Fõcím: Michelangelo: Dávid ébresztésébõl (Sixtusi kápolna) a két csaknem érintkezõ kéz óriásira kinagyítva. Eleinte az egész képet látjuk, ezen jelenik meg a Beavatás (Kiavatás) Cz. G. mûsora szöveg. A kamera folyamatosan közeledik, végezetül már csak a z Úr és Ádám keze látható. Ekkor tûnik el a szöveg. A kamera tovább közelít: a két ujj közti hézag kitágul, mintegy átbújunk egy másik világba. A két ujjat "elhagyjuk". Útunk – a nézõ számára észrevehetetlenül – az Ádám keze fölötti repedés felé kanyarodik . A repedés feketéjében áttûnés. Megjelenik Cz. G..A kamera tovább fahrtol Cz. G. közelijéig és a fény fokozatosan jön föl.
Helyszín : Meghitt, vöröses-barnás tónusú, otthonos sziget fotellel, állólámpával, könyvekkel egy nagy térben, melyben messze távol ajtó, rajta háttérvetítésre alkalmas anyag. Ezen jelennek meg az illusztrációk.
Szöveg : Múltkoriban megkért valaki, hogy mint Pesten járatos ember, szerezzek neki szent könyveket, hogy rájöjjön végre a titkos tudásra, aminek birtokában aztán majd benzin nélkül autózhat, s nem kell bedugnia a konnektorba a villanyborotváját.
A beavatás szóhoz manapság rengeteg okkultista sarlatánság tapad. A különféle titkos társaságok sokat tettek a szó lejáratásáért, amikor tagjaikat kísérteties körülmények között, titokzatos szimbólumok színpadias alkalmazásával vezették be. Hova is? Persze nem a társaságba magába, hanem annak holdudvarába és szolgaseregébe, ahol a negyedik fokozatú beavatottnak természetesen sejtelme sem lehetett arról, hogy mi történik a tizennegyedik vagy a huszonnegyedik vagy a még magasabb körben. Legkevésbé arról, hogy mik a csúcson ülõ döntéshozók valódi céljai.
Áttûnés. Cz. G. helyén. Játékfilm-montázs okkultista jelenetekbõl:pl: Joda, a Jedi-mester a Csillagok háborújából.
Szöveg: A bevatásról annyi biztosan állítható, hogy nem valami varázslásba, titkos tudásba vezet be, hanem a legkézenfekvõbbe. Abba, ami szinte kiszúrja a szemünket, mégsem látjuk, ami a fülünkben dobol, mégsem halljuk. Amitõl sokszor oly keveset várunk, oly igénytelenül kezeljük, holott a legnagyobb földi kincsünk.
A kép a vetítésen át Cz. G.-ba tûnik át.
Szöveg: A legnagyobb kalandba, ami csak elképzelhetõ bármelyikünk számára: a saját életünkbe. Senkit sem lehet beavatni semmibe, aminek a tudása ne lenne benne az õ szívében.
Múltkori töprenkedésünk központi gondolata éppen az volt, hogy a klasszikus mûvészet miként próbált beavatni bennünket: a hõs sorsvállalásával megindítani bennünk a katarzist, a metanoiát, a megfordulást, hogy ébresszük föl magunkban a teljes tudást, vegyük birtokba az életünket.
No igen, mondják sokan, van bajunk elég. Azért olvasunk, azért nézünk filmeket, hogy szórakozzunk, kikapcsolódjunk.
A posztmodern regény, az ún. magas mûvészet is kiavató.
Kosztolányi: kezdõ írót kifaggat arról, hogy mit csinált hõse azelõtt, mielõtt a novellába lépett volna, milyen a lakás, ahonnan jött, stb.
Cz. G. áttûnik, helyén leíró svenk az Édes Annából. Konyha, sparhert stb. Hosszadalmas, részletezõ, lassított .
Szöveg: A konyha s egyebek részletezése a fentiek szellemében.
A kép a vetítésen át Cz. G.-ba tûnik át.
Szöveg: A posztmodern "szövegben" szándékoltan nincs hõs, akivel azonosulhatnék. Aki én lehetnék. És ha nincsen hõs, akkor nincsen történet sem, akivel ez és az megeshet, nincsen konfliktus, mert nincs, kik megütközzenek, nincsen se sors, se katarzis, se megtisztulás se megfordulás. A hõs ejtve. Helyén valami se hús, se hal, szándékoltan alig vázolt figura toporog, csak azért, hogy legyen, aki a késõgazdaságkori mû-anyagot, a mondatot kimondja. Jó, vagy még jobb, csiszolt, ötletes, penge. Hamvastól, Wittgensteintõl, okos, mély és szellemes szerzõktõl. Üdv és kárhozat, bukás, boldogság, megtisztulás, az ilyesmi kívül esik rajta. Hiszen a mondat is csak dolog, akár az autók és a menstruációs betétek. Tehát a mû immár nem próbálja megmenteni a világot, helyretolni az idõ kizökkent kerekét , hanem érvényesülni próbál a piacon a fogyasztóemberek közt, akik épp olyan zsigeri szinten nyüzsögnek a kultúráru-forgalomban mint pl. a pornófogyasztók, csak õk az erogén zónáik helyett az intellektuálisokat vakartatják.
Lám, a magyar nyelv milyen bölcs! A kikapcsolódás szó milyen élesen mutat a lényegre!
Legnagyobb bukásom. Harmadéves színmûvészetisek megtagadták, hogy Huszti P. javaslatára eljátsszák Mint a mókus c. darabomat. (Tudjuk, se honor, se siker, csak a vizsga és csókolom.) Állítólag tetszett ugyan nekik, de nekik amerikai mjuzikel kell, hisz jövõ társulatot kell találniok!
Az igazi mû mint emlékezetes, bekapcsolni akar, beavatni. A posztmodern kultúráru kikapcsolni. Kiavatni. Nehogy belekotnyeleskedjünk valamibe. Ha itten élni kezdenénk a saját lelkiismeretünk meghitt törvényei és céljai szerint, ha nem kevernénk össze a boldogságot a boldogulással, akkor mi lenne az épülõ-szépülõ világelfogyasztói társadalommal?
Hogy ez a baleset be ne következhessék, arról gondoskodik a kiavatás.
Elõször is éljünk a fölszínen, legyünk csiklandós, fizetõképes kereslet. Fogyasztó, barbi, aki a modern média – a rádió, a tévé, a film – a divat, a reklám, az internet és a többi közvetítõ kapcsolói által teremtett mûvalóság díszletei közt tenyészik.
Cz. G. könyvet vesz elõ, olvas, közben áttûnés: Michael B. Rothenberg (1975): egy amerikai gyerek, mire elvégzi a középiskolát, addigra 15 ezer órát tölt a képernyõ elõtt, mialatt 18 ezer gyilkosságot lát, nem beszélve a rablásokról, üldözésekrõl, lövöldözésekrõl, kínzásokról, gyújtogatásokról stb. Percenként egy ilyen jelenet van a tíz év alattiak számára készült rajzfilmekben. Azóta jelentek meg a számítógépes játékok új nemzedékei, melyekben a gyerek aktívan is ölhet.
Ezalatt rajzfilmgyilkosságokból készült montázs. Számítógépes játékok.
Szöveg: Élõ beszéd. Bébihorror. Az alapoknál kezdi: a gyermekeinket kell piaccá tenni, hogy fölnõve szeressék Drakulát..
Tom és Jerry.
Idáig tart a képi bejátszás.
Cz. G. megjelenik a bejátszás helyén.
Szöveg: A bébihorror ugyanarra a rugóra jár, mint a Schwarzengger. A bûn nem ügy. Lám, millió gyilkosság történik, mégsincs semmi következménye. Ölni poén, izgalom, akár a híradóban. Az ölés nem az én ügyem. Nem rám tartozik. A véleményem, vagyis a gondolatom, a szavam és a tettem három különbözõ dolog. Semmit sem teszek. Megnézem, izgulok és kész. Kikapcsolódom. Kiavatódom, Észre sem veszem, a bébihorrorban bizonyos õsrégi sátánjelképek mély és állandó propagandáját. Az európai kultúrkörben a patkány, a sárkány, a denevér a gonosz jelképei. Tininindzsa-teknõcök, Denver-dínó, Batman...
Így sikerül a munkámat úgy végeznem, mint amihez semmi közöm, a családomban idegenként élni, a közösségbõl kiszorulni.
Vége fõcím. A beszélõrõl elfahrtol a kamera. A kép fokozatosan elsötétül. Feketébe vágunk át, s innen térünk vissza Az Úr és Ádám két ujja mögül.
A szöveg és a stáblista az eredeti képre íródik.
Babos Tamás és Czakó Gábor