Az elmúlt év nyarán került be az életünkbe a gráci Második Európai Ökumenikus Találkozó, amikoris felkértek arra, hogy segítsek az elõkészítõ munkákban. A Találkozó fõ szervezõi protestáns oldalról az Európai Egyházak Konferenciája (CEC), katolikus oldalról az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa (CCEE) voltak. Ez utóbbi szervezet kért fel a munkára, dr. Stefan Vesper a Találkozó titkára, akivel a többi országbeli meghívottal együtt három elõkészítõ találkozón dolgoztunk együtt. Hat fõ témája volt a Találkozónak, melyek közül az ötödik: Újfajta ökológiai felelõsségtudat kialakítása, különös tekintettel a következõ nemzedékekre. Ebben a témában kellett nekem közremûködnöm.
Az élménybeszámolóm csak egy kis szeletét tudja érinteni az egész nagy, szines gráci hétnek, hisz közel négyszáz rendezvény volt, s nagyon kellett igyekezni, hogy a jelenlétünk valóban a megbékélést szolgálja, s ne csak rohangálás legyen a különbözõ érdekes, fontos programok, étkezések, beszélgetések, családi megpihenések között.
Mind a hat fõ témában három-három dialógus fórum volt a hivatalos rendezvények között. Ezeken a fórumokon többszáz résztvevõre számítottak a rendezõk, s ahogy figyeltem, kétszáz körül voltak az érdeklõdõk. Az ökológiai témánál az utolsó délutánon felkértek, hogy mindössze öt percben beszéljek a Bokorligetrõl. Ezt a három órás fórumot az Eichstatt-i Szent Ferenc Akadémia és a romániai AIDrom (Romániai Egyházak Ökumenikus Társulata) szervezte. Mindig olyan szervezetek voltak a fõ szervezõi a délutánoknak akik mögött anyagi erõk is voltak. Felajánlottam én is a szervezõi segítségemet, de szükség lett volna az anyagiakra is, ami miatt a Bokor nem jöhetett szóba. Stefan Vesper nagyon jóindulatú volt, világos képet festettem a Bokorról és helyzetérõl, könyvet, írásokat adtam neki, válaszolt is néhányszor.
Tehát a harmadik Dialógus Fórum témája a "Fenntartható Európa" mint egy kihívás Európa keresztényei számára a társadalmi-politikai cselekvésekre. A bevezetõ elõadást Dr Emmanuel Agius katolikus pap tartotta Máltáról, majd konkrét csoportok, mozgalmak 5 perces, rövid bemutatkozásai következtek. A Bokorliget Alapítványon kívül Sidó István erdélyi magyar barátunk mutatta be az Aidrom munkáját, majd egy angliai és egy olasz beszámolót hallottunk. Kelet-Közép Európából a három délután alatt csak mi, két magyar szólaltunk meg ökológiai témában. Az elõkészítõ munkában is csak mi ketten vettünk részt "Keletrõl".
Most bemutatom mit mondtam el az öt percben:
Kedves Barátaim,
I.Család: Kelet Európából, Magyarországról jöttünk, Kaszap Márta vagyok, matematikus és organikus kertész, férjem, István rendszertervezõ, négy gyermekünk van. Edina egyetemista, angol szakos bölcsészhallgató és mély felelõssége van környezetvédelmi kérdésekben, férje angol-történelem szakos tanár. Második gyermekünk Ákos aktív természetvédelmi munkát végez, barátaival együtt a mi ökofalu építkezésünkön dolgozik. Gábor és Atilla középiskolások, s mindketten egy magyar népzenekarban játszanak.
II.BOKOR: Az 1970-es évek elejétõl a Bokor mozgalom tagjai vagyunk és itt dolgozunk. Ezt a mozgalmat Bulányi György piarista pap-tanár alapította a Katolikus Egyházon belül, a második Világháború után. 10-15 fõs kiscsoportokban találkozunk, együtt tanulmányozzuk az Evangéliumot, s a legfontosabb következtetésünk ebbõl, hogy mindenkit szeretnünk kell. A gyakorlatban ez a következõket jelenti: adás és osztozás mindenben amit birtokolunk, egymás és mások szolgálata, senkit nem bánthatunk, még az ellenségünket sem.
Mozgalmunkat még mindig üldözik, nagyon összetett és nehéz politikai okok miatt.
Magyarországon a nyolcvanas évek végén bevezették az alternatív szolgálatot. Ezt megelõzõen a katonai szolgálatmegtagadás miatt tagjainkat 3 év börtönbüntetésre ítélték.
Felismertük a Harmadik Világ tarthatatlan szegénységét, s illegálisan pénzt küldtünk egy indiai iskolarendszer támogatására.
A 80-as évek végéig saját házainkban találkoztunk, nem vásároltunk semmilyen közös tulajdont, legfõképpen azért, mert nem lehetett. A rendszerváltás után azonban ez az akadály megszûnt.
A 80-as évek elejétõl egyre felelõsebbé váltunk a környezetvédelem iránt, s elhatároztuk, hogy építünk egy ökofalut. Azt szeretnénk, ha ebben a faluban az életet a Szeretet szabályozná.
Három év elõkészítõ munka után, 1995-ben létrehoztuk a Bokorliget Alapítványt. Néhány családdal együtt elkezdtük kialakítani az alapvetõ életfeltételeket.
III:BOKORLIGET: A Bokorliget név egy gyönyörû földterületet jelent Magyarországon, a Balaton északi partján. Egy 25 hektáros, vegyszermentes területet, mely erdõkkel és egy patakkal határos.
Azonban ez a név többet jelent, mint egyszerûen egy szép földterületet. Egy bizonyos életstílust jelent, mely adni és osztozni akar és másokat segíteni. Egy környezetbarát életstílust jelent, kevesebb fogyasztást, s minden olyan téma, dolog tanítását, mely az életet szolgálja. Követhetõ lesz mások számára is.
A környezetbarát élet sokmindent jelent. Elõször egy organikus mezõgazdasági tervet készítettünk az egész területre, mely terv évtizedekre megadja a feladatot számunkra.
Feltártunk két forrást, s ez a víz használható mosásra, tisztálkodásra, locsolásra. A víz a patak vízével együtt hatalmas érték számunkra, mert locsolni tudjuk az eddig elültetett 150 fát.
A szürkevizet ökológikus módon tisztítjuk egy nádágyrendszer segítségével. Jelenleg négy tavunk van sok-sok vizinövénnyel. A patak vizét is ezekbe a tavakba vezetjük, s az utolsó tóból locsolhatjuk a kertünket.
Építettünk néhány humus-toalettet is.
A jövõben szeretnénk használni minél nagyobb mértékben a nap, szél, víz energiáját.
A területünkön találkozókat és táborokat szervezünk. Ezen a nyáron egy népzenei tábort is, s ezalatt találkozónk lesz a falu lakóival is.
A jelenlegi falu központjában van egy épületünk, mely nagyon fontos számunkra, mert itt tartózkodhatunk amikor dolgozunk, s elkezdõdhet az oktatási munkánk is. Emellett a nyár folyamán sok család, sok gyermekkel itt töltheti a szabadságát.
Késõbb ez az épület átmeneti lakóhelye lehet azoknak, akik Bokorligetre szeretnének költözni.
A jövõben munkahelyeket kell teremtenünk Bokorligeten és a környezõ területeken. Tapasztalataink vannak az organikus kertészkedésben, a kézmûvességben, tanításban, számítógépes munkáknál. Következésképpen ezeket szeretnénk folytatni megélhetésünk biztosításához. Elsõsorban azonban Bokorligetnek lakóhelyünkké kell válnia. Az együttélési szabályokat az állandóan ottlakók fogják kialakítani. A legfontosabb, hogy megõrizzük a Szeretetet az élet középpontjában. A Szeretetet, mely az Életet szolgálja. Senki nem léphet be a közösségbe anélkül, hogy ne lakott volna bizonyos ideig már elõzõleg Bokorligeten. De semmi sincs végleg leszögezve. A folyamatos megbeszélések és egyeztetések nagyon fontosak. Tanunlnunk kell más közösségek tapasztalataiból is.
Bármilyen segítségért hálásak vagyunk. Fontos tudnivaló még, hogy Bokorligeten minden, - a föld, az épületek, a felszerelések, - közös tulajdonban vannak.
Várjuk bármilyen megjegyzéseteket, hozzászólásaitokat.
Szeretettel várunk látogatóként bárkit. A Konfrencia ideje alatt a 10B pavilonban megtaláljátok a Bokorliget makettjét, s további részleteket tudhattok meg az egész projectrõl. Valamint további információkat adhatunk a Bokor mozgalomról.
Kérlek, gyertek és tudjatok meg többet rólunk, mindenkit várunk. Szeretettel.

Ennyi fért bele az öt percbe. Aktív csoportos megbeszélés volt, s lehetett kérdezni kisebb szünet után. Barátságba kerültem a máltai egyetemrõl Emmanuel Agiussal, az Eichstatti Akadémiáról Ralf Stappennel, az AIDrom vezetõjével C.P.Teodorescuval és persze Sidó Istvánnal. Az elõkészületi munka során Stefan Vesperrel a CCEE titkárával, Jean-Pierre Rebauttal az Európa Tanács Környezetvédelmi Osztályának vezetõjével, a krétai Ortodox Akadémiáról Katharina Karkala-Zorbaval és még másokkal is. Ezek a személyes kapcsolatok a legfõbb eredményei azt hiszem az ilyen konferenciáknak.
Részt vehettem tanácsadóként a Konferencia ideje alatt a hivatalos küldöttek minden találkozóján, s elvileg felszólalhattam volna. Gyakorlatilag a hivatalos programok nagyon elõkészítettek voltak, s mindig idõhiány volt a túltervezés miatt. Elõadók, felszólalók elõre megbeszélések szerint szóltak. Gondoljátok el, hogy 700 hivatalos küldött volt, akiknek névre szólóan asztalnál kijelölt helyük volt, s ezek az asztalok kereszt alakban voltak elhelyezve. Ezután többszáz szék volt még a tanácsadók, meghívottak, a sajtó számára, a kereszt lábától jobbra és balra félkör alakban. Bejöhetett még ezekre az alkalmakra a résztvevõk közül is többszáz vendég, de csak elõre vásárolt jeggyel.
Kiemelkedõ volt számomra Karekin örmény fõpap beszéde. Képzeljetek el egy redkívül szimpatikus idõs arcot, mely alig látszott a fekete, magasra csúcsosodó csuklya alól, mely legalább mellig ért hófehér szakállával együtt. Az öltözéke egyébként is fekete volt minden diszesség nélkül. Mély tónusú, tiszteletet parancsoló hangja volt, szép angol kiejtése. Mondanivalója lelkiismeretbe markoló. Angol szövege megvan az elõadásának.
A hivatalos küldöttek sok-sok találkozón keresztül 30 munkacsoportba osztva, egyenként kb 25 fõvel dolgoztak az egész gráci találkozó munka-dokumentumán. Ez a dokumentum elõkészített, sokak által átbeszélt anyag volt. A hivatalos küldöttek elõre ismerték az elsõ és második változatát is. Mindenki hozzászólhatott. A magyar katoliks hivatalos küldötteknek is lehetõsége, feladata volt, hogy ezekrõl széles körben tájékoztatást adjon, véleményeket gyûjtsön, s továbbítsa annak a bizottságnak, mely feldolgozta az anyagot. Az elmúlt évi elõkészítõ találkozóinkon mi foglalkoztunk a munka-dokumentum ökológiával foglalkozó részével. Részt vettem én is az egyik ilyen munkacsoport találkozóin, szintén az ökológiai témánál maradva. Bevallom nem volt jó élményem. Egy katalán jezsuita pap vezette, akivel szintén már korábban együtt dolgoztam a dialógus forumok elõkészítése során. Nem volt sosem rendezett, logikus a hozzászólása akkor sem, s most mint csoportvezetõ nem tudta kézben tartani a csoportot és a témát sem. Meddõ teologizálás folyt, nem vezetett elõre a munkánk. Egy kvéker férfi küzdött kitartóan, s próbálta a beszélgetést különbözõ robbantásokkal kibillenteni az eredménytelenségbõl. Remélem, hogy a többi csoport munkája hatékonyabb volt.
Jelen volt Simonyi Gyusza egész családjával, népes segítõ gárdájával, akik nagyon sokat dolgoztak azért, hogy a Bokor és a BOCS Alapítvány jelet hagyjon a találkozón. Az egyik pavilonban volt az úgynevezett Ökumenikus Falu, melynek egyik sokszögalakú sátrában kapott helyet a Bokor is minden szervezetével együtt. A Bokorliget Alapítvány helye a sátoron kívülre került. Bisztrai Gyuri kiszállította a makettet, TV-t, videót, s elkészítettük a kiállítási sarkunkat. Készítettünk elõre szép képeket, rajzoltunk plakátokat, s volt két új angol nyelvû hírlevelünk. Korompay Éva kérésemre azonnal megrajzolta az új emblémánkat, ezt is használtuk már a hírleveleken, dekorációkon. A nyolcadik magyar Hírlevél beszél az embléma jelentésérõl. Magyar hírleveleinkkel a környezõ országokból érkezõ magyaroknak tudtunk információkat adni.
Sok érdeklõdõnk volt. Köszönjük Kiss Kati, Kramm Gyuriék, Dõry Pista, Déry Nóra segítségét. Mi Gáborral és Atillával voltunk jelen, s minthogy nekem sok hivatalos elfoglaltságom volt, István, Gábor, Atilla sokat segítettek a makett körül tájékoztatni az érdeklõdõket.
A szomszédos sátorban volt Kõszegi Melinda a Kairos stábjával.
Van sok megfigyelésünk Európa keresztényeirõl. Nehéz egy ilyen tízezres tömegnek együtt mozogni. A szervezés mindenre kiterjedõ volt, s igazán nagyon sok gondosság elõzte meg a Találkozót. Az az érzésem, hogy elképesztõen sok pénzbe kerülhetett minden. Akik dolgoztak hivatalosan, valószinû, hogy komoly tiszteletdíjakért dolgoztak. Ezt abból gondolom, hogy az én öt perces kis elõadásom után megkerestek a szervezõk, s kérdezték, hogy milyen költségeim voltak. Egészen meglepõdtek, amikor mondtam, hogy nem voltak.
Az ebédet két helyszínen szolgálták fel. Egészen óriási sátrat és épületet képzeljetek el, többezres tömeg vendégül látására. Minden képzeletet felülmúlt az a bõséges kínálat, amit az asztalokra helyeztek, s önkiszolgáló lehetõséget biztosítottak. Nem volt ehhez érett a tömeg. Olyan ételtornyokat tettek a tányérjaikra az emberek, hogy az hihetetlen. Persze képtelenek voltak elfogyasztani, mégha a táskákba is süllyesztettek belõle. Maradékhegyek, pocsékolások voltak, cigarettacsikk belenyomva a maradék kenyérbe, stb. Iszonyú érzés volt ezt látni keresztényektõl az éhezõ szegényekre gondolva. Természetesen sokak normális módon étkeztek. Féltem, vajon az éhes, mohó keletiek akik így viselkedtek? Ezt nem tudjuk meg soha. Mindenesetre örültem egy angol hölgy felszólalásának azon a dialógus fórumon, ahol elõadtam, aki figyelmeztetett és kért minden résztvevõt, hogy addig nem várható megoldás, amíg egy keresztény találkozón az étkezésen ilyen megbotránkoztató módon vizsgázunk.
Kedves Testvéreink, Barátaink, még rengeteg élmény szorult belém, belénk, de nagyon remélem, hogy segítenek összerakni a mozaikokat a többiek. Simonyi Gyuszi, Ági, Kaci, Cili, Gyombolai Peti, Kõszegi Melinda, Kiszely Karcsi, Kramm Gyuri és Mária, Kiss Kati, Gyusziék sok-sok munkatársa. Jó volt Grácban együtt lenni.