PARTI NAGY LAJOS

Holaha zanzák

"hezitt állok, mást nem tehetek"
 

Egy originál haza-ötlet
hiányzott péntek éjszaka.
Az égbolt füstös, lomha kotlett,
szállongott rím és vérszaga.
"Elmentem és megyek haza",
de hogy hová, az fel nem ötlött,
fáradt agyam a fellaza
memórián át kikönyöklött.
A Duna csak folyt és Plaza,
folyott le rajta kurd, török, lett,
múlt és jövõ híg halmaza,
folyott le szerzet és öröklet,
elmentem én hová haza,
s a rím kedvéért negyed öt lett.

        *

Ezernyi fajta népbe töppedt,
de hetyke elmebajsza áll,
láttam egy szónok ordibál:
csak keze van, mit égbe lökhet,
mert bár a múlt merõ öröklet,
miért, hogy sorsa íly fatál,
s csörgõként rázva csontos öklet,
azt hiszi megdeterminál?

        *

Ha nyelvvel és ha felesel,
ha Cola Light ha langy melasz,
ha pótkávé mit teleszel,
kenyérrel nénikém tavasz,
ha egyfogaddal megeszel,
a nyammogásod is vigasz,
ha fel-feldobott kõ leszel
ha óvatlan vagy épp ravasz,
és mondjuk puff, és rámesel,
Hazám, hazám, te Mol, te Shell,
te szép aranykalászvegasz,
tiéd vagyok, bármit teszel,
tehozzád mindenem ragasz
kodik s adyk

        *

Mentem haza, s a haza hol van?
halkan szuszogtak kinn a fák,
álltak mint ágyúk, huzagoltan,
s szétágyúzták az éjszakát.
A rím kedvéért: bandukoltam,
mögöttem már a Jászai,
és jöttek vélem szembe holtan
kockacsaták vén ászai,
aranypufajka rajtuk, könnyü, vattás,
itt minden éjjel hídavattás.

        *

Az én hazám kopott kabátú,
de nékem zizzenõ dzsoging,
szemében egy-egy szívlapát bú,
csuklik kicsit, kicsit meging,
a forma rácsán rendre átbú,
(bár össze kéne tartanom)
a szertelóbált kezû-lábú,
de hazafias tartalom,
mit illenék kiköltenem:
hazám hazám te min - de nem.

          *

Engem a látvány meghazáztat,
én városom megkönnyezem,
Budapest mint egy nyári láz hat,
és lázmérõvel szúr szemen.
Mint szerteszórt, lágy pislogás,
nézlek higanygõz partidon,
te százszor összejárt kamás',
mennyit kibír egy versidom,
csámpás rímecskék mennyi ökrét,
és mennyi rep kényt, limlomot,
mi egy kádmélyi szürcs öröklét
rossz lefolyóján elfolyott,
vagy most folyik le rajta épp,
titá titá ez töltelék

          *

A péntek éj most foszlad át,
keletrõl bordó kombiné,
tolnak egy rózsaszín ladát
az utcán Zombi s Zombiné.
Mivel a Zombi készüléke
tök lemerült Vecsés alatt,
az erõltetett feltöltése
leszívta nékik a Ladat.

        *

Hazám, kiírtam már magam,
s ha olykor, dinnyehéj nyomán,
verses lovam megúsztatam,
novell kéne inkább s román,
s ha épp novell, félig román,
vagy tán egészen az,
lírám szájában édesül az étel,
két szék között, az már igaz,
mire megy gyémánttengelyével
ki nem nyugodhat egy lován?

         *

Hazám, te szép vezérfonál,
ne hidd, hogy elveszítelek,
a hajnal már a sarkon áll,
a köztisztaságimunka kezd.
Elszódalolt egy évtized,
s bár törmelék az lenne még,
mi csattogott volt, hév tüzed,
akár a gáz, dünnyögve ég.
dünnyög a lumbágós derék,
a század kissé megtized,
kevesebb lend és több kerék,
s nátótag lettek Ischlerék.

*

Az éjjel bársony nescafék
hûltek az utcán, két csapott
kanál és tejporszármazék;
rányitottam a vízcsapot.
Ki ínyenc, az tán fölsikolt
de lassabb volt a gáz, min
a kávévíz csak tapsikolt,
és dongott, mint a jázmin,
szellõzködött a nagy melegbe,
míg odva mélyén elsimedve
morgott e nyelvi mû miatt,
morogjon aki buksi medve,
édes hazám ne vedd szivedre,
hadd legyek hûs


ÉSZREVÉTELEIT, MEGJEGYZÉSEIT KÉRJÜK KÜLDJE EL A KÖVETKEZÕ CÍMRE: jelenkor@c3.hu




C3 Alapítvány       c3.hu/scripta/