kötelezni a közterület eredeti állapotának helyreállítására, az „oszlopszerû mûtárgy" eltávolítására.
Fentieken túl megállapítottam, hogy a tárgyi ügyben kiadott határozatok nem voltak szabályszerûek, hiszen az iratok között még olyan fotó, illetve egyéb mûszaki dokumentáció sincs, amibôl legalább az megállapítható lenne, hogy az „oszlopszerû mûtárgy"-nak nevezett közterületi létesítmény a környezetbe beleillik, illetve a városképi követelményeknek megfelel és az elhelyezése a vonatkozó rendeleteknek eleget tesz.
Természetesen a mûalkotás
(„oszlopszerû mûtárgy") közterületen való
elhelyezését – akár más helyen – lehet kérelmezni
az elsô fokú hatóságtól annak, aki a
közterületet használni kívánja.
Budapest, 1988. április 19.
Dr. Büki Imréné s. k.
osztályvezetô h. fômérnök
A határozat ellen a Galántait képviselô Mûvészeti Alap felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Fôvárosi Tanács VB titkárához, amely 2042/1988. számú határozatával a kérelmet elutasította.
KÖZTÉRI SZOBOR = ALKOTÁS VÉGLEGES TÁROLÁSA KÖZTERÜLETEN
Képzô- és Iparmûvészeti Lektorátus
1778/88
Budapest Fôváros II. ker. Tanácsa VB
Mûszaki Osztály részére
Galántai György szobrászmûvész oszlopszerû mûtárgyának a Budapest II., Kavics u. 3. sz. alatti ingatlan elôtt történô elhelyezése tárgyában folyamatban lévô ügyben az alábbiak szíves tudomásukra hozása mellett kérjük Önöket, hogy Galántai György alkotása végleges tárolására a Közterülethasználatbavételi Engedélyt megadni szíveskedjenek.
A 83/1982. (XII. 29.) MT sz. rendelet – a képzômûvészet, az iparmûvészet, a fotómûvészet és az ipari tervezômûvészet egyes kérdéseinek szabályozásáról – 6. § (1) b. pontja a következôképpen rendelkezik: „A Képzô- és Iparmûvészeti Lektorátus kijelöli közterületen a közönség számára nyitva álló helyen, valamint a középületen állandó jelleggel rögzítésre kerülô képzô- és iparmûvészeti alkotás szerzôjét, elbírálja az alkotást és véleményt nyilvánít a szerzôi díj mértékérôl, engedélyezi az alkotás elhelyezését."
Tekintettel arra a tényre, hogy a
Képzô- és Iparmûvészeti Lektorátus
az elhelyezéshez hozzájárult, ugyanakkor az Önök
által I. 3091 szám alatt kiadott Ideiglenes Elhelyezési
Engedélyben foglaltak – miszerint: a közterülethasználat
városképi, városrendezési, közlekedésrendészeti,
forgalombiztonsági és egyéb szempontból megadható
– mind a mai napig fennállnak, kérjük Önöket
a szóban forgó engedély Galántai György
részére történô megadására.
Budapest, 1988. július 28.
Keszthelyi Ferencné
fôosztályvezetô
Budapest II. ker. Tanács VB.
Mûszaki Osztály
T. Kapeller Mária!
Hivatkozásul Kroóné
Dr. Tóth Annamáriával (MN Mûvészeti Alapja)
történt telefonbeszélgetésére, kérem,
hogy a Tûzszobor c. oszlopszerû mûalkotásom számára,
ideiglenes jelleggel, a Budapest II. Kavics u. 3. sz. alatti mûtermem
elôtti járdán 0,8 x 0,8 m, vagyis 0,64 m2 közterület
használatát, 18 hónapra, 1990. dec. 31-ig engedélyezni
szíveskedjen. 1988. nov. 1-e óta a Mûvelôdési
Minisztérium jóváhagyásával 2 évre
külföldi ösztöndíjas úton tartózkodom,
s ezért hivatalos ügyeim elintézésérôl
közvetítôkön keresztül vagyok kénytelen
gondoskodni,
így minden sajnos nehézkes és késedelmet szenved
– ezért kérem 18 hónapra az engedélyüket.
Budapest, 1989. jún. 19.
Galántai György
Munkácsy-díjas képzômûvész7
Budapest II. ker. Tanács VB.
Mûszaki Osztály
VI. 3290/89.
Tárgy: Bp. Kavics u. 3. sz. hiánypótlásra felszólítás
Tisztelt Ügyfelünk!
Értesítem, hogy az 1989. 06. hó 19-én érkezett beadványa tárgyi ügyben nem tartalmazza a következôket:
– helyszíni vázlat
– a tárolandó szobor méretei; terjedelme; csomagolása.
Felhívom, hogy az ügy érdemi
elbírálása érdekében 15 napon belül
pótolja a fenti hiányokat. Ha felhívásomnak
a megjelölt határidôig nem tesz eleget, ügyében
a 12/1986. (XII. 30) BVM sz. rendelet értelmében a rendelkezésemre
álló adatok alapján döntök, vagy az eljárást
megszüntetem.
Budapest, 1989. július 05.
Szabó Endre sk.
csoportvezetô fômérnök
Budapest II. kerületi Tanács V.B.
Mûszaki Osztálya részére
Csatoltan megküldöm a kért helyszínrajzi vázlatot és a mûalkotásról készült fotó másolatát, amibôl kiderül az ún. „oszlopszerû mûtárgy" mérete, alakja és csomagolásának módja. Kérem az 1989. jún. 19.-i beadványban foglaltak engedélyezését.
Tisztelettel:
Galántai György (Munkácsy-díjas képzômûvész)
megbízásából sógora
Klaniczay Péter
építész
A tanács az engedélyt megadta,
és a mûvészt havi 25 Ft területhasználati
díj megfizetésére kötelezte.
Budapest II. ker. Tanács VB.
Mûszaki Osztály
T. Kapeller Mária!
Elnézését kell kérnem a késedelmes jelentkezésért.
A Kavics u. 3. sz. (hrsz. 14570/1) elôtt
ideiglenesen álló szobrom (eng. sz.: VI. 261/90) végleges
helye Kapolcs községben (Veszprém megye) lesz. A szobor
környezetének kialakítása az idei évre
(tavasz-nyár) volt betervezve, de sajnos a tervezett munkák
elhúzódtak, s csak jövô tavasszal fognak nagy
valószínûséggel megvalósulni. Ezért
kérem, hogy tegyék lehetôvé, hogy szobrom továbbra
is a Kavics u. 3. alatti mûtermem elôtt maradhasson, és
a közterülethasználati engedélyt 12 hónappal,
1991. június 30-ig legyenek szívesek meghosszabbítani.
Budapest, 1990. 08. 10.
Megértésüket köszönöm.
Galántai György
Munkácsy-díjas képzômûvész
A tanács az engedélyt újra
meghosszabbította.
Bp. Fôv. II. ker. Tanács VB.
Mûszaki Osztály
VI. 251/1990
Tisztelt Galántai Úr!
Kérem szíves tájékoztatását,
hogy a II. Kavics u. 1. sz. elôtti szobor mikor kerül a végleges
helyére, mivel közterületfoglalási engedélye
1990. június 30-án lejárt.
Budapest, 1990. augusztus 6.
Tisztelettel:
Kapeller Mária
mb. csop. vez.
A benyújtott újabb kérelemre a tanács a közterület-használatot „szobortárolás céljából" 1990. december 31-éig engedélyezte.
AD ACTA
A helyhatósági választásokat követôen több felszólítás nem érkezett. Úgy tûnt, a szobrot végre békén hagyják. Mígnem az Esti Hírlap címû politikai napilap 1991. február 2-i számában fotó jelent meg a mûrôl az alábbi képaláírással:
„Lábnyomok a levegôben, pontosabban a kandeláberen. Az alkotás Budán, a II. kerületi Kavics utcában látható. Azt nem lehet tudni, ki készítette az égbe tartó cipôtalpakat. Mûvész vagy suszter?! Esetleg: egy mûvészi hajlamú suszter?"
Válaszul Galántai száz példányban mail-art képeslapot készített az újságcikkbôl a következô üzenettel:
Esti Hírlap
Maros Dénes fôszerkesztô
„A politikai tudat strukturálisan képellenes (mert mágiaellenes), dramaturgikusan boldogtalan."
Vilém Flusser
Üdvözlettel:
„egy mûvészi hajlamú suszter"
Galántai György
Belefáradva az 1985 óta tartó küzdelembe és a szobrot övezô értetlenségbe, 1993 júliusában Galántai a mûtárgyat elbontotta, és kapolcsi házának a kertjébe helyezte át.
Galántai György mûvei megtalálhatók többek között a Magyar Nemzeti Galériában, a Kortárs Mûvészeti Múzeumban, a Pécsi Modern Magyar Képtárban, a székesfehérvári Szent István Király Múzeumban, a Paksi Képtárban, a dunaújvárosi szoborparkban, amerikai és német múzeumokban és magángyûjteményekben. Budapesten egyetlen köztéri alkotása sem áll.8
Kavics utcai mûterme még megvan,
de inkább csak a régi munkák raktározására
használja. A szobrászattal lényegében felhagyott,
minden idejét az Artpool Archívumnak és a világhálónak
szenteli. „Ez egy szabad tér, ahol otthon vagyok."
II.
A KUN BÉLA-EMLÉKMÛ „KÁLVÁRIÁJA" (1981–1997)
„Kun Béla repülôn menekült az országból. (…) A gépet maga a népbiztos vezette. Alacsonyan szállt, alig húsz méter magasságban, úgyhogy arcát is látni lehetett. Sápadt volt, borotválatlan, mint rendesen. Vicsorgott az alant álló polgárokra, s vásott kajánsággal, csúfondárosan még búcsút is intett egyeseknek. (…) Karjairól vastag aranyláncok lógtak. Egyik ilyen aranylánc, mikor az aeroplán magasba lendült, s eltûnt az ég messzeségében, le is pottyant a Vérmezô kellôs közepére."
(Kosztolányi Dezsô: Édes
Anna)9
1986-ban ünnepelték Kun Béla születésének 100. évfordulóját. Az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Bizottság a Párttörténeti Intézet javaslatára 1981. május 19-ei állásfoglalásában úgy határozott, hogy a Tanácsköztársaság vezetôjének az évfordulóra emlékmûvet kell állítani Budapesten. Az állásfoglalás a feladat végrehajtójaként a Fôvárosi Tanácsot jelölte meg, amely szakintézménye, a Budapesti Képzômûvészeti Igazgatóság útján hozzá is látott az elôkészítéshez. Zsigmond Attila fôigazgató 1982. november 29-én értesítette a szoborállításokban illetékes Képzô- és Iparmûvészeti Lektorátust a feladatról, kérve a megfelelô helyszín kiválasztását és a zsûribizottság összehívását. Levele öt lakótelepi helyszínjavaslatot tartalmazott (XXI. ker., Csepeli városközpont, VIII. ker., Józsefvárosi közpark, IX. ker., Csengettyû u. lakótelep, XIX., ker. Kispest I. szakasz, XXII. ker., Budafoki városközpont), amelyek közül végül két új, épülô csepeli lakótelepi helyszín (Erdôsor u., illetve Rákosi Endre u.) mellett kötött ki a lektorátusi zsûri. A XXI. kerületi tanács elnökhelyettese a lektorátusnak írott levelében felhívta a figyelmet arra, hogy az Erdôsor úti lakótelepen „az utcanevek a késôbbi Kun Béla lakótelep elnevezéssel nincsenek szinkronban; Csikó-, Puli-, Cirmos-, Nyuszi-sétányok". Ezzel szemben „a Rákosi Endre úti lakótelepen az utcaelnevezések a csepeli munkásmozgalmi mártírokról és szakmákról történtek; Bordás András, Rákosi Endre, Kupper Béla, illetve Martinász, Kohász, Festô, Szövô utcák. Távlatokban így e lakótelep elnevezése a szobor kapcsán Kun Béla lehetne, mert az eddig használt elnevezés – Január 9. (Csepel felszabadulásának idôpontja) – nem hivatalos."10 A vitatott elsô helyszínen idôközben a Fôvárosi Tanács Simon Bolivár-emlékkövet helyezett el, így az kiesett.
1983. szeptember 19-én a Jánossy
György építész, Kô Pál szobrászmûvész
és Láncz Sándor mûvészettörténész
alkotta lektorátusi Munkaelosztó Bizottság Gyurcsek
Ferenc, Török Richárd, Parizán Mihály, Pálffy
Katalin, Kaubek Péter és Marton László szobrászmûvészek
meghívását javasolta, akik közül Marton
kivételével valamennyien indultak a pályázaton.
A zsûri 1984. március 30-án Gyurcsek, Parizán
és Török tervét tartotta a továbbfejlesztésre
alkalmasnak. Az újabb fordulóra Gyurcsek és Török
adtak be tervet. (Közülük Török Richárd
elképzelésében mutatkozott némi fantázia,
a jelen lévô pártfunkcionáriusoknak viszont
Gyurcsek terve tetszett.) A második fordulót értékelô
állásfoglalás szerint „mindkét pályamû
tartalmaz olyan értékeket, melyek a továbbfejlesztés
lehetôségére, a kiegészítésre
alkalmasak, ugyanakkor a közvetlen megvalósításuk
nem javasolható. Sajnálatos módon még mindig
nem tisztázott egyértelmûen az emlékmû
helye sem."11 Mi több – a Fôvárosi Tanácshoz intézett
1985. április 16-ai újabb lektorátusi levél
szerint ez idô tájt még az sem volt tisztázott
„hogy portréról, egész alakos portréról
vagy Kun Béla és a Tanácsköztársaság
tematikájú emlékmûrôl lenne-e szó.
Csak ezen tények ismeretében lehetne – módosított
terv benyújtása után – eldönteni, melyik mûvész
nyerje a pályázatot."12 Erre azonban már nem volt
szükség. Idôközben megalakult a Kun Béla
Emlékbizottság,13 s a lektorátushoz is eljutott a
hír, hogy az egyik legbefolyásosabb szobrász, Varga
Imre14 már dolgozik a mûvön. A bizonytalan helyzetben
az intézmény igazgatója a felügyeleti szervhez
fordult.
Feljegyzés Tóth Dezsô
elvtársnak
A Budapesten felállítandó Kun Béla emlékmûvel kapcsolatos érdeklôdésére tájékoztatni szeretném Tóth elvtársat néhány – írásban megfogalmazást nem nyert – döntést befolyásoló tényezôrôl.
A Fôvárosi Tanács kezdeményezésére pályázatot írtunk ki emlékmû tervezésére, azzal, hogy az Csepelen kerül elhelyezésre. A beérkezett tervek sikertelenek voltak ugyan, de egy idôközben felmerült újabb igény miatt (Kun Ágnes [?] részérôl)15 – hogy belterületen kerüljön elhelyezésre – felfüggesztettük a további lépéseinket.
Az emlékmû helyét alapvetôen nehezíti, hogy Kun Bélának szinte semmilyen Bp-i kötôdése nincs. Beszélt a Parlament elôtt és a Vérmezôn, de ezek nem számításba jöhetô helyszínek. Míg az új helyszínjavaslatra vártunk, megkeresett Varga Imre, és arról tájékoztatott, hogy személyesen felkérték a Kun Béla-szobor tervezésére. Varga Imre a felkérésnek eleget téve elkészített egy kis tervet, amit nekem is bemutatott. A terven menetelô vöröskatonák 3 sora közül emelkedik ki Kun Béla alakja. A kis terv magában hordja egy kiváló emlékmû lehetôségét. A harcra buzdító figura, harcba induló katonák tömege jól érzékeltetheti a Tanácsköztársaság harcát, lelkesedését stb. Mérete is ennek megfelelô, kb. 12 m hosszú és kb. 4 m magas. Méretében, megjelenésében, tartalmában egyaránt monumentális emlékmû.
Személy szerint nekem ez a monumentalitás okoz problémát. Ugyanis ez az emlékmû már nem Kun Béla emlékmûve, hanem a Tanácsköztársaságé. De a Tanácsköztársaságnak már van egy emlékmûve a Dózsa György úton, Kiss István alkotása.
Lehet-e, indokolt-e egyetlen személynek monumentálisabb emlékmûvet állítani, mint az egész Tanácsköztársaságnak? Volt-e ilyen kiemelkedô szerepe 1919-ben Kun Bélának? Nem tudom! Ennek megállapítására vannak illetékesebbek, de ezt nem egy szobor ürügyén kell megvitassa egy képzômûvészeti intézmény.
Kun Béla a Tanácsköztársaság bukása után a Szovjetunióban élt, ahol koncepciós per áldozataként halt meg. Ilyen méretû megemlékezés nem kelthet-e kételyeket, visszatetszést – bármilyen összefüggésben – másutt és másokban?
Tudom, hogy a szobor tervét látta az Agit. Prop. bizottság, de nem tudom, ismerték-e a léptékarányokat, s nem valószínû, hogy egy dekoratív, hallatlan sok formagazdagságot, ötletet felsorakoztató, de mindössze 35-40 cm-es makett nézése közben végiggondolták-e a fentieket.
Elképzelhetô, hogy fenti kérdések elhangzanak a terv bírálatán is, de azt csak akkor tudjuk megtartani, ha a Fôvárosi Tanács végre írásban is közli, hogy
1.) zárjuk le a pályázatot,
2.) hogy a Vérmezô Déli pu. felôli részére tervezik elhelyezni az emlékmûvet,
3.) hogy Varga Imre tervét kívánják megvalósítani,
4.) hogy vállalják a megvalósításhoz
szükséges 12–15 millió forintot.
Budapest, 1985. június 3.
Dr. Pusztai Gabriella
igazgató
Képzô- és Iparmûvészeti
Lektorátus
A levélre válasz nem érkezett.16 Ekkor ugyanis már úton volt a Fôvárosi Tanács június 4-ei levele, amelyben közlik a lektorátus igazgatójával, hogy az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Bizottsága már 1985. január 7-én (!) döntött arról, hogy a szobrot Varga Imre készíti, akit kéretik a munkával soron kívül megbízni. Csepel helyett pedig az új helyszín a Vérmezô északi csúcsa.17 Az Agitációs és Propaganda Bizottság 1984. december 10-ei ülésérôl készült jegyzôkönyvében ugyan még arról van szó, hogy „a Fôvárosi Tanács és Varga Imre szobrászmûvész közös javaslata és indokai alapján az elkészült emlékmûvet a Városligetben, a Petôfi-csarnok melletti parkban állítják fel", januárban azonban a helyszín már a Vérmezô.18 A helyszínkiválasztás politikailag fontosabb kérdés volt annál, semhogy a lektorátusi zsûrire lehetett volna bízni.
MSZMP Központi Bizottsága
Tudományos, Közoktatási
és Kulturális Osztály
Szigorúan bizalmas!
Készült: 1 gépelt és 25 sokszorosított példányban Tu/49
Látta: Aczél György elvtárs
Javaslat
A Politikai Bizottságnak
Kun Béla emlékmû elhelyezésére
A Politikai Bizottság december 11-i ülésén megbízta a Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztályt, hogy terjessze a Politikai Bizottság elé az elhelyezésre vonatkozó javaslatot.
A Fôvárosi Tanács és Varga Imre közös javaslata és indokai alapján – melyekkel Hidas Antalné, Kun Ágnes is egyetért – az emlékmû helyszínéül az Attila út és a Krisztina körút közötti park északi pontját javasoljuk elfogadásra. Ez a helyszín közvetlenül kapcsolható Kun Béla tevékenységéhez: itt rendezték részvételével 1919-ben a katonai díszszemlét a frontra induló munkásezredek számára, itt mondott beszédet a magyar Vörös Hadsereg északi hadjáratának megkezdése elôtt.
A javaslattal az Agitációs
és Propaganda Bizottság is egyetért.
Javaslat
A Politikai Bizottság állásfoglalására
A Politikai Bizottság egyetért
azzal, hogy a Kun Béla emlékmû az Attila és
a Krisztina körút közötti parkban kerüljön
felállításra.
1985. január 9.
Tétényi Pál
A vérmezei helyszín kompromisszum eredménye. Kun Béla lánya ugyanis erôsen szorgalmazta, hogy az emlékmû ne Csepelen és ne is a Városligetben, hanem egy reprezentatívabb helyszínen, például a Várban, a Hadtörténeti Múzeum elôtt vagy a Jászai Mari téren, a Pártközpont mellett kerüljön felállításra.19 A Vérmezô ezekhez képest félreesô hely, ugyanakkor a csepelinél értékesebb terület, s emellett bizonyos szimbolikus jelentéssel is bír, hiszen a hely történeti-jelképi erejénél fogva Kun Béla emlékét egy forradalmi-plebejus hagyományba lehetett beilleszteni. E hagyomány a magyar jakobinusok e helyütt történt kivégzésébôl nyeri az erejét. A Vérmezô nemcsak beépítetlen zöldterület, hanem a nemzeti hôsök vére által megszentelt hely is – ideális terep emlékmûállításra. 1919. május elsején például a Vérmezô közepén egy hatalmas vörös katafalkot építettek a proletariátus mártírjai, a kivégzett jakobinusok, valamint Dózsa György, Karl Liebknecht és Rosa Luxemburg emlékére, a mezô északi részén pedig szobrot emeltek Leninnek. Az 1956-os forradalom alatt is felmerült, hogy a mártírok központi emlékhelyét a Vérmezôn építsék fel. E hagyomány sajátos folytatásaként 1994-ben az ’56-os Emlékmû- és Kegyeleti Alapítvány egyenesen a Kun Béla-emlékmû megmaradt talapzatán akart a világ magyarságának összefogásával egy ’56-os emlékmûvet emelni.20 1996-ban pedig a kommunizmus áldozatainak az emlékmûvét szerették volna a Vérmezôn elhelyezni.
Varga szoborterve kétségkívül invenciózusabb volt, mint a félbemaradt pályázaton bemutatott tervek, bár az nyilvánvalóan túlzás, hogy a mû „a modern magyar és nemzetközi szobrászat korszakos kísérlete" lenne, mint azt a szobrász lelkes monográfusa, Harangozó Márta írta 1986-ban.21 Wehner Tibor 1987-es mûelemzése szerint: „a két elembôl – a menetelôk csoportjából és a kiemelt, ám mégis háttérben tartott figurából – összegyúrt (összegyûrt) együttes – Varga Imre életmûvébôl leszûrhetô tudatos mûvészi törekvés kinyilatkoztatása. A mûvész felismerte, hogy az önmagában álló hôs, az egyszeri emberalak szobrászi megjelenítése már nem hordozhat hiteles jelentést, nem válhat jelképpé, hadonásszék bármilyen hevesen is a karjaival. (…) A Kun Béla-emlékmû menetelô-rohamozó tömegének elôképe a Derkovits-remekmû, az 1514 címû Dózsa-fametszet sorozat, s a kompozíciós rend rokonítható Borisz Kusztogyiev A bolsevik, Alekszandr Dejneka Pétervár védelme címû táblaképével és John Heartfield Épülô Szovjetunió színpadképének megoldásaival."22
A tervrôl a lektorátusi zsûri
elismeréssel szólt, az intézmény vezetôje
azonban szükségesnek látta a további kételyeinek
is hangot adni.
Mûvelôdési Minisztérium
Képzômûvészeti Osztálya
Horváth György osztályvezetô elvtárs
Budapest
Kedves Horváth Elvtárs!
Az alábbiakban felterjesztjük a Budapesten felállításra tervezett, Varga Imre szobrászmûvész által készített és a bírálóbizottság által véleményezett „Kun Béla emlékmû"-vet elvi-politikai állásfoglalásra.
A Fôvárosi Tanács VB igényére és a Lektorátus kijelölése alapján a mûvész elkészítette a tervezett emlékmû makettjét, az elhelyezés vázlatát (fotó), valamint rajzot Kun Béla személyének ábrázolási módjáról. A bírálaton, melyet 1985. július 16-án tartottunk, felkérésünkre az alábbi szakértôk vettek részt: Aradi Nóra, Bereczky Lóránd, Czifka Péter, Láncz Sándor mûvészettörténészek, Makrisz Agamemnon, Segesdi Görgy szobrászmûvészek, Boross Zoltán építészmérnök.
Meghívásunk alapján részt vett a bírálaton:
Széchenyi Ágnes az MSZMP KB Kulturális Osztálya
dr. Szirbek Vilmos az MSZMP Budapesti Bizottság Agit. és Prop. O.
Cséri Lajos a Mûvelôdési Minisztérium Képzômûvészeti Osztálya
dr. Henye Nándorné a Fôv. tanács VB Mûvelôdési Fôosztálya
Zsigmond Attila a Budapest Galéria
Gáspár Tibor építész Budapest Fôváros fôépítésze
dr. Erényi Tibor a Párttörténeti Intézet
dr. Szikossy Ferenc a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum képviseletében.
Az emlékmû a Vérmezô Moszkva tér felôli részén, a jelenlegi fasor végén, fokozatosan emelkedô magasított részen kerülne elhelyezésre, a meglévô Martinovics-emlékmûtôl 30-40 méterre.
– magassága kb. 5 méter, szélessége 12 méter,
– menetelô vörös katonák 3 sora közül emelkedik ki Kun Béla portrészerûen mintázott alakja, a katonák sora középütt ugyancsak realisztikusabban, míg a két szél felé fokozatosan elvontabban mintázott,
– a portré, a mögötte lévô kandeláber, a katonák fegyverzete bronz, míg a tömeget összefogó plasztikai elem vörösréz domborítás lenne.
Az emlékmû kivitelezési költsége várhatóan 12 millió forint. Ebbôl mintegy 2 millió az építészeti kivitelezés, környezet rendezés, és 10 millió a plasztika kivitelezése. Varga Imre költségvetése nem tartalmaz szerzôi díjat (mely ilyen jelentôs mû esetében 1-1,5 millió forintnál nem lehetne kevesebb – sem az építész tervezô szerzôi díját, kb. 100.000,- forint lehet), mivel a mûvész úgy véli, hogy a kivitelezés során esetleges megtakarítással ezt kigazdálkodná.
A jelen lévô mûvészeti szakértôk, valamint a társadalmi és állami szervek képviselôi a bemutatott 1:10-es léptékû tervet nagy elismeréssel méltatták. Megállapították, hogy a bemutatott terv kitûnô példa az egyén és a tömeg kapcsolatának hatásos mûvészi megfogalmazására, annak kifejezésére. Kitûnô megoldás, hogy a fô figura nem méreteivel, hanem közismert gesztusával, karakterével jelenik meg, dinamikusan kapcsolódik a felvonuló fegyveresek csoportjához, azzal szerves egységet alkot. Pozitívan értékelte a bizottság a szoborcsoportban megjelenô attribútumokat (öltözék, fegyverek, kandeláber) mint az adott korra történô konkrét utalásokat. Egyértelmûen megállapították, hogy a terv kiemelkedô színvonalú, a magyarországi emlékmûszobrászatnak kiváló alkotásává válhat elkészültével. Egyúttal azt is megfogalmazták, hogy ez a reprezentatív méretû alkotás Varga Imre életmûvének kiemelkedô munkája, eddigi alkotó tevékenységének összegzéseként is értékelhetô.
Vitatta a bizottság néhány tagja az elhelyezés helyét, elsôsorban abból a szempontból, hogy a szoborcsoport egyik meghatározó látványeleme, az ég felé törô fegyverek tömege jelentôsen veszít hatásfokából, ha mögötte fás, bokros háttér van, mert jelentôs mértékben belejátszva a sziluett hatásába, csökkenti a plasztika értékeit. Jelenleg a Vérmezô sétáló, pihenô hely, s feltételezhetô, hogy az emlékmû veszít tartalmi funkciójából az adott környezetben. Megfontolandónak tartották, hogy egy, ünnepségek rendezésére alkalmasabb hely, városiasabb környezet alkalmasabb lenne.
Vitatta továbbá a bizottság néhány szobrászmûvész tagja, hogy Varga Imre költségvetésébôl kivitelezhetô lenne az emlékmû, mert feltételezésük szerint ilyen monumentális méretû alkotás, melynek a kivitelezését teljes egészében a mûvész vállalja, a jelzett összegbôl nem valósítható meg.
Összefoglalva megállapítható: hogy a tervet minden jelenlévô nagy elismeréssel elfogadásra ajánlja.
Megjegyezni kívánom a felvetett problémákkal kapcsolatban, hogy a helyszín kijelölése tárgyában a Fôvárosi Tanács illetékeseivel számos helyszín javaslatot vizsgáltunk meg és nem volt más – ennél lényegesen jobb – megoldás. A költségekkel kapcsolatos kétkedéseket is jogosnak tartom, tapasztalataink szerint – bár ennél jóval kisebb volumenû munkákkal összevetve – a költségvetés roppant szerénynek tûnik, s várható a ráfordítás növekedése. Idôközben kiderült, hogy a 12 millió forintból 3,5 millió forint körüli összeget vonnak le adóba, amit Varga Imre nem számított bele a költségvetésbe.
Kedves Horváth Elvtárs!
A birtokunkban lévô jegyzôkönyv alapján a Lektorátus formailag kiadhatná az elfogadó állásfoglalását, de az alábbiakra tekintettel kérem, hogy a Minisztérium foglalkozzon az emlékmû létesítésének engedélyezésével.
Magyarországon az elmúlt évtizedekben személyiségnek ilyen léptékû alkotást nem emeltek. Ezt csak a Kossuth téren lévô Kossuth szoborcsoport és az I. Attila úton lévô Dózsa szoborcsoport közelíti meg léptékben. Természetesen egy-egy ilyen jellegû alkotás nemcsak egy embernek, hanem az általa képviselt politikai tendenciáknak a jelképe is, de a Tanácsköztársaságnak mint történelmi, politikai eseménynek van – bár ennél lényegesen szerényebb – emlékmûve Budapesten
Nem a Lektorátus feladata eldönteni,
hogy Kun Béla szerepe a Tanácsköztársaság
idején, vagy az illegális KMP vezetésében olyan
jelentôs volt-e, hogy – Kossuth Lajos és Dózsa György
mellett – ilyen reprezentatív módon kell megörökíteni.
Természetesen egy felirattal, illetve koncepcióbôvítéssel
ez a probléma megkerülhetô, helyesebben feloldható,
de ez ugyancsak nem intézményünk hatáskörébe
tartozó téma. Kérem, hogy foglalkozzék a fentiekkel,
s tájékoztasson az eredményrôl.
Budapest, 1985. július 31.
Elvtársi üdvözlettel
Dr. Pusztai Gabriella
igazgató
Tóth Dezsô miniszterhelyettes az MSZMP KB kulturális osztályvezetôjéhez intézett augusztus 9-ei levelében a fenti aggályokat megismételte. Radics Katalin osztályvezetô továbbította Németh Károlynak, javasolva, hogy a méretbeli feszültséget az emlékfelirat „megfelelô körültekintéssel" történô megfogalmazásával oldják fel, hozzátéve, hogy „arról viszont már nem lehet szó, hogy az emlékmûvet áttervezzék".23 (Annál is inkább, mivel késésben voltak: Varga Imre jelezte, hogy a munkát Kun születésnapjára, február 20-ára nem tudja befejezni.) A feliratot Németh javaslatára a Párttörténeti Intézet adta meg:
„Kun Bélának / a magyar kommunista mozgalom megalapítójának / a Magyarországi Tanácsköztársaság vezetôjének / emlékére / 1986".
MEGHÍVÓ
A Kun Béla Emlékbizottság,
és Budapest Fôváros Tanácsa tisztelettel meghívja
KUN BÉLA
emlékmûvének avatására
Az avatás helye: Bp. I., Vérmezô (Attila út, Krisztina körút találkozása)
ideje: 1986. november 22. 10 óra
Program:
Himnusz
Ünnepi mûsor.
Közremûködik Keres Emil színmûvész és a Munkásôrség Központi Férfikara
Vezényel: Révész László karnagy
Avatóbeszédet mond: KÁLLAI GYULA, a HNF Országos Tanácsának elnöke,
a Kun Béla Emlékbizottság tagja
Koszorúzás
Internacionálé
MEGPRÓBÁLTATÁSOK
Nemcsak az emlékmû helyének és alkotójának kiválasztása körül, hanem az emlékmû építése közben is voltak bizonyos zavarok. Szilágyi András építész, a Budapest Galéria köztéri képzômûvészeti osztálya vezetôjének a visszaemlékezése szerint ez volt az egyetlen szoborállítás a praxisában, amikor érzékelhetô lakossági ellenállást tapasztalt. „A kivitelezô vállalat felvonulási kocsija például egy nap rejtélyes módon kigyulladt, az állványozáshoz kiszállított faanyag leégett. Egy másik nap a darus kocsi szélvédôjéhez valaki egy üveg paradicsomlevet vágott hozzá – szegény darus azt hitte, hogy a szélvédôn folyik a vér."24
És az igazi megpróbáltatások csak ezután következtek. Két viszonylag nyugodt év után, 1989-tôl kezdve a legitimitását vesztett emlékmû amortizációja megállíthatatlanná vált.
Elôször a díszkivilágítás berendezéseit tették tönkre, és lopták el. Majd a talapzat alatt kialakított kamra lezárt ajtaját feszítették fel, ahová beköltöztek a csövesek, s ennek következtében hamarosan hulladékkal, rongyokkal, ürülékkel telt meg a proletáremlékmû.
1990 októberében a Szent Korona címû radikális jobboldali lap a lektorátusi jegyzôkönyvek tendenciózus felhasználásával kétrészes „leleplezô" cikket közölt az emlékmûállításról.25
1991-ben az emlékmû – a Kun Béla téri relieffel, a csepeli Kun-dombormûvel és a városligeti tanácsköztársasági emlékmûvel együtt – felkerült a fôváros területérôl eltávolítandó önkényuralmi jelképek listájára. A Fôvárosi Közgyûlésben lefolytatott vitában senki sem emelt mellette szót.
1991 ôszén – Kun (Kohn) Béla zsidó származására utalva – ismeretlenek Dávid-csillagot mázoltak az emlékmû hátoldalára.26 Az emlékfeliratos gránitlapon VÖRÖS GYILKOSOK felirat jelent meg.
1991. október 23-án a Magyar Demokrata Fórum I. és XII. kerületi szervezete, Velekei József szobrászmûvész szervezésében sötétkék lepelbe csomagolta be az emlékmûvet.
A puskaszuronyokra fehér védôhuzatot, Kun Bélára fehér szellemruhát és csörgôsapkát húztak. Az eseményrôl fotót közölt csaknem minden fontosabb újság. A Népszabadság képaláírása: becsomagolták „mint méltatlan látványt". Az Új Magyarország kommentárja: „Kísértet járta be Európát… és most ilyen kísértetiesen fejezôdik be a múlt." A Magyar Fórum Kosztolányit idézte, hozzátéve: „Kun Béla – ezúttal csörgôsipkában – másodszor is repül a budai Vérmezôrôl. A soha viszont nem látásra!"27
EGY GRIMASZ
Varga Imre mondja:
„Történelmi igazságokról beszélhetek csak, hogy ne kelljen holnapután leszedni az emlékmûvet. 1919-ben Kun Bélának döntô szerepe volt. Ezt a vezetô szerepet a történelmi szituáció tette lehetôvé. Hogy ô ezzel hogyan élt – csak a történészek tudják eldönteni. Miután történész nem vagyok, felelôtlenség lenne válaszolnom ezekre a kérdésekre. Kun Bélának bizonyára voltak hibái is, de kinek nincsenek. A forradalom fenntartásának és tovább vezetésének feltételei nem voltak adottak abban a helyzetben. A lényeg az, hogy igazat szeretnék mondani minden szobrommal, így ez a szándék vezérel akkor is, amikor a Kun Béla-emlékmûhöz fogok. Igyekszem megközelíteni azt, amit én igaznak vélek. Nagyon remélem, hogy nem fogok nagyot tévedni. Az emlékmû legfôbb tartalma: Kun Béla és az az emberi környezet, amely Kun Béla szerepét – igaz, csak rövid idôre – nemzeti üggyé tette Magyarországon. A magyar Vörös Hadsereg felállítása és harcba indítása volt az az idô, amikor Kun Béla minden vitán és hibán felül Magyarországnak hivatott vezetôje volt. Én errôl beszélek az emlékmûben. Távolról pontosan megítélni szituációkat – szinte lehetetlen. De még ilyen távolról is látni tudom, hogy egyfajta emberi nagyság, képesség birtokában volt." (Fóti Éva: Igazat mondani minden szoborral. Beszélgetés a Kun Béla-emlékmû felállítása elôtt. Szovjet Irodalom, 1986/3., 178–179. o.)
„Megértem a Lenin-szobrok eltávolítását, de tévedésnek tartom az 1919-es emlékmû kitelepítését. Ez egy valódi kritikai emlékmû, egy grimasz, amely hozzátartozhatna nemzeti önarcképünkhöz. A felelôsség a végrehajtóké. Az élet tele van meglepetésekkel. Néhány éve még alig úsztam meg retorziók nélkül a Wallenberg-emlékmû felállítását, most meg magyarázzam a Kun Béla-emlékmû tartalmát, groteszk vonásait?" (Hajdú Éva: Miért nem tudnak az emberek megbékélni Varga Imrével? Magyar Nemzet, 1993. február 17., 7. o.)
„Ez volt az elsô kritikus szemléletû emlékmû a történelemben. Egy olyan emberrôl szól, aki búcsúzása pillanatában az általa kivégzettek szellemi árnyaival találkozik, a kísértetekkel. Ott lebegnek, ott lebeg az egész a föld felett, és ott áll ez az ember, aki búcsút int, kalappal a kezében, az akasztófa alatt (amely rá vár). Van egy magyar költemény, Petôfi írta, amikor Bécsben meglincselték Latour grófot. Felhúzták egy lámpavasra az 1848-as bécsi felkeléskor. Petôfi ezt a verssort írja le: »Latour nyakán kötél«. Nos, Latourt a lámpavasra akasztották fel. A lámpavas azóta a magyar irodalmi nyelvben nem egy világítótestet hordozó oszlopot, hanem akasztófát jelent. És Kun Béla ott áll a lámpavas mellett (éjjel-nappal égett a lámpa benne). Nahát ezért volt ez egy kritikai emlékmû. Egy analfabétának persze nem." (Christa Nickel: Beszélgetések Varga Imrével. 1995, Bp., Ecoprint Kft., 23–24. o.)
UTÓJÁTÉK
A Fôvárosi Közgyûlés döntésének megfelelôen 1992-ben a szoborkonstrukciót szakszerûen szétszerelték és a budatétényi szoborskanzenbe szállították, ahol a kommunista korszak köztéri reprezentációját megörökítô mûegyüttes részeként újra felállították. Rövidesen hívatlan társa is akadt: nem sokkal a szoborpark megnyitása után a BM tiszthelyettes-képzô iskola udvaráról egy Kun Béla-szobrot szállítottak ki és dobtak le a szoborpark kapuja elé, amely egy ideig a kerítésen belül hevert, míg egy amerikai gyûjtô meg nem vásárolta.28
A Fôvárosi Önkormányzatnak a vérmezei talapzat elbontására anyagiak hiányában már nem futotta. A bazaltkockákkal kikövezett mesterséges domb télen szánkópályaként, nyáron a környékbeli fiatalok gördeszkás gyakorlóterepeként funkcionált. Egy idô után balesetveszélyessé minôsítették, és felsô peremét vaskorláttal látták el. 1997-ben az I. kerületi önkormányzat a talapzat maradványát végleg elbontatta.
A helyét benôtte a fû.
1 A ma is hatályban lévô 1969. évi XI. törvény 160. §-a szerint mûvészeti szabálysértést követ el az, aki jogszabályban meghatározott engedély nélkül közterületen, középületen, a közönség által nyitva álló helyen – állandó jelleggel – képzômûvészeti alkotást elhelyez. A fôvárosi politikai engedélyezési gyakorlatról lásd: Orosz Mihály: A mûvelôdési intézmények és utcák elnevezési rendje, az emlékmû-, emléktábla-állítás eljárás szabályai. Budapesti Fórum, 1986/1., 45–46. o.
2 A hivataloknak volt némi kompenzálnivalójuk a mûvésszel szemben: a Képzô- és Iparmûvészeti Lektorátus szerepet vállalt a Galántai által szervezett balatonboglári kápolnatárlatok betiltásában, 1973-ban a Mûszaki Egyetemen rendezett „önköltséges" kiállítását cenzúrázták meg, a Mûvészeti Alap 1974-ben felfüggesztette a tagságát, a Budapest Galéria pedig 1984-ben a Magyarország a tiéd lehet címû nemzetközi kiállítását tiltotta be. Galántai munkásságát más szervek is figyelemmel kísérték: „Festô" fedônéven 1979-tôl folyamatos megfigyelés alatt állt.
A Galántai házaspár úttörô szerepe a nyolcvanas évek underground kultúrájában közismert: ôk indították például az elsô mûvészeti szamizdat lapot (Aktuális Levél, 1983–85), létrehozták az elsô alternatív mûvészeti intézményt, az Artpoolt stb. Az itt közölt, szoborakcióhoz hasonlóan kevésbé ismert, hogy a nevükhöz fûzôdik az elsô alternatív mûvészeti egyesület létrehozásának a kísérlete is: 1985-ben „Kortárs Mûvészeti Egyesület" néven bejegyzési kérelmet nyújtottak be a Mûvelôdési Minisztériumhoz, amelyet a minisztérium elutasított.
3 Az esemény videodokumentációja: Láthatatlan mûvészet, Artpool Archívum, Kat. 103.
4 1985-ben elnyerte a Berlini Mûvészeti Akadémia egyéves DAAD-ösztöndíját. Az útlevél és a vízum intézése három évig tartott: feleségével csak 1989 novemberében tudtak kiutazni. „Az 1984 óta tartó nyomasztó kirekesztettségtôl és a hatóságoktól való kiszolgáltatottságtól megviselten, a magyarországi szellemi lét lehetôségébe vetett hitüket elvesztve érkeznek Nyugat-Berlinbe" – írják a saját maguk által összeállított életmû-katalógusban. In: Galántai: Életmunkák 1968–1993. Szerk. Galántai György – Klaniczay Júlia. Artpool – Enciklopédia Kiadó, Bp., 1996, 310. o.
5 A félgömb összehegesztett talpformákból állt, amely jellegzetes, visszatérô motívuma Galántai kompozícióinak és a kommunikációs tárgyainak. Ilyen munka például: Hivatalos lépésmobil (objekt, 1979), Irányított lépéscsoport (objekt, 1983), Engedem, hogy ugráltass (hangszobor, 1985), Jövôbejárat (köztéri mû a dunaújvárosi szoborparkban, 1989). „Galántainak, mióta a mûvészetpolitikai eszét tudja, vagyis fôiskolás kora óta, volt egy fô élménye, amellyel késôbb is, mint mûvészeti szervezô, illegális kiadó vagy féllegális intézményalapító állandóan szembekerült: mégpedig a totalitarizmus. Nagyon világosan érezhetô, hogy a talpnyomat nála az emberi egzisztencia jelképe, a lépô láb lenyomata pedig a haladásé. Az egész lábmotívum körülbelül azt jelenti, hogy »nyomot hagyok, tehát vagyok«." Perneczky Géza: A szobrász útja a szó-kollázsoktól az allegóriákon át a Fluxus-koncertig. In: Galántai: Életmunkák 1968–1993. 15. o.
6 A legalizálás nyugtázásaként a Mûvészet 1988/1. számában megjelent lektorátusi közleményben, az 1987. július–szeptember idôszakban elhelyezett közterületi alkotások között Galántai mûvét is feltüntették. A lapban rendszeresen közzétették az országban felállított új köztéri mûvek és a lektorátus által kiadott új megbízások („kijelölések") listáját. Köztéri megbízást csak a lektorátuson keresztül lehetett adni.
7 A rendszerváltás jeleként, 1989-ben a mûvész munkásságát Munkácsy-díjjal ismerte el a mûvelôdési miniszter, 1993-ban pedig a Fôvárosi Önkormányzattól Budapestért Díjat kapott.
8 Miközben Galántait hivatali vesszôfutásra kényszerítve havi 25 Ft bérleti díj fizetésére kötelezték, hogy a saját költségén készített szobra ideiglenesen köztéren állhasson, többek között a következô köztéri mûveket rendelte meg súlyos milliókért a Fôvárosi Tanács: Kiss István: Az 1919-es ellenforradalmi lázadás mártírjai emlékmûve (1985), Varga Imre: Kun Béla-emlékmû (1986), Kiss István: Münnich Ferenc-emlékmû (1986), Marton László: Szakasits Árpád-emlékmû (1988). A Fôvárosi Közgyûlés 1992-ben valamennyit elbontatta.
9 Valójában Kun Béla különvonattal hagyta el az országot, Kosztolányi leírása azonban jól érzékelteti, hogy hogyan örökítette meg a proletárdiktatúra vezetôjének alakját a pesti köznyelv.
10 Sipos Béláné tanácselnök-helyettes levele Puskás Istvánhoz, a Képzô- és Iparmûvészeti Lektorátus csoportvezetôjéhez, 1983. október 19. Ügyiratszám: ÁEH-238/83.
11 KIL-Állásfoglalás. 1984. július 20. Ügyiratszám Sz/159.
12 Keszthelyi Ferencné fôosztályvezetô levele dr. Henye Nándornéhoz, a Fôvárosi Tanács Mûvelôdésügyi Fôosztályának helyettes vezetôjéhez. Bp. 1985. április 16. Ügyiratszám: 1347/85.
13 Az Emlékbizottság 1984. szeptember 20-án kezdte meg a munkát. Elnöke Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára lett.
14 Az országgyûlési képviselôk kiválogatása során ügyeltek rá, hogy az egyes foglalkozási ágak, így az egyes mûvészeti ágak is reprezentálva legyenek parlamentben. 1980–1990 között Varga Imre (és 1985-tôl Zsigmond Attila) képviselte a képzômûvész-társadalmat. Varga helyzetét jól jellemzi, hogy a hetvenes években elkészítette Aczél György, 1980-ban pedig Kádár János bronzszobrát is. 1973-ban Kossuth-díjjal, 1979-ben a Magyar Népköztársaság Kiváló Mûvésze címmel tüntették ki. 1982-ben Herder-díjas.
15 Kun Ágnes (1915–1990) Kun Béla lánya, mûfordító, az Emlékbizottság tagja. Bár a bizottság az alakuló ülésen a centenárium megünneplését „méltó, de mértéktartó keretek között" kívánta megszervezni, végül a program – akárcsak az emlékmû – nagyszabásúra sikeredett. Könyveket, emlékbélyeget adtak ki, dokumentumfilmet készítettek, emlékkonferenciát tartottak stb. Kun Miklós még azt is felvetette, hogy Kun Béláról Moszkvában nevezzenek el utcát, mi több: az 1920-as években Leningrádban egy posztógyár viselte Kun Béla nevét, továbbá volt a Volgán egy róla elnevezett, jelenleg Majakovszkij nevét viselô hajó, amelyek nevének visszaállítását esetleg tapintatosan Moszkva felé fel lehetne vetni. Vö: MOL MSZMP-iratok Osztálya, 288. f. 36/1984. cs. 3. ôe.
16 A levelet a Mûvelôdési Minisztériumban hozzácsatolták az emlékmûállítás 59.987 számú aktájához, amelyet viszont (szabálytalanul) nem irattároztak. Más szóval: a minisztériumban a Kun Béla-emlékmû iratai eltûntek.
17 Csepel sem maradt centenáriumi emlékjel nélkül: a Fôvárosi Tanács Kalló Viktortól a Tanácsház térre egy dombormûvet rendelt meg, amely Kun Bélának a csepeli népgyûlésen történt részvételét örökítette meg. (1992-tôl a szoborparkba áthelyezve.)
18 MOL MSZMP-iratok Osztálya, 288. f. 41. cs. 438. ôe.
19 A Pártközponttól délre fekvô parkos rész helyszínkénti megfontolását már az 1981-es MSZMP-döntés is felvetette. A helyszín emlékmûállítás céljára 1990-ben merült fel újból, amikor Varga Imre Nagy Erzsébet felkérésére elkészítette Nagy Imre-emlékmûtervét, amelynek szintén ezt a helyet képzelte el. Bôvebben: Ki faragja Nagy Imre szobrát? Világ, 1990. március 15. 39. o.
20 Sz. L.: Ötvenhatos-emlékmû a Vérmezôn. Magyar Hírlap, 1994. augusztus 29., 6. o. Az emlékmû végül 1996-ban a tabáni domboldalban valósult meg.
21 Harangozó Márta: Jövôt igézô elmúlt idô. Budapest, 1986/11., 13. o.
22 Wehner Tibor: Kópia. Három új budapesti szobor. Mûvészet, 1987/6., 31., 33. o.
23 Feljegyzés Németh Károlynak, Bp. 1985. augusztus 30. Ügyiratszám: Tu/49/5. MOL MSZMP-iratok Osztálya, 288. f. 36/1985. cs. 10. ôe.
24 Szóbeli közlés. 1999. április 22.
25 Bujdosó P. Gyula: Kun Béla – a tömeggyilkos. Szent Korona, 1990. október 23., 6–7. o. Uô: Vérmezô szégyene. Szent Korona, 1990. október 30., 6–7. o.
26 Fotóját közli: História, 1992/7., 28. o. „A tanácsköztársaságból, mint történelmi események sorozatából kurzuspolitikát kívánt kovácsolni egy korábbi idôszak. Csak reméli a történész, hogy nem kerül sor egy ellenkezô elôjelû kurzus teremtésére vagy kísérletére sem" – írta a kép alá Glatz Ferenc fôszerkesztô.
27 Népszabadság, 1991. október 24., 4. o.; Új Magyarország, 1991. október 24., 16. o.; Magyar Fórum, 1991. október 31., 1. o.
28 A talapzattal egybefaragott mészkô
mellszobrot Kiss István készítette 1968-ban.
Észrevételeit, megjegyzéseit, kérjük, küldje el postafiókunkba: beszelo@c3.hu