A Metropolis eredeti változata mindössze három hónapig létezett.
Az 1927 januárjára elkészült Metropolis a
klasszikus némafilmek, sõt a sci-fi és más
mûfajok történetében is mérföldkõvé
vált, noha a film eredeti kópiája csak 1927 áprilisáig
létezett. A fennmaradt változatok többé-kevésbé
a rendezõ, Fritz Lang alkotását juttatják el
a közönséghez, ám valójában egyikük
sem azonos azzal.
Az eredeti filmtekercs hossza 4189 méter, a vetítési
idõ 153 perc volt, ezért az amerikai forgalmazást
vállaló Paramount a rövidítés mellett
döntött. Channing Pollock nem kímélte a nyersanyagot:
megváltoztatta a szereplõk nevét, a számos
vágás pedig még a Fredersen és Rotwang konfliktusára
utaló jelenetet is eltüntette a történetbõl.
Az érthetõség kedvéért szükségessé
vált a megmaradt anyag átszerkesztése és a
feliratozás gyökeres átalakítása. A végeredmény
egy 3100 méteres kópia lett, és Pollock maga sem tagadta,
hogy saját értelmezése szerint alkotta újjá
az eredeti változatot. Az UFA vezetõi szintén túl
hosszúnak találhatták a filmet, mert a német
mozikban már 1927 nyarától egy vágott, az amerikait
utánzó verziót vetítettek.
Az UFA saját adatai szerint az alkotók az összes
felvett nyersanyagnak csak igen csekély hányadát,
mintegy 148-ad részét tartották méltónak
arra, hogy a végleges változatba bekerüljön. Ez
alátámasztja a legendát, mely szerint Lang mind munkatársainak
energiáival, mind a filmszalaggal módfelett pazarlóan
bánt. Tény, hogy a Metropolis fõszerepeit két
kevéssé tapasztalt színész, Gustav Fröhlich
és Brigitte Helm játszotta, és Lang, afféle
jó mesteremberként, minden jelenetbõl legalább
három jó felvételt akart.
A fentebb említett 148:1 arányt módosítja,
hogy három külön negatív készült a
német közönség, a többi európai ország,
és az amerikai piac számára. Ez természetes
volt akkoriban, hiszen az adott technikai viszonyok mellett csak így
lehetett megfelelõ minõségû kópiákat
széles körben terjeszteni. Az eltérõ kameraállások
miatt az egyes változatok bizonyos különbségeket
mutatnak, ezért a nagyszámú verzióból
kompilált végtermék olyan film lesz, amely valójában
soha nem létezett.
Az eredeti negatívok sorsáról igen keveset tudunk.
1934-ben az UFA archívumában létezett egy 2589 méteres
filmszalag, ami nem volt azonos a õsváltozattal, legfeljebb
a második német verzió feliratok nélküli
- ma Wiesbadenben õrzött - kópiájával.
Az UFÁ-tól 1936-ban a Museum of Modern Art (MoMA) is
vásárolt egy másolatot, amely mára 2532 méternyire
rövidült. Egy további (feliratokkal együtt) 2337
méternyi szalag nagyjából megegyezik a Paramount-Metropolis
rövidített verziójával. A hajdani szovjet blokkból
elõkerült egy 1952 méteres - a Paramount által
egykor eltávolított vagy rövidített részeket
tartalmazó - kópia; ám sajnos ez sem teszi lehetõvé
a premierváltozat helyreállítását, legfeljebb
a felirat-variánsok számát növeli.
A második német változatról készülnie
kellett még egy negatívnak, amely alapjául szolgált
az Európában vetített Metropolisoknak. Ennek sorsa
mindmáig ismeretlen, nem úgy a róla készült
másolatoké. A 2603 méteres brit verzió tartalmaz
olyan részeket is, amelyek hiányoznak a német és
amerikai változatból, igaz, más jelenetek rövidítve
láthatók benne, feliratai pedig némiképp eltérnek
a Channing Pollock-féle Metropoliséitól. Ugyanez a
helyzet az ausztráliai (végig színezett!) kópiával.
Másutt részben színezett másolatok maradtak
fenn: Milánóban õriznek három szalagot, amelyek
feliratozásukban is különböznek a németországitól.
A ma ismert (olykor karikatúraszerû) Metropolis-variánsok
az említettek felhasználásával készültek.
A történet magját jelentõ részek alighanem
végleg elvesztek, ami persze nem akadályozta meg az archívumokat,
hogy igyekezzenek az eredetit megközelítõ filmet elõállítani.
Jól példázza ezt az 1937-es MoMA-Metropolis, amelynek
másolatait 1938-tól Európában is vetítették.
Késõbb a német, illetve Paramount-változat
alapján szovjet-cseh együttmûködéssel is
született egy kópia, a hetvenes évek elején pedig
Eckart Jahnke elkészítette az addigi legteljesebb verziót.
Ez utóbbi hiányosságait fõként az magyarázza,
hogy a forgatókönyv és a cenzori dokumentáció
nem állott Jahnke rendelkezésre, és nem vették
figyelembe a partitúrákat sem. Jahnke - tévesen -
a Channing-féle szöveget hitte eredetinek, szemben a MoMA-változat
felirataival. A film maga viszont döntõen nem a legjobb minõségû
Paramount-kópia, hanem a MoMa-variáns alapján készült,
ugyanis Lang lesújtóan vélekedett arról, ahogyan
alkotásával az amerikaiak bántak. Õ egyébként
teljesnek mondta a második német verziót, amely egyrészt
jóval rövidebb volt az eredetinél, másrészt
nagyjából megegyezett az általa durván megcsonkítottnak
tartott Paramunt-Metropolisszal. Nem kizárható tehát,
hogy e változat készítésében Lang szintén
részt vett.
Enno Patalas 1987-ben már támaszkodhatott a forgatókönyvre,
a cenzori feljegyzésekre és a partitúrákra
is. A Münchenben végzett munka alapjául az 1937-es MoMA-variáns
negatívja szolgált, a hiányzó részeket
pedig más kópiákból igyekeztek pótolni.
A végeredmény a második német verziónál
kissé rövidebb szalag lett. 1998 óta e müncheni
minta szerint folyik a legújabb restauráció, bár
a jobb képminõség érdekében az alkotók
fõként a Paramount-szalagot használják. Persze
ezúttal sem az eredeti Metropolis születik újjá,
a modern technika révén remélhetõleg mégis
minden eddiginél teljesebb film készül.
Metropolis
Friedrich-Wilhelm-Murnau-Stiftung-Transit Film GmbH, 2001
Tomori Gábor fordítása
Kérjük küldje el véleményét címünkre: filmvilag@filmvilag.hu