Bartók 32 Galéria

Kada - Elek Is
1997. március 21-től április 13-ig

Az ápolónő Az ápolónőről, akinek aktfotója egy naptár címlapjára került, ami nagy sikert aratott a kaminonsofőrök között, akit sok férfi és a törvény is megerőszakolt volna, azok számára, akik elérzékenyülnek egy kismacska láttán, segítik a rászorultakat és a gyengébbeket, akik szeretik a nyugodt és békés, örömökkel teli életet. A kiállításon láthatják szívét két szívverés között is, életét, amely egy heves nyári vihar utáni szivárványt juttat az eszünkbe, és naplementét egy kemény munkával töltött nap végén,

akinek popsija olyan volt, mint egy hóval borított domb, aki miatt nem szöktem meg a cirkuszhercegnővel, aki kimászott a kádból, és megtörülközött, aztán meztelenül kiállt a fürdőszoba ablakába, a hővös szellobe, és hallgatta a tücskök ciripelését, aki szeret főzni borral ízesíthető ételeket, aki meg tudja mondani, hogy a marhasültet elrontani bűn-e, akivel a munka, az élet, a tánc, az álmodozás, a beszéd, a csók, az ének, a nevetés, a tanulás... elek is

A Bartók 32 Galéria egyik jellegze-tessége, hogy noha a földszinten van, mégis jó időbe telik, míg a látogató az utcáról a kapun, udvaron, gádoron, majd az ajtón és egy kisebb előszobán át bezsilipel a kiállítóterembe. Épp ezért, sehol másutt nem lett volna annyira meglepő, hogy a kiállító elreteszelte a kiállítótér küszöbét, és arra ösztönözte a látogatókat, hogy a küszöbről nézzék meg a kiállítást. Persze, itt sem egyszerűen erről van szó. A látogató egy fából (a küszöbre!) épített emelvényre lett felterelve, s e kilátóra emlé-keztető alkalkalmatosság kerítését átlépve sem tudott kényelmesen bejutni a kiállítótérbe - hacsak nem azzal a bizonytalan érzéssel, mint mikor valahova illetéktelenül hatol be. Hogy a kiállítótérbe ne szabadna belépni, az sehova sem volt kiírva, azaz nem lett megtiltva, csupán megnehezítve. Másszóval az akadály a megtekintés módját azok számára korlátozta, akik nem akartak vagy nem tudtak a korláton átmászni. Őket ezért a kerítésre függesztett kukker kárpótolta.
Aki látcsővel nézelődött, az a kukkolás izgalmával vehette birtokba a terepet, s alighanem számára volt igazán meglepetés, hogy a szemközti fal egyik képén, egy régi ház első emeleti ablakán is kibámészkodik valaki, méghozzá a székesfőváros jelenlegi főpolgár-mestere. Így, ha előbb nem, a kukkolótárs fölfedezésével annak a tantusznak is le kellett esnie, hogy a falak tövébe helyezett, s egymást folytató képek városképek, s hogy így ez az egész kiállítás valami város-szerűséget modellez, s ez a város-szerűség Budapest.
Az itt bemutatott város-panoráma azonban Budapest legjellegtelenebb, túlnyomórészt a 70-es években felépített lakótelepek tájképeiből állt. Egy-egy ilyen panelház-együttesre tekintve persze az sem teljesen bizonyos, hogy valóban budapesti képeket látunk - hisz vidéki nagyvárosainkban, de a szomszédos volt szocialista országok vásosainak peremkerületeiben is ott állnak ugyanezek a lakótelepek -, hát még azt milyen nehéz eldönteni, hogy az adott kép épp melyik budapesti kerületből való! Kőbányáról? Újpestről? Vagy a Józsefvárosból, netán Csepelről? Hogy mégis Budapestről lehet szó, az még a pesti látogató számára is csak három-négy általa jobban ismert környék látképéből derülhetett ki, illetve a főpolgármester már említett szituációban történő megidézéséből.
E városképek kiválasztása nyilván arra céloz, hogy a főváros lakosságának jelentős része nem budapesti, hanem lakótelepi lakos, aki csupán vásárlóként és/vagy dolgozóként, azaz átutazó vendégként jár be a város mindazon kerületeibe, melyek a képzeletünk-ben élő - a képeslapokról vagy a televízióból ismert - Budapestet alkotják. De vajon mit nyújt egy budapesti lakosnak Budapest, s mi az amit mindebből nem nyújt a lakótelepek lakóinak is éppenúgy? Nyilvánvaló, hogy a la-kótelepek uniformizálják az embert közvetlen körülvevő közterületeket, s hogy minél kom-fortosabb a telep - iskola, óvóda, játszótér, orvosi rendelő, étterem, presszó, szupermarket, kultúrház, etc. - annál inkább be is zárják, mert annál valószínűbb, hogy lakóját foglyul ejti önnön kényelme vagy mindennapi fáradtsága. Mi az ami elvész? Budapest azon közte-rületeiből való részesedés, ami miatt ez a város még mindig azonosíthatja magát önmagával, múltjával; az a fajta aktivitás, mellyel a város folytonossága birtokba vehető és alakítható.
Ha a lakótelepek - melyek a várost körül-ölelik - ilyen értelemben gettók, akkor maga a történelmi Budapest is csak rezervátum, s a kiállítás ezt a helyzetet fordítja a visszájára azáltal, hogy e lakótelepi körpanorámát a küszöbön fölépített magaslesről szemlélteti.
Budapest a század eleje óta nőtt meg annyira, hogy ez lett Moszkva, Berlin és Róma közt a legnagyobb város. Nagyobb, mint Bécs vagy Zürich. E jelenséget alighanem az teszi paradoxonná, hogy a magyar főváros növe-kedése, az ország alapterületének csök-kenésével volt fordítottan arányos. Azzal, hogy az I.Világháborút követő békekötések követ-kezményeként az ország alapterülete harmadára csökkent, Budapest - mely a századfordulón még kisebb volt, mint Bécs - a térség legnagyobb városává duzzadt. A háborút követően nemcsak az elcsatolt területekről indult meg a bevándorlás, hanem a háborút követő gazdasági nehézségek, a tömeges elszegényedés következtében vidékről is. S minthogy a II. világháborút követő államosítás, ipari- és mezőgazdasági szerkezetváltás tovább generálta a városi agglomerációt, így jött létre az a helyzet, hogy ma már minden ötödik magyar budapesti lakos. Igen ám, csakhogy az ily módon felduzzadt metropolisz mégse tudta igazi városi polgárokként integrálni a különféle okokból idetelepült embereket, s úgy tűnik az új köztársaság sem kezeli nagyobb hatásfokkal e gazdasági, társadalmi, és politikai probléma-komplexumot, mint elődei. Az előző politikai berendezkedés időszakában kialakult belső- vagy rejtett munkanélküliség időközben manifesztté vált, az ország gazdasági teljesítőképessége az újabb szerkezetváltás következtében még a korábbiakhoz képest is visszaesett, s így a lakosság elszegényedése tömegessé vált. A súlyosbodó szociális problémák ellenére a szociális kiadások relatív és abszolút értelemben csökkennek, melynek következtében a bűnözés ugrásszerűen megnövekedett, s jelenleg közel háromszorosa annak, mint amit közvetlenül a politikai rendszerváltást megelőzően regisztráltak. Tekinve, hogy ezek egymással összefüggő, mi több, egymást generáló folyamatok, nem lehet egyik pillanatról a másikra változtatni rajtuk: ha már belekerültünk - bármilyen rettenetes is, huzamosabb ideig együtt kell élnünk velük.

S ha változtatni szeretnénk rajta, könnyebb lenne megtalálni a megoldást, hogy addig is, hogyan tudnánk mindezt még a legelviselhetőbbé tenni. Ebben az össze-függésben érdekes, hogy a teremben kiállított minden egyes képen feliratok olvashatók, melyek többnyire az itt ábrázolt épületek tetejére vagy homlokzatára kerültek, de amelyek mégis jól megkülönböztethetők az esetleges eredeti - tehát e gyönyörűséges tájegységekben fotózott - feliratoktól. Az egyik képen ábrázolt épület felénk legközelebb eső betonfalán például egy graffitit látunk, az egyik rendszerváltó parlamenti párt nevének kezdőbetűit. A közepső D, vagyis a Demokratát jelölő betű helyén dávidcsillag van. A látképet Elek Is úgy alakítja át, hogy a kérdéses fal fölső széléhez - gyermekjátékként forgalmazott guminyomda betűivel - nyomtatott betűsort illeszt, mintegy neonreklám tervezetet, mely így szól: Hülye zsidózók! A lakótelepi tájképek között előfordul egy-egy sztálin-barokk épületegyüt-tes is, illetve a legutóbbi időszak építészetét ugyancsak méltóképp reprezentáló felüljáró vagy MOL-benzinkút is. A lakótelepi épületek tetején - melyeken valójában mind a mai napig csak elvétve található neonreklám -, újabb felirat-tervezetek. Ilyenek: A rántottcsirke a gyengék oldalán áll! Vagy: elszalasztó-társak! Vagy: Jó látni, hogy megvan még a világ! Vagy: és több fantáziát követelünk a politikusoknak! Vagy: kis elkopók és beletörődők! Vagy: A szegények európa niggerei. Vagy: És kintről kerékpárbűz szüremlik be. Vagy: Azt hittem alszol! A már említett benzinkút tetején ez olvasható: Gyönyörű alma van a zsebemben. Ismét máshol a felirat kérdez: Érzelmi gyarmat? Vagy: Szolgalélekkel? Találhatni a képek közt kakukktojásokat, például egy a nádasban csónakázó, és a csónakból - vélhetően vadlibára - lövöldöző vadászt. Csónakja oldalán a felirat: nem kívánt rész törlendő!

E feliratok az adott kontextusban nem igényelnek különösebb kommentárt, annál is inkább, mert képi összefüggéseikben maguk is azok. De a mesét ezúttal nem is e feliratok összessége adja, hanem - egy alternatív köztéri gondolkodás utópiájaként -, az ott élők vagy arra járok hétköznapi gondolatai. Annak a fajta morfondírozásnak gyöngyszemei, melyek valamennyiünkben öntudatlanul is meg-szólalnak mikor egyedül vagyunk, s mintegy folyamatos belső monológ automatikusan kommentálják és reflektálják a bennünk és körülöttünk lévő valóságot.

Városi közterületeink társadalmasításával baj van (a magamét már megírtam a dologról Az úúúúúúúúúúj közérti szobrászat és a pipában (lásd Balkon 1996/9.), Kada pedig kifejtette Kis civilizációs értekezés unalmamban c. füzetében, melyet az Óbudai Társaskör Galériája jelentetett meg, 1996-os kiállításával kapcsolatosan.

Elek Is nem először nyúl a Budapest témához. Hadd utaljak itt példaképp A rábaszás Káma Szútráját ki írja meg című 1988-ban a szerző által kiadott és terjesztett

kötetre, vagy például olyan utcai akcióira, mint a Rózsadombi villára gyűjtök feliratozású táblával történt koldulás (1988), vagy a Butapest visszafoglalása című utcai akciósorozat (1993). 1988-ban jól el is verték az V. kerületi - azaz Szalai utcai - Rendőrkapitányságon azért, mert koldult. Tudniillik az akkori szervek nem tudták megkülönböztetni az utcai akciót a koldulástól, a koldusokat viszont - ezek szerint, és ezt sajnos én is láttam Elek Pista hátán - kíméletlenül elverték. ...akkor ezért nem volt szegénység, most meg már ezt is szabad... Ez ma már egy szabad ország, ahol persze ugyanaz a válság tart tovább, mint ami már a két háború között is volt, vagy a II. Világháború után, és amellyel szemben mindezidáig valamennyi hazai politikai berendezkedés - és volt egy néhány már e században -, tehetetlennek bizonyult.

Főbb vonalait tekintve tehát ez a kontextusa Elek Is Bartók 32 Galériában bemutatott kiállításának, és egyúttal a magyarázata is, hogy miért vagy mennyiben Budapest a visszatérő témája ezeknek az egyébként - és nála mindig - verbálisan is igen erőteljes eseményeknek.

Ha megpróbáljuk Elek Is eddigi életművén belül elhelyezni és értelmezni e kiállítást, akkor ezúttal azzal dicsérhetjük őt, hogy kellőképpen visszafogta magát. S mivel lényegesen kevesebbet bízott a didaxisra, mint amennyi gondot fordított az olyan járulékos elemekre, mint amilyen egy kiállítás dramaturgiája, e bemutatója nem egyszerűen hatásos és szellemes volt, hanem az ő eddigi legjobbja is. És az elmúlt években bárhol máshol bemutatott kiállítások között is az egyik legfinomabb falat. Megnyitóját az tette emlékezetessé, hogy McElek's-et ehetett a közönség, ami egy két szelet - frissen, ott helyben kloffolt és sütött - rántotthús közé illesztett karaj kenyér volt...

Várnagy Tibor

elek is / Elek István H-11O3 Budapest, Kada utca 58.   Egyéni kiállításai: 1984 Plakátok és tusfestmények. Liget Galéria, Budapest 1989 Stúdió Galéria, Budapest 1996 Bibliaillusztrációimból. Óbudai Társaskör Galériája 1997 Bartók 32 Galéria

Csoportos kiállításai: 1984-től a Helyettes szomjazókkal: Budapesten a Bercsényi Kollégiumban, a Fiatal Művészek Klubjában, Jászberényben, Miskolcon, Győrött, Szegeden,... 1993-tól a Négy Nagy Gazdaggal: 1993 Második magyar epigon kiállítás. Hamburg 1994 Igyál Magyar. Liget Galéria, Budapest Vigasz - l'art pour l'art. Performance, Hamburg 1995 Money and Humanity. Pannó. Art Expo, Budapest Zászlókiállítás. Gallery by Night. Stúdió Galéria, Budapest A szabadság meghívja a magyar művészeket a Városligetbe. Egy Vámos Rousseau festmény megvalósítása az életben, terepen Éjszakai repülés. Performance. Mediawave, Pécs 1996 Hat napos asztali-performance és kiállítás reggelivel. Mediawave, Győr Álomotthon-sátorfesztivál.Őszi fesztivál, Margitsziget, Budapest

A kiállítás megnyitóján Nagy Attila első magyar húsklopfoldája működött közre.

English text