Örömóda

Már csak az egyszerû, világos dolgoknak akarok örülni,

a fénynek, mely reggel beárad a házba,
az ablaknak, melyen át kinézek,
a levegõnek, melyet belélegzek,
az ételnek, melyet magamhoz veszek,
a víznek, mellyel szomjam oltom,
a tûznek, melynél melegszem,
a ruhának, mely befedi testem,
az ajtónak, melyen át a szabadba lépek,
a földnek, melyen járok,
az útnak, melyen sétálok,
a kavicsnak, melyet hazaviszek a zsebemben,
a falevélnek, mely elém hull,
a fûnek, melyet nyírok,
a magnak, melyet elültetek,
a zöldségnek, melyet magam termesztek,
a hegynek, melyet képzeletben naponta megmászok,
az erdõnek, melybe vágyom,
a papírnak, melyre írok,
a ceruzának, melyet közben fogok,
a terasznak, hova munka után kiülök,
a szomszédnak, ki néha átugrik hozzám egy italra,
a széknek, melyben helyet foglalok,
az estének, mely felváltja a nappalt,
a kutyának, mely a lábamhoz telepszik,
a tücsökciripelésnek, melyet sokáig hallgatok,

már csak elkerülhetetlen, szükségszerû örömök éltessenek.
 
 

Emlékeztetõ

Tél, hó, hideg,
délután, csönd,
egyedül a városi lakásban,
sötétedés elõtt tíz perccel,

hirtelen megszólal az ablak alatti berkenyén egy feketerigó,
és bejelenti az estét -

ne feledd,
ilyen pillanatokért élsz.
 
 

Fa

Évek óta azzal a fával tüzelek,
melyet apám szedett élete utolsó éveiben vágás után az erdõn.
Így melegítenek a halottak.

Tartalomjegyzék | Jelenkor

http://www.c3.hu/scripta