1

Hányféle haláltól való félelem
van? A kamaszé, aki nem akarja,
hogy az, ami õ (a világ biztos
tudata), egyszer ne legyen.
Csak akkor ne legyen a világ,

ha nem akarja. A felnõtt félelme
más. Szervi jellegû. Félelem,
hogy nem teljesít valamit,
ami a kötelessége. A kötelessége

nõ ki az embernek legutoljára,
jó pár évvel a bölcsességfog
után. Hányféle halál

van? És mindegyiktõl félünk?
Aki a halálkertben jár,

keresse meg a növényevõket.
 

2

A nemlét tele létezõkkel.
A létezõ és a nemlétezõ között
nincs távolság. Az a tér,
ahol megférnek mind a ketten,
a túlvilág. Pedig a túlvilág

nem világ. Keskeny határsáv
a semmi lakhatatlan sivataga,
melyen a legjobb tevével sem
lehet átjutni, és az anyagi

világ között. De a világról
is csak feltesszük, hogy világ.
Tele nemlétezõkkel: kihasználatlan

lehetõségekkel. A nemlét mindenütt
ott van, mint a légy. Vastag fonatokban

szövi át a világot, de nem tartja össze.
 

3

Az elrepülõ légy nyomában,
mint valami kondenzcsík,
mindig marad egy kis semmi.
De lehet-e mérete a semminek?
Lehet. Aki beletéved,

megérzi a valóságosnál
nagyobb távlatot. A semmi
nagyít. A nincs megnövel
bármit, felfúj és magasba dob.

A van lehúz, zuhansz
magad felé, beleütõdsz,
mint egy köves patakmederbe.

Aki saját létének kövein összetöri
magát, az elõtt függöny leng,

a függönyön papagáj ül, és beszél.
 

4

A halálkert növényevõi:
a fehér antilop, a hattyú
nagyságú elefánt, zsiráf,
akinek a nyaka hol a nemlétbe,
hol a létbe lóg át.

Hol látható, hol nem.
De néha két feje is van egyszerre.
A halálkert növényevõi a kék
lovak piros mezõben.

A mezõ a fûszálakban keringõ
vértõl piros. Hallani egy
fenyõfa szívdobogását.

A bükk magában beszél.
A halálkert növényeit a hús-

evõknek kell megvédeni.

5

Mirõl beszél a papagáj,
amikor a semmin kirajzolódó
árnyékon, mint egy függönyön
üldögél? A barlang fala
a semmi. A rávetülõ

árnyék maga a lét. Az
árnyékokat félre lehet húzni,
le lehet venni, mosásba
tenni, kivasalni.

Ez az egyetlen valóság.
A nincsre a nincsbõl vetül
fény. De nem világítja meg.

A frissen vasalt árnyék jószagú,
elnyomja a bûzt a semmi felõl.

Ezért telepszik rá a papagáj.
 

6

És mirõl beszél magában a bükk?
Egy fa sosincs magában. Hajszál-
vékony gyökerével a többiekért
kutat. Ez a fa keze. A kezek
jelt adnak, és egymás felé tartanak

a föld alatt. A földben könnyebb
az élet. Errõl beszél a bükk,
és ha nehezen hallható is, pár bokor
tudja, mit mond. A fák otthonosak

a levegõben és a földben,
de kezüket sosem emelik ki
a felszín alól. Hosszú karjukon

gombostûfejnyi ököl. Gyûrût nem
hordanak, a körmük mindig tiszta.

Egy fa keze kilométerekre elér.

Kérjük küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu