AZ ANALITIKUS IS EMBER

Benedek László
Gondolatok Ferenczi Sándorról

  Ferenczi Sándor az egyetemes és a magyar pszichoanalízis talányos alakja. Pályája üstökösként ível felfelé az elsõ világháború elõtt, s néhány év alatt a nemzetközi analitikus mozgalom egyik meghatározó egyéniségévé emelkedik. Késõbb azonban Ferenczi helyzete, megítélése megváltozik. Az analitikus mozgalomban felerõsödnek a Ferenczivel szembeni kritikus hangok. Freud álláspontja kezdetben ambivalens Ferenczi új eszméi iránt, majd a Mester is elfordul tõle. Ferenczi új koncepciókat, új megközelítést dolgoz ki a pszichoanalízis terápiás alkalmazására, az aktív technikát, a relaxációs technikát, majd a kölcsönös analízist. Az aktív technikát udvarias értetlenség fogadja, Ferenczi utóbb visszavonja ezt a koncepcióját. A relaxációs technika zajos elutasítást vált ki a nemzetközi közvéleménybõl, a kölcsönös analízis gyakorlatát Ferenczi már be sem meri vallani. Halála hosszú idõre pontot tesz egy nagyívû pályára. Freud így ír nekrológjában Ferenczirõl: “Nehezen hihetõ, hogy tudományunk története meg fog feledkezni róla” (Freud, 1933).
  Látnoki szavak. Analitikusnak sem kell lenni ahhoz, hogy az ember ne a nehezen hihetõre, hanem a megfeledkezésre figyeljen fel. Így is tett az analitikus közvélemény. Ferenczi Sándorról hosszú idõre elfeledkezett. Hogy ez miért történt így, arra a következõ fejezetben visszatérünk. Hazánkban a háború elõtt a budapesti iskola híven ápolta Ferenczi emlékét. A háború után azonban, s különösen a sztálini években Ferenczi neve eltûnt a magyar közgondolkodásból, ami persze érthetõ. Ki sem lehetett ilyen szavakat ejteni, hogy pszichoanalízis. Amikor azonban az analitikus mozgalom újraéledt, a magyar analitikusok is mintha elfeledkeztek volna egykori alapítójukról. Illõ tiszteletadás 1973-ban, Ferenczi születésének századik évfordulóján, aztán hosszú ideig megint semmi. 1982-ben, csaknem ötven évvel Ferenczi halála után jelenik meg egy válogatás Ferenczi mûveibõl.
  Freud kijelentése mint fátumszerûen ült emléke felett, s csak az elmúlt évtizedekben éledt fel Ferenczi hosszú Csipkerózsika-álmából. A hetvenes években felfedezte õt a francia pszichoanalízis, a nyolcvanas évek fordulóján a német és az amerikai, s a kilencvenes évekre végre tudatára ébredt a magyar iskola is egykori mestere jelentõségének. Napjainkban valóságos Ferenczi reneszánsznak vagyunk tanúi.
  Mi a titka ennek a kalandos életpályának? Mivel magyarázható az életmûnek ez a változó megítélése? Ezekre a kérdésekre keres választ a jelen dolgozat.
  Ferenczi mûveirõl, életérõl számos tanulmány született. Ma már a Ferenczi recepció is polcokat töltene meg egy pszichoanalitikus könyvtárban. Dolgozatban ezért elsõsorban Ferenczi személyére koncentrálok. Azt próbálom megvizsgálni, hogy milyen élettörténeti események, s milyen személyiségvonások alakították Ferenczi pályáját. Hogyan reagált Ferenczi, az ember az analízis és személyes életének kihívásaira? Hogyan fogadta Ferenczit, az embert a nemzetközi és a hazai közvélemény? Tudjuk jól, hogy Ferenczi személyét a nevezetes Jones-i vélemény Ferenczi lappangó pszichotikus hajlamairól hosszú idõre diszkreditálta. Ez utóbbit Bálint, majd Hermann felháborodott hangon utasította vissza. Árnyalja a képet azonban, ha tudjuk, Bálint Ferenczi egykori Naplóját majd harminc éven át a fiókjában õrizte, mert nem látta idõszerûnek a kiadatását. Olyan ez, mint a családterápiából jól ismert családi titok. Én is tudom, te is tudod, de azért mindketten hallgatunk róla. Mígnem jön egy új generáció, és megkérdi azután, mirõl hallgatnak itt ezek? Ez a kérdés foglalkoztat engem is.

Ferenczi a kortársak és az utókor megítélése szerint

  Ferenczi 1908-ban csatlakozik az analitikus mozgalomhoz. Ettõl kezdve odaadó híve Freudnak és tanainak. Freud is értékeli Ferenczi barátságát. Jones szerint “Freudot gyorsan megejtette Ferenczi lelkesedése és élénk, spekulatív észjárása ... Freud mindvégig beható, atyai érdeklõdést tanúsított Ferenczi magánélete és problémái iránt. Gyakran töltötték együtt szabadságukat, 1908 és 1933 között ezernél több levelet váltottak” (Jones, 1973).
  A csatlakozástól 1919-ig Ferenczi és az analitikus mozgalom kapcsolata töretlen fejlõdést mutat. Ferenczi aktívan dolgozik, szervez. 1910-ben javasolja egy nemzetközi pszichoanalitikus egyesület létrehozását, 1913-ban megalapítja a Magyarországi Pszichoanalitikus Egyesületet, tagja lesz a pszichoanalízis védelmére alakuló Bizottságnak, 1918-ban a nemzetközi egyesület elnöke lesz, Budapesten katedrát kap, majd az Internationale Zeitschrift für (ärztliche) Psychoanalyse (IZP) címû folyóirat egyik szerkesztõjeként tevékenykedik. 1919-ben az alakuló kiadó, a Psychoanalitischer Verlag egyik igazgatója lesz.
  A húszas években azonban fontos változások történnek Ferenczi életében, amelyek az analitikus közélettel való kapcsolatában is megmutatkoznak. A fehérterror idõszaka nem kedvez az analitikus munkának, Ferenczit katedrájáról lemondatják, a nemzetközi egyesület elnöki tisztét Freud javaslatára Jones-nak adja át. A várakozásokkal ellentétben Budapest helyett Berlin lesz, Bécs mellett, a pszichoanalízis második központja. Míg a tizes években Ferenczi és Rank számítottak Freud legközvetlenebb híveinek, a húszas években Abraham és Jones befolyása nõ meg. Szerepet játszik ebben Ferenczi és Rank közös mûve, az Entwicklungsziele der Psychoanalyse, amely fõként a berliniek részérõl számos kritikára ad okot, Rank születési trauma elmélete és Ferenczi úgynevezett aktív technikája nemkülönben. Mindezek hatására Rank szakít az analitikus mozgalommal, Ferenczi pedig elszigetelõdik. Jones így tudósít errõl a küzdelemrõl 1924-bõl:
  “De sem a legyûrhetetlen Abraham, sem én nem hagytuk annyiban a dolgot. Mihelyt a kongresszuson alkalmunk nyílott rá, közösen sarokba szorítottuk Ferenczit, és Abraham nyíltan megmondta neki, olyan útra lépett, amely eltéríti magától a pszichoanalízistõl” (Jones, 1973).
  Freud kezdetben óvatosan támogatja Ferenczi és Rank újításait. Így ír a Bizottság tagjaihoz címzett körlevelében:

  “Amennyiben technikai kérdésrõl van szó, arról, hogy munkánkat praktikus okokból másképpen is végezhetjük-e, mint eddig, teljesen jogosultnak vélem a két szerzõ kísérletét. Majd elválik, milyen eredménnyel járnak. Mindenképpen óvakodnunk kell attól, hogy már a kezdet kezdetén eretneknek bélyegezzünk egy ilyen vállalkozást ...”. A végén azonban hozzáteszi: “A magam részérõl folytatom »klasszikus« analíziseimet ...” (Jones, 1973).

  Szólnunk kell még Jones Ferenczirõl alkotott véleményérõl. Jones nem fukarkodik a dicsérõ jelzõkkel, Freud-életrajzában azt állítja róla, hogy “õ volt valamennyiünk közül a legragyogóbb elme”, másutt ezt írja, “meleg szívû, szeretetre méltó, nagyvonalú ember volt”. Saját analízisérõl pedig így ír: “ ... 1913-ban Budapestre utaztam Ferenczihez, és több hónapon át, napi két-három órás beható analízisben volt részem. Nagy segítséget nyújtott ez személyes nehézségeim legyûréséhez, ... Módom nyílott arra is, hogy elsõ kézbõl ismerjem meg Ferenczi kiváló szakmai tudását” (Jones, 1973). A harmincas évekig többnyire elismeréssel ír Ferenczirõl, ám ekkor úgy véli, hogy erõt vettek rajta “lappangó pszichotikus” hajlamai. Jones erre a “tényre” vezeti vissza Ferenczi terápiás “eltévelyedését” és Freuddal való konfliktusát is.
  Jones-nak ez a véleménye mûve elsõ megjelenésekor, 1953-ban meglepetést keltett, korábban ugyanis az irodalomban nem szerepelt utalás Ferenczi elmebetegségére. Federn például így ír Ferenczirõl:

  “Igen nagy volt a varázsa ennek a személyiségnek. Ha Freud három libidinális típusát vesszük tekintetbe, akkor az ember alkotókedve a nárcizmusnak, kötelességtudata a felettes-én kényszerének és tevékenysége az érosznak felel meg. Normális emberben e három típus keveredik. Ilyen ember volt Ferenczi. Távol állt tõle minden banalitás. De nála a normalitás magas fokú alkotókedvbõl, kötelességtudatból és tevékenységbõl tevõdött össze. Mindhármat a vidámság alaptónusa hatotta át, napi munkája nyomán örvendetes alkotások keletkeztek, melyekbõl személyes varázsa áradt” (Federn, 1933).

  Eitingon a pszichoanalízis romantikusának nevezte Ferenczit. Roazen egykori analitikusokat és pácienseket megszólaltató könyvében így írt róla:

“Mindenki szerint, aki Ferenczit utolsó éveiben bizalmasan ismerte, merõ koholmány volt mindaz, amit Jones mint »köztudott tényt« említett Ferenczi lappangó pszichotikus hajlamairól és elméjének szerencsétlen megbomlásáról. Sokan Ferenczit tartották a legmelegebbnek, a legemberibbnek és a legérzékenyebbnek a korai pszichoanalitikusok közül” (Roazen, 1980).

  Roazen egyébként hosszasan nyomozott a Jones-diagnózis eredete után. Megállapította, hogy Ferenczi neve még nem szerepelt a feltételezett õrültek listáján Jones 1933. június 20-án, tehát egy hónappal Ferenczi halála után kelt, Brillnek írott levelében.
  Bálint felelõsségre vonta Jonest Ferenczi utólagosan feltételezett betegsége ügyében. Jones válaszában azt írta, hogy “egy szemtanú megbízható bizonyítékán alapult, amit Ferenczi utolsó napjairól írtam”. Roazen már idézett könyvében arra a következtetésre jutott, hogy a megbízható szemtanú valószínûleg Freud lehetett, aki egy levelében “paranoidnak” nevezte Ferenczit (Roazen, 1980). Újabb kutatások (Masson) fel is fedezték és közzétették Freudnak e Jones-hoz írott levelét (Masson, 1984). Ugyancsak visszautasította Jones diagnózisát Hermann, aki úgy vélte, Jonesnak igencsak érdekében állt megtépázni Ferenczi nimbuszát (Hermann, 1991). Roazen is feltételezte, hogy Jones soha nem tudta megbocsátani neki, hogy analizálta õt, míg Ferenczit maga Freud analizálta.
  Ferenczirõl halálát követõen azonban elfeledkezett az analitikus közvélemény. Freud kétszer tesz még említést róla, késõbbi mûvében, “A befejezett és a végnélküli analízis” c. munkájában. Az egyik helyen így ír:

  “Egy analitikus kezelés idõtartamának lerövidítése kétségkívül kívánatos dolog ... A hipnotikus befolyás kitûnõ eszköznek látszott célunk eléréséhez; ismeretes, hogy miért kellett róla lemondanunk. A hipnózis pótlására eddig nem találtunk semmit, de ebbõl a szempontból nézve érthetõek azok a ¾ sajnos ¾ hiábavaló fáradozások, melyeknek az analízis olyan mestere szentelte élete utolsó éveit, amilyen Ferenczi volt” (Freud, 1937).

  A másik utalás Ferenczire témánk szempontjából érdekesebb, bár Freud itt nem nevezi nevén sem Ferenczit, sem önmagát. Freud itt kitér egy bizonyos férfi páciens esetére, akinek analízise során a negatív áttételnek nyoma sem volt, az analízis sikeresen befejezõdött. Évek múltán azonban a férfi szemrehányásokkal illette analitikusát, mivel ellenséges attitûdöt tapasztalt önmagában egykori analitikusa iránt. Az analitikusnak - mint mondta - tudnia kellett volna, hogy az áttételes reakció sohasem lehet csupán pozitív, figyelembe kellett volna vennie a negatív áttét lehetõségét is. Az analitikus azonban azzal védekezett, hogy az analízis alatt nem volt jele semmilyen negatív áttételnek (Freud, 1937). Judith Dupont is megerõsíti, hogy ez az utalás Ferenczinek Freudnál folytatott analízisére vonatkozik (Dupont, 1988).
  Ferenczi agyonhallgatására mi sem jellemzõbb, mint az, hogy a wiesbadeni kongresszuson elhangzott “Nyelvzavar a felnõttek és gyermek között” címû elõadásának a publikálására csak tizenhat évvel késõbb, 1949-ben került sor. Igaz, 1938-ban Bausteine zur Psychoanalyse címen német nyelven megjelentek Ferenczi munkái Bálint erõfeszítésének köszönhetõen, ezt követõen azonban Ferenczi hosszú idõre “eltûnt” a pszichoanalízis irodalmából. Ferenczi emlékét csak a hûséges tanítvány, Bálint ápolta Angliában, aki 1958-ban, 1964-ben, 1966-ban és 1970-ben is publikált Ferenczirõl. Rajta kívül Angliában Melanie Klein, Amerikában Alexander, Lóránd, Horney és Fromm hivatkozik olykor Ferenczire.
  A hetvenes években azonban feltámadt Ferenczi emléke. Franciaországban Dupont, Barande, Grunberger ír Ferenczirõl. A maga önálló útját keresõ francia pszichoanalitikus iskola egyik elõfutárát éppen Ferencziben véli megtalálni. A nyolcvanas évek közepén francia nyelven megjelenik Ferenczi Klinikai Naplója, majd a kilencvenes években a Freud-Ferenczi levelezés. Az újabb francia generációban szinte megszokottá válik Ferenczi említése, például Sabourin, Reverzy, Brabant munkáiban.
  Német nyelvterületen Dahmer, Paál, Walter, Cremerius publikál Ferenczirõl. Másodízben németül jelent meg a Klinikai Napló. Ugyancsak német nyelvterületen publikál Harmat Pál, a Magyarországról emigrált kutató. Franciául és németül egyaránt ír a budapesti iskola Genfben élõ “nagykövete”, André Haynal.
  A nyolcvanas években angolszász nyelvterületen is, elsõsorban Amerikában újrafelfedezik Ferenczit. 1980-ban megjelenik az elsõ csaknem teljes angol nyelvû kiadás Ferenczi mûveibõl, a Brunner/Mazel kiadónál. 1988-ban lát napvilágot a Klinikai Napló, s megjelent a Freud-Ferenczi levelezés angol nyelvû kiadásának elsõ kötete is. Gedo, Hoffer, Aron és Harris, Rachman, Fortune és sokan mások újabb és újabb munkákkal gazdagítják a Ferenczi-irodalmat.
  Hazánkban 1973-ban konferencián ünnepelték meg Ferenczi születésének századik, halálának negyvenedik évfordulóját. Ez a konferencia jeladásnak is tekinthetõ a Ferenczit illetõ csaknem negyven éves “hírzárlat” feloldására. Ezt követõen Rajka publikált egy cikket Ferenczirõl az Orvosi Hetilapban. 1976-ban Buda Béla írt elemzõ tanulmányt Ferenczi munkásságáról. 1982-ben Linczényi Adorján szerkesztésében jelent meg egy válogatás Ferenczi munkáiból Lelki problémák a pszichoanalízis tükrében címmel. Ferenczi valódi újrafelfedezése Magyarországon a nyolcvanas és kilencvenes évek fordulójára tehetõ, 1988-ban jelent meg Hidas Görgy kezdeményezésére a Ferenczi Sándor Egyesület, és 1990 óta jeleni meg a Thalassa címû folyóirat.

Ferenczi alkotói periódusai

  Ferenczi munkásságát három nagyobb periódusra lehet bontani, amelyek között élettörténetileg meghatározó események húznak választóvonalat. Az elsõ szakasz 1908-tól 1919-ig tart. Hollós ezt a periódust a “kirobbanás idõszakának” nevezi. Ezidõ alatt Ferenczi tanít, szervez, kutat, harciasan vitázik, s mintegy nyolcvan dolgozatot publikál. Közöttük olyan a pszichoanalízis irodalmában alapvetõ jelentõségû munkákat, mint az Indulatáttétel és magábavetítés, a Hipnotikus hatások lelki elemzése és A valóságérzék fejlõdésfokai és azok patologikus visszatérése. Nem kevésbé érdekesek irodalmi mûvek analitikus vonatkozásait kutató elemzései, a Goethe, Anatole France, Paracelsus, Lotze, Ostwald tanulmány, valamint Ferenczinek az analitikus helyzetre vonatkozó apró, igen bevilágító feljegyzései. A Patoneurózisok-ról írt dolgozatát a pszichoszomatikus szemlélet elõfutárának tekinthetjük. Ezidõtájt a freudi tanok éleseszû, sokszor hevesen vitázó védelmezõje mindazokkal szemben, akik az analízist kritizálják. Heves stílusban támad Bleuler, Jung és Adler iskolája ellen, az úgynevezett bordeaux-i iskola tanait pedig hosszú dolgozatban, pontról-pontra igyekszik megcáfolni. Hollós “psychoanalitycus militans”-nak nevezi õt ebben az idõszakban, Freud is ekkor kereszteli el “nagyvezírem”-nek. Ferenczi munkásságát számos kötetben foglalja össze, 1914-ben jelenik meg az Ideges tünetek keletkezése és eltûnése a pszichoanalízis folyamán, 1918-ban A hisztéria és a patoneurózisok címû kötet, s 1919-ben A pszichoanalízis haladása.
  Ferenczi életében az 1919-es évben jelentõs események történnek. Ekkor köt házasságot Pálos Gizellával, akihez évek óta bensõséges kapcsolat fûzi. Mint említettük, kinevezik a pszichoanalízis rendes tanárának, ám katedráját még ebben az évben elveszti. 1918 novemberében elnöke lesz a Nemzetközi Egyesületnek, funkciójáról 1919-ben lemond, mivel Horthy Magyarországáról nem irányítható érdemben az Egyesület. Mindezen események nyomán munkássága is alapvetõen megváltozik, a húszas években már egy másmilyen Ferenczit látunk, mint korábban. Hollós így jellemzi a különbséget:

  “... az 1918-ig tartó mûködés csodája az volt, hogy ez idõszakban Ferenczi keze munkája alatt zúgó erdõ támadt, az ezután következõ idõkben egy elcsendesedett tisztáson évente egy-egy hatalmas tölgy bontotta ki lombját” (Hollós, 1934). Ferenczi érdeklõdése egyre nyomatékosabban fordul az analitikus technika felé, szemben Freuddal, akit viszont a teória és a kultúra kérdései foglalkoztatnak. Ferenczi kifejleszti az aktív technikát, mely eredetileg Freud intencióiból fogant, de utóbb vegyes fogadtatásra talált analitikus körökben. Ugyanez lett a sorsa Ferenczi Rankkal közösen írott könyvének az Entwicklungsziele der Psychoanalyse-nek is.” (Hollós, 1934).

  Ferenczit bizonytalanság jellemzi ebben a második szakaszban, amely 1920-tól 1926-ig tart. Hol mint új felfedezések hirdetõje, hol mint “megtérõ fiú” jelenik meg elõttünk. Lelkesen támogatja Rankot a születési trauma és a határidõ-szabás kérdésében, majd visszavonja ezeket a nézeteit. Kidolgozza az aktív technikát, majd szükségesnek látja az indikáció pontos körülhatárolását és beszûkítését. Mint Harmat írja, hol újítónak, hol ortodoxnak mutatja magát (Harmat, 1986). Miközben az analitikus technikában új és új változtatásokat hajt végre, újra meg újra szembetalálja magát a klasszikus tanokhoz és a Freudhoz való lojalitás kérdésével. Vissza-visszatérõ aggodalma, hogy Freud nem ért majd egyet elgondolásaival. Bálint Jones-hoz írott levelébõl tudjuk, hogy Ferenczi képtelen volt tudományos kritikának felfogni Freud véleményét az aktív technikáról, inkább személyes sérelemként kezelte azt. Ez az idõszak tehát Ferenczi belsõ küzdelmének korszaka, a tusakodás önmagával. Az Über forcierte Phantasien címû tanulmányában 1924-ben, majd a Zur Psychoanalyse von Sexualgewohnheiten címû cikkében 1925-ben az aktív technika alkalmazási területeit kísérli meg leírni, ám 1926-ban már szükségesnek látja az aktív technika korlátait és ellenjavallatait összegezni Kontraindikationen der aktiven psychoanalitischen Technik címû munkájában.
  Ferenczi 1926-27 fordulóján nyolc hónapot tölt Amerikában, ahol a New School for Social Research meghívására elõadásokat tart. Számos pácienst analizál, Amerika nagy hatással van rá. 1927-ben egyetlen mûvet sem publikál. Dupont úgy véli, ez a hallgatás azt jelzi, nagy változás áll be Ferenczi érzés-, gondolkodás-, és munkamódjában (Dupont, 1988).
  Az új szakasz beköszöntét, amely 1928-tól 1932-ig tart, Ferenczi egyik nagyhatású mûve, A pszichoanalitikus technika rugalmassága vezeti be. Ebben az írásban még egyszer visszatekint az aktív technikára, s kiemeli mindazt, amit értéknek gondol belõle. Ám az analitikus legfõbb eszközének már nem a feszültségfokozást tartja, miként az aktív technikánál, hanem az analitikus tapintatát. A relaxáció eszközével kíván eredményt elérni, az analitikus - modern, Ferenczi által még nem használt kifejezéssel élve - empátiás attitûdjét hangsúlyozza. Relaxációs technikáját tovább tágítja A relaxáció elve és a neokatharzis (1930) valamint a Felnõttek gyermekanalízise (1931) címû munkájában. E szakasz terméke továbbá az 1932-ben írott Klinikai Napló, melyet azonban nem publikálásra szán, valamint nevezetes 1932-ben született dolgozata, a Nyelvzavar a felnõttek és a gyermek között. Utóbbi írása Ferenczi tudományos végakaratának is tekinthetõ, amelyben összegzi nézeteit. A wiesbadeni kongresszusra írta ezt, s elõtte megmutatta Freudnak. Jones így tudósít errõl: “Végzetes találkozásuk napján Ferenczi belépett Freud szobájába, és köszönés helyett így szólt: »Olvassa el kongresszusi elõadásomat!«” (Jones, 1953).
  Freud végigolvassa az írást, majd arra kéri Ferenczit, hogy egy évig ne publikálja tanulmányát, mely kérés “egyes-egyedül Ferenczi érdekét szolgálja”. A kongresszus szervezõi Freud intenciói alapján meg akarják akadályozni, hogy Ferenczi felolvassa elõadását, ám Jones úgy véli, hogy “nagyon sértõ lenne, ha az Egyesület legnevesebb tagjával, sõt tulajdonképpeni alapítójával” közölnék, hogy “amit mondani szándékozik, az még meghallgatásra sem érdemes ...” (Jones, 1953).
  A harmadik szakaszban Ferenczi hangja higgadt, határozott. Az “anyai” terapeuta áll elõttünk, aki megtagadja az “analitikus rezervált hûvösségét”, a “foglalkozási képmutatást”, amellyel a klasszikus technikát alkalmazó terapeuta a páciensre reagál. Ferenczi enged a beteg igényeinek, saját klinikai tapasztalatait tekinti vezérfonalnak, Freud tanításait is revízió alá veszi.
  Mint említettem, nem Ferenczi tudományos munkásságát kívánom elemezni ebben a tanulmányban. Mégis Ferenczi alkotói periódusait taglaltam itt, mert az a személyes problematika, amelyrõl most fogok szólni, jobban érthetõvé válik az életpálya ismeretében.

Ferenczi, az ember

Az apa hatása Ferenczi életében

  A pszichoanalízis és kriminalitás címû tanulmányában Ferenczi így ír:

  “Egy orvosról van szó, aki tanulás céljából vetette alá magát analízisnek. Minthogy kimondott neurotikus tünetei nem voltak, az analízis fõleg jelleme fejlõdésének rekonstrukciójában állott. Erre az õ jellemére igen büszke volt. Azok közé tartozik, kik sokra tartják igazságfanatizmusukat. Többek között törvényszéki szakértõ is volt, és állandó munkatársa egy orvosi szaklapnak amely az orvosi erkölcs ellenõrzését tûzte ki egyik fõcéljául. Eszménye e szaklap szerkesztõje volt, aki mintegy büntetõ fórumként, kíméletlenül üldözött minden áltudományt, minden meg nem engedett reklámot, minden érdekhajhászást.
  Az analízisben levõ fiatalabb kolléga elõtt az lebegett legfõbb cél gyanánt, hogy valamikor tisztelt barátja magas orvosszakértõi állásának és szerkesztõi vörös irónjának örökébe lépjen. Az analízis folyamán azután megtört nagyfokú önelégültsége, mint azt a következõ példa is mutatja: Több évvel az analízis megkezdése elõtt egy ellenfelek által kiadott orvosi szaklapban gúnyos hangú közlemény jelent meg. Elmondták ebben, hogy ez az önreklámozás üldözésében oly buzgó ifjú orvos egy hozzá címzett levelet hagyott benn az orvosi könyvtár egyik sok kézen forgó kötetében, világgá kürtölendõ, hogy egy igen magas rangú állami funkcionárius orvosi tanácskozásra hívta õt. Szóban forgó kollégánk fejéhez kapott, mert valóban õ volt az, akit ez a kitüntetés meglehetõsen váratlanul ért; s a levél tényleg eltûnt. Ártatlansága tudatában meglehetõsen hevesen támadt a gúnyolódó kollégának, elkeseredett sajtóvita fejlõdött ki közöttük, amelyben majdnem mindenki az õ pártját fogta; hiszen ismerték feddhetetlen jellemét. Késõbbi analízise folyamán azonban gondolatban meg kellett követnie csúfolódó támadóját. Mindinkább meg kellett békülnie azzal a lehetõséggel, hogy tudattalanja talán mégsem szándékolatlanul csempészte bele ama levelet a sokat olvasott könyvbe. Visszaemlékezett most, milyen igazságtalanságnak érezte akkoriban, hogy õt háttérbe szorítják, el nem ismerik, és mennyire jólesett neki ama levél, a jövendõ elismerés elsõ reménysugara. El kellett tehát ismernie hogy a mások hibáinak üldözése azért volt számára kielégülés, mert kárpótolta azért, hogy önmagának ilyen eszközöket meg nem engedett. Az analízis folyamán azután sok kisebb és nagyobb vétke is emlékezetébe jutott, amelyeket egészen elfelejtett volt. Megrendítõen hatott rá a következõ esemény felidézése: egy nappal imádva szeretett apja halála után - tizenöt éves volt akkor -, nem tudott ellenállni a kísértésnek, hogy kísérletezésekhez el ne vegyen egy kis üveg étert, amelyet halódó apja élesztgetésére használtak volt, bezárkózott vele egy félreesõ helyre, és ott meggyújtotta az étert, amivel könnyen tüzet is okozhatott volna. Teljesen tudatában volt, hogy cselekvése tiltott és szentségtörõ. Még emlékezett a szinte hallható szívdobogásra, amely tette közben elfogta. E tett után nagy megbánás töltötte el, és megfogadta, hogy apja emlékét úgy fogja megõrizni, hogy élete végéig naponta legalább egyszer gondolni fog reá. Az analízis további folyamán viselkedésének ösztönös alapját is sikerült világosan rekonstruálnia. Végsõ fokon és teljesen tudattalanul az apával való rivalitás volt indoka az örömtûz meggyújtásának az apa halála után. Látjuk tehát, hogy a feddhetetlen, sõt túl szigorú jellem itt is a gyermekkori ösztönös alapon épült fel, ennek kompenzálása, sõt túlkompenzálása gyanánt. Beismerési kényszeremnek hogy adózzam, megvallom, hogy ez az orvos én voltam” (Ferenczi, 1982).

  Azért idéztem kicsit hosszabban Ferenczit, mert e sorokban igen nyíltan vallott önmagáról, s apjához fûzõdõ viszonyáról. Ferenczi egy tizenegy gyermekes családban hét fiú közül ötödiknek született. Apja Fränkel Bernát, egy Lengyelországból bevándorolt zsidó könyvkereskedõ, aki 1848-ban részt vett a magyar szabadságharcban. Miskolcon telepedett le, s egy könyvesbolt, utóbb egy könyvkiadó tulajdonosa lett. Nevét 1879-ben magyarosította Ferenczire. Dénes Zsófia így ír Ferenczi ifjúkoráról:

  “Ferenczi Sándor könyvek között nevelkedett, miként Anatole France. Apja Miskolcon könyvkereskedõ, hangversenyszervezõ, kultúrát terjesztõ ember volt, sok gyermekkel megáldott családapa, s a fiúk valamennyien könyvespolcok között nõttek fel. Sándoron ez a »gyerekszoba« egész életén át érezhetõ volt ...” (Dénes, 1973).

  Ferenczi tizenöt éves, amikor apját elveszíti. A veszteség érzékenyen érinti, miként a fenti idézetbõl is kiderül. Az apát idealizálja, s rejtett módon ellenséges érzéseket táplál iránta. Ferenczi egyik elsõ szakmai ideálja, apai barátja Schächter Miksa volt, a Gyógyászat fõszerkesztõje, aki iránt ugyanolyan rajongó szeretetet táplált, miként késõbb Freud iránt is (Mészáros, 1993). Az apa iránt táplált érzelmeirõl szól Ferenczi egy 1921-ben Groddeckhez írott levelében:

  “Levele kritikus idõszakban érkezett. Mostanában sûrûn vannak rossz éjszakáim, és levelét az egyik ilyen éjszaka után kaptam meg, amikor arra ébredek, hogy nem kapok levegõt, jéghideg a bõröm, fáj a szívem, gyönge a pulzusom ... Felsorolom a tüneteket:
  Az elsõ, amelyik eszembe jut a munkától való viszolygásom. (Ezzel kapcsolatban erre gondolok: nem szabad, hogy többre vidd az apánál!) Az 1915-1916-os esztendõben, amikor (egy évig) egy magyar kisvárosban voltam katonaorvos, és nem volt semmi dolgom, kidolgoztam a genitális fejlõdés nagy és “nagyszabású” elméletét, mint az állatoknak a kiszáradás elleni reakcióját a szárazföldi élethez való alkalmazkodás idején. Sohase tudtam rászánni magamat, hogy ezt az értékes munkát, amely mindez idáig a legfontosabb, papírra vessem. Az idevágó adatok a legnagyobb összevisszaságban szunnyadnak íróasztalom legmélyén” (Ferenczi-Groddeck, 1985).

  Egy másik idézet Ferenczi 1922-ben Groddeckhez írott levelébõl:

  “ ... sokat javult a kedélyem és a fizikai állapotom. Hogy miért, nem tudnám pontosan megmondani. Freud professzor szakított rá egy-két órát, hogy foglalkozzék velem; még mindig ragaszkodik ahhoz a korábban már kifejtett véleményéhez, hogy a fõ elem nálam a gyûlölet, amelyet iránta érzek, amiért (akárcsak valamikor az apa) megakadályozta a nálam fiatalabb menyasszonyommal való házasságomat (aki jelenleg a mostohalányom). Tehát az ellene irányuló gyilkos hajlamaim fejezõdnek ki az éjszakai haldoklási jelenetekben (kihûlés, hörgés). Ezeket a tüneteket egyébként a szülõi koitusz emlékképei is determinálják. Be kell vallanom, jólesett, hogy végre beszélhettem gyûlölködési rohamaimról az apának, akit annyira szeretek ...” (Ferenczi-Groddeck, 1985).

  Az anya hatása Ferenczi életében

  “Legnagyobb meglepetésemre el kellett ismernem, hogy a páciensnek sok szempontból igaza van” - írja Ferenczi Naplójában, amikor R. N. nevû páciense azzal vádolja õt, hogy sok rejtett, gyûlölködõ indulat van benne. “Gyerekkoromból egy különös szorongás maradt bennem az olyan erõteljes nõk iránt, mint amilyen a páciens. Azokat a nõket találtam, s találom ma is »szimpatikusnak«, akik bálványoznak engem, akik alávetik magukat elképzeléseimnek és különcségeimnek; másfelõl viszont az olyan nõk, mint a páciens, rémületet váltanak ki belõlem és felidézik gyerekkori éveim önfejûségét, gyûlölködését. A rendkívüli kedvesség és különösen a túlzott barátságosság megegyezik azokkal az érzésekkel, amiket anyám iránt éreztem. Amikor anyám kijelentette, hogy rossz vagyok, ezzel rendszerint még rosszabbá tett. De legjobban azzal sebzett meg, amikor azt állította, hogy megölöm õt; ez fordulópontot hozott, ekkor saját belsõ meggyõzõdésem ellenére kényszerítettem magamat, hogy jó és engedelmes legyek” (Dupont, [ed.], 1988).

  Harmat szerint Ferenczi anyjához fûzõdõ kapcsolata mindenkor ambivalens maradt. Így ír:

  “Az anya figyelme már korábban is tizenegy gyermek között oszlott meg, s egyre aligha szentelhetett túl sok idõt. Még inkább így volt ez 1888 után, amikor az anyának kellett átvennie a könyvüzletet. A szituáció meglehetõsen tipikus: az anya a kenyérkereset miatt csak kevés figyelmet képes gyerekeire szánni, akik aztán részben elidegenednek tõle. Talán innen ered Ferenczi csillapíthatatlan szüksége szeretet és még több szeretet után, amirõl környezetének tagjai egybehangzóan számolnak be” (Harmat, 1986).

  Ferenczi így emlékezik anyjára egy Groddeckhez írott 1921-es levelében:

  “Én voltam-e túlontúl igényes vagy az anyám - akinek tizenegy gyermeke él, köztük én vagyok a nyolcadik - túlontúl szigorú? Annyi bizonyos, hogy - emlékezetem szerint - gyermekkoromban nagyon kevés szeretetben és nagyon sok szigorúságban volt részem. A kedvesség és babusgatás ismeretlen volt a mi családunkban. Annál keményebben megkövetelték viszont az olyan érzelmeket, mint a szülõk iránti tisztelettudó szemérem, satöbbi. Az ilyen nevelésnek lehet-e más eredménye, mint a képmutatás? Megóvni a látszatot, elrejteni a »rossz szokásokat« ¾ ez volt a legfontosabb. Így lett belõlem kiváló tanuló és titkos onanista. Félénk voltam, kerültem a trágár szavakat ¾ és lopott pénzen titokban prostituáltakhoz jártam. Hébe-hóba azért tettem egy-két óvatos kísérletet arra, hogy felfedjem magamat. Így történt, hogy egy szép napon »véletlenül« anyám kezébe került az általam ismert trágár szavak listája. De nem kaptam se segítséget, se felvilágosítást, csak erkölcsprédikációt” (Ferenczi-Groddeck, 1985).

  Egy másik helyen a Naplóban így említi meg élete “tragikus pillanatát” az édesanyjával:

  “Mélyen alámerültem infantilis élményeim felidézésében; a legélénkebben nõi alakok képe jelent meg tétován, talán szolgálólányoké gyerekkorom legkorábbi éveibõl; azután egy hulla képe, amelynek felnyitottam hasát, feltehetõleg a boncteremben; ehhez fûzõdött az az õrült fantázia, hogy beerõltetnek a hullának ebbe a sebébe. Értelmezés: szenvedélyes jelenetek utóhatása, melyek feltehetõleg akkor játszódtak le, amikor egy szobalány talán megengedte nekem, hogy mellével játsszak, majd fejemet a két lába közé nyomta, ekkor én megrémültem és úgy éreztem, megfulladok. Ez a forrása a nõk iránt érzett gyûlöletemnek: ezért akarom felboncolni, azaz megölni õket. Ez az ami miatt anyám vádja »Te vagy a gyilkosom« a szívem legmélyéig hatolt, s (1) kényszeres vágyat ébresztett bennem, hogy segítsek bárkin, aki szenved, különösen ha nõ; és (2) elmenekülök minden olyan helyzetbõl, amelyben agresszívnek kéne lennem” (Dupont [ed.], 1988).

  Végül a Napló egy másik helyén így ír anyjáról, pácienseirõl:

  “Ami engem illet, infantilis agresszivitásom és hogy megtagadtam szeretni anyámat, áttevõdtek pácienseimre. De akárcsak anyámnál, rendkívüli kényszeres erõfeszítéssel tisztán intellektuális, túlzó kedvességet mutattam, amely képessé tett, hogy valódi könnyeket hullassak (könnyeket, melyekrõl magam is azt hittem, hogy igaziak). (Lehetséges, hogy egész relaxációs technikám és rendkívüli kedvességem, amelyet megkövetelek magamtól pácienseim iránt, nem egyebek, mint eltúlzott és szenvedélyes kifejezõdései olyan érzelmeknek, amelyek alapvetõen hiányoznak belõlem?) Ahelyett hogy a szívemmel éreznék, az eszemmel érzek. Ész és gondolat került a szív és libidó helyére” (Dupont [ed.], 1988).

  Láthatjuk tehát, hogy a rideg, szigorú anya, aki attól sem riadt vissza, hogy fiát gyilkosnak titulálja, mély, soha be nem forradó sebeket hagyott Ferenczi személyiségén.

Freud hatása Ferenczi életében

  A Freud-Ferenczi ellentétrõl már szinte mindent elmondtak, amit lehetett, s várható, hogy a levelezés teljes anyagának hozzáférhetõvé válása további részletekkel színesíti a képet. Mit fûzhetnék én hozzá ehhez a témához? Talán a magam nézõpontjának megváltozását. 1987-ben, amikor tanulmányt írtam Ferenczirõl, átolvastam mindent, amihez csak hozzáfértem. Akkori dolgozatom végkicsengését ily módon lehetne összegezni: “Szegény Ferenczi! A rajongásig szerette Freudot, akitõl csak elutasítást, kitagadást kapott, ebbe pusztult bele” (Benedek, 1987). Ebben a vélekedésemben akár meg is erõsíthetne maga Ferenczi, aki így ír Groddeckhez 1933 márciusában:

  “Bizony, nem vétkezhet az ember bûntelenül, méghozzá annyi sok éven át. Baden-badeni rosszullétem egy eléggé veszélyes anémia kezdete volt, amely csaknem ledöntött a lábamról Franciaországban, és csak kínos-keservesen tudtam, jóval a tervezett idõ elõtt, elvánszorogni hazáig. ... Ahogyan te is tudod, egészségi állapotom hanyatlásának pszichikai oka, a kimerültség mellett, a Freudban való csalódás volt” (Ferenczi-Groddeck, 1985).

  Hét év eltelt dolgozatom megírása óta, s idõközben magam is analitikussá váltam. (Ez talán nem elhanyagolható szempont.) Elolvastam Ferenczi Naplóját, s most újraolvasva, akkori önmagamat, akkori vélekedésemet túlzottan egyoldalúnak látom. Lássuk tehát, mik azok a dokumentumok, amelyek megváltoztatták véleményemet!

  “Némely tekintetben, igaz, Freud valóban ortodox volt” - írja Ferenczi a Felnõttek gyermekanalízise címû munkájában.
  “Teremtett néhány olyan mûvet, amelyek évtizedek óta változatlanul, háborítatlanul megállnak, mintegy kikristályosodtak. Az Álomfejtés például egy ilyen csiszolt drágakõ, tartalomban és formában oly szilárd, hogy az idõk és a libido minden változásának ellenáll, úgyhogy kritika alig fér hozzá. Köszönjük meg a sorsnak a szerencsét, hogy ezzel a nagy és - állíthatjuk - liberális szellemmel együttmûködhetünk” (Ferenczi, 1931).

  Ezt írja tehát Ferenczi 1931 május 6-án a Bécsi Pszichoanalitikus Egyesület ünnepi ülésén elmondott elõadásában. Ferenczi mûveiben számos bizonyíték van arra, hogy nemcsak csodálta, de valóban szerette is a “Professzort”. S mégis mit vet papírra alig fél évvel késõbb a Naplóban?

  “Az a szorongást keltõ gondolat meglehet nagyon erõs a tudattalanban, hogy az apának meg kell halnia, amikor a fiú felnõ, magyarázza azt a rettegését, hogy bármelyik fiát függetlenedni engedje. Ugyanakkor, ami megintcsak ezt igazolja, Freud, mint fiú valóban meg akarta ölni apját. S ahelyett, hogy ezt bevallaná, kitalálta az apagyilkos Ödipust, de természetszerûleg csak másokra alkalmazva, sohasem önmagára. Innen a félelem, hogy engedje magát másoktól analizálni, s innen ered az ötlet, hogy a civilizált felnõttek primitív ösztönimpulzusai nem valóságosak többé, s hogy az Ödipus betegség egy gyerekbetegség, mint a kanyaró” ...

  majd egy kicsit késõbb ezt írja:

  “Valójában brilliáns ötleteit rendszerint egyes esetekre alapozza, szemfényvesztés ez, úgy ahogy van, amely elkápráztatott és csodálatba ejtett például engem is. »Mily csodálatos, hogy õ tudja ezt«. Ebben a felkiáltásban most a rejtett kételkedést fedezem fel: csak csoda ez, s nem pedig logikus meggyõzés, csak a rajongás, s nem pedig önálló véleményalkotás miatt követtem õt” (Dupont [ed.], 1988).

  Ferenczi tehát vegyes érzelmekkel viseltetik Freud iránt. S ha netán azt hinnõk, hogy ez az ambivalencia reális konfliktusaik eredménye - hiszen ezidõtájt, amikor ezt a bekezdést írta 1932 augusztusában már sok mindenen túl vagyunk - tévedünk. E bekezdést jó évvel megelõzi például Freudnak maró gúnnyal megírt, szakító levele, amely csók-levél néven vonult be a pszichoanalízis irodalmába. Ha tehát erre gondolnánk, akkor álljon itt egy Groddeckhez írott levélrészlet, amely 1910-es eseményekre utal:

  “Idõnként analizáltattam magamat vele (egyszer három, máskor négy vagy öt hétig), még azokban az években, amikor nyaranta együtt utazgattunk: de képtelen voltam teljes õszinteséggel feltárulkozni elõtte. Õt is »tisztelettudó szemérem« jellemezte, túlságosan felnõtt volt hozzám képest, túl sok volt benne az apából. Mindennek az lett az eredménye, hogy Palermóban, ahol velem együtt akarta megírni a paranoiával foglalkozó híres munkáját, hirtelen fellázadtam; már elsõ este, amikor, alighogy leültünk dolgozni, le akart diktálni valamit, felpattantam és kijelentettem, hogy a diktálás még nem nevezhetõ közös munkának. »Szóval maga ilyen ember?« - mondta csodálkozva. »Netalán az egész munkát magának akarja?« Attól fogva esténként egyedül dolgozott. Én csak a javításokat végeztem, fojtogató keserûséggel. (Ma már, persze, tudom, mit jelent az »esténként egyedül dolgozott« és a »fojtogató keserûséggel« kifejezés! Azt akartam, hogy Freud szeressen.)” (Ferenczi-Groddeck, 1985).

  A jelenetben persze Freud hozzáállása is “érdekes”, de hát ez a dolgozat most nem õróla szól. Amit viszont jól láthatunk, Ferenczi egy duzzogó kamasz szerepét veszi fel immár harminchét évesen. Jones így kommentálja ugyanezt az eseményt:

  “A vele folytatott számos bizalmas beszélgetésbõl tudom, mértéktelen és csillapíthatatlan vágy élt benne, hogy elnyerje apja szeretetét. Ez volt életének domináns szenvedélye ...” (Jones, 1973).

  Egy másik epizód a Freud-Ferenczi levelezésbõl: Freud 1924 januárjában kelt levelében hosszasan ír mûtétjérõl és azt követõ fizikai állapotáról, majd így folytatja:

“Nem mindenben értek egyet közös tanulmányukkal [Ferenczi és Rank, 1924], noha jó munkát végeztek, amit nagyon is sokra tartok. Néhány részletet kritikusan megvitattam Rankkal, de egészében véve jobb szeretnék a háttérben maradni, hogy ne zavarjam meg az Önök alkotókészségét” (Jones, 1973).

  Ferenczi erre az igencsak enyhe ellenvéleményre többoldalas, indulatos választ küld, amelyben kifejti, teljesen váratlanul éri õt Freudnak az a mondata, hogy nem mindenben ért egyet a közös mûvel. Szemrehányást tesz Freudnak, hogy számos alkalommal egyeztettek vele, éppen azért, hogy elkerüljenek bármit, amivel Freud ne értene egyet. A könyv elsõ változatát felolvasták neki, s örültek, hogy az elnyerte Freudnak a tetszését, kevés megjegyzését belevették a mûbe. Úgy vélték, hogy ezek után Freudnak semmilyen ellenvetése nem lesz, de ha mégis lett volna, szívesen átdolgozták volna a tanulmányt. Ezek után pontról-pontra végigmegy a lehetséges kifogásokon, és bizonygatja igazát. A levél végén egyetlen mondat:

  “Én és feleségem nagy örömmel hallottuk a jó híreket az ön munkabírásáról, s csak azt sajnáljuk, hogy rossz napokat is átélt.
  Az ön hálás híve Ferenczi” (Jones, 1973)

  Ezek az idézetek azt hivatottak demonstrálni, hogy Ferenczi nem tudta Freudot reális személyként kezelni. Mint az a korábbi fejezetekbõl is kiderült, elsõsorban apja, másodsorban anyja hiányzó szeretetéért sóvárgott, és ezekkel az érzelmeivel szállta meg Freudot. Grubrich-Simitis szerint Ferenczi aktív technikája a rigorózusan megkövetelt szabályaival nem egyéb, mint a áttételes apafigurával, Freuddal való erõszakos azonosulás (Grubrich-Simitis, 1986). Ugyanígy a relaxációs technika azon az anyai empátián alapszik, amely Ferenczinek saját gyermekes gyengédség iránti vágyát fejezi ki. Ferenczi, egy “amúgy szigorú anya” fiaként Freudtól mint lehetséges korai anyai áttételes tárgytól várta ezt a gyengédséget, de ezen vágya kielégítetlen maradt. Hasonló következtetésre jut Nemes Lívia is, amikor így ír:

  “Ferenczi tudattalan vágyaiban azt kívánta volna az apától (Freudtól), hogy engedékeny anya legyen. Olyan engedékeny, mint felesége, aki még azt is megengedte, hogy a lányának udvaroljon, ... majd mégis õt, az anyát vegye feleségül. Olyan engedékeny legyen, hogy haljon meg, amikor erre szükség van” (Nemes, 1988).

  Késõbb Nemes így ír:

  “Ferenczi serdülõkori problematikája ebben a megvilágításban végülis egy serdülést lezárni nem képes identitáskrízist tesz láthatóvá Úgy tûnik az idealizált apával (mesterével) nem tudott azonosulni, követelményeit és parancsait nem tudta belsõvé tenni, azaz nem tudott a helyébe lépni, hanem fixálva maradt az engedelmes tanítvány és az »enfant terrible« ambivalens állapotában” (Nemes, 1988).
  Ferenczinek ez az áttételes viszonyulása Freudhoz hol a rajongás, idealizálás képét öltötte, hol pedig a burkolt, vagy alig burkolt ellenségesség érzését, amely a visszautasítás, szeretetmegvonás miatti elkeseredésben, vagy Freud “valódi” indítékainak leleplezésében nyilvánult meg. Egyet kell tehát értsünk azokkal (például Hofferrel és Gedovel), akik szerint Ferenczi negatív áttétele csakugyan kianalizálatlan maradt, még ha Freud azzal védekezik is, hogy annakidején ennek semmi jele nem volt.
  Freud azt a reménysugarat jelentette Ferenczi számára, hogy negatív érzelmeit, amelyeket szülei iránt táplált, s melyek személyiségén oly mély nyomokat hagytak, az áttétel segítségével feldolgozhatja. Freud azonban újra és újra kitért Ferenczi ostroma elõl, hogy vegye õt ismételten analízisbe. Ferenczi további “analízise” ily módon az extrém méreteket öltött levelezésbe csúszott át, ám a negatív indulatok tényleges feldolgozása elmaradt.

Ferenczi házassága

  Ferenczi 1919 márciusában feleségül veszi Pálos Gizellát, aki tíz évvel idõsebb volt nála. Gizellával mint férjes asszonnyal Ferenczinek 1904 óta volt viszonya. Gizella volt férje Ferenczi esküvõje napján szívrohamban meghal. Ha eddig lettek volna kétségeink a házasság ödipális vonásairól, ez a drámai kifejlet alighanem eloszlatja õket.
  Gizella igen kulturált, meleg és elfogadó asszony, akiben Ferenczi megértõ társra lel. A kapcsolatra azonban árnyékot vet, amikor Ferenczi 1911-ben analízisbe veszi Elmát, Gizella lányát, és hamarosan beleszeret. Ferenczi kérésére Freud átveszi Elma analízisét. Freud e ponton megengedhetetlenül beavatkozik Ferenczi életébe, eltanácsolja attól, hogy Elmát feleségül vegye. Ferenczi engedelmeskedik Freud tanácsának, bár utóbb szemrehányással illeti õt, mint aki megakadályozta, hogy boldog házaséletet éljen, családot alapítson, gyerekeket nemzzen.
  A házasság fordulópontot hoz Ferenczi életében, amelyre még visszatérünk. Gizellával való házassága ugyanis azt jelenti, (az asszony ötvenhat éves ekkor) hogy Ferenczi lemond arról, hogy saját gyerekei legyenek.

Kölcsönös analízis

  Ferenczi elégedetlen volt önmagával, mint analitikussal, ez ösztökélte õt technikájának újabb és újabb megváltoztatására. A húszas és harmincas évek fordulóján az un. “nehéz esetek” specialistájává vált, páciensei között számos olyan akadt, akit ma borderline személyiségnek tartanánk. Számos páciense Amerikából jött Budapestre egyenesen azért, hogy Ferenczi analizálhassa õket. Így Ferenczi analizálta Clara Thompsont, Izette de Forest-et, s másokat. Ferenczi azonban olykor burkolt ellenségességet érzett önmagában páciensei iránt. Szenvedett ettõl, és számos kísérletet tett arra, hogy megszabaduljon ezektõl az indulatoktól. Korábban elõírásokat adott pácienseinek ¾ ez volt az aktív technika ¾ hogy legyõzze a terápia elakadásait, ám utóbb úgy minõsítette ezt a technikát, mint saját szadisztikus impulzusainak derivátumát. Késõbb az analitikus tapintatára, a technika rugalmasságára, majd a relaxáció elvére építette kezeléseit, a gyengéd anya szerepét felvállalva. Ám ezt a technikát utóbb mazochisztikus attitûddel azonosította. Elégedetlensége önmagával csak nem szûnt meg. Mindezek vezették a kölcsönös analízis kísérletére.
  A gondolat már régóta érlelõdött benne. Különösen akkor érezte idõszerûnek a kölcsönös analízist, amikor R. N. nevû páciense a terápia elakadását nem saját ellenállására, hanem a Ferencziben megérzett burkolt gyûlöletre vezette vissza. Ferencziben visszhangra találtak szemrehányásai. Így ír errõl a Naplóban:

“A maga részérõl fenntartotta azt a nézetét, hogy a gyûlölet érzését tapasztalja nálam, s azt kezdte mondani, hogy analízise sosem fog továbbhaladni, hacsak nem engedem neki, hogy a rejtett ellenségesség eme érzelmeit analizálja bennem. Csaknem egy éven át ellenálltam, de azután elhatároztam, hogy megteszem ezt az áldozatot” (Dupont [ed.], 1988).

  Ferenczit két szempont is vezette a kölcsönös analízis elfogadásakor: egyfelõl a pácienseivel való igen mély, empátiás azonosulás, másfelõl a bûntudat érzése saját agresszivitása miatt. Vikár György így ír errõl:

  “A bûntudatérzés addig is szerepet játszott Ferenczi élményvilágában - most szokatlan erõvel tör elõ. Jelentkezik a jóvátétel vágya. Ennek sodrásába kerül a kölcsönös analízis, mint vezeklés az analitikus bûneiért. A leírásból világos, hogy nem elsõsorban nárcisztikus célt szolgál. Ferenczi kínnal, szégyennel küzdve szolgáltatja ki spontán asszociációt a betegnek, vállalva gyengeségét és ellenséges indulatait is, hogy az elakadt kezelést kimozdítsa a holtpontról” (Vikár, 1993).

  A kölcsönös analízis Ferenczi utolsó próbálkozása, hogy személyiségének árnyoldalától megszabaduljon. Karakterének szado-mazochisztikus vonásait nem sikerült feldolgoznia a szülõkkel való kapcsolatában, nem oldotta meg azokat Freudnál való analízise során sem, nem segített házassága, s nem segítettek megújuló terápiás erõfeszítései, se az aktív technika, se a relaxáció elve. A kölcsönös analízis az utolsó lehetõség, a szenvedõkkel való azonosulás, s önmaga feláldozása. Mint a Naplóból tudjuk, ez a heroikus kísérlet is kudarccal végzõdött.

A Ferenczi-kép a személyes életút tükrében

  Talán nem szükséges bizonygatnom, hogy milyen nagyra tartom Ferenczi teljesítményét a hazai és az egyetemes pszichoanalízis történetében. Nemcsak technikai kísérleteivel érdemli ki elismerésünket, de méltán tekinthetõ a modern tárgykapcsolat-elméletek elõfutárának, a borderline-patológia elsõ megfogalmazójának, a modern viszontáttétel-felfogás elõhírnökének. A kérdés tehát nem is az, hogy nagy ember, nagy analitikus volt-e, vagy sem. A kérdés, amely bennünket most foglalkoztat, hogy vajon õ maga mit gondolhatott teljesítményérõl, hogyan ítélte meg önmagát.
  Kevés adatunk van errõl, inkább csak sejtéseink lehetnek. A továbbiakban arra a merész feladatra vállalkozom, hogy Ferenczi életútját összevessem valószínûsíthetõ reményeivel, elképzeléseivel.
  Tudjuk jól, hogy Ferenczi apja olyan férfi volt, akinek sok a gyereke és sok a “könyve”. Igaz a könyveknek nem õ volt a szerzõje, de a kultúra szeretete, a mûveltség, a liberalizmus jellemezte. Az ifjú Ferenczi olyan apához hasonlíthatta magát, aki felnõttként sok gyerek apja, emberként tudós, elismert férfi.
  Azt is tudjuk, hogy eszményképnek is olyan férfit választott Freud személyében, aki sok gyermek apja, és szintén jó sok könyve volt, utóbbiakat egytõl-egyig maga írta. A mérce tehát, amelyhez Ferenczi mérte magát, nem volt kimondottan alacsony. S hogy gyermekek és könyvek között ez a párhuzam nem is teljesen véletlen, arra maga Ferenczi tesz utalást Groddeckhez írott már idézett levelében. Most lássuk a folytatást:

  “Ha mégis írásra adom a fejemet, e fontos munka helyett [a Thalassáról van szó; kiemelés tõlem, B. L.] csak rögtönzéseket írok, hogy el ne felejtsenek teljesen. Az amerikai orvosok felkérésére, akik jelenleg Freudnál vannak tanulmányúton, két elõadást kéne tartanom Bécsben a Metapszichológiáról ... De még nem írtam semmit, hozzá se fogtam a felkészüléshez. A tünetet (vagyis a munkától való viszolygást) gyakran ez a gondolat kíséri: nem éri meg a fáradságot. Vagyis: a világ nem ad eleget ahhoz, hogy kiérdemelje tõlem az “ajándékot”; nyilván anális erotizmusról van szó: semmit sem akarok elhullajtani, ha nem kapok érte ajándékot. Hogy miféle ajándékot? Ez csak gyerek lehet, a nõnek gyerekkel kellene engem megajándékoznia, vagy - megfordítva - nekem kell szülnöm a világnak (az apa, az anya számára).
  Csakhogy az a baj, hogy erotizmusom nem éri be ezekkel a magyarázatokkal; én (vagyis az “ösztönénem”) nem analitikus értelmezésre vágyom (vágyik), hanem valóságos dologra: fiatal nõre, gyerekre! ...” (Ferenczi-Groddeck, 1985).

  Talán nem túlzó a feltételezés; Ferenczi olyan felnõttnek vágyta önmagát, aki sok gyerek szeretve tisztelt apja, és ugyancsak elismert, tudós férfiú. Saját szüleihez való ambivalens viszonyulása azonban nem könnyítette meg számára a férfivá érést. Mivel magyarázzuk továbbá azt a tényt, hogy Ferenczi, bár kifejezetten jó partinak számíthatott, hosszú ideig nem adta fejét nõsülésre. Vagy vegyük azt a bizonyos epizódot Pálos Elmával, aki csinos is volt, szeretetre méltó, s ha Ferenczi csakugyan feleséget, gyereket akart volna, összeházasodhat vele, hiszen már gyûrûs menyasszonya volt. Ehelyett mit tesz Ferenczi? Beajánlja Freudhoz, aki azután eltanácsolja Pálos Elmától, s Ferenczi hagyja magát lebeszélni róla. Utólag azután szemrehányást tesz Freudnak, hogy megakadályozta a boldogságát.
  Amikor tehát megházasodik 1919-ben, az nemcsak a boldog beteljesülést jelenti számára, hanem még valamit: a biztos lemondást arról, hogy gyermekei legyenek. Ez Ferenczi elsõ nagy csalódása az életben. (A Freuddal való tényleges konfliktus még sehol sincsen ekkor.)
  Ezt a feltételezést támasztja alá Ferenczi alkotói habitusának megváltozása is. Emlékezzünk vissza Hollós megfogalmazására: “Ferenczi keze munkája alatt zúgó erdõ támadt” elsõ alkotói periódusa során, majd “az ezután következõ idõkben egy elcsendesedett tisztáson évente egy-egy hatalmas tölgy bontotta ki lombját” (Hollós, 1934). Ferenczi rendkívül termékeny alkotó volt elsõ idõszakában, nyolcvannál több dolgozatot írt ekkor. De hozzátehetjük, hogy csupa rövidebb lélegzetvételû munka - egyetlen “tölgyfa” sincsen köztük. Vannak persze zseniális, maradandó mûvei, mint az Indulatáttétel és magábavetítés, vagy A valóságérzék fejlõdésfokai és patologikus visszatérésük, de a nagy mûvet nem írta még meg. Ha nem tûnne túl profánnak, azt mondhatnánk, hogy “sok apró, pici gyereket” hozott világra.
  A tényleges, biológiai termékenységrõl való lemondás után ez a tendencia megszûnik Ferenczinél. Már csak a nagy mûvet akarja megírni. Semmi rögtönzés, semmi szertelenség, mindegyik munkája megformált, kerek egész, míves munka, s látnivaló, hogy mindegyik azzal az igénnyel készül, mint a “nagy életmû egy-egy építõköve”. Talán nem véletlen, hogy Bálint Ferenczi összegyûjtött munkáinak a Bausteine, az “építõkövek” címet adta.
  Csakhogy a nagy mû nem akar megszületni. Ebbõl a szempontból igen tanulságos Gedonak a megfigyelése, aki azt írja, hogy a huszas évek elején - éppen akkor, amikor Ferenczi a munkától való viszolygásáról panaszkodik - két ember volt kizárólag alkalmas a pszichoanalízis megújítására: Freud és Ferenczi. Ferenczinek ezidõben számos olyan apró megfigyelése volt, amelyek a késõbbi én-pszichológiából ismeretesek. A felettes én koncepciója implicit módon benne van a Vasárnapi neurózisok címû munkájában. Apró jegyzeteibõl kiderül, hogy Hartmann koncepcióját húsz évvel megelõzõen beszél az én autonóm apparátusairól. A ticrõl írt dolgozata megelõlegezi az énen belüli konfliktusokról szóló elgondolásokat. Ugyancsak ír az én szervezõdésének hierarchiájáról, s az énvédõ mechanizmusokról is értekezik.
  Gedo tehát nem kevesebbet állít, hogy a majdani én-pszichológia ott lebeg Ferenczi szeme elõtt, csak a részektõl nem látja az egészet. És azután ott van Freud, aki 1923-ban megírja a nagy mûvet; Az õsvalami és az én-t, ami azután új irányt ad a pszichoanalízisnek.
  Ha tehát ebbõl a szempontból nézzük, mindjárt jobban érthetõ, hogy Ferenczi miért csattan fel olyan hirtelen, amikor Freud kritizálni merészeli az Entwicklungsziele-t. Freud megteremtette az új én-pszichológia alapjait, Ferenczinek nem maradt más hátra, mint a pszichoanalízis új technikájának kialakítása. Az aktív technika ezért nem más, mint Ferenczi “édesgyermeke”, igazi nárcisztikus sérelem, ha ezt bárki kritizálja.
  De van itt egy még fájóbb pont is. Ferenczinek a nagy munkája, amelyre annyi ideig készülõdött, amelyet tíz éven át érlelt magában, ahogyan õ írja az “értékes munka”, a “fontos munka” végülis elkészült. A Katasztrófák a nemi mûködés fejlõdésében címû mûrõl, vagyis a Thalassáról van szó, amely bár nagyon érdekes olvasmány, valóban eredeti gondolatokat tartalmaz, de megtörténik vele az, ami egy “nagy mûnek” a halálát jelenti ¾ gyakorlatilag visszhangtalan marad. Nemhogy az analízis megújítása nem következett be tõle, de mégcsak nem is vitatkoztak vele. Ahogy az amerikai mondja valamire, ha nem akar vele foglalkozni: érdekes. Ez lett tehát a Thalassa sorsa is, s megítélésem szerint ez ütötte a második szöget Ferenczi koporsójára: a nagy mû, Ferenczi nagy mûve, amely megújítaná a pszichoanalízist, sohasem készült el. Ha tehát Ferenczi 1927-ben ereje teljében egyetlen dolgozatot sem publikált, az nemcsak azért lehetett, mert Amerikában olyan jó lenni, s annyi minden elvonja az ember figyelmét az alkotástól. Többrõl van itt szó. Valószínûleg ekkor sejtette meg Ferenczi, hogy azt a bizonyos “Nagy Mûvet” már nem is fogja megírni.
  Mi marad még hátra egy ilyen kvalitású embernek, mint Ferenczi? Axel Hoffer említi Grubrich-Simitis nyomán, hogy ha Freud a pszichoanalízis atyja, akkor Ferenczi az anyja. Ferenczi érdeklõdése utolsó alkotói periódusában az analitikus “anya-szerepe” felé fordul, amely jobban megfelel klinikai beállítottságának.
  Judith Dupont hosszabb tanulmányt írt Ferenczi eme utolsó alkotói periódusáról Az az õrült Ferenczi címmel. Ebben leírja, hogy Jones szerint Ferenczi élete utolsó három évének munkáit le kell választani az életmûrõl, mint egy megbomlott elme alkotásait. Öt mûrõl van szó: A nem-várt gyerek és halál-ösztöne, A relaxáció elve és a neokatharzis, Felnõttek gyermekanalízise, Nyelvzavar a felnõttek és a gyermek között, valamint A trauma a pszichoanalízisben. Megállapítja, hogy ma ezt az öt cikket idézik a leggyakrabban. Nem kívánok az ezekben kifejtett tartalmi-gondolati anyaggal foglalkozni, hiszen ez nem tárgya munkámnak, de megállapítható, hogy Ferenczi ebben az alkotói periódusában kilépett a pszichoanalízis aktuális kontextusából. Munkássága az akkori analitikus világ teljes ellenkezésével találkozott, ezért is vált hihetõvé, és általánosan elfogadottá, hogy azok a munkái egy megbomlott agy szüleményei. Ferenczi megszállottan a jövõnek, vagy az “igazságnak” dolgozott. Hiába tiltakozott Bálint és Hermann, hiába bizonygatták számosan, hogy Ferenczi ép eszénél volt a legutolsó pillanatig, Ferenczi olyan határokat lépett át, amelyek az akkori analitikus világ alappilléreinek számítottak, elfogadásukra remény sem maradt. Ferenczi ugyanis kikezdte az analitikus szerep biztonságát, a pácienssel való azonosulásban, önmaga feltárásában, boncolásában olyan messzire ment, amely már tulajdon épségét veszélyeztette. A kölcsönös analízis látványos ugrás ebbe a mélységbe, ne maradjon semmi se, ami a pácienstõl elválaszt bennünket. Hogy ez õrület-e, vagy sem, azt nem kívánom minõsíteni. De annyi bizonyos, hogy Ferenczi önként választotta a teljes izolációt, azaz harmadjára lemondott mindarról, ami addig az életet jelentette számára, az analitikus társadalom megbecsülésérõl.
  Nem meglepõ tehát, ha miként Vikár is megállapítja, életének eme utolsó, sõt kis túlzással azt is mondhatnánk, hogy utolsó utáni korszakában - hiszen a Naplót írva nem is gondolt arra, hogy az valaha is megjelenik - Ferenczit gyakorta kísérti a halál gondolata. Megrendítõ olvasni sorait, ahol önmagát sokszor már nem mással, mint a traumatizált, megtagadott, haldokló gyermekkel azonosítja. A trauma a pszichoanalízisben címû cikkében például így ír:

  “Az önszétszakítás folyamatánál meglepõ, de úgy látszik, általános tény a lehetetlenné vált tárgyi viszonynak narcisztikussá való átváltoztatása. Az istentõl és embertõl elhagyatott egyén tökéletesen kicsúszik a valóságból, és egy új világot teremt, amelyben a földi bajoktól befolyásolatlanul mindent, amit akar, elérhet. Ha addig nem szerették, sõt kínozták, akkor lehasít önmagából egy részt, amely segítségre kész vagy szeretõ, többnyire anyaszerû ápoló formájában személyiségének meggyötört maradványát megszánja, róla gondoskodik, fölötte határoz, és mindezt a legnagyobb bölcsességgel, átható értelemmel. E jelenség az intelligencia és a jóság maga, mondhatnók egy védõszent. Ez az angyal a szenvedõ vagy megölt gyermeket kívülrõl látja (tehát az én szétrepedésének folyamatakor mintegy kibújt a személyiségbõl), végigjárja az egész mindenséget segítségért, fantáziákat talál a másként meg nem menthetõ gyermek részére stb. Egy újabb túl erõs trauma pillanatában azonban a védõ patrónus is kénytelen bevallani tehetetlenségét és jóakaratú csalafintaságait a megkínzott gyermeknek, és ekkor semmi más nem marad hátra, mint az öngyilkosság, hacsak nem történik az utolsó pillanatban valami kedvezõ a valóságban. Nos, ez a kedvezõ, amelyre az öngyilkosság impulzusával szemben utalhatunk, az a tény, hogy ennél az újólagos traumatikus küzdelemnél a beteg nem áll egyes-egyedül. Ámbár nem részesíthetjük mindabban, amit gyermekkorában megérdemelt volna, a segíteni tudás ténye mégis egymagában is lökést ad egy új életre” (Ferenczi, 1934).

  Ferenczi a halált hozó betegséggel való viaskodásában egyes-egyedül állt. Groddeck így ír errõl Ferenczi özvegyének:

  “Kedves Gizella!
  Sokáig töprengtem rajta, vajon megírjam-e vagy sem ezt a levelet, de most már elhatároztam, hogy megírom. ... Az utóbbi években csak sajgó szívvel tudtam Sándor életére gondolni. Kutató szellemének volt az áldozata - ettõl a sorstól engem csak az kímélt meg, hogy én sohasem szomjaztam annyira a tudásra. ...Ez a kutatás egyre jobban elhatalmasodott rajta. Egy ízben ezt a kifejezést hallottam tõle: »Atomjaira bontom a lelket«. De ha valaki komolyan megkísérli, hogy atomjaira bontsa a lelket, ez a törekvése csak önmaga felbomlásával végzõdhet, mivel a másik ember rejtély számunkra; csak saját lelkünket bonthatjuk atomjaira, önmagunk elpusztításával. Az a tény, hogy Sándor - akinek mindig is csodáltam tehetségét és bátorságát - végül is milyen formában szabadult meg egy emberfeletti harc terhétõl, teljesen mellékes. Idõrõl-idõre megpróbáltam figyelmeztetni, milyen veszedelmes útra lépett; de ahogyan az ember a rohanó áradatot se tartóztathatja fel a puszta tenyerével, Sándoron se lehetett segíteni. Aki azt állítja, hogy nekem sikerült volna, nem mond igazat. Bármily közel állt is hozzám, bármilyen szoros volt is a barátságunk, már fényévnyi messziségben volt tõlem, és ezt a távolságot nem tudtam és nem is akartam áthidalni. ¾ Errõl többet nem tudok mondani neked ...” (Ferenczi-Groddeck, 1985).
 
 

IRODALOM

ARON, L., HARRIS, A. (eds.): 1993. The Legacy of Sándor Ferenczi. Hillsdale, N. J.: The Analytic Press.
BÁLINT MIHÁLY: 1934. Ferenczi Sándor mint orvos. Gyógyászat. 74. 312-315.
Bálint Mihály levele Ernest Jones-hoz, 1957. In: Roazen, 1980.
BÁLINT, M.: 1958. Sándor Ferenczi's last years. International Journal of Psycho-Analysis. 35. 434-436.
BÁLINT, M.: 1966. Die technischen Experimente Sándor Ferenczis. Psyche, 20. 904-925.
BARANDE, ILSE: 1972. Sándor Ferenczi. Paris: Payot.
BENEDEK LÁSZLÓ: 1987. Az orvos-beteg kapcsolat pszichoanalitikus modellje Ferenczi Sándor munkái alapján és felfogásának recepciója. Kézirat..
BENEDEK L.: 1993a. Self-disclosure in the Ferenczi papers. Kézirat..
BENEDEK, L.: 1993b. What Can We Learn From Ferenczi Today? In: The Legacy of Sándor Ferenczi.
BUDA BÉLA: 1976. Ferenczi Sándor munkássága és életmûve a mai tudományos ismeretek fényében. Magyar Pszichológiai Szemle. 33. 276-291.
CREMERIUS, JOHANN: 1984. Vom Handwerk des Psychoanalytikers: Das Werkzeug der psychoanalitischen Technik, Hamburg: Frommann-Holzboog,
DAHMER, HELMUT: 1976. Sándor Ferenczi - Sein Beitrag zur Psychoanalyse. In: Eicke, D., Hg., Die Psychologie des 20. Jahrhunderts. München: Kindler, 167-196.
DÉNES ZSÓFIA: 1972. Ferenczi Sándor, Vigilia, 38. 196-200.
DUPONT, JUDITH (ed.): 1988. The Clinical Diary of Sándor Ferenczi. Cambridge, Mass.: Harvard University Press.
DUPONT, JUDITH: 1988. Az az ôrült Ferenczi. Kézirat. Ford. Gáspár Judit.
EITINGON, MAX: 1933. Abschiedworte an Sándor Ferenczi. Imago, 19. 289-295.
FEDERN, PAUL: 1933. Sándor Ferenczi. Gedenkrede, gehalten in der Trauersitzung der Wiener Psychoanalitischen Vereinigung. Internationale Zeitschrift für (ärztliche) Psychoanalyse.
FERENCZI SÁNDOR: 1909. Indulatáttétel és magábavetítés. In: Ferenczi, 1982.
FERENCZI S.: 1912. Hipnotikus hatások lelki elemzése. In: Ferenczi, 1982.
FERENCZI S.: 1913. A valóságérzék fejlôdésfokai és patologikus visszatérésük. In: Ferenczi, 1982.
FERENCZI S.: 1914. Ideges tünetek keletkezése és eltûnése a pszichoanalízis folyamán. Budapest: Dick Manó.
FERENCZI S.: 1917. Patoneurózisok. In: Ferenczi, 1982.
FERENCZI S.: 1919. A pszichoanalízis haladása. In: Ferenczi, 1982.
FERENCZI S.: 1927. Katasztrófák a nemi mûködés fejlôdésében [Thalassa]. Budapest: Pantheon.
FERENCZI S.: 1924. Über forcierte Phantasien. Internationale Zeitschrift für (ärztliche) Psychoanalyse. X. 6-16.
FERENCZI S.: 1925. Zur Psychoanalyse von Sexualgewohnheiten. Internationale Zeitschrift für (ärztliche) Psychoanalyse. 6-39.
FERENCZI S.: 1926. Kontraindikationen der aktiven psychoanalytischen Technik. Internationale Zeitschrift für (ärztliche) Psychoanalyse. XII. 3-14.
FERENCZI S.: 1928. A pszichoanalitikus technika rugalmassága. In: Ferenczi, 1982.
FERENCZI S.: 1929. The unwelcomed child and his death instinct. New York: Brunner/Mazel.
FERENCZI S.: 1930. A relaxáció elve és a neokatharzis. In: Ferenczi, 1982.
FERENCZI S.: 1931. Felnôttek gyermekanalízise. In: Ferenczi, 1982.
FERENCZI S.: 1932. Nyelvzavar a felnôttek és a gyermek között. In.: Buda Béla (szerk.): A pszichoanalízis és modern irányzatai. Budapest: Gondolat, 1971.
FERENCZI S.: 1934. Trauma a pszichoanalízisben. In: Ferenczi, 1982.
FERENCZI S.: 1982. Lelki problémák a pszichoanalízis tükrében. Budapest: Magvetô.
FERENCZI SÁNDOR-RANK, OTTO: 1924. Entwicklungsziele der Psychoanalyse. Wien: Internationaler Psychoanalytischer Verlag.
FERENCZI SÁNDOR-GRODDECK, GEORG: 1985. Ferenczi Sándor és Georg Groddeck kiadatlan leveleibôl. Világosság, XXVI. évf. 12. sz. 768-774. Ford. Ádám Péter.
FORTUNE, CH.: 1993. Az “R. N." eset: Ferenczi Sándor radikális kísérlete a pszichoanalízisben. Thalassa, (4), 1: 173-187.
FREUD, SIGMUND: 1933. Ferenczi Sándor. In: Lélekelemzési Tanulmányok. Budapest: Somló Béla. (reprint kiadás: T-Twins, 1993. ) 5-8.
FREUD, S.: 1937. A befejezett és a vég nélküli analízis. In: Buda Béla (szerk.): Pszichoterápia. Budapest: Gondolat, 1981.
GEDO, JOHN: 1976. The wise baby reconsidered. Psychological Issues Monographs. 34/35. IUP, 357-378.
GRUBRICH-SIMITIS, ILSE: 1986. Six letters of Sigmund Freud and Sándor Ferenczi on the interrelationship of psychoanalytic theory and technique. International Review of Psycho-Analysis, 13. 259.
GRUNBERGER, BÉLA: 1976. From the “active technique" to the “confusion of tongues". On Ferenczi's deviation. Reprinted from: Psychoanalysis in France. New York: International Universities Press.
HARMAT PÁL: 1986. Freud, Ferenczi és a magyarországi pszichoanalízis. Bern: Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem. Második átdolgozott és bõvített kiadás: Sopron: Bethlen Gábor kiadó, 1994.
HAYNAL, ANDRÉ: 1989. Die Technik-Debatte in der Psychoanalyse. Frankfurt am Main: Fischer..
HERMANN IMRE: 1991. Jones Ferenczi betegségérõl alkotott diagnózisának objektivitása. Thalassa, (2), 2: 127-129.
HOLLÓS ISTVÁN: 1934. Emlékezés Ferenczi Sándorra. Gyógyászat. 74. 305-309.
HOFFER, AXEL: 1993. Ferenczi's relevance to contemporary psychoanalytic technique. In: The Legacy of Sándor Ferenczi. 75-80.
JONES, ERNEST: 1973. Sigmund Freud élete és munkássága. Budapest: Európa.
MASSON, JEFFREY M.: 1984. The Assault on Truth. New York: Farrar, Strauss and Giroux.
MÉSZÁROS JUDIT: 1993. Ferenczi's preanalytic period embedded in the Cultural streams of the fin de siècle. In: The Legacy of Sándor Ferenczi. 41-51.
NEMES LÍVIA: 1988. Freud and Ferenczi: A Possible Interpretation of Their Relationship. Contemporary Psychoanalysis, 1988. 24. 240-249.
PAÁL JÁNOS: 1976. Psychoanalyse in Ungarn. In: Eicke, D., Hg., Die Psychologie des 20. Jahrhunderts. München: Kindler.
RACHMAN, A.: 1993. Ferenczi and Sexuality. In: The Legacy of Sándor Ferenczi. 81-100.
RAJKA TIBOR, 1973. Ferenczi Sándor. Orvosi Hetilap. 114, 2828-2833.
ROAZEN, PAUL: 1980. Freud and his Followers. Harmondsworth: Penguin Books.
VIKÁR GYÖRGY: 1993. A szenvedés és a halál motívumai Ferenczi Klinikai Naplójában. Kézirat.
WALTER, H.: 1980. Sándor Ferenczi. In: Rattner (Hg.), Wandlungen der Psychoanalyse. Wien: Europaverlag.

Kérjük, küldje el véleményét, megjegyzéseit címünkre: thalassa@c3.hu