Eric Berne:
Szex a szerelemben
Fordította: Boross Ottilia.
Osiris Kiadó, Budapest, 1996.
253 old., 980 Ft

Eric Berne, aki a tranzakcionális analízis elméletének és módszerének kidolgozásával vált igazi nagy névvé a pszichológiai szakirodalomban, nem ismeretlen a magyar olvasók elôtt, hiszen könyve, az Emberi játszmák magyar nyelven is olvasható. Az Osiris Kiadó jóvoltából Berne egy újabb könyvét veheti most kézbe a magyar olvasó. A Szex a szerelemben címû írás, amely elôször 1970-ben jelent meg, lényegében Berne 1966-ban, a Kaliforniai Egyetemen tartott A szex szerepe az ember életében címû elôadás-sorozatának írásos, könyv formára átdolgozott változata. A könyv egész hangulatán korának szelleme érzôdik, a 68-as diáklázadások és a szexuális forradalom tabudöntögetô szabadszájúsága.

A Szex a szerelemben címû könyv a Berne által korábban megfogalmazott és azóta gyakran kritizált tranzakcionális analízis elméletére épül, illetve az elmélet olyan kapcsolatokra való alkalmazását mutatja be, amelyekben a szex is fontos szerepet játszik. A tranzakcionális analízis elméletének megalkotásakor Berne abból az általa kevéssé megindokolt feltevésbôl indult ki, hogy az embereknek három énállapota létezik, amelyek együttesen alkotják az egységes személyiséget: a Szülôi, a Felnôtt és a Gyermeki énállapot (a nagybetûk itt az énállapot jelölésére utalnak). Ez a hármas felosztás szembeszökôen hasonló a Freud féle ösztön-én, én és felettes-én hipotetikus hármasságához, így igazán meglepô, hogy Berne munkájában elmulaszt hivatkozni Freud elméletére. Berne szerint a Szülôi énállapot funkciója a tényleges szülôszerep, valamint a társadalmilag elfogadott válaszok automatikusságának biztosítása. A Felnôtt énállapot funkciója az információk objektív feldolgozása, végsô soron a túlélés. A Gyermeki énállapot hordozza a kreativitást, a spontaneitást, az intuíciókat. Berne szerint végül is a három feltételezett énállapot együttes tevékenysége határozza meg egy személy társas és szexuális viselkedését.

Habár Berne maga nem így nevezi, egy tranzakció valójában két (vagy több) személy közötti kommunikációt jelent. A tranzakcionális analízis alapfeltevése szerint a társas érintkezésekben a személyek a feltételezett három énállapotukkal vehetnek részt. A három énállapot bármelyike kapcsolatba léphet egy másik személy bármelyik énállapotával, eltérô kapcsolatmintákat eredményezve. A tranzakcionális analízis célja annak a feltárása, hogy egymás felé irányuló viselkedésükben a személyek feltételezett énállapotai közül melyek kommunikálnak a többiek mely énállapotaival.

Berne elméletében nem csupán a három énállapot feltételezése hipotetikus, nékülözve mindenféle bizonyítást, hanem a közöttük folyó kommunikáció elemzése is roppant bizonytalan alapokon áll. Berne nem ad például világos definíciót arra, mi a tranzakció egysége két személy kommunikációjában. Az emberek közötti kommunikációt a modern kommunikációelmélet felismeréseinek teljes figyelmen kívül hagyásával elemzi. Nem különbözteti meg például a verbális és nem verbális, szándékolt és szándékolatlan tartalmakat, a metakommunikáció szerepét meg sem említi. A tranzakcionális analízis végül is a személyek három feltételezett énállapota közé képzelt irányvektorokra redukálja az emberek közötti társas érintkezések bonyolultságát és sokszínûségét, és a vektormintázatok felrajzolásával osztályozhatónak és magyarázhatónak tartja az összes lehetséges emberi kapcsolatot.

Mindezekbôl következôen az emberek közötti kapcsolatok elemzésének igen kérdéses és meglehetôsen szubjektív módszere a tranzakcionális analízis, bár ma is sok helyütt népszerû. Népszerûségét egyrészt talán annak köszönheti, hogy a megfoghatatlanul bonyolultnak tûnô emberi kapcsolatok elemzésére egyszerû és mindenki számára átlátható receptet kínál. Másfelôl közrejátszhat benne az is, hogy a Berne által elemzett kapcsolatokban a személyek viselkedése jellegzetesen szerepszerû és sztereotíp, mivel pedig az ilyenfajta tranzakciók forgatókönyvszerûen zajlanak, viszonylag jól megjósolhatók, és a tranzakcionális analízis gondolatrendszere könnyen rájuk húzható. Az emberi kapcsolatok jelentôs részére azonban éppen a spontaneitás és a valódi gondolatok, érzések közlésének szándéka a jellemzô. Az ilyen megnyilatkozásokról a tranzakcionális analízis semmi érdemlegeset nem tud mondani.

Berne jelen könyve is a tranzakcionális analízis elméletére épül, központi témája azonban nem ez, hanem az ember szexuális viselkedése. A bevezetôben szellemes eszmefuttatást olvashatunk arról, hogyan is beszélünk, egyáltalán, hogyan lehet beszélni a szexrôl hétköznapjainkban. Az elsô részben a szerzô a szex funkcióját és biologikumát tárgyalja, a második rész pedig az emberi kapcsolatok és a szex pszichológiai vonatkozásaival foglalkozik, a tranzakcionális analízis szellemében elemezve az emberi kapcsolatokat és a szexuális játszmákat. A harmadik rész, az Utójáték az eredeti elôadások során felmerült tipikus kérdésekbôl tartalmaz néhányat Berne válaszaival együtt, s a fejezet végén néhány ,,bölcs" gondolat és aforizma található a szexrôl és a párkapcsolatokról. A téma iránt mélyebben érdeklôdô olvasó a Berne által ajánlott könyvek listáját is megtalálja ebben a részben. A könyvet a Függelék zárja, amely a tranzakcionális analízis emberi kapcsolatokat osztályozó rendszerét tartalmazza.

Az emberi szexualitásról beszélni sem könnyû, de természetes hangon írni talán még nehezebb. Berne megkísérel úgy írni mindennapi szexuális tevékenységeinkrôl, hogy elkerülje egyfelôl az olcsó trágárkodást, másfelôl a száraz, szenvtelen nyelvet, amely az e témában íródott mûveket olyannyira jellemzi. Mivel úgy véli, a mondanivaló a szavak keltette képzetek révén nyeri el szubjektíven átélt jelentését, korántsem közömbös, milyen szavakkal beszélünk a szexrôl. Az általa ,,száraz, hideg" szavaknak titulált kifejezések, mint például a koitusz, a szex élménybeli lényegét veszítik el. Berne amellett érvel, hogy a szexrôl ,,meleg, nedves" szavakkal kell beszélni, ami természetesebben is hangzik, és az olvasóban is élettelibb képzeteket ébreszt. Könyvének nyelvezete valóban életszagú, test-, ha tetszik, szexközeli. Berne szavaival, amikor a forró zugok megismerésének heves vágya rátör a férfira, lehet visszafogottan döfködô, aprókat pukkantgató vagy éppen lendületesen hullámzó, egészen addig, amíg a szerencsés nôt az öröm vize teljesen elborítja. Ha magának a szexnek a végsô célja az örömszerzés, egy róla szóló elôadás miért ne lehetne úgyszintén az öröm forrása? Berne könyvében mindvégig a ,,nedves" beszédmódhoz tartja magát, nyelvezete könnyed és humoros, helyenként egy-egy - magyar fordításban is - szellemes szójátékkal (korai ragömlés, arrogáns zónák, grósztata) vagy éppen olyan rigmusokkal tarkítva, mint jobb egy egyenes ember csökött pénisszel, mint egy csökött ember egyenes pénisszel.

Az elsô rész, amely a Szex és nemi szervek címet viseli, a szex témáját a biológia és a funkció oldaláról tárgyalja. Ezen belül is három fô kérdésre tér ki a szerzô: 1. Mire való a szex, 2. Az aktus, 3. A nemi szervek másodlagos hasznosítása. Berne az evolúciós elmélethez csatlakozva nemi szerveink elsôdleges funkciójának az utódnemzést, vagyis a fajfenntartást tekinti, a szex evolúciós értelmét a gének továbbadásában és az egyedek változatosságának biztosításában látja. Az emberek számára azonban ennél többet és mást is jelent a szex. Berne a szex egyéb jelentései közül mindjárt egy tucatra valót bemutat: lehet például kötelesség, rítus, regenerálódás, rögeszme, kölcsönös idôtöltés vagy éppen a szerelem kifejezôdése, ,,a legélettelibb emberi tranzakciók mátrixa: egyszerre öl és ölel, ámít és csábít, árt és ért" (51. old.).

Amit a nemi szerveink mûködésérôl és a nemi aktus biológiai vonatkozásairól a tények szintjén megtudunk, az valószínûleg a legtöbb olvasó számára már a középiskolai biológia-tankönyvbôl is ismerôs. Jobb is, ha az olvasó nem innen szeretne informálódni, ugyanis a biológiai részek kissé elnagyoltak. A férfi nemi szervekrôl például a következô felvilágosítást olvashatjuk: ,,A férfiak nemi készülékeinek lelke a két, kicsiny kohóként mûködô, saját kivezetôszeleppel (a mellékherékkel) ellátott here, melyek produktuma a prosztata nevû pumpa segítségével egy hidraulikus átemelôszerkezetbe, a péniszbe kerül." (55. old.) Másfelôl a könyvnek ez a része érthetetlen pontatlanságokat is tartalmaz. Berne például több oldalon keresztül taglal olyan elméleteket a pénisz merevedésének magyarázatára, amelyekrôl már a mû megírásakor tudni lehetett, hogy nem helyesek. Az erekció élettana ugyanis ekkor már ismert volt.

A továbbiakban a szexuális viselkedést a férfiak esetében potenciájuk, lendületük és robbanékonyságuk, a nôk esetében pedig az elfogadás, az állóképesség és a szívóerô segítségével jellemzi. Berne röviden kitér arra is, hogy szexuális viselkedésünket nemcsak a biológiai, hanem a pszichológiai tényezôk is meghatározó módon befolyásolják, mint például félelmeink, hiedelmeink, partnerünk érzelmi viszonyulása, valamint elsôdleges képzeteink, amelyeket Gyermeki énállapotunk hordoz.

Berne szerint elavult nézet az, hogy a nemi szervek kizárólag a szerelmi beteljesülésre és a gyermekek nemzésére szolgálnak. Ebben a kérdésben, a szexuális forradalom korszakának megfelelôen, sokkal liberálisabb nézeteket vall. A nemi szervek másodlagos hasznosítását, például az udvariasság, a bosszú, a pénzkeresés, a kölcsönös és a magányos idôtöltés eszközeként alkalmazott szexet is a természetes szexuális viselkedések körébe sorolja. A szexuális devianciának tekintett viselkedések körét jelentôsen leszûkíti, amikor úgy foglal állást, hogy ,,minden olyan dolog, ami a résztvevôk tudatos beleegyezésével történik, testi kapcsolattal ér véget, és nem okoz a feleknek szöveti sérülést, normális emberi tevékenységnek számít" (87. old.).

Az Ember és szex címû harmadik rész foglalkozik ténylegesen az emberi kapcsolatok pszichológiai vonatkozásaival. Három fô témát taglal:
1. Az emberi kapcsolatok lehetséges változatai,
2. Szexuális játszmák,
3. Szex és jóllét, avagy az intimitás mint védôoltás.
A tranzakcionális analízis rövid ismertetését követôen az elmélet szerint lehetséges emberi viszonyok közül Berne tizenkét tipikus kapcsolatfajtát elemez (ismerôsök, munkatársak, bizottsági tagok, tisztelet, csodálat, gyengédség, a begerjedés, élvhajhászás, haverok, barátok, intimitás, szerelem), bemutatva, hogy a három énállapot közül melyek és milyen módon vesznek részt a kapcsolatban. E kapcsolatfajták szerinte lényegében mindenhol megtalálhatók, s mindegyik együtt járhat szexuális kapcsolattal is.

Berne szerint emberi életünk egyik legnehezebb problémája, hogyan strukturáljuk idônket. Az idôt múlathatjuk egyedül is, de gyakrabban töltjük mások társaságában. Így aztán olyankor is kapcsolatot keresünk, vagy másképpen, tranzakciót folytatunk, amikor valódi mondanivalónk nincs is egymás számára. Az ilyen nem tényközlô, többé-kevésbé sablonos társas érintkezések közül Berne az általa játszmáknak nevezett kapcsolatfajta elemzésére szorítkozik. Játszmáknak azokat a többlépéses tranzakciókat vagy társas ügyleteket tekinti, amelyek sablonosan, forgatókönyvszerûen zajlanak, valami rejtett hátsó szándékkal, amelyre csak végül derül fény a jóhiszemû fél kárára. A játszmák alapsémája mindig a csapdaállítás, amelybe a gyanútlan besétál, majd a játszmát játszó bekaszálja a helyzet kínálta testi-lelki nyereséget.

Olyan Berne által tipikusnak vélt és igen hangzatos elnevezésû szexuális játszmák leírásából kap az olvasó egy kis csokorra valót, mint a Megerôszakolósdi, a Játékpisztoly vagy a Hûtôszekrényajtó játszmák. Aki a könyv címe alapján azt várja, hogy a szerelemrôl fog olvasni, minden bizonnyal csalódni fog, a könyv ugyanis sokkal inkább éppen a szerelmet nélkülözô szexuális kapcsolatokról szól: talán mert a tranzakcionális analízis nem is tud érdemlegeset mondani a valódi, tartalmas, intimitáson alapuló kapcsolatokról. A játszmák valójában az emberi kapcsolatoknak egyetlen, meglehetôsen sekélyes fajtáját képviselik, mivel azonban a könyvben ez kapja a legnagyobb hangsúlyt, úgy tûnhet, mintha minden szexuális kapcsolatunk a másik fél átverését és a tisztességtelen testi-lelki haszonszerzést szolgálná.

Bár a játszmák boldogtalannak és tisztességtelennek tûnnek, Berne szerint a résztvevôk számára személyes testi-lelki szükségleteik kielégítését szolgálják: az ingeréhséget, az elismeréséhséget, a kapcsolatéhséget, a szexuális éhséget, az idô strukturálására való éhséget és a cselekvési kényszert. A szexet tulajdonképpen jóllétünk fenntartása mindig kéznél levô eszközének tekinthetjük. E csodagyógyszer jótékony hatása még olyan testi bajok enyhítésében, gyógyításában is megnyilvánulhat, mint a hátfájás, elhízás, gyomorpanaszok, aranyér, szorongás, allergia vagy éppen az álmatlanság - állapítja meg Berne némi humorral.

Ugyanakkor sajátosan komor emberkép rajzolódik ki Berne írásából. A spontán viselkedésû, önmagát formáló és önmegvalósító, kreatív, szabad akaratú, felelôsségteljes ember képe a tranzakcionális analízis szellemével, úgy tûnik, nem fér meg. Berne meggyôzôdése szerint sorsunk már öt-hatéves korunkra eldôl. A szülôi nevelés hatására már kisgyermekkorban elválik, kikbôl lesznek nyertesek, és kikbôl vesztesek, mivel a szüleink révén belénk programozott forgatókönyv teljes mértékben determinálja sorsunkat és viselkedésünket. Az emberi szabadság, a szabad akarat pusztán illúzió. Amikor úgy hisszük, magunk döntünk sorsunkról, valójában a szüleink által belénk programozott forgatókönyv szerint viselkedünk. Meglehetôsen lehangoló és egyben komoly morális következményeket von maga után ez a kisgyermekkorból eredeztetett teljes determinizmus. Ha az embernek valóban nincs semmi szabadsága döntéseiben, hogyan lehetne bárkit is felelôssé tenni a tetteiért? Ezzel a kérdéssel Berne nem foglalkozik. Véleménye szerint forgatókönyvünk csapdájából az egyetlen kiút, ha kitöröljük emlékezetünkbôl az összes Szülôi utasítást. Ebben segíthet a pszichoterápia, illetve nagy ritkán az a szerencse is megeshet, hogy valakinek az eredeti forgatókönyve lehetôvé tesz autonóm döntéseket. Hogy ez mi módon lehetséges, arra Berne megint csak nem tér ki.

Ami Berne erkölcsi és esztétikai kérdésekre vonatkozó szabad eszmefuttatásait illeti, azok többnyire sekélyes gondolkodásra vallanak. Szerinte egy társadalom romlottsága például jól lemérhetô egy ország csecsemôhalandóságából (szex és erkölcs), a rút külsô viszont semmiképpen nem bocsátható meg a szép tartalom miatt (szex és esztétika). Egyes helyek egyenesen az amerikai szappan-operák banális életbölcseletét idézik, például az a megállapítása, hogy az intim párok boldogsága ,,már abból megismerszik, ahogy ruganyos léptekkel és csillogó szemekkel végigmennek az utcán, kacagó gyermekeikkel" (196. old.).

A Szex a szerelemben nem igazán tudományos felvilágosító mû, és nem is gyakorlati kézikönyv. Sokkal inkább egy pszichológus csapongó, ironikus, anekdotázó és sajnos meglehetôsen felszínes eszmefuttatása, fantáziálása a szexualitást is magukba foglaló emberi kapcsolatokról. A könyv helyenként mégis elgondolkodtató, néhol önmagunkra ismerhetünk benne, ami nem is mindig kellemes, viszont olykor hasznos lehet. Leginkább álszent prüdériától mentes, humoros és közérthetô, a köznapi beszédhez közel álló nyelvezete szól mellette. A játékosan sikamlós, zaftos, eredeti nyelvi fordulatokban gazdag szöveg magyar nyelven is szórakoztató, ami Boross Ottilia remek, élvezetes fordításának köszönhetô.

Észrevételeit, megjegyzéseit kérjük küldje el a következõ címre: buksz@c3.hu