Sajó László
MÍG VÉGIGMEGYEK A SÖTÉT LAKÁSON
 
 
"Hogy elérjek a napsütötte sávig"
(Petri György, -nek)
Míg végigmegyek a sötét lakáson,
túl az elsô hajnali fölriadáson,
még innen a halálon,
már holnap van, újabb aláírt haladék,
a lakáson végig csöndben haladék,
ujjaim között fészkébôl kiölt fiókamaradék,
sárgán derengô csipatojás, az álom:
a boldogtalanság madara, denevér
(aki nem is madár, tulajdonképpen kék menyét)
lóg a balkonon – nincs is! – fejjel lefelé,
és én vagyok néki, télire, eleség,
remegô bôrszalonna, vagy mi –
ennyire emlékszem. Ja(j), és még annyi,
én nem tudtam, hogy innen ki lehet zuhanni.
Aztán a vécébôl a szúette
ablakkeretben
a rész-, a díszletek sziluettje:
ég, háztetôk, antenna,
ez volt, és van tegnap,
tûzfalhoz tapadnak a drótok,
suhan egy szaros galamb,
boldog
a boldogtalan,
a föld a trágyadombja,
az öröm az égig ér,
holnap van, holnap,
hó lesz? a hajnal tûzfaláról a
sötétség korma
szállingózik, elmosódnak
a vécéablakon a létigék.
Aztán a fürdôszobában
isten elpusztíthatatlan csótánya,
aki vagyok, eltûnik elôlem.
Szennyestartó mögül, szekrénybôl,
könyvekbôl, tükörbôl többé nem jön elô, nem.
Pedig végig valahol itt van.
Csak kezet mostam, nem is gyújtottam villanyt.
Talán egyenesen a földbe mászott.
Megyek utána én is, hason, másom,
végig a sötét lakáson.
Mit keresek itt az éléskamra elôtt?
Nincsen anyám, készítette szederbefôtt.
Leittam jó elôre minden kompótlevet.
Romlott vagyok. Alig várom, hogy holt legyek.
Idáig jutottam. Most a konyhából
hogy jutok ki, a hûtôbôl?
Idáig hallgattam. Most rám szól
bennem egy hang, üvölts föl,
már mér' üvöltenék. Van rostos gyümölcslé,
idôm is egy kevés, kitöltöm.
A lélek,
testbe szorult féreg,
hadd üvöltsön,
ha jön az isten.
Már itt bent
van a házban, csak eltévedt az állványrengetegben.
Sose jut ki a legfelsô emeletre.
S ha a ház egyszer csak ledôl,
a támasz megmarad, a sok fenyô-
gerenda közül az egyik megjelöl.
Akár a ház,
állsz,
magad alá temetve.
Hugyoztam, kezet mostam, ittam.
Most megyek és visszafekszem.
Nekem senki se mondja, itt, van.
Csak ha már el is ment, messze.
Már nem lehet nagyon közel.
Most megyek és visszafekszem.
Míg végigmegyek a sötét lakáson.
Az egészben az a legszebb,
azért jön el,
hogy halva találjon.

---

Kérjük, küldje el véleményét címünkre: holmi@c3.hu
http://www.c3.hu/scripta

---

C3 Alapítvány      c3.hu/scripta/

---