FEMINIZMUS, NÕISÉG ÉS FREUD ^*

 A feministák igen nagy érdeklõdést mutattak a pszichoanalitikus elmélet iránt, és sokféle módon építettek a pszichoanalízisre mint lehetséges elméleti alapra. ¹ A hatvanas és a korai hetvenes évek nõmozgalmainak aktivistáit igencsak meglepte volna ez az érdeklõdés. A kor uralkodó feminista álláspontja Betty Friedantól kezdve, Firestone, Millett, Weisstein és mások szállóigévé lett kijelentéseiig bezárólag, rendkívül ellenséges és megvetõ volt Freuddal szemben. A nõk elnyomásának fõ tényezõiként tartották számon a freudi elméletet és terápiát. ²
  A feminista körök e vitája meglehetõsen vegyes reakciókat váltott ki magán a pszichoanalízisen belül. A nõmozgalom Freud széles körû kritikáját, újragondolását, felülvizsgálását eredményezte elsõsorban a neofreudistának vagy kulturálisnak nevezett irányzatok részérõl -- Sullivan, Horney és Thompson és mások követõinél. ³ Az ortodox pszichoanalízisen belül is megújult érdeklõdés mutatkozott a nõi szexualitás, a nõi fejlõdés és általában a nõk pszichológiája iránt. ⁴ Úgy tûnik azonban, hogy jelentõs erõfeszítéseket tettek annak érdekében, hogy ez az új kutatási terület és érdeklõdés komoly, tudományos keretek között maradjon. Biztosítani kívánták, hogy a kérdéshez nem tartozónak tekintett szempontok, mint a politika vagy a kulturális értékek, ne gyakorolhassanak befolyást.
  Ebben a fejezetben két, a feministák és a freudisták által felvetett általános kérdést (vagy ellenvetést) tárgyalok, melyek mind a fenti változásokhoz, mind pedig egymáshoz kapcsolódnak. Fõképpen a feministák által felvetett kérdésekre keresem a választ, de sor kerül majd a freudista tudósok és terapeuták kérdéseire is. Mindkét kérdéstípus érinti a feminista pszichoanalitikus elmélet által felállított tételt, miszerint a nõiesség, a feminizmus és Freud számos ponton érintkeznek, egyik a másik által nyer jelentést.
  Mi ez a két általános kérdés? A feministák a következõt szokták kérdezni: mi köze van Freudnak vagy a pszichoanalízisnek a feminizmushoz? Van valami köze a pszichoanalízisnek a feminizmushoz, vagy tud-e bármi érdemlegeset mondani a nõkrõl és a “nõiességrõl"? A freudisták kérdése ennek az ellentettje. A terapeuta vagy a pszichoanalitikus kérdése az, hogy mi köze van a feminizmusnak Freudhoz? Van valami köze a feminizmusnak Freudhoz vagy a nõk pszichológiájának pszichoanalitikus felfogásához?

A feminista kérdései

  Bontsuk ki jobban a feminista kérdését. Számos ellenvetés lehet annak az embernek a fejében, aki azt kérdezi, mi köze van Freudnak a feminizmushoz. Az elsõ és a legszélsõségesebb álláspont úgy véli, hogy a nõk elnyomása politikai, gazdasági és társadalmi probléma, amelyhez nincs semmi köze a pszichológiának.
  Egy másik felfogás szerint a nõk természetesen pszichológiai értelemben vannak elnyomva. Ám a nõi szocializáció megértéséhez, valamint ahhoz, hogy felismerjük, hogyan is válnak a nõk azzá, amikké végül válnak, nincs szükség egy, a tudattalannal és az intrapszichikus tartalmakkal dolgozó, misztikus és komplikált elméletre. Ennek semmi köze nincs a tudattalanhoz, teljesen nyilvánvaló a hétköznapi életben is. A gyerekek egy férfiak által dominált társadalomban nõnek fel, ahol születésük pillanatától fogva rózsaszínû, illetve világoskék takarót kapnak, autókkal vagy babákkal játszanak, szexista tartalmú könyveket olvasnak, és a nemeket élesen elválasztó iskolákba járnak. A lányok megtanulják, hogy jónak kell lenniük és a férfiak kedvében kell járniuk, míg a fiúktól azt várják el, hogy erõsek legyenek és így tovább. A “társadalom" értékeket ír elõ az emberek számára, s a társadalmi elvárások figyelembevételével kell alakítanunk viselkedésünket. A “társadalom" elvárja, hogy a nõk ne érjenek el túl sokat az életben, ne legyenek aktívak, ezért a nõk nem is ilyenek. Az emberek a társadalmi helyzetükkel összhangban cselekszenek a mindenkori jutalmak reményében. Ezek voltak Betty Friedan és Naomi Weisstein nagy hatású írásainak korai érvei. E szempontok azóta is sokak részérõl elhangoznak. ⁵
  Harmadszor, a feministák állítják azt, hogy Freud elmélete szexista, nõellenes, nõgyûlölõ. Freud tagadta, hogy a nõknek lehet orgazmusuk; úgy gondolta, hogy a nõk híjával vannak azon fejlett igazságérzetnek, mellyel a férfiak rendelkeznek, hogy a nõk hiúak, féltékenyek, tele vannak szégyenérzettel, és hogy a szövésen kívül semmi mással nem járultak hozzá a civilizációhoz. Teljesen magától értedõdõnek gondolta, hogy bármelyik hároméves gyerek jobbnak tartja a férfi nemi szerveket a nõieknél.

A freudista kérdései

  A freudista kérdéseit is kifejthetjük. Számos ellenvetés lehet annak az embernek a fejében, aki azt kérdezi, hogy mi köze van a feminizmusnak Freudhoz. Elõször is, a freudista szerint a pszichoanalízis pszichológiai elmélet és klinikai gyakorlat; ezzel szemben a feminizmus politikai mozgalom vagy legfeljebb politikai elmélet. A pszichoanalízisnek nem kell a politika, az egyenlõség vagy az egyenlõtlenség kérdéseivel foglalkoznia.
  A freudistának van egy másik, ezzel összefüggõ állítása is, egy módszertani állítás, mely szerint a pszichoanalízis értékmentes tudomány, amely egyszerûen csak rögzíti az ember fejlõdésének és pszichológiai életének igazságait és nem részrehajló. A feminizmus ezzel szemben értékekkel terhelt és elfogult. ⁶
  Ezek azok a fajta kérdések és megfontolások, amikkel most foglalkozni fogok. Elõször a feminista kérdéseket válaszolom meg, mert úgy vélem, hogy ez betekintést nyújthat a freudista vagy a klinikus kérdéseibe is. Hadd bocsássam elõre zárójelben, hogy itt a feminizmust mint elméletet és gyakorlatot vizsgálom. A feminista elméletnek meg kell értenie a nõk és férfiak élethelyzeteinek társadalmi szevezõdését és dinamikáját -- a szexuális egyenlõtlenséget és aszimmetriát, a szexualitást, a nemeket, a szülõvé válást, a gyermekeket, a nemek közti kapcsolatokat. A feminista elméletnek azonban egyfajta felszabadító gyakorlathoz is hozzá kell járulnia, egy gyakorlathoz, amely megszabadít a szexuális egyenlõtlenségtõl és képessé tesz arra, hogy változtassunk dolgainkon.

Válasz a feministának: Freud jelentõsége a feminizmus számára

  Nézzük, melyek a feminista kérdései! Mi köze van Freudnak a feminizmushoz? Tud-e bármi érdemlegeset mondani a pszichoanalízis a nõkrõl és a “nõiességrõl"? Az elsõ ellenvetés a következõ volt: a nõk elnyomása társadalmi és nem pszichológiai természetû, az egyenlõtlen fizetésekkel, a munka világán belüli diszkriminációval, a nemi erõszakkal, a feleségek bántalmazásával, az otthoni munka nemek közti egyenlõtlen megosztásával, a férfiak nõk feletti hatalmával van összefüggésben. Próbáljunk meg válaszolni ezekre a felvetésekre.
  Elõször is, a nemek társadalmi és politikai szervezõdése nem választható el attól a ténytõl, hogy mindenkinek van biológiai és társadalmi neme, hogy mindnyájan sajátos szexuális szervezõdéssel és irányultsággal rendelkezünk, hogy mindnyájan vagy férfiak vagy nõk vagyunk -- ez része alapvetõ identitásunknak és a világban való létezésünknek. Nem érthetjük meg a nemek társadalmi és politikai szervezõdését és történetét az emberek szexuális lénnyé válásának egyidejû figyelembevétele nélkül. Tehát most nem külsõ szerepekrõl beszélünk, mint ahogy azt például a szociológusok elvárnák tõlünk, azaz arról, hogy az emberek munkások, szülõk, tanárok; arról, hogy a foglalkozási szerepeket el kell választani a családi szerepektõl, az anyai szerepet az apaitól, arról, hogy az emberek gazdasági kategóriák megszemélyesítõi. A társadalmi nemmel nem ez a helyzet. Az emberek nemcsak úgy eljátszanak egy, a többi szerephez kapcsolódó nemi szerepet, amibõl akár ki is léphetnének. Nem felejthetjük el, hogy szexuális lények vagyunk, nem léphetünk ki saját nemünkbõl, hiszen ez az, amik vagyunk. Nem létezünk ettõl függetlenül, vagyis nincs valamiféle nemiségrõl leválasztott énünk. Tehát amikor a nemek és a szexualitás kérdései érdekelnek bennünket -- még akkor is, ha kérdéseink elsõsorban társadalmi, politikai vagy gazdasági természetûek --, nem könnyû elválasztani a lelki és a társadalmi tényezõket. A nemek társadalmi szervezõdése és a nemmel rendelkezõ emberek szétbonthatatlan egységet alkotnak. A nemek társadalmi szervezõdése beépült a fejünkbe, és férfiakra és nõkre osztja a világot. Az a tény, hogy van nemünk (szexualitásunk és nemi identitásunk), beépült a társadalmi szervezõdésbe. Az egyik csak a másik által nyeri el jelentését.
  A feminista elméletnek képesnek kell lennie e kötõdési pontok, e teljesség átfogására. Jelen céljainkat szem elõtt tartva tehát, a feminista elméletnek magába kell foglalnia azt a tényt is, hogy pszichológiai értelemben nemekkel vagyunk “ellátva", s hogy ez része annak, amik vagyunk. A nemek társadalmi szervezõdése nem üres helyet vagy szerepkategóriát jelent, amelyeket, hasonlóan a politikai vagy gazdasági helyekhez, bárki betölthet. A nemek társadalmi szervezõdésében csak bizonyos emberek tölthetnek be bizonyos helyeket.
  A feminizmus azonban a nemek társadalmi szervezõdését és pszichológiáját is meg akarja változtatni. Legfõbb érve az, hogy a nemek és a szexualitás kulturális és társadalmi termékek, és mint ilyenek, függetlenek a biológiától, amely csak hozzájárul kialakításukhoz. A nem és a szexualitás nem változtathatatlan adottság. Éppen ezért a feminizmusnak szüksége van egy elméletre arról, hogy miként lettünk szexuális lények.
  Freud ilyen elméletet hozott létre. Mély elemzést adott a nemek szervezõdésérõl és reprodukciójáról, arról, hogy “elõállításunk" során hogyan válik részünkké a nemiség. A pszichoanalitikus elmélet szinte definíciószerûen a szexualitás elmélete, annak az elmélete, hogy hogyan fejlõdik ki a nõkben és férfiakban a szexualitás. Freud megmutatja, hogy miért nem létezünk sajátos, egyedi szexualitásunk és nemi identifikációnk nélkül, még akkor sem, ha a szexualitás és a nemi identifikáció tanult dolgok. Hadd említsem meg Freud érvelésének néhány fontos pontját.
  Elõször is, Freud elválasztotta vagy felszabadította a szexualitást a nemektõl és a szaporodástól. Freud szerint nincs semmi elkerülhetetlen a szexuális tárgyválasztás fejlõdésében, valamint ennek módjaiban és céljaiban; nincs veleszületett nõiesség vagy férfiasság. Mindnyájan potenciálisan biszexuálisak vagyunk, aktívak vagy passzívak, polimorf módon perverzek, és szexualitásunk nem kizárólag genitális. Az is fejlõdési folyamat eredménye, ahogyan bármely nõ vagy férfi érzi és megérti fiziológiáját, fantáziál róla, szimbolizálja, kialakítja belsõ reprezentációját -- ezeket az érzéseket és fantáziákat a biológiától teljesen független megfontolások alakíthatják. A nõt létrehozzák, nem születik annak, mondja Freud, és egész nyíltan leírja azokat a speciális nehézségeket, amelyekkel szembe kell nézniük a lányoknak ahhoz, hogy az elvárásoknak megfelelõen passzív, heteroszexuális genitális felnõttekké váljanak. Freud azt is állítja, hogy mind a homoszexualitás, mind a heteroszexualitás mindkét nem esetében fejlõdési termék. Egyik sem veleszületett.
  Freud bebizonyította, hogy mindenfajta szexualitás -- a nemzésre, illetve a nem erre irányuló, a genitális és a nem genitális, a heteroszexuális és a homoszexuális, az autoerotikus és a társra irányuló, a gyermeki és felnõtt -- egy kontinuum mentén képzelhetõ el, és sokféle módon kapcsolódik egymáshoz. Nincs semmi különös a szaporodás végett folytatott heteroszexuális közösülésben, hiszen ez csak egy típus a sokféle szexuális tevékenység közül. Bármely szervnek, majdhogynem bármely tárgynak lehet erotikus jelentõsége.
  Másodszor, Freud azt állítja, hogy annak ellenére, hogy a szexualitás és a társadalmi nemek fejlõdése nem kikerülhetetlen, a nemi személyiség és a szexuális orientáció fejlõdése szabályozott módon történik a férfiak és a nõk esetén egyaránt. Ezt az Ödipusz-komplexus klasszikus példáján láthatjuk, amely megmagyarázza a férfias identitás, a nõi heteroszexualitás és az apa iránti szeretet fejlõdését, valamint a felettes-én kialakulásának különféle formáit. Ennek kifejtését egy fontos késõi írásában találjuk, amely a preödipális anya-lány kapcsolat különleges természetérõl, valamint e kapcsolatnak a nõk késõbbi életére gyakorolt hatásáról szól. Észre kell vennünk, hogy Freud meglehetõsen õszinte azt illetõen, hogy a “normális" nõi fejlõdés nagyon sokba kerül a nõknek. A nõiségrõl szóló elõadásában a következõket mondja: “Nem mulaszthatom el … hogy meg ne említsem egy megkapó benyomásomat. Egy 30 év körüli férfi az analízisben fiatal ember és egy kibírhatatlan egyén benyomását kelti, akitõl elvárjuk, hogy a fejlõdés azon lehetõségeit, melyeket az analízis nyit meg részére, erõteljesen ki fogja használni. Hasonló életkorú nõ azoban gyakran megijeszt bennünket lelki merevségével és megváltoztathatatlanságával. Libidója végleges helyzetet foglal el, és képtelennek mutatkozik, hogy más irányba forduljon. Hiányoznak a további fejlõdés céljai, mintha csak az egész folyamat már lepergett és ettõl kezdve befolyásolhatatlanná vált volna, sõt, mintha a nõiességet kialakító nehéz fejlõdés az egyén minden lehetõségét kimerítette volna." ⁷
  Freudnak a nõi és férfi nemi személyiség és szexuális orientáció szabályozott fejlõdésérõl szóló eme elõadása két különösen fontos mozzanatot tartalmaz a feminista elmélet számára.
  Elõször is, Freud leírja, hogy a nõk férfiakhoz való heteroszexuális vonzódása csak erõtlen és gyenge formában valósul meg, akkor is csupán részlegesen. Fejlõdési keretben értelmezve a jelenséget, azt mondhatjuk, hogy a kislány apja péniszét szeretné megkapni, nem magát az apját. Vagyis az anya elõli menedékként van szüksége az apára, mivel az anyával való összefonódása mindig szoros marad. Az anyával való kapcsolatának jellegét a kislány átviszi a férfiakkal létesített kapcsolataira. Freud arra is utal, hogy a nõk “igazi" tárgyszeretete csak a gyermekeikhez fûzõdõ kapcsolatokban valósul meg, a férfiakkal szemben soha (bár a freudi elméletnek logikus következménye volna, Freud sosem fordít arra gondot, hogy megvizsgálja, vajon megvalósítják-e a nõk az igazi tárgyszeretetet más nõkkel való kapcsolataikban). ⁸ A nõknek nincs “természetes" vonzódása a férfiakhoz; ezt a vonzódást létre kell hozni.
  Másodszor, a maszkulin Ödipusz-komplexus elmélete a férfidominancia reprodukciójának elmélete. A maszkulin Ödipusz-komplexus természetes folyományai a nõk mint pénisz nélküli lények megvetése, és az apával való azonosulás a férfiak közös felsõbbrendûségében. A férfi Ödipusz-komplexus eredménye Ruth M. Brunswicknak, Freud egy követõjének megfogalmazásában: “az, amit a normális maszkulin nõk megvetésének tartunk." ⁹ Ezen a módon képes egy kisfiú felhagyni azzal, hogy anyját tekintse szeretete tárgyának, és ez az oka annak, hogy egyáltalán hajlandó erre. Freud nem terjeszti ki vizsgálódásait erre a kérdésre, késõbbi analitikusok azonban, mint például Karen Horney és Grete Bibring megtették ezt, feltárva az összefüggést a nõk megvetése, a nõktõl való félelem, a nõk, a nõi tevékenységek és a nõi lét leértékelése között, amely annak a körülménynek fejlõdési termékei, hogy a kisfiú elsõ szerelmi tárgya és az elsõdleges szülõ egy nõ. ¹⁰ (A nõk maguk is leértékelik saját nemüket az Ödipusz-komplexus természetes kimeneteleként. Úgy válunk azzá, akik vagyunk, hogy férfiakként és nõkként különbözõképpen értékeljük a férfiasságot és a nõiességet.)
  Végül Freud lényegre tapintó társadalmi elemzést adott a nemek és a szexualitás elnyomását illetõen. Most elég lesz számunkra két példa. Elõször, “A >>civilizált<< szexuálmorál és a modern idegesség" címû tanulmányában azt elemezte Freud, hogy a gyermekkori szexuális elfojtások hogyan hozzák létre a konfliktusos és feszült házassági kapcsolatokat, melyek aztán olyan hatással vannak az e házasságból született gyermekekre, hogy az egész helyzet megismétlõdik a következõ nemzedékben. ¹¹ Egy polgári nõ, állítja Freud, a rákényszerített szexuális elfojtással és a szüleitõl való függõséggel érkezik a házasságba. Ez a felismerés férjét arra készteti, hogy máshol keressen szexuális kielégülést. Amint a nõ érettebbé válik, szexuális érdeklõdése felébred, férje érdeklõdése azonban ekkorra már nincs a közelében. Ezért a nõ a gyermekeivel való kapcsolatát szexualizálja, felkeltve ezáltal azok szexuális érdeklõdését, amelyet aztán el kell fojtani (ezzel is hozzájárulva neurózisuk kifejlõdéséhez). A nõ, férje házastársi és szexuális kudarcai miatt neheztelést érez férje iránt, s emiatt is bûnösnek érzi magát; e neheztelését neurotikusan magába fojtja, ami bántja õt magát, a gyermekeit és a házasságát. Másodszor, a Tanulmányok a hisztériáról címû mûben ragyogóan kifejti a nõk és a neurózis kényszerei között lévõ kapcsolatot. Itt Freud a kor uralkodó nézetével szemben foglal állást, miszerint a hisztériások degeneráltak és gyengék, és amellett érvel, hogy az általa kezelt nõk különösen okosak, kreatívak és erkölcsösek voltak. Felvetette, hogy a nõk például a betegek ápolásával járó elszigeteltség miatt nem tudják kibontakoztatni tehetségüket és képességeiket. A nõ neurózisa reakció. ¹²

Az elsõ feminista kérdésre véleményem szerint a válasz az, hogy Freud kimutatta a nemi elnyomás pszichológiai és társadalmi formáinak összefonódását; külön említést érdemel az a tény, hogy a nemek és a szexualitás pszichológiai kérdéseinek genezisét Freud társadalmi kontextusban magyarázza.
  Térjünk át a második feminista ellenvetésre. Miért van szükségünk egy olyan bonyolult elméletre, amely tudattalan lelki folyamatokról beszél, amikor magától értetõdik az, hogy a társadalom eltérõ módon kezeli, és bizonyos szerepekbe kényszeríti a nõket és lányokat? Két fontos dolgot kell itt kiemelnünk. Elõször is meg kell értenünk és magyarázatot kell adnunk arra, miért olyan szívós és állhatatos az emberek elkötelezettsége a nemek társadalmi szervezõdése iránt, például a homoszexualitás tabujának megítélésében. Miért van az, hogy az emberek gyakran nem tudnak változtatni, hiába akarnak? Miért okoz még mindig nehézséget egy “felszabadított" férfi számára az egyenlõen vállalt gyermeknevelés, vagy az, hogy õszintén örüljön sikeres, független, önálló feleségének? Vagy: egy feminista nõ miért vonzódik nehezen egy nem-mácsó, nem hagyományosan férfias férfihoz, pusztán azért, mert az “kedves" és egyenlõségpárti, vagy miért nem választja könnyedén, hogy nem szül gyereket? Ezekben a kérdésekben segítségünkre lehet a pszichoanalízis, mert megmutatja, hogy a jelenben a múltunkat is megéljük. Nem pusztán jelenlegi helyzetünkre és tudatos vágyainkra reagálunk; az értékeket, érzelmeket, a viselkedésformákat nem tudjuk egyszerûen megváltoztatni, mikor egy bátorító társadalmi közeg vesz körül. Sõt a pszichoanalízis megmagyarázza a kiszolgáltatottság és a függõség hatalmas érzéseinek idõszakában keletkezett múlt iránti elkötelezettségünket, az elkötelezettséget, amelyet mára már elfojtottunk, a tudattalanba szorítottunk, amely már nem hozzáférhetõ tudatos énünk számára. Ez az, amik vagyunk, és ezt nagyon nehéz megváltoztatni. A szereptanulás elméletei, a szociális tanulás elméletei, a szituációs elméletek sem képesek magyarázatot adni erre a makacsságra. Ezen elméletek szerint a nemek és a szexualitás valami máshoz, az “igazi" selfhez hozzáadott dolgok, és feltehetõen tetszés szerint elhagyhatók. Azt is állítják, hogy a társadalmi szituáció és a megerõsítés természetének megváltoztatása automatikusan maga után vonja a viselkedés megváltozását, amirõl viszont tapasztalatból tudjuk, hogy így nem igaz. (Ez nem azt jelenti, hogy a változás lehetetlen. A pszichoanalízis is amellett érvel, hogy a tudattalan meghatározottság tudatos választásra cserélhetõ: “az ösztön-én helyét fokozatosan az énnek kell elfoglalnia". Ez csak azt jelenti, hogy a változás többet, gyakran jóval többet takar, mintsem hogy pusztán akarat kérdése legyen, és -- amint azt a mai politikából tudjuk -- az emberek érzései a nemek szervezõdését érintõ változásokkal kapcsolatban nagyon mélyen gyökereznek.) Egy tudattalan lelki tényezõket is magában foglaló elméletre van szükségünk a nemek pszichológiájával és a nemek viselkedésével kapcsolatos megfigyeléseink megértéséhez.
  Másodszor, a szereptanulás-elméletek és a helyzeti megerõsítések elméletei valójában a társadalomra passzívan reagáló lényeket csinál az emberekbõl (ez esetben a nõkbõl). Honnan származhatna a változás kezdeményezése egy olyan elméletben, amely szerint az emberek pusztán csak reagálnak? A pszichoanalízis ezzel szemben egy olyan elmélet, amely az emberek kreativitására épít. Az emberek mindig csinálnak valamit a helyzetükkel, még akkor is, ha ez a valami, amit csinálunk, neurotikus. (A neurózis, amint azt Freud esettanulmányaiból tudjuk, igen eredeti és egyéni.) Az emberek magukévá teszik élményeiket, fantáziálnak róluk, átalakítják õket, szembekerülnek velük, elfojtják és szimbolizálják õket. Megalkotják saját belsõ tárgyi világukat és énjüket. A pszichoanalízis célja tudatossá tenni ezt az egyénileg létrehozott tudattalant, túljutni azon, hogy ezek az aktív, bár az egyén számára nem mindig kívánatos fantáziák uralják és irányítsák az embert. A pszichoanalízis tehát az emberi természet elmélete pozitív, felszabadító értelmezésekkel, vagyis az aktív és kreatív emberrõl alkotott elmélet.
  Térjünk most rá a harmadik feminista ellenvetésre, amely szerint Freud szexista volt, és a pszichoanalitikus elmélet és gyakorlat elnyomta a nõket. Néhány megjegyzés elég lesz erre az igen összetett témára. ¹³ Elõször is el kell ismernünk, hogy ez a kritika nem teljesen alaptalan; Freud tényleg szexista volt. Alapvetõen férfinormák szerint írt, és nem vett tudomást a nõkrõl. Kora kulturális ideológiáját követte egy olyan kontextusban, amelyben ezt tudományos eredményként félre lehet magyarázni. Például a nõk fejletlenebb igazságérzetérõl, féltékenységérõl, szégyenérzetérõl, hiúságáról és a civilizációban való részvételük hiányáról beszél, mintha ezek klinikai felfedezések lennének, késõbb viszont azt állítja, hogy ezek “jellemvonások, amelyeket a nõknél már idõtlen idõk óta bírálnak [feltehetõen a férfiak]." ¹⁴ Tökéletesen természetesnek tartja azt, hogy a lányok alsóbbrendûnek tekintik saját nemi szerveiket, a lányok “genitális fogyatékosságáról" beszél, valamint arról a “tényrõl" [nem pedig fantáziáról], miszerint a lányok kasztráltak lennének. ¹⁵ Amint már említettem, Freud elismeri a nõi fejlõdés nõkre nehezedõ terhét, azonban meglehetõsen nagyvonalú ezzel kapcsolatban, és nem igazán törõdik a kérdéssel. Úgy tûnik, hogy a “Természet" kevesebb gondot fordított a nõies funkciókra, mint a férfiasra, de ez nem is olyan lényeges, hiszen “a biológiai célok elérését [ti. a nemzés] a férfak agressziójára bízta, és bizonyos mértékig függetlenítette a nõk hozzájárulásától." ¹⁶ És így tovább. Sõt egyértelmûen bizonyítottnak tûnik, hogy a pszichoanalitikus elméletet a nõk ellen használták például akkor, amikor a nõket frigidnek tartották azért, mert nem volt vaginális orgazmusuk (errõl azóta kiderült, hogy nem is létezik), vagy amikor férfiasnak nevezték õket, mert karriert szerettek volna csinálni.
  Freud nõgyûlölete ellen azonban van egy módszer, és ezt a módszert fel lehet használni ellene. ¹⁷ Kiderül, hogy Freud hibázik, amikor saját pszichoanalitikus módszereit és eredményeit ássa alá. Erre mindjárt mondok néhány példát. Véleményem szerint azonban ez a módszertani inkonzisztencia nagyon jellemzõ és elterjedt Freudnál.
  Elõször is, amint láttuk, a pszichoanalízis Freud azon felfedezésére alapoz, hogy a szexuális tárgyválasztásban, ennek módjában, céljában semmi nem kerülhetõ el, és minden szexualitás minõségileg folytonos. Freud egyértelmûen érvel a Három értekezés -ben és a Bevezetõ elõadások -ban amellett, hogy a nemzésre irányuló szexet lényegileg semmi sem különbözteti meg bármilyen más szextõl. Freudnak azonban implicit módon van egy funkcionalista, teleologikus elmélete arról, hogy a nemek elkülönülése a szaporodást szolgálja. Sajátosan definiálja a szaporodást szolgáló szexualitást: A szaporodás az aktív, genitális, férfias heteroszexualitásnak és a passzív, genitális, nõies heteroszexualitásnak a terméke. ¹⁸ Az elmélet korlátozóvá válik, amikor Freud inkább funkcionalista, mint fejlõdési értelemben beszél ödipális “feladatokról", és azt állítja, hogy “az anatómia maga a sors". Ezek a feladatok és ez a sors biológiailag egyáltalán nem elkerülhetetlenek, de a természet követelményeinek engedve “meg kell történniük".
  Ez a funkcionalizmus azonban nem szerves része a pszichoanalízisnek; Freud értékrendszereként kerül bele. Hasonlóképpen, a nõk passzivitása nem elkerülhetetlen biológiailag, még csak nem is szükséges a szaporodáshoz. Csupán a Freud által természetesnek vett férfidominanciájú szexhez elengedhetetlen. ¹⁹
  Másodszor, a pszichoanalitikus elméletben a traumákat meg kell magyarázni: a pszichoanalízis mindig valami hatalmas konfliktus történetét kutatja az egyén korábbi élettörténetében, kivéve a péniszirigység esetét. A péniszirigység magától értetõdõ, nem szükséges bármilyen magyarázatot fûzni hozzá: “a nõ csak egy dolgot lát, és tudja, hogy csak egyet akar". Ha a pszichoanalízis módszereivel megvizsgáljuk e hatalmas konfliktus történetét, sokat megtudhatunk a péniszirigység eredetérõl. Megismerhetjük a preödipális kislány korai fejlõdését és anyjához fûzõdõ kapcsolatát; az autonómia és az azt szimbolizálni képes dolog iránti vágyát; a kultúrában és a családjában érvényben lévõ férfifölény szimbólumait.
  Azon túl, hogy a férfi nemi szervek magától értetõdõen jobbak, mint a nõiek, a péniszirigység “szükséges" a nõi passzivitás kialakításához. Ez egy újabb oka annak, hogy Freud miért nem lát ebben semmi problémát, hogy szerinte ez miért nem szorul magyarázatra. Freud elméletében a lányok a pénisz helyettesítõjeként akarnak gyereket (pénisz-gyerek azonosság). Freud ugyanakkor azt a lehetõséget is megengedi, hogy a lányok már az anyjukkal való azonosulásuk révén is akarhatnak gyereket. Ez azonban nem felel meg Freud számára, akinek el kell jutnia a lányok passzív heteroszexualitásáig, és a férfit gyermekként kell feltüntetnie. Így azt állítja, hogy az anyával való azonosulás következtében gyereket akarni “nem a nõiesség kifejezõdése"! Csak az a nõies vágy, amikor a gyerek az apától születõ gyerekké válik a pénisz helyettesítõjeként. A péniszirigység itt egy fejlõdési feladat lesz, nem elkerülhetetlen vagy biológiailag determinált, de szükséges a lány sorsának beteljesítéséhez.
  Harmadik példaként Freud saját módszertanának megdöntését az a tétel igazolja, amely szerint “a nõt létrehozzák, nem születik annak". A kislány eredetileg egy “kis férfi", mert anyjához fûzõdõ szeretete aktívan szexuális. Mindkét nem eredetileg maszkulin. A fejlõdési magyarázatnak itt azonban van egy sajátos aszimmetriája. Úgy tûnik, hogy vagy egy biológiai determinista nézõpontot kell választani, amely szerint mind a nõk, mind a férfiak annak születnek, vagy egy fejlõdési-kulturális nézõpontot, amely szerint mind a nõket, mind a férfiakat létrehozzák. Ha azonban a kislány az egy kis férfi, akkor látszólag a férfiak születnek, a nõket pedig létrehozzák.
  Folytathatnám a sort. A lényeg az, hogy hacsak valaki nem gondolja azt, hogy Freud szélsõséges, “a nemek biológiájára" épülõ pozíciót foglal el, márpedig Freud nem ezt tette (noha számos pszichoanalitikus valóban ezt teszi), nõellenes kijelentései nincsenek belsõ, lényegi módon jelen a pszichoanalitikus elméletben, az elméletalkotás módjában vagy a klinikai interpretációkban, sõt egyenesen ellentétesek azzal. Ezért volt és ezért kellett Freud feminista kritikájának és újraolvasásának ilyen kiterjedtnek lennie. De mivel az elmélet oly hasznos, a kritika és újraolvasás gyakran gazdag és provokatív volt.

Válasz a freudistának: miért van lényegi összefüggés a pszichoanalízis és a feminizmus között?

  Rátérek a freudista kérdéseire, aki arra kíváncsi, hogy mi köze van a feminizmusnak Freudhoz, s aki azt gondolja, s amellett érvel, hogy valójában semmi. Elõbbi elmélkedésünk eredményeit felhasználhatjuk e kérdések megválaszolásakor. Az elsõ kérdés vagy ellenvetés az volt, hogy a pszichoanalízis pusztán egy pszichológiai elmélet. A pszichikus struktúrák, lelki folyamatok és a szexualitás fejlõdése iránt érdeklõdõ klinikai gyakorlatnak nincs semmi köze a politikához, az egyenlõséghez vagy egyenlõtlenséghez.
  Érvelésem, miszerint a feminista elméletnek és gyakorlatnak meg kell értenie Freudot, világossá kell tennie a választ. Elõszor is, Freud elméletében központi helyet kapott a nemek és a szexualitás kérdése. A pszichoanalízis mindenekelõtt a nõiesség és a férfiasság elmélete, a nemek egyenlõtlenségének elmélete, és a heteroszexualitás fejlõdésének elmélete. Freud nemcsak úgy létrehozott egy elméletet és klinikai gyakorlatot, hanem kifejezetten ennek a kérdéskörnek az elméletét és gyakorlatát alakította ki. Sõt a pszichoanalízis egy feminista tételt vezet be, amikor azt állítja, hogy a nõk (és a férfiak) nem születnek annak, hanem létrehozzák õket, és hogy a biológia nem elégséges a szexuális orientáció és a nemi személyiség magyarázatához.
  Ahogyan nem lehet elméletünk a nemek és a szexualitás társadalmi szervezõdésérõl egy pszichológiai elmélet nélkül, éppúgy pszichológiai elméletünk sem lehet a nemekrõl a társadalmi és politikai tényezõk nélkül. Freud elmélete egy társadalom- és politikaelmélet. A Freud által felvázolt fejlõdés elemzése nem bármilyen fejlõdésnek az elemzése, hanem egy sajátos társadalmi helyzetben lezajló fejlõdésé, amely lényegileg tartozik az elmélethez. Az, hogy a gyerekek olyan családban nõnek fel, ahol a nõk töltik be az elsõdleges szülõ szerepét, megmagyarázza a Freud által feltárt fejlõdési folyamatot. A pszichoanalízis rávilágít arra, hogy a nõk, a férfiak és a férfidominancia a munka társadalmi megosztásának eredményeképpen -- amelyben a nõknek a gyermeknevelés jut --, minden generációban újratermelõdnek (idézzük fel a férfiak pszichológiájának magyarázatát, a férfi felsõbbrendûség ideológiáját, a nõk heteroszexualitásának és a más nõkhöz, a gyerekekhez fûzõdõ viszonyának természetét, a nõk önértékelésének és a nõkkel kapcsolatos attitûdök interpretációját). Az is lényeges eleme Freud elméletének, és a biológiával ellentétben megmagyarázza a fejlõdést, hogy az emberek heteroszexuális normákkal rendelkezõ társadalomban nõnek fel, és heteroszexuális szüleik vannak. (Máskülönben miért kellene a kislánynak szeretett anyjától elfordulnia? Miért kellene az anyának különbözõképpen észlelnie, éreznie és kezelnie fiát, illetve lányát? Miért kellene az apa-lány vonzódásnak kialakulnia?)
  Továbbá Freud elmélete feltételezi a “politikát", és tágabb értelemben azon alapul. A gyermek és a felnõtt közti egyenlõtlenség, a gyermek tehetetlensége központi szerepet töltenek be a személyiség és a neurózis fejlõdésében, a védekezések kialakulásában. A nõk és férfiak közti egyenlõtlenség az elmélet középpontjában áll. Freud nem olyan elméletet alkotott, amely megmagyarázza, mi szükséges egy faj vagy valamilyen társadalom túléléséhez. Aköré építi fel elméletét, ami egy férfiak által dominált társadalmi szervezõdés fennmaradásához, a nõk szexuális orientációjának férfiakra való korlátozásához, a heteroszexuális dominancia fenntartásához szükséges.
  Mi a helyzet a második pszichoanalitikus ellenvetéssel, miszerint a pszichoanalízis egy elfogulatlan, értékmentes tudomány, amely semmivel kapcsolatban nem részrehajló, míg a feminizmus értékekkel terhelt és természetébõl fakadóan részrehajló. Kétféle választ adnék erre az ellenvetésre. Nagy általánosságban azt mondhatjuk, hogy a pszichoanalízis nem viselkedés- vagy orvostudomány; nem lehet és nem is kell a viselkedés értékmentes, pozitivista leírásának és magyarázatának lennie. Inkább a lelki folyamatok interpretatív elmélete, és az interpretatív elméletekkel kapcsolatban csak annyit mondhatunk, hogy egy interpretációnak több vagy kevesebb értelme van, nem pedig azt, hogy igaz vagy hamis, helyes vagy téves. Hasonlóképpen, a pszichoanalízis nem egy tõlünk független, tanulmányozott személy objektív leírását adja. Az áttételi helyzetbõl, egy kölcsönösen létrehozott interperszonális helyzetbõl fakad, amely a szabad asszociáció, az interpretáció folyamatait és az áttétellel való további munkát reflexív módon befolyásolja. A “megfigyelõ" és a “megfigyelt" interakcióik, és ezen interakciók interpretációja révén, együtt hozzák létre a pszichoanalitikus elméletet és klinikai gyakorlatot.
  Egész más nyomon elindulva, de ugyanerre az ellenvetésre válaszolva rá kell mutatnunk, hogy maga Freud is elkövette az ideológiai álláspontok és a klinikai interpretációk és elmélet folytonos összemosásának “hibáját". Freud számára kulcsfontosságú volt az egyenlõtlenséghez való ragaszkodás. Nincs semmi kifejezetten értékelõ abban az állításban például, hogy a nõk és a férfiak felettes énje vagy testképe eltérõ módon alakul, vagy hogy tárgyválasztásuk különbözõképpen történik. Freud azonban ragaszkodott az értékek és ítéletek bevezetéséhez, amikor azt állította, hogy a férfiak felettes-én-funkciója és ennek fejlõdése, a férfiak tárgyválasztása és testképe jobb és kívánatosabb.
  Végezetül fel kell ismernünk, hogy Freud nem elégedett meg azzal, hogy egyszerûen magukat a nõket érintõ kijelentéseket tett a nõkrõl. Aktívan kikelt a feministák politikája ellen, méghozzá úgy, hogy nem világos, ki csinált elsõként ideológiai hadszínteret a pszichoanalízisbõl: õ maga vagy a feministák. Az 1924-ben megjelent “Az Ödipusz-komplexus eltûnésé"-ben azt mondja, hogy “a nemek egyenjogúságát célzó feminista követeléssel nem sokra megyünk." ²⁰ Az 1925-ös “A nemek közti anatómiai különbségek néhány lelki következményé"-ben állítja, hogy “ne tévesszen meg bennünket a feministák tiltakozása, akik a nemek teljes egyenlõsítését és egyenlõ értékûségét akarják ránk kényszeríteni." ²¹ Amikor ezek a kritikák a pszichoanalitikus körökbe is bekerülnek, és a nõi pszichoanalitikusok kifogásolni kezdik Freud nõkrõl adott jellemzését, és felvetik, hogy az részrehajló, Freud válaszképpen kifinomultabb nõellenes magyarázatot ad: a nõi pszichoanalitikusokat nem sújtják a nõiesség negatív tulajdonságai, õk különösek és nem hasonlítanak más nõkhöz. A nõiességrõl szóló elõadásában így fogalmaz: “Ez nem érvényes Önökre. Önök e szempontból kivételek; inkább férfiasak, mint nõiesek." ²²

Befejezés

  Szeretném összefoglalni eredeti kérdésemet, amely a nõiség, a feminizmus és Freud kapcsolatára vonatkozott. A korai feministák jogos haragjáról szóltunk elõször. Freud valóban a legjobb példája a nõkrõl, a nõi kisebbségérzetrõl adott ad hominem , torz ideológiának, egy olyan ideológiának, mellyel a feministáknak szembe kell helyezkedniük, vissza kell utasítaniuk, és át kell alakítaniuk.
  Még fontosabb azonban az, hogy a freudi elmélet nemcsak elnyomja a nõket. Freud felállított egy elméletet, hogy hogyan lesznek az emberekbõl -- nõkbõl és férfiakból -- nemiséggel rendelkezõ lények, hogyan alakul ki a nõiség és a férfiasság, hogyan termelõdik újra a szexuális egyenlõtlenség. A rokonsági kapcsolatokat vizsgáló néhány antropológuson kívül, Malinowskin, Fortes-n, Lévi-Strausson, Schneideren és másokon kívül, a nemek kérdése egyetlen jelentõs klasszikus társadalomtudós elméletében sem foglal el központi helyet. A szexualitás, a nemek, a nemzés, a gyereknevelés pszichológiai minták szerinti szervezõdésérõl beszélve Freud elmondja, hogyan lesz a természetbõl kultúra, és miért tûnik nekünk ez a kultúra “második természetünknek", miért tapasztaljuk természetesnek. A pszichoanalitikus elmélet segít a szexuális egyenlõtlenség és a nemek társadalmi szervezõdése újratermelésének leírásában. Szemlélteti, hogy ez az újratermelés központi lelki folyamatokon keresztül, a tudatosság befolyásolásával és nem pusztán társadalmi és kulturális intézményeken keresztül történik. Bemutatja, hogy ez az újratermelés a nemek rendszerének szerkezetébõl ered, annak nem szándékos terméke -- a munka családon belüli megosztásából (amelyben a nõk nevelik a gyerekeket), egy heteroszexuális normára alapozott szexuális rendszerbõl ered, egy olyan kultúrából, amely feltételezi és továbbadja a nemek közti egyenlõtlenséget. Freud vagy a pszichoanalízis magyarázatot ad arra, hogyan lesznek az emberek heteroszexuálisok a családi fejlõdés során (hogyan lesz az eredetileg matriszexuális kislányból inkább heteroszexuális, mint leszbikus nõ); hogyan termeli ki a nõk gondozói szerepére alapozó családszerkezet a férfiakban (és bizonyos mértékig a nõkben) a férfidominancia, a maszkulin felsõbbség ideológiáját és pszichológiáját és a nõk, a nõi dolgok leértékelését; hogyan fejlõdnek ki a nõk anyai képességei saját anyjukhoz fûzõdõ kapcsolatuk révén. A pszichoanalízis tehát leírja a nemek és a szexulitás társadalmi-kulturális szervezõdésének belsõ mechanizmusait, és megerõsíti azt a korai feminista állítást, miszerint “ami személyes, az politikai". Az egyenlõtlenség és elnyomás pszichológiai formáinak mély gyökereirõl és alapvetõ voltáról beszél.
  A pszichoanalízis azonban nem elégszik meg a fentiek leírásával. Freud szerint ezek a folyamatok nem zökkenõmentesen történnek, a nemek és a szexualitás eme reprodukciója bõvelkedik az ellentmondásokban, feszültségekben. Az emberek konfliktusos vágyakat, elégedetlenségeket, neurózisokat fejlesztenek ki magukban. A pszichoanalízis a pszichés konfliktusnál kezdõdik; Freud ezt próbálta elõször elmagyarázni. A heteroszexualitás tehát nem minden esetben egyszerûen jön létre: a nõk mindig kapcsolatokat és közelséget akarnak más nõkkel, a férfi heteroszexualitás pedig az ödipális leértékelésen, a nõktõl való félelemen és azok megvetésén alapul, csakúgy, mint az anya mindenhatóságától és az érzelmi szükségletek, igények elismerésétõl való rettegésen. A férfiuralom pszichológiai szinten a férfiak számára jelentõs lelki terhet jelentõ, félelemre és bizonytalanságra épülõ maszkulin védekezést takar, tehát nem egyértelmûen a hatalom jele. A pszichoanalízis a túlszocializáltság és a teljes uralom elméleteivel szemben a teljes szocializáció hiányát demonstrálja. Elégedetlenségrõl, ellenállásról, a szexuális szokások és a szexuális egyenlõtlenség intézményeinek aláásásáról szól.
  A pszichoanalízis elmélete azt is állítja, hogy az emberek aktívan magukévá teszik élettapasztalataikat, életkörülményeiket, reagálnak azokra, pszichológiailag átformálják õket, s ezért feltehetõen tehetnek is valamit megváltoztatásukért.

* A szöveg forrása: Chodorow, N. J. (1989): Feminism and Psychoanalytic Theory, Yale University Press, New Haven, 165–177.

1 L. pl. : Jessica Benjamin, „The end of internalization: Adorno’s social psychology,” Telos, 32 (1977); „Authority and the family revisited, or a world without fathers?,” New German Critique, 13 (1978); „Rational violence and erotic domination,” in Hester Eisenstein and Alice Jardin (eds), The Future of Difference (Boston, G.K. Hall, 1980); „The Oedipal riddle: authority, autonomy, and the new narcissism,” in John Diggins and Mark Kamm, The Problem of Authority in America (Philadelphia, Temple University Press, 1981); Dorothy Dinnerstein, The Mermaid and the Minotaur (New York, Harper and Row, 1976); Jane Flax, „The conflict between nurturance and autonomy in mother-daughter relationships and within feminism,” Feminist Studies, 4 (1978), 171–89.; „Critical tehory as a vocation,” Politics and Society, 8:2 (1978); „Political philosophy and the patriarchal unconscious,” in Sandra Harding and Merrill B. Hintikka (eds), Discovering Reality: feminist perspectives on epistemology, metaphysics, methodology, and the philosophy of science (Dordrecht, Reidel, 1983); and „Psychoanalysis as deconstruction and myth: on gender, narcissism and modernity’s discontents,” in Günter H. Lenz and Kurt Shell (eds), Crisis of Modernity (Boulder, Col., Westview Press, 1986); „Mother-daughter relationships: psychodynamics, politics and philosophy,” in Eisenstein and Jardine (eds), The Future of Difference; Miriam Johnson, „Fathers, mothers and sex typing,” Sociological Inquiry, 45 (1975); „Heterosexuality, male dominance and the father image,” Sociological Inquiry, 51 (1981), and „Locating male dominance,” in Jerome Rabow, Gerald M. Platt and Marion Goldman (eds), Advances in Psychoanalytic Sociology (Malabar, Fla., Krieger, 1987); Evelyn Fox Keller, Reflections on Gender and Science (New Haven, Yale University Press, 1985); Juliet Mitchell, Psychoanalysis and Feminism (New York, Pantheon, 1974); és Gayle Rubin, „The traffic in women: notes on the ‘political economy’ of sex,” in Rayna Reiter (ed.), Toward an Anthropology of Women (New York, Monthly Review Press, 1975).

2 Azt gondolom, még mindig ez az uralkodó álláspont. Lásd pl. Pauline Bart kritikáját: Nancy Chodorow, The Reproduction of Mothering: psychoanalysis and the sociology of gender (Berkeley, University of California Press, 1978), in Joyce Trebilcot (ed.), Mothering: essays in feminist theory (Totowa, N.J., Rowman and Allenheld, 1983).

3 Jean Baker Miller, Toward a New Psychology of Women (Boston, Beacon Press, 1976), és Miller (ed.), Psychoanalysis and Women (New York, Pengiun, 1973).

4 L. pl. Harold P. Blum (ed.) Female Psychology (New York, International University Press, 1977), és Herman Roiphe and Eleanor Galenson, Infantile Origins of Sexual Identity (New York, International University Press, 1981).

5 L. Betty Friedan, The Feminine Mystique (New York, Dell, 1963), és Weisstein, „Kinder, Küche, Kirche: Psychology Constructs the Female” (Somerville, New England Free Press, 1968).

6 A szociológusok középen állnak e kérdést illetõen. A hagyományos szociológia egyetértene a feministákkal abban, hogy a nemek társadalmiak és nem pszichológiaiak, vagy ha mégis azok, akkor a szociális tanulás elmélete magyarázza meg õket. Egy feminista szociológus is kritikus volna Freud nõgyûlöletével szemben. Egy hagyományos szociológus azonban szintén az értékmentes elméletet és módszereket elõnyben részesítõ pszichoanalitikus módszertani pozíciót foglalná el a feminista szociológussal szemben, aki a „a nõkért való szociológia” mellett érvelne, s azt állítaná, hogy a hagyományos tudomány a pszichoanalízissel együtt férfiszempontú.

7 Sigmund Freud: A lélekelemzés legújabb eredményei. Ampelos Könyvek, Debrecen 1943. 159–160.

8 L. „On narcissism: an introduction,” 1914, SE, 14. köt., 69–102.

9 Ruth Mack Brunswick, „The pre-Oedipal phase of the libido development,” in Robert Fliess (ed.), The Psychoanalytic Reader (New York, International University Press, 1940), 231–253.

10 Bibring, „On the ‘passing of the Oedipus complex’ in a matriarchal family setting,” in Rudolph M. Loewenstein (ed.), Drives, Affects and Behavior: essays in honor of Marie Bonaparte (New York, International University Press, 1953), 278–284.; Karen Horney, „The dread of women”, International Journal of Psychoanalysis, 13 (1932), 348–360.

11 Freud, „’Civilized’ sexual morality and modern nervousness,” 1908, SE, 9. köt., 179–204.

12 Freud, Studies on Hysteria, 1893–5, SE, 2. köt.

13 Az itt következõ részt Chodorow The Reproduction of Mothering címû könyvének 9. fejezetébõl vettük át.

14 Sigmund Freud: „A nemek közötti anatómiai különbségek néhány lelki következménye”. In: S. F.: A szexuális élet pszichológiája. Cserépfalvi, Bp. 1995. 203.

15 Újabb elõadások… 157; A nemek közötti… 199.

16 Újabb elõadások… 156.

17 E fejtegetésért köszönettel tartozom Roy Schafernek, a „Problems in Freud’s psychology of women,” c. írásáért, in Journal of the American Psychoanalytic Association, 22:3 (1974), 459–85.

18 L. Schafer, „Problems in Freud’s psychology,” és Rubin, „Traffic in women.”

19 L. Johnson, „Locating male dominance.”

20 „Az Ödipus-komplexus eltûnése”. In: S. F.: A szexuális élet pszichológiája. Cserépfalvi, Bp. 1993. 191.

21 A nemek közötti… 203.

22 Újabb elõadások… 138.  

Kérjük, küldje el véleményét, megjegyzéseit címünkre: thalassa@c3.hu