Bartók 32 Galéria |
Szirtes János: Akciófestészet 1996. január 5-től január 28-ig
A kiállításhoz kapcsolódó publikáció: AKCIÓ - FESTÉSZET, Szirtes Jánossal beszélget Antal István, Balkon, 1996/1-2.
A.I.: A gesztus az érdekes szó itt. Hagyományosan a festés a gesztus, mármint ahogy felviszed a képet a vászonra, de nálad az ábrázolt téma, a bemutatott téma is gesztus. Tehát a gesztussal egy másik gesztust örökítesz meg, vagy hagysz lebonyolódni. Előző kiállításodon, a Vigadó első termében ott voltak azok a képek, ahol a két fajta jel(gesztus) egymásra hatása volt a képek témája. ...Az a fajta módszer, ahogy festesz, tudniillik hogy a festés folyamata, az akció, ahogy a képet megcsinálod, ugyanolyan fontosságú, illetve evidens módon épül be abba, ami ott megjelenik, egyértelműen az absztrakt festőket jellemezte. Pollock is azt mondta, hogy a képei tulajdonképpen dokumentumművek. Hogy semmi mást nem csinált, csak dokumentálta, hogy bizonyos gesztusokat bizonyos időben megtett. Tulajdonképpen mi a viszonyod az abszrakthoz? Az absztrakt képhez? Sz.J.: ...Lehet valaki abszrakt festő úgy, hogy néha megjelennek nála motívumok, jelek. Egy figuratív festő pedig egyik percről a másikra félig absztrakt képeket festhet... Teljesen lényegtelen, hogy mi a téma. Szerintem most a művészet arról szól, hogy az ember hogyan tud egy halott térbe életet varázsolni, és önmagát kifejezni benne .... A.I.: Visszatérve az energiára és a gesztusra. Ebből a szempontból talán két csoportra lehet osztani a festőket. Az egyik az energiáit koncentrálja a képében, tehát a képei tulajdonképpen erőcentrátumok. A másik viszont szétdobja, kiteríti az energiáit a képére. Akinek a képeit szinte úgy látod mondjuk a Koonigot tartom ilyen festőnek mintha egy energiaáradat részlete lenne. Igazam van-e, amikor tégad az energiakoncentráló csoport tipikus képviselőjének tartalak? Sz.J.: Igazad van... A.I.: Amikor ez a beszélgetés megjelenik, talán még nyitva van a kiállításod a Bartók 32 Galériában. Mi ez a kiállítás? Sz.J.: Furcsa kiállítás. Végülis minden ugyanarról szól, amiről az előző kiállítás. Tisztán egy gesztusról van szó. Visszatértem az akvarellhez. Nagyon érdekel, hogy én hogyan fejezem ki magam, de azután, amikor ez már kifejeződik, az is érdekel mert különben nem foglalkoznék anyaggal hogy ha ez a gesztus találkozik az anyaggal, hogyan él tovább. Ez megint egy alapvető művészeti probléma. Tehát amikor én valamit csinálok, akkor meghúzom a vonalat. Na, de avval történik valami. Erre az akvarell nagyon jó. A nedves papíron a gesztus tovább él, tovább nő. Fejlődik. Tehát arról szól, hogy húzok valamit mondjuk egy vonalat és akkor ...Elkezdi a maga életét élni. Tehát akvarellfestményeket csinálok. Az a formabontó, hogy ezek 17 x 3 méteres festmények. Ezek hallatlanul nagy gesztusok. Itt most másról van szó, mint például a koncentrált képeknél, merthogy a gesztus találkozik egy olyan anyaggal, amelyik még a saját életét bonyolítja. A.I.: És ott a térelem. Sz.J.: És ott a tér. Amikor azt mondom, hogy egy gesztust festek, és az ott él, akkor azt is mondom, hogy egy performance hogyan lesz festészet. Most éppen ez érdekel. Tehát a gesztus ott fog megszületni a kiállítótérben, közönség előtt. Ilyen értelemben azt a formabontást is el kell követnem, hogy én saját magam nyitom meg saját magam kiállítását. A.I.: Úgy látom, hogy egyre erősebben és tudatosabban érdekel az, amit csinálsz. Sz.J.: Igen. Csak az érdekel. Mi az, amit csinálok, és amit csinálok azt hogyan? (Részletek Antal István és Szirtes János akció festészet című beszélgetéséből)
István Antal: “There is, perhaps, no other painter on the Hungarian contemporary art scene in whose paintings the role of the process of painting —as an action— was given such overriding importance. And that trait seems to have increased lately.” János Szirtes: “...Which naturally doesn t mean one keeps abandoning things one only just picked up, throwing them away half-accomplished.” I.A.: “It seems as though the theme of your latest paintings was painting itself. You re transferring to the canvas the process of creating the picture.” J.Sz.: “... gestures, deeply rooted in painting, appear in my very own life in the form of performances. Gesture, or I might say gesture painting, is in this sense the very creation of the painting. Calling it a performance might be pushing it slightly, but I reckon it s most certainly an action.”
I.A.: “When this conversation is published your exhibition at Bartók 32 Gallery will probably still be open. What is this exhibition like?” J.Sz.: “It s a peculiar exhibition. It s all very much like the previous one. Clearly about a gesture. I returned to water-colour. I m keenly interested in how I express myself, but after it has been expressed I m also curious to see how this gesture lives on following its interaction with matter—or else I wouldn t be concerned with matter. That again is a fundamental art issue. So when I set out to do something, I draw a line. But something happens to that line. Water-colour is excellent in this respect. On damp paper the gesture lives on, it grows. Develops. What I m talking about is that I draw, say a line, and it begins a life of its own. So I took to water-colour painting. The unorthodox thing about these works is that they are 17x3 meter in dimension. Immense gestures. And that s different from the concentrate-paintings, because the gesture encounters a material which is self-supportive.” I.A.: “Not to mention the space factor.” J.Sz.: “Yes, the space. When talking about painting a gesture, its subsistence in space, what I m also talking about is how a performance becomes painting. That I am concerned with. The gesture is conceived in the exhibition room, in front of an audience. Which is what propelled me to break with tradition, and open the exhibition myself.” I.A.: “It seems as though you re growing increasingly interested—consciously—about what you re doing.” J.Sz.: “Yes. That s my only concern. What I am doing, and how.” (From the conversation of István Antal and János Szirtes entitled Action-Painting)
Egyéni kiállításai: 1981 Kertészeti Egyetem, Budapest Legfontosabb bibliográfia:
|