Meskó Zsolt produceri vizsgamunkája noha rövidfilm, moziban is látható. Forgalmazás és marketing: jeles.

Ha van dolog, ami az utóbbi tíz évben brutálisan átalakította a közterek látványát, akkor – az óriásplakáton kívül – bizonyosan a szupermarket az. Kívül sivár, belül steril, csak az akciós áruk színes csokrai törik meg a gondolák rideg egyhangúságát; és az a különös, összetéveszthetetlen zsivaj, a pénztárgép-ciripelés, kocsizörgés és háttér-Vangelis elegye, mindehhez még a provincializmus bája – valóban méltó téma, mozgóképre kívánkozó motívum.

És a hipóillatú csarnokban, a hivalkodó árudömpingben még emberek is dolgoznak, bár mimikrijük tökéletes, hiszen legfontosabb feladatuk, hogy láthatatlanná váljanak, hogy – a hollywoodi filmekhez hasonlóan – eltüntessék önmaguk és a rendszer mûködését, hogy a vásárlók, elkeseredett gladiátor módjára egyedül maradjanak a vásárolnivalóval. Az önmagát eltüntetõ jelenlét: nem biztos, hogy éppen így tanítják a továbbképzéseken, de e kimondatlan szabály mozgatja a szupermarket kiszolgáló személyzetét.

Mindezeket a közhelygyanús dolgokat csak azért sorolom, hogy világossá váljon, milyen remek forgatókönyv-alapanyag lehet(ne) egy bevásárlóközpont. Ugyanis Xantus János új (és egyben Meskó Zsolt producer elsõ) filmje, A Morel fiú éppen itt bukik meg: a forgatókönyvön. Mert ugyan az alapötlettel nincs semmi baj: nézzünk a kulisszák mögé, hogyan is mûködik egy szupermarket. Még a hangvételt is sikerült eltalálni: régi, szép hagyománya van e földön a groteszknek, Xantus sem veti meg, példa rá számos filmje, fogjunk hát egy csomó figurát a cseh újhullám vagy Szomjas filmjeibõl, pakoljuk be õket egy high-tech díszletbe, fejeljük meg a dolgot egypár bizarr, sõt börleszkbe illõ motívummal, adjunk hozzá egy kis érzelmet, aztán majd meglátjuk.

Szándékoltan ily sommás az elõzõ mondat, éppen a forgatókönyv okán. Ugyanis az ezernyi ötlet, az önálló életre kelõ gumikrokodiloktól a mosóport vadászó színésznõ-tündéren át a Mozartra trancsírozó hentesig, szóval az ezernyi ötlet sehogyan sem akar összeállni egységes filmmé. Tipikus slapstick-hiba, az ötletemberek túlteljesítettek, de mindez egyszerûen nem fér be A Morel fiú harmincvalahány percébe. Így aztán nincs mód elsimítgatni a szálakat, megtartani a lendületet, a film meg-meglódul, meg-megzökken, hogy helyenként teljesen le is álljon.

Aztán a film (illetve még a forgatókönyv) hirtelen bucskázik egyet, etikai kérdéseket feszegetõ kamaradrámává alakul át, melynek természetesen semmiféle megoldása nincs, hacsak a végére helyezett szellemes szabadságszimbólumot – az égbe szálló gumikrokodilt – nem tartjuk annak. Ilyenformán a színészek sem képesek mit kezdeni a szerepekkel, hiába kérte fel Xantus és Meskó a legnagyobbakat: egyszerûen nincs terük kibontani a figurákat, hiszen maguknak a figuráknak sincs tere, oly laposak, mint Kamarás Iván életnagyságú vendégváró reklámfotója az egyik gondolasor elején.

A másik nagy probléma már kifejezetten képi: a miliõ kérdése. Kétségkívül nagy kihívás egy szupermarket õrjítõen tiszta, semmit el nem rejtõ, szappanoperára emlékeztetõ világítási viszonyai közé szürrealisztikus elemeket, szereplõket, mozzanatokat helyezni. Xantus a fényviszonyok megváltoztatása helyett más módszerrel, az erõteljes fragmentálással, a hirtelen fel- és eltûnõ, újra megjelenõ, "képen kívülrõl" érkezõ szereplõk alkalmazásával él. Sok apró, egymással kapcsolatban nem lévõ töredékre, szegmensre szórja szét a teret, ami szerencsés megoldás, ám a fenti gondok miatt ez sem hatásos igazán.

Nehéz eldönteni, hogy kinek a filmje A Morel fiú: produceri vizsgafilmként készült, Meskó Zsolt a finanszírozáson kívül ötletgazdaként, társ-forgatókönyvíróként, dalszövegíróként is részt vállalt benne. Azt hiszem, inkább õ érzi magáénak a filmet, talán ennek köszönhetõ, hogy kissé túlvállalta magát, de a produceri munka ellen nem lehet kifogásunk: valóban professzionális módon vezette be a filmet a köztudatba. Arról már nem õ tehet, hogy egyes megátalkodott kritikusok szívesebben néznek egy másik közértes elsõfilmet: a Fekete Pétert.

Ja, és a címrõl: a legkedvesebb poénért érdemes végigülni a végefõcímet.

A Morel fiú - magyar, 1999. Rendezte: Xantus János. Írta: Meskó Zsolt, Xantus János és Pacskovszky Zsolt. Kép: Keményfy Tamás. Zene: Pribil György, Ivanovici. Szöveg: Kõszegi Zsolt, Meskó Zsolt. Vágó: Palotai Éva és Szakács Andrea. Hang: Karaszek Zoltán. Producer: Meskó Zsolt. Szereplõk: Hajdú Szabolcs (Béla), Kamarás Iván (Géza), Darvas Iván (Tanár úr), Udvaros Dorottya (Színésznõ), Szerednyey Béla (Mr. Bín), Mányai Zsuzsa (Vásárlónõ), Mucsi Zoltán (Leon), Szotyori István (Top manager), Pelsõczy Réka (Ági). Gyártó: Felhõc Film. Forgalmazó: Felhõc Film. 35 perc.