Egy délután, hogy nem volt
térerõ,
Tubicáné és Tubica
kiültek
a mûfûre a szviming paul
elé,
és hoppon maradásban részesültek.
Kitátották az ápolt
csõrüket,
és tollászkodtak, sült
emberre várva,
kék volt az ég, a Nokia
süket,
szõke manökken szállt
át épp Budára.
"Büdös kurvája, nézd
hogy' illeget,
szolárium, oszt félig
nyers marad"
horkant a férfi s ráfelelt
a nõ:
"Bevezetjük a turbógrilleket,
és majd nézhetnek, ne krenkold
magad,
ha mink leszünk itt minden térerõ."
(a hawaii hó)
Hol van a nyár már, a szép
tavalyi,
jönnek a télnek zordon hawai,
és a Galambok mind el Hawaii,
sûlnek a trópus tejbenvajai.
Tubicáéknak nincs is más
baja,
csak az ellátás, a mismás
kaja,
örökké bambusz, banán,
papaya,
hogy égnek áll a Tubica
haja,
és így szól:
"Anci, ma az Anny-bálon
az egyik bokszos pincért fölzabálom,
nem bánom én, ha Aids-es
is leszek."
"Te csak ne szarj be, édes kannibálom,
mondja az asszony, elõbb megabálom,
s a grill-sós vízbe óvszert
is teszek."