És amikor így megyek, miközben azon morfondírozok, hol vannak a kulisszák, az öltözõk, összefutok Kacperrel. Kacperrel. Aki abszolúte nem illik ide, merhogy már néhány napja nem láttam. Ráadásul valami csajjal van, akit azelõtt nem láttam.
Kacper szeme totál fel van akadva a koksztól, teljesen beszûkült és úgy fénylik, mint a beépített szekrény gombjai, és rengeteg túlprogramozott mozdulatot végez. Azt mondom, mutassa már be a barátnõjét, mert mintha már láttam volna valahol. Erre a csaj azt mondja: Ala, és odanyújtja az aranygyûrûs kezét, amit persze egybõl észreveszek. Közgazdásznak tanul – mondja Kacper, és ráteszi a kezét a fenekére, csodálkozom is, hogy el nem csöppen a gyönyörtõl. Erre õ kedvesen, de határozottan leveszi a kezét és azt mondja: de egyidejûleg egy titkárnõképzõt is végzek, német nyelven. Ezután a tanfolyam után bárhol elhelyezkedhetek, irodákban, titkárságokon.
Akkor még nincs is idõm rendesebben végignézni, mert Kacper kérdezi, hogy merre tartok. Mindegy, mondom neki, csak úgy megyek, Magdaért. Akkor látom, hogy egy kicsit ideges, néz mindenfelé, elõvesz egy cigit. Erre õ, az az Ala, ráteszi a kezét a dobozra, és úgy néz a szemébe, mintha egy Monar drogrehabilitálóból érkezett volna, hogy erkölcsileg megmentse a nikotin áldozatait. Erre õ, látszik, hogy kurvára ki van akadva, de eldugja dobozt a zsebébe, mint egy pincsi, és azt mondja:
Gyere velünk, Bivaly, iszunk valamit, megdumálunk ezt-azt, elmondom, mi a téma Magdával.
A csaj ekkor egybõl vigyázzba mered, mintha megcsapta volna az áram, és azt mondja: na ne, Kacper, ez esetben hazamegyek. Mintha egy iskolai ünnepélyen lépne föl, abban a témában, hogy milyen végzetes hatással van az alkohol és a cigaretta a kondícióra és a sportteljesítményre.
Ekkor Kacper mintha ellágyulna, engedne, de jó képet vág a dologhoz, mintha minden rendben lenne, õ is ugyanazon az ünnepélyen lépne fel.
Én csak azt mondom, igyunk egyet, nem azt, hogy bebasszunk, csak egy sörrõl van szó, egy sör, az is nullakettes pohárban.
Erre a csaj elgondolkodik, hogy mit kéne mondania, hogy mi van a forgatókönyvben, aztán végre eszébe jut, és azt mondja: de hát tudod, Kacper, hogy mindig ez a szöveg, ez önáltatás, morális ködösítés. Tudod, miben állapodtunk meg, és ha komolyan veszel, ezt tiszteletben kell tartanod.
Kacper bocsánatkérõn néz rám, és ezt mondja fájdalmasan:
Gyere egy kólára, Bivaly – aztán, amikor a lány elfordul valami madár vagy lufi után, drámai mozdulatot tesz a kezével és a szemével, totál színpadias, amibõl kiderül, hogy a csaj abszolúte nem bevállalós, és nem igazán hagyja magát. De amikor az italárukhoz érünk, a csaj megengedi, hogy megfogja a kisujját, és Kacper odaint a szemével, hogy talán még lehet belõle normális ember, és talán ki lehet kényszeríteni belõle valamit, valami kis finomságot a combjai közül.

Na szóval megyünk. A dolog látszólag ellenkezik terveimmel, az akkori szándékaimmal, de azt hiszem, ha iszok egy kicsit, akkor az egész tervem vezérfonala, mely az öltözõbe, a kulisszák mögé vezet, talán majd kissé világosabb lesz. Oké. Kacper kis kólát vesz magának, neki meg, mármint annak az Alának meg egy ásványvizet, nekem meg egy sört. Oké. Leülünk. Folyamatosan izeg-mozog mindene, ha még egy morzsa speedet feltolna, szét is robbanna. Dobol a lábával. Hol Alára, hol rám néz. Ala azt mondja, ki kell mennie a vécére, és jelentõségteljesen Kacperre néz, hogy amíg õ nincs, ki ne igya a kóláját véletlenül, meg ne is balhézzon. Nézzük, ahogy megy ki a vécére. A következõ van rajta: elõször is egy garbó. Szürke haj, egérszínû, a feje búbján feltûzve egy csattal, amin a Zakopane 1999 felirat szerepel. A nyakán aranylánc, a pulcsijára kitett kereszttel, amit már korábban is észrevettem. Zakóhoz vagy kosztümhöz való nadrág, alul szûkített szárral, plusz egy ortopéd szandál. Olyan tyúkanyós típus. Takarít, fõz, katolicizmusra térít. Szóval nem Kacpernek való, ezt ne dumálja be nekem senki. Mielõtt kinyitja a toi-toi ajtaját, nyugtalanul körbenéz, Kacper pedig beleegyezõen int. Csak amikor a csaj bezárja az ajtót, akkor kezdi tapogatni a zsebeit túlzott hevességgel, elõbányász egy zacskót és beszórja a poharába, de közben kiszórja a felét, mert remeg a keze. Aztán mohón fenékig hörpinti és a maradékot letörli az ujjával, majd lenyalogatja azt is. Aztán úgy tesz, mintha semmi, de semmi sem történt volna, könyök az asztalon, kezek a takarón, fújt a szél, de már abbahagyta, esõ esett de már elállt, nyugi, lazaság, nem történt semmi, nem volt világvége.
Reménytelen – mondja egy pillanatnyi hallgatás után. Két napja vagyok vele, és már mondja, hogy menjek vele hozzájuk családi ebédre. És dugásról egyelõre szó sincs, arra már rájöttem. Bár még reménykedem, hogy mindez hamarosan megváltozik, mert ha nem, akkor a picsába, mehetünk a nyugdíjasotthonba nyaralni.
Aztán félve a budi irányába néz, mivel már jó régóta nem jön ki a csaj.
Biztos lehúzta magát – súgja olyan hisztérikusan Kacper, hogy azon kezdek gondolkodni, vajon megõrült-e –, beleesett a toi-toiba. Mindjárt új imidzsben jön ki. Új hajszín és új arcszín. Hehe!
Miután körbenéz, lebújik az asztal alá, és rágyújt az én cigimrõl. Várj, mondja és félve körbepislog. Amíg az a családpárti picsa vissza nem jön, addig muszáj kikáromkodom magam, basszameg.
Aztán párszor elmondja: basszameg a kurva életbe, a büdös gecibe, a picsába.
De aztán kinyílik a toi-toi ajtaja és kijön Ala, aki láthatóan nem húzódott le, él és jól van, megigazítja a bugyija gumiját, és büszkén körbepillant, mérhetetlenül boldog, mint egy példásan ürítõ királynõ. Erre Kacper egybõl betuszkolja a kezembe a cigijét, vedd el bazmeg, vedd el, fogd már meg. Úgyhogy egybõl két cigit kell elszívnom, hogy azért ne menjen kárba.
A csaj leül. És egybõl belekezd: bocsánat, de használnom kellett a vécét. De már itt is vagyok. Tudjátok, amíg itt ülünk, elmesélhetek nektek egy történetet. Márminthogy ez nem egy igazi sztori, hanem egy film, amit nemrég láttam a Silverscreen moziban. Igazából a szüleimmel mentem és a nõvéremmel, meg az unokatesómmal, aki pont akkor volt nálunk látogatóban. Hozott nekünk egy rakás húskészítményt, de sajnos anyámnak ki kellett dobnia, mert annyi a szalmonella meg a gümõkór manapság.
Kacper remegõ lábbal tekintget körbe mindenfelé, és néha beleszól, rá se nézve: rendben!
Na de ne szakíts félbe – mondja akkor a csaj, kissé sértõdötten –, soha nem hagyod, hogy befejezzem, pedig már ismerjük egymást néhány napja. De hallgassátok csak tovább. Szóval elmentünk abba a moziba. Persze elfelejtettem, hogy valahova eltettem a jegyet. A nõvérem mindig mondja is: tudod Ala, olyan feledékeny vagy. A francba, erre egy kicsit bemérgesedtem, mert tényleg egy kicsit szétszórt vagyok néha. Egyszerûen ilyen vagyok és errõl senki sem tud leszoktatni. Azt mondtam magamban: a kutyafáját, hol lehet az a jegy. És képzeljétek, hol volt? Pont a táskámban, pont középen, legfelül. Van is egy ilyen mondás: a lámpa alatt van a legsötétebb. Persze minden hátsó gondolat nélkül. Szóval akkor bementünk a terembe. Már nem egyszer voltam a Multikinóban, de az unokatesómnak, ennek az Anetának, aki egy kis faluból jött, szóval neki tisztára egzotikus volt az egész. Annyira ciki volt, mondom, mindenki minket bámult. De nem lényeg, ez csak amolyan személyes kommentár. És akkor elkezdõdött a film. Nem is fontos a címe, biztos láttátok ti is. Volt egy férfi meg egy nõ, de úgyis láttátok. Különféle kalandok, elõször a nõ dobja ki a pasit, aztán az visszamegy hozzá, értitek. Amerikában játszódott az egész. Szerintem az egész filmben az volt a legjobb, amikor autóbaleset volt, vagyis egy busz nekiment egy autónak. Ültek a buszon, de még nem ismerték egymást. És egymásra estek, rém muris volt, még a mamám is nevetett, mert õ is úgy vélte, hogy nagyon muris. Szerintem a legrosszabb jelenet az volt, amikor a hõs és a hõsnõ ágyba bújnak. Értitek. Szeretkeznek egymással. Nagyon zavarban voltam, mert pont a papám mellett ültem, és hozzáértem a vállammal. Mintha õ is zavarban lett volna. Még mindig úgy gondolja, hogy én az õ kicsi lánya vagyok, és semmit sem tudok a világban lévõ rosszról, az igazi szennyrõl. És tudjátok, mi lett a vége?

Bivaly, tudod hogy Magda elutazik? – mondja Kacper elég komolyan, és rám néz.
Bocsánat, de nem vagyok otthon a témában – válaszol Ala –, Magdát mondtatok? Van egy Magda nevû barátnõm, egy évfolyamra járunk, nagyon jó makrostrukturális szociológiából. Bár javíthatatlan stréber. Magda Stencelnek hívják. A szülei mindketten jogászok.
Nem, mi most egy másik Magdáról beszélgetünk – mondja neki Kacper lassan és tagoltan, mintha valami más nyelven értene, amin a fogak közt beszélnek. Félek, hogy hamarosan vér fog folyni, hogy gáz lesz, mert lassan kezdi elveszíteni a türelmét és a jólelkûségét. Pedig a csaj tök ártatlan, mintha az arcára lenne nyomtatva a szûzhártyája.
Tudod, Kacper, van egy olyan benyomásom, hogy helytelenül táplálkozol – mondja hirtelen Ala –, olyan ideges, olyan izgatott vagy mindig. Lazíts egy kicsit, annyira feszült vagy, teljesen fel vagy húzva. Errõl az oldaladról eddig nem ismertelek.

Kacper idegesen körbenéz, és azt mondja: dobok egy sárgát, de mintha azt mondaná: isten büntetése.
Erre a lány szerényen lesüti a szemét a bõrtáskájára, kivesz egy higikendõt, és letörli az asztalról, ami kilöttyent a kólából meg a sörbõl.
Figyelj – mondja nekem –, Andrzej, mert Andrzejnek hívnak, ugye? Engem Alának. Szeretném, ha mint barát, elmondanál nekem valamit. Õszintén. Még a legszörnyûbb igazságot is. Mert véleményem szerint még a legszörnyûbb igazság is jobb, mint a legszebb hazugság. Kacper narkózik?

Nem – felelem. Nézem, hogyan sül a kolbász, hogyan lengedeznek a zászlók, hogy gurulnak a papírpoharak.
Semmi anyagozás, komolyan? – mondja Ala, nem teljesen meggyõzõdve – Se lágy, se kemény drogokat? Jó, mert nem tûröm azt a mocskot. Tudom hogy néhány iskolatársamnak van némi köze ezekhez a dolgokhoz, de azt nem bírnám, ha a barátom is ilyen mélyre bukna. Állítólag pusztítja az elmét, rombolja a szürkeállományt, és az emberek teljesen betegek lesznek tõle, rabjai lesznek fizikailag és pszichikailag is. Rossz társaságba keverednek, eladják az otthoni értékeket. Szörnyû.
Bólintok a fejemmel, valahol az igen és a nem között, hogy egyetértek.
Erre õ: figyelj Andrzej, van valami gondod? Úgy nézel ki, mint akit valami gyötör, kínoz. Mondd meg õszintén, hátha segíthetek, ha tudok. Én is nehéz idõszakot hagytam magam mögött, nemrég szakítottam a barátommal. Két évig voltunk együtt. Virág, csókok, tudod. Aztán hirtelen vége lett. Otthagytam. Pedig nemzetközi kapcsolatokra járt, talán ismered. Elmondom õszintén hogy volt. Mert természetemnél fogva õszinte, spontán ember vagyok, és az ilyeneket értékelem. Komplexusok, hamis tabuk nélkül.

Bazmeg, gondolom magamban.

Szóval az úgy volt, mondja, hogy amikor már másfél évesek voltunk, évforduló volt, virágot hozott, meg bort. Én meg morcos lettem, mert egyikünk sem  iszik. Bocsáss meg, nagyon személyes dolog ez. Késõbb kiderült, hogy úgymond a szerelem bizonyítékát várta. Én mondom, a francba, nem vagyok én olyan. Megkérdeztem, hogy a gyengédségem, a közelségem nem elég neki, mert ha nem, akkor nincs mirõl beszélnünk. Elég keményen veszekedtünk. Hívhatlak Andrzejnek? Szóval, a francba is, Andrzej, mondd meg, szerinted komoly volt a részérõl? Õ huszonegy éves volt, én húsz.
Hallottad a legendát, a megkezdett almáról, amibe beleharapnak és rohadni kezd, meg férges lesz?

Aztán valami megáll bennem. Mondd, mondd csak tovább – buzdítom, és egy pillanatra odamegyek a pulthoz. Kérdezem, nem tudják-e hol az a srác, aki mellettünk ült. Erre õk, hogy velünk ült, elment a toi-toira, de amikor visszajött, egy lány várt rá, és elhúztak valahova.
Én meg mondom, hogyan nézett ki a csaj, akivel elment? Erre õk, hogy hosszú szõke haj, elegáns, dekoltált tüllruha, pislogó bal szem.
Én akkor már egybõl tudom: Magda.

És amikor magamtól visszatérek az asztalhoz, õ ugyanabban a helyzetben ül, akár a lakkal lefújt bemondónõ a híradóból, aki szorgalmasan jegyzetelve informálja a népet éppen: mert én nem vagyok olyan könnyûvérû lány, mint a többi. És remélem, Andrzej, hogy ebben a kérdésben te is egyetértesz velem.

Ja – válaszolom elég röviden és komoran, mert az utóbbi pillanatokban történt eseményektõl eléggé a nullára csúsztam. Mert épp azt állítottam, hogy nem. Még jó, hogy nem. Mondhat, amit akar, elénekelheti az összes dalt, amit csak tud, a karácsonyi énekekkel együtt, videoklippel és felirattal alul. Fölsorolhatná az összes bûnét az általános elsõtõl kezdve, meghatározva a gyakoriságát és a mértékét, figyelembe véve az elõfordulások számát a testtömeg gyarapodásához viszonyítva. Most mindent szabad neki. Elmondhatja a vakbélmûtétje teljes lefolyását, és azt is, milyen stádiumokban cserélõdtek a tejfogai állandóakra. Tessék csak, kérem. Én csak bámulok. Közepesen szép, de végülis belefér. Akár a fejemet is elfordíthatom máshová is nézhetek, esetleg a bútorokra, vagy az ablakra. A haját valószínûleg az elsõáldozás óta növeszti, és majd csak a menyegzõ után vágja le, hogy a rokonok is kapjanak egy tincsnyit a boldog házaséletbõl. Õszintén szólva, egyfajta kedvetlenség telepszik a fejembe, mivel tudom, hogy nehezen, erõfeszítéssel megy, mintha anyámra kéne támadnom, vagy, ami még rosszabb, valami azonosíthatatlan házi madarat, valami félig nyers szárnyast kéne lenyelnem. Merthogy ennek a csajnak elég gázos a karosszériája, ami nem tetszik, idegesít.
Szóval ennek következtében elég durva és gúnyos leszek, fõleg a szánalmas kinézetére vonatkozó benyomásaimmal kapcsolatban akarok okozni neki némi bosszúságot, mérget.
Te valami pincében laksz? – kezdem teljesen komolyan. Mert vagy így, vagy úgy; vagy teledumálom a fejét, hogy így szép, meg úgy szép, vagy nem, úgyis meglesz nekem, elkerülhetetlen, nincs kecmec.
Hát igen, Kacper lenyúlta Magdát. Bár ez abszurd, a legnagyobb surmóság, már überelni se lehet, tiszta gennyesség, kiegészítõk és tablettás mocsok nélkül, százszázalékos surmóság cukor és színezõanyagok nélkül, bár teljes sokk számomra, bukás, a világnézetem megerõszakolása, akkor is kimászom belõle, sõt még nyerek is rajta. És közben suttogva számolok az ujjaimon. Õ most meghúzza Magdát, az neki plusz egy. De Magda úgyis mindenkivel elmegy, úgyhogy mínusz másfél. Én meghúzom az õ Aláját, bár ez mínusz egy nekem, a kinézete miatt. De azért, hogy nem hagyta valami gyökérnek két évig, plusz azért, hogy néhány napig Kacpernek sem sikerült egyszer se meghúznia, azért plusz három nekem.

Kérjük küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu