Robert Nisbet a jelenkori Amerika hanyatlásáról
írt könyvében
(The Present Age
, 1988) kemény
szavakkal ostorozza a dekonstrukciót és a minimalizmust,
melyeket a mai kultúra két bálványának
tekint. Ezek, mint mondja, nem is "az igazi mûvészetet és
irodalmat létrehozó késztetésekben" gyökereznek,
hanem az irodalom- és mûvészetelméletben, s
végsõ soron mindkettõ az emberi civilizáció
aláaknázására törekszik. A minimalizmus
példái között utal egy "Csend" címû
zenei kompozícióra, melyben a zongorista három és
fél percig ül hangszere elõtt, anélkül,
hogy egyetlen billentyût leütne rajta. Alighanem John Cage hírhedt
darabjára, az 1952-ben írt
4'33''
-re gondol, s mint
azt e cím mutatja, Nisbet a mû idõtartamát illetõen
is téved.
1
Nem ritka, hogy az ilyesféle dühödt
kirohanásokhoz pontatlanságok társulnak, de ez a tény
leginkább talán azért sajnálatos, mert a dolgok
könnyû elintézésére csábítja
a megtámadott tábort. E pontatlanságok kiigazításából
ugyanis kiiktathatatlan az elégtétel és a visszavágás
diadalmas mozzanata. Mintha bizony annak megmutatásával,
hogy Nisbet, vagy bárki más, nem mélyült el kellõképpen
a minimalizmus vagy a dekonstrukció kimérájának
tanulmányozásában, vádjai és indulatai
mindjárt komolytalanná is válnának, melyekre
szót se igen érdemes vesztegetni. Ez azonban nincs egészen
így. A Nisbetéhez hasonló kifakadásokat ugyanis
nem körültekintõ és árnyalt megfogalmazásaik
teszik figyelemre méltóvá, hanem az, hogy ébren
tartják bizonyos mûvészeti jelenségekhez kapcsolódó
kételyeinket.
2
Odavetett jellegük, felszínességük
része mintegy az elhatárolódás stratégiájának.
Mivel a tárgyszerû és körültekintõ
elemzés, még ha erõteljes kritikát fejt is
ki, óhatatlanul a mû valamilyen szintû megértésére
hivatkozik, a mû szintjére helyezkedik, adottságnak
tekinti mûvészeti kontextusát, használja fogalmi
rendszerét, egyszóval bele kell sétálnia az
utcájába, hogy valamiképpen a saját terepén
küzdjön meg vele. Gondolhatjuk azt, hogy a sietõs jelzõk
rosszindulatúak, félrevezetõek vagy éppen fellengzõsek,
de gondolhatunk rájuk úgy is, mint egyfajta szilárd
befogadói konszenzus hívószavaira, melyeknek ez a
konszenzus a fedezete - ezért engedhetik meg maguknak, hogy pontatlanok
legyenek. Ebben az esetben nem névértéküket kellene
vitatnunk, hanem olyan jelzéseknek tekinthetnénk õket,
melyekkel egy elmélyült elemzésnek megkerülhetetlenül
számot kell vetnie.
És ha már Nisbet ilyen nagyvonalúan
kezeli a dolgokat, vajon miért ne lehetnénk ez egyszer mi
is nagyvonalúak? Mert hát, tényleg olyan perdöntõ
volna a pontosság
ebben az esetben
? Vajon nem alkothat Cage
kérdéses mûvérõl kielégítõ
fogalmat az, aki csupán hallomásból ismeri? És
annak, aki sohasem hallotta a zenéjét, miért ne mondhatnánk
akár magával a szerzõvel is, folytatólagos
naplóját idézve: "Semmit sem vesztettél"? Erre
persze Cage szellemében azt felelhetnénk, hogy fogalmat talán
alkothat róla, de ezzel csak melléfog. A csend-darab ugyanis
arra szolgál, hogy kiszellõztessük mindazt, ami a fejünkben
van, helyet teremtve valaminek, amire nem is gondoltunk, s amin nem is
gondolkodnunk kellene, nem megragadni és magunkhoz idomítani,
hanem - lecsendesítve tudati tevékenységünket
- engedni, hogy az legyen, ami. Mindez elmondható, mégis
úgy vélem, kevés mûalkotás akad, melynek
kapcsán a fenti kérdéseket annyi joggal tehetnénk
fel, mint a
4' 33''
, vagyis olyan mû, amelynek meghallgatása
(vagy megtekintése) ennyire kevéssé érné
érzékeinket készületlenül, ha hallottunk,
olvastunk már róla. Cage csend-darabja ugyanis sokkal maradéktalanabbul
írható le szavakkal, mint a zenemûvek általában.
Ha például a
Music for Piano 21-52
komponálási
folyamatának Cage-féle leírását olvassuk,
vajmi kevéssé tudjuk elképzelni, hogyan is hangozhat
maga a mû. A
4'33''
elõadása alatt a koncertteremben
keletkezõ vagy oda beszûrõdõ zajokat viszont
meglehetõs biztonsággal fel tudjuk magunkban idézni,
tudjuk mire számítsunk, legfeljebb azt nem, hogy a széknyikorgás,
szirénázás, dudálás, köhögés,
nevetgélés, madárcsicsergés stb. közül
ezúttal éppen melyekben lesz részünk. Mindezzel
csupán azt akarom mondani, hogy Cage csend-kompozíciója,
paradox módon, példaszerûen artikulált: a lejegyzés
szintjén csak és kizárólag szavakból,
az elõadónak szánt utasításokból
áll, tisztán verbális formában létezik,
s ennyiben, ha tetszik, Cage írói munkásságának
része.
S ezzel már a dolgok közepében
is vagyunk. A következõkben ugyanis Cage írásmûvészetérõl
szeretnék beszélni. A kérdés csupán
az, vállalkozhatok-e erre anélkül, hogy tisztáznám
a zenei kompozíciói és írásai közti
kapcsolatot? S vajon hogyan tehetném ezt, ha nem vagyok értõje
- mint ahogy nem vagyok - sem a modern, sem a klasszikus zenének?
Csakhogy minél szorosabbnak találjuk az írások
és a zene kapcsolatát, annál határozottabbá
válik az az érzésünk, hogy Cage kompozícióinak
megítélése kikerült a fül hatáskörébõl,
s annál teljeskörûbben hagyatkozhatunk a szavakra.
Az a felismerés, hogy a mûalkotásokhoz
való viszonyunkban nem annyira zsigeri reakcióink és
ízlésítéleteink, hanem a mûvészet
mibenlétérõl alkotott fogalmaink játszanak
meghatározó szerepet - vagyis azt, ami egy mûvet jelentõséggel
ruház fel, nem magában a mûben kell keresnünk
-, a hatvanas évek közepének mûvészetelméleti
írásaiban kapott erõteljes megfogalmazást,
jóllehet Duchamp mûvészi gyakorlata, csaknem fél
évszázaddal korábban már nyomatékossá
tette. Arthur Danto 1964-es
Mûvészetvilág
címû
esszéjében arra a kérdésre keresett választ,
mi az, ami a pop art bizonyos alkotásait mûvészetté
teszi, Robert Rauschenberg
Ágy
a és Warhol
Brillo-doboz
ai
ugyanis szemre köznapi tárgyaknak tûnnek. Ha a képzõmûvészeti
alkotások és a köznapi tárgyak különbsége
nem szemmel látható, akkor - mondja Danto - másutt
kell fellelnünk e különbség forrását,
mégpedig a mûvészeti élet és a mûvészetelmélet
masinériájában: ez tehát az, ami a külsõre
közönséges kartondoboznak vagy ágynak látszó
tárgyakat a mûvészet körébe lendíti.
Danto késõbb kötetek sorában kinyújtóztatott
mûvészetfilozófiai elgondolásai nagy karriert
futottak be, s ma igencsak közismertek. Talán azért,
mert a "mûvészet végérõl" szóló
fejtegetéseit (azt az állapotot nevezi így, amikor
a mûvészet átalakul önmaga filozófiájává)
áthatja valami nagy elméleti nekilódulás, egyfajta
fogalmi optimizmus, annak a filozófusnak a lendülete, aki ezennel
elfoglalja a terepet, a mûvészet terepét.
Jóval kisebb visszhangot keltett
Stanley Cavell egy évvel késõbbi esszéje, a
Dekomponált
zene,
mely, miközben a mûvekbe épített vagy
rájuk aggatott mûvészetfilozófia nélkülözhetetlenné
válásának tendenciáját hasonlóképpen
regisztrálta a kortárs zenében, mindvégig arra
törekedett, hogy ezt a jelenséget megtartsa a kérdezés
terében, s elkerüljön minden könnyen kínálkozó
választ. Gubancos gondolatmenetei inkább csak kerülgetik
a tételes megfogalmazásokat, s írásának
töprengõ, vívódó tónusa sem könnyíti
meg olvasója dolgát. Esszéje mindazonáltal
rendkívüli kísérlet e modern mûvészeti
tendencia problematikusságának jelzésére. Cavell
számára ugyanis problémát jelent az, ami Dantónak
nem, nevezetesen az elméleti reflexió és a mûvészet
mûvészetként való megítélésének
különválása.
Danto szerint mit sem számít,
hogy a
Brillo-doboz
rossz vagy jó mûvészet,
"a lenyûgözõ az, hogy egyáltalán mûvészet"
3
A kortárs zene bizonyos jelenségei Cavell szerint is azt
mutatják, hogy azok a mûvek, melyeket filozófiájuk
hív életre és csakis ez éltet, nem "
kritizálhatók
úgy, ahogy a tradicionális mûvészet, hanem egészében
kell elfogadnunk vagy elvetnünk mint mûvészetet". Nála
is minden annak eldöntésén múlik tehát,
hogy mûvészetnek tekintünk-e valamit vagy sem, de éppen,
mert minden ezen múlik, nem lenne szabad pusztán a filozófiára,
pusztán a szavakra bízni a döntést. A szavak
ilyesfajta elõrenyomulásának ugyanis az a veszélye,
hogy "elfoglalják az egész terepet, és többé
nem kell kiállniuk az általuk lehetõvé tett
alkotások próbáját". A szavak képesek
ugyan mûvészet-alkotásra, de félõ, hogy
a mûvek filozófiája mindenekelõtt az esztétikai
megítélés elhárításáért
szavatol majd. A voltaképpeni probléma ezért Cavell
számára az, hogy miképpen lehet megvédeni a
mûvészetet a filozófiától, ha tetszik,
a mûvészet határait elsöprõ elméleti
optimizmustól.
A mûvészet kérdését
ugyanis csak akkor bízhatnánk nyugodt szívvel a filozófiára,
ha az elmélet nemcsak arra volna képes, hogy bármit
a mûvészet státusával ruházzon fel, hanem
arra is, hogy nem-mûvészetnek mondjon valamit, ami korábban
a mûvészet rangjára emelkedett. Csakhogy éppen
ez az, amire, úgy tûnik, nem képes. Különös
módon az elmélet hatókörét és erejét
bizonygató teoretikus fontolgatások akaratlanul is errõl
az egyoldalúságáról tanúskodnak.
4
Arról, hogy bármilyen nagy is az elmélet hatalma,
tehetetlen a saját hatalmával szemben: ha egyszer valamibõl
mûvészetet csinált, nem tudja többé visszacsinálni
puszta dologgá.
A filozófia elemében van
akkor, ha valaminek a mûvészet voltát kell bizonyítania,
de igencsak bizonytalan terepre téved vagy homályos dolgokat
bizonygat, ha egy mûvet meg akar fosztani a mûvészet
státusától. Arról ugyanis vajmi keveset lehet
mondani, hogy például egy piszoárkagyló az,
aminek látszik, nem pedig valami más. Amit viszont Duchamp
mûvel, mikor a piszoárkagylót fejjel lefelé
fordítja és beviszi a múzeumba, jóval többet
mond ennél. Readymade-jeinek implikációiról
köteteket írtak, gesztusához pedig, mely a modern mûvészet
egyik fõ forrása lett, mûvészek sokasága
nyúl vissza. Mégsem evidens, hogy azok, akik a
Fountain
(forrás/szökõkút) címmel ellátott
piszoárkagylót végül nem engedték kiállítani
1917-ben a New York-i
Függetlenek
tárlatán, rosszul
döntöttek. Legfeljebb azt mondhatjuk, hogy döntésükbõl
nem következik semmi további, a modern mûvészet
Duchamp utáni fejleményei bizonyosan nem. Ha viszont nem
érjük be a kurta elutasítással, és ebbõl
a "nem"-bõl elméletet akarunk fabrikálni, az menthetetlenül
normatív lesz.
A kérdés tehát az,
hogy ha egyszer a mûvészeti élet szereplõi és
a közönség egy része elfogad valamit és
úgy tekint rá, mint mûvészetre, kinek lehet
joga arra, hogy státusát megkérdõjelezze? Mindez
csak annyiban érintkezik az érték kérdésével,
amennyiben a mûvészet státusa értéket
hordoz. A
Fountain
, a
Brillo-doboz
vagy a
4' 33''
jó vagy rossz mûvészet volta, nemcsak nem számít,
de a kérdés fel sem igen merülhet (sok mindent mondhatunk
róluk, de ezek a jelzõk még fesztelen beszélgetés
közben se igen kívánkoznak nyelvünkre). Vagy mindenestõl
elfogadjuk, vagy mindenestõl elutasítjuk õket. Gertrude
Steinnel úgy is fogalmazhatnánk, hogy az irritálás
és a klasszikussá válás között nincsen
átmenet. Ezt erõsíti meg Cage is, mikor arról
beszél, hogy az emberek vagy nagyon elismerõen, vagy nagyon
elutasítóan vélekednek mûvészetérõl,
"és úgy tetszik: nincs köztes lehetõség."
Pedig épp ez a köztes tér volna a voltaképpeni
kritika tere, ennek híján a mûvek bírálatának
valóban egyetlen lehetõsége marad státusuk
megkérdõjelezése: Nisbet és társainak
sommás ítéletei mögött, mondhatni, ez a
mûvészfilozófiai belátás munkál.
Cavell mégis mintha ezt a köztes
teret kísérelné meg benépesíteni a mûvészetnek
szegezett kérdéseivel. Írásában úgy
sikerül elkerülnie a normatív ítéletalkotás
és a kurta elutasítás végletét, hogy
közben mégis nyomatékot tud adni a szemfényvesztés
fogalmának, mely rendesen inkább a publicisztikában
és a pamfletirodalomban honos. Nem diadalmasan lobogtatja a szemfényvesztés
szót, hanem mintegy filozófiailag árkolja körül,
tudván, hogy mindenféle leleplezés kockázata
az, hogy mi magunk leszünk azok, akik leleplezõdünk. Egyszerûen
csak hagyja, hogy szavai nyomán "a felültetés lehetõsége
és a becsapottság érzése" Damoklész
kardjaként lebegjen a fejünk fölött.
S ahogy szentenciózus, mégis
finoman egyensúlyozó írásmódjával
sikerül erõteljes, de nem egyértelmû képet
rajzolnia a kortárs zenérõl, az sem foglalható
egyszerû képletbe, ami ebbõl Cage-re vonatkozik. Ha
meggondoljuk, hogy fejtegetéseinek kiindulópontját
a "totálisan szervezett" zenemûvekhez kapcsoló elméleti
írások adják, kritikája, úgy tûnik,
nem is érintheti Cage tevékenységét, hiszen
az õ mûveit a szerzõi irányítás
módszeres feladása jellemzi. Mégis mintha sokszor
rá is illene az, amit mond, a véletlen Cavell adta értelmezése
pedig kihívó és provokatív, amennyiben eltökélten
ellenkezik a véletlen-mûveletek cage-i implikációival.
Fenntartásai azonban csak akkor öltenek explicit formát,
amikor (egy zárójeles megjegyzésben) a korunkra jellemzõ
zûrzavar számlájára írja, hogy Cage mûveit
zeneként, nem pedig kvázi-színházként
vagy kvázi-vallásos gyakorlatként adják elõ.
Dehát miért olyan fontos
az, hogy Cage zenéje vagy, mondjuk, a pop art mûvészet-e
vagy sem, miért nem elég az, hogy örömünket
leljük benne (vagy éppen nem), miért ne tekinthetnénk
rájuk úgy, mint a szórakoztatás formáira,
anélkül, hogy a mûvészet kérdésével
bajlódnánk? Kritikusainak adott válaszában
maga Cavell teszi fel ezt a kérdést, és ez valóban
sok problémát meg is oldana. Csakhogy szerinte több
kérdést vet fel, mint amennyit megold, akárcsak a
mûvészet határainak oly mértékû
kitágítása, hogy bármi beleférjen.
A "tetszik, de nem mûvészet"
megállapítás talán azért tesz bennünket
kissé gondterheltté, mert Dantótól és
társaitól megtanultuk: ítéleteink azon elõzetes
meggondolás függvényei, hogy mûvészettel
van-e dolgunk vagy sem. Könnyebb szívvel, sõt igazi
megkönnyebbüléssel inkább azt mondanánk,
amit Rauschenbergrõl írva Cage ajánl, egy nézõ
reakcióját idézve: "Nos, ha nem mûvészet,
akkor tetszik".
A kérdés úgy is megfogalmazható,
hogy mennyire lehet vagy kell komolyan vennünk Cage mûvészetét.
Elsõ könyvérõl, a
Silence
-rõl írt
kritikájában John Hollander a folytonos közelítés
és visszatáncolás Cavelléhez hasonló
manõvereivel kísérelte meg rögzíteni benyomásait,
hogy aztán írásának végén, valamilyen
nehezen meghatározható hiányérzetnek adjon
hangot, "magának a mûvészetnek a munkáját"
hiányolva Cage sok tekintetben vonzó produkciójából,
azt, ami megkülönbözteti a viccet a verstõl. Tetteink
és szavaink kiküzdése, az értük való
felelõsségvállalás mozzanata - mely valamiképpen
túl van a komolyság és frivolitás szembeállításán
-, ez az a követelmény, amit visszavetít Cage mûvére,
s miután hiába keresi, számon kér rajta. Az
ötlet (mely afféle rövidre zárt elmélet)
uralma ellen lázadozik. Az ötletben (akárcsak a szójátékban)
mindig van valami mechanikus elem, ami a mûvész munkáját
helyettesíti, annak helyébe áll, bármennyi
munka legyen is mûve mögött. Az ötlet kicsit olyan,
mint a deizmus világképének Istene, aki csak a kezdeti
lökést adja meg mûvének, melyet azután
a mechanika törvényei tartanak mozgásban. A romantikus
mûvészetszemlélet viszont a teremtõerõ
hathatósabb és küzdelmesebb képzetét tartja
szem elõtt, és arról az Istenrõl vesz mintát,
akinek mindenféle gépi rásegítés nélkül,
folyamatosan kell bevégeznie a teremtés munkáját.
Csakhogy Cage egész tevékenysége
ezen mûvészetfelfogás megkérdõjelezésére,
az inspiráció hívószavának kiküszöbölésére,
és egy személytelen mechanizmussal való helyettesítésére
irányul, mely lehetõvé teszi élet és
mûvészet természetes egymásba folyását.
Mi volna, kérdezi, ha intuícióra vagy inspirációra
volna szükségünk ahhoz, hogy tegyük a napi dolgunk?
"Én jobban szeretem - még ha ez nem is hangzik olyan magasztosan
-, ha minden pillanatban képes vagyok a munkára, akkor is,
amikor elkerül az inspiráció."
Zavarba ejtõ megnyilatkozásaival,
melyekben mindig eldönthetetlen marad a misztifikáció,
a frivolitás és a komolyság aránya, módszeresen
rombolja le a mûvészi alkotás megszenvedettségének
mítoszát. Azt mondja például, hogy egy-két
nap alatt minden gond nélkül meg tud írni egy hosszú
darabot. És a helyzet csak még zavarbaejtõbb lesz,
ha mellétesszük azt a kijelentését, miszerint
csend-darabján - melyet nemcsak legkedvesebb, de legfontosabb mûvének
is tart - négy évig dolgozott.
Mindazonáltal Cage elméleteit
mintha mégis könnyebb volna elfogadni és befogadni,
mint a zenéjét. Hollandertõl kezdve többen is
megfogalmazták azt a benyomásukat, hogy az, amit mûveirõl
és a mûvei kapcsán mond, sokszor érdekesebb,
mint maguk a mûvek.
Cavell is valami hasonlót sugall,
amikor Cage zenei produkcióinak mûvészet voltát
kétségesnek tekinti, írásait viszont kedvére
valónak találja, sõt külön is felmenti azon
bírálat alól, amellyel esszéjében a
zenéhez kapcsolódó elméleteket illette. Frank
Kermode pedig Cage csend-darabját egyenesen tréfának
értékeli, míg a
Silence
-t "szép és
nagyon kellemes munkának" mondja. Úgy tûnik, csend
és csend között is van különbség. A zenében
a csend óhatatlanul is a hang hiányaként, materiális,
kézzelfogható hiányként jelentkezik, a csend
szó képzetköre viszont egy sor metaforikus jelentést
vehet magára az írásban. A csend keveset kínál
a fülnek, de kiváló terep a gondolatok számára.
Természetes tehát, hogy Cage-et sokan inkább gondolkodónak,
mint zeneszerzõnek tekintik.
A zenei és nem zenei hangokhoz kapcsolódó
elõfeltevések filozófiai jellegû faggatása
Cage-et Duchamp-mal rokonítja. Mégis van köztük
egy lényeges különbség. Míg Du-hamp egész
tevékenysége arra irányult, hogy a képzõmûvészetet
és annak befogadását megszabadítsa a látás
uralmától és tisztán gondolati tevékenységgé
tegye, Cage, épp ellenkezõleg, fülünket akarja
megszabadítani a hallásunkat befolyásoló prekoncepcióktól.
A mûvek konceptuális jellegével szemben a tiszta érzékelés
lehetõségét hangsúlyozza, a megértés
munkájával szemben az élményt.
Elméletellenes elmélet ez
tehát, és nem az az érdekes itt, hogy miképpen
mûködik a gyakorlatban, hanem, hogy milyen írásképet
mutat, hogyan mutat a papíron.
Cage írásai életmûvének
- mennyiségét tekintve is - jelentékeny részét
adják. Beszélgetés-könyveit
5
is ideszámítva,
több mint tíz kötete jelent meg. Ezekben azonban csak
igen kevés, szorosabb értelemben vett elméleti szöveg
akad, vagyis olyan, amelyben többé-kevésbé hagyományos
formában fejti ki zenei elképzeléseit illetve zenei
gyakorlatának elveit. A túlnyomó többséget
nem-konvencionális szövegei adják, melyek nem magyarázzák,
hanem megjelenítik, mûködtetik és illusztrálják
ezeket az elveket, az utolsó másfél évtized
mezosztichonjaiban pedig az írás az újraírás,
újjáteremtés módszeres eszközévé
válik.
Elsõ teoretikus megnyilatkozásaiban
Cage az avantgárd manifesztumok militáns harsányságával
ítélkezett a zeneszerzés helyes és helytelen
módjáról. Mivel a zene két alkotóeleme
a hang és a csend - mondja -, ezek egyedüli közös
jellemzõje pedig az idõtartam, a zenei kompozíció
strukturáló eleme csakis a ritmus-szerkezet lehet. Beethoven,
aki a részek viszonyának meghatározásában
a harmónia-struktúrára hagyatkozott, tévedett,
ugyanis "nincsen meg a létjogosultsága annak a zenének,
amely nem egyenesen a hangból és a csendbõl sarjad."
Ez a hang és zene fogalmának összemosásán
alapuló meggondolás adta akkori, harmincas-negyvenes évekbeli
ütõhangszeres zenéjének elméleti igazolását.
De úgy is mondhatjuk, hogy csupán zenei gyakorlatának
utólagos igazolására szolgált. Az indíttatást
ugyanis az absztrakt filmeket készítõ Oskar Fischingertõl
kapta, aki "a tárgyakban lakozó szellemiségrõl"
beszélt Cage-nek, arról, hogy minden tárgynak megvan
a maga sajátos hangja, amelyet úgy csalogathatunk elõ,
ha leejtjük, vagy megkocogtatjuk õket. Ez a gondolat
A szellemirõl
a mûvészet
ben Kandinszkijának a szavak és
színek belsõ csengésére vonatkozó elképzeléseire
megy vissza. Míg azonban vizsgálódásai során
Kandinszkij a lélek nyelvét kereste, Cage a tárgyak
hangját éppenséggel meg akarja fosztani minden bensõséges,
spirituális tartalomtól, azt akarja, hogy ne tapadjon hozzájuk
semmi olyasféle képzet, ami a zenét - a zajokkal és
zörejekkel szemben - zenévé teszi. Ugyanerre törekszik
akkor is, amikor majd a kaktuszok hangját próbálja
nagy teljesítményû erõsítõvel
hallhatóvá tenni, vagy
0:00
címû darabjában,
ami nem egyéb, mint annak hangeffektusai, amit az ember éppen
csinál, mikrofonnal kihangosítva.
E késõbbi fejleményekhez
azonban szükség volt még valamire. Az ötvenes évek
elején Cage-et egy süketszobában érte a felismerés,
hogy abszolút csend nem létezik: vérkeringésének
és idegrendszerének belsõ hangjaitól ott sem
szabadulhat. Ekkor fogalmazódik meg benne, hogy a csend nem a hangok,
hanem a hangokhoz kapcsolódó intenció hiánya.
A nem-intencionált hangok csendjét ily módon csend
és hang egyaránt megjelenítheti. Ez az elképzelés
a hangok materiális hiányának képzetével
szemben felerõsíti a csendhez kapcsolódó metaforikus
képzeteket. A
4'33''
csendje ezért nem üres,
hanem hangokkal terhes, azt teszi csupán hallhatóvá,
amire máskülönben oda se figyelnénk, megélesíti
hallásunkat a bennünket körülvevõ hangokra
és zajokra, melyekrõl az esztétikai szemlélet
magasából nem vehetünk tudomást. A csönd
nem más, mint a zeneszerzõi akarat, a mûvészetakarás
tagadása. A zeneszerzõ "feladja a hangok irányítását
célzó vágyait... és olyan eszközök
felkutatására indul, amelyek hagyják, hogy a hang
az legyen, ami, nem pedig ember-alkotta teóriák hordozója
és emberi érzelmek kifejezõje." A megélesített
figyelem átvitele környezetünk zajaira, mindennapi tevékenységünk
egészére pedig "ráébreszt bennünket arra
az életre, amit élünk, mely oly nagyszerû, ha
az ember kiiktatja értelmét és vágyait, s hagyja,
hogy az élet menjen a maga útján."
Cage, aki a zenei hangokhoz kapcsolódó
elõítéletek ellen hadakozik, elõnyben részesíti
a zajokat és zörejeket, mégpedig azért, mert
viszonylag könnyen megtehetõ velük, hogy annak halljuk
õket, amik, zajoknak és zörejeknek. A zenei hangok ugyanis
épp annyiban zeneiek, amennyiben nem azok, amik. Pontosabban nem
igazán tudjuk, mi is a zenei hang. Érvényesnek látszik
rá az, amit Cavell a zenérõl általában
mond, "mintha ... igazából sohasem vált volna életténnyé,
hanem a túlzott közvetlenség és a fennhéjázó
megközelíthetetlenség között ingázna".
Csak a figyelem megfegyelmezésével - így adható
vissza talán a Cage által sokszor emlegetett "discipline"
szó - érhetõ el, hogy a zenei hangokról lefosszunk
mindent, ami hozzájuk tapadt, mintegy újra felfedezve azt,
ami bennük zajlik. "Beethoven ma már meglepetés - mondja
Cage, korábbi harcias álláspontját enyhítve
az ötvenes évek végén -, olyan elfogadható
a fülnek, mint egy tehénkolomp."
6
Kérdés persze, hogy lehetséges-e
egyáltalán prekoncepció nélküli hallás,
képesek vagyunk-e arra, hogy csupa füllé váljunk,
hogy a hangokat engedjük azzá lenni, amik? Ehhez ugyanis ki
kell iktatnunk érzelmi és intellektuális reakcióinkat,
de marad-e belõlünk akkor egyáltalán valami,
ami még hallhatná õket? Ez a vállalkozás
- mondja Cage - "sokaknak félelmetes lehet", máshol meg ezt,
"természetesen nem arra vállalkozunk, hogy kioltsuk életünket".
A félelem mégis indokoltnak tûnik, hiszen a Cage célkitûzésében
rejlõ probléma, a nem-lét megismerhetõségének
problémájához hasonlatos. "Mikor mi vagyunk, a halál
nem létezik, s midõn a halál van, mi nem létezünk"
- mondja Epikurosz -, s elég "prekoncepció nélküli
hang"-gal helyettesítenünk a halált, hogy a párhuzam
nyilvánvaló legyen. Ez a behelyettesítés pedig
azért sem esik nehezünkre, mert a halál éppenséggel
nem idegen a csend és a semmi képzetkörétõl.
7
Amikor Cage elméleti írásaiban
a csendrõl és a semmirõl beszél, akkor ezek
a (zene)szerzõi akarat lecsendesítésének, az
ego semmissé tételének
hívószavai
.
Nem a hiány puszta leképezései, hanem a világra
irányuló figyelem metaforái, melynek feltétele
önmagunk tökéletes kiüresítése. És
ezen a ponton válnak szinte szükségszerûvé
a szavak. Az írásnak ugyanis jóval tágabb a
mozgástere, mint a zenének, megvalósítható
benne a távollétnek és jelenlétnek, a "nincs
mit mondanom, és ezt mondom"-nak az a játéka, amire
a hangok esetében nemigen van mód. A csend, a semmi, a nem-létezés
utópikus elképzelésének a szavak teremthetnek
formát. Az a tapasztalat, miszerint a csendet nem-intencionált
hang is megtestesítheti, szükségképpen szavakhoz
tapad. Az
Elõadás a semmirõl
elõbb idézett
mondatát kiegészítve: "Nincs mit mondanom, és
ezt mondom, és ez a költészet, amelyre vágyom".
Cage elõadásait - mint azt a
Silence
elõszavában
írja - nem a meghökkentés vágya hívta
életre, hanem a költészet szükséglete.
8
A "hagyni, hogy a hangok azok lehessenek,
amik" cage-i esztétikájának költõi megfelelõjét
Alberto Caiero mûvei kínálják: "Valaki, aki
olvasta a verseimet, azt mondja: Mi új van ezekben?/ Azt mindenki
tudja, hogy a virág virág és a fa fa. / De én
azt feleltem: Mindenki, no igazán?... / Mert mindenki azért
szereti a virágokat, mert szépek, én pedig nem így
vagyok vele. / És mindenki azért szereti a fákat,
mert zöldek és árnyékot adnak, de én nem
azért. / Én a virágokat azért szeretem, mert
virágok, minden további nélkül./ És azért
szeretem a fákat, mert fák, akármit gondolok is."
Caiero, akárcsak Cage, kivonja világunkat az esztétizáló
szemlélet hatáskörébõl. A gondolattalanság
emberen túli magától értetõdõsége
az, amit a dolgoktól elirigyel, s ennek vágyképét
vetíti vissza önmagára és költészetére.
Ám a dolgokról eszerint, azon kívül, hogy vannak,
és olyanok, amilyenek, nincs mit mondani. A valóság
ellenáll a szavaknak, a mûvész elveszti uralmát
fölötte, a valóságteremtés mindenhatóságát.
Ám ezt Caiero - akárcsak Cage - nem veszteségként
éli meg, hiszen viszonyukat a valósághoz nem a megismerés,
hanem az elfogadás motiválja.
9
A dolgok "kísérteties
valósága" csak annak lehet mindennapos felfedezése,
aki úgyszólván kísértetként jár
vissza a világba. Caiero erre az egyetlen témára,
egyetlen gondolatra írt versei szükségképpen
végesek, hiszen a költészet szükségletét
maradéktalanul kielégíti annak elmondása, hogy
a valóságnak nincs szüksége rá (és
költészetére sem). De a mûvészi szemléletrõl
való szelíd lebeszélés efféle költõje
- aki újra meg újra a dolgok hiánytalan önazonosságát
bizonygatja, s így magát a költészet lehetõségét
számolja fel - talán nem is létezhet csak egy költõ
képzeletében. Caiero azért lehet a dolgok kísérteties
valóságának költõje, mert a szó
szoros értelmében nem létezik: a nagy portugál
költõ, Fernando Pessoa teremtménye, alakváltozata.
Hiszen az a szemlélet, melyet mûvei példáznak,
csak igen korlátozott mértékben lehet költõi
tevékenység alapja.
Caiero nem tud mit mondani, és nem
is mondhat semmit arról, milyen is az a virág, melyet nem
szépsége vagy illata miatt szeret, hanem, mert virág
"minden további nélkül". Amikor pedig Gertrude Stein
elõhozakodik az erre adható egyetlen és magától
értetõdõ válasszal, miszerint "a rózsa
az rózsa az rózsa az rózsa", akkor ennek mûvészet
volta épp úgy kétségbe vonható, mint
Duchamp readymade-jeié. Stein verssora, mely, akárcsak az
elsõ readymade, 1913-ban született, ugyanolyan emblematikus
érvénnyel, de épp a fordítottját mûveli
a szavakkal annak, amit Duchamp csinál a dolgokkal. A gesztus és
a gesztus megfordítása ez esetben azért eshet egybe,
mert mindkettõ önellentmondó, egyidõben mûvészet-alapozó
és a mûvészetet ellehetetlenítõ gesztus.
Az idézett sor Stein mûvészetének emblémája
lett ugyan, mégsem igazán jellemzõ repetitív
írásmódjára. És igazából
nem folytatható a readymade sem. Az, hogy Duchamp nemcsak a festészettel
hagy fel, hanem a readymade-ek "gyártásával" is, legalább
olyan jelentõs gesztus, mint létrehozásuké
volt. És ne feledkezzünk meg Pessoa gesztusáról
sem: 1914-ben kelti életre Caierót, aki - általa kreált
életrajza szerint - egy év múlva már halott.
Ha a "mûvészet végének" korszaka ekkortól
számítódik, akkor Duchamp, Stein és Pessoa/Caiero
láthatóan nagyon jól tudták, mit is csinálnak.
Caeiro költészetét Cage
természetesen nem ismerte, annál nagyobb hatással
volt rá Stein írásmódja. Elmondása szerint
17 évesen az õ stílusában írt dolgozatokat.
(Az elsõre jelest kapott, a másodikra elégtelent,
aztán elment a kedve az egész diákoskodástól.)
A dolgok valóságát Stein szerint nem azok a szavak
adják vissza, amelyekkel leírjuk, emlékezetünkbe
idézzük õket, hanem az a mozgás, amit a rájuk
vonatkozó tudásunktól megszabadított szavaink
leírnak. Ha szavaink rendelkeznek a valóságos létezés
intenzitásával, nem kell hasonlítaniuk a dolgokra
ahhoz, hogy valósággal ruházzák fel õket.
A tárgyak, ételek, szobák "portréit" tartalmazó
Omlós
gombok
szavainak talányos tárgyszerûségét
az eredményezte, hogy a látás- és hallásérzetekkel
együtt a beszédet is elválasztotta az emlékezettõl,
úgy is mondhatnánk, a dolgokhoz kapcsolódó
prekoncepcióktól. Ehhez, mint mondja, a figyelem szigorú
megfegyelmezésére (strict discipline) volt szükség,
ami akkor gyöngült meg kicsit, amikor megérintette az
önmagából kicsiholt hangok szépsége. "Olyasmi
ez - mondja -, ami bármikor kísértést jelenthet."
10
A Cage-féle diszciplína,
a figyelem módszeres megfegyelmezése is arra szolgál,
hogy ellenálljon a szépség effajta csábításainak,
és engedje, hogy a hang az legyen, ami. Az irányító
szerepérõl lemondó értelemnek az a dolga, hogy
olyan szigorú kereteket jelöljön ki, olyan szabályokat
teremtsen és kövessen, melyek lehetetlenné teszik, hogy
spontán vagy rutinszerû mûködésére
(Cage szerint a kettõ ugyanaz, a formulákra való ráhagyatkozás
ad teret a spontaneitásnak) hagyatkozva átvegye az irányítást.
A figyelem megfegyelmezésére szolgáló megkötések
felszabadító hatásúak, mert a szó szoros
értelmében elterelik, kényszerpályára
térítik mondatainkat. Olyan gondolataink állhatnak
ily módon elõ, amelyekrõl mi magunk sem tudtunk, sõt
bizonyos értelemben nem is a mieink. Épp azért kaphatnak
hangot, mert nem állunk az útjukba, szabadjára engedjük
õket.
Ilyen felszabadító erejû
formai megkötés például a mezosztichon, az a
költõi forma, melyben a sorok közepe egy függõlegesen
összeolvasható szót ad ki. A szabály az, hogy
a két egymás alatti kiemelt betû közül legfeljebb
az elsõ fordulhat elõ a köztük lévõ
szövegben. Cage hetvenes évek elejétõl írt
mezosztichonjainak "gerincét" többnyire valamely számára
fontos mûvész neve adja.
Composition in Retrospect
(1981) címû elõadása gondolkodásának
tíz meghatározó fogalma mentén szervezõdik.
Az alábbi mezosztichon gerincét, melyben arról van
szó, amit magának a formának a használata is
céloz, épp a
discipline
szó adja:
"thoreau saiD the
same
>>>>>>>>>>>>>>thIng
>>>>>>>over a hundred
yearS ago
>>>>>>>I want my
writing to be as Clear
>>>>> >as water I
can see through
>>>>>>so what i exPerienced
>>>>> is toLd
>>>>>wIthout
>>>>>>my beiNg in
any way
>>>>>in thE way
(Thoreau ugyanezt mondta több mint száz évvel ezelõtt azt szeretném ha írásom olyan áttetszõ lenne mint a víz úgyhogy tapasztalataim anélkül volnának elmondhatók hogy én magam bármiképpen is az útjukban lennék).
Az ötvenes évek írásainak
és elõadásainak fõ szövegszervezõ
elve a ritmusstruktúra, ezt tölti meg Cage szavakkal. Cage
nem a semmirõl beszél, hanem a semmit visszhangozza, szövögeti
és szavatolja, méghozzá úgy, hogy sokszor mintha
mindegy is volna, milyen szavakat mártogat, mit forgat meg a csend
masszájában. "Ez az elõadás nem Morton Feldman
zenéjérõl szól. Ez egy ritmikai struktúrára
írt elõadás, ezért lehetõség
van arra, hogy idõnként ne legyen benne semmi; benne van
a semmi lehetõsége" - olvassuk történetesen az
Elõadás
valamirõl-
ben. Nem annyira a német-francia gondolkodók
feladvánnyá hízlalt semmije ez, inkább afféle
filozófiai fogyókúrára fogott semmi.
11
"Itt vagyok és nincs mit mondanom"
- hangzanak az
Elõadás a semmirõl
elsõ
szavai. Ez a kondíciója annak az elõadásnak,
mely nem valaminek az átadására törekszik, amely
maga sem tudja elõre, mit ad majd át, õt magát
is készületlenül éri az, amit mond, elõadása
saját mondandója elõtt jár, nincsen kész
benne. A csend, a semmi nem egyéb, mint egyfajta készenléti
állapot küszöbe, amelyben elszakadva az emlékezet
túlontúl ismerõs, biztos talajától,
úgy tudunk hangot adni valaminek, mintha nem is lenne részünk
benne. Mintha csak közvetítõk volnánk. Az ihlet
és az inspiráció fogalmai hasonló szerepet
feltételeznek, a Cage-féle figyelem/fegyelem viszont éppen
ezek módszeres kiiktatására szolgál.
Mindenesetre figyelemre méltó,
hogy nem-konvencionális írásmódjának
kialakításához Cage éppen az elõadás
mûfaját választja, mely a tudás, az ismeretek
átadásának tradicionális formája. A
prédikáció és a szónoklat mûfaja
kezdettõl fogva fontos, közösségteremtõ
szerepet játszott az amerikai kultúrában, de a 19.
század legnagyobb hatású gondolkodója, Emerson
is szinte kizárólag ezt a közérthetõ formát
használta gondolatainak kifejezésére. Az õ
elõadásait azonban éppen a diszkurzív gondolatsorok
megtörése jellemezte. Ács Gedeon, aki a Kossuth-emigrációval
vetõdött Amerikába, azt írja róla, hogy
igen eredeti gondolkodó, de eszméi "nagyon lazául
függenek össze, s gyakran egyik a másikkal homlokegyenest
ellenkezik. Bármi tárgyat tûzzön is ki Emerson,
õ arról sohasem beszél rendszeresen, csupán
szökdel a téma mellett jobbra-balra...Valamennyi fölolvasásakor
egy kunsági híres orvos jut eszembe, kirõl mesélték
gyermekkoromban, hogy szobájában egy cérnára
pár száz praescriptio volt fölfûzve, s ha beteg
jött, õ a praescriptiókból egyet találomra
leszakasztott, s azt átadta a páciensnek." Nos, Cage valóban
ad absurdum viszi az Emerson elõadásainak stílusában
rejlõ lehetõséget, és a kunsági orvos
módszeréhez fordul, mikor az
Elõadás a semmirõl
-t
követõ vitához elõre megírt hat választ,
hogy a feltett kérdésekre - bármire vonatkozzanak
is - ezekkel feleljen. Csakhogy az Emerson által magasztalt következetlenség
és szeszély, mely nála az emlékezettel, a társadalmi
konvenciókkal szembeszegülõ egyén önmagára
hagyatkozásának bizonyítéka, Cage-nél
az önmagunktól való megszabadulás legfõbb
eszköze lesz. Az individuális kifejezésmód többé-kevésbé
gépiesen alkalmazható technikává, a mûvészet
létrehozásának mechanikus eszközévé
válik.
12
Míg Emerson géniuszának
szólítását követve mert következetlen
lenni, Cage mondhatni semmit sem bíz a véletlenre: az elõadásának
szerkezetével, az egyes témák sorrendjével
és idõtartamával kapcsolatos kérdésekre
ugyan véletlen-mûveletekkel keres választ, de az így
kapott strukturális elvekhez szigorúan ragaszkodik. Csak
a kérdezés felelõsségét veszi magára,
a végeredmény már nem rajta múlik. A véletlen-mûveletek
nem inspirációt nyújtanak, hanem átveszik az
inspiráció szerepét. Módszeres felhasználásuk
lehetõvé teszi az intenciómentes kifejezést,
"lehetõséget nyújthat az ember emlékezetétõl
és képzeletétõl független zene [és
szövegek - B. A.] komponálására". Ez azt jelenti,
hogy a komponálás, a kompozíció folyamata átfogja
a zene, az irodalom (sõt Cage litográfiáira gondolva,
a képzõmûvészet) egészét.
A
kompozíció mint folyamat
a zene és a szövegek
megírása közötti különbség elmosására
fut ki (ezért nem szerencsés, hogy a magyar kötetben
A
zenemû mint folyamat
címmel szerepe.): "Amennyiben a komponálás
hangjegyek leírása, akkor ténylegesen is írás,
s minél kevésbé tekinti valaki gondolati tevékenységnek,
annál inkább azzá válik, ami: írássá."
De ennek az egymásra vetítésnek még radikálisabb
lehetõsége az, ha az írás válik zenévé,
amikor a jelentésteli szavak puszta zajjá változnak.
Mint mikor egy szót addig ismételgetünk, míg
üres, értelem nélküli hangsorrá nem válik.
Cage elõadásai nem pusztán
papíron rögzített elõadások, hanem elõadásra
készült szövegek. Ennyiben zenei mûveinek partitúráihoz
hasonlatosak. De ezek a szövegek mégiscsak Cage elõadásai,
az õket kísérõ utasítások nem
majdani elõadóinak, hanem az olvasóknak szólnak.
A mindenkori olvasás lép tehát itt az elõadás
helyébe, változik át elõadássá.
Ez egyúttal azt jelenti, hogy Cage elõadásai megosztják
olvasójukat, az olvasás során szétválik
bennük az elõadó és a hallgató. Márpedig,
ahogy Cage mondja: "jobb egy zenemûvet megkomponálni, mint
elõadni, jobb elõadni, mint meghallgatni". Az olvasó
ilyesfajta aktivizálását segíti elõ
az is, hogy Cage írásai, már csak a vesszõk
hiánya miatt is, kifejezetten hangos, tapogatózón
tagoló, értelmezõ olvasásra késztetnek,
elõadóvá teszik olvasójukat. A zenemûvek
esetében erre a megosztásra nincs mód, illetve ez
a zeneszerzõ és az elõadók kiváltsága
marad.
Köteteinek tanúsága
szerint azonban a Cage-féle írás mindenekelõtt
aláírás: borítójukon a
Silence
-tõl
kezdve nem egyszerûen a neve olvasható, hanem a szignója.
Ez elég különös gesztus attól, akinek egész
munkássága a szerzõi akarat és a személyiség
kiiktatásának képzetéhez, az alkotói
szerep radikális átértelmezéséhez, az
intenciómentes kifejezés módozatainak megteremtéséhez
kapcsolódik. Az aláírásnak ez a mindenek fölé
és elé (tudniillik a fedõlapra) helyezése ebben
az értelemben igencsak árulkodó. Csakhogy Cage tisztában
van azzal, hogy a szignó funkciója mintegy a visszájára
fordult Duchamp readymade-jei óta. Mi sem bizonyítja ezt
jobban, mint az úgynevezett
Cseh csekk
, ami úgy született,
hogy a cseh mikológiai (gombatudományi) társaság
saját nevére szóló igazolványát
Cage aláíratta barátjával, s így az
egyszeriben Duchamp-mûalkotássá vált. A mûvész
kézjegye, nem annyira a mûvész és a mûvészet
egyediségének, hasonlíthatatlan individualitásának
öntudatos jelzése, hanem mindennapi környezetünk
mûvészetté való átváltoztatásának,
a köznapi keresésének és megjelölésének
hathatós eszköze. Cage fõ törekvése nem
mûvek készítése, hanem odafordulás ahhoz,
ami mindig is készen van, s aminek mûként való
elfogadását aláírásával nyugtázza.
A Cage-köteteknek ezt a gyakorlatát
átveszi, sõt továbbviszi a magyar válogatás
is, melynek borítóján huszonkilenc kézjegye
olvasható. Vagyis inkább látható, hiszen az
egymás fölé írt, egymást takaró
vonalak sûrû fekete hálójában a név
már inkább csak sejthetõ. A szignónak ez a
sorozatgyártást vagy éppen az aláírás
gyakorlását idézõ ismétlése kiolvashatatlanná
teszi az írást. A gesztus eredeti értelme átláthatatlanná
válik, s így utal arra, hogy az utolsó másfél-két
évtizedben Cage jobbára olvashatatlan, értelmetlen
szövegek létrehozásán munkálkodott.
Ez a cél már elsõ
kötetébõl is kiolvasható, bár Cage itt
még hajlik némi kompromisszumra.
Where Are We Going? and
What Are We Doing?
címû elõadásának
négy egymást kioltó szólamát nem tûnt
célszerûnek egymásra nyomtatni - írja józan
önmérséklettel, noha erre mondatának folytatása
némiképp rácáfol -, a sorok egymás alá
nyomtatása olvashatóvá teszi ugyan a szöveget,
mondja, "ez azonban kétes elõny, hiszen azt akartam mondani,
hogy élményeink, melyek mindig egyidõben érnek
bennünket, túl vannak az érthetõségen".
Ennek az önmérsékletnek
még a látszata is eltûnik
Mureau
(1970) címû
szövegébõl (a cím a "music" szó és
Thoreau nevének összevonása), mely úgy jött
létre, hogy Thoreau naplójának zenére, csendre
és hangokra vonatkozó részleteit véletlen-mûveletek
sorozatával összekeverte. Az ekképpen elõálló
szöveg mentes mindenféle nyelvtani szabályszerûségtõl.
A
Mureau
-val Cage radikálisan szakított a konvencionális
írásmód valamennyi elemével, és a szavakat
úgy kísérelte meg lenni hagyni, ahogy zenéjében
a hangokkal tette ugyanezt. Az embernek az az érzése, mintha
Cage szó szerinti megvalósítására törekedne
Thoreau
Walden
ben leírt mondatainak: "Angliában és
Amerikában megkövetelik, hogy úgy beszélj, hogy
megértsenek. Nevetséges követelmény! Nem nõ
így se ember, se gomba... Aki valaha is muzsikát hallott,
hogyan is félhet attól, hogy extravagánsnak fogják
tartani szavait?"
"A szavak katonai demilitarizációjának"
feladatáról beszélve Cage ugyancsak Thoreau-ra hivatkozik,
aki egy mondat elhangzásakor hallani vélte a menetelõ
lábakat. A szavak diszkurzív rendjével, és
az "értelem menetelésével" (Cage kifejezése)
szembeszegülõ avantgárd írásmód,
melyben mindenre a kompozíció ad magyarázatot, mindig
is effajta demilitarizációt tûz zászlajára.
Amikor Gertrude Stein
A kompozíció mint magyarázat
címû elõadásában a háborút
egy váratlan fordulattal az akadémiákhoz hasonlítja,
világossá teszi, hogy az akadémikus szabályokat
felrúgó írásmódnak is szükségképpen
erõszakos formát kell öltenie. Ha tetszik, ez a militáns
demilitarizáció az avantgárd mûvészet
mindenkori paradoxona. Az
avant garde
(élcsapat) eredetileg
katonai fogalom volt, mely csak a mûvészetre való alkalmazása
során egészült ki a szembenállás, a szembefordulás
mozzanatával, és vált, ily módon, az ellenség
mûvészetévé.
No jó, de mit keres az ellenség
mûvészete az akadémián? Hogy kerül Cage
a Harvard Egyetem elõadótermébe, ahol komoly tudósok
szoktak beszélni komoly kérdésekrõl? Természetesen
úgy, hogy felkérték az 1988-89-es úgynevezett
Norton-elõadások megtartására. Cage a hat elõadás
mindegyikén egy-egy erre az alkalomra írt monstre mezosztichon-sorozatát
olvasta fel. A szöveg függõlegesen összeolvasható
gerincét zenei kompozícióinak a
Composition in
Retrospect
-ben használt tíz aspektusa adta, öt újabbal
kiegészülve. A korábbi elõadás még
folyamatosan olvasható, bár központozás nélküli,
Cage által írt mezosztichonokból állt. Pontosabban
ilyen volt a 12 rész mindegyikének elsõ hat darabja,
míg a hetediket az elõzõk szavaiból véletlen-mûveletekkel
hozta létre. A Norton-elõadások már kizárólag
ez utóbbi technikával készültek.
Adott tehát egy szöveg, amelyet
Cage számítógép-programmal generált
véletlen-mûveletek segítségével újraír.
Személyes mérlegelési körébe csupán
az tartozik, hogy a mezosztichon gerincének betûit tartalmazó
szavak mellett mit tart meg vagy hagy el az adott sorban. Bár ugyanezt
az eljárást korábban számos szövegen alkalmazta,
olyan írásmódot hozva létre, mely "gondolatokból
származik ugyan, de nem azokról szól, hanem létrehozza
õket", a Norton-elõadások 450 oldalas nagy alakú
kötete e nemben kétségkívül legnagyobb vállalkozása.
Alapszövege a teljes
Composition in Retrospect
mellett saját
mûveibõl, Wittgenstein, Thoreau, Emerson, Buckminster Fuller,
McLuhan és mások írásaiból, valamint
néhány napilapból kiemelt passzusból áll
össze. Cage az elõszóban mindent elmond, amit szövegérõl
tudni kell, és minden világos és áttekinthetõ
is, legalábbis ami elõállításának
módját illeti. Egy különös mozzanat mégis
akad. Miután a
Walden
bõl kiszemezgette kedves szövegrészeit,
Emersont vette elõ, csakhogy, mint írja, esszéit "emészthetetlennek
találta", s mindössze öt kedvére való idézetet
talált. Mi ez, kérdezhetnénk. Misztifikáció?
Következetlenség? A következetlenség misztifikációja?
Tréfa? Szeszély? Már az is különös,
hogy Cage határozottan kinyilvánítja és érvényesíti
ízlésítéletét, ami nem szokása,
sõt ellentétben áll egész filozófiájával.
De ebben még volna is talán valami megnyugtató, lám,
õ is csak ember, mondhatnánk. Csakhogy ennek a következetlenségnek
nincs semmi következménye. A célnak a napilapokból
véletlenszerûen kiválasztott szövegek is tökéletesen
megfelelnek, hiszen úgyis bedarálódnak Cage szövegszerkesztõ
masinériájába, mely miszlikbe aprítja, majd
összemixeli õket. Erre bizonyára Emerson mondatai is
jók volnának. Mi hát a baj velük? Az egyik elõadást
követõen valaki fel is tette ezt a kérdést, Cage
pedig azt felelte, hogy Thoreau-val szemben, aki mondatról mondatra,
bekezdésrõl bekezdésre új és új
gondolatokkal lep meg minket, Emerson mindig egyetlen gondolatot fejt ki.
Ki-ki kezdjen ezzel a válasszal azt, amit akar, de az biztos, hogy
másfélszáz év óta Cage az elsõ,
aki ilyesmivel "vádolja" Emersont.Mindazonáltal kár
fennakadni a szövegek elõállításának
ezen az egy érthetetlen mozzanatán, mikor maguk a szövegek
- bár tele vannak játékos és váratlan
jelentéscsuszamlásokkal - voltaképpen elejétõl
végig érthetetlenek: újabb variációját
adják annak, hogy a "nincs mit mondanom és ezt mondom" miképpen
lehet az a költészet, amelyre Cage vágyik. Az értelem
hiánya nem lévén más, mint csend, az értelem
csendje. Cage szerint nem a megértés a fontos, hanem az,
hogy az adott szituációban mit tudunk valamibõl kihozni.
"Ha egy elõadás informatív, az emberek azt hiszik,
hogy valamit tesznek velük, és nekik nem kell tenniük
semmit, azon kívül, hogy nyitva tartják a fülüket.
Ha viszont olyan módon tartom az elõadást, hogy nem
világos, mit is hallanak, akkor az embereknek kezdeniük kell
valamit vele." A jelentés tehát - s itt Cage Wittgensteinhez
közelít - a használatban áll (vagy bukik).
A véletlen-mûveletek használata
ugyanakkor némiképp a kabbalisták mesterkedéseit
idézi, akárcsak õk, azt feltételezi, hogy az
alapszöveg (a kabbalisták esetében a Tóra) olyan
abszolút értelmû Írás, melyben a véletlen
szerepe nullára tehetõ: bárhogy forgassuk, rendezzük
is át, bármilyen eljárásnak vessük is
alá szavait, mindig kiadnak valamit.
Cage esetében a véletlen-mûveletek
mégis csupán az intenciómentes kifejezés problémájára
kínálnak megoldást, az intenciómentes befogadáséra
nem. A felhasználás hangsúlyozása a megértéssel
szemben úgy oldja meg ezt a problémát, hogy befogadóból
mindenkit mûvésszé avat. Hallottuk, mit mond Cage:
jobb egy mûvet megkomponálni, mint elõadni, jobb elõadni,
mint meghallgatni. Talán ez az oka annak, hogy munkássága,
mindent összevetve, hasonlíthatatlanul felszabadítóbb
hatást tett a mûvészekre, mint hallgatóságára.
A Norton-elõadások egyébként
a szokásosnál kicsit hosszabbra sikeredtek. De a hatszor
másfél órát a közönség derekasan
és fegyelmezetten végigülte. Még az a férfi
is, aki az egyik után megjegyezte, hogy sokszor képtelen
volt a szavakra figyelni, és minduntalan azon kapta magát,
hogy a csillárt fürkészi vagy a székeket számolgatja.
Az elõadások szövegének ez a háttérzaj-közeli
olvasata persze nem idegen Cage-tõl. De talán õ is
kíváncsi lehetett arra, mi járt hallgatója
fejében, miközben a csillár égõit számolgatta.
Vajon arra gondolt, hogy a felültetés veszélye ott lebeg
a modern mûvészet közönségének feje
fölött, vagy csak mosolygott magában, mert az jutott eszébe,
hogyan adott Cage elõadása a misztikus hangoltságú
fiatal Wittgenstein híres fordulatának újabb fordulatot:
amirõl nem lehet beszélni,
azt
hallgatni kell.
1
A mû három tételének
hosszúságát Cage véletlen-mûveletekkel
határozta meg, késõbb azonban maga is hangsúlyozta,
hogy tetszõleges ideig tarthatnak. A darabot nálunk elõször
Kocsis Zoltán adta elõ 1981-ben 6 perc 5 másodperc
hosszan. A csend-darab eltérõ idõtartamú elõadásai
mindazonáltal nem tipikusak, s a mûvet egyöntetûen
4'33''-
ként
emlegetik.
2
Magyarországon néhány
évvel ezelõtt Tamás Gáspár Miklós
A
baloldali értelmiséghöz!
címû írásának
(Magyar
Narancs
, 1993. január 14.) címkézõ névsorolvasása
- élén a "sarlatán" John Cage-dzsel - keltett némi
háborgást.
3
Danto az esztétika régi
hagyományát követi, amikor az érték kérdését
elválasztja a "mi a mûvészet, és mitõl
az, ami" kérdésétõl, és csakis ez utóbbival
foglalkozik. Ez nem azt jelenti, hogy ne volnának érték-
és ízlésítéletei, csupán azt,
hogy ezek nem tartanak számot filozófiai érdekességre.
Másutt megjegyzi, azért, hogyha megtehetné, nem egy
Brillo-dobozt venne magának, hanem mondjuk egy Caravaggiót.
4
Az irodalomelmélet területén
jó példa erre Stanley Fish
How To Recognize a Poem When
You See One
címû esszéje. Noha Fish invenciózus
és szellemes fejtegetései annak illusztrálására
szolgálnak, miképpen teremt az olvasó bármibõl
- ebben az esetben néhány nyelvésznek az elõzõ
órán táblára felírt nevébõl
- költeményt, mégis inkább azt bizonyítja,
hogy ha egy intézményes keretben végrehajtott szerzõi
gesztussal (Fish ugyanis azt mondta diákjainak, hogy a táblán
egy vallásos költeményt olvashatnak) a szavak valamely
véletlenszerû konfigurációját mûalkotásként
tárják elénk, akkor azt is fogjuk látni bennük.
A példa akkor szolgált volna igazán meglepõ
elméleti tanulságokkal, ha a diákok a táblára
írt szavak szemrevételezése után kijelentik,
hogy az
nem
vers.
5
Közülük az alábbi
kettõt forgattam nagy haszonnal:
Conversing with Cage
, ed.
Richard Kostelanetz (1987);
Musiccage: Cage muses on words, art, music
,
ed. Joan Retallack (1996). (Magyarul
A csend
címmel jelent
meg válogatás írásaiból a Jelenkor Kiadónál
1994-ben.)
6
1972-ben pedig így nyilatkozik:
"Legnagyobb akusztikai, esztétikai élvezetet egyszerûen
környezetem hangjaiban találok. Úgyhogy már nemcsak
a mások zenéjére nincsen szükségem, de
igazából a saját zenémre sem. Boldogabb vagyok
bármiféle zene nélkül. Csak azért csinálok
továbbra is zenét, mert az emberek noszogatnak."
7
Epikurosz és Cage között
Joan Retallack is párhuzamot vont azon az alapon, hogy mindketten
a véletlent teszik meg legfõbb magyarázóelvükké,
de nem utal az általam jelzett összefüggésre.
8
A semmi leképezésének,
keretek közé foglalásának tekintélyes
hagyománya van a mûvészetben. Ide tartozik Cage csend-darabja,
Malevics
Fehér a fehéren
je, Rauschenberg
Fehér
festménye
i vagy Nam June Paik
Zen for Film
je. (Az 1964-ben
készült egyórás mûvet - mely nem egyéb,
mint az üres filmszalagon és a lencsén megtapadó
porszemcsék mozgásának kivetítése a
vászonra - Joan Retallacknak tett kijelentése szerint Cage
jobban szerette, mint bármelyik filmet, amit elõtte vagy
utána látott.) A semmi ilyesfajta leképezésének
irodalmi megfelelõi az üres lapokból álló
könyvek. Ezekben sincs hiány, de aligha véletlen, hogy
Elbert Hubbard múlt századi
Esszé a csendrõl
je,
Pierre de Massot 1924-es Duchamp-értelmezése,
A csodálatos
könyv
, Tamkó Sirató Károly 1936-os
Korszerû
remekmûvek
je vagy akár Friderikusz Sándor
Egy
tiszta jó könyv
e, nem részesült az elõbb
említettekhez hasonló jelentõségteljes figyelemben,
s nem egyebek - idõben hozzánk közeledve - egyre sápatagabb
tréfáknál.
A
csend esztétikájá
-ban
Susan Sontag sem ezeket említi, hanem a korántsem szûkszavú
Steinre vagy Joyce-ra hivatkozik. És szerencsére az
Elõadás
a semmirõl
sem üres oldalakból áll.
"A semmi esztétikája" alighanem
még megírásra vár - Schiller Ottónak
ugyan van egy hasonló címû értekezése,
nyomára azonban nem sikerült akadnom a
Mûvészet
1912-es évfolyamában, ahol lennie kellene -, de bizonyára
lényegi különbséget tesz majd az irodalom és
a többi mûvészet között.
9
Az elfogadás, a lenni engedés
attitûdje a megértés és megismerés elsõdlegessége
helyett furcsa mód rokonságot teremt Cage és Cavell
között. Olyannyira, hogy Cavell "acknowledgment" (tudomásulvétel,
elismerés) fogalmához kapcsolódó fejtegetéseire
hárman is hivatkoznak a
John Cage: Composed in America
(1994)
címû tanulmánygyûjtemény szerzõi
közül. A
Dekomponált zené
-rõl valamennyien
hallgatnak.
10
Vö.
Portraits and Repetition,
in: Gertrude Stein:
Lectures in America
(1935).
11
Könnyû volna kapcsolatot
teremteni Heidegger 1947-es
Levél a "humanizmusról"
címû írása, melyben arról ír,
hogy az igazi gondolkodás "a létezõ lenni engedése",
illetve az "engedni, hogy a hang az legyen, ami" Cage-féle vezérgondolata
között. Mégis azt hiszem, hogy Heidegger mondata helyett
("Mivel a létet gondolja, ezért gondolja a gondolkodás
a Semmit.") Cage szívesebben mondaná magáénak
Caiero sorát: "Elég metafizika, ha nem gondolsz semmire."
12
A technikai eszközökhöz,
gépekhez való vonzódás rokonságot teremt
Duchamp, Warhol és Cage között. Sõt mindhármuk
mûvészetének
all round
jellege sem annyira sokoldalúságukat
bizonyítja, mint inkább azt, hogy szemléletmódjuk
mechanikusan alkalmazható a mûvészeti formák
sokaságára. Ezért, hogy Duchamp mûveinek kicsiny
bõröndjében festményei és tárgyai
mellett ott lehet néhány "zenei" kompozíció,
film és írás is mutatóba, hogy Warhol
Factory
jébõl
futószalagon kerülhetnek ki a filmek, fotók és
magnóval "írt" könyvei is, s hogy Cage évtizedeken
át voltaképpen egyetlen technika, a véletlen-mûveletek
használatával hozta létre zene kompozícióinak,
szövegeinek és grafikai alkotásainak hosszú sorát,
az utolsó idõkben egyenesen számítógépprogramok
segítségével.