PAUL BRAFFORT

Kibernetikai tapasztalatszerzés Italo Calvinóval
 

Ami engem illet, azóta, hogy betörtem és megzaboláztam a számítógépemet, úgy éreztem, enyhül bennem a riadalom, hogy õshüllõnek érzem magam, egy kihalóban lévõ faj túlélõjének: a "saját korából kiszakadt ember" bánata majdnem teljesen eltûnt.
Primo Levi 1

Új csóvák a tûzvészre

Numbers in the Dark: ezzel a címmel jelent meg 1995-ben a New York Pantheon Books kiadásában Italo Calvino néhány, e nyelven kiadatlan szövege, Tim Parks fordításában. Ennek a gyûjteménynek a francia változata ugyanebben az évben jelent meg a Seuilnél, Jean-Paul Manganara fordításában, a következõ címmel: La Grande Bonace des Antilles. A Mondadori kiadása (1993) a Prima che tu dica "Pronto" címet választatta. Voltaképpen mindegyik egy-egy novellacím ugyanabból a gyûjteménybõl.
A különbözõ kiadásokhoz írott elõszavában Esther Calvino e novellák többségének különös sorsát hangsúlyozza (egyikük legelõször japánul jelent meg). A Tûzvész a borzalmas házban (eredetileg a Playboy amerikai kiadásában jelent meg) szintén érdekes kérdéseket vet föl, s a közelebbi vizsgálatot annál is inkább kiérdemli, mert Esther Calvino kommentárja nem veszi figyelembe Maria Barenghi azon (jóllehet hiányos) felvilágosításait, melyek a Mondadorinál a káprázatos, a mi Plé‹ade -unkkal egyenértékû I Meridiani sorozatban megjelent Calvino-életmû-kiadásban találhatóak.
Jegyzetében 2 Barenghi egy Calvino iratai között talált munkadossziét ismertet, amely a Playboy ban 1973-ban megjelent novellán kívül tartalmazza A lehetséges irodalom atlasza 3 negyedik részének 5. egységét (Próza és antikombinatorika) ; a rész címe Az Oulipo és az informatika, elsõ két egysége pedig (Miért az informatika?, valamint Író és számítógép: a Pompidou Központ kísérlete) az Oulipo e területet illetõ kezdeményezéseit mutatta be. Marcel Benabou részletesen kitért e tevékenységekre a Magazine littéraire Calvinónak szentelt különszámában. 4 Miután Barenghi nem használta fel a Benabou által adott összes információt, szükségesnek látszik, hogy a magam tanúságtételével is megtámogassam azokat. Calvino tervét (amely elképzelése szerint egy igazi regény terve) a maga történeti és technikai közegébe szeretném visszahelyezni. Mindez alkalmat kínál arra, hogy egy különösen jelentõs példán keresztül elemezzük A labirintus kihívása szerzõjének elméleti és gyakorlati törekvéseit. Az is látható lesz, hogy e példa tényleg "példaszerû".
A novella - mondja Esther Calvino - "egy némileg bizonytalan körvonalú kérdésbõl született, amit az IBM vetett föl: miként lehetséges elbeszélést írni számítógép segítségével? Ez Párizsban történt, 1973-ban, amikor egy ilyen eszköz még nem volt könnyen beszerezhetõ." 5 Egészen biztosan nem volt könnyû hozzájutni, ám az informatikai technikák felhasználásának eszméje az irodalom szolgálatában, különös tekintettel kombinatorikai problémák megoldására, ami itt meghatározó, már korábban megragadhatta Queneau rajongóját (a Százezermillió költemény 1961-ben jelent meg). Calvino egyben szerzõje volt a Kibernetika és fantazmák nak, annak az elõadásnak, melyet 1967 novemberében több itáliai nagyvárosban is megtartott Il racconto come operazione logica e come mito címmel, s amelyet több országban, így Franciaországban is megismételt. Szövegét késõbb újraközölte az 1980-ban az Einaudinál megjelent Una pietra sopra kötet. E gyûjtemény egy részének francia változata Michel Orcel és Fran‡ois Wahl fordításában 1984-ben a Seuil kiadónál Az irodalomgép címmel jelent meg. Saját példányom egyébként a következõ dedikációt tartalmazza: "Braffort-nak, / e könyvet, mely bizonyítja, / hogy jóval korábban fecsegtem már / informatikáról és irodalomról, / mielõtt ismertelek volna. / Italo / Párizs, 1984 január".
A téma - amit még nem nevezek "informatikának" - benne volt a levegõben, amit az is jelez, hogy 1966-ban annál az Einaudi kiadónál, ahol Pavese, Ginzburg és Vittorini mellett Calvino oly fontos szerepet játszott, megjelent Primo Levi novelláskötete Storie naturali 6 címmel ("Damiani Malabaile" álnéven, ami csak az 1987-es újrakiadásnál maradt el). A gyûjtemény harmadik novellája, A Verscsináló egy költõt és egy "masinát" szerepeltet, s ragyogóan illusztrálja "a borges-i gondolkodás" paradoxonát, melyet számos szerzõ - köztük Calvino - felhasznált a késõbbiekben: a befejezésben a költõ a közönséghez fordul, és közli, hogy mindazt, amit az imént hallottunk, maga a Verscsináló komponálta.
A Magazine littéraire -ben Marcel Benabou beszámol arról, hogy miután Italo Calvino elõször vett részt tiszteletbeli meghívottként 1972. november 8-án oulipói munkaebéden (teljes jogú taggá 1973. február 14-én vált), vázolta nekünk tervét, melynek a Tûzvész csak elsõ szakaszát képezte, és együttmûködésre kért fel bennünket. Jacques Roubaud társaságában látogattam meg a Porte de Chatillon sugárúton lévõ "Art deco" házban, hogy eszmét cseréljünk terve kombinatorikai vonatkozásairól. Majd õ látogatott meg az Orsay-n, a Párizsi Egyetem Matematika Tanszékének laboratóriumában, hogy jelen legyen annak a programnak ez elsõ tesztelésein, melyet az õ kérésére írtam. Flash-back: már több éve érdekelt annak nyelvi alkalmazása, amit akkor még nem hívtak "elektronikus kalkulátornak". 1960-ban - egy évvel az Oulipóba történt beválasztásom elõtt - találkoztam Bostonban Noam Chomsky-val és Marcel-Paul Schützenbergerrel, a "context-free" nyelvek elméletének kidolgozóival. 1961 júniusában Besan‡onban részt vettem A lexikológiai kutatások gépesítése tárgyában rendezett konferencián, Jean Poyen társszerzõvel, s Az elektronikus anyagok és a mechanográfiai anyagok 7 kölcsönös szerepérõl folytatott vitában azt hangsúlyoztam, hogy "amikor kontextusokról akarunk elemzéseket készíteni, például grammatikai elemzéseket, ráadásul nagyszámú kontextusról, érdekünkben áll a munka automatizálása. Az elérhetõ kombinációk száma és a nyilvánvaló képtelenségek kiiktatásának szükségessége miatt tehát nagy elektronikus gépek kellenek. Sõt a szemantikai elemzés is számítógépes munka. Belefér az automatikus nyelvi elemzõ program készítésébe."
1964 áprilisában David Mirschberg meghívására a Brüsszeli Szabadegyetemen felolvasást tartottam A mesterséges nyelv két modellje címmel (ugyanezen az ülésen indítványozta Schützenberger A természetes nyelv két modelljé t). A Mesterséges Intelligencia elsõ kifejlesztései az EURATOM keretén belül folytak - ahová szakértõként meghívtam Schützenbergert és Claude Berge-et (matematikus és alapító tag az Oulipóban). Az eredményekrõl egy kötetben számoltam be, 8 melynek V. fejezete A nyelv címet viseli, és ahol Jean Queval (az Oulipo másik alapító tagja) egyik szövegébõl kiindulva tárgyaltam a lexikai, szintaktikai és szemantikai elemzések automatizálása által felvetõdõ problémákat. 1967-ben az amszterdami International Congress for Logics Methodology and Philosophy of Science alkalmából felkértek egy beszélgetésre, melynek címe a következõ volt: The Role of Formal Logic in The Evaluation of Argumentation in Natural Logic. "The Implementation of Logical Constraints in Ordinary Language" címû felolvasásom egy detektívregény elemzésére épült, Rex Stout Red Threads címû regényére, melynek cselekménye a tér és az idõ megkötéseit hatékonyan kihasználó deduktív sémákat mûködtet... Röviden, készen álltam arra, hogy együttmûködjek Italóval!
A flash-back vége: olaszországi, majd hollandiai tartózkodásaim után, az informatika oktatójaként idõt szakíthattam az oulipósok (Raymond Queneau a maga 10 14 költeményeivel, Marcel Benabou az aforizmáival... és Calvino) kínálta kombinatorikus struktúrák gépesítésére. E korai erõfeszítéseket bemutatták Brüsszelben, 1975 augusztusában az EUROPALIÁ-n. Programjaink új alkotásokkal bõvültek, és Blaise Gautier-nak, a "Revue parlée" szerkesztõjének, valamint Christian Cavadiának, az ARTA (az Elõretolt Technikai Kutatások Mûhelye) vezetõjének köszönhetõen egy Írók, számítógépek, algoritmusok napot szerveztünk 1977. június 15-én a Pompidou Központban. Programja a következõ volt:

Délelõtt: írás és informatika
10 h Elnök René Moreau
Köszöntõ és megnyitó (Jean Millier)
Az ARTA bemutatása (Christian Cavadia)
Az informatika és a nyelv (René Moreau)
Az irodalmi alkotás folyamata (Paul Braffort segédletével)
Alkalmazott nyelvészet és informatika (Alexandre Andreewsky)
Az ARTA irodalmi munkái (Paul Fournel)
11 h 30 Az ARTA munkáinak bemutatása

Délután : írás és algoritmus

14 h Elnök Yvon Belaval
Kombinatorika és alkotás Leibniz szellemében (Yvon Belaval)
Lexikológia és számítógép (Maurice Tournier)
Néhány algoritmus Victor Hugónál (Jean Maurel)
Egy Baudelaire-költemény kritikáinak formalizálása (Johanna Natali)
Egy irodalmi példa (Italo Calvino segédletével)
Irodalom és algoritmus (Jacques Roubaud)
16 h általános vita
17 h Köszönetnyilvánítás és zárszó (Blaise Gautier)

A közleményeket nem sokkal késõbb a G.A.I. társaság adta ki (az Informatikai és Automatizált Lángelme), a felelõs szerkesztõ én voltam. Italo Calvino felolvasása közös munkáink elõrehaladott állapotát mutatta. Ez a szöveg jelent meg változtatás nélkül A lehetséges irodalom atlaszá ban 1981-ben. Lényegében két Italo-szövegbõl kiindulva létrehozott montázsról volt szó: a Tûzvész saját francia fordításának eleje, amely több ponton különbözik Manganara fordításától (legfõképp a címében: az elátkozott borzalmas ra változott), valamint egy szinopszis, Rend a bûnben a címe, amely a cselekmény logikai szervezõdését mutatja be a szereplõkön és az alapcselekvéseken keresztül.
 

Meglehetõsen lassú haladás az elemzésben

Hogy a terv tétje - és elõre látható kivitelezhetetlensége - jobban érthetõ legyen, úgy tûnik, elengedhetetlen a kezdeti, a maga teljességében egyedül publikált változat rövid összefoglalása. Két összetevõt meg fogok különböztetni:

a) báziscselekmény
Egy elhanyagolt ingatlant tûzvész pusztít el, és benne szénné ég a négy lakó. Egy nem teljesen elégett füzetbõl még kiolvasható egy bûnlajstrom, 1-tõl 12-ig beszámozva. Mindegyik ki van pipálva (tehát el lett követve), és mindegyik egy elégett elbeszélésre utalt; ezeket bináris viszonylatokba rendezhetnénk: X személy elköveti n bûnt Y személlyel szemben. A személyek a következõk:
- Az özvegy Roesslerné, a családi panzió tulajdonosnõje
- Ogiva, az elõbbi fogadott lánya, manöken
- Inigo, egy nemesi család méltatlan örököse
- Belinda Kid, üzbég catch-harcos.

A bûnök a következõképpen osztályozhatók:
- Az akarat birtokba vétele: Felbujtás, Zsarolás, Kábítószerezés
- Egy titok birtokba vétele: Kémkedés, Vallomás kikényszerítése, Visszaélés valakinek a bizalmával
- Szexuális birtokba vétel: Elcsábítás, Prostituálás, Megerõszakolás
- Gyilkosság: Megfojtás, Leszúrás, Öngyilkosságba kényszerítés.
A négy személy 4 x 3 = 12 különbözõ párost alkot. A tizenkét bûn sorozata 12 12 = 8 874 296 672 256 lehetõséget kínál. Az elbeszélés kezdetén a narrátor leír néhány, a párosok és a bûnök sajátos kiválasztásához kapcsolódó mellékcselekményt. E narrátor (Waldemár) az az informatikai szakember, akit a biztosítótársaság embere (Skiller) egy olyan program szerkesztésével bíz meg, mely a számtalan lehetõség közül képes egy bizonyos elbeszélést (vagy kisszámú elbeszélést) beazonosítani, mely(ek)nek a koherenciája és szilárdsága lehetõvé teszi a felvetõdött pénzügyi problémák megoldását, minthogy mind az ingatlant, mind a lakóit Skiller biztosította. Ez lényegében egy olyan típusú probléma, mint amit 1961-ben elképzeltem.

b) Járulékos cselekmény
Az elbeszélés folyamán Waldemár növekvõ kételyeket érez a biztosítót illetõen, kiben a dráma ötödik "actant"-ját látja, és végül magát is a dráma részének tekinti. Ekkor az elbeszélés megkettõzõdik és összezavarodik. A felidézett (képzeletbeli) párbeszéd, a szabad közvetett beszéd és a belsõ monológ ügyesen elrendezett regiszterein játszva írja le Calvino Waldemár nyilvánvalóan álmodott (rémálmodott) jeleneteit: Skiller egyik látogatását a ház lakóinál, a saját látogatását, sõt elképzel egy Skiller által titokban készített programot, amelyben neki magának kell az áldozatnak lennie. Ettõl kezdve nyolc cselekvõ (aktáns) van jelen: a négy áldozat (akik talán bûnelkövetõk is), hozzájuk járul Skiller, Waldemár... és a két program (melyek egyike talán nem létezik), valamint egy pótlólagos bûn, Skiller ördögi machinációja (amit talán csak Waldemár képzel el), az a machináció, amelyrõl Waldemár - még mindig elbeszélõ - azt hiszi, hogy meghiúsíthatja saját programjának végletekig vitt kifinomításával. S az az elbeszélés, amely így kezdõdik:

Pár órán belül megérkezik Skiller, a biztosítási ügynök, hogy elkérje tõlem az adatfeldolgozás eredményét, és én még nem tettem rendet az áramkörök közt, amelyeknek bitporrá kéne õrölniük özvegy Roesslerné asszony és kevéssé ajánlható panziója titkait

a következõképpen fejezõdik be, "Borges-módra" (vagy "Nabokov-módra"):

Csöngetnek az ajtón. Mielõtt elmennék ajtót nyitni, gyorsan ki kell számítanom, mi lesz Skiller reakciója, ha megtudja, hogy terve kiderült. Skiller engem is rávett, hogy biztosítást kössek tûzkár ellen. Skiller már eltervezte, hogy megöl, és felgyújtja a labort: elpusztítja a lyukkártyákat, amelyek vádolják, és bebizonyítja, hogy életemet bûnös tûzvész okozása közben vesztettem el. Hallom a közeledõ tûzoltószirénákat: idõben hívtam õket. Kibiztosítom a pisztolyt. Most nyithatok.
(Dobolán Katalin fordítása)

Az a szinopszis, amelyet Italo rám hagyott, s amelynek itt közlöm egy részletét, a következõket rögzítette:

Valamennyi lehetõség nyitva áll: a 4 személy egyike például erõszakos cselekedetet követhet el a másik hárommal vagy a másik 3 erõszakos cselekedetet követhet el ellene, ám az elbeszélés gazdaságossági elve (hogy kerüljük a redundanciákat) minden egyes permutációban csak azt a lehetõséget teszi elfogadhatóvá, hogy egy személy csak egyetlen másikon kövessen el erõszakot és ellene csak egy harmadik követhessen el. Természetesen ha egy permutációban A-t alkalmasnak tekintjük arra, hogy több testi erõszakot kövessen el, a szekvencia csak a legfontosabbat tartja meg az elbeszélés céljaira, ugyanez érvényes akkor is, ha A alkalmas arra, hogy több testi erõszakot elszenvedjen.
Tehát megállapítható, hogy minden egyes permutációban minden egyes személy csak egyszer követhet el valamit és csak egyetlen személyen, valamint bármelyik tettet egy személy csak egyszer szenvedheti el.

Az informatikai munka sajátossága (az, amire Skiller Waldemárt utasította, s amit nekem át kell vállalnom) azoknak a "szûrõknek" a kimunkálásában áll, amelyek arra szolgálnak, hogy a 10 12 lehetséges sorozat közül mindazokat kiválaszthassuk, amelyek eleget tesznek a Calvino által a következõképpen rögzített kikötéseknek (az Atlasz szövege):

OBJEKTÍV KIKÖTÉSEK

Összeférhetõség a kapcsolatok között

A gyilkosságoknál: Ha A megfojtja B-t, nem kell sem leszúrnia, sem rávennie az öngyilkosságra.
Az is valószerûtlen, hogy A és B megölje egymást.
Megállapítható tehát, hogy a gyilkossági akciók esetén két személy között kapcsolat minden egyes permutációban csak egyetlen alkalommal lehetséges, s e kapcsolódás közöttük nem reverzibilis.
A szexuális akcióknál: Ha A-nak sikerül a csábítás révén B szexuális szolgálatait élvezni, ugyanezért nem kell pénzhez vagy erõszakhoz folyamodnia.
Kizárható vagy legalábbis figyelmen kívül hagyható a két személy közötti (ugyanolyan vagy másmilyen) szexuális kapcsolat reverzibilitása.
Megállapítható tehát, hogy a szexuális akciók esetén két személy között kapcsolódás minden egyes permutációban csak egyetlen alkalommal lehetséges, s e kapcsolat közöttük nem reverzibilis.
Egy titok birtokbavételekor: Ha A megszerzi B titkát, e titok a sorozatban következõ másféle kapcsolódásban is létrejöhet, B és C vagy C és B között (vagy C és D vagy D és C között), lehet szexuális kapcsolat vagy gyilkossági, vagy az akarat birtokbavétele vagy egy másik titok birtokbavétele. Ezt követõen A-nak már nincs szüksége arra, hogy B-tõl ugyanazt a titkot más módon megszerezze (de B-tõl, mint a többi személytõl is, megszerezhetõ egy másik titok másféle módon). A titok birtokbavételi aktusainak reverzibilitása lehetséges, ha különbözõ titkok mindkét oldalán lejátszódik.
Az akarat birtokbavételekor: Ha A rákényszeríti akaratát B -re, ez a rákényszerítés elõidézhet kapcsolódást A (vagy más) és B vagy B és C (vagy A) között, a kapcsolat lehet szexuális, gyilkossági, egy titok birtokbavétele, egy másik akarat birtokbavétele. Ezt követõen A-nak már nincs szüksége arra, hogy ugyanazt az akaratot más módon rákényszerítse B-re (de lehet stb...).
A reverzibilitás lehetséges, természetesen két különbözõ akarat között.

A szekvenciák rendje

Minden egyes permutációban, azután, hogy a gyilkossági akció megtörtént, az áldozat már nem végezhet és nem szenvedhet el semmilyen akciót.
Következésképp lehetetlen, hogy három gyilkossági aktus történjék egy permutáció kezdetén, mert már nem maradna személy, aki lehetõvé tenné a többi akciót. Már két gyilkosság a kezdetben lehetetlenné tenné a szekvencia kibontakozását.
Az optimális eset az, amelyben a három gyilkossági aktus a befejezésben következik be.
A számítógép által adott szekvenciák valószínûleg megmutathatják a lehetséges logikai kapcsolódások mentén létrejött eseményláncolatokat...

A szinopszis folytatásában Calvino azt fejti ki, amit "szubjektív kikötéseknek" nevez, azaz ami abból vezethetõ le, amit A (Belinda Kid), B (özvegy Roesslerné), C (a fiatal Inigo) és D (Ogiva) személyérõl tudunk. Majd megállapítja:

Minden egyes személy felcserélhetõ a történet kibontásakor (bizonyos megtett vagy elszenvedett akciók után): bizonyos összeférhetetlenségeket tüntessünk el, hogy hozzájussunk másokhoz!
De pillanatnyilag mondjunk le e terület kifejtésérõl!

Végül "a programozó esztétikai (vagy szubjektív) kikötéseit" veszi szemügyre és felteszi a kérdést: "Lehetséges, hogy egyszerre jönnek számba a szubjektív kikötések és az esztétikaiaknak nevezett kikötések?"
1977 júniusában tartott elõadásában Calvino azokat a elõzetes kutatási eredményeket mutatta be, melyekhez az vezetett minket, hogy az "objektívnek" nevezett logikai megkötések és a négy, Arnónak, Clemnek, Daninek és Baby-nek elkeresztelt kiindulási aktáns felhasználására szorítkoztunk. Tehát azt írtam le, amit Calvino "szelekciós programsorozatnak" nevezett, "s ami fokozatosan figyelembe veszi azokat a kikötéseket, melyeket elbeszélésünknek be kell tartania, hogy ¯logikailag és ¯lélektanilag elfogadható legyen" (vö. Atlasz, 331. p.). Azzal, hogy úgy logikai, mint szemantikai összeférhetõségi mátrixokat vezet be, a program lecsökkenti a képtelen kombinációk számát. De mindez még nem volt elegendõ ahhoz, hogy a kombinatorikus robbanás hathatóan csökkenthetõ legyen!
Kombinatorika és antikombinatorika

Az Oulipo és informatika fejezet 5. egysége az Atlasz ban az "anti-kombinatorikus" melléknevet használja, szemben a költészetnek szentelt 3. egység "kombinatorikus"-ával. Paul Fournel elgondolásában (aki e fejezet koordinációjáért felelt) a calvinói közelítésmód újdonságának kiemelésérõl volt szó. Igen gyakran használtuk a kombinatorikus virtualitás fogalmát költõi struktúrák kapcsán, s ezt fedeztük fel újra Jean Meschinot és Quirinus Kuhlmann költeményeiben éppúgy, mint Raymond Queneau-nál, a Százezermillió költemény ben, abban a szövegben, amely ott áll az Oulipo legkezdetén. 9 Világos, hogy az egyik ok, amely Calvinót arra késztette, hogy részt vegyen munkálatainkban, az a törekvés, hogy a potencialitást bevigyük az irodalomba, az a törekvés, amely természetszerûleg vezet vissza a forrásokhoz és "a klasszikusok új olvasatához".
A Six memos (az Amerikai elõadások) elsõ darabjában Calvino, hogy a "könnyedség" iránti vonzódást megalapozza, a modern tudomány vitathatatlan tényeire hivatkozik, melyek a tárgyakat mikroszkopikus elemek kombinációjára vezetik vissza (a Tûzvész "bitporára"), egyszersmind utal Lucretiusra és Galileire is. Alapvetõ terve, minden mûvében megnyilatkozó törekvése arra irányul, hogy a dolgokat a maguk teljességében juttassa érvényre, vagy a teljesség felé tartó mozgásban: e törekvését testesíti meg Palomar. Ez a leágazások teljes ismeretét feltételezi, kivételes kapacitást az erdei utak átlátásában és belátásában a kulturális tapasztalat rengetegében. Ezeknek az utaknak, az egymást keresztezõ sorsoknak az összekuszálódása, a megszámlálhatatlan képzeletbeli, de lehetséges (vagy majdnem lehetséges) architektúra kiképzõdése kézenfekvõ módon idézi fel a labirintus, azaz a kombinatorika képét. Itt két magatartás lehetséges: az egyik meghátrál a bonyolultság elõl, megérezve talán a szakadék mélységét, míg a másik úrrá akar lenni a bonyolultságon; ez utóbbi a tudós ember magatartása: Calvinóé.
A kombinatorika mesteri ismerete az anti-kombinatorikus szûrõk tudásával és megszerkesztésével együtt teszi lehetõvé struktúrák explicitté tételét, szabályok megfogalmazását, kikötések megalkotását. S természetesen magában foglalja a lemondást a spontaneitás bizonyos formáiról, a formalizáció, a számolás igénybevételét, beleértve az egyszerû geometrikus és aritmetikus számításokat is. Valamint magában foglalhatja az információkezelés új technikáinak kifejlesztésével a számítógépek felhasználását. A calvinói gondolkodásmód folytonossága e tekintetben példaszerû.
1958 óta A számok éjszakája (La notte dei numeri) bevisz minket a "gépterembe", ahol a masinák "állandó zümmögéssel dolgoznak és a vastag perforált lapok fel-le ugrándoznak, mint a rovarok kitinszárnya."
1962-ben - abban a folyóiratban, amit Elio Vittorinivel együtt õ irányított, az Il Menabó ban - közölte A labirintus kihívása címû írását, amely igazi kiáltványnak tekinthetõ. Ez volt az az idõszak, amikor angolszász területen elszabadult a Snow-Leavis vita "a két kultúráról". A francia értelmiségiekkel ellentétben az olaszok lendületesen beszálltak a vitába, jelesül Vittorinivel, az õ posztumusz munkájával, azzal a Due tensioni val, amelyet Calvino 1967-ben a Vittorini: proiettazione e letteratura címû esszéjében kommentált, egyébként ez ugyanaz az év, mint amikor a Kibernetika és fantazmák megjelent, a következõ alcímmel: Az irodalomról mint kombinatorikus processzusról, s benne rengeteg utalás található Raymond Lulle-re, az Ars combinatoriá ra, valamint Raymond Queneau-ra. Ugyanebben az évben írja meg Calvino A világ emlékezeté t, ezt a nagyon "borgesi" novellát (a befejezése egyébként mutat bizonyos hasonlóságot azzal, amit késõbb a Tûzvész ben találunk), amelyben a történetmondó egy gigantikus levéltári szervezet tevékenységét írja le, melynek eredményeképpen az emberiség minden tudása elraktározódik: "És az összes anyag keresztülmegy a lényegre redukálás, a sûrítés, a kicsinyítés eljárásán, de az eljárásról még nem tudható, hogy mikor ér véget; ugyanúgy, ahogy az összes létezõ és lehetséges képet apró mikrofilmtekercsekre viszik s ahogy a magnetofonszalagok mikroszkopikus orsói õrzik az összes felvett és felveendõ hangot. Az a szándékunk, hogy létrehozzuk az emberi nem központi memóriáját, azt kutatván, miként tudjuk a lehetõ legkisebb térre korlátozva felhalmozni e tudást agyunk egyedi memóriájának mintájára." Ez mindenesetre pompás elõlegezése a mai kognitív kutatásoknak!
1969 és 1973 között jön létre A keresztezõdõ sorsok kastélya "euklidészi" (vagy inkább "hipereuklidészi") építménye, s végre 1973-ban a Tûzvész a borzalmas házban. Jól felbecsülhetõ a technológiai fejlõdés közelmúltbeli felgyorsulása, ha megfigyeljük; hogy 1973-ban, tehát tizennégy évvel A számok éjszakája után még "perforált kártyákról" van szó!
1975-ben az Einaudi megjelenteti a festõ Giulio Paolininek szentelt Idem címû kötetet. Calvino írta az elõszót La squadratura (A bekeretezés) címmel, melyben szembesíti egymással a festõ és az író tevékenységét. Párhuzamot von a festészetben a "keret" és az irodalomban az "incipit" között, s a Mondadori-kiadásban 10 Bruno Falcetto ilyen megjegyzést fûz ahhoz a változathoz, amely az elõszóból kimaradt: "...könnyen felismerhetjük Silas Flannery naplójának, a Ha egy téli éjszakán egy utazó nyolcadik fejezetének és bizonyos fokig a könyv strukturális középpontjának a csíráját. A Ha egy téli éjszakán egy utazó Calvino utolsó kombinatorikus regénye, s a nyolcadik fejezet az, amelyben Lotaria elmagyarázza Flannery-nek, miként "olvas" egy regényt:

Egy ilyen masina, magyarázta, ha megfelelõen beprogramozzák, pár perc alatt elolvas egy regényt, s listát készít a szövegben szereplõ szavakról az elõfordulás gyakorisága szerinti sorrendben. (...) Valójában mi egyéb az olvasás, mint bizonyos témák periodikus visszatéréseinek, formák és jelentések makacs újra és újra feltûnésének a regisztrálása? Az elektronikus olvasás jelzi az elõfordulások gyakoriságát, s elegendõ végigfutnom a jegyzéket, máris tudom, milyen problémákat vet fel a tanulmányozandó könyv." 11
(Telegdi Polgár István fordítása)

A hatodik fejezet már korábban utalt arra a "Homogenizált Irodalmi Mûvek Elektronikus Termelésére Alakult Szervezetre", melynek tevékenysége úgy viszonyul Lotaria olvasásához, mint a szintézis az analízishez. Olyan dualitás ez, mely az ALAMO munkáját is vezérelni fogja (a Matematika és a Számítógépek Segítségével Létrehozott Irodalom Mûhelye [Atelier de Littérature Assistée par la Mathématique et les Ordinateurs] 1980-ban 12 alakult meg Jacques Roubaud és az én kezdeményezésemre), olyan dualitás, melyet kitûnõen fejez ki Claude Levi-Strauss híres mondása: "Az analízis bizonyítéka a szintézisben van".
A hallgató király ban, Calvinónak az öt értelemrõl írott harmadik (és utolsóként befejezett) szövegében "az elektronikus számítógépek zümmögése" megnyugtatja a mozdulatlan királyt, mindaddig, amíg "a kezelõszemélyzet új adatokat léptet be a memóriába, a képernyõn ellenõrzi a bonyolult tabulálásokat, kiveszi a kinyomtatott új oldalakat." 13 De a szorongás a burjánzó megsokszorozódástól talán legyõzhetõ, mivel Calvino kimondhatta a Six memos negyedik részében:

...hiszem, hogy minden tudatformának merítenie kell a lehetséges megsokszorozhatóság iránti fogékonyságból. A költõi szellem, pontosan úgy, mint a tudós elméje bizonyos döntõ pillanatokban, képzettársításokat mûködtet, egy olyan eljárást követve, amely a leggyorsabb rendszert képezi, hogy a lehetséges és a lehetetlen végtelen formái között kiválasztásokat és összekapcsolásokat tehessünk. A képzelet számítógépféleség: számolva az összes lehetséges kombinációval, azokat választja ki, melyek alá vannak vetve egy befejezésnek, vagy egyszerûen a legérdekesebbeket, a legtetszetõsebbeket, a legtréfásabbakat.

Az itt következõ két memos (vagy az a kettõ, amelynek következnie kellett volna) címe Megsokszorozás és Szilárdság. E fogalmak nyilvánvaló módon lényegiek Calvino számára. Mivel még nem uraljuk azokat az irodalmi és nyelvi jelenségeket, különösen a szemantikai és stilisztikai "szilárdság" azon feltételeit, melyek lehetõvé teszik a "megsokszorozottság" csökkentését egy szöveg megértésében, ezért maradt befejezetlen a Rend a bûnben.
De húsz év alatt a dolgok sokat haladtak elõre a nyelvi és irodalmi struktúrák behatóbb ismerete területén éppúgy, mint azoknak a technológiai rendszereknek a területén, amelyek képesek e struktúrákat manipulálni avégre, hogy kihasználjuk mûködésüket a szövegek analízise és szintézise szempontjából. Amikor egy olyan regényt olvasunk, mint Richard Powers Galatea 2.2. -je, 14 amelyben egy író, egy igen fejlett kutatóközpont "birtokon belüli humanistája" "kognitív neurológus" szakember segítségét kéri egy olyan informatikai rendszer kidolgozásához, amely képes feldolgozni a világirodalom fõmûveit, hogy egy csapásra szakértõvé váljon, nos, akkor rájöhetünk, hogy a calvinói terv nem állhat távol a beteljesüléstõl, ám mindenesetre mint irodalmi téma elevenen fennmarad!

Jegyzetek

N. B. E szöveg a "Tour de Babel" olasz könyvkiadónál Párizsban 1995. október 17-én tartott felolvasás kibõvített változata. - A magyar fordítás az alábbi megjelenés alapján készült: L'ordre dans le crime. Une expérience cybernétique avec Italo Calvino. In: Europe, 1997. március, 128-139. p. - A ford.
1 "Le Scribe", a Metier des autres (1986 novemberében szerkesztett) XLVI. számú szövege, franciára ford. Martine Schruoffeneger, Gallimard, 1992, 315. p.
2 Calvino: Romanzi e racconti, III. kötet, Mondadori kiadó, 1242. p.
3 Gallimard kiadó, 1981, 1988, "Folio essais" sorozat 109. sz.
4 274. sz., 1990. február, 41. p.
5 Esther Calvino elõszava a La Grande Bonace des Antilles kötethez, 8.p.
6 André Maugé francia fordítása a Gallimard-nál jelent meg 1994-ben.
7 Cahiers de Lexicologie, 3. köt., 1961, 53. p.
8 L'intelligence artificielle, Presses Universitaires de France, 1968, 93. p.
9 Vö. Claude Berge: Pour une analyse potentielle de la littérature combinatoire, in: Oulipo: La littérature potentielle, Gallimard, 1973, "Folio essais" 95. sz.
10 Italo Calvino: Romanzi e racconti, II. köt., 1383. p.
11 Si par une nuit d'hiver un voyageur, ford. Danielle Sallenave és Fran‡ois Wahl, Seuil, 1981, 199. p. Magyar fordítása: Ha egy téli éjszakán egy utazó, ford. Telegdi Polgár István, Európa Könyvkiadó, Bp., 1985, 199. p.
12 Vö. Paul Braffort és Josiane Joncquel: Alamo, une expérience de douze ans, in: Alain Vuillemin és Michel Lenoble: Littérature et Informatique, Artois Presses Université, 1995, 171. p. E szöveg egyébként idézettel fejezõdik be a Kibernetika és fantazmák ból (id. kiadás, 18. p.): "Milyen lesz az irodalomautomata stílusa? Úgy gondolom, igazi hajlama a klasszicizmusra lesz..."
13 Kiadva A jaguár napja alatt kötetben Jean-Paul Manganaro fordításában, Seuil, 1994, 89.p.
14 Richard Powers e regénye a Farrar, Strauss & Giroux kiadónál 1995-ben jelent meg.