Történeti áttekintés

        Itard francia orvos a 18. század végén adott diagnózis felállítására is alkalmas leírást aveyroni Victor, a talált fiú neveléséről, az állapotot azonban nem különítette és nevezte el.

        Kanner amerikai (1943) és Asperger bécsi (1944) pszichiáterek írták le elsőként az autizmust, egymástól függetlenül. A pervazív fejlődési zavarok (nemzetközi osztályozás szerint PDD: pervasive developmental disorder) spektrumának két csoportját, a súlyosabb, tiszta, nukleáris csoportot (Kanner-sy.) és a jobb értelmű, enyhébben fogyatékos (Asperger-sy) csoportot egyaránt a skizofrénia tünettanából ismert "autizmus" névvel illették, és mindketten veleszületett állapotnak tartották. Kanner pl. az érzelmi kontaktus veleszületett zavaráról beszélt. Rögzítette azt a megfigyelést is, hogy az anyák kapcsolata gyermekükkel sivár, zavart volt, személyiségük kórosnak tűnt. A következő években a fogalom fejlődését alapvetően meghatározta egyrészről a skizofréniával kapcsolatos pszichiátriai kutatás, másrészt a pszichoanalízis robbanásszerű fejlődése. A szülői magatartás oki szerepének feltételezése ("frigider-anyák") súlyos ártalmakat okozott. Komoly pszichotraumát jelentett a nehéz helyzettől, önvádtól meggyötört szülőknek, és rossz irányba terelte a terápiát, figyelmen kívül hagyva a gyermek speciális szükségleteit és problémáit. Sajnálatos módon e téves nézet ma is létezik, egybeesve az intoleráns-tájékozatlan szakmai vagy laikus magatartással.

        Az autizmus-kutatás ugrásszerű fellendülése a 60-as évektől kezdődött, az érdekképviselet, érdekvédelem, és a szolgáltatások szerveződésével párhuzamosan, elsőként Angliában és az USA-ban. Eredményeképpen nézeteink, tudásunk az autisztikus zavarokról döntően megváltoztak. Igen ritka, nehezen felismerhető, nagyon súlyos, és környezeti hatásokra kialakuló elmebetegség helyett ma az autizmusról mint a szellemi fejlődés viszonylag gyakori, a gyermekpsychiatriai képek közül a legnagyobb biztonsággal azonosítható, organikus-genetikus eredetű zavaráról gondolkozunk, amely megjelenhet igen súlyos vagy enyhe formában is, és gyakran fogyatékos állapothoz vezet.

        Hazánkban az autista emberek és családjuk orvosi, gyógypedagógiai és szociális gondozásának elősegítése érdekében 1988-ban két szakember létrehozta a Soros Alapítvány támogatásával az Autizmus Kutatócsoportot, majd 89-ben az Autizmus Alapítványt. A fő támogatók köre fokozatosan kibővült az egészségügyi és oktatási tárcákkal, a Fővárossal, majd a Parlamenttel, de számos alapítvány, vállalat és magánember hozzájárulásának is köszönhető a lassú, de kitartó fejlődés. 1990-ben jött létre az Autizmus Kutatócsoport szakmai egyesület. A folyamatos működést az Autizmus Alapítvány biztosítja, mely a magyar nyelvű szakirodalom megteremtése érdekében létrehozta a Kapocs Könyvkiadót is.