Megjelent a
Lenin dada
, s ennek nyilván
örülni kell, noha rossz idõpontban jelent meg: Lenin miatt
már
nem elég érdekes, a dada miatt
még
; elég
gyalázat, hogy ez legyen az
elsõ
magyar nyelvû
könyv a század talán legizgalmasabb szellemi-mûvészi
kísérletérõl. Akkor ezzel megvolnánk.
Az olvasó alapkérdése
valószínûleg az, hogy mennyit higgyen el belõle.
Ebben a kérdésben sem Sebõk Zoltán 1991-es
ismertetése,
1
sem Beke László
Utószó
helyett: filológiai adalékok
címû nem-utószava
nem nyújt világos eligazítást. Beke válasz
helyett egy mûfaji megnevezést kínál: "posztmodern
dokumentumfikció". Ennek az az elõnye, hogy az értelmezõre
bízza: fiktív dokumentumok összekapcsolására
gondol-e, vagy valós dokumentumokból felépített
fikcióra. Tisztázzuk is mindjárt, hogy Nougez dokumentumai
mind valódiak, a belõlük levont következtetések
azonban mind hamisak, sõt hazugok. És a hazugság nem
azonos a fikcióval. Nem rejtvén véka alá vélemény-befolyásoló
szándékomat, hadd fogalmazzak elöljáróban
így: kedves olvasó, ha rám hallgatsz, Nougez-nek egy
szavát sem hiszed.
Soha eszembe sem jutna Lónyay Erzsébet
és Kisfaludy (vagy Hölderlin, Goethe stb.) találkozását
hazugságnak minõsíteni azon az alapon, hogy Psyché
kitalált személy.
Ez
fikció. Lenin és
Tzara kapcsolatának Nougez-féle változata azért
hazugság, mert éppenséggel igaz is lehetne. De nem
az, és a bemutatásban pontosan tetten érhetõ
a valós tények hamis beállításának
metodikája.
Sebõk is, Beke is rámutat
néhány durva melléfogásra. Nougez például
azt szánja slusszpoénnak, hogy Lenin - a világtörténelem
legszélsõségesebb dada gesztusaként - Sztálint
tette meg utódjának. Mifelénk a híres-hírhedt
huszadik kongresszus óta közhely, hogy ez Sztálin hazugsága;
Lenin óvta a pártvezetõséget Sztálin
megválasztásától. Elég durva melléfogás
az is, hogy a románokat a szlávságba sorolja. Az ilyesmik
már fikcióként is kétségbe vonják
a mû színvonalát, nemhogy "tudományként".
Minthogy Nougez állításainak
igazságtartalmával tisztában voltam, vagy kis utánajárással
tisztába jöttem, számomra az maradt a fõ kérdés,
vajon õ maga hisz-e állításai igazában,
s vajon jó vagy rossz szándékkal mondja-e, amit mond.
Vagyis, hogy mire megy ki a játék. A hit és a szándék
eldöntendõ kérdései négyelemû mátrixot
rajzolnak ki. Ha hisz benne és jó szándékú,
akkor Nougez-t naiv lelkületû és szakmailag igen esendõ
filológusnak kell látnunk, akit elbódított
saját, vélt felfedezése. Ha nem hisz benne, de jó
szándékú, akkor tehetségtelen és némiképp
felelõtlen regényírónak tarthatjuk. Ha hisz
benne és rossz szándékú, akkor az összeesküvés-elméletek
iránt vonzódó paranoid alkat, az Eco-regények
negatív hõs-típusa. Végül ha nem hisz
benne és rossz szándékú, akkor valamiért
a dadaizmus inszinuálásában érdekelt kultúr-hiéna.
Ez a választék.
A magam részérõl hajlok
a jó szándék feltételezésére,
de a hit kérdésében nem tudok dönteni. Vajon
az "Egy eget rengetõ felismerés", vagy az "Egy elképesztõ
grafológiai felfedezés" fejezetcímek naiv dilettánsra
utalnak, vagy ironikusan veendõk? És a jegyzetek élén
álló vérdilettáns megjegyzés, mely szerint
"Mint ahogy az igen tisztelt olvasó maga is meggyõzõdhet
róla, minden itt felsorolt idézet, hivatkozás, dokumentum
és okmány a legnagyobb mértékben hiteles"?
Az "eget rengetõ felismerés"
abban áll, hogy Lenin 1916-ban a Spiegelgasse 14-ben lakott, néhány
háznyira az 1-es szám alatt mûködõ Cabaret
Voltaire-tõl. E tényt Hugo Ball már 1917-ben rögzítette
naplójában,
2
s azóta is megemlítették
néhányan; lényegében köztudott volt. A
dada történészei azonban nem tulajdonítottak
különösebb jelentõséget Lenin személyének,
Lenin életrajzírói pedig a dadának még
annyit sem. Az összeesküvés-elmélet mindezt szándékos
elhallgatásnak tudja be, és a jelentéktelen topográfiai
véletlen alapján felépíti a dadaista Lenint
és a bolsevista dadát.
A dolog légbõl kapott voltát
kiválóan példázza, hogy a dada megalapításával
nemcsak Lenint, hanem az akkoriban szintén Zürichben székelõ
Joyce-ot is meggyanúsították.
3
Ilyen
alapon tehát lehetne írni egy
Joyce dada
címû
könyvet is, meg egy
Lenin Joyce
-ot és viszont, végig
az összes permutáción. Ami azt illeti, az ebben rejlõ
fikciós lehetõséget valószínûleg
kimerítette már Tom Stoppard
Travesties
címû
drámája (tizenöt évvel Nougez elõtt!)
amelyben egy klasszikus burleszk jelenetben Lenin és Tzara a könyvtárban
összecserélik az aktatáskájukat, és értetlenkedve
olvassák fel egymás szövegét.
Ez
fikció.
Nougez ezt íróként nem tudja überelni, ezért
inkább komolyan veszi magát, s így nevetségessé
válik. Története mögött ugyanis az egyetlen
valós tény a Spiegelgasse valósága.
Nougez második fontos elméleti
kiindulópontja, hogy Lenin bizonyíthatóan szeretett
duhajkodni. Bizony. Azután levelek keltezésébõl
kinyomozza, hogy Lenin már 1916 februárjában bizonyosan
Zürichbe költözött Bernbõl.
4
Igaz, hogy ennél késõbbi idõpontból
is van Bernben keltezett levele, de hát alighanem visszautazott,
hiszen nem olyan hosszú az út. Hogy ez az út
ellenkezõ
irányban
pontosan ugyanakkora (vagyis korábban Bernbõl
Zürichbe éppúgy átugorhatott) az fel sem merül.
Ennyi adat már elég ahhoz, hogy Nougez végigvegye
azokat a pontokat a dadaizmus krónikáiban, ahol valamilyen
azonosítatlan személy bukkan fel, s valamennyit Leninnel
helyettesítse be. Ha a nyitóesten orosz balalajka-zenekar
szerepelt, akkor abból Lenin semmiképp sem maradhatott ki.
Hugo Ball feljegyzi azt is, hogy február 5-én "keleties külsejû
küldöttség" jelent meg a (még meg sem nyitott)
kabaréban: Tzara, Marcel Janco, George nevû öccse, "és
egy negyedik úr, akinek a nevét elfelejtettem".
5
Nyilván Lenin (véletlenül sem valamelyik másik
balalajkás). A három, 18-20 éves román között
tényleg nem is feltûnõ egy 46 éves orosz. Nougez
szerint mindezt alátámasztja, hogy Lenin amúgy is
szeretett rejtõzködni és hamis identitásokkal
kísérletezni (mellesleg olykor rá is kényszerült
erre). Világos, hogy ennek legjobb eszköze botrányoktól
hangos helyeken excentrikus figurák társaságában
mutatkozni, és ott önfeledten kiáltozni: dá,
dá!, hogy szegényeknek legyen mirõl elnevezni az irányzatukat.
Eddig rendben is volna: elvan a gyerek,
ha játszik. De itt jön a nagy dobás, az "elképesztõ
grafológiai felfedezés". Nougez állítólag
gyanútlanul kutatott a Tzara-dokumentumok között, és
rálelt egy ismert Tzara-vers kéziratára, amely Lenin
kezétõl származik! Szerinte. Elõ is kerít
néhány Lenin-levelet, és jellemzõ részleteket
kinagyítva összehasonlítja a Tzarának tulajdonított
kézirattal. Egyeznek, naná. Tzara versét Lenin írta.
És akkor felébredtél és a bilibe ért
a kezed, édes.
Lehet, hogy a "dá, dá!" kiáltásokkal
részegen mulatozó Lenint Nougez félig-meddig viccnek
szánja, de itt, a kéziratoknál nagyon komolyan veszi
magát. Odáig is elmegy, hogy a lap aljára firkált
arcképecskék egyikében Lenin önarcképét
fedezze fel, noha a rajz Major Tamásra lényegesen jobban
hasonlít. De nem ez a baj. Ahhoz, hogy elhiggyük, a két
kézírás egyazon kéztõl származik,
egyrészt mellékelni kellett volna egy független grafológus
szakértõ véleményét - Nougez ezt természetesen
nem teszi; másrészt minimum be kellett volna mutatni egy
kétségtelen hitelességû Tzara-kéziratot,
amely lényegesen eltér a kérdéses lapon található,
Lenin-szerû kézírástól. Nougez természetesen
ezt sem teszi, mert nem teheti: Tzara kétségtelen hitelességû
kéziratain ugyanis pont ugyanolyan a kézírás,
mint e kétségbe vont lapon, és mit tesz isten, van
köztük, amelyiknek kis arcképecskék vannak az aljára
firkantva.
6
Tzara versét kétségkívül
Tzara írta, noha el kell ismerni, hogy francia nyelvû kézírása
(bár lényegesen kuszább, egyenetlenebb) laikus szemmel
nézve eléggé hasonlít Leninéhez (egyiküknek
sem anyanyelve a francia!).
Ez még mindig hagyján volna.
A kérdéses kézirat azonban
MOUVEMENT DADA, ZÜRICH
fejlécû levélpapíron áll. A "Mouvement
Dada", e Tzara által vezérelt nemzetközi intézmény
1917 júliusában, a Dada Galéria bezárása
(június 1.) és Hugo Ball távozása után
indult útjára,
7
korábban tehát
(minthogy nem létezett) aligha lehetett levélpapírja.
Lenin viszont már április idusán (a Gergely-naptár
szerint) visszatért Pétervárra, s másnap felszólalt
a bolsevikok gyûlésén. Ahhoz tehát, hogy e lapon
- miként Nougez gondolja - Lenin kézírása álljon,
igen bonyolult összeesküvésre lett volna szükség,
s ha feltételezzük is, hogy 1917 tavaszán Leninnek épp
erre lett volna ideje és kedve, még mindig fennmarad a kérdés,
mi értelme lett volna, azon kívül, hogy hét évtized
múltán örömet szerezzen egy botcsinálta
grafológusnak.
Miután a legnagyobb lufit kipukkasztottuk,
kissé kritikusabban mehetünk tovább. A következõ
fejezet Lenin, Tzara és Dali viszonyát tárgyalja,
utóbbinak a
Részleges hallucináció, hat
Lenin-portré egy zongorán
címû képe
alapján. Nougez elemzése szerint Tzara beavatta Dalit a "titokba"
(Lenin dadaista múltjába), és Dali ezen a képen
voltaképp a Cabaret Voltaire-t ábrázolja, s benne
a dada hat alapítója, mint hat Lenin-fej szerepel a zongorán.
A zongora elõtt ülõ magas, sovány ember állítólag
Hugo Ball volna, akinek (mint Nougez képekkel és idézetekkel
alátámasztja) épp ilyen alakja volt. Arról,
hogy a haja történetesen nem fehér volt, hanem sötét,
különös módon nem esik szó a kiválasztott
idézetekben. És arról sem szól a fáma,
hogy miért éppen Ball volna ott látható, aki
elõször is
beletartozik
a hat alapító
körébe;
8
másodszor Dali sohasem találkozott
vele (mint ahogy a Cabaret Voltaire-ben sem járt, és az egész
dadához sem volt különösebb köze); harmadszor
Tzara is összeveszett vele (mármint Ball-lal) 17-ben, sõt
késõbb igyekezett tõle elvitatni az alapítás
elsõbbségét; negyedszer neki (mármint Ballnak)
aztán bizonyosan soha semmi köze nem volt Leninhez és
a bolsevizmushoz, lévén katolikus, humanista és pacifista.
A következõ fejezet ennél
sokkal egyszerûbb, mondhatni együgyûbb "leleplezést"
mutat be. Lenin dadaista mûvész volt, a mellékelt fotón
Nougez szerint elégedetten szemlél egy maga készítette
ready-made-et. Ezt nem gondolhatja komolyan. Az ilyesmikre mondta azt a
nagymamám, hogy ha a kutya bevenné, megveszne tõle.
A képen Lenin valójában egy madzaggal felfüggesztett
gramofon-tölcsérbe beszél, 1919-ben, valószínûleg
a kor maximális technológiai színvonalán. Alighanem
azért elégedett, mert hangja megõrzõdik a hálás
utókornak. Ennyi. (Ezt Sebõk Zoltán már 1991-ben
megállapította, hozzátéve, hogy a felhasznált
kép ráadásul retusált változat: az eredetin
látszottak a sliccgombok.)
9
A leleplezések ezzel véget
is érnek, a könyv utolsó öt fejezete már
a dadaizmus bolsevizmusra kifejtett hatását vizsgálja,
amire utóbb még visszatérünk. De elõbb
- az eddigiek összefoglalásaként - tekintsük át,
milyen hatással lehetett a bolsevizmus a dadaizmusra. Még
ha részleteiben Nougez minden állítása igaz
volna, akkor is elköveti azt a hibát, hogy a késõbbi
történésekrõl való tudását
visszavetíti az idõben. Lenint már 16-ban a proletárforradalom
vezérének, Tzarát a Dada Mozgalom igazgatójának
látja, holott egyikük sem tudta még, mi van számára
a kalapban. Tzara ugyan késõbb azzal dicsekedett, hogy "eszmét
cserélt" Leninnel (Nougez szerint ez "understatement"), de elgondolkodhatunk
rajta, milyen kicserélni való eszméje lehetett egy
19 éves, menekült román egyetemistának (Samuel
Rosenstock), meg a 46 éves orosz hivatásos forradalmárnak
(V. I. Uljanov). Az eljövendõ Lenin és Tzara még
nem létezett. Hogy mennyire csekély volt Lenin közvetlen
hatása a dadaistákra, azt jól példázza
Huelsenbeck 50 évvel késõbbi levele (voltaképpen
születésnapi köszöntõje, "Hommage a Zürich"
címmel), amelyben megemlékezik az orosz forradalmár
jelenlétérõl, de egyszerûen
összetéveszti
Sztálinnal. "...Russen, Stalin [a gépelt szövegben áthúzva,
és kézzel alája írva: ¯Lenin ] und die
anderen..."
10
Ha Lenin már 1916 február
elején Zürichben volt (ami igencsak kétséges),
akkor is legfeljebb egy bõ évet tölthetett a dadaisták
közelében. A kabaré megalapításában,
az alapítók azt megelõzõ tevékenységében,
például Ball jól dokumentált müncheni
munkájában, Kandinszkijjal, Wedekinddel és Huelsenbeckkel
való barátságában, Emmy Hennings kabarészínésznõi
pályájában, Arp párizsi kapcsolataiban (pl.
Picasso körével) és Sophie Taeuberrel meg a van Rees
házaspárral már Svájcban folytatott absztrakt
kísérleteiben, továbbá Tzara és Janco
romániai lapalapításában
(Simbolul)
és Marinettiékkel folytatott levelezésében,
vagyis a dada valódi, közvetlen elõzményeiben
bizonyosan semmiféle része nem volt. E kapcsolatokban és
tevékenységekben azonban bõségesen megvolt
a dada elindításához szükséges szellemi
potenciál és szándék (ami ugyanakkor Leninben
oly nyilvánvalóan nem volt meg), semmi szükség
tehát egy külsõdleges "elsõ mozgató" feltételezésére.
Másfelõl az elsõ év
során még egyáltalán nem alakult ki a dadának
az az arculata, amelyet ma tulajdonítunk neki. A kabaré elsõsorban
az absztrakt mûvészet propagálását tûzte
célul (amit Lenin, mint Nougez is idézetekkel bizonyítja,
gyûlölt), és eredményeinek adaptálását
például az irodalomba, ekkor még jórészt
az olasz futuristák vívmányai alapján. Antimûvészetrõl,
az ellentmondás és a rombolás kultuszáról
még nem sok szó esett. Lenin távozása idején
épp egy modern mûvészeti galériát alapítanak,
ahol ismeretterjesztõ elõadásokat és tárlatvezetéseket
tartanak majd. Hugo Ball a domináns személy, akinek felfogása
Kandinszkij Gesamtkunstwerk-elméletét követi, s ebben
a mûvész társadalmi hivatásának is fontos
szerep jut. Zürichben a bevadulás csak 1918-ban, Picabia látogatásával
és Dr. Walter Serner ezt követõ térnyerésével
kezdõdik. És ha a zürichi dada elindításához
Lenin kellett, vajon ki indította el szinte ugyanabban az idõben,
vagy még korábban, a világ más tájain
Duchamp, Picabia, Arthur Cravan, Robert Albert-Birot vagy Jacques Vaché
(és még sokan mások) szinte vegytisztán dadaista
tevékenységét, amelybõl épp csak a név,
a "dada" hiányzott? Röviden: Leninnek a dada teljes spektrumából
térben és idõben rendkívül csekély
szelethez lehetett volna csak köze, s éppily kevésrõl
lehetett volna tudomása.
Legyünk toleránsak, amennyire
ember toleráns lehet. Ajándékozzuk Nougez-nek a négyes
mátrix legjobb helyét: feltételezzük, hogy nem
hülye, csak kitalált valami jópofát, és
másokkal is meg akarja osztani az örömét. Vagyis
nem hisz abban, amit mond, de jó szándékkal tódít;
nem akar becsapni, csak szórakoztatni. Ez egészen eddig,
a nyolcadik fejezet végéig rendben van, noha helyenként
még játéknak is túlságosan gyenge lábakon
áll a konstrukció. Innentõl kezdve azonban a forradalom,
a polgárháború és a NEP eseményeinek
"dada" interpretációja következik.
Hát nem. Ártatlan, megtévesztett
embermilliók kínhalálával nem lehet szórakozni.
Ez nem interpretáció tárgya, különösen
nem "vicces" interpretációé. Oké, tudom, hogy
a morál centrális meg teleologikus fogalom, amin a posztmodern
lazán túllép. Hát akkor ne hívjuk morálnak,
hívjuk mondjuk antropológiai tisztességnek. Ebben
olyasmik foglaltatnak, hogy nem szeretjük a pedofileket, a hullagyalázókat,
meg a cinikus tömeggyilkosokat, mert ezek nem ember alkotta elveket,
hanem biológiai létezésünkbe kódolt törvényeket
sértenek, s e törvénysértések kisebb-nagyobb
mértékben a faj biológiai létét veszélyeztetik.
De minek is magyarázok ilyeneket.
Persze, a dada, ha már politikai
irányzatokhoz kell kötni, inkább bal, mint jobboldali,
és inkább radikális, mint mérsékelt.
De inkább anarchista, mint bolsevik. S lám, e tekintetben
nem Nougez az elsõ (legyünk finomak) félreértõ.
Az amúgy sokak által okosnak tartott Herbert Readnél
például egy ilyen mondatot olvashatunk: "A dadaisták
inkább anarchistáknak, mint szocialistáknak mutatkoztak,
sõt nem egy esetben a fasizmus elõfutárai is voltak."
11
Különösen a "sõt" mély értelmû.
Johannes Baader Oberdada, mint a Führer elõfutára! Az
udvari bolond, mint az inkvizítor mintaképe! Ezzel az erõvel
Chaplint is lefasisztázhatnánk, már csak a bajusz
miatt is. Hogyan lehet a kollektivista eszmék (bármelyik!)
nevében elkövetett rémtetteket e szélsõségesen,
romantikusan individualista mûvészközösség
nyakába varrni? Hogyan lehet a hullahegyekkel okozati viszonyba
állítani ezt a kis csoportot, amelyet a háború
gyûlölete sodort együvé?
Ez
nem fikció.
Ez hazugság.
A radikális (pl. bolsevik) politikus
és a radikális (pl. dada) mûvész között
abban ragadható meg a különbség, hogy elõbbi
ideális célképzetéhez cinikusan választ
eszközöket, azaz megváltja õ az emberiséget,
ha beledöglik is (az emberiség). A mûvész viszont
éppen fordítva gondolkodik, neki a totális cinizmus
az elérhetetlen ideája. A világvége, a totális
entrópia elõérzete foglalkoztatja, és nem holmi
új világ eljövetele. A dada forrása bizonyos
tekintetben ugyanaz, mint a bolsevizmusé. A világtörténelem
elsõ igazi modern háborúja elodázhatatlanná
tette a minden érték átértékelését,
mivel (például háborús propaganda formájában)
minden értéket korrumpált. A dada, amely titokban
megtart némely humanista, sõt romantikus elemeket, folyvást
a tátongó szakadékra figyelmeztet. A bolsevizmus pedig
belelök, annak reményében, hogy valami jobb helyre esünk.
Ezt nem lehet összetéveszteni.
Fordította Szigeti László
Balassi Kiadó - BAE Tartóshullám
Budapest, 1998
127 oldal, 800 Ft
1 "Végjáték.
A dadaista Lenin" In: Sebõk Zoltán:
Életjátékok.
Kortárs Kiadó, 1994. 38-44. o.
2 Die Flucht aus der Zeit.
Magyarul részletek: "Menekülés az idõbõl"
Átváltozások
,
1996, hetedik szám, 9-27. o. Leninrõl: 27. o.
3 Vö. Richard Ellmann:
James
Joyce
. Oxford University Press, 1982. (2. kiad.) 409. o.
4 Történetesen
a Spiegelgasse emléktábláján így áll:
1916. február 21-tõl 1917. április 2-ig.
5 Átváltozások,
9. o. Vitéz Ildikó fordítása.
6 Pl. Michel Sanouillet
szerk.:
391. Revue publié de 1917 … 1924 par Francis Picabia.
Le Terrain Vague, Paris, 1960. 136. o.; Uõ:
Dada … Paris
.
Centre de XX. siecle, Nice, 1980. 595. o. Az igazsághoz tartozik
hogy az utóbbi, a kis lapszéli (alighanem Tzarát ábrázoló)
rajzokkal nem "kétségtelen hitelû": esetleg André
Bretontól is származhat, de Lenintõl semmiképp.
7 Vö. Tristan Tzara:
"Zürichi krónika". Magyarul l.
Átváltozások
,
1996, hetedik szám, 29-34. o., a szóban forgó eseményrõl:
32. o.
8 Ráadásul
valójában csak öt: Arp, Ball, Janco, Huelsenbeck, Tzara.
A hatodik Emmy Hennings volna, de maga Ball is azt írja: "Öten
vagyunk barátok..." (id. mû, 14. o.)
9 Id. mû, 43. o.
10 Arp-Huelsenbeck:
Dada
in Zürich. Bildchronik der Gründer.
Saussochi Verlag, 1966.
(számozás nélküli oldal)
11 Herbert Read:
A
modern festészet.
Corvina, 1965. 112-113. o.