" Ha ott ültek a nagy vacsoraasztal körül és bricseszük buggyosodott, tele aprófejû bogánccsal, és vastagon felhõzött a szaguk - az átizzadt és rájuk száradt ingek fojtó, bosszantó módon mégsem kellemetlen szaga - ilyenkor mégis el tudott gyengülni a felemás érzéstõl, hogy gyûlölje vagy szeresse õket." 3
I. Zárt és nyitott: az
otthon és az idegenek
Azt nem tudom, hogy elsõ: érzékelõ , második: retrospektív, értelmezõ vagy harmadik típusú: történeti olvasás volt-e,megértés (intelligere) , értelmezés (interpretare) vagyalkalmazás (applicare) , 4 mindenesetre amikormost, tizenöt év után, elõször olvastam (újra) Esterházy Péter Fuharosok címû regényét, elsõ alkalommal szinte kizárólag csak a saját, akkorimargójegyzeteimre voltam képes igazán figyelni.
Az derült ki belõlük, hogy a szöveg stílusát egységesnek, az elmondotttörténetet pedig zártnak és átláthatónak véltem, ám a jelentéstulajdonítást,sajnos, ideiglenesen halasztanom kellett, a szentenciózus idézetekigen nagy, ráadásul roppant bizonytalan száma, diszperz és szerteágazóvolta miatt - a szöveg jelentésérõl majd késõbb nyilatkozom, ha majdminden idézetet megtaláltam és saját szövegkörnyezetében megértettem. Nagyon zárt és nagyon nyitott tereket érzékeltem teháta szövegben, mint az egykorú recepcióban 5 oly sokan.A szöveg stílusának egységes sége, 6 tömör ségeés ökonomikus sága hangsúlyozottan zárt (balladisztikus,példázatos, mitikus, allegorikus) olvasási alakzatokat hívott elõ, 7 melyeket azonban a legtöbb esetben alaposan fellazított az idézetek dezintegráló ereje. Amikor tehát Balassa Péter azt mondta,"[a] történéssor téli hajnalon, valamikor , a század végi orosz-kelet-európaifalusi világ kellékei, atmoszférája, ornamensei, illetve ZÁRT [Kiemelésitt tõlem. Sz. L.] tere és valamilyen NYITOTT [Kiemelés itttõlem. Sz. L.], szakaszosan ismétlõdõ "népvándorlás", "tatárdúlás"(stb.) stilizált, történelmileg változó pankrációja között zajlik", olyan értelmezését adta a szövegnek, amelyben az - mellékesen- eleve tematizálni látszik saját késõbbi fogadtatásának fõbb kereteitis.
Egységes stílus ad otthont az ismerõs történetnek. A citátum - minta Fuharos - betolakodó.
Amikor aztán, saját margináliáimmal lassanként mégiscsak betelve,Esterházy szövegével is foglalkozni kezdtem végre, hamar kiderült,hogy a történet-és-stílus versus citátumok, illetve zárt versus nyitott szembeállítás továbbra is érvényes, csak immár alighanem inkábbmegfordítva. Egyes (számomra valami miatt fontossá vált) mondatokemlékét, az ezen (azóta is magammal hordozott) mondatokra és nem vártlelõhelyükre való rácsodálkozást ma sokkal fontosabbnak tartom, mintaz (immár: nyilvánvalóbb) idézetek származásának kiderítését. A Fuharosok szövege mindenestül és visszavonhatatlanul az Esterházy-corpushoztartozik immár, a szarvasbogármennydörgés itt van otthon, nemSzõcs Gézánál, a citátumok ebben a kontextusban élnek igazán- még ha stilárisan talán jobban ki lógnak is a szövegbõl, mint tizenötévvel ezelõtt. Ez az egységét (örömtelien) elvesztett stílus ma mártalán nem képes zárt (pontosabban: talán képes nem zárt)olvasási alakzatokat elõhívni: elõtérbe kerülnek a mind ez ideig zártnakés egységesnek vélt történet dezintegráló bonyodalmai. 8
A citátumok otthon vannak. Kiismerhetetlen stílusú, idegen történetekérkeznek.
Hát megjöttek!
II. Egy szerelmi háromszög
A szöveg pillanatnyilag forgalomban lévõ értelmezéseiszerint a Fuharosok elsõsorban egy erõszakos defloráció története. Régrõl ismerõs poszt-mitikus, pszeudo-rituális beavatás-story,amely jellemzõen allegorikus (Szörényi) vagy románcos (Szegedy-Maszák)elbeszélésmódban jeleníti meg magát. Ezt az alaptörténetet egészítiki és szövi át a Lovag nak és a Fuharos nak az értelmiségiés a Hatalom (Szörényi), az igazság és az erõ (Szegedy-Maszák), aszellem és a hatalom (Imre), valamint a szó és a tett (Balassa) szembenállóprincípiumainak egyértelmû és nyilvánvaló kimenetelû harcaként értettelhúzódó összecsapása. A Fuharosnál ott van minden, 9 amibõl mindenki ért s ami elõtt mindenki meghajol (igazság, 10 szerelem, 11 pénz és hatalom), a Lovagnak semmi ilyesmijenincsen, csak szavai vannak - egyáltalán nem meglepõ tehát, hogy alulmaradaz egyenlõtlen küzdelemben, s hogy a történet tulajdonképpen az õhalálával ér tragikus véget.
Nos, a szupplementumra 12 érdemes most is nagyonodafigyelni. Kezdjük az elején, és haladjunk apránként.
Elsõ pillantásra valóban nehéz úgy látni, hogy a gyenge és intelligensLovag meg az erõs és otromba Fuharos harcából nem az utóbbi kerülki gyõztesen. Ám - bár sokan és joggal figyelmeztettek a talán túlságosanis kínálkozó allegorikus jelentésekre és ezek fenyegetõ veszélyeire- a szöveg közvetlen formában tulajdonképpen sehol nem támasztjaalá sem a Lovag = értelmiségi, igazság, szellem, szó, illetve Fuharos = Hatalom, erõ, hatalom, tett azonosságokat, sem azokszembeállítását, s fõként nem hierarchikus oppozíciójukat.
Keveset beszélnek róla, hiszen nyilvánvaló, és valóban kétségtelennekis tûnik, hogy mindez alapvetõen maga a rút és a szép szembenállása.Míg a Lovag tulajdonképpen egy gyomorforgatóan csúf (24.) kripli -teste csenevész (31.), gyönge és parányi, nyaka nincs, feje hatalmas,térdben púpos (25.) - addig a fuharosok (valahogy úgy, ahogy MészölyMiklósnak a mottóm által megidézett Családáradás ában a muslincák :izzadtságszaguk fojtogató, bosszantó módon mégsem kellemetlen), nos,a fuharosok roppantmód szexisek. Nyugodtak, mint a hegyek (8., 47.),testük szálfa, combjuk daliás (9., 30.), fenségesek (10.), delik (26.),hatalmasak (27., 30.) és nagyon szépek (30., 34.).
Arról azonban szerintem nem nagyon lehet szó, hogy a csúf és a szépszembeállítása egyben az értelmiségi és a Hatalom alá-fölérendelt viszonyát is leképezné. Ennek az allegorézisnek alighanemelsõsorban a fuharosból a 'bátorság' szó hallatán kirobbanó monológ(35-37.) képezhetné az alapját. A fuharos (végtelen iróniával) a beszélõember, az elmés szórakoztató, az élõ lelkiismeret, a nyakas ostorozóés a két lábon járó erkölcsi mérce szerepét kínálja fel a Lovagnak,egyben azonban (vészjósló komorsággal) közösségükre figyelmezteti,miheztartás végett pedig alázatra és háládatosságra inti. A felkínáltszerepben valóban nem nehéz észrevenni az udvari bolond pozícióját- ami azonban, ha jól meggondoljuk, tulajdonképpen nem is olyan csekélyhatalom. Ha tetszik, történelmileg is az udvari bolondé volt az elsõolyan intézményesített helyheztetés, amely - a népi kultúra mindenkorihierarchiaellenes, karneváli jellegét hordozva - ellene szegült afelülrõl jövõ, átlátható hatalom világos képzetének, s mindig bizonytalanhelyzetével elõrevetette a hatalom újabb, szövedék-jellegû szervezõdésénekkorszakát. A fuharos - szándékaival alighanem ellentétben - éppena Lovag udvari bolonddá minõsítésével nyirbálja meg saját hatalmánakkizárólagosságát. Hatalom nem kizárólag felülrõl jöhet, 13 és nem mindig elnyomó jellegû. A Hatalom minden lyukból, a bolondlyukból is elõbújhat. És elõ is bújik.
Az igazság az erõ ellen? A csúf és a szép kisarkítottellentétébõl - valamiféle harmónia vagy erõegyensúly érdekében - talánvalóban az a remény és olvasói elvárás következik, hogy a fuharosokcserében legyenek ostobák, a nyers erõnek köze nem lehet az igazsághoz,a Lovag meg persze legyen bölcs: ha gyenge is, az igazság birtokosa.Ám a szöveg ezt az igényt nem elégíti ki. A Lovagról kizárólag sajátmaga állítja, hogy neki " a kelleténél több észt [...] adott az Úristen " (26), mások szerint agyalágyult, ütõdött és félkegyelmû(26.), Bolondka is a neve, a fuharosok viszont (igazolódni látszóönjellemzésük szerint) mindent tudnak, amit a Lovag (36.): megértikegymást és alárendeltjüket (9., 37.). Ha van, a baj éppen az, hogya fuharosok nem csúnyák, nem is szépek és buták, hanem szépek és okosakis egyben - és még szóba is állnak mindenkivel, és ráadásul nagyonerõsek. Az igazság és az erõ oppozíciójának lehetõségét nem egy rejtett,de önmagában is sokszólamú pozíció (mint például az udvari bolondé)bontja le, hanem explicit teoretikus értekezés. Az értekezés konklúziójaunalomig ismert: " Mivel nem tudták elérni, hogy ami igazságos, egyúttal erõs is legyen, úgy intézték az emberek, hogy az legyen igazságos, ami erõs. " (44.) Az értekezés maga azt sugallja, hogy ez az eljárás,az igazság kárára, az erõ diadalmas cselfogása volt. A szöveg következõmondatát azonban nem szokás idézni. " Melyik szedett hát rá bennünket? "(uo.) Egyáltalán nem vagyok bizonyos benne, hogy ez a nyitva hagyottkérdés kizárólag az azt követõ mondatra (" Érzékeink vagy neveltetésünk? " uo.) vonatkozik.
A szellem és a hatalom szembeállítása szinténkissé elsietettnek tûnik. A Lovagról szintén kizárólag csak sajátmaga állítja, hogy neki " a kelleténél [...] kevesebb [...] hatalmat adott az Úristen " (26), a fuharosok viszont, bár nagyonsok tekintetben hatalmasok és valóban sok mindent felforgatnak, hangsúlyozottan nem mindent. Én a magam részérõl mindenesetre elhiszem Zsófinõvéreinek, hogy nem élveztek el . Az kétségtelen, hogy példáula Lovag belépõje valóban nem nélkülözi a szellemet. "[S] okkalta félelmetesebb az, ami nincs " - mondja Zsófia (22), s a sokat idézettkijelentést a Lovag azonnal példásan dekonstruálja: " nos, nincs, jó, rendben és nagyon jó, hogy nincs, félelem, a kisasszonynak esze ágában sincs, a bornyú miért is félne a vágóhíd elõtt - nincs félelem - bár nem épp a kisasszony mondotta, hogy sokkalta félelmetesebb az, ami nincs - " (23.) Nem hatalom ez? Az pedig, hogy - ezzel szemben- a fuharosokban egyáltalán ne volna szellem, az egész egyszerûennem áll: mûveltségük és tájékozottságuk, beszédük filozófiai mélysége,idézetességre való hajlandóságuk (egyébként érdekelne: a szereplõk tudják-e , hogy idéznek?), nos, mindez egyáltalán nem maradel állítólagos ellenfelükétõl. Sõt: hatalmuk elsõsorban éppen ebbenáll. (Néha talán kissé közönségesek. Ki nem szarja le.)
Végül pedig a Lovag-Fuharos szembenállás szó és tett oppozíciójakénttörténõ újraértése már csak azért is mélyen problematikus, mert eza valóban hihetetlenül tömör szöveg mindvégig kínosan ügyel rá, hogye fontos szereplõk azonos mértékben legyenek jelen mindkét területen.Szavaik azonos súlyáról már volt szó. A tettek tekintetében, kétségtelen,sokat nyom a latban, hogy a központi jelentõségûnek vélt cselekedetet,Zsófi deflorálását egy emlékezetes jelenetben, a Fuharos hajtja végre.Ezzel kapcsolatban mindenekelõtt azt hangsúlyoznám, ami az egész szövegbõla legközismertebb: nem egyedül hajtja végre. " A lovag õrjöngve rárontott a fuharosra, az hátracsapott, félresöpörte, medve ahogy az ebeket, csiba, te, verd csak a hátamat, verd az éket, verd csak, ravasz Bolondka. " (47.) A fuharos itt szó szerint pótlék, pótszer,eszköz, tárgy - itt is, mint oly sokszor másutt. Ha pedig elfogadjuk,hogy a szöveg elején ezt a jelenetet elõlegezi meg az "[é] ket ver belém a fény "-szerkezet (10.), akkor a Lovag itt (mint éket)felhasználván õt, egyben azonosul is a Fuharossal, hiszen megszerezteeddigi legfõbb attribútumát (a fényt).
Talán éppen ezért van az is, hogy a Fu h aros nevébõl épp egy ék alakú betû hiányzik, vagy cserélõdött le. De nem kell sokáigkeresnünk. Ott van, mindig is ott volt, a Lo v ag nevének kellõsközepén. 14
A Lovag tette e tekintetben bizony hatékonyabban kasztrál, mint atalán fiktív és eleve csúfos kudarcra: épp ellenkezõ hatás eléréséreítélt (de az írásképpel szintén jól megtámogatott) nõi próbálkozások." Bizony!, így nénéim, úgy elmartam a tökét, belezõdült ót v aros fu h aros (Kiemelések tõlem. Sz. L.) , két marokkal, bõdülve csapott volna, mondtam, ez a leg frissebb párizsi módi...Nálam eznem vált be, mert eleve jólesett neki. Talán heresérve volt szegénynek.Szegény, szegény." (50.)
Ám mindemellett be kell vallanom azt is, hogy számomra korántsem bizonyosa Fuharosnak még ezen eszköz-jellegû elsõsége sem. A Fuharos (és aLovag) erõszaktétele után keletkezik a szöveg testén is egy nagynyílás. Az elsõ kiadásban húsz darab nagy kötõjel jelöli. Van azonbanelõtte már egy kisebb nyílás is. Öt nagy kötõjelbõl áll. A következõszöveg elõzi meg.
" - szédültem, szédültek a combjaim és szédült minden izmom, emelkedtem magamban: én vagyok a lehetõség! - de azután zsugorodni kezdtem, rossz, émelyítõ, bizonytalan érzés volt - csontomig, tovább - Határhoz értünk, jajj, sikoltottam, és erõsen markoltam a térdét, túl, onnét is, át, beljebb, mély, mély - Szeretlek. Adja meg nekem Istenem, hogy mindig meghalljam és másokkal, szinte boldog részegséggel, megéreztessem a dolgok végtelen zenéjét. Csak szerelem képes mozgatni a létezõket. Csönd, fény, fehér, sík, lomb, szél: ez vagyunk. "
Hát, itt, szerintem, azt a tettet mégiscsak végrehajtotta a szavak(tényleg: ravasz) embere, nem állt meg az elõjáték mindig kissé elmosódóhatárain.
Ha pedig mégis tévednék, a nõvérek velem együtt tévednek, hiszen késõbbazt mondják: " jól van hát, Zsófika, meg vagyunk elégedve veled, láttuk, helyén a szíved, s kezdetnek , fõleg hogy vég, nevetnek, Bolondka megteszi". (50. Kiemelések tõlem. Sz. L.)
A tett mindig írva van. A szó cselekedet. (Az idézetben a 'határ'szó nem véletlen: mindez valóban Ottlik nyoma. 15 )A szó és a tett, a Lovag és a Fuharos szembenállása feloldódik. Kontúrjaikfelbomlanak. Az oppozíció megfordul, majd elmosódik.
Elemei egybefolynak .
Zsófiban.
Nos, meggyõzõdésem tehát, hogy a csúnya Lovag és a szép Fuharos vitathatatlanszembeállítása egyáltalán nem vonja maga után sem az értelmiségi ésa Hatalom, sem az igazság és az erõ, sem a szellem és a hatalom, sema szó és a tett oppozícióját, sõt megfordítja és módszeresen lebontjaazokat. Arról most nem is beszélve, hogy tulajdonképpen a mindennekalapjául szolgáló csúnya-szép-szembeállítás sem örökéletû. Hiszenmindenki gyönyörû (28.). A szöveg egy kitüntetett pontján pedig mégmaga a Lovag is megszépül (" a szépség, amely itt ragyog annak, aki fölismeri ", 40.), majd pedig kivívja az érzéseknek azt az ambivalenciáját,ami eddig csak a fuharosok szexis, szép és izgató brutalitásának jártki.
" Lovag! Szeretlek! Gyûlöllek! " (42.)
A Lovag és a Fuharos. Hagyjuk, hadd oszcilláljanak tovább. (Két napmúlva magától elmúlik.) De a harmadik elemmel van még némi dolgunk.Mi a helyzet tehát Zsófival?
Zsófi annyiban mindenképpen kitüntetett szereplõ, hogy - lévén õ atörténet elbeszélõje is egyben - szavai konstitutív erõvel bírnak,s mint ilyenek, megkérdõjelezhetetlenek. A Fuharosok világátZsófi szavai teremtik meg. Beszédének stílusát egyébként is kíméletlenigazmondás jellemzi elsõsorban, az õ gyerekszája számos tekintetbensokkal brutálisabb, mint a fuharosok, és sokkal bölcsebb, mint a Lovagbeszéde. (Pl.: " dehát, édeseim, miért ily kelletlenül? Vajon nem azok toppantak be, kikrõl annyi színes szó esett és álom? Vajon nem... "21.) Zsófi a történet jólelkû (25.), saját hite szerint tévedhetetlen(27.), de mások szerint is igaz tisztaságú (29.) hercegnõje, aki elõlnincs elrejtve semmi (34.), akivel vele van az igazság (42). Õ azaz ember, aki szeret (41., 51.). Nem igazán meglepõ azonban, hogyebben a világban éppen neki nincs önálló léte. Nincs, mert õ a kiegészítés, apótlék, a szupplementum maga: " a legsatnyább vagy merev tárgy is mindent szétfeszítõ erõvel robbanhat széjjel vagy csodásan aktív természetûvé változhatik, ha megadatik az a kiegészítés, amire keres s amire vár. " (31.) Zsófi ereje a kiegészítés ereje: az egésszégömbölyítés, az aktiválás, majd szétrobbantás önfeláldozó képessége.Nem véletlen, hogy az egész történet folyamán éppen õ az egyetlen,aki be meri vallani: " szét vagyok " (48.). Azt tényleg nem mondanám,hogy kifejezetten örül ennek, 16 de hogy léte tökéletességébenis kezdettõl fogva a ráhagyatkozáson alapult, hogy õ, a teremtõ, teremtményei:anyja, nénéi, a grófnõ, a Lovag és a Fuharos (szó és tett: nyelvi)mûködésének eredménye, az mindvégig világos marad. " Magam talán középre állok ." (47.) - szól a fuharosok távozta utáni elsõ mondatában." Combom a plédhez tapadt, belülrõl fázom, nyílt seb vagyok, büdös vagyok, csatornaszagú " (48). Ennek a történetnek (talán) olyasvalakiáll a középpontjában, akinek magának nincsen közepe, centruma, magva.Végsõ szerelmi vallomása ebbõl a szempontból lesz igazán fontos. " Cafka, rongy áruló ", és " az árulónak halnia kell " (51.) viccelnek- veszélyesen és rituálisan - Zsófi nénéi. "[E] gy fuharos bolondját szereti " (uo. 51.). Zsófi épp ezzel a rövid és magyarázkodó vallomásával,annak a nõvérek adta értelmezésével kerül túl és felül az oppozíciókon.Szerelme, a Lovag nem nyeri el önálló identitását itt sem, továbbrais a fuharosok bolondja marad ugyan, de a Fuharos is elveszti arcát,visszaolvad társai közé, egy fuharossá vedlik vissza, akitimmár csupán a tulajdona definiál. Egy fuharos. Akinek bolondja van.
Zsófi elsõsorban nem a narrátor neve, nem az áldozat neve, nem isa történet központi alakjáé, de még csak nem is az isteni erényeknek,a Hitnek (Fides), a Reménynek (Spes) és a Szeretetnek (Caritas) a legenda szerint életet adó ókeresztény vértanúé, 17 hanem leginkább talán azé a hely é, ahová a szöveg által elõbbnyíltan felállított, aztán elõbb megfordított majd végképp felszámoltoppozíciók újra meg újra: megint (52.) beíródnak.
És persze Zsófi neve azt jelenti: bölcsesség. Aminek egyetlen adekvátretorikai kifejezõeszközében, a sententiá ban pedig (fõleg:Pascal-) idézetei által mindvégig valósággal tobzódik a szöveg. Ebbenaz értelemben és ebbõl a szempontból talán nem túlzás azt állítani,hogy ennek a szövegnek tulajdonképpen a központi alakja a középponti alakzata . 18 Balassa Péter - meggyõzõdésem - nemaz esszéista írásmódot állítólag jellemzõ könnyûkezûséggel járt el,hanem az újrabeíródás e szöveget leginkább uraló alakzatát fedeztefel s jellemezte igen nagy pontossággal, amikor 1984-es recenziójábanlakonikus tömörséggel úgy fogalmazott, hogy a sententia " a szó tette ". 19 Nos, a sententia a klasszikusés újkori retorikák szerint valóban az: tradíció szentesítette, nagytekintéllyel bíró idézet (aranymondás, bölcsmondás, maxima, gnómé),amely oly módon ékítmény és bizonyíték egyszerre, hogyugyanakkor mindenkire kötelezõ parancs és általános érvényû ítélet is egyben. 20 A szöveg szentenciózusidézeteiben tehát a legõsibb és legrejtõzõbb, egyben azonban legbrutálisabberejû beszédaktus dolgozik, amely a szöveg retorikai dimenziójában(a történet szintjén Zsófi funkciójával azonos módon) az ellentétekfelállításának, megfordításának, majd felszámolódásának, végül pedig újrabeíródásának helye.
Ha az idézeteknek a szövegbe történõ szerves beolvadása jelen olvasásomelején a történet bonyodalmait tette újra átláthatóvá, akkor mostéppen a történet (éppen csak megérintett) bonyodalmai teszik lehetõvéazt, hogy figyelmünket újra az idézetekre , de immár mint sententiákra fordítsuk.
Az olvasás itt véget ér: most kezdõdik.
Mindennek értelmében pedig a fuharosok által az idõk kezdetén Zsófiékhozeljuttatott titokzatos " szakkönyvek " (33.) nagyon is mellékesneklátszó kistörténete talán arra is figyelmeztethet, hogy a Fuharosok sokkal inkább szól az esélytelen kommunikáció esélyeirõl, a jelentésszavatolhatóságáról, a nyelv és a megértés természetérõl, mint beavatásrólés valamiféle õsi rendrõl.
Ám magam is tudom, hogy a kulcs a recepción van , 21 és hogy csak a felhemperedett nyúlba érdemes még egy utolsót belepuffantani.
A nagyvad azé, aki elõször sebzi meg.
III. Modern és posztmodern
Nem mintha bizonyos értelemben és bizonyos szempontból(példának okáért: az enyémbõl) nem lenne némiképp mellékes, de haa Fuharosok valamennyire is a corpus reprezentatív darabjánakszámít, akkor én (ebbõl a szövegbõl, ebben az értelmezésben, Hans-RobertJauss felülmúlhatatlan tömörségû posztmodern definícióját 22 szem elõtt tartva) úgy látom, hogy a hatástörténet mindent összevetveegyelõre nem nagyon siet Esterházy Péter életmûvének utómodernné történõvisszaminõsítésével.
És nagyon helyesen teszi.
1 DE kon FERENCIA V . -elõadás, Szeged, Mojo, 1998. április 18. - Szilasi Lászlóés Odorics Ferenc itt olvasható írásait a Jelenkor 1998. novemberiszámának vendégszerkesztõi abba a számba szánták, ám onnan terjedelmiokok miatt kimaradtak. Kérjük az olvasókat, tekintsék úgy, hogy ekét írás a Pompeji búcsúszámának elválaszthatatlan része. - A szerk.
3 Mészöly Miklós: Családáradás .Kalligram, Pozsony, 1995. 11.
4 Hans-Robert Jauss: A költõi szöveg az olvasás horizontváltásában . Ford.: Kulcsár-Szabó Zoltán.In Uõ: Recepcióelmélet - esztétikai tapasztalat - irodalmi hermeneutika. Irodalomelméleti tanulmányok . Szerk.: Kulcsár-Szabó Zoltán. Osiris,Budapest, 1997. 320.
5 Szörényi László: Esterházy Péter: Fuharosok . Mozgó Világ, 1983. 9.; Imre László: Esterházy Péter: Fuharosok . Alföld, 1983. 10., Balassa Péter: Az õsi rend (Esterházy Péter Fuharosok címû regényének értelmezési kísérlete) Jelenkor, 1984. 1.; Szegedy-Maszák Mihály: A kimondatlan költészete (Esterházy Péter: Fuharosok) Kortárs, 1984. 1.; NagySz. Péter: A stílus hozadéka (Esterházy Péter: Fuharosok) ÚjÍrás, 1984. 2.
6 Imre László e tekintetben márekkor is különvéleményen volt: dezorganizációt, provokatív inkoherenciátemleget.
7 A megfigyelés Szirák Péter (pillanatnyilagkéziratban lévõ) kandidátusi értekezésének megfigyelése. - A köteta korrektúra óta megjelent: Szirák Péter: Folytonosság és változás. A nyolcvanas évek magyar elbeszélõ prózája. Csokonai, Debrecen,1998. - A szerk.
8 Mindennek értelmében mamár Szegedy-Maszák Mihály nagy erejû összegzésének ("[Esterházy]képes olyannyira egységes hangnemet létrehozni, melyhez foghatót taláncsak Mikszáthnál találunk, egyetlen ívû szerkesztése Kosztolányi szakmaitudását juttathatja eszünkbe, s mindezt össze tudja kapcsolni világfölfogásokgondolati igényû összeütköztetésével, melyre Kemény Zsigmond adottpéldát." [I. m.]) utolsó pontja helytállóbbnak és fontosabbnak tûnik,mint az elsõ.
9 "A szimbolikusan általános kommunikációsmédiumok - az igazság, a szeretet/szerelem, a pénz és a hatalom -olyan szemantikai felszereléseknek tekinthetõk, amelyek kódutasításaikkalaz önmagában valószínûtlen kommunikációt sikeressé teszik." NiklasLuhmann: Szerelem - szenvedély (Az intimitás kódolásáról) JószövegKönyvek, Bp. 1997. 11.
10 "úgy intézték az emberek, hogyaz legyen igazságos, ami erõs", Fuharosok, 44.
11 "én vagyok a párja, az övé vagyok", Fuharosok , 30.
12 A szupplementum fogalmatJonathan Culler: Dekonstrukció (Elmélet és kritika a strukturalizmus után) címû könyvének (Ford.: Módos Magdolna. Bp. 1997.) Írás és logocentrizmus címû fejezete és (részben) az ott hivatkozottirodalom alapján vélem használni. (123-153., fõként: 142-148.)
13 Mindezt persze nem lenne nehézösszekapcsolni Michel Foucault hatalomfelfogásával. De itt nem a szövegbenfellelhetõ némely állítás újdonságát, eredetiségét vagy up to date voltát akarom bizonygatni, csupán feltárni az oppozíciókhozvaló viszonyát, megvizsgálni rajtuk folytatott munkáját. - Egyébkéntazt, hogy "hatalma nemcsak annak van, aki íróasztal mellett ül ésfejléces papirosokat írhat alá. Vannak ám finomabb, megfoghatatlanabb,de igencsak hatékony másféle eszközök is. Lehet séta közbeni csevegésekkel,folyosón odavetett megjegyzésekkel" is hatalmat gyakorolni - A neoavantgarde stílusdiktatúra esélyei címû szövege ( Népszabadság ,1984. január 14., idézi: Kulcsár Szabó Ernõ: A szépirodalom "újralétesítése". [Esterházy írásmódja és a posztmodern nyelvhasználat kérdései a nyolcvanas években] . Jelenkor, 1995. október, 853-862.) szerint - ekkorramár (még) Szerdahelyi István is felfedezte.
14 A kérdést, amire ez a mondata válaszom, Z. Kovács Zoltán tette fel.
15 Meg "a nyelvértelmezés késõmonarchikuskultúrájának" hagyományáé. Bõvebben lásd Kulcsár Szabó i. m.
16 "Amíg a teljesség felbomlásátveszteségként tapasztaljuk, addig még a modernségben vagyunk." DieterBorchmeyer: W. Welsch: Unsere postmoderne Moderne . Poetica21 (1989), 212. Idézi Kulcsár Szabó i. m.
17 A keresztény mûvészet lexikona .Szerk.: Jutta Seibert. Bp. 1986. Erények és bûnök címszó.
18 Mivel a szó szoros értelmébena sententia sem nem trópus , sem nem alakzat :sokan egyszerûen az amplificatio egyik esetének tekintik, tartózkodnéka ' domináns trópus ' kifejezés nyílt alkalmazásától. Mindazonáltala sententia ebben a szövegben valami ehhez hasonló funkcióvalbír. "Kezdettõl fogva találkozunk a hosszabb elbeszélést átfogó trópuslehetõségével; Quintilianus az Institutió ban az iróniát úgyírja le, mint amely képes megszabni egy szónoklat egészének színezetétazáltal, hogy olyan hangnemet alkalmaz, mely nem illik az adott szituációhoz,vagy éppen, mint Szókratész esetében, áthatja egy élet egészét." [Quintilianus: Institutio 9. 2. 44-53., idézi Norman Knox: The Word Irony and its Context . 1500-1755. Durnham. N.C.: Duke UniversityPress. 1961] Idézi: >Paul de Man: A temporalitás retorikája .Ford.: Beck András. In: Az irodalom elméletei. I. Szerk.: ThomkaBeáta. Pécs, 1996. 35. - "[M]ind a költészet, mind pedig a próza különbözõformái (...) jellemezhetõk annak a domináns trópusnak az alapján,amely a nyelv által nyújtott paradigmaként szolgál egy olyan világvalamennyi jelentést hordozó viszonya számára, amelyet bárki, akie viszonyokat a nyelvben kívánja ábrázolni, felfoghat." Hayden White: A történelmi szöveg mint irodalmi mûalkotás. Ford.: Novák György.In: Testes könyv. Szerk.: Kiss Attila Atilla - Kovács SándorS. K. - Odorics Ferenc. Dekon-könyvek, Szeged, 1996. 350.
20 Szabó G. Zoltán - Szörényi László: Kis Magyar Retorika. Bevezetés az irodalmi retorikába. Budapest,Tankönyvkiadó, 1982. 106., 188., Dr. Sárffy Aladár: A classicusokrhetorikája. Budapest, 1890. 120-122., Cornificius: A C. Herenniusnak ajánlott rétorika. IV. XXVIII. Akadémiai, Budapest, 1987. 225.
21 Erre a meglehetõsen pontos találtmondatra Szirák Péter hívta fel a figyelmemet.
22 "[E]lfordulás egy aszketikusmodernizmus ezoterikus kísérletétõl az érzéki tapasztalat és a megértõélvezet, illetve a bõven adagolt szatíra és a szubverzív komikum exoterikusigenlése felé; a szubjektum proklamált halálának átcsapása a szoláristudat határai oldódásának egy polifón Én és Te viszonyra nyíló tapasztalatába;az autonóm mûalkotás, az önreferenciális poétika feláldozása a mûvészetekneka nagymértékben indusztrializált világ jelenére és médiumaira valórányitása érdekében; továbbá messzemenõen szabad rendelkezés mindenelmúlt kultúra fölött (intertextualitás); a recepcióra és a hatásraáthelyezõdõ esztétikai érdeklõdés; nem utolsósorban a magas- és atömegkultúra olyan elfogulatlan eggyéolvasztása, amely a fiktívet,az imagináriust, a mitikust a kommunikáció médiumaként képes hasznosítani,s technicizált világunk információáradatával szemben felmutatni."Jauss: Az irodalmi posztmodernség. (Visszapillantás egy vitatott korszakküszöbre). Ford.: Katona Gergely. In: i. m. 217.