Fischer Mária
JÉGEN A FRANCIA PÁROS
Jégen a francia páros. Számat befogom.
Flitteres elmém csillog-villog, befogad
minden lámpavilágot, minden ragyogást.
Szép ez a lány a fiúval. Tükrös retinám
tükrözi ôket. – Golden Lady – szól a palánk,
úgy mellékesen. Ékszer? Manöken? Kutyalánc?
Alpesi sör, netalán sárga likôr. Ananász?
Kívül a kûrön a szponzor stimulál, szeparált
drukkernép lobogókat lenget; s a halál-
forgást, két emelés közt, két szpíker
– együtt –
hangos igenléssel húzza alá, ahogyan
kell. Kifogás nincs. Nincsen kifogásom. Amúgy
én nem kunsztozom ébren. Valahogy rizikós
lenne a hasra esés télen – mások elôtt.
AHOL ÉS AHOGYAN, MÉGSEM MINDEGY
Mértani testek a házak. Belakott idomok,
téridomok. Plusz a macskák, a kutyák, egerek,
svábbogarak, papagájok, pintyek, pitonok.
Fáradt embereken pattog a szikra. Fonák
mûsor, mûanyag – és mûsorozatba lövés
dosztig. Most beleélem magamat. Toleráns,
érzô nô vagyok; álmok közelében
ülô,
mondvacsinált, toleráns polgár. Míg fedelem
véd, falaim szigetelnek, gyepem is befelé
nô – és zöld a fülem. Senki se tudja, hogy így
élek az élôkkel, hogy versben keresem
kulcsaimat. Kinyitok, zárok – meg kinyitok,
zárok. Ronda szokás. Mindig csak felemás
érvek közt lélegzem, felemás levegôt.
Kérjük, küldje el véleményét címünkre:
holmi@c3.hu
http://www.c3.hu/scripta
C3 Alapítvány
c3.hu/scripta/