Hova tunt el, hova tunt el, öreg haver hova tuntél
Szégyellem, hogy nem találok közös fényképeket, évek a „Sodrásban", minden nap más, minden más, kollapszus orv, esti felolvasás, más a fonyódi osliget, a szerelem, álomemlékezet.
Hova tuntél, hova tuntél, öreg haver hova tunt el
Hatalmas búra alatt kozmikus éjszaka, villanykörte világít, ülünk kertjében csendesen, a család, a barátok, Körner, Ascher s a többiek, sokan mások, Érmezei már elment, várunk türelmesen
Hova tuntél, hova tuntél, öreg haver hova tuntél
Egyszer jött fel hozzám az Egyetem térre, rajta volt óriási posztóköpenye, két három négy méterrol fogasra dobta kalapját – mutermemben ma is kísért lépteinek gyönyöre
Hova tunt el, hova tunt el, öreg haver hova tunt el
1998. szeptember